Nagy kérdés, hogy miként lehet tovább migránsoznia Orbánnak, amikor nem vagyunk sem belépő ország, sem célország, sőt, még tranzitország sem, az EU elvetette a kötelező kvótát, továbbmenve: még büntetés sem fenyeget a migránsokat elutasító magyar politika miatt – teszi fel a kérdést Balázs Péter. A volt külügyminisztert, magyar EU-biztost arra kértük, értékelje az Európai Unió brüsszeli csúcsértekezletének az eredményeit.
Tízórás kemény tanácskozás után péntek hajnalra megállapodtak az Európai Unió állam- illetve kormányfői a menekültválság kezelésének következő lépéseiről. A zárónyilatkozat a többi között kimondja, hogy a jövőben a tagállamok önkéntes felajánlásai – és nem kötelező kvóták – alapján jönnének létre a menekültek kérelmeit feldolgozó menekültközpontok és valósulna meg a menedékre jogosultak befogadása.
Orbán Viktor a csúcs után hajnalban a Facebook oldalán adott gyorsértékelést:
Közzétette: Orbán Viktor – 2018. június 28., csütörtök
Ebben azt mondta, hogy
„a Visegrádi négyek nagy győzelmet arattak”.
Giuseppe Conte olasz miniszterelnök örömét fejezte ki, hogy országa többé már nem egyedül küzd a menekültválság okozta nyomással, Angela Merkel német kancellár gyorsértékelésében azt hangsúlyozta, hogy sikerült pozitív eredményeket elérni, de még mindig megosztottak a tagállamok egy sor kérdésben, Emmanuel Macron francia elnök pedig elsősorban Európa sikeréről beszélt. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke pedig azt mondta: túl korai még sikerről beszélni, a munka nehezebb része még hátra van.
Accord trouvé sur les migrations : une approche européenne confirmée, un agenda complet acté (action extérieure, protection des frontières, responsabilité et solidarité européennes), les propositions françaises adoptées. #EUCOpic.twitter.com/M5AxpChJJS
„Az első nyilatkozatok azt mutatják – s ez mindig így van egy-egy ilyen csúcs után –, hogy mindenki a saját győzelmét hirdeti, azt emelve ki, amit ő szeretett volna elérni, és hogy abból mit ért el” – mondja gyorsértékelésében a diplomáciában és uniós ügyekben és persze mindezek kommunikációjában is jártas Balázs Péter. És valóban – teszi hozzá – a zárónyilatkozatban megtalálható Merkel, Macron, Conte és Orbán egy-egy törekvésének az eredménye – teszi hozzá, ám figyelmeztet arra, hogy súlyos hiba zéróösszegű játszmának felfogni mindezt. Tévedés az Orbán-féle beállítása az ügynek, nevezetesen, hogy legyőzte a többieket. „Az EU win-win megoldásokat keres” – szögezte le.
Kérdésünkre, hogy akkor most csitultak az uniós tagállamok nem kis részének az indulatai Orbán és politikája iránt, Balázs Péter úgy vélekedett:
Orbán továbbra is akadály és bajkeverő sokak szemében.
S hiába az a látszat, hogy most az olaszokban sikerült egy Orbánnal egyetértő nagy szövetségesre lelni, a közeledés csak látszólagos. „Az első mondatban ugyan még egyetértett Conte és Orbán (ide ne jöjjön senki), de a másodikban már ütközés volt a két politikus között: Conte ugyanis azt mondta, hogy aki hozzájuk érkezik, azokat a többiek azonnal vegyék át, Orbán pedig ismét deklarálta, hogy nem akar menekültet befogadni”.
A magyar kormányfő az első hírek szerint egyébként még most is hátráltatta a megegyezést.
Ő nem tesz mást, mint hogy próbál a visegrádiak nevében politikai tényezőként fellépni, de ez a migráció ügyében azért nem hiteles, mert a visegrádiak nem tartoznak egyik érintett országcsoportba sem
– fejtette ki Balázs Péter.
Van ugyanis a belépési probléma – ez most az olaszokra nehezedik elsősorban, s másodsorban a görögökre (a nemzetközi jog szerint a vízből ki kell menteni az embereket). Van egy jellegzetes tranzitprobléma – az osztrákok az elsődleges érintettek, főleg rajtuk keresztül vonulnak délről északra a bevándorlók. S van a célországok problémája – ebben a németek vezetnek toronymagasan, bár a dánok és a Benelux-államok is aggódnak.
Menekültek számának az alakulása a keleti, a közép- és a nyugati útvonalon Forrás: Europa.eu
Magyarország azonban több más tagállammal együtt nem érintett, hiszen már a kötelező kvótát is eltörölték („aminek személy szerint örülök, mert az első pillanattól kezdve elleneztem”) és valamifajta büntetés veszélye sem fenyeget. De azért az érintettek elvárnak ezektől az országoktól valamifajta szolidaritást, legalább gesztus-szinten.
S hogy akkor kié a győzelem? Egyáltalán van-e győzelem? Balázs Péter szerint leginkább úgy lehetne fogalmazni, hogy
az európai megoldás győzött, a megoldás egyértelműen a közös európai kezelés irányába, egyfajta összefogás irányába mozdult el, hogy együtt oldjuk meg a migránsproblémát, ellenkező esetben mindenki ráfizet, igaz, nem egyforma mértékben.
Az – tette hozzá a szakértő –, hogy kinek az érintettsége a legerőteljesebb, azaz ki fizethet rá a leginkább, látszik abból is, hogy ki vett részt a múlt vasárnapi, önkéntes alapú úgynevezett mini csúcson: nos, Magyarországgal az élén a V4-ek nem voltak ott, nem véletlenül. Hiszen ők nem szenvedő alanyai a problémának, nem hozzájuk érkeznek a menekültek, nem rajtuk keresztül vezetnek a tranzit útvonalak, és nem is letelepedési célországok, azaz
csak a lelátóról kiabálnak.
A magyarok kivételével a V4-ek jószerint még migránst sem láttak, mi is utoljára 2015-ben” – tette hozzá.
A volt uniós biztos, külügyminiszter elismeri, hogy az EU rendkívül nehéz problémával került szembe, már csak azért is, mert nem a klasszikus belső integrációval összefüggő kérdést kell kezelni, hanem egy külső sokkot, annak hatásait, utórezgéseit. Nehéz azért is, mert nagyon eltérő a tagállamok érintettsége, amely a maximális terheltségtől a nulla terheltségig terjed, ám a döntésnek konszenzusosnak kell lennie – emlékeztet, hozzáfűzve: ehhez képest a csúcs értékelhető eredménnyel zárult, annak ellenére is, hogy nem indult túlságosan jól, hiszen az újonc olasz kormányfő megpróbált keménykedni, de „szembesült a többi tagállam érdekével és egyben segítőkészségével: azzal, hogy
nem hagyták egyedül a problémával, ám ennek feltétele, hogy működjék együtt a többiekkel. Conte ezt megértette, így születhetett meg a megállapodás”.
Kérdésünkre, hogy jónak tartja-e a migránskérdés uniós kezelésének új irányát, Balázs Péter kifejtette: „Alapvetően jó, mert minél távolabb kezdjük el a kezelést, annál jobb az eredmény: a forrásországoknál, majd a belépő pontokon, azaz a frontországokban.
Hiszen a Duna áradását sem a Fekete-tenger deltájában kell megfogni, hanem a Fekete-Erdőben, a forrásnál”.
A megoldás racionális irányban mozdult el, de az is kell, hogy a tagállamok fogjanak össze és támogassák a jövőben is a közös megoldásokat, mert azok hiányában az egyes tagállamokban csapódnak le a következmények.
S hogy most mi következik? „Izgalmas időszaknak nézünk elébe” – mondja Balázs Péter. Több igen fontos döntés előtt áll az Unió, s ezek kezelése összefügg az egyéb fejleményekkel is. A többi között dönteni kell az új, 2021-től érvényes költségvetésről, s le kell osztani a jövőre megújuló európai intézményekben a posztokat, továbbá jövő tavaszra a Brexit is eljut már egy pontra, s persze a tavaszi EP-választások után a parlament erőviszonyok is változhatnak majd.”
A Jobbikból kiszakadó szélsőjobboldaliak párttá alakulása mellett leginkább a külpolitika uralja az alternatív valóságot: a kormánypropagandától többek között Emmanuel Macron is megkapja a magáét.
A Ripost mintha az új szélsőjobboldali mozgalom pártlapjává vált volna
„Ásotthalmon eltemették a Jobbikot. Új párt lett a MI HAZÁNK MOZGALOM. Vona Gábor buta pávatánca, a muszlim haverkodás, a piszkos zsidózástól a hanuka-hódolatig terjedő összevisszaság megtette a hatását. Szombaton a párt tömegei kihátráltak a „lélekrablóknak” gúnyolt árulók mögül és felsorakoztak Toroczkai László zászlaja alatt. (…)
Mára a korábbi pártvezetésből csak neki és az ugyancsak kizárt Dúró Dórának maradt politikai hitele. (…)
A jobb sorsra érdemes nemzeti radikálisok már nem tűrhettek tovább. Az utolsó hűséges harcos, Toroczkai kizárását Vonáék még megtetézték azzal, hogy a mindvégig fegyelmezetten kitartó, a pártegységet mint oltáriszentséget őrző Dúró Dórát is kihajították, mint egy rossz cselédet. Pedig ő még férje korábbi kiszorítását is összeszorított foggal tűrte. (…)
A régi eszmékhez ragaszkodó jobbikosok árulóként, Simicska-csicskaként, a párt tönkretevőiként beszélnek Vona Gábor vert seregéről. (…)
A bukott pártelnök most feltűnő módon lapít. A máskor oly aktív politikus egy árva szót sem szólni arról, hogy pártja lényegében halott. Apák napja óta meg sem mert mukkanni a Facebookon legfeljebb szokásos önimádó, „gyönyörű” képeket posztol magáról a szokásos érzelgős „Vona-duma” kíséretében. Sajnáltatja magát, lényegében sírdogál. Mintha csak egy zavaros fejű pap szövegét hallanánk. (…)
Szó szerint kussol a Vona-báb pártelnök Sneider Tamás, ő is gyáván a homokba dugta a fejét. Inkább arról posztolgat, hogy néhány maradék jobbikossal Kartalon, hogyan is főzik a bográcsgulyást.”
