Kezdőlap Címkék Ungár

Címke: ungár

A Fidesz falova

Az LMP a Jobbik támogatásával megpróbálja odavonszolni a jövő évi főpolgármester választás kapujába a maguk gyártotta falovat. Egyelőre a bendőben nincs más, mint egy vicces figura, az a Puzsér Róbert publicista, aki biztosan sok mindenre alkalmas (például a Fidesz érdekében a baloldali győzelem megtorpedózására), ám politikusnak teljességgel alkalmatlan.

A jelöltet kitaláló Ungár Péter maga is egyre viccesebb figurája a hazai politikai életnek. Sajátos megjelenésével, milliárdos üzleti hátterével, fideszes családi kötődéseivel aligha érthető, mi a bánatot sertepertél még mindig az „ellenzéki” oldalon? Minden arra ösztönözné, hogy a NER ifjú bajnokainak egyik díszpéldánya legyen. Egy interjúban maga is elismerte, hogy együtt cseperedett fel a kormányközeli oligarcha családok hasonló korú csemetéivel, megannyi ismeretség, közös élmény köti ősze sokukkal. Abban, hogy a Fidesz áprilisban ismét kétharmadot szerzett, ő maga is elegendő volt: kijelentette abban a budai körzetben, ahol Varga Mihály „ellenfeleként” indult, egy „nyomorult dékás javára esze ágában sincs visszalépni”. Csúfos vereséget szenvedett, de a rá adott mintegy másfélezer szavazat éppen elég volt ahhoz, hogy végül Varga kapja a mandátumot. Ennyi szolgálatot kellett csak tennie Orbán Viktor kétharmadának.

Az LMP Ungár különös nyilatkozatait sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja, arcvesztés nélkül megszabadulni is nehéz volna tőle. Különösen akkor, amikor a választások után gyakorlatilag a párt „felfalta saját gyermekeit”, jószerével a milliárdos fiatalember maradt a színen az egyetlen „arc”, akit a közvélemény jegyez. (A csinos Demeter Mártát nyögve-nyelve taszigálták a közvélemény elé, mert a „nőpolitikájuk” megkívánja, hogy az egyik társelnök nő legyen.) Belső informátoraink közül többen is tanácstalanul figyelik, milyen erők tartják még mindig a felszínen a gyakran nyeglének tartott fiatalembert. Vannak, akik megkockáztatják, más foglalkozása nem lévén, talán a politikát csak „felnőttek homokozójának” tekinti, játszótérnek, ahol kedvére töltheti az idejét, s amit ha kell, a vagyonából finanszíroz.

Politikai elemzők szerint az LMP gyártotta faló semmi másra nem jó, csak a Tarlóssal szemben felálló esetleges közös ellenzéki fellépés megosztására. Azt a viccet, hogy Puzsér legyen a főpolgármester, még a Kétfarkú sem tudná kicsiholni magából, mert azt a viccpárt is tudná, hogy ha minden kóbor, komolytalan szavazatot összesepernek, akkor is jó esetben legfeljebb 5-10 százalékot kaphat a választáson. Ez legfeljebb arra lehet elegendő, amire Ungár budai képviselő-jelöltsége volt: kiütni az ellenzéki jelöltet a sakktáblán.

Persze az sem kizárt, hogy az LMP trollkodása teljesen hiába való lesz, ha a fővárosi politikusok ugyanazt az öngyilkos, egymással birkózó utat választják, mint 2014 óta minden fontos voksoláskor. Nagyon meg kellene emberelniük magukat az MSZP, a DK, a Párbeszéd, és esetleg a Momentum hangadóinak, hogy ne önmaguk jelöltjét próbálják előtérbe tolni, hanem kivételesen az ügy érdekében megpróbáljanak Tarlóssal komolyan egy súlycsoportba tartozó jelöltet felkészíteni.

