Kezdőlap Címkék Vona

Címke: vona

Szerecsenmosdatás vagy/és reálpolitika?

Vona Gábor, a Jobbik elnöke meghívásokat kap olyan liberális fórumokra, ahol mindeddig, enyhén szólva is, persona non grata volt. Ez annak a felismerésnek tudható-e be, hogy a Jobbik nélkül Orbán Viktor nem győzhető le?

Két kirívó eset is van. Az egyik: nem régen a Szeretem Magyarországot Klub zárt körű vitaestjén vett részt Vona. Az esemény elsősorban azért kapott nagyobb visszhangot, mert Gerő András történész tiltakozott nyilvánosan a Jobbik elnök meghívása miatt. A balliberális klub 2006-ban alakult és összejövetelei nem sajtónyilvánosak. Korábban (2007) akkor került rivalda fénybe, amikor néhány tagja, köztük Schiffer András kilépett, mert a klub támogatta az őszödi beszédet, azaz Gyurcsány Ferencet.

Nos, most Gerő azért tiltakozott Vona meghívása miatt, mert szerinte „a Jobbik nemzeti radikális eszmerendszerrel lopta be magát a választók egy részének szívébe. Az ő esetükben a nemzeti radikalizmus szerves részét képezte a cigány- és zsidóellenes rasszizmus. Ezen az sem változtat, hogy az utóbbi időben békésebb szólamokat hangoztatnak, így például az európai zászló elégetésétől eljutottak az uniós bérek követeléséig.”

A klub ügyvivő testülete ezt megelőzően azzal indokolta a Jobbik elnökének meghívását ugyan „sokaknak vannak súlyos ellenérzéseik a vendég személyével, világnézetével és politikájával kapcsolatban”, de

meghívásával „új információkkal lehetünk gazdagabbak, amelyek segítenek eligazítani minket mások preferenciáiban”.

A klub egyúttal azt is figyelembe vette, hogy a Jobbik, a felmérések szerint, a második legnépszerűbb párt az országban.

Még a Szeretem Magyarországot Klub lépésénél is nagyobb meglepetést váltott ki a Spinoza Színház (!) meghívása. A színház ugyanis Kire szavazzunk címmel politikai beszélgetés sorozatot szervez, Rangos Katalin moderálásával.

November 16-án a vendég Vona Gábor lesz.

A balliberális értelmiség egy része, úgy tűnik kezdi magáévá tenni azt az eretneki gondolatot, hogy esetleg a nemzeti radikálisokkal is lehetne szövetkezni a Fidesz-kormány felváltása érdekében.

Ezt már évekkel ezelőtt a politikum egy része sem zárta ki, például Karácsony Gergely, akkor még elempésként egyfajta technikai koalíciót emlegetett a Jobbikkal. Akkor abból nem lett semmi.

A baloldal legerősebb pártjának (MSZP) már-már komikus vajúdása és önsorsrontása végképp világossá teszi, hogy

még ha össze is fog az MSZP és a Demokratikus Koalíció, sok vizet nem zavar a jövő évi választásokon.

Tisztességes helytállás lesz ebből, legfeljebb.

A felfelé ívelő LMP és a cukiság kampányt átvészelni látszó Jobbik viszont már nagyobb eséllyel kecsegtet. És ilyenkor a holdudvarok is szoktak számolgatni.

Az már más lapra tartozik, hogy miként lehet jó pofát vágva megemészteni a Jobbikot a (most kissé lehalkított) cigányellenességével, antiszemitizmusával, Toroczkaival és bűntársaival.

Simicska kitalálta, Orbán működteti

Följelenti a Fidesz-KDNP a Jobbikot, amiért utóbbi úgymond kicselezte a plakáttörvényt. Vona Gábor pártja azt a törvényt játszotta ki trükkösen, amely éppen ellenük, pontosabban Simicska Lajos és a Jobbik ellen íródott.

Ezt a törvényt azért fogadta el a parlament kormánypárti többsége, hogy Simicskának és az általa ekkor már favorizált Jobbiknak ne legyen jó.

A Jobbik nemrégiben 1100 plakáthelyet vásárolt Simicska Lajos cégétől, s ezzel megkerülte azt a szabályozást, hogy bérelt plakáthelyeken a kampányidőszakot leszámítva nem lehet nyilvános helyen pártprogramokat hirdetni.

Mostantól tehát a Jobbik nem bérel plakáthelyeket, hanem vásárol,

a saját oszlopain pedig gyakorlatilag azt hirdet, amit akar. Most jelenleg a Ti dolgoztok, ők lopnak folytatását, Ők a félelem, mi a remény felirattal.

A Fidesz fel van háborodva, bírósággal fenyegetőzik. Pedig, ami most történik, azt ők maguk találták fel. Ők emelték, még sok évvel ezelőtt, rendszintűvé a törvények megkerülését, kicselezését. Simicska Lajos, Orbán Viktor kollégiumi szobatársa, üzleti partnere, minden titkának tudója, találta ki a magyar maffiaállam koncepcióját. Ő rakta le az alapokat, ő magyarázta el a többieknek, hogy miként kell a pénzek eltüntetésére szakosodott rendszert működtetni. Emlékszünk még az „ősbűnre”, az államtól kapott Fidesz székház eladására – az ebből befolyt összegnek aztán szőrén-szálán nyoma veszett. Utoljára Orbán Viktor édesapjának bányáiba látták beáramlani.

Ez is a Fideszben fékezhetetlen agyvelejűnek nevezett Simicska Lajos ötlete volt, csakúgy, mint az, hogy

mekkora üzlet lopott útlevéllel, köztartozásokkal terhelt cégeket vásárolni.