Toroczkai László, Dúró Dóra és Novák Előd Ásotthalmon. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
Dicshimnusz a Magyar Időkben Orbán külpolitikájáról
„A közép-európai térség növekszik az unión belül a leggyorsabban, és a most véget ért magyar elnökség alatt valóban motorjává vált az egész kontinensen beindult fejlődésnek.
Ráadásul Orbán Viktor víziói Közép-Európáról olyan konkrét energiapolitikai és infrastrukturális elképzelésekben öltöttek testet, mint a Budapest–Varsó autópálya terve vagy a tagországok gáz- és villamos hálózatainak észak–déli összekötése. Ezek megvalósulása valóban az öreg kontinens legfejlettebb régiójává teheti Közép-Európát.
De nem tévedünk nagyot, ha arra gondolunk, ennél is többet nyom a latban az egységes elutasító álláspont a migránskvótákkal szemben, és az a következetes kiállás az unió külső határainak megvédése érdekében, amihez mára Ausztria és Olaszország is csatlakozott. (…)
ez állhat annak a csúcsra járatott támadássorozatnak is a hátterében, amellyel a valóságtól teljesen elrugaszkodott módon, nyilvánvaló hazugságoktól, torzításoktól sem visszariadva le akarják járatni hazánkat az unió különféle szervezetei, sőt el akarják venni szavazati jogunkat, nem utolsósorban megkurtítanák a nekünk járó pénzkeretet.”
Az Origo nevét nem vállaló munkatársának most épp Emmanuel Macron a főellenség
„Magyarországot is fenyegeti Emmanuel Macron francia elnök, egykori bukott szocialista gazdasági miniszter. Az új, baloldali spanyol miniszterelnököt fogadta Párizsban, aki újabb migránshajót enged kikötni. Erről Macron elismeréssel beszélt, ugyanakkor újabb zavaros tervvel állt elő: most Európán belüli, speciális hotspot-okat akar, viszont börtönszerűen bezárná oda a migránsokat.”
A Pesti Srácok sokakat „kitakarítana” Európából
„Az életösztön nagy úr, úgy látszik, hogy a megrettent választók által hatalomra juttatott új politikai elit Olaszországban, a bajorok és úgy általában a németek iránti kötelességeit felfedező CSU Németországban, elkezdte védeni a hazáját. Egyre-másra változtatják meg álláspontjukat a nagy és erőszakos európai népkeveredést idáig csendben tűrő politikusok, na nem azért, mert bármit tanultak volna, hanem azért, mert a közvélemény-kutatások szerint a politikai túlélésük van már közvetlen veszélyben. (…)
A Nyugat elkezdett végre menekülni a saját hülyesége elöl, de tudnunk kell, hogy nem a legjobb megoldást fogja választani, hanem alapvető jellege szerint a lehető legundorítóbbat. Ezt azonban nem engedhetjük meg neki, mert ez az undorító megoldás ostoba is lesz, mint az első és a második világháborúkat lezáró békék, mint a gyarmatosítás minden mozzanata, mint minden európai megoldás a világ bajaira. Mert benne lesz az a hübrisz és bírvágy, amelynek eltanulása éppen tönkreteszi a föld többi részét is.
Az történik ugyanis, hogy Európa árulói, opportunistái, a liberális fősodortól megrettenő, a lazacos szendviccsel járó meghívásokról lemondani nem akaró senkijei, hirtelen elkezdtek leszakadni a szélsőliberális elmebetegek genocídiumának támogatásáról és már nem várják el az államuk eredeti polgáraitól, hogy azok mindenüket, a lányaiktól a földjükig, önként fiatal muszlim férfiaknak adják át. Hirtelen újra fontos lesz a határok megvédése, esetleg az illegálisan Európában tartózkodók kitoloncolása. Néhány hónap és a bajorokon kívül mások is elkezdenek majd a keresztény gyökereikről beszélni és esetleg némelyek még azt a gesztust is megteszik majd, hogy a kereszténységet egyenrangúnak ismerik el az iszlámmal. Ezen azért ne hatódjunk meg. Mert még ezeket az apróságokat is hazudják és csak azért mondják, hogy elhitessék már mást akarnak, nem a legrosszabb megoldást választják, hanem a legjobbat. Ha hiszünk nekik, mi magunk választjuk a legundorítóbb megoldást, amely egyúttal a legrosszabb is, mert csak lelassítja és láthatatlanná teszi azt, amit a szélsőliberálisok a zöld, szociáldemokrata, néppárti és egyéb mindenféle baloldali színekben műveltek Európával az elmúlt években.
A legundorítóbb megoldás ugyanis az, hogy az árulók elárulják gyorsan az árulást és hozzánk csatlakoznak, hogy elhitessék velünk, győztünk.
Pedig csak akkor győzünk majd, ha az utolsó liberális az utolsó muszlimmal együtt takarodik ki Európából.”
Maga a német kancellár kezdeményezhette a migráció ügyében a vasárnapi találkozót, amelyet Jean-Claude Juncker hívott össze. A visegrádi országok ezen nem vesznek részt, de a Független Hírügynökségnek nyilatkozó szakértő, Gálik Zoltán azt mondta: a valódi döntéseket úgyis a jövő heti csúcstalálkozón lehet meghozni. Az olaszok egyébként máris tiltakoznak a minicsúcs tervezett javaslatai ellen.
Informális migrációs találkozót hívott össze vasárnapra Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. A hivatalos bejelentés szerint az egyeztetésnek az a célja, hogy
európai megoldásokat keressenek a migráció kérdésére,
előkészítve a jövő heti uniós csúcstalálkozót.
Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense a Független Hírügynökségnek azt mondta, két fontos téma vár döntésre az unióban: az eurózóna, valamint a dublini rendszer, vagyis a bevándorlás szabályozásának reformja.
Különböző lapértesülések szerint a találkozóra az EU mostani és következő soros elnöke, vagyis Bulgária és Ausztria mellett a bevándorlási frontországok, Görögország, Olaszország, Spanyolország és Málta, valamint Németország vezetői kaptak meghívást, később pedig jelentkezett Belgium és Hollandia, majd Dánia és Szlovénia, hogy ők is szeretnének ott lenni. Az uniós ügyekben általában jól értesült EUObserver szerint Franciaország is részt vesz a csúcson.
Az éppen Budapesten találkozó visegrádi országok vezetői viszont azt jelentették be, hogy nem mennek el a találkozóra. Orbán Viktor azt mondta erről: a csúcstalálkozók szervezése nem a bizottság feladata, a legfontosabb ügyekben a miniszterelnökök tanácsa dönthet. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök pedig egyenesen azt mondta, hogy a „Juncker-féle” csúcstalálkozó értelmetlen, a jövő heti találkozón kell megoldani a problémákat.
Gálik Zoltán szerint egyébként nem jelent hátrányt ezeknek az országoknak, hogy nem vesznek részt a minicsúcson, hiszen
a nagy döntéseket valóban a jövő héten, az uniós tagországok vezetőinek találkozóján kell meghozni.
Ott pedig, ha a döntések gyakorlatba ültetéséhez az alapszerződések módosítására lesz szükség, akkor konszenzust kell elérni, vagyis az országok ott tudják igazán érdekeiket érvényesíteni.
Ahogy Gálik Zoltán mondta, olyankor is meg szoktak egyébként mindenkit hallgatni, amikor nem kell konszenzusra jutni a döntéshez, ennek ugyanis üzenetértéke van.
Abban a visegrádi országok egyetértettek, hogy kötelező kvótákat továbbra sem támogatnak, az uniós határvédelmi ügynökség, a Frontex megerősítését viszont igen. Ebben egyetért velük Sebastian Kurz osztrák kancellár is, aki szintén részt vett a budapesti megbeszélésen.
Ez egyébként Juncker tervei között is szerepel. Ő ugyanis azt mondta, hogy van néhány ötlete, amelyet be fog mutatni, és német lapok szerint ezek között szerepel az is, hogy 2020 végéig növeljék 10 ezer főre a Frontex létszámát a mostani 1500-ról.
Juncker egyébként arról is beszélt, hogy szó sincs arról, hogy diktálni akarnak majd azoknak, akik ezen a találkozón nem vesznek részt. Azt is mondta, hogy az egyeztetést nem ő kezdeményezte, hanem „bizonyos tagállamokból” megkeresték.
a találkozót azért tartják, hogy megsegítsék a német kancellárt.
Ha ugyanis nem történik semmilyen előrelépés a bevándorlás ügyében, akkor a német koalíció könnyen összeomolhat, a CDU bajor testvérpártjának, a CSU-nak a lázadása miatt. Állítólag Merkel azt is felajánlotta, hogy legyen Berlinben a találkozó, de ezt több meghívott elutasította.
A lap úgy tudja, hogy a Frontex megerősítése mellett Juncker javaslatai között az is szerepel, hogy figyelmeztessék a tagállamokat: azok, amelyek egyoldalú lépéseket tesznek, hogy csökkentsék a menedékkérők számát, veszélyeztetik az Unió egységét.
Ez a figyelmeztetés egyértelműen Olaszországnak szól.
Emellett várhatóan szigorúbb fellépést sürgetnek majd a menedékkérők EU-tagállamok közötti másodlagos mozgása ellen. Vagyis büntetnék azokat, akik másik tagállamba utaznak, és szigorítanák ennek ellenőrzését is. Azt is kijelentenék, hogy a menedékkérőknek nincs joguk szabadon megválasztani, melyik tagországban nyújtják be kérelmüket.
