A Magyar Orvosi Kamara alaptörvényben kötelezné, hogy minimum a GDP 6.5 százalékát fordítsák egészségügyre, béremeléssel és lakossági kampánnyal vezessék ki a paraszolvenciát, kötelező egészségügyi oktatást szervezzenek és szabályozzák az állami és magánegészségügyi ellátás viszonyát.
Magyarország, a nemzet fennmaradásának és felemelkedésének első számú záloga az egészséges ember. A magyar polgárok egészségben maradása, egészségük helyreállítása pedig a teljes körű, társadalmi szolidaritáson alapuló, mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhető, állami fenntartású, közfinanszírozott ellátórendszer és az 1992-ben bevezetett – és jelenleg is működő – egészségügyi alapellátás garantált fenntartása és megerősítése mentén lehetséges – áll az orvosi kamara állásfoglalásában, amely néhány elengedhetetlen feltételt is rögzít.
Alaptörvényben rögzítendő
a közösségi egészségügyi ráfordítások GDP arányában mért minimálisan 6,5%-os kötelező szintje
– és ennek az európai átlaggal rendszeresen összevetve szükséges korrekciója – csakúgy, mint a kornak mindenkor megfelelő szakmai színvonalú és hatékony egészségügyi ellátáshoz való jog alkotmányos védelme.
Az 1. pontban definiált ráfordítást már az idei esztendőtől, azaz 2018-ban is biztosítani szükséges. Haladéktalanul, és a korábbit meghaladó ütemben kell folytatni az orvosok és szakdolgozók béremelését úgy, hogy
a paraszolvencia mielőbb, egyszer és mindenkorra kivezethető és szankcionálható legyen.
A paraszolvencia megszüntetése érdekében a béremelés végrehajtása mellett széleskörű lakossági kampány is nélkülözhetetlen.
Az intézmények működtetésére azok biztonságos és szakszerű működéséhez valós mértékű, az eszközpark amortizációjának fedezetét is garantáló költségkeretet kell biztosítani.
Be kell vezetni a kötelező, Nemzeti Alaptantervbe illesztett, felmenő rendszerű egészségtan oktatást,
kifejezetten e célra képzett tanárok bevonásával.
Világos, áttekinthető szabályozással kell tisztázni és rendezni az állami és magánegészségügyi ellátás jól elkülönített rendszereinek kapcsolódási pontjait.
A szakképzett orvosok migrációja a magán ellátás irányába lassan meghaladja a külföldre távozás mértékét.
Egyértelmű, korszerű szakmai protokollokra, az alapellátásban jól definiált hatásköri listára van szükség.
Természetesen ellene vagyok a paraszolvenciának, legalább annyira, amennyire a vállalkozó fodrászok, körömápolók, taxisok, virágosok, vendéglátók, stb. borravalózásának is. De míg a felsoroltak annyit kérnek szolgáltatásukért, amennyit akarnak és amennyit nem szégyellnek, a fiatal orvosok képtelenek megélni a fizetésükből még 30+ éves korukban is.
A nagy tiltás helyett nem inkább a fizetésüket kellene normális módon emelni?