Ez volt a Kaya Ibrahim és Joszip Tot nevével elhíresült fantomcégek ügye. És amikor erre az újságírók rákérdeztek, Simicska Lajos a rendszerváltás utáni korszak talán legcinikusabb mondatával válaszolt: Mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

Mindez még a múlt században történt. Ekkor hagyta ott a Fidesz sok alapítója, köztük Bayer Zsolt a pártot. Az ötös számú párttagkönyv birtokosa ezt írta 1994 októberében a Népszabadságba: „Igen, én, az alapító atyák egyike dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot.

Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról.”

Bayer aztán visszatalált a Fideszhez, Simcska pedig, igaz, sok évvel később, „eltalált” onnan.

Mindeközben megalakult a Jobbik, mely párt egyenesen Orbán Viktor köpönyegéből bújt elő.

Orbán Viktor ugyanabban a polgári körben politizált, mint az akkor még nagyon fiatal Vona Gábor.

Vona ott tanulta meg a politizálás alapjait és nem lenne meglepő, ha a Fidesz fent már említett üzleti etikájából is ragadt volna rá valami. A Fidesz vezető politikusai, és maga Orbán is többször nyilatkoztak elismerően a Jobbik fiatal titánjairól. Övék a jövő, mondta Orbán, én drukkolok ezeknek a fiataloknak.

Simicska közben összeveszett Orbánnal. Állítólag utóbbinak az oroszbarátságát nem tudta tolerálni, de nem kizárt, hogy más, üzleti okok is közrejátszottak a látványos külsőségek kísérte, G-napként elhíresült szakításban.

Simicska Lajos azóta nem is titkoltan, a Jobbikot támogatja, mert úgy hírlik, bennük látja azt az erőt, amely képes lehet legyőzni Orbánt és véget vetni a Fidesz uralmának. A Független Hírügynökség értesülése szerint Simicska már nem lelkesedik annyira a Jobbikért, mert nem bízik annyira Vonában, mint néhány hónappal ezelőtt. Úgy látja, hogy a Jobbik nem tudott áttörést elérni, és ugyanott tart, mint hónapokkal korábban. Ezzel együtt, Simicska még mindig a Jobbikhoz áll a legközelebb. Korábban rendre tőle bérelték a plakáthelyeket, majd Vonáék meg is vásárolták tőle azokat.

A Jobbik nem kívánta megnevezni, kiktől és mennyiért, csupán jelezte, hogy további plakáthelyeket vásárol, amelyeken azután gyakorlatilag korlátlanul hirdetheti a neki tetsző propagandát.

A labda most a Fidesz térfelén pattog. Orbánékat nyilvánvalóan zavarja, hogy a Jobbik ilyen galád módon kicselezte a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Mely rendszer épp azért jött létre, hogy Magyarországon minden törvényesen történjen.

A törvények sajátos értelmezése korábban a Fidesz felségterülete volt,

és ehhez rendre jogszabályi kereteket is kreáltak. Törvénytelen valami, amit a Fidesz akar? Nem baj, majd lesz hozzá törvény!

Ebbe az idilli képbe rondított most bele – Simicska Lajos alig titkolt támogatásával – a Jobbik. A Fidesz majd nyilván feljelenti a Jobbikot, nyomozás is lesz ügyben, talán még vádemelésig is eljut az ügy. De addig sok víz lefolyik a Dunán, és ezen idő alatt az ország számos pontján virít majd Orbán, Rogán, Habony és Mészáros arcképe alatt a felirat: Gengszterek.

Simicskát már sokan temetik, és sok csatában valóban vesztésre áll. Ám a háború, és ezt Orbán is tudja, még nem ért véget.

Bréking nyúz – Tudósítások a másik valóságból

0

Vona Gábor Heller Ágnessel vacsorázik. Török Gábor, a hasznos idióta. A csőbe mászott nő. Orbán és a fehérvári huszárok Vietnamban.

Munkaebéd, munkavacsora a Magyar Hírlapban

„ A baloldallal közös szakpolitikai programot is jegyző Vona Gábor, miután a Szeretem Magyarországot Klubban kifejthette megújult jobbikos nézeteit, készülődhet, hiszen hamarosan Heller Ágnessel fog vacsorálni, de csak miután munkaebéden fogadta Konrád Györgyöt és Magyar Bálintot. „

Török Gábor kenyéren és vízen él a Magyar Időkben

„Török Gábor „független politológus” váltig tagadja, hogy áldásos tevékenységét a Jobbik pénzelné, ám ha így van, akkor a sztálini értelemben „hasznos idióta”. Török szerint utoljára Sólyom Lászlótól húzott nyilvános apanázst (meg is látszott az eredményen); azóta úgyszólván kenyéren és vízen él.”

Nem tudja a Faktor, hogy került a nő a csőbe

„A nő bemászott egy 20 méter hosszú és 50 centiméter átmérőjű csőbe, és beszorult. Arról azonban, hogy miért mászott be a nő a csőbe és hogyan sikerült segítséget kérnie, még nincs hivatalos információ.”

Origo: Elhúzták Orbán nótáját Vietnamban

„Egy később felkerült videón már az Orbán Viktor és a magyar delegáció tiszteletére rendezett fogadás képei láthatóak, többek között az is, ahogy helyi zenészek a Fehérvári huszárok című magyar nótát adják elől.”

Elek István nyílt levele Vona Gáborhoz

Tisztelt Elnök Úr!

Az ellenzéki pártok közötti összefogást sürgető százezrek kéretlen szószólójaként történelmi felelősségedre szeretnélek figyelmeztetni.

