Egység vagy marginalitás. Így fogalmazta meg jövőképét Jürgen Habermas professzor a Siemens alapítvány közgyűlésén még novemberben. Beszédét most tette közzé a Social Europe című kiadvány.
Az Egyesült Államok gyengülésével Peking Kína centrikus politikája határozza meg a jövőt – véli Jürgen Habermas, aki rámutat arra, hogy az Új Selyemút program már kijelölte az utat, melyen a kínai vezetés járni kíván. Az Új Selyemút program bejelentésének tizedik évfordulóján tavaly ünnepséget rendeztek Pekingben, ahol megjelent Orbán Viktor miniszterelnök is, aki kezet rázott Hszi Csin-ping elnök mellett Vlagyimir Putyinnal is. A magyar miniszterelnök világképében már régen meghatározó Oroszország és Kína és természetesen az Egyesült Államok, de ez utóbbi csak akkor, ha Donald Trump üldögél a Fehér Házban. Mit jelentenek a változások a gyakorlatban?
“A liberális világgazdasági rendnek vége van”
Jürgen Habermas tökéletesen józanul ezt nem Donald Trumpnak tulajdonítja hanem annak, hogy Kína nyomában új nagyhatalmak tűnnek fel, amelyek nem akarják pisszenés nélkül elfogadni az USA világhatalmi szerepét: India, Brazília, Szaúd Arábia stb. A szabadkereskedelmet éppúgy fenyegetik a feltörekvő hatalmak mint maga az USA, amely védővámok mögé rejtőzik.
Jellemző, hogy Németország, amely szívesen tetszeleg a szabadkereskedelem világbajnoka szerepkörben, most hatalmas állami támogatási alapot hozott létre a ráfizetéses hazai acélipar védelmében.
Miért alakulnak ki olyan rendszerek mint Orbán Viktoré?
“Ezeknek az autoriter rendszereknek a létrejöttét egyáltalán nem lehet csak azzal indokolni, hogy nem sikerült a rendszerváltás néhány poszt kommunista rendszerben. Épp ellenkezőleg ezek az autoriter rendszerek előfutárok, mert azt mutatják, hogy miképp lehet lebontani a demokráciát, és gyorsan felépíteni és kiterjeszteni egy olyan technokrata rendszert, amelyet libertrius kapitalista rendszernek neveznek. Trump abba az ürességbe nyomul előre, amely létrejött az USA-ban, és fütyül az ellenvetésekre miközben minden eszközzel gyengíti az ellenzéket. Már bevetette a Nemzeti Gárdát Los Angelesben, Washingtonban és Chicagóban. A legmeglepőbb az egészben az, hogy a polgári társadalom mindezt szinte szó nélkül eltűri”
– állapítja meg Jürgen Habermas a világ egyik legrégebbi demokráciájáról, mely jövőre ünnepli a 250-ik évfordulóját.
Költséghatékonyság a világgazdaság kulcsa
Hitler előretörését a harmincas évek Németországában azzal indokolják a leggyakrabban, hogy a világgazdasági válság vált népszerűvé a Führer miután a hagyományos pártok nem tudták megoldani az ország problémáit. Most Trump esetében ezt ritkán idézik fel pedig most is világgazdasági válságot próbál menedzselni az üzletemberből lett elnök, akinek kettős célja van: szárnyaljon a tőzsde és megmaradjon a népszerűsége legalább annyira, hogy ne legyen belőle béna kacsa az elnökség második szakaszában. Csakhogy Trump úgy akarja helyreállítani Amerika nagyságát, hogy csökkenti a bérből és fizetésből élők jövedelmét a költséghatékonyság miatt: Kína és a mögötte álló alacsony munkabérű országok ugyanis olcsóbban állítják elő mindazt, amit az USA és gazdag szövetségesei drágán.
Túl jól élünk! – mondta Rákosi elvtárs és csökkenteni kezdte az amúgysem magas életszínvonalat – a mélybe taszítva a szocializmus népszerűségét. Donald Trump a jóléti kiadások csökkentésével és az inflációval küzd a költséghatékonyságért, és azért, hogy a piac ne ítélje meg túlságosan szigorúan az amerikai állam költségvetési hiányát és államadósságát – mindkét mutatója rosszabb az USA-nak mint Orbán Viktor Magyarországáé.
Trump problémájával küzdenek Japánban és Európában is, ahol a kormányok képtelenek összerakni a költségvetést.
Szép új világ
“Az ukrajnai háború miatt Európa nem mondhat búcsút az USA-nak, amely passzívvá vált” – hangsúlyozza Jürgen Habermas. Aki ezután felteszi a kérdést:
“hogyan lehet politikailag magabiztos egységet teremteni Európából?”
A válasz: Az egység motorjának szerepét Németországnak kell vállalnia, nemcsak azért, mert ez a legnépesebb és legerősebb tagállama az Európai Uniónak hanem azért is, mert szokásos partnere, Franciaország belpolitikai okokból gyenge, Olaszország pedig ebben nem partner.
“Németország képmutató, Merkel kancellár is visszadobta Macron reformjait, melyek a nagyobb gazdasági egységet célozták az Európai Unióban, és nem vállalja a közös euró kötvényeket – ebben a tekintetben Merz kancellár hűséges tanítványa Schauble egykori pénzügyminiszternek, aki semmiképp sem akart elfogadni közös hitelfelvételt az Európai Unióban.”
Merkel kancellár úgy tudta elérni a 750 milliárd eurós közös hitelfelvételt, hogy letette a nagy esküt: csak egyetlenegyszer kerül erre sor a Covid pandémia miatt.
Mario Draghi nevezetes jelentésében hiába javasolja a közös hitelfelvételt az EU problémáinak megoldására, mert politikai akarat nincsen rá. A szélsőjobboldali pártok az Európai Unión belül maximálisan ellenzik a közös hitelfelvételt, mert az előrelépés lenne az Európai Egyesült Államok felé. Ezt mind Trump mind Putyin elutasítja – Orbán Viktorról nem is beszélve. Jürgen Habermas konklúziója:
”túlélésünk szempontjából sosem volt annyira fontos az uniós magállamok politikai integrációja mint ma, és sohasem volt még ily valószínűtlen.”