Juncker a kiszivárgott hírek szerint azt is szeretné, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) több jogkört kapjon, és az uniós külső határoknál bírálnák el a menedékkérelmeket – egyébként
ez is egy olyan javaslat, amelyet korábban a visegrádi országok is támogattak.
Ehhez a terv szerint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a segítségét is igénybe vennék.
A Politico információi szerint az új olasz kormány máris dühösen reagált a tervre. Még az is felmerült, hogy Giuseppe Conte miniszterelnök el se megy a találkozóra, de aztán bejelentette, hogy ott lesz. Az olaszok szerint ugyanis a javaslat túlságosan arra koncentrál, hogy Angela Merkel problémáit megoldja, és kevésbé veszi figyelembe az olasz igényeket.
Gálik Zoltán szerint egyébként nincsenek kibékíthetetlen ellentétek az olaszok és a németek között. A bevándorlás ügyében ugyanis mindkét országnak közös az érdeke: meg kell egyezni a szolidaritási mechanizmusról. Hogy ez hogyan nézzen ki, abban kereshetnek kompromisszumot.
Mindenesetre, ahogy a szakértő a Független Hírügynökségnek fogalmazott: az igazi nagy döntések amúgy is a jövő héten várhatók.
„Európa jövője” címmel rendeztek konferenciát a V4 égisze alatt a Várkert Bazárban. Mivel az ellenzéki vagy feltételezetten kritikus sajtót kizárták, ezért csak azok az információk juthatnak el hozzánk, amelyek az Orbán-kormány politikáját erősítik. Ennek jegyében annyi már most is tudható, hogy a migráció és az európai kultúra megvédése hangsúlyosan került elő.
Időszerű néhány alapfogalmat tisztázni, hogy elfogultságok és előítéletek nélkül a mindannyiunk jövőjét érintő problémakört ki-ki maga egyénileg is átgondolhassa.
„Legyetek irgalmasok, mert a ti mennyei Atyátok is irgalmas!” – olvassuk Lukács evangéliumában (6,36). Napjainkban a migrációval kapcsolatos politikai viták miatt érdemes felidézni ezt a felszólítást, azért is, mert a kormány éppen a kereszténységre hivatkozva fogalmazza meg radikálisan elutasító álláspontját ezzel kapcsolatban. A migráció rendkívül szerteágazó probléma, ezúttal csak egyetlen dolgot emelnék ki: vajon elfogadható-e a keresztény értékekre, illetve azok védelmére történő hivatkozás, ha a kormányzat megoldási javaslatai nélkülözik az irgalmasságról szóló evangéliumi tanítást? Márpedig a keresztény ember számára az irgalom, az irgalmasság gyakorlása olyannyira elvehetetlen kötelezettség, hogy a jézusi üzenet foglalatának tartott „hegyi beszédben” is szerepel (Mt 5,7): „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” A kijelentés arra utal, hogy minden ember rászorul az irgalomra – ha máskor nem, akkor a végítélet napján.
Az irgalmasság követelménye nem hagyható figyelmen kívül a menekültügyben sem. A katolikus teológia a Máté-evangélium vonatkozó helye (25,34-40) alapján határozta meg az irgalmasság úgynevezett „testi cselekedeteit”: enni adni az éhezőknek, megitatni a szomjazókat, a hontalanokat befogadni, a ruhátlanokat felöltöztetni, a betegeket ápolni, a foglyokat meglátogatni. Az evangéliumban található hat szempontot egy hetedikkel is kiegészítették: a halottakat eltemetni. A kiegészítéssel teljessé vált az a kép, amely mintegy átfogja az egész keresztény életet.
Ugyanakkor be kell vallanunk, hogy az irgalmasság gyakorlása egyáltalán nem magától értetődő és nem is könnyű feladat. Mert nem a jog és az igazságosság kikövetelhető talajában gyökerezik, hanem a szív jóságából fakad. Ezért írhatja Shakespeare, hogy „Az irgalom lényege nem a kényszer, / Úgy fakad, mint csöndes eső a mennyből / A lenti földre s kétszeresen áldott: / Megáldja azt, ki adja, s azt, ki kapja. / A nagyokban is ez a legnagyobb, / Koronánál szebb dísze a királynak. / Mert jogara földi erő jele, / A félelem és felség tartozéka. / De irgalma erősebb a jogarnál, / A királyok szívében tartja trónját / S az Istennek magának tartozéka, / S a hatalom akkor legistenibb, / Ha fékje irgalom.” A magyar kormány migrációval kapcsolatos politikájában jelen van-e az irgalom fékje?
S mivel napjainkban a kormányzati körök és az odatartozó véleményformálók nem rejtik véka alá az örömüket, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványnak el kellett hagynia az országot, ebből a szempontból is érdemes elgondolkodnunk a keresztény társadalmi tanítás érvényesüléséről, avagy hiányáról. Hiszen a kormányzati kommunikáció a migrációval kapcsolatban végső soron egy zárt társadalom biztonságát ajánlja.
Bizonyára lehet vitatkozni a nyílt vagy nyitott társadalom értelmezéséről – ahogy egyébként ezt a CEU rektora egy nemzetközi konferencián a közelmúltban ajánlotta. De a kereszténységre hivatkozva aligha érvelhetünk a zárt társadalom mellett. Henri Bergson az 1932-ben megjelent, „Az erkölcs és a vallás két forrása” című művében (Szent István Társulat, 2002.) a keresztény szellemiség elvehetetlen jellemzőjének tekinti, hogy a világteremtő Istenbe vetett hit által képes eljutni arra a meggyőződésre, hogy ragaszkodásunk a hazánkhoz ne legyen gátja a szeretetünknek az emberiség iránt. Viszont „a zárt társadalom az, amelynek tagjai egymásba fogódzva, a többi ember iránt közömbösek, mindig készek támadni vagy védekezni, szóval harcias magatartásban maradnak”.
Kormányunk szabadságharcos gondolkodásában ezek a jelek sajnálatos módon felismerhetők. De legalább ne hivatkoznának a kereszténységre…
Soha nem volt még a visegrádi négyek országainak annyira rossz híre, mint jelenleg. Bár tény, hogy Brüsszelben sokan soha nem vették komolyan ezt a szövetséget, a magyarországi választások és a kormányváltáshoz vezető szlovákiai események után a V4-ek az utolsó pártfogóikat is elveszítették – írja Demecs Péter a pozsonyi Új Szóban.
„Én a szövetséggel kapcsolatban mindig is szkeptikus voltam. Problematikusnak tartom például, hogy a V4-et soha senki nem vette komolyan. Regionális szövetségnek tartották, amely uniós szinten úgy 2015 környékén, a menekültválság kirobbanásakor hallatott magáról először” – idézi cikkében Demecs Zuzana Stuchlíkovát, az Europeum think-thank brüsszeli vezetőjét.
Ezt követően a cikkíró közli a tényállást. „S a problémák ettől a perctől sokasodtak: Orbán Viktor kormánya megállás nélkül bírálja az Európai Uniót, a lengyel kormánynak is megromlott a kapcsolata Brüsszellel, Csehország hivatalos politikájában évek óta hiányzik az uniópárti politika. Míg Szlovákia ezen a téren kilógott a sorból, az utóbbi hónapok eseményei igazolták, hogy Pozsony sem vehető problémamentes tagállamnak.”
„Jelenleg a V4-ek legnagyobb problémája, hogy
már csak nagyon nehezen fognak megválni a bajkeverő címkétől”
– idézet Stuchlíkovától, aki kifejti: „A tagállamok számtalan közös találkozóján soha semmilyen fontos döntés nem született. Nem hiszem, hogy a négy tagállamnak van olyan pozitív témája, amelyet uniós szinten jelenleg propagálhatna annak érdekében, hogy javítsanak igencsak megtépázott hírnevükön.”
Luxusmagángéppel közlekedik Európában Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester és bizalmasa, Szijj László, aki egyébként a milliárdos közbeszerzéseket elnyerő Duna Aszfalt tulajdonosa. A Hír TV Célpont című műsora a rejtélyes gép után kutatva talált egy még rejtélyesebb osztrák légitársaságot, amely bonyolult konstrukció mögé bújtatva, de direktben kötődik Mészároshoz és az MKB Bankot birtokló üzleti körhöz. Az osztrák Cursus Aviation azonban nem pénzt keres a hárommilliárd forintba kerülő magángéppel, hanem a NER – lovagokat szolgálja ki – javarészt magáncélból. (Hír TV)
V4-ek Budapesten
Az illegális migráció elutasításában, az európai uniós integráció felgyorsításában és a visegrádi együttműködés sikerességében is egyetértettek a visegrádi országok miniszterelnökei a pénteki budapesti csúcstalálkozójukat követő, a Várkert Bazárban tartott panelbeszélgetés során.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint nem marad európai kereteken belül a migráció problémája, jól látható, hogy a vita az európai színtérről a világszíntérre helyeződik, és erre is választ kell adnia Európának.
Elnököt választanak a csehek
Péntek délután megkezdődött a cseh elnökválasztás második, döntő fordulója. A szavazóhelyiségek pénteken este tízig, szombaton pedig reggel 8-tól délután 2 óráig vannak nyitva, eredmény szombat kora este várható. A versenyben maradt két jelölt Milos Zeman hivatalban lévő államfő és Jiri Drahos, a tudományos akadémia volt elnöke. A várakozások szoros eredményt ígérnek. A győzelemhez elég a leadott szavazatok többsége választotta meg. (Euronews)
Lehetne még most is kormányváltásra gondolni, ha az ellenzék nem egymás kinyírásával lenne elfoglalva – állítja Petsching Mária Zita(PMZ) és Kéri László(KL) abban a páros interjúban, amelyet a Független Hírügynökségnek(FH) adott a közgazdász, politológus házaspár. Orbán kijelentéseit a saját táborának szánja, állítják, a táboron kívül levőkkel nem is törődik. Gazdaságilag Magyarország lecsúszó pályán van, s noha óriási szerencséje volt a kormányfőnek az elmúlt nyolc évben, összességében stagnál a gazdaság, saját erőből lényegében nincs fejlődés. Ha mégis összejönne a váltás, a gazdaságot viszonylag könnyű lenne rendbe tenni, a politikai károk helyrehozatala azonban hosszú ideig tartana. Most azonban az a realitás, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat, annak dacára, hogy a többség nem szereti Orbánékat. Ahogy a házaspár fogalmazott: nincs kormányváltó hangulat, kormányutálat van. A váltáshoz tárgyalóképes, politikai bizalommal rendelkező ellenzékre lenne szükség, ilyet azonban nem látunk.