Kevesebb, mint két hónappal a választás előtt a mérvadó közvélemény-kutatások szerint a biztos szavazók között az ellenzék összesített támogatottsága kevéssel meghaladja a kormánypártokét. A szavazók többsége tehát kormányváltást akar. Ennek ellenére nagy az esélye, hogy a kormánykoalíció április 8-án ismét kétharmados többséget szerez. Köszönhetően az önkényesen érdekeikhez igazított, szélsőségesen aránytalan választási rendszernek, és annak, hogy az ellenzéki pártok képtelenek felismerni a saját elemi érdekeiket, és a kormánypártok ellen fordítani e rendszer logikáját.

A választók egyre szélesebb körében evidencia, hogy külön-külön már egyikőtök pártja sem képes megelőzni a kormánykoalíciót. Míg a Fidesz-KDNP a jobboldali szavazók kétharmadára számíthat, a maradék egyharmad és a baloldali szavazók támogatására a Jobbikon kívül még legalább öt olyan párt tart igényt, amelynek a népszerűsége meghaladja az 1%-ot. Vagyis együttműködés nélkül az ellenzéki szavazatok hatfelé fognak szóródni. Ti vezetitek az ellenzéki mezőnyt, de még Ti is több mint 20%-kal vagytok a Fidesz-KDNP mögött. Ez az előny már behozhatatlan.

Ha így folytatjátok tovább, egyedül előre, borítékolható a kudarcotok. És nem csak a Jobbiké, hanem az egész ellenzéké. Hiszen nemhogy nektek külön nem lesz elegendő mandátumotok a kormányváltáshoz, de a teljes ellenzéké sem lesz ehhez elég. Sőt, a Fidesz-KDNP újabb fölényes kétharmados felhatalmazást szerezhet.

Bár külön-külön már egyikőtök pártja sem előzheti meg a kormánykoalíciót, olyan együttműködéssel, amely legalább az egyéni választókerületi jelöltek koordinált indítására kiterjed, még mindig fordulatot érhetne el az ellenzék. Képes lehetne a megalkotói ellen fordítani a választási rendszer logikáját. És nem csupán egyszerű választási győzelmet arathatna, hanem a rendszerváltáshoz szükséges kétharmados többséget is megszerezhetné.

Az „útiterv” – amit legutóbb a hvg.hu-n részleteztem – lényege röviden.

  1. Villámgyors megegyezés a rendszerváltó elkötelezettségű pártok között az orbáni autokrácia illegitim rendszerétől való megszabadulás kétlépcsős forgatókönyvéről. És egy ezt megvalósító, tartalmában és időtartamában kinyilvánítottan korlátozott, „rendszerváltó koalíció” létrehozásáról.
  2. Ezen belül az egy-másfél éves rendszerváltó kormányzás már a kampányban nyilvánosságra hozandó minimumprogramjáról. A hatalommegosztásra, fékekre és ellensúlyokra, független intézmények ellenőrző szerepére épülő demokrácia helyreállításáról. Pontosabban a 2010 előtti rendszer jelentősen módosított, feljavított változatának felépítéséről. Alkotmányos és egyéb garanciákkal az újabb elfajulások kísértése ellen. A közpénzekkel való ipari méretű, szervezett visszaélések kapcsán történő elszámoltatásról. És azokról a közjóval kapcsolatos gazdálkodás-politikai, szociális, kulturális, környezeti minimumokról, amelyekben az összefogás részesei az előző 27 év tanulságai nyomán közös nevezőre juthatnak. Amelyekben a legvilágosabban kifejeződhet az új rendszerváltozás ökoszociális ethosza: egy szolidárisabb, igazságosabb, erőforrásait bölcsebben használó, lehetőségeit egyenlőbben elosztó közös haza politikai eszménye. És végezetül megállapodás az új, alacsonyabb választási küszöbű, arányos választási rendszer elfogadásáról.
  3. Teljes körű, valamennyi egyéni választókerületre kiterjedő megegyezés legalább az országos listát állítani szándékozó, rendszerváltó elkötelezettségű pártok között arról a 27 kerületről (közöttük legalább 1 budapesti és 9 különböző megyéből való), amelyben az ellenzéknek a legkisebb a nyerési esélye a kormánypárti jelölttel szemben.
  4. Ebben a 27 kerületben minden országos listát állítani akaró párt szabadon indíthat egyéni jelöltet. Itt azok is megszerezhetik az országos lista állításának jogát, akik az 1% -os támogatottságban sem lehetnek bizonyosak, de ennek ellenére ragaszkodnak ahhoz, hogy országosan megmérethessék magukat. A rendszerváltó együttműködés részeseiként az utóbbiak annyi önkorlátozást vállalnak, hogy e 27 kerületen kívülre nem lépnek, máshol nem zavarják jelöltállítással a többi ellenzéki párt érdekeit.
  5. A másik csomagba tartozó 79 kerületből levonandó a már részben közösen támogatott független jelölteké (Kész Zoltán, Mellár Tamás). A maradék 77-et pedig fel kell osztani az 1%-ot nagy valószínűséggel átlépő pártok (Jobbik, MSZP-P, DK, LMP, Együtt, Momentum) között. A mérvadó közvélemény-kutató cégek utolsó három hónapban mért népszerűségi adatai arányában. A január végi ismereteink szerint ez azt jelentené, hogy a Jobbik hozzávetőleg 22, az MSZ-P 20, a DK 13, az LMP 13, az Együtt 5, a Momentum 4 jó mandátumszerzési eséllyel bíró egyéni indulási lehetőséget kaphatna. Összességében pedig 49, 47, 40, 40, 32, 31 helyen állíthatnának egyéni jelöltet. Az arányokat az újabb felmérések fényében természetesen szükséges lehet módosítani.
  6. Ha az indulási lehetőségek számszerű elosztása megtörtént az említett pártok között, a több évtizedes választási statisztikai adatokra és a közelmúlt közvélemény-kutatási eredményeire alapozva közösen ki kell jelölni, hogy melyik pártnak mely kerületekben van joga élnie a jelöltállítási lehetőségével. Arra tekintettel, hogy lehetőleg minden szereplő ott indíthasson az egész ellenzék támogatására igényt tartó egyéni jelöltet, ahol az ő pártjának eleve jobbak az esélyei.
  7. Végezetül az ellenzéki erőforrások gazdaságos felhasználása érdekében egyeztetni kell a koordinált jelöltállításban részt vevő pártok közös rendszerváltó minimumprogramjának népszerűsítéséről és a közösen támogatott egyéni jelöltjeinek választókerületi kampányáról.