Nem lesz könnyű menet. Az elemzők nem sok esélyt adnak annak a javaslatnak, hogy az egyes pártok jelöltjei valamiféle előválasztáson méressék meg magukat. Ismerve a Fidesz sportszerűtlen, sunyi módszereit, valóban nem lehet kizárni, hogy a kormánypárti „aktivisták” belezavarnak az előválasztás lebonyolításába. A kisebb pártoknak sem nagyon fűlik a foguk egy ilyen megmérettetéshez, mert nem sok esélye marad a jelöltjüknek, ha a „nagyok” rászerveznek a szavazásra. Másfelől meg talán az ellenzék csendes támogatói érzik majd magukat megvezetve, ha olyan név kerül a felszínre, akivel nem szívesen azonosulnának.

Most úgy tűnik, nincs a láthatáron jó megoldás. Mind Karácsony Gergely, mind Horváth Csaba, vagy a liberális Sermer Ádám mellett egyaránt lehet támogató érveket és kifogásokat felhozni, de ahhoz, hogy egy újabb, komolyan vehető jelölt neve felbukkanjon, a pártoknak kicsit szélesebb horizonton kellene tájékozódniuk. De erre a mai helyzetet látva se szándék, se akarat.

Balra-jobbra át!

A 2009-ben alakult Lehet Más a Politika alapító nyilatkozata szerint liberális, balközép és közösségelvű konzervatív politikai hagyományokból is építkező, de önmagában koherens, ökológiai és radikális demokrata politikai irányvonalat követnek. Aztán a 2018-as választások előtt magukra ragasztottak még egy jelzőt: a XXI. század pártja. S ha arra, ami mostanában az LMP-s berkeken belül történik, valóban a jelen század jelzője illik, szomorú a kép. 

A magyar politika megreformálását célul tűző „alapító atya”, Schiffer András ügyvéd, induláskor az ehhez vezető legfontosabb eszköznek a részvételi és képviseleti demokráciát jelölte meg, ám a 2010-es választások előtt korántsem láthatta előre, hogy ez lesz majd egy évtized múlva annak a mély válságnak az oka, ami 2018 végére szinte az ellehetetlenedés szélére lökte a pártot. A hazai politikai viszonyok között a képviseleti demokrácia az irányíthatatlanságba, az egymásnak alávágó politikusok háborújába sodorta az LMP-t.

Kezdetben valóban markánsan kirajzolódtak a párt fő témái: a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés.

A zöld pártokhoz közelálló mozgalom – az Élőlánchoz hasonlóan, de attól függetlenül – részben a Védegyletből vált ki. A 2009-es ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény konferenciájának ideje alatt a világ számos országában szerveztek megmozdulásokat, ilyen volt a budapesti Hősök terén megtartott performance is, ami az akkor formálódó párt első jelentősebb megmozdulása volt.

Szinte első naptól kifogásolták a pártok átláthatatlan finanszírozási mechanizmusát. Úgy tervezték, hogy a saját pártjuk működését majd kis összegű adományokból finanszírozzák, ennek érdekében internetes adománygyűjtési akciót hirdettek. Úgy gondolták, nálunk is működhet az a módszer, amivel Barack Obama az elnökválasztási kampányát szervezte. Az LMP azt is felvetette, hogy a pártok 50 millió forintban maximálják kampánykiadásaikat.

Mindkét elképzelésük zsákutca volt, a kampánykiadások korlátozásáról egyetlen párt sem akart hallani. 

Eközben rendszeresen támadták mind a bal-, mind a jobboldali politikai elit korrumpálódását. Ez utóbbit éppen a legutóbbi választást megelőző időszakban Hadházy Ákos, a párt akkori társelnöke, vitte már-már tökélyre. Olyannyira, hogy

a heti korrupciós jelentései a lehető legpontosabb képét rajzolták fel a kormánypárti vazallusok és családtagjaik már-már a büntetőjogi kategóriát is kimerítő visszaéléseiről.

Az LMP 2018-as választási sikerében, a valamivel 7 százalékot is meghaladó támogatottságban, kétségtelenül a közfigyelmet keltő akciósorozatnak döntő szerepe lehetett.

