Több egymással összefüggő körülmény és nem kényszer vagy fenyegetés miatt mond le és kérte a köztársasági elnöktől a felmentését – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Szepesházi Péter bíró, aki már korábban több alkalommal is bírálta az igazságszolgáltatás átalakításának következményeit, az Országos Bírói Hivatalnál uralkodó légkört és módszereket, legutóbb pedig az új Polgári Perrendtartást. A dr. Handó Tünde vezette igazságszolgáltatást bátran kritizáló bíróval lemondása okairól beszélgettünk. Véleménye nem valamely bíróság hivatalos álláspontját tükrözi, csak a sajátját és az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Mozgalomét.
Saját döntése volt a lemondás, vagy olyan helyzetet teremtettek, hogy nem volt más választása?
Magam döntöttem így, semmiféle bántás, fenyegetés vagy fegyelmi eljárás nincs folyamatban ellenem sem a Budai Központi Kerületi Bíróságon, sem a Fővárosi Törvényszéken. Az igaz, hogy tavaly azért megpróbáltak etikai visszaélés miatt felelősségre vonni, mert engedély nélkül nyilatkoztam, hangsúlyozva ugyan, hogy a magánvéleményemet – arccal, névvel vállalva – fejtem ki. Tavaly az Országos Bírósági Hivatalnak alárendelt Integritás munkacsoport tagjai tárgyaltak erről az állítólagos etikai-fegyelmi vétségről, de a titkos ülésre nem hívtak meg és az írásos anyag is csak informálisan jutott el hozzám. Ez pont azt igazolja, amit egyébként akkor több esetben is szóvá tettem, hogy például a mára alkotmányellenesnek nyilvánított integritási szabályzattal hogyan próbálták letörni a bírók ellenállását (itt olvasható). Ennek a lényege, hogy a Handó Tünde vezette OBH autokratikus, központosított rendszerré vált, ami megtorolja a belső kritikát vagy a „különutas” bírói megszólalásokat.
Ez történt akkor is, amikor meghívást kapott a RTL Klub Magyarul Balóval című műsorába. Mégis miért pont most döntött úgy, hogy bíróként nem folytatja?
Az új Polgári Perrendtartás olyan mértékben szűkíti a jogérvényesítést, hogy egy bíró hiába próbálja méltányosan és tisztességesen alkalmazni, a végeredmény mégis méltánytalan. Konkrétan arról van szó, hogy még tárgyalásig sem jut el az ügyek jó része, mert már az első körben rendkívül szigorú feltételeket kell teljesíteni mind a jogi képviselőknek, mind az anélkül eljáró ügyfeleknek. Ilyen szigorú szabályozást csak akkor lett volna szabad bevezetni, ha a magyar állam óriási segítséget ad hozzá. Egyrészt például a költségkedvezményt, az illetékmentességet, az illeték feljegyzési jogot, stb. sokkal magasabb jövedelemhatárhoz kellene kötni, hogy legalább a középosztály felét elérje, és a felső középosztálytól felfelé kelljen csak önerőből ügyvédhez fordulni. Másrészt a jogsegélynek, ezen belül például a pártfogó ügyvédnek, sokkal szélesebb körben kellene járnia. Ha ezek meglennének, már lehetne szigorítani. De így
a puszta szigorítás a bíró számára a legméltányosabb eljárás esetén sem biztosítja a tisztességes eredményt.
Azt nyilatkozta, hogy „kifejezetten megviselték az új Polgári Perrendtartás ügyfélellenes alkalmazási kényszerei”, mit jelent ez konkrétan?
Ezek a szabályok olyan erősen megkötik a bíró kezét, hogy csak rossz helyzetbe kerülhet. A lemondásomnak talán ez volt a közvetlen oka, de ide sorolhatom azt is, hogy bár a Handó Tünde–féle centralizációs önkénnyel és a 2011 előtt is létező bírói belterjességgel egyidejűleg kritikus gondolkodás is terjedt a bírói karon belül, de be kellett látnom, hogy ennek ma megvannak a növekedési határai. Nem lehet egyformán népszerű az a gondolat a bírák között, hogy például készüljön minden esetben hangfelvétel a tárgyalásról a felek védelmében, meg az hogy csökkenjen az önkény és emeljék a bírói fizetést. Attól is sokan ódzkodnak, hogy valódi automatikus szignálás legyen, ne érhesse az a vád a bírósági vezetőt, hogy annak a bírónak ad kevesebb illetve könnyebb ügyet, aki vele ebédel. Az Országos Bírói Tanács tagjainak előválasztásán jó eredményt értem el, de nem kerültem be a következő körbe. Ez megmutat valamennyit abból, hogy belülről mennyi változást lehet elérni ebben a rendszerben.
A távozásomnak azonban ez nem volt oka, hanem inkább megerősített abban, hogy nincs, ami visszatartson.
Adódik a kérés, hogyan tovább?
Január 1-tól valószínűleg ügyvédként folytatom, egyelőre nem tudom, hogy milyen formában, kikkel és hogyan. Az biztos, hogy a véleményemet továbbra is szabadon kifejtem, ha bárki kíváncsi lesz rá és megkérdez.
A lemondása meglehetősen demonstratív hatású, vannak-e, lesznek-e követői a bírák között?
Nem volt szándékom a lemondásommal demonstrálni. A folyamat tőlem függetlenül is felgyorsult már, tudom, hogy vannak, és a szóbeszéd szerint lesznek is követőim.
