A ciprusi-egyiptomi-izraeli földgázmezők életképes alternatívát jelenthetnek az Európai Unió számára, amely hosszabb távon mindenképp csökkenteni kívánja az energiafüggőséget Oroszországtól.
Török csatahajók – még februárban – feltartóztattak olasz olajkutató hajókat a Ciprus körüli vizeken, melyeket Törökország sajátjának tekint Észak-Ciprus miatt. Ám az Európai Unió most Ciprus mellé állt – illetve a ciprusi olaj- és gázkutatást végző olasz ENI és a francia Total mellé – figyelmeztetve Törökországot: az ágyúnaszád-diplomácia kora lejárt.
Amióta a Földközi-tenger keleti medencéjében nagy mennyiségű földgázt és valamivel kevesebb kőolajat fedeztek fel 2009-ben, az érintett államok viharos gyorsasággal igyekeznek pénzt csinálni belőle. A legfontosabb ebből a szempontból az
Izrael és Egyiptom közötti 15 milliárd dolláros gázszerződés.
A két állam közötti kapcsolat lehetővé teszi azt, hogy együttesen használják ki a tenger mélyén fekvő gázmezőket. Különösen fontos ez a földgáz cseppfolyósítása miatt. Egyiptomnak két kikötője is van, ahol ez lehetséges, mindez megkíméli a vele együttműködő államokat (Izraelt, Ciprust és Görögországot), hogy maguk is méregdrága cseppfolyósító berendezéseket vegyenek.
Törökország viszont rossz viszonyban van Egyiptommal.
Erdogan török elnök épp a mostani elnökválasztás kapcsán bírálta durván Sziszi egyiptomi államfőt. Ebből az is következik, hogy Törökország kimaradhat a nagy üzletből. Pedig az Európai Unió támogatási listájára vette a gázmezőket a Földközi tenger mélyén – amerikai szakértők 3,5 ezer milliárd köbméterről beszélnek. Az EU ugyanis csökkenteni kívánja a gázfüggőséget Oroszországtól. Ehhez a ciprusi-egyiptomi-izraeli földgázmezők életképes alternatívát jelenthetnek.