FH: Orbán Viktor mindig képes meglepő nyilatkozatokra, nemrégiben például arról beszélt, hogy a 2030-as évekre a Visegrádi 4-ek és Németország lesz Európa gazdasági motorja, gazdaságilag ezek lesznek a térség meghatározó országai. Mennyire megalapozott ez a kijelentés?
PMZ: Nem sok. Húsz év távlatába senki nem mer jósolni ilyen határozott előrejelzést. Ma inkább úgy néz ki, hogy a francia-német együttműködés lesz a politikai és gazdasági meghatározó.
A V4-ek még nagyon-nagyon nem tudnak labdába rúgni, nem is egységesek, sok mindenben különböznek egymástól, ráadásul az együttműködésük sem olyan erőteljes, hogy meghatározhatná az európai népek életét.
A V4-ek valamennyien Németországra vannak feltűzve, s persze jó lenne, ha önállóan is motorjai lennének a kontinensnek, csakhogy ez nincs így. Ezek álmok. Még a németekkel együttműködve sem igaz az állítás, ráadásul ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak itt még erős potenciállal rendelkező országok, például a skandinávok. Ők messze előttünk járnak. Ahhoz, hogy a németekhez fel tudjunk zárkózni, mondjuk abban az esetben, hogy az ő növekedésük évente két százalék, a mienk pedig négy, nos, ebben az esetben is legalább ötven évre lenne szükség. Ráadásul nincs esély arra, hogy a magyar gazdaság évi négy százalékot növekedjen.
FH: Komolyan veszik Európában Orbánnak ezeket a mondatait?
KL: Nem veszik komolyan. És nem veszik komolyan a V4-eket, mint ahogy a V4-ek sem veszik komolyan saját magukat. Csak az Orbán veszi magát komolyan. Még nem tudtam kibogozni, hogy mit akar ezzel. Valószínűleg az a mániája, hogy nagyobbnak látszódjon, mint amekkora. Nagyon röviden csak három számot hadd említsek a V4-ekkel kapcsolatban. A négy ország együttes gazdasági teljesítménye az Unió nyolc százaléka, a lakosság az összlakosság 11-12 százaléka, a munkaerő-képes létszám 13 százaléka. Azt hiszem ezekkel a számokkal elég sokat elárultam a V4-ekről. Úgy tekintenek ránk, mint az európai munkaerőpiac tartalékára. Nem vagyunk lényegtelenek, de azt is kell tudni, hogy az egymás közötti viszonya ezeknek az országoknak nem feltétlenül kiegyensúlyozott. Az oroszokkal való kapcsolat például alapvetően megosztó, hiszen a lengyel-orosz viszony legendásan rossz például, és most a cseh és szlovák aspirációk is inkább az osztrák irány erősítése felé mutatnak.
FH: Tehát még a V4-eken belül is marginalizálódhatunk?
KL: Ez is történik. Minden egyéb nyilatkozat ellenére ez történik folyamatosan. Mi egyáltalán nem vagyunk ennek a csoportnak a vezető ereje, mint ahogy azt itthon sugallni próbálják. Olyan mozgásokat látunk tehát, amelyek a magyar politikai jövő szempontjából nem túl biztatóak.
PMZ: Gazdaságilag is marginalizálódunk. A csehek, a lengyelek és a szlovákok is előttünk járnak az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében, a növekedési dinamikájuk erőteljesebb volt a nagy globális válság után, mint a mienk, tavaly is nagyobb volt a dinamika, mi tehát nagyon hátul kullogunk a gazdasági teljesítményt illetően.
FH: Ha így van, hogyan képes Orbán elhitetni azt, hogy ő ennek a csapatnak a vezetője, és hogyan képes elhitetni a magyar társadalommal, hogy ma újra az élvonalba tartozik a magyar gazdaság, hogy sereghajtóból éllovassá tette az országot?
PMZ: Mondani mindent lehet. A valóság azonban az, hogy nem előre mentünk, hanem lecsúszunk.
FH: Nem voltunk sereghajtók?
PMZ: De sereghajtók voltunk. De a növekedésben maradtunk le nagyon, csak a lettek, a bolgárok és a románok vannak mögöttünk. Egyértelműen lecsúszó pályán vagyunk, és nem látom azokat a belső erőket, amelyek ezt képesek lennének megfékezni, és az ellentétébe fordítani.
FH: A kérdésem változatlan: hogyan képes akkor elhitetni az országgal, hogy mi gazdaságilag nagyot léptünk előre, az élvonalba repítette Magyarországot…
PMZ: Mert az emberek nem foglalkoznak ezekkel az általános gazdasági kérdésekkel. És bármit el tud hitetni. Hisz a Soros-tervet is elhitette, a legnagyobb hazugságot is el tudja hitetni. Van ugyanis neki valami olyan varázslata, ami még nem foszlott szét, főként azoknál, akiket nem zavarnak a tények, vagy nem tudnak róluk. Egyszerűen hinni akarnak neki.
KL: De vannak itt olyan dolgok is, amelyek segítik Orbán hazai és nemzetközi megítélését is. Az egyik a migránskérdés. Három éve még egyedül volt a véleményével, mára nagyon sokan vélekednek hasonlóan, mint ő. Vagyis többségi európai támogatása lett annak, hogy meg kell állítani a bevándorlókat, még a német közvélemény egy jelentős része is, amely korábban Orbán ellen volt, ma osztja a véleményét. A másik tényező pedig az, hogy nemzetközileg felértékelődik az a politikus típus – Trump, Kurz, Macron a példa -, amely állandóan a nemzeti szuverenitás erősödésének szószólója. Ez egyébként még mindig a 2008-as válság hosszú politikai következménye. 1945 óta nem volt ilyen jelentős nemzetközi fordulópont, mint az a válság, és emiatt is értékelődnek fel az ilyen politikusok, még akkor is, ha valaki mondjuk sík bunkó.
FH: Mondhatjuk azt, hogy Orbánnak szerencséje van?
PMZ: Őrült szerencséje van. A válság is segítette őt annyiban, hogy az ország nagyon mély bázisról indult, onnan lehetett elrugaszkodni. Természetesen nem voltunk annyira mélyen, mint amire hivatkoznak folyton, nem jártunk Görögország szintjén, utána viszont rendkívül kedvező nemzetközi környezetben működött az országunk, és ez azért fontos, mert Magyarország végképp kiszolgáltatottja a nemzetközi környezetnek. 2013 után konjunktúra indult el a világban, olcsóbb lett a hitelfelvétel, a kamatok kedvezően alakultak. Sok és olcsó pénz van a piacon, még a befektetésre nem ajánlott országok állampapírjait is megveszik, nincs energiaválság, és még az uniótól is dől a pénz, plusz a külföldön dolgozó magyarok is küldik haza a pénzeiket; majdnem annyi pénz jön tőlük, mint amennyi az uniós forrás. Megnyíltak, a német és osztrák munkaerő piacok, szóval minden jól alakult, még a cserearányok is, pedig az ilyesmi nem is tudom, mikor fordult elő utoljára. Tényleg nem emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen jó a helyzet az összes gazdasági tényezőt tekintve. Talán 2004 volt hasonló időszak, de ennyire az sem volt jó.
FH: Ez is elvakítja az embereket?
KL: Nem vakítja el, mert ezeket a tényezőket korábban sem látták, most sem látják. Csak sikerül azt a látszatot kelteni, hogy minden ennek a kormánynak, Orbán ügyességének köszönhető. Nehéz ilyenkor arról beszélni, hogy ilyen kiemelkedően jó külső feltételek mellett lényegesen nagyobb növekedést kellett volna elérni. Mert akkor kezdhetsz arról is beszélni, hogy nem kellett volna annyit stadionra költeni, a tízezres nemzeti burzsoáziát pátyolgatni, az ő páncélszekrényüket kitömni, és azt az ellenvetést is nehéz megtenni, hogy mennyire igaz az az állítás, hogy minden neki, Orbán Viktornak köszönhető.
FH: Igen ezt állítják, és azt is, hogy milyen nagy baj lenne, ha a baloldal kezében lenne az ország, no meg azt is, hogy kizárólag a balliberális közgazdászok állítják azt, hogy csak a szerencse segített bennünket, de összességében így is lecsúszó pályán vagyunk…
PMZ: Nem, nem, nem. Egyetlen kormányon kívüli közgazdász nem ért egyet azzal, amit a kormány kommunikál. Ezt nyugodtan kijelenthetem.
KL: Csaba Lászlótól Bod Péter Ákosig, Mellár Tamástól Chikán Atilláig, mindenki látja, hogy iszonyú gagyi ez az egész.
FH: Meddig tarthat ez a szerencsés futam?
PMZ: Ezt nem lehet tudni. Nagyon sok múlik az Unión, hogy 2020 után mekkora lesz a pénzbeáramlás. Amire persze Orbán azt mondja könnyedén, hogy ha nem jön az Uniótól pénz, majd kér Kínától.
Ettől mindenki rosszul lett. Én leginkább attól, hogy a kínaiaktól legfeljebb hitelt kapunk, emellett ott van Paks miatt az orosz hitel, ez így együttesen azt jelenti, hogy egy új eladósodási pályára kerül Magyarország. Ebből akar Orbán növekedést? Fogalma nincs arról, hogy a növekedésnek a gyökereit szaggatta el.