Elnök úr! Ma döntő mértékben rajtatok, a Jobbikon múlik, hogy a kormányváltást akaró politikai többség akarata érvényre juthat-e. Ellenzéki vetélytársaitok felelőssége sem kicsi, de a tiétek a legnagyobb, mert ma a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt. Épp ezért nektek kellene kezdeményeznetek a többiekkel az együttműködésről szóló tárgyalást. Bár a hivatalos jelöltállítási folyamat már elindult, a március 5-i lezárásáig még mindig van rá néhány napotok, hogy megegyezzetek róla, kinek hol kellene indulnia, illetve az indulásról lemondania.

Nektek a legnehezebb persze leküzdenetek a kísértést, hogy azzal áltassátok magatokat, a mindenképpen kormányváltást akarók kényszerhelyzetben majd nem tehetnek mást, mint hogy rátok szavazzanak. Kétségtelenül létezik ez a választói reakció, és összesítve hozhat a pártodnak néhány mandátumot, de politikai naivitás lenne arra számítani, hogy ez olyan tömeges méretű lesz, ami választási győzelemhez segítheti a Jobbikot. A lényeg bizonyosan nem változna, az orbáni önkény rendszerétől nem szabadulhatnánk meg, és nektek is maradna változatlanul a statiszta szerepe a következő parlamentben is, mint a többi ellenzéki pártnak. Hogy esetleg négy-öt képviselővel nagyobb lenne a frakciótok? Nem hiszem, hogy ez akár csak a ti szavazóitokat is kielégítené.

Meghallgattam a napokban a kampánynyitó beszéded. Gratulálok. Egy jobbközép néppárt vezetőjéhez méltó kampánynyitó volt. Középpontjában a szabadság és biztonság értékei. És a legfontosabb teendők a demokrácia helyreállítása, a független intézmények pártkatonáktól való megszabadítása; a hatékony korrupcióellenes fellépés, a közpénzekkel visszaélők elszámoltatása; az emberi tőkébe való beruházás: az egészségügy, az oktatás, a szociális ágazat kiemelt támogatása; az ország versenyképességének helyreállítása; a leszakadt társadalmi rétegek valódi integrálása, a társadalmi kohézió erősítése; a nemzeti tragédia méretét öltő elvándorlás elleni fellépés; az országunk valódi nemzetközi tekintélyének, presztízsének visszaszerzése.

És korántsem utolsósorban a beszédet a politikai nézetkülönbségeket tiszteletben tartó, valódi nemzeti együttműködés iránti felelősségérzet hatotta át.

Elnök úr! Te is azt állítod, hogy az ország többsége kormányváltást akar, és nem később, most, április 8-án kell leváltani a hatalmon lévőket, most kell őket elszámoltatni. És azt is mondod – helyesen –, hogy az erőt csak erő tudja leváltani.

Szeretnélek szavadon fogni. Ugyanis ezen az egyetlen ponton súlyosan hibás a helyzetértékelésed és a következtetésed. Amikor arról beszélsz, hogy a többiek, „a baloldali pártok” nem tudják, nem is akarják leváltani a kormányt, ők csak egymást akarják leváltani. Ezért egyedül maradtatok, Ti vagytok az egyedülik, akik a kormányt szeretnétek leváltani. A Tiétek a kormányváltás egyedüli, reális forgatókönyve.

Ez végzetes önáltatás. Ahogy az övéké nem az, a tiétek sem reális forgatókönyv.

Értem én, hogy egy pártelnöknek, pláne, ha a legerősebb ellenzéki párt élén áll, önbizalmat kell sugároznia, és erőt kell szuggerálnia a híveinek. De a vak ló bátorságával mégsem vezetheti a támogatóit a falnak.

Ez ugyanaz a hiba, mint az ellenzéki vetélytársaid többségéé. Ha ma valami biztosan alkalmatlan forgatókönyv a kormányváltásra, az az egyedül vagyunk, egyedül megyünk önszuggesztiója. És tökmindegy, hogy miért uralkodik el valakinek a képzeletén. A tiszta múltja, a kormányt próbáltak vétkeitől való érintetlensége, vagy az alku nélküli jelene, a kormányhatalommal való következetes szembenállása, esetleg a jövőképe különlegessége vagy a későn jövők ártatlansága okán.

Hagyjuk ezeket! Az elmúlt években még helyénvalók lehettek, de ma már csak önáltató kampányszövegek. Jutottatok, amire jutottatok. A helyzet adott. Egyfelől az ellenzéki pártok támogatottsága, másfelől a választási rendszer kényszere. Nincs mese, alkalmazkodnotok kell a valósághoz. Vagy elfelejthetitek a legfontosabb célotokat.

