Kezdőlap Címkék üzemanyagár

Címke: üzemanyagár

VAN-E ELLENZÉKI AJÁNLAT?

Az Orbán-rendszer az elmúlt napokban kétségtelenül önmagával került szembe. A kata igénybevételének szűkítése még csak népszerűtlen intézkedés, tüntetéseket vált ki, de nem érinti a rendszer lényegét.

A kata széles körben igénybe vett kedvezményes adózási konstrukció, amelynek korábbi változatát, az evát még az MSZP-SZDSZ kormány vezette be, miután Medgyessy Péter a maga 2002-es választási kampányában megígérte. A kata sem sajátos fideszes rendszerelem, szóba sem került a Fidesz kampányaiban, Orbán beszédeiben. Néhány százezer ember életvezetésének eddigi módját tette kérdésessé, ők és a velük szolidárisak tüntettek Budapest utcáin.

Valljuk be: igazi ereje nem volt ezeknek a tüntetéseknek.

Az úgynevezett „rezsicsökkentés” szűkítését nemcsak az különbözteti meg a kata szűkítésétől, hogy több embert érint, hanem az, hogy a Fidesz emblematikus lépéséről, egyik választási csodafegyveréről van szó.

A másik különbség, hogy míg a kata ugyan vitatható, a közteherviselés elvét némiképp sértő intézmény, a „rezsicsökkentés” nyilvánvalóan ésszerűtlen, valójában az elnyomás rendszeréhez tartozó árképzési eszköz. A hatósági árak átfogó rendszere a szocializmus sajátja volt, amelyről a szocialista országok tudósai annak idején nemcsak azt bizonyították be, hogy társadalmilag igazságtalan, de azt is, hogy az emberek szolgaságban tartásának eszköze. A Fidesz most a hatósági árak mindkét tulajdonságát újra megmutatta. A hatósági árakat, az árstabilitást tekintették a szocialista rendszerekben a tervgazdaság egyik nagy előnyének (a teljes foglakoztatás volt a másik), az Orbán-rendszer pedig azzal büszkélkedik, hogy mindkettőt megvalósította, az árstabilitást legalább a közműdíjak tekintetében. Hogy miért büszkélkedik ezzel egy magát jobboldalinak mondó rendszer, azt nehéz kitalálni.

Az Orbán-kormány most megpróbálja „megszüntetve megőrizni” a „rezsicsökkentést”

Az átlagon felüli fogyasztásra kell piaci árat fizetni, az átlagfogyasztásig marad a hatósági ár.

Mit mondjon ilyenkor az Orbán-kormány ellenzéke? Zajosan szidalmazzák a kormányt a szószegésért, hiszen a választások előtt nem említette, hogy korlátozni készül a katát, és különösen azt nem, hogy korlátozni készül a „rezsicsökkentést”. Ez rendben van, ez a legtermészetesebb ellenzéki reakció. Az 1990-es Orbán Viktort idézve: „a kormány hazudott”.

Ha azonban az ellenzék – annak a Fidesszel elvi alapon szemben álló része – az Orbán-kormány alternatívájaként akar mutatkozni, akkor azt is meg kellene mondania: ő mit tenne ebben a két ügyben. Az, hogy a katáról nem mondja meg, hogy fenntartaná-e, vagy részletekben módosítaná, nem nagy baj, hiszen a kata nem stratégiai jelentőségű ügy. Az ún. „rezsicsökkentéssel”, a háztartási energiának a bekerülési költségektől, a külpiaci áraktól tartósan és erősen eltérített hatósági áraival már más a helyzet.

Ha az ellenzéknek a Fidesszel elvi alapon szemben álló része a nyugati világ gazdasági és politikai szabadságához hasonló állapotokat szeretne Magyarországon, akkor kell erről valamit mondania.

A közműdíjakat ugyan sok nyugati országban is szabályozzák, de többnyire némi késéssel együtt mozognak a nemzetközi árakkal, a bekerülési költségekkel. Fokozottan érvényes ez az üzemanyagárakra. A magyar ellenzéki pártok ezzel szemben – a gazdasági szakemberektől eltérően – egy évtizede nem kifogásolják a „rezsicsökkentést”, a közműdíjak elszakítását a bekerülési költségektől, az üzemanyagárak alacsony szinten tartását pedig egyenesen követelték, még mielőtt a kormány rászánta volna magát.

Vállalva annak kockázatát, hogy egyes ellenzéki felebarátaim azzal vádolnak, hogy kritikátlanul elfogadnám azt, amit Nyugaton látunk, abból indulnék ki, hogy a közműtarifákra és az üzemanyagokra is igaz az alapvető szabály: a háztartások számára is annyiba kell kerülniük, mint az ország számára.