FH: De mivel szaggatta el?
PMZ: A kiszámíthatatlansággal, a jogbizonytalansággal, az ötletszerűségével… Ha pedig Matolcsy visszajön stratégia alkotónak, akkor további olyan ötleteknek leszünk kitéve, hogy a hajunk az égnek áll. Egyébként ennyi jó feltétellel, amiről az előbb beszéltünk, legalább két-három százalékkal nagyobb növekedést kellett volna elérnünk.
FH: Mennyi a jelenlegi, mondjuk 3.5 százalékos növekedésből, az, amennyit saját tehetségünkből értünk el?
PMZ: Maximum egy százalék.
FH: Vagyis, ha az Európai Uniótól kapott forrásokat levonjuk, és a külföldről hazautalt pénzeket, akkor szinte nincs is növekedés?
PMZ: Nincs, akkor stagnálás van.
FH: Ez, ahogy mondták, nem éri el a választót, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a választási kampányban emiatt nem éri negatív hatás a Fideszt…
KL: Nem éri, és ennek sok oka van. Olyan most a magyar médiaszerkezet, hogy az a szűk lehetőség, ami az ellenzék rendelkezésére áll, az legfeljebb félmillió embert jelent, annyit ér el, de ezek az emberek – és ezt jól tudják Orbánék – úgy se fognak soha rájuk szavazni. Ők nem számítanak, mert ő képes egyben tartani azt a kétmilliós tábort, amely hitelesnek tekinti őt.
Ha pedig akkora is az elégedetlenség, mint amit mérnek, addig, amíg ezek hatfelé szavaznak, neki nincs mitől tartania.
Hiába vannak, akik átlátnak ezen a politikán, lehet, hogy milliók vannak ilyenek, de nincs politikai nyomatékuk, mert ebben a választási rendszerben nem számítanak. És itt követi el a baloldali ellenzék a hibát, hogy bár naponta leleplezi Orbán Viktort, de inkább csak saját tábora előtt. A Fidesz tábor ezt meg se hallja, meg se érinti. Orbánnak csak a két, két és félmillió szavazó a fontos, hogy őket bármi áron, de ne engedje ki a markából. Minden normális ember röhög az ilyen Soros-kampányon, vagy azon, hogy ha nem adnak Nyugaton pénzt, majd megyünk a kínaiakhoz. A zöldségest itt a sarkon sem lehet megetetni ezekkel a dumákkal, de nem is arra vannak ezek a szavak, csak arra, hogy vasmarokkal tartsa a saját táborát.
Akinek nem számít a szavazatára, azzal Orbán egyáltalán nem is törődik.
PMZ: Mint ahogy azzal sem, hogy most például lehetne tíz-húsz százalékkal csökkenteni a rezsit, de most nem teszi, spájzol. Pedig most nem rokkannának bele azok a cégek, amelyeket ez érintene, nem úgy, mint akkor, amikor még nem állami kézben voltak és belekényszerítették a piacot az árcsökkenésbe, olyannyira, hogy el is kellett adniuk a céget, mert belehajszolták őket a veszteségbe. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy hihetetlenül rövidtávú gondolkodás ez; az amikor azt akarom bebizonyítani, hogy bármit megtehetek, ha úgy tetszik, taccsra tudok tenni még egy nemzetközi céget is. Ha ezt látják, tapasztalják a nemzetközi vállalatok, miért akarnának idejönni? Csak olyanok jönnek, akik külön politikai alkut kötnek a kormánnyal, Orbán Viktorral, a környezetével. Nem tiszta játék ez. Nem tiszta játszma.
FH: Nem látok tiszta játszmát a politikában sem, akár az ellenzéki, akár a kormányoldalt nézem.
KL: Nem is láthat.
Egy ilyen kicsi ország nehezen bír el hat-hétféle ellenzéket. Főként úgy, hogy a vele szemben álló hatalom meg ennyire homogén.
A Fidesznél nem is emlékszem mikor volt utoljára politika válság; nagyon régen nem rázta meg azt az oldalt komoly politikai válság. A jobboldali pártok, a korábbiak, eltűntek, és senkinek nem is hiányoznak. És a Fidesz nagyon jól használta ki azt nyolc évet, amit ellenzékben töltött. Akkor építette ki az erős médiapozícióit, miközben a baloldal meg folyamatosan leépült. Ez utóbbi szervezettség dolgában is egyre rosszabb teljesítményt nyújtott, a társadalmi gyökérzete szinte megszűnt, az értelmiségi hátterét soha nem becsülte meg, most meg már nincs mit megbecsülni, mert nincs neki. Ez a nyolc éve meg úgy telt, immár ellenzékben, hogy csak önmagával tudott foglalkozni. Eltűnt a korábbi három, három és félmilliós szavazótábor. Egyik része elment a bizonytalanok közé, a másik része a Jobbikhoz, többen az új pártok környékén mozognak….
FH: Akkor nem igaz az állítás, hogy kormányváltó hangulat van?
KL: Nincs ilyen hangulat. Apátia van. Kormányutálat az van, de ez nem egyenlő a kormányváltással. És azért is így van, mert úgy telt el ez a negyedszázad a rendszerváltás óta, hogy a pártok arra nevelték a választókat, hogy önállótlanok legyenek; majd mi megoldjuk helyettetek. Ez azt jelenti, hogy ha utálja a kormányt, megkérdezi, hol a másik. Ja, ha nincs másik, akkor maradunk ennél, legfeljebb utálom tovább őket. Az ellenzék nyolc év alatt nem volt képes felállítani kormányképes alternatívát. A kormányképesség ott kezdődik, hogy a saját pártügyem csak rám tartozik. De, ha nem tudok neki mást mondani, mint azt, hogy holnap biztosan megegyezek, akkor egy idő után, ha lenne üzenete az ellenzéknek, már azt se hallaná meg.
FH: Ha lenne alternatíva, az képes lenne kormányozni, a gazdaságot rendbe tenni, kézben tartani?
PMZ: A rendbetétel nem a gazdasággal kezdődik. Meg kell győzni a befektetőket a biztonságról, a stabilitásról, hogy, amit ígérek, azt be is tartják. Megfelelő adórendszerre van szükség, az Európától való elfordulást vissza kell fordítani, a paksi szerződést vissza kell mondani, a kínai Belgrád-Budapest vasútfejlesztést vissza kell mondani, tehát sok ilyen lépést kell tenni, de nem ez az alapvető.
Az alapvető a politikai rendszer átalakítása, abból lehet hitelességet meríteni.
FH: Ez a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállítását jelenti?
PMZ: Igen azt.
FH: De, ha normális demokratikus rendszer működik, és a Fidesz ellenzékbe szorul, az megint csak őt segíti…
KL: Én már szeretnék ezért aggódni. De sajnos a jelenlegi pártok vezérkara nem éri el a tárgyalóképesség és a politikai bizalom megfelelő szintjét. De még ezekből az emberekből is össze lehetne hozni egy kormányképes alternatívát, ha ezt elhinnék magukról. Sajnos azonban, ha valaki felbukkan, akik vállalná, hogy összehozza az ellenzék erőit, az első reakciók azok, hogyan is tudnánk az illetőt kinyírni. Szóval jó lenne, ha valakit végre hagynának kormányozni.
FH: Mit jósolnak: kétharmada, vagy abszolút többsége lesz a Fidesznek, netán kisebbségbe szorul?
PMZ: Abszolút többsége lesz. És ez egy nagyon optimista jóslat.
KL: Nem szeretek jósolgatni, de a mostani realitás az, hogy biztosan megnyeri a választást a Fidesz.
Ha az ellenzék erői nem egymást akarnák kitúrni, akár a többséget is meg lehetne akadályozni.
Engem egyébként most már sokkal inkább a választók izgatnak. Hogy adva van egy ország, ahol a többség nem szavazna a Fideszre, de mert nincs más, ezért a Fidesz utcahosszal vezeti a népszerűségi listát. Így aztán én azt mondom, hogy az lenne a legfontosabb, hogy a Fideszt nem akarók mindenképpen menjenek el szavazni, bárkire, csak a végeredmény az legyen, hogy bár a Fidesz győz, de többen szavaztak ellene, mint mellette. Ez fontos üzenet lenne mindenki számára. Így nem mondhatná azt Orbán, hogy mögötte van a nemzet többsége. Vagyis az lenne az üzenet, hogy a többség tudja, hogy ti milyen csirkefogók vagytok, csak nincs pillanatnyilag olyan formáció, amelyik a helyedre állna.
„Öt-hat szakmai érvet is fel lehet hozni a projekt ellen, de ezekkel szemben ott áll egy politikai: a presztízs kérdése” – kommentálta Bod Péter Ákos a Független Hírügynökségnek Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök bejelentését, mely szerint közös regionális fejlesztési bank alapításáról tárgyal Lengyelország és Magyarország. A szakember – aki belülről ismeri a fejlesztési bankok működését, hiszen három évig volt az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatója – azt mondta, hogy „csóváltam a fejemet és csendben hümmögtem, nem fogott el a lelkesedés a hír hallatán”.
Egyelőre túlságosan sokat nem lehet tudni a lengyel kormányfő által bejelentett tervről, amelyet – derül ki Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszternek az MTI által ismertetett rádióinterjújából – Orbán Viktor is a támogatásáról biztosított. Waszczykowski szavai szerint: „Mindkét kormányfő úgy nyilatkozott, hogy előteremti az ehhez szükséges forrásokat”. A wpolityce.pl lengyel konzervatív hírportál szerint a befektetendő tőke „több milliárd zloty” lenne (egy zloty durván 75 forintot ér). Hírek szerint a projekthez Csehország és Szlovákia hozzájárulására is szükség lenne. A Reuters Morawieckit idézve azt írta, hogy „Orbán Viktor és jómagam erőtejesen kiálltunk a terv mellett. Ha a csehek és a szlovákok is pozitívan reagálnak, akkor gyorsan felállíthatjuk a bankot” – mondta, ám részleteket nem árult el.