Elnök úr! Azt hirdeted a kampánynyitó beszédedben, hogy új kiegyezésre van szükség, túl kell lépnünk a XX. század megosztottságain. Nem lehet örökösen a múltban élni. Téged már nem a múlt, hanem az érdekel, hogy mi az, ami összeköt bennünket. Mert akkor leszünk nemzet, ha elfogadjuk, hogy ha nem értünk is mindenben egyet, de összetartozunk.

Nagyon helyes.

Azt állítod továbbá, hogy a kormánykoalíció és a ti felfogásotok közötti különbség lényege az emberképetek különbségében rejlik. Míg ők az embert alapvetően rossznak látják, és azt gondolják, hogy erre kell építeniük a politikájukat, ti az embert alapvetően jónak tekintitek, és erre akarjátok építeni a politikátokat. Egyenesen azt véled a pártod történelmi küldetésének, hogy a magyar emberekben lévő jót keressétek, és hozzátok felszínre. Az emberek jobbik énjét.

De régen hallottam ilyesmit jobboldali politikustól! De ha már ebben a szerencsében van részünk, ismétlem, szeretnélek a szavadon fogni.

Ha komolyan gondolod, amit mondtál, történelmi küldetésetek beteljesítésének első jelentős lépése az lehetne, hogy szembenéztek a valóságos helyzetetekkel, és lényeglátó realistaként felismeritek az ellenzéki együttműködés parancsát. Amiben egyébként sok elkötelezett hívetek már előttetek jár, hiszen az átszavazási hajlandóságot kutató felmérések szerint a kormányváltás érdekében a ti szavazóitok több mint egyharmada is kész lenne átszavazni a baloldali jelöltekre azokban az egyéni választókerületekben, amelyekben nekik nagyobb esélyük lenne a mandátum megszerzésére. Miként fordítva, a baloldali szavazók is készek volnának a Jobbik esélyesebb jelöltjeire szavazni. Holott eddig még mindig csak azt hallották tőletek, hogy egyedül, előre. Hányan lehetnének még, ha innentől bölcsen ti is az együttműködésre ösztönöznétek a híveiteket? Ha utat mutatnátok nekik! Ha a koordinált jelöltállítással segítenétek őket abban, hogy biztosan jól szavazhassanak – ha mindenekelőtt kormányváltást akarnak.

És micsoda mozgósító, választási részvételt növelő ereje lehetne, ha ellenzéki párttársaitokkal együtt felmutathatnátok a választók előtt a kormány- és rendszerváltás valóban reális forgatókönyvét!

Elnök úr! Mit is mondtál a Jobbik mai történelmi küldetéséről?

Szemöldökcsipesz

A kormányzáshoz komolyabb eszköz kell, mint egy szemöldökcsipesz. Ezt mondta ma parlamentben Orbán Viktor.

Lefordítom magyarra Magyarország miniszterelnökének a szavait: Vona Gábor buzi, (Homokos, meleg, ratyi – megfelelő aláhúzandó.)

Itt tartunk most, ezt tudja ma Orbán. Ezen a szinten van a magyar miniszterelnök. Nem most kezdte, korábban már megkínálta Vonát hasonló gondolati mélységekkel. „Nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni.” Ezt is Orbán mondta Vonának, és az akkori szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy mire célzott: nem én vagyok homokos kispajtás, hanem  te!

Nem mintha nem lenne mindegy, hogy a Jobbik elnöke, vagy bárki más, politikus, tűzoltó, taxisofőr, melyik nemhez vonzódik.

Egyszer egy írásomat azzal kezdtem, hogy nem szeretem a melegeket.

Felhördültek azok, akik ismerték a korábbi cikkeimet.

Pedig, az írást így folytattam: attól, hogy valaki meleg, még nem muszáj őt szeretni. Azt sem, aki biciklivel jár. Zöld, vagy piros, vagy bármilyen színű.

Annak kapcsán írtam  mindezt, hogy egy troll azt írta nekem: elolvasta néhány írásomat, és azt gondolja, hogy én nem szeretem a magyarokat. Valóban, válaszoltam az írórobotnak, nem minden magyart szeretek. Engem sem szeret minden magyar.

Szánalmas, ahogyan Orbán harcol a Jobbik ellen. Nem tudni, ösztönösen buzizik, vagy tudatosan akar így a közönségéhez szólni. Egyik opció szégyenletesebb, mint a másik. Egy faluszéli kocsmában talán nem feltűnő az ilyen, de egy ennél valamivel jobb helyen már úgy orrba vágják a beszélőt, hogy – a Nemzeti Könyvtárba frissiben beválasztott Bayer Zsolt míves megfogalmazásával élve – taknyán, vérén távozik onnan.

Ez a sudribunkó, a legalantasabb érzelmekre és indulatokra ható szöveg a magyar parlament házában, a magyar miniszterelnök szájából kúszott elő. Ilyenné vált a valamikor liberális és demokratikus pártként indult Fidesz.

Szánalmas és szomorú, hogy egy uniós ország miniszterelnöke úgy harcol egy  szélsőjobboldali párt ellen, hogy lebuzizza az elnökét. Szánalmas és szomorú, hogy azt gondolja – és nem is alap nélkül .- hogy ebben a közegben (Magyarországról beszélünk) az ilyen beszéddel lehet hatást gyakorolni

Föl lehetett volna említeni a Jobbik korábbi csínytevéseit, melyektől Vona pártja nem túlságosan sikeresen próbál szabadulni. Felsorolni Vona pártjának azon képviselőit, akik zsidóztak a tisztelt házban, és azokat is, akik betyármaskarába bújva a romákat fenyegették.

