A tüntetésre és kordonbontásra készülő vegyes társaságok szíves figyelmébe ajánljuk Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című művét. Egy belgrádi banda flegma basszusgitárosaként kezdő, aztán az Otpor! (vagyis Ellenállás!) egyik vezetőjévé vált egyetemi rektor (a legrégibb skóciai egyetem, a St.Andrews University vezetője) kézikönyvet írt kezdő forradalmároknak. Annak a tapasztalatnak az alapján, hogy miként sikerült Slobodan Miloševićet megbuktatni.
„Füstös kis belgrádi lakásainkban összegyűltünk, és úgy döntöttünk, hogy mozgalmat indítunk. Az Otpor! nevet választottuk, ami azt jelenti, hogy ellenállás. Meglett a logónk is, egy kifejező fekete ököI, a társadalmi változásokra törekvők visszatérő motívuma, ezt használták a nácik által megszállt Jugoszlávia partizánjai a 2. világháború idején.”
„Aktivistaként két választásod van. Csinálhatod, amit Harvey Milk kezdetben csinált, azaz megpróbálod összegyűjteni azokat az embereket, akik már többé-kevésbé hisznek a mondanivalódban. Ez nagyszerű módszer, ha az ember bármiben a tizedik helyen akar végezni. Mindig számíthatsz egy kicsiny és lelkes rajongói bázisra – köztük a barátaidra, a szomszédaidra és a nagymamádra -, ők támogatni fognak, bármit is teszel. A módszernek hála mindig érezheted, hogy igazad van, igazságos, tiszta és jó vagy. A hátránya annyi, hogy soha nem győzöl. A másik választás sokkal jobb, és talán meglep, de nem is sokkal nehezebb. Elég hozzá, ha meghallgatod és kitalálod, mi foglalkoztatja a többieket, és csatáidat ebben az összefüggésben vívod meg.”
„Azok, akik tudják, hogy hogyan kell stratégiájukat kicsi és megvalósítható feladatokra lebontani, valószínűbb, hogy sikeresek lesznek, mint azok, akik üres szólamokat kiabálnak, és dobköröket alkotnak. De ha tudod, hogy milyen kis csatákat nyerhetsz meg, és hogyan kell sok embert magad mellé állítani, még csak felig arattál győzelmet. A munka másik fele, hogy újonnan felfedezett követőidnek valami olyat tudj ajánlani, amiben hihetnek. Ehhez pedig saját jövőképre van szükséged.”
„Természetesen a hatalom tartópillérei mindenhol mások. Kis afrikai falvakban talán a törzs vénei a legfontosabb pillérek, de Szerbia kisvárosaiban az Otpor! kampány során azt tapasztaltuk, hogy életbevágóan fontos a mi oldalunkra állítani az
orvosokat, a papokat és a tanárokat. Ők a véleményvezérek. Vállalatok esetében ezt a szerepet a részvényesek játsszák, akik a pénzüket befektetik. Akár falusiakat akarsz a magad oldalára állítani egy vérszomjas diktátor ellen, akár a McDonald’s-ot próbálod arra kényszeríteni, hogy egydolláros menü- jébe egészséges ajánlatokat is betegyen, mindenképpen tudnod kell, hogy melyik pillért kell célba venned.”
„A politikai humor olyan régi mint maga a politika, a szatírát és a tréfát évszázadok óta használják arra, hogy megmondják az igazat a hatalomnak. A modern kor heccistái azonban új szintre emelték a humort. A nevetés és a tréfa már nem mellékes eszköz egy mozgalom stratégiájában, hanem sokszor maga a stratégia. Napjaink erőszakmentes aktivistái a tiltakozások taktikáját már nem a haragra, a neheztelésre és a dühre alapozzák. Általánosan jellemző, hogy az aktivizmus hatékonyabb formája felé fordulnak, amely a humorban és vidámságban gyökerezik. Mindez meglepő módon annál jobban működik, minél keményebben csapnak Ie rá a diktátorok.”
„Felismertük, hogy mihelyt védekező állásba vonulunk vereségünk már csak idő kérdése. Ezért aztán tréfás akciónk után koncertet szerveztünk, a koncert után felvonulást, a felvonulás után választásokat, a választási csalás után polgári engedetlenséget és sztrájkokat. Az aktivizmust akciófilmként fogtuk fel, rájöttünk, hogy ha az események nem mozdulnak tovább valami nagyobb és hangosabb és nagyszerűbb felé, a közönség elunja magát. Gondolkozz hasonlóan, és a tervezés szinte magától megvalósul, minden a helyére kerül majd.”