Az ettől jelentősen eltérített, alacsony árral becsapják az embereket: valójában valakinek ki kell fizetnie a különbözetet, és ez az adófizetők összessége. Ez viszont sokszor igazságtalan, és nem érvényesül az ár takarékosságra ösztönző funkciója. Ettől az elvtől átmenetileg el lehet térni úgy, hogy a közműdíjak csak követik a nemzetközi árakat, az üzemanyagokra pedig költségvetéspolitikai megfontolásokból ráteszik a jövedéki adót. Ha pedig hirtelen, a háztartások terveit felborító módon emelkednek, akkor az alacsony és közepes jövedelműek számára átmeneti kompenzációt nyújthat az állam.

Ezt a megoldást alkalmazzák a legtöbb nyugat-európai országban. A jövedéki adó illetve az áfa csökkentése – bár ezt is többfelé alkalmazzák – nem szerencsés megoldás, nem érdemes ahhoz nyúlni.

Ez az a ritka est, amikor – bármennyire kellemetlen – Orbánnak kell igazat adnom: kiszámíthatatlan, hogy az áfa illetve jövedéki adó csökkentésének mekkora része jut el a fogyasztókhoz.

(Különösen alkalmatlan eszköz az áfa-csökkentés az élelmiszereknél: míg a közműdíjak és üzemanyagok piaca jól áttekinthető és viszonylag könnyen megállapítható, hogy átengedték-e az adócsökkentés hatását a fogyasztóknak, az élelmiszerek piacán, ahol termékek ezrei közül választhatnak a fogyasztók, ez sosem sikerült.) Emellett

az adócsökkentés minden fogyasztót kedvezményez, mégpedig minél többet fogyaszt valaki, annál nagyobb mértékben, és túlzott teher a költségvetésnek.

Németországban is belátták, hogy az üzemanyagárból az adótartalom terhére nyújtott kedvezmény (Tankrabatt) nem volt szerencsés megoldás.

Az a költségvetési szempontból, az erőforrásokkal való takarékosság szempontjából és a társadalmi méltányosság szempontjából egyaránt előnyös megoldás, ha az árakat illetve közműdíjakat nem kötik meg, hanem a hirtelen áremelkedés ellensúlyozására vagy azonos összegű támogatást nyújtanak a háztartásoknak, vagy kifejezetten a rászoruló háztartásoknak illetve az autósoknak nyújtanak támogatást.

A „rezsicsökkentést” bevezetni sem volt helyes.

Kár, hogy annak idején nem merték ezt kimondani az ellenzéki pártok. Ugyanígy nem volt helyes a hatósági árak bevezetése az üzemanyagokra. (Hét kiválasztott élelmiszerféleség hatósági árának bevezetése nyilvánvaló politikai trükk csupán, hiszen azt más termékek árában kompenzálják a kereskedők, ettől az élelmiszerek árszintje még háborítatlanul emelkedik.)

Ha lenne bátorság az ellenzéki politikusokban, akkor a közműdíjaknak és üzemanyagáraknak a bekerülési költségekhez igazodó megállapítását és átgondolt, szociális és környezeti megfontolásokat követő kompenzációt kellene javasolniuk.

Most van itt ennek az ideje, amikor a „magyar embereket megvédő” orbáni állam hazugsága lelepleződött, és a kormány képtelen a költségvetési probléma kezelésére.

Ez lehetne a hiteles ellenzéki ajánlat. A háztartási energia áremelkedését háztartásonként, a háztartás létszámához igazodva kellene kompenzálni, az üzemanyagárakat a gépjárművek üzembentartói számára.

Lehetne olcsóbb a benzin, de kell a pénz

Tállai András szerint a kormánynak nincs ráhatása a benzinárra, ami csak részben igaz. A most literenként 120 forint jövedéki adó a jelenlegi szabályok alapján belátható időn belül „magától” nem fog csökkenni. Idén csak üzemanyagok után 675 milliárdot vár a kormány. Marad a politikusi egyéni akció, amiről ki így, ki úgy vélekedik. A térségben Magyarország az olcsóbbak közé tartozik.

Hosszú drágulássorozat után éppen ma csökkent az üzemanyagok ára: a 95-ösé 2 forinttal, a dízelé 3-mal. Ezzel együtt is átlagosan a benzinért még mindig 392 forintot fizetünk, a gázolajért pedig 402-t. Ezzel kapcsolatban kedden a parlamentben Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár azt válaszolta egy képviselői kérdésre, hogy

a kormánynak nincs ráhatása az üzemanyagárakra.

Emlékezetes volt tavaly novemberben ugyancsak Tállai egyéni akciója, amikor elintézte a Molnál szűkebb hazájának, Mezőkövesdnek, hogy csökkenjen az országosat lényegesen meghaladó benzinár. Nemrégiben az új kancelláriaminiszter, Gulyás Gergely is elmondta véleményét az efféle kezdeményezésről. Első kormányinfóján azt mondta, hogy Tállai András helyesen járt el, ő is így tenne, és ezt javasolja a többi képviselőnek. Hozzátéve, hogy akkor nem a világpiaci árak álltak az árkülönbség mögött, és ilyenkor kötelessége ezt szóvá tennie az egyéni képviselőnek. (Az átlagárhoz azért hozzá kell tenni, hogy a többezer kúton forgalmazónként és területenként – akár néhány kilométer sugarú körben is – kétszámjegyű árkülönbségek vannak, a hetenkénti felülvizsgálat rendszerében nagyon nehéz átlagárat számolni.)