Fotó: Wikipedia
„Rengeteg olyan pénzintézet működik, amely több évtized alatt alakította ki a saját működési modelljét, sok buktatón át, hosszú tanulási folyamaton keresztül, sok hibát vétve” – fejtette ki Bod Péter Ákos a FüHü-nek saját tapasztalatai alapján (is), hiszen amellett, hogy az Antall-kormány ipari minisztere, majd a független jegybank első elnöke volt, az EBRD igazgatójaként három éven át belülről és tevékenyen vett részt a fejlesztési bank működtetésében.
A jelenleg egyetemi professzorként dolgozó szakember egy további racionális gazdasági érvet is említett, a tőkeerő kérdését. Ez a négy ország – „udvariasan fogalmazva” – nem annyira tőkeerős, pedig egy ilyen jellegű regionális fejlesztési bank esetében a tőkeerő képes biztosítani annak a diverzitásnak a hátterét, amely a tovaterjedő hatás elérése érdekében szükséges sok-sok – eltérő iparági – ügyfél kiszolgálásához elengedhetetlen.
Ha viszonylag kicsi az ügyfélkör és a működési kör, akkor az már gazdaságossági kérdést vet fel – tette hozzá, figyelmeztetve: fejlesztési bankot kicsiben nem lehet gazdaságosan működtetni.
Amikor gesztust akarnak gyakorolni a politikusok, akkor bankot alapítanak – tette hozzá, mondván: viszonylag kis befektetett tőkével meg lehet akár tízszerezni a tőkeáttételt, ha a mögöttes államok súlya viszonylag nagy. De ehhez olcsó hitelfelvételi feltételek kellenek, amihez pedig elengedhetetlen a legkiválóbb hitelbesorolás. A komoly fejlesztési bankok – mint amilyen az IBRD vagy az EBRD vagy az EIB – a legjobb, AAA besorolással rendelkeznek a hitelminősítőknél, ami olcsóbbá teszi számukra a forráshoz jutást.
A V4-ek között nincs AAA besorolású, s a négy ország közül a magyaré a leggyengébb (éppen hogy befektetési kategóriába esik).
„A forráshoz jutás, a stáb, a kockázatkoncentráció, a méretgazdaságosság” – sorolta Bod Péter Ákos az ellenérveket, hozzátéve azonban: mindezeket lesöpörheti az egyetlen politikai érv, a presztízs kérdése.
A FüHü kérdésére, hogy a cseheknek és a szlovákoknak miért érné meg beszállni a bankba, a szakember úgy vélekedett, hogy az előbbieknél abszurdnak tartaná, hiszen ők már az EBRD-ből is kinőttek anno. Racionális érvet a szlovákok esetében sem tudna említeni.
Anyagi érdek Magyarországot sem fűzné egy ilyen bank megalapításához,
hiszen a bejáratott pénzintézetektől – köztük az EU EIB-jétől – kedvező feltételekkel áll rendelkezésre a szükséges hitelek. „Közvetlen politikai feltételekhez sem kötik ezeket a kölcsönöket” – mondta Bod, hozzátéve: leszámítva azt, ha ne adj isten a helyzet eszkalálódna, de ez már a spekuláció kategóriájába tartozik – tette hozzá.
Finanszírozóként persze bárki beszállhat, presztízsokokból akár például a csehek, akár az euróövezethez tartozó szlovákok. Ahogy bárki előtt megnyílhat finanszírozóként a pálya, akár a kínai, az orosz, az ukrán tőke előtt.
Tegyük hozzá: Waszczykowski fent említett nyilatkozata mintha erősítené a kínai szál gyanúját –ugyanis közös V4 zászlósprojektekről beszélt, egyebek között
olyan infrastrukturális fejlesztésekről, mint a Via Carpatia közlekedési folyosó befejezése, illetve a nagysebességű vasútvonalak kiépítése nemcsak Budapest és Belgrád között, hanem a Krakkóig, Varsóig, talán Gdanskig is. És mint ismert, ez utóbbi kínai hitelből készülne.
Kérdésünkre, hogy nem arról lehet-e szó, hogy kínai (esetleg orosz) tőkét is bevonnának a regionális fejlesztési bankba, Bod Péter Ákos úgy válaszolt: „Nem szeretnék előrefutni a gondolkodásban…”.
Mit szólna mindehhez az Európai Unió? Bod Péter Ákos kérdésünkre emlékeztetett arra, hogy vannak regionális fejlesztési Bankok, például a korábban alapított Északi Fejlesztési Bank. Arról nem is szólva, hogy – habár ezt olyan sokszor nem hangsúlyozzák ma Magyarországon –,
nagyon széleskörű a szuverenitás az EU-ban: mindent lehet, ami nem ütközik az uniós jogba. Ez pedig nem ütközik bele.
Nem tud mit kezdeni a „Brüsszel” elleni kampánnyal, mert nem érti, ki ellen irányul – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője. Arról is beszélt, hogy Európai Bizottság nem akar migránsokat betelepíteni, hanem meg akarja előzni a migrációt. Szerinte a megoldási javaslatok nagy részével mindenki egyetért, egy vita van, ez az oltalomra jogosult menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról szól. A leegyszerűsített, néhány szavas kommunikáció viszont szerinte félrevezető.
Zupkó Gábor Fotó: FüHü
Miért döntött úgy az Európai Bizottság, hogy több, Magyarországot érintő ügyben az Európai Bírósághoz fordul?
A kötelezettségszegési eljárások új szakaszba léptek, de én semmiképp nem nevezném a kötelezettségszegési eljárásokat egy-egy tagállam és az Európai Bizottság közötti együttműködés jelentős elemének. Ez normál ügymenet, az Európai Bizottságnak a szerződések őreként egyik kötelezettsége az, hogy figyelemmel kísérje, hogy az elfogadott európai szabályokat átültetik-e a jogrendjükbe, illetve, hogy az alkalmazásuk problémamentesen történik-e.
Nem lehet azt mondani, hogy a Bizottság utazik Magyarországra, az eljárások száma sem ezt mutatja.
Az eljárások egy konzultációval indulnak, amikor a Bizottság észrevételeket tesz: megpróbálják elkerülni, hogy az eljárás további szakaszba lépjen. 75 százalékban megegyezésre jut a Bizottság a tagországokkal. Magyarország esetében is nagyon sok olyan eset van, amikor ez megtörtént.
Az említett három esetben nem ez történt, itt újabb szakaszba lépett az eljárás, de ez sem jelent semmilyen válságot, az Európai Bíróság egy olyan intézmény, amely arra hivatott, hogy igazságot tegyen ezekben a kérdésekben.
Tudna mondani olyan példát, amelyben az utóbbi időben megegyezés született?
Friss hír, bár ez nem kötelezettségszegési eljárás, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta az állami támogatást a debreceni repülőtérre. A múlt héten a különböző kereskedelmi láncok erőfölényével kapcsolatos panaszokban is a magyar kormány álláspontjának adott igazat az Európai Bizottság. Rendszeresen van ilyen. Az Európai Bíróságra került ügyekben is előfordult már, hogy a tagországnak adtak igazat.
Azt gondolom, hogy az európai intézményrendszer működik, ezeket az ügyeket sem alul-, sem túlbecsülni nem szabad. A magyar politikai közbeszédben ezek kiemelt témák, nyilvánvalóan az Európai Bizottságnak ezeket a kérdéseket sem politikai kérdésként kell kezelni, hanem az európai jogrend szempontjából.
Mik az Európai Bizottság kifogásai az egyes törvényekkel szemben?
Van ugye az Európai Unióban a négy fő szabadság, ezek egyike a tőke szabad mozgásáról szól.
Úgy gondolja az Európai Bizottság, hogy a civil szervezetekről szóló törvény egyes rendelkezései közvetett diszkriminációt valósítanak meg,
és aránytalanul korlátozzák a civil szervezeteknek juttatott külföldi támogatásokat. Tehát akadályozzák a tőke szabad áramlását, valamint megbélyegző hatással lehetnek, ez visszatarthatja az érintetteket attól, hogy magyarországi civil szervezeteknek támogatást nyújtsanak.
Ami a felsőoktatási törvényre vonatkozik: a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a főként magántőkével finanszírozott oktatási intézmények által kínált képzések gazdasági tevékenységnek minősülnek. A Bizottság úgy gondolja, hogy a módosított törvény sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és a belső piaci szolgáltatásokra vonatkozó irányelvet.
A Bizottság megbeszéléseket folytatott ezzel kapcsolatban a magyar kormánnyal, a Bizottság és a magyar hatóságok is fenntartották a véleményüket, tehát az Európai Bíróság majd dönt ebben a kérdésben.
Fotó: FüHü
Ezek nem egyszerű dolgok, az európai szerződések értelmezéséből eltérő dologra jutottak a magyar kormány és a Bizottság szakértői. Az Európai Bíróság az az intézmény, amely ezek értelmezésében segíteni fog.
Ezt lehet ahhoz hasonlítani, amikor két magánember, vagy két cég bírósághoz fordul?
Azért nem, mert az Európai Unió egy érték- és érdekközösség, amelyben a szereplők, tehát a tagállamok és az intézmények az egyezmények értelmében lojálisan együttműködnek egymással. Itt arról van szó, hogy
másképp értelmezik a szabályokat, amelyek betartását egyébként kötelezőnek ismerik el.
Bár úgy tűnik, mintha a bíróság előtt a két fél egymással szemben lenne, ez nem így van. Egy unióban nem lehet egymással szemben fellépni. Ugyanazon törvény eltérő értelmezése miatt fordulnak a bírósághoz, hogy jogkövető magatartást tudjanak tanúsítani.
Ha megnézzük a táblázatot, amit Juncker elnöknek az unió helyzetéről szóló beszéde kapcsán adott ki a Bizottság a 2017 szeptemberében folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekről, akkor az derül ki, hogy Magyarország egyáltalán nincs az élvonalban.
