Miközben Peking erőlteti saját rendszerének exportját és kőkemény, erkölcstelen hatalmi politikát folytat, Budapesten meglepő módon még senki sem gondolkodott el azon, mit jelent a kínai birodalom szolgájává szegődni.
A magyar kormány az illiberális demokráciát hirdeti és szabadságharcra szólít fel Brüsszel ellen. A Nyugat számára az értékek számítanak – budapesti kormányt csupán az önös érdekek vezetik -, ezért szembe kell szállnia a kínai törekvésekkel, mert az nem lehet, hogy az EU egyik tagja az ázsiai hatalom trójai falova legyen Európában.
Persze nem azt jelenti, hogy nem kell együttműködni a kínai féllel. Csak az eddiginél sokkal több szkepszissel kell reagálni a kínai ígéretekre. Tévesnek bizonyult sok nyugati stratégiai vezető feltételezése, hogy a megerősödő középosztály elkerülhetetlenül elvezet még a legrosszabb diktatúrából is a nyugati modellnek megfelelő liberális demokráciához.
Kínában egy alternatív modellt tesztelnek, ami egyre népszerűbbé vagy legalábbis kevésbé ellenállóvá válik világszerte: a digitalizált totalitarizmus és a teljesen határtalan kapitalizmus. A jólét egyáltalán (Kínában az egy főre jutó évi jövedelem 16.700 dollár) nem rendítette meg az autokráciát. Ma Pekingben a kommunista mandarinok kölcsönöket osztanak ki az Új Selyemút járművével, hogy politikai befolyást szerezzenek Chilétől Pakisztánig, Magyarországtól Etiópiáig. Nem lehet, hogy az EU-hoz csatlakozó országok, mint Szerbia vagy akár olyan tagállamok, mint Magyarország, Kína ötödik oszlopává váljanak. Kína elnöke ki is jelentette: legkésőbb 2050-re vezető hatalom akarnak lenni.
