„Választanunk kell: Visegrád vagy mag-Európa!”; „Csehország számára a Visegrádi csoportban való maradás már nem biztonságos.” Ezek és hasonló kommentárok jelennek meg a cseh és a szlovák sajtóban.
A két országban különösebben azóta lettek hangosabbak a Visegrád-szkeptikus felhangok, amióta a napokban bejelentették, hogy két hét múlva Emanuel Macron francia államfő, akitől az európai közvélemény az EU megreformálását várja, Salzburgban találkozik az osztrák, a cseh és a szlovák miniszterelnökkel.
A magyarok és a lengyelek erre az összejövetelre nem kaptak meghívást.
A formális magyarázata ennek a felállásnak az, hogy a „slavkovi” hármas tart tanácskozás. A slavkovi (austerlitzi) hármast (S3) Csehország, Szlovákia és Ausztria hozta létre 2015 januárjában.
Petr Šabata az iRozhlas nevű portálon azt írja, hogy Csehországnak távol kell tartania magát Visegrádtól, mert ez a csoport „megköti a kezünket és rontja hírnevünket”.
„Az októberi választások után az új kormánynak az egyik első feladata az lesz, hogy előkészítse kilépését a Visegrádi csoportból. Ottmaradásunk az ország alapvető érdekeit veszélyeztetné.”
Szlovákiában is hasonló jellegű viták vannak folyamatban.
„Lehet választani: Vagy Visegrád, vagy mag-Európa”
címmel közölt kommentárt a Trend Mariána Leška tollából.
A lap idézi Robert Fico miniszterelnök többször hangoztatott álláspontját, miszerint Szlovákia az unión belüli változások aktív részese akar lenni.
„A kormány meggyőződése, hogy Szlovákiának nincs más alternatívája, mint csatlakozni a mag-Európához.”
Az iRozhlas kommentátora szerint Csehországnak többé nem biztonságos a visegrádi tagság. A csoport egyik országában, Lengyelországban folyamatban van az igazságszolgáltatás függetlenségének a felszámolása. Egy másik ország, Magyarország pedig már hosszabb ideje az önkényuralmi rendszer felé sodródik.
Az egykori Csehszlovákia két utódállamának nem marad más hátra, mint búcsút inteni a V4-nek – vonja le a végső következtetést Petr Šabata.