Az LMP szinte megalakulásának napjaitól

olyan benyomást keltett a külső szemlélőben, mint valami instabil vegyület:

időről időre a kiválások, a kilépések sorozata miatt kerültek a közbeszédbe. Az első ilyen kiválás mindjárt a 2010-es parlamenti választás előtt történt, amikor a Humanista Párt bejelentette szakítását az LMP-vel. Várady Tibor, a Humanista Párt elnöke ezt akkor azzal indokolta, hogy meglátása szerint az LMP egyre inkább a politikai fősodrába illeszkedő utat keres, amiben a rendszerkritika csak egy vissza-visszatérő fűszer. Időről időre mondanak szimpatikus dolgokat, de az alapvető irány nem ez, s ehhez ők nem akartak csatlakozni.

Aztán 2011 decemberében a sajtószabadságért folytatott tüntetések során létrejött az „Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért” (Milla) csoport. Emlékezetes, több tízezres ellenzéki tüntetést tartottak 2012. március 15-én, majd

októberében a Bajnai Gordon vezette Együtt 2014 csatlakozásra hívta fel az LMP-t is.

Az ajánlat megosztotta a párt tagságát, illetve először a vezetőségét. Az LMP novemberi kongresszusának két irány közül kellett döntenie: az egyik – a Schiffer András által is támogatott – javaslat kizárta volna a csatlakozást, a másik szerint – mely mögött a frakcióvezetés tagjai, Jávor Benedek, Karácsony Gergely és Szabó Tímea állt – az LMP megkezdhette volna a tárgyalásokat, egy későbbi időpontra tolva a döntést a tényleges csatlakozásról. Hosszas kongresszusi vita után a küldöttek többsége az első irány mellett állt ki. A határozatot követően többen kiléptek a pártból, Jávor Benedek és Karácsony Gergely lemondott frakcióbeli tisztségéről, és létrehozták a Párbeszéd Magyarországért nevű baloldali zöld pártot.

Akkor 70-130 LMP-s követte őket, ami a párt tagságának mintegy 10–20 százalékának elvesztését jelentette.

A „pártszakadás” során a frakcióból is kilépett 8 képviselő, megtartva mandátumát, így az LMP képviselőcsoportjának létszáma az akkor minimálisan előírt 12 tag alá csökkent, és a frakció megszűnt. Később, egy alkotmánybírósági döntés tette lehetővé, hogy 2013 őszétől ismét legyen a pártnak frakciója.

A 2018-as választások után a visszalépések megítélésének kérdésében komoly indulatok szabadultak el a pártban. Előbb Sallai R. Benedek esett neki fizikailag is Hadházy Ákosnak, mindkettőjük ellen fegyelmi eljárás indult. Sallait kizárták de visszavették, Hadházy kilépett a pártból és a frakcióból is. Aztán Sallai fegyelmi eljárást kezdeményezett Szél Bernadett ellen, többek között azt kifogásolva, hogy a társelnök asszony „indokolatlanul hangoztatta az ellenvéleményét”. A vita hangnemére mi sem jellemzőbb, mint a feljelentő egyik kiszivárgott levele:

„Idióták és gyüttmentek leveleire, kérdéseire nem válaszolnék, tudtommal tag vagyok jelenleg, jogom van megkérdőjelezni bárkinek a döntéseit, lépéseit a közösségen belül.”

Egy másik üzenete éppen e kiszivárogtatással kapcsolatban született:

„aki rendszeresen szivárogtat, az az anyukáját ejtse teherbe apukája ravatalán.”

Érthető, ha egy belső vitában ilyen hangnemet használó pártból a jobb érzésű politikusok elmenekülnek. Ezt tette Szél Bernadett is, a pártból és a frakcióból egyaránt elege lett, vele együtt távozott a „vendégként” a frakcióban helyet kért Együtt-képviselő, Szabó Szabolcs is.

Az LMP politikai kétarcúságára a tavaszi választásokat megelőző pártközi tárgyalások hírei hívták fel a figyelmet. A pártvezetés – az akkori két társelnök – ha nem is feltételek nélkül, de hajlott bizonyos mértékig az ellenzéki összefogás támogatására. Olyannyira, hogy

Szél Bernadett néhány társa kíséretében a DK székházában Gyurcsány Ferenccel is hajlandó volt kezet fogni.

(Az más kérdés, hogy utána, a delegáció tagja, Vágó Gábