Csökkenteni kell az újraelosztást, a munkaadói járulékot, s a személyi jövedelemadót – ezt is tartalmazza a kormány felkérésére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) által összeállított gazdaságpolitikai javaslatcsomag. Parragh László az MKIK elnöke a Független Hírügynökséggel közölte: mind a két terhet egyszámjegyűre, 9 százalék körülire kellene mérsékelni. A költségvetési egyensúly tartása peremfeltétel, de Varga Mihály túl nagy józansággal kezelte ezt eddig – véli.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
AZ MKIK már benyújtotta a kormány számára azt az 50 oldalas javaslatcsomagot, amely az egyik alapjául szolgálhat a felálló új kormány gazdaságpolitikájának a kialakításához, s keretet szabhat a kormány és a reálszféra elkövetkező időszakban megvalósítandó együttműködésének. Parragh László portálunknak kifejtette, hogy a kormány felkérésére (még a választások előttre datálódik ez a felkérés) készült kamarai csomag (a Magyar Nemzeti Bank is összerakott egy sajátot) alapjául egy 1500 vállalat kikérdezéséből kapott felmérés szolgált. Ebből ismét bebizonyosodott az, ami nem jelent persze újdonságot – mondta –, hogy a munkaadók szerint a munkát terhelő adók és járulékok mérséklése eredményeként vagy nő a jövedelmezőségük („ami nem ördögtől való dolog”), vagy nő a fejlesztési hajlandóságuk, hiszen sokszor a pénzt nem veszik ki a cégből, hanem inkább beruháznak.
„Bármilyen furcsán is hangozhat, a növekedés motorja lehet, ha az állam lemond bizonyos jövedelmekről”
– szögezte le Parragh.
Nem kevés pénzről van szó: jelenleg ugyanis a munkaadók szociális hozzájárulásként a bruttó bér 19,5%-át fizetik be az államkasszába, az szja mértéke pedig egységesen 15%. A Parraghék által javasolt mérséklés tehát mondhatni akár drámainak is. Szociális hozzájárulási adóból tavaly mintegy 4500 milliárd forint folyt be a költségvetésbe, szja-ból pedig közel 1800 milliárd forint –
ebből eshetne ki egy durván a felére, illetve több mint harmadára rúgó bevétel, ha megvalósulna a 9 százalékos kulcs.
Egy ilyen jelentős mérséklésnek persze gátat szab(hat) a költségvetés egyensúlyban tartásának az igénye – hívja fel a figyelmet Parragh. A kamara elnöke úgy fogalmazott: „a mérséklésnek nagyon merev korlátot szab, mondhatni peremfeltételt jelent az egyensúly követelménye”. Ennek megborulása senkinek nem áll az érdekében, a reálszféra szereplőinek sem, s a kormánynak kellő józansággal kell ehhez hozzáállnia, ám
„Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter még talán túlságosan is nagy józansággal állt eddig ehhez a kérdéshez”
– mutatott rá, de „a mozgástér nagyobb volt, mint, amilyent a kormány eddig kihasznált”. A költségvetés túlságosan is stabil, van benne tartalék arra, hogy növekedésösztönző pályát teremtsen.
Természetesen mi csak egy javaslatot készítettünk – igaz, tettük ezt 1500 vállalkozás véleményére alapozva –, de a döntés nem a mi kompetenciánk – szögezte le az MKIK elnöke. „A döntés és annak a felelőssége a kormányé, ezt mi nem tudjuk és nem is akarjuk átvállalni”, fűzte hozzá.
Az MKIK 50 oldalas előterjesztése persze nem csak az újraelosztással foglalkozik. Kitér számos, a reálszférát érintő területre,
az állam hatékonyságának a növelésére, a bérfejlesztésre, az oktatás átalakítására (az MKIK oktatásfejlesztési javaslatcsomagot is készít), s persze a munkaerőpiacra és az iparban végbemenő folyamatokra is.
A kamarai csomag – hangsúlyozta Parragh – figyelembe veszi a cégek véleményét. Arra kértük őket – mondta –, hogy őszintén mondják el, miben látják a versenyképesség legnagyobb korlátait. Az egyik leggyakrabban emlegetett elem a beruházási hajlandóság legalábbis limitált volta volt. Ezt pedig a következőkre vezették vissza.