Forrás: Európai Bizottság
Azok a félelmek, vagy néha vádak, hogy az Európai Bizottság különösen figyel a magyarországi törvénykezésre és túlzott mértékben indít eljárásokat, egyáltalán nem igazak. A Bizottság kizárólag akkor lép fel, ha az európai jogszabályok megsértését vélelmezi.
A harmadik ügy, amelyik a bíróságra került, a menedékkérőkkel kapcsolatos. A kormány azt mondja, hogy az a legnagyobb baja az Európai Bizottsággal, hogy kötelező menekültkvótát akar rákényszeríteni az országra. Valóban erről van szó?
Ez egy egyszerű kérdésnek tűnik, de nem lehet egyszerű és rövid választ adni, bár éhezünk azokra, különösen a közösségi média korában, amikor egy üzenet akkor tud átmenni, ha három szavas. Sajnos a politikai kommunikáció is ebbe az irányba ment el, nem csak itthon. De a világ nem lett egyszerűbb, ezért nem tudok egyszerű választ adni.
Kezdjük azzal, hogy miben van teljes megegyezés. Idézzünk egy európai vezetőt, mondjuk a magyar miniszterelnököt, aki a múlt heti tanácsülés után azt mondta, hogy
a migráció külső dimenziójában egyetértés van. Meg kell próbálni megelőzni és a határokat meg kell védeni
– ebben egyetértenek az európai vezetők.
Ennek érdekében nagyon sok mindent tettek. Többek között partnerséget alakítanak ki afrikai országokkal, hogy olyan körülményeket teremtsenek, hogy el se induljanak az ott élők, ott tudjanak maradni, találják meg megélhetésüket. Ez egy hosszú távú program. Nagyon nehéz lesz, de Európa elkötelezett az iránt, hogy segítse ezeket az országokat ebben.
Mi a helyzet a háborús területekről érkezőkkel?
A krízisövezetekben, háborús területeken Európa aktív szerepet játszik a krízisek megoldásában és azoknak a menekülteknek az ellátásában, akik a környező országok menekülttáboraiban milliószámra vannak, például Törökországban, Jordániában. Az Európai Unió több milliárd eurót fordít arra, hogy ők ne továbbutazzanak, hiszen úgyis haza akarnak menni, de ahhoz olyan körülmények is kellenek: oktatás, egészségügyi és szociális ellátás.
A közös határok védelmében van szakmai együttműködés a tagországok között, ott a csempészhálózatok elleni fellépés, az olasz és a líbiai parti őrség megerősítése. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően időarányosan 60 százalékkal csökkent idén az érkező menekültek száma a tavalyihoz képest. Nem nullára csökkent, arra nem is lehet csökkenteni. Korábban, amikor nem beszéltünk a migrációs problémáról, akkor is érkeztek menekültek.
Ahol továbbra is vita van, az a menekültekkel való bánásmód. Ez nem egy európai jogszabályon, megállapodáson múlik, erről nemzetközi egyezmények szólnak:
ha valaki olyan területről érkezik, hogy oltalomra, védelemre szorul, akkor oltalmat, menekültstátuszt kaphat.
Na most, az európai országok egy határon belül vannak. A jelenlegi szabályok szerint a menekültügyi eljárás és a menekültek ellátása arra az országra hárul, ahova érkezik a menekült. Olaszország és Görögország igazságtalannak tartja ezt, hiszen egy olyan közösségben vagyunk, amelynek a szolidaritás az alapelve. Más országok is támogatják ezt, azt mondják: nem kívánják, hogy így legyen, de ha bármilyen oknál fogva olyan mennyiségű menekült érkezik a területükre, amit ők már nem tudnak ellátni, akkor ezt a terhet szeretnék megosztani a többi tagországgal.
Néhány ország, így Magyarország is, azt gondolja, hogy ennek nem kellene így lennie. Erről továbbra is folyik a vita. Ez nem azt jelenti, hogy az áthelyezésről beszélő országok szeretnének behozni valamilyen számú menekültet külföldről és kötelezően elosztani őket. Ez egy téves, leegyszerűsített koncepció, tudomásom szerint
egyetlen tagország vagy európai intézmény sem támogatja, hogy kívülről migránsokat telepítsenek be kötelező jelleggel.
Ez a problémának egy leegyszerűsített, félrevezető és félreérthető interpretálása, ami ellen fontos küzdeni, mert meg kell különböztetni a menekültek problematikáját, akiket nemzetközi egyezmény alapján el kell látni. A velük kapcsolatos szolidaritásról folyik a vita, nem arról, hogy milyen típusú külső betelepítési programot kellene esetleg megvalósítani. Nem szabad a kettőt összekeverni.
Fotó: FüHü
Vannak olyan tagországok, akik úgy gondolják, hogy a demográfiai problémáikat migrációs úton kell és lehet megoldani, ez az adott tagország saját programja. Magyarországnak is van vendégmunkás-programja, Szerbia és Ukrajna felé, volt letelepedésikötvény-programja, de ezt nem szabad összekeverni a menekültügyi problémákkal.
Tehát a kérdésére visszatérve:
az Európai Bizottságnak nincs olyan javaslata, hogy Európán kívülről, programszerűen arra nem jogosultakat betelepítsünk és kvótaszerűen elosszunk.
Olyan javaslata van, hogy, ha mindent megteszünk, és mégis oltalomra jogosult menedékkérők érkeznek nagy számban az Európai Unió területére, akkor a szolidaritásnak meg kell jelennie. De a program első számú eleme az, hogy megpróbáljuk megelőzni a migrációt. Háromszavas üzenetekkel csak félrevezetni lehet, vagy félreértéseket keletkeztetni.
Az Európai Bizottságnak van javaslata erről a szolidaritási programról, de ki hozhat róla döntést?
Az Európai Bizottság nem döntéshozó szerv. Az európai intézményrendszer bonyolult, de sokak állításával szemben rendkívül demokratikus. Az Európai Bizottság döntéselőkészítő és -végrehajtó szerv, illetve, amikor másokra vonatkozik a végrehajtás, akkor azokat ellenőrzi.
A jogszabályokat elfogadó, jóváhagyó intézmények az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament. Tehát
olyan európai jogszabály nincs, amit az általunk demokratikusan megválasztott kormányok és EP-képviselők jóvá ne hagytak volna.
Ezért szoktuk azt mondani, hogy az Európai Unió mi vagyunk, a döntéseket az általunk megválasztott kormányok és képviselők hagyják jóvá.
Magyarország részéről a stratégiai döntések meghozatalában a miniszterelnök vesz részt, a különböző ágazati jogszabályok jóváhagyásában a miniszterek, illetve, ahol az Európai Parlamentnek együttdöntési joga van, ott az általunk megválasztott képviselők.
Visszatérve a menedékkérőkre: a magyar kormány azt mondja, hogy azért akarnak a „brüsszeli bürokraták” migránsokat betelepíteni Magyarországra, mert „a Soros-tervet” valósítják meg, és az Európai Bizottságban is dolgoznak olyanok, akik ezt a tervet akarják megvalósítani. Mit gondol erről?
Egyrészt, a saját terveiről Soros urat kell megkérdezni, ahogy a Soros-tervről aktívan kommunikáló szervezeteket is, hogy mit gondolnak. Én is itt élek, hallom a leegyszerűsített, polarizálttá vált politikai közbeszédet, ezzel együtt én nem akarok ennek részese lenni.
Az Európai Bizottság munkaprogramja teljesen nyilvános, bárki tanulmányozhatja, mi van a napirenden. Olyan programokat támogatunk, amelyek megelőzik a további migrációt, segítik a menekülteket, ahol most vannak, a krízisterületek környékén, megerősítettük a visszatérési programokat, küzdünk a csempészhálózatok ellen. Végezetül, ha ezen intézkedések ellenére, a nemzetközi jog alapján oltalomra szorulók valamely tagországba nagyobb számban érkeznek, mint ahogy ott meg tudnak küzdeni a helyzettel, akkor van olyan javaslat, hogy a többi tagország segítsen.
Fotó: FüHü
Erről most folyik egy vita, ahogy én a jelenlegi tervet nézem, talán június környékére jut el odáig a dolog, hogy valamiféle kompromisszum kialakuljon. Még egyszer: ez nem migránsok betelepítéséről szóló program, hanem arról, milyen szolidaritást mutatnak az egyébként egy határon belül élő országok.
Tehát az Európai Bizottságnak nincs ilyen, titokzatos terven alapuló programja?
Nem szeretnék viszonyulni ahhoz a leegyszerűsített politikai közbeszédhez, amelynek része egy úgynevezett Soros-tervről szóló vita. Beszéljünk a migráció problémáiról és kihívásairól. Az Európai Bizottság konkrét problémákat kíván megoldani és a működésének egyik legfontosabb alapelve, hogy
külső befolyástól mentesen működik, kizárólag az európai polgárok érdekében.
Bár, ahogy Ön is mondta, Magyarországgal szemben átlag alatti a kötelezettségszegési eljárások száma, a magyar kormány mégis támadja „Brüsszelt”. Mi az Európai Bizottság véleménye erről?
Van egy kettősség, ami számomra is néha dilemmát okoz. Az európai uniós tagság támogatottsága rendkívül magas Magyarországon, az első háromban van az ország. A magyar politikai palettán nem is találunk olyan pártot, amelyik jelenleg euroszkeptikus jelszavakkal kampányolna. Mindegyik jelentős politikai erő az Európai Unióban képzeli el Magyarország jövőjét. A magyar kormány is a 27 azon tagország közé tartozik, amelyik kifejezte, hogy az Európa előtt álló kihívásokat a legjobban az Európai Unió keretei között lehet megoldani.
A különböző kormányzati szervekkel rendkívül konstruktív a Bizottság együttműködése,
a különböző tanácsi formációkban a legtöbb kérdésben, 97 százalék fölött Magyarország a többséggel együtt szavaz.