Csakhogy Orbán, aki jobb perceiben még mindig képes racionálisan gondolkodni, nem ebben látott üzletet. Magyarország miniszterelnöke úgy igyekszik mind több embernek a kedvére tenni, hogy lebuzizza ellenfelét. Azt gondolja, hogy akikhez szólni akar, ebből értenek.

Volt már jobb passzban is ez az ország. Talán lesz is még idő, amikor a szemöldökcsipesz újból azt jelenti, amit valamikor: egy fürdőszobákban és kozmetikákban használatos szerkezetet.

Orbán, a populista

Orbán Viktor nem náci, nem bolsi, hanem populista. A hatalom a számára minden másnál fontosabb. Emberségnél, tisztességnél, valódi hazaszeretetnél.

A hatalom megszerzéséért, láttuk nár évekkel ezelőtt is, bármit hajlandó megtenni. Megtartásáért még annál is többet. Még azt is, hogy ha érdekei úgy kívánják, időnként a nácikkal is összefogjon.

Hamarosan, de legkésőbb a 2018-as választás előtt, válaszút elé kerül. Döntenie kell, hogy kikkel szövetkezzen: a „nácikkal”, hogy ne a „kozmopolita hazaáruló migránssimogatók” kerüljenek hatalomra, vagy a „kozmopolita hazaáruló migránssimogatókkal”, hogy meggátolja a „nácik” hatalomra kerülését.

Vonát annak idején Orbán húzta elő a kalapjából, ő engedte ki az akkor általa még ártalmatlannak hitt szellemet a palackból. A Jobbik vezére ugyanabban a polgári körben kezdte politikai pályafutását, amelynek Orbán is tagja volt. De Orbán ettől még nem náci, nem azért szabadította ránk Vonát és pártját, mert lelkesedik a náci eszmékért, hanem, mert azt hitte, hogy ez jó lesz neki.

Most már ő is tudja, hogy nem lett jó.

Ettől még persze nagyon rendben volt a Magyar Narancs két évvel ezelőtti címlapja. A Magyar Narancs, számos értelmezéssel ellentétben, nem fasisztázta le Orbánt, hanem lekerítésezte. Meg még azt is írta róla, hogy elment a maradék esze, és a viharos szellemi leépülés jeleit mutatja.

Ez azért nem ugyanaz, mint amikor valakit fasisztának neveznek. A hanyatt esést sem hívjuk kézenállásnak, a gyomirtóról sem mondjuk, hogy kelkáposzta.

Orbán egy populista népvezér, aki a hatalomért bármire hajlandó. Bármikor, bárkivel.

Botka: DK-val nem, LMP-vel igen

0

Ahhoz, hogy a Fidesznek ne legyen egyszerű többsége sem, 40 egyéni választókerületben kell nyerni, a kormányalakításhoz pedig 55-60-ban, véli Botka László szegedi szocialista polgármester. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje bízik a győzelemben, de 40 körzetet biztosan megvalósíthatónak tart. Az elől a kérdés elől kitért, hogy a kormányváltáshoz szükséges 60-65 győztes körzetbe beleszámolta-e azokat, ahol a Jobbik nyerhet.

Botka háttérbeszélgetést tartott, amelyről beszámolva a HVG kiemelte, hogy Botka koordinált indulást csak az LMP-vel tud elképzelni, s kitart amellett, hogy  Gyurcsány Ferenc induljon egyéni választókerületben, ha ott ő a legesélyesebb. Szerinte lesz megegyezés.

„Nem létezik a modell, hogy legyenek közös jelöltek az egyéni választókerületekben, de a pártok induljanak külön listán.”

Mindehhez hozzáfűzte: jogilag egy személy csak egy párt listáján szerepelhet, s ha valaki két párt közös jelöltjeként indul, az csak a közös listájukon lehet. Jogilag a koordinált indulást lehetne külön listákkal megoldani, de ebbe Botka a DK-val azért nem menne bele, mert ilyet csak olyan párttal érdemes kötni, amely plusz szavazókat hoz, azaz nem a meglévő bázison osztozik. Az MSZP esetében ilyen párt például az LMP.

Botka szombaton az MSZP politikai szezonnyitóján felsorakoztatja szövetségeseit,

köztük a korábban már ismert nevek mellett például a volt SZDSZ-es Szent-Iványi Istvánt is, aki a külpolitikáért felel majd. De meglepetésnevek is várhatók – mondta Botka, aki jelezte: a teljes csapatát még szeptemberben bemutatja.

A szocialisták miniszterelnök-jelöltje szerint legkésőbb december elejére eldől, hogy ő vagy Vona Gábor lesz-e Orbán Viktor kihívója. Ezt a közhangulat dönti majd el. A Jobbikkal nincs együttműködés, ha erről nyilvános diskurzus kezdődik, az a baloldal végét jelenti – szögezte le.

Hajtóvadászat öregekre

– Józsi bácsi, a TV2-től jöttem.

– Na, az jó. Mondják be a tévéjükben, hogy az utcánkban már hetek óta nem takarítanak. Csak a polgármester háza előtt.

– Maga ugye nyugdíjas?

– Az, hogy a fene enné meg. De ettől még nálam is lehetne takarítani.

– Maga is retteg a Vona Gábortól és a Jobbiktól?

– Hát persze. Mindennap kétszer. Reggel egy órát, és este is egy felet. Mikor mennyi időm van…Ki az a Vona Gábor?

– Nem tudja?

– Nem ugrik be. Volt régen egy ilyen nevű ismerősöm, de őt nem így hívták.

– Józsi bácsi, a Vona fenyegeti a nyugdíjasokat.

