Az illiberális rezsim ma hazudik a tévében, a rádióban, az újságokban és az óriásplakátokon is. Ma még megteheti. Kormányváltás után azonban visszaállítjuk a sajtó szabadságát, biztosítjuk a sokszínű nyilvánosságot – írja közleményében az Együtt.
„Egy éve szüntette meg Orbán Viktor a Népszabadságot legjobban fizetett strómanja, Mészáros Lőrinc segítségével.”
„Sajnálatos módon a miniszterelnök ámokfutása tovább folytatódott. Az elbukott népszavazás után le akar számolni mindennel és mindenkivel, ami és aki az útjában áll, más véleményt képvisel, mint ő. Ennek a putyinista harcnak az áldozatául esett azóta már több megyei lap és rádió is.”
„Az illiberális rezsim ma hazudik a tévében, a rádióban, az újságokban és az óriásplakátokon is. Ma még megteheti. Kormányváltás után azonban visszaállítjuk a sajtó szabadságát, biztosítjuk a sokszínű nyilvánosságot. Addig is meg kell védenünk a Fidesz milliárdos közpénzekkel kitömött hatalmi gépezetétől a még megmaradt független sajtót és még nagyobb a felelősségünk a helyi visszaélések és korrupciós ügyek feltárásában is.”
Jávor Benedeknek, a Párbeszéd Magyarországért EU képviselőjének facebook posztjából:
Mindezt tetézi, hogy a magyar sajtóért aggódók rossz előérzete azóta beigazolódott: az erőszakos lapzárta nem a hatalom egyszeri kisiklásának, hanem egy nagyszabású térfoglalási akció első állomásának bizonyult, és a máig tartó folyamat nyomán a teljes közmédia mellett immár az összes vidéki napilap, a második legnagyobb kereskedelmi televízió, a második legnagyobb hírportál és az egyetlen országosnak tekinthető kereskedelmi rádió is kormányzati kézivezérléssel, kritikátlan kormánypropagandát közvetítve működik.
2016 a gyászéve volt a magyar sajtónak, és fordulópont a magyar demokrácia erodálódásának történetében: az év, amikor bedarálták a még úgy-ahogy meglevő szabad sajtót, végképp egy, a kormány által megrajzolt rezervátumba szorítva a tőlük különböző nézeteket. Tankönyv-szerűen valósítva meg a posztmodern autokráciák, az illiberális állam egyik megkülönböztető jellemvonását. A 2018-as választás valójában 2016-ban eldőlt, és ezen vajmi keveset változtat az ellenzék ügyetlenkedése, vagy utolsó pillanatban való főnix-szerű feltámadása. A műsor, aminek szereplői vagyunk, zárt ajtók mögött zajlik a továbbiakban, a közönség csak annyiról értesül, amit a kormánypropaganda elmond neki róla. Az egyéni alakítások súlya ennek fényében értelmezendő.
Demokratikus Koalíció: Egy éve vonult ki a parlamentből a DK – Munkával telt a rendszer-ellenzékiség
A Fidesz pontosan egy évvel ezelőtt számolta fel a legnagyobb példányszámú kormánytól független napilapot, a Népszabadságot. A Demokratikus Koalíció elnöksége akkor úgy döntött, hogy a sajtószabadság lábbal tiprására, a civilek elleni – azóta csak fokozódó – boszorkányüldözésre és a parlamentarizmus teljes kiüresítésére csak egyféleképpen válaszolhat: ha a ciklus végéig kivonul a parlamentből. Egyértelművé tettük, hogy nem csupán a kormány, hanem a rendszer ellenzéke kívánunk lenni. Ennek megfelelően az elmúlt egy évben nem asszisztáltunk a fideszes álparlamenthez, nem vállaltuk a demokrácia díszletének szerepét, hanem csak és kizárólag a kétharmadot igénylő szavazásokon vettünk részt; ott, ahol valóban megakadályozhattuk az orbáni hatalom gátlástalan ámokfutását.
A munka azonban nem állt le egy évvel ezelőtt, épp ellenkezőleg. A DK elnöksége azóta az ország közel 400 pontjára látogatott el és több tízezer emberrel beszélt személyesen hazánk állapotáról, a Fidesz oktatás- és egészségügy-ellenes politikájának következményeiről, és az Orbán utáni idők teendőiről; a DK Sokak Magyarországa című programjáról. A DK egy év elteltével is tartja magát akkori döntéséhez: a rendszer ellenzéke maradunk és az Orbán-rendszer felszámolására kérünk felhatalmazást a 2018-as választáson.