Magyarországra folyamatosan érkeznek a különböző uniós támogatások, amelyek nagyrészt hatékonyan kerülnek felhasználásra, épülnek-szépülnek az utak, kórházak, oktatási intézmények, több százezer magyar munkája függ attól, hogy ilyen sikeres Magyarország az egységes piacon.
Ez az egyik oldal, és valóban, van egy elég erőteljes kritika úgymond Brüsszellel kapcsolatban. Erre azért nehéz válaszolni, mert
nehéz megfogni, hogy mi az a „Brüsszel”.
Ha az Európai Unióról beszélünk általánosságban, az mi vagyunk. Ön is az Unió polgára, én is az vagyok. Az Unió intézményrendszerében ott vannak az általunk választott politikusok, a magyar miniszterelnök a brüsszeli stratégiai döntéshozatali szervezet tagja, magyar képviselő az EP alelnöke, a Bizottságnak korábbi magyar miniszterelnök-helyettes a tagja. Tehát ott vannak a magyarok a brüsszeli döntéshozatalban.
Nehéz megérteni, amikor ilyen erőteljesen kritizálják „Brüsszelt”. Érteni vélem azt, hogy a magyar kormány fel kíván lépni azokkal az erőfeszítésekkel szemben, amelyek további hatásköröket adnának európai intézményeknek, nem támogatja mondjuk egy szövetségi Európa kialakítását. Abban az aktív vitában, amely Európa jövőjéről szól, nem egy brüsszeli központú Európát képzel el, hanem a tagországok szerepét kívánja erősíteni. Csak egy kicsit számomra leegyszerűsített formában.
Ez a vita régóta folyik: vannak olyan országok, vezetők, akik sokkal erősebb, mélyebb integrációt akarnak és több hatáskört adnának az EU szerveinek, és vannak olyanok, amelyek sokkal több tagállami hatáskört tartanának meg. Sokat beszéltek arról is, hogy ez akár az úgynevezett többsebességes Európához is vezethet, hogy lesz egy olyan „mag-Európa”, amelynek tagjai szorosabban együttműködnek, mint a többiek. Ez reális lehetőség?
Azt gondolom, hogy változik ennek a vitának a dinamikája. Egy éve, a brexit-döntés után sokkal pesszimistább párbeszéd folyt Európáról. A 27 tagország nyílt elkötelezettsége a tagság iránt jó alapot szolgált az Európáról szóló vitára, ami most egy dinamikusabb gazdasági környezetben zajlik. Európában ma többen dolgoznak, mint bármikor, alacsony a munkanélküliség, a gazdasági növekedés meghaladja az Egyesült Államokét.
Most egy sokkal progresszívebb vita folyik,
egy olyan, ahol mindegyik ország az Unióban képzeli el magát, vannak olyan területek, ahol el is kezdték mélyíteni az együttműködést, például a belbiztonság vagy a védelem kérdésében. Felmerült, hogy lesz-e egy mag-Európa, amiből többen kimaradnak, de erre jó választ adott Jean-Claude Juncker, amikor feltette és megválaszolta a kérdést, hogy mit is jelent az, hogy mag-Európa: ahol a négy szabadság érvényesül, amelyik ország Schengennek a tagja, ahol bevezették az eurót – ennél mélyebbet nehéz elképzelni.
A kilépő Egyesült Királyság, valamint Dánia kivételével minden tagország kötelezettséget vállalt arra, hogy valamikor bevezeti az eurót. Magyarországon érvényesül a négy szabadság, az ország Schengen része, és
senki nem kérdőjelezi meg, hogy valamikor be fogjuk vezetni az eurót, arról van vita, hogy mikor.
A Bizottság olyan körülményeket szeretne teremteni, ahol mindenki a mag-Európa része lehet, és ha most nem is kíván csatlakozni hozzá, akkor később teheti ezt meg. Vagyis úgy valósulhat meg a több sebesség, hogy senki nem marad le, és később felszállhat a vonatra.
Fotó: FüHü
Nem látom reálisnak, hogy kialakuljon egy másodosztályú Európa, de azt sem, hogy egy föderalista Európa kialakuljon. Az Európai Bizottság el szeretné kerülni, hogy olyan területekbe beleszóljon, amit tagállami szinten sokkal hatékonyabban meg lehet oldani, nem szeretné agyonszabályozni a mindennapjainkat.
A visegrádi országok vezetői nemrég találkoztak Juncker-elnökkel, és tettek egy felajánlást, hogy támogatják a határvédelmet. A V4-országok közül több, elsősorban Lengyelország és Magyarország erősen ellenállt annak, hogy a többség által támogatott menekültügyi programjavaslatokat megvalósítsák. Hogy fogadták most ezt a döntést, ez lehet egy lépés afelé, hogy közelebb kerüljenek a kompromisszumhoz?
A V4-tagországok 80-90 százalékban helyesnek tartották a menekültválság megoldására tett javaslatokat, támogatták őket, hozzájárultak a megvalósításukhoz. Egy pont van, a váratlanul nagy számban érkező menedékkérők biztonsági átvilágítás utáni áthelyezése. Ezzel nem értettek csak egyet.
De erről beszélnek a legtöbbet.
Igen, de
ne essünk abba a hibába, hogy csak a konfliktusról beszélünk.
A menekültkérdés a megelőzésről, a megoldásról, a határok megvédéséről szól, mindezek után, ha mégis érkezik oltalomra jogosult menedékkérő, a velük kapcsolatos szolidaritásról van csak véleménykülönbség. Ezt mutatja ez a felajánlás is, amelynek előkészítésében a Bizottság aktív szerepet vállalt.
A líbiai tengeri határ megvédésében van egy Olaszország által koordinált fellépés, ehhez járult hozzá anyagilag a négy ország. Ezzel is mutatva, hogy szolidárisak Olaszországgal Európa megvédésében. Ez egy mindenki által elismert lépés volt, bár többen hozzátették, hogy ez nem jelenti, hogy nem kell végrehajtani a szolidaritás többi dimenzióját. De ebben a dimenzióban ez egy komoly szolidaritási felajánlás volt.
Hogy állnak most a brexit-tárgyalások? A hírek szerint hétről-hétre változott a helyzet, hol arról lehetett hallani, hogy teljesen megakadtak, utána pedig, hogy előrelépés történt.
Most ott tartunk, hogy új szakaszba léptek a tárgyalások. Rendkívül érzékeny szakaszon vagyunk túl, amelynek végén Nagy-Britannia kifejezte, hogy teljesíti az eddig vállalt pénzügyi kötelezettségét. Hiszen például az európai költségvetés hétéves ciklusokban gondolkodik, az elfogadásánál ott volt Nagy-Britannia is, az alapján lett tervezve. Hogy távozik az asztaltól, az nem jelenti, hogy amit megrendelt, ne kellene vállalnia.
A másik ilyen az ír-északír határ problémája. Szeretnénk elkerülni, hogy ez a praktikusan megszűnt határ visszakerüljön bármilyen módon. Erre még a konkrét javaslatot várni fogjuk Nagy-Britanniától, hiszen az, hogy nem lesz tagja a vámuniónak, komplex javaslatot igényel.
A harmadik ilyen az uniós polgárok kérdése, akik már ott vannak, ott dolgoznak. Erre megnyugtató vállalást sikerült tenni:
maradhatnak továbbra is.
Lehet, hogy lesz valamilyen regisztrációs kötelezettségük, de alapvetően nem változnak a lehetőségeik.
Mindenkinek az az érdeke hosszú távon, hogy rendezetten menjen a kilépés, és utána egy partnerség legyen Nagy-Britannia és az Európai Unió között. Egy biztos: az Európai Unióval való legjobb minőségű partnerség az, ha valaki tagja az Uniónak.
Arra van esély, hogy a közeljövőben bővüljön az Unió? Jelentkezők ugye vannak…
Pont ezért mondtam, hogy sokkal optimistább vita folyik az Unióról, mint másfél-két éve, amikor borúsabb volt a környezet. Jobban fut a gazdaság, arról is beszélünk, hogy a Nyugat-Balkán országai számára valós perspektívát kell nyújtani. Úgyhogy én elképzelhetőnek tartom, hogy a következő parlamenti-bizottsági mandátum alatt esély nyíljon arra, hogy újabb tagok nyerjenek felvételt.
Kétséges, hogy a 65 milliós blokk együtt tud-e működni, a belső megosztottság miatt.
A Politicónak nyilatkozott Milan Nic szlovák külpolitikai szakértő, aki korábban a külügyben dolgozott, most pedig a Német Külpolitikai Tanács munkatársa.
A megosztottság jól látszott az európai munkaügyi miniszterek ülésén, ahol a csehek és a szlovákok elfogadták a többség véleményét a kihelyezett munkahelyek ügyében, míg a magyarok és a lengyelek ellenezték. Emmanuel Macron francia elnök győzelemnek nevezte a döntést.
Míg Magyarország és Lengyelország ellenzi Macron reformterveit, Szlovákia helyesli azokat, Andrej Babis, Csehország új miniszterelnöke pedig fütyül a visegrádi együttműködésre. Babis üzletember, Európa egyik leggazdagabb vállalkozója, több mint négymilliárd dolláros vagyonnal. Pontosan tudja:
Csehország számára százszor fontosabb Németország, mint a visegrádi együttműködés.
Szlovákia már tagja az euróövezetnek, ahol Macron meg akarja kezdeni a nagyszabású reformokat. Bár Andrej Babis a választási kampány idején a reformok és az euró ellen beszélt, a gyakorlatban dönthet másként, főként, ha Németország teljes mellszélességgel beáll Macron reformjai mögé.
A visegrádi egység a menekültválság miatt erősödött meg, csakhogy ezekben az országokban egyetlen menekült sem él. A gazdasági problémák viszont megvannak, hiszen az átlagjövedelmek még mindig siralmasan alacsonyak. Csehország és Szlovákia inkább ennek csökkentésén fáradozik, és nem politikai szembenállásra törekszik Brüsszellel, ahonnan a pénz jön.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