– Majd adok én neki! Fenyegetni! Kerüljön csak a szemem elé!

– Nem fél? A Vona azt mondta, hogy megölnék az összes nyugdíjast.

– Ilyet mondott? Akkor ez a Vona olyan migáncsos féle lehet.

– Nem migráns.

– Pedig, a migráncsosokról szokták mondani a maguk tévéjében, hogy megölik a magyar embereket. Meg az összes nőt megerőszakolják.

– A Vona nem migráns, Józsi bácsi. Figyeljen ide! Mondja azt, bele a kamerába, hogy amióta hallotta a Vonát a nyugdíjasokról beszélni, retteg. Le sem mer menni az utcára.

– Csak lássam meg azt a Vonát! Úgy fog rettegni, hogy ki se teszi a lábát az utcára.

– Józsi bácsi! Nem a Vona retteg, hanem maga és a többi nyugdíjas. Már egy liftbe sem mernek beszállni, vagy metróra.

– Na, a metró az tényleg necces egy kicsit. Ezért van nálam mindig egy fakocka, hogyha elromlik az ajtó, kéznél legyen.

– Józsi bácsi, akkor összefoglalom a tévénézők számára a beszélgetésünket. Ön és nyugdíjas társai rettegnek és félnek Vona Gábortól és a Jobbiktól.

– Akkor most mondanék még én is valamit.

– Hallgatom, Józsi bácsi.

– Ti egy szemét, szarrágó papagájkommandó vagytok. Hülyének nézitek az embereket. Hazudtok, mint a vízfolyás. Az ilyet annak idején a falu végéig pofoztuk. Az újságírás szégyene vagytok. Ez valamikor egy szakma volt, hivatás. Nem szégyellitek magatokat? Ezt tanította nektek az anyátok?

Megbuktatja önmagát – megint – a baloldal?

Lehetséges, hogy majdnem napra hét hónap múlva választunk. Az előzetes hírek szerint április elején járulunk az urnákhoz, hogy eldöntsük: milyen legyen a parlament összetétele a következő négy évre, illetve ki kap lehetőséget arra, hogy kormányt alakítson.

A jobboldali híveknek viszonylag egyszerű a helyzetük: Orbán, vagy Vona. Igaz, hogy van
a Fideszen – a KDNP-vel most ne foglalkozzunk- és a Jobbikon kívül más párt is, amely magát politikailag jobbra sorolja, például a Gémesi György féle Új Kezdet, a választók azonban ezeket inkább sorolják a baloldalra. Azért, mert markáns Orbán-ellenességük, de főként a demokratikus felfogásuk túlságosan is távolra helyezi őket akár Orbántól, akár Vonától.  Az ő híveiknek nincs min gondolkodniuk, különösebb megfontolás nélkül is automatikus mozdulattal húzzák be a keresztet a Fideszre vagy a Jobbikra. Azt mondják
a szakértők, hogy ez nagyjából két-három millió embert jelent, a nyolcmillió lehetséges szavazót figyelembe véve, azt mondhatnánk: ott a tér a baloldal számára, a választók zöme még szabadon megszerezhető.

Hurrá, zúghatna az eddigi hatalmat látni sem akarók tábora, minden adott hozzá, hogy ezt el is lehessen érni. De: tábor – igaz töredezett – még csak volna, hurráhangulatról azonban messze nem beszélhetünk. Mert hiába áll a vártán ez a többmillió polgár, a zömének egyelőre fogalma sincs arról, hogy hova álljon. Pontosabban hova szavazzon. Mert a ma működő ellenzéki pártok, legalábbis a baloldalon, nem nyújtanak nekik támpontot, inkább azt üzenik: küzdünk ugyan értetetek, de legelőbb egymással. A választó meg sehogyan sem érti, mi is zajlik a feje felett érte, hogyan fordulhat az elő, hogy mindenki összefogásról beszél, vagy egyfajta együttműködésről, egybehangzóan állítják, hogy közös a cél, tulajdonképpen mind ugyanazt akarják, a végén mégis mindannyian mást mondanak, mást csinálnak.

Különleges ízt ad a pártharcoknak, hogy közülük ma igen kevesen mehetnek biztosra, a többség távol áll – a közvéleménykutatások alapján a parlamenti küszöbtől. A jóslatok csak az MSZP-nek adnak szászázalékosan biztos helyeket az országgyűlésben – már amennyit…-, rajta kívül a DK-nak adnak nagy esélyt és valamivel kevesebbet az LMP-nek. Az Együtt, a PM, a Liberálisok, a Momentum, a Kétfarkú Kutya Párt, az Új Kezdet, a Moma a futottak még kategóriában szerepelnek. Ami persze nem jelenti azt, hogy szavazóikra ne lenne szükség, de elsősorban a kormányváltás érdekében.

A pártok nagy bőszen határozták el, hogy nem követik el ugyanazokat a hibákat, amelyeket a 2014-es választások előtt elkövettek, a jelek azonban arra utalnak, hogy azon kívül, hogy az összefogás szót a lomtárba utalták, ugyanúgy nem találják meg a közös szavakat, a közös szótárt, a közös akaratot.

Ha megpróbáljuk számbavenni, hogy milyen lehetséges utak kínálkoznak, vagy kerültek szóba, akkor arra jutunk, hogy teoretikusan ugyan készen áll a baloldal az eddigi kormány leváltására, gyakorlatilag azonban napról napra fogyasztja esélyeit. De próbáljuk meg áttekinteni, mik ezek a lehetséges pályák, melyiknek milyen esélye van, illetve miért nincs igazában esélye?

