Mindenkinek határozottan szembe kell szállnia az Egyesült Államok elnökével, ha Oroszországgal szövetkezik Ukrajna ellen – tanácsolja Francis Fukuyama. Rámutat arra is, hogy Kína, India és Brazília ellenállt Trump nyomásának, és ezzel eredményeket értek el. Fukuyama ugyanezt javasolja Európának is: tárgyalja újra a kereskedelmi egyezményeket.
Trumpot a vámháború egy 100 milliárd dolláros csapdába vitte: ha a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősíti az elnök döntéseit, az komoly problémát jelent számára; ha viszont helybenhagyja őket, akkor az amerikai választók büntethetik meg jövő novemberben az árak emelkedése miatt.
Fukuyama egy másik tanácsa az Európai Uniónak:
szüntesse meg a vétójogot, mert enélkül nem tud érdemben beleszólni a világpolitikába.
Fukuyama „varázsreceptje” és a Trump-jelenség
A Szovjetunió bukása után Francis Fukuyama úgy vélte, megszűnt az alternatíva: a polgári demokrácia és a piacgazdaság maradt az egyetlen üdvözítő modell. Szerinte mindenkinek ezt a „varázs gyógyszert” kell bevennie, és a világ harmonikusan fejlődik majd. A kelet-európai egykori szocialista államok be is vették ezt a gyógyszert, az eredmény azonban felemás lett: bár felzárkóztak Nyugat-Európához, a világ élvonalától mégis lemaradtak – ahogy erre Mario Draghi nevezetes jelentése is rámutatott. Miért?
A pénzügyi piramis
Thomas Piketty A tőke című könyvében kimutatta, hogy a globális kapitalizmus rendkívül egyenlőtlenül osztja el a jövedelmeket: a fejlett világban a munkavállalók rosszul járnak, miközben a tőketulajdonosok az outsourcing révén exponenciálisan növelik vagyonukat. Ez hatalmas gazdasági növekedést indított el olyan országokban, mint Kína vagy India.
A felülről irányított szingapúri modell az elmúlt hatvan évben sokkal sikeresebbnek bizonyult, mint a polgári demokráciák: a városállam egy főre jutó GDP-je 1965-ben még alacsonyabb volt Magyarországénál, mára viszont elérte az Egyesült Államok szintjét. Ezzel szemben a kelet-európai egykori szocialista országok világgazdasági pozíciója alig javult. Kína egyértelműen Szingapúr útját követi – csakúgy, mint Vietnam vagy akár Szaúd-Arábia –, miközben a fejlett demokráciák válságtüneteket mutatnak: kormányaik képtelenek kiegyensúlyozott költségvetést készíteni.
„No King!”
„Nem akarunk királyt!” – ezzel tüntettek százezrek az Egyesült Államokban Trump ellen, aki egyre inkább a személyi hatalom felé mozdul. A piramis évezredeken át Egyiptom társadalmi modellje volt – Platón, a politika első nagy filozófusa, nyíltan csodálta.
Az Egyesült Államokban kialakuló pénzügyi piramis felszámolja a középosztályt, és a demokráciát az autokrácia irányába tolja.
Ezt csak skandináv típusú adóztatással lehetne megállítani, csakhogy ez lassítja a tudományos-technikai forradalmat, amely villámgyorsan alakítja át a társadalmat – gyakran a többség kárára. Macron reformjait egyaránt elutasítja a jobboldali és a baloldali populizmus, így azokból semmi sem valósult meg. Draghi javasolt reformjaival minden szakértő egyetért, de a politikai támogatottság minimális, mert a középosztály nem akarja feláldozni jelenlegi életszínvonalát a jövő érdekében.
A Trump-jelenség tehát marad – erre Fukuyama már az első elnöki ciklus idején felhívta a figyelmet. Trump népszerűsége jelenleg alig haladja meg a harminc százalékot, és – ahogy Fukuyama írja – „egyre jobban hasonlít az öreg Joe Bidenre”. A politológus valószínűnek tartja, hogy Trump a jövő novemberi választások után „béna kacsa” lesz. Ez valóban elképzelhető, csakhogy a demokraták egyelőre nem tudják, hogyan kezeljék jobban azokat a gazdasági, társadalmi vagy diplomáciai válságokat, amelyeket a 79 éves Donald Trump okozott – jó példát mutatva arra, hogyan nem szabad kríziseket kezelni.
Válságkezelési receptje azonban Francis Fukuyamának sincs – márpedig a választók erre várnak az Egyesült Államokban éppúgy, mint Magyarországon.