Gulyás mindazonáltal eloszlatta a reményeket, amikor leszögezte, hogy

a kormány nem tervez adócsökkentést a benzin ára miatt.

(Négy éve az MSZP benyújtott törvényjavaslatot a jövedéki adó komolyabb mérséklésére, az eredmény ismert.)

A jelenlegi szabályozás 2016 óta hatályos, ami egyfajta automatizmust léptetett életbe. Eszerint a törvény a kőolaj (ezen belül a Brent fajta) világpiaci árához köti az üzemanyagok jövedéki adóját. Az adómértékek a kőolaj világpiaci árának függvényében negyedévente módosulhatnak.

Ötven dollár feletti világpiaci árnál az adó mértéke a benzin esetében literenként 120 forint, ha azonban a világpiaci ár legfeljebb 50 dollár, akkor 125 forint. A gázolaj esetében 50 dollár feletti árnál 110,35 forint, legfeljebb 50 dolláros árnál pedig 120,35 forint az adó. A NAV áprilistól érvényes számítási alapja (a január 1 és március 31. közötti értékeket figyelembe véve hordónként 66,63 dollár. Vagyis messze az 50 dolláros küszöbérték felett, és jelenleg semmi se utal arra, hogy mérséklődni készülne a világpiaci ár.

(Csak érdekességképpen: a júniustól hivatalosan elszámolható üzemanyagár – ameddig nem kell bizonylatot bemutatni – a 95-ösnél 379, dízelnél 387 forint.)

A hazai 95-ös árának közelmúltbeli alakulása

Forrás: globalpetrolprices.com

Ha megnézzük a költségvetést, mindjárt érthetővé válik, miért hessent el minden ilyen kérdést a kormány. Jövedéki adóból 1099 milliárdot tervez besöpörni a kincstár, 6,3 százalékkal, mintegy 65 milliárddal többet, mint 2017-ben. Ez alighanem túl is fog teljesülni, legalábbis a KSH adatai szerint az első negyedévben a befolyt 307,5 milliárd éves alapon 9 százalék emelkedés.

A jövedéki adón belül az üzemanyag részaránya 61,5 százalék (amelynek 64,1 százaléka a dízel).

Ez a 675 milliárd forint tuti bevétel az államkasszában,

amiről nem akar lemondani egyetlen kormány se. Különösen úgy nem, hogy az autósok nem éppen acélos érdekérvényesítő képességű társadalmi csoport, az üzemanyag-fogyasztás viszonylag rugalmatlan a gazdasági változásokra.

Az árakat a különféle adók (ezen belül különösen a jövedéki) mellett a forint árfolyama és az olaj világpiaci ára határozza meg.

Az alábbi ábrán az olaj ára látható a New York-i jegyzések alapján. Megfigyelhető, hogy április óta jelentősen emelkedett a Brent ára, a NAV által számításba vett 66 dollár már messze van.

Forrás: globalpetrolprices.com

Ha körbenézünk Európában, azt láthatjuk, hogy Magyarországon a benzin ára az alsó harmadban található, sőt a környéken is jócskán vannak olyan  országok, amelyekben drágább a 95-ös. A globalpetrolprices.com hétfői dátumú összehasonlítása még természetesen nem tartalmazza a mai 2 forintos csökkenést, de ez nem befolyásolja az euróban megadott értékeket. Nálunk tehát 1,24 euróba kerül a benzin, Ausztriában alig több, 1,3 literje. A V4-ek közül csak a lengyeleknél olcsóbb, 1,2 euró, a csehek annyit fizetnek, mint az osztrákok, a szlovénok 1,36-ot, szlovák szomszédaink még ennél is többet, 1,44 eurót.

A kontinensen legdrágább a benzin Izlandon, 1,81 euró (580 forint), a legolcsóbb Fehéroroszországban és Oroszországban, 0,58 (186), illetve 0,61 (195). Mindenesetre annak a legcsekélyebb jele sincs, hogy olyan jelenetek zajlódjanak le nálunk, mint a napokban Szerbiában, ahol a cseh-osztrák árakon (416 forint) kénytelenek tankolni még a miénknél is sokkal kisebb jövedelmekből.

A másik összetevő, a forint árfolyama mostanában ismét a közbeszéd része lett. És nem a pénzünk masszív erősödése miatt. E hét elején újabb csúcsot döntött az euróval szemben (322), a kisebb visszarendeződésekkel együtt is a trend folyamatos gyengülés.

A benzin ára egyébként 2012. április elején érte el csúcsát, akkor egy liter átlagosan 451 forintba került. A gázolaj literje 2012. január közepén volt a legdrágább, átlagosan 449 forint.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!