  1. A legegyszerűbb megoldás az lenne, és elvileg, persze legfeljebb egy percig, innen is indultak el a szereplők, ha mindenki mindenkivel összefog, egy közös listát alkot, lemond arról, hogy önálló pártszereplő(értsd: frakcióval rendelkező) legyen a parlamentben, támogatja és erre buzdítja szavazóit is azokat, akik a 106 egyéni körzetben felveszik a harcot a jobb-jelölttel. Ez a lehetőség, ismételjük, egy percig, vagy addig sem élt: a Momentum és az LMP gyorsan leszögezték, nem lesznek részesei egy ilyen masszának.
  2. Az MSZP és a DK, természetes szövetségesnek tekintik egymást, nem foglakoznak az őket elutáló Momentummal és LMP-vel – akik persze ebben az azonosságban még nem egyek -, egyszerűen ők maguk összeállnak, közös listát készítenek, kiválasztják a 106 egyéni jelöltet, a többiek pedig látván szóértésüket, nem tudnak mást tenni, csak csatlakozni. Nos, ez az elképzelés akkor bukott meg, amikor Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje kizárta Gyurcsány Ferenc szerepeltetését a közös listán. A DK viszont ragaszkodik elnökéhez, ráadásul most olyan pártszavazást indított, amellyel el is vágja az erre vezető utat. Tehát ez a variációja bármennyire is keltett némi reményt, a személyes különbözőségek okán illúzióvá vált.
  3. A konfliktus feloldására létezik olyan javaslat, amely immár nem beszél közös listáról, meghagyja a pártoknak a megmérettetés lehetőségét, csak a 106 körzetben számol a megállapodással. Ez is tetszetősnek tűnő megoldás, bár tegyük hozzá, hogy a választási törvény igen erős gátakat állít fel. Így például azt, hogy ahhoz, hogy egy párt listát állíthasson legalább huszonhét egyéni jelöltet kell elindítania, márpedig ez – a valamennyi párttal számolunk -, akkor matematikailag lehetetlen. Vagyis a házasságba belépők közül néhánynak fel kell áldoznia önmagát. Ma erre nem látszik hajlandóság.
  4. Ne foglalkozzunk a továbbiakban az LMP-vel és a Momentummal egyáltalán, engedjük őket szabadon. Nézzük, mi történik, ha az a létező javaslat kerül színre, amelyben az MSZP és a DK alkut köt, azaz nincs ugyan közös listájuk, de a 106 körzetre megtörténik a megállapodás. Ebben az esetben, az utóbbiaknál a küldő, vagy jelölőpárt neve szerepelne a szavazócédulán, míg a többiek, akik, más lehetőség nem lévén, támogatóként csatakoznak, és iratkoznak fel a szavazólapra. Ez jó megoldásnak látszik, hiszen kivédi a koordinált indulás buktatóit, a bökkenő csupán az, hogy ekkor a baloldalnak lesz több miniszterelnök-jelöltje, amit Botka nem akar, azt viszont akarná, hogy Gyurcsány egyéni körzetben induljon el. De ha nincs közös lista, akkor vajon végképp mi köze a szocialisták listavezetőjének ahhoz, hogy mit csinál a DK és különösképpen mit csinál Gyurcsány?
  5. Mindenki külön indul, nincs a 106 körzetben közös jelölt. Ez a Fidesz forgatókönyve a kétharmados győzelem eléréséhez.

Lennének még variációk, de itt és most megállunk. Meggyőződésünk, hogy már az olvasó sem tudja hol áll a feje, azt meg végkép nem, hogy hova kerüljön a szavazólapja. Gyurcsány szerint a végén úgy is lesz megállapodás. Ki kivel és hogyan? Szóljanak, ha önök látják.

A hiteltelenség a Fidesz gyenge pontja

0

Hiteles alternatívával lehet leváltani a polgári Magyarország ígéretét felrúgó, hitelét vesztett Fideszt 2018-ban – erről Vona Gábor, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje beszélt pártja értelmiségi holdudvarának zártkörű találkozóján.

Az emberek félnek, mert a kormány működése a középkori feudalizmusra hasonlít, ahol a miniszterelnök a földesúr, akitől ugyanúgy függ Mészáros Lőrinc, mint egy közmunkás. Ráadásul 27 éve nem jelölték ki a gazdaság, az egészségügy és az oktatásfejlesztés célját és irányát sem – tudósított az ülésről a Hír TV.

„A Fidesznek a gyenge pontja, hogy már nem hiteles.

És itt jön a másik rész, a hiteltelen Fidesszel szemben hiteles alternatívát kell felmutatni. Ez a Fidesznek a gyenge pontja” – szögezte le.

Vona Gábor szerint az egészségügy helyzetében látványos változást hozna a háziorvosi ellátás rendbetétele, ahogy azonnal nőne a kis- és közepes nyugdíjak vásárlóereje is. Hozzátette: a béremelés és a problémás ágazatok felzárkóztatásának első és legfontosabb feltétele egy szigorú, antikorrupciós politika.

Az eseményen több ismert ember is részt vett, azonban felvételt készíteni nem lehetett róluk. Ám nem mindenki rejtőzködik – emlékeztet a Hír TV, hiszen  a Jobbik másfél hónappal ezelőtt jelentette be, hogy

Steinmecz Ádámot, Athén olimpiai bajnok vízilabdázóját indítják egyéni jelöltként a Somogy megyei Marcaliban.

A Hír TV értesülései szerint Steinmecz Ádám után több, eddig rejtőzködő ismert ember is nyíltan vállalná szimpátiáját a Jobbik felé és elindulnának egyéni képviselőként 2018-ban.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK