Baráti kérdés a Magyar Nemzettől: „A baloldal az Index portál kapcsán egy tipikus kabátlopási ügybe kívánja a kormányt keverni, miközben egyre több bizonyíték mutat arra, hogy itt egy baloldalon belüli hatalmi harcról van csupán szó. Mi a véleménye ezzel kapcsolatban?”
Gulyás miniszter válasza: „Addig van Magyarországon sajtószabadság, amíg ezekbe a kérdésekbe a kormány semmilyen formában nem szól bele. Több érdekes hír is volt az elmúlt hetekben. Tehát az egyik baloldali médiatulajdonos úgy vesz ki jelentős osztalékot, miközben harminc százalékkal csökkenti az ott dolgozók fizetését, a másik a főszerkesztő személyéről egyértelműen a baloldalhoz és az Indexhez kötődő döntésre jogosult személy pedig a főszerkesztőt távolítja el. A kormánynak egyikhez sincs köze. Mi annak örülünk, hogy ha mindenki szabadon és kötöttségek nélkül tudja végezni a munkáját. Ez a sajtószabadság. És ugyanilyen elv a magántulajdon védelme.”
Gulyás miniszter jót viccelt velünk.
Persze, a dolog attól függ, hogy mit értünk kormányon. Liberális demokráciában – aminek Magyarország Orbán Viktor és hívei szerint sem tekinthető – az a mondat, hogy a kormánynak nincs köze ahhoz, hogy mi történik a magántulajdonú sajtóban, a médiában, természetesen helytálló. A kormányoknak nincsenek lapjaik, legfeljebb közlönyeik, s a közszolgálati rádió és televízió sem a kormány álláspontját közli a közönséggel. Az ellenzékben levő nyugati kommunista pártoknak valaha voltak napilapjai – az Humanité, a Daily Worker, az Unità vagy a Volksstimme –, de a nagy demokratikus pártoknak, köztük kormánypártoknak már régen nem. Pártállami rendszerben, mint az Orbán-rendszer, persze más a helyzet.
Talán Gulyás miniszter is emlékszik rá, hogy amikor Simicska Lajos ellenzékivé változtatta a Magyar Nemzetet, a Hír TV-t, a Lánchíd Rádiót és a Heti Választ, Orbán Viktor azt mondta, hogy „elvették a sajtónkat”, és sietett intézkedni a Magyar Idők elindításáról, hogy legyen a Fidesznek saját napilapja. A közmédia persze folyamatosan ellenőrzése alatt állt. Az országgyűlési választás után Simicska belátta, hogy veszített, és megegyezett Orbánnal, hogy visszaadja az egész médiabirodalmat valakiknek, akik Orbán hívei. A TV2, a Hír TV, a Magyar Nemzet, a Demokrata és társaik mind-mind „magántulajdonban” illetve alapítványi tulajdonban vannak, miként a vidéki napilapok is. „Magántulajdonos” vásárolta meg a Figyelőt vagy az Origót is, és azok is a Fidesz médiabirodalmához tartoznak. Olyannyira, hogy Orbán parancsára mindezek egyetlen „alapítvány”, a KESMA részévé váltak, s a sajtótulajdon ilyen koncentrációját még Orbán Alkotmánybírósága is alaptörvényszerűnek találta.
Igazán mulatságos, ahogy Schmidt Mária magánpénzéből megvásárolja a nagy múltú Figyelőt, azt a fideszes szennysajtó részévé teszi, majd ingyen és bérmentve átadja a kijelölt alapítványnak.
Tiszteletre méltó képességre vall, hogy Gulyás miniszter az Index körül történtekre komoly képpel azt tudja mondani, hogy a kormánynak, vagyis a Fidesznek a médiában történtekhez semmi köze, és hogy addig van sajtószabadság, amíg ez így marad. A magántulajdon védelméről pedig a magán-nyugdíjpénztári tagok meg azok a vállalkozók tudnának beszélni, akiket fenyegetéssel bírtak rá, hogy eladják cégüket. Meg persze az önkormányzatok, akiktől a járványhelyzet idején kormányrendelettel vonták el a tulajdonukat képező pénzt vagy területet.
Az Index esetében már régen kialakították azt az „üzleti” konstrukciót, amely mellett a portál irányítása kellő időpontban „a magántulajdon védelmét” is biztosítva megfelelő kezekbe kerülhet, a kormány illetve a Fidesz pedig moshatja kezeit: neki az egészhez semmi köze, a sajtószabadság háborítatlanul virágzik.
Ha-ha-ha.
- Hirdetés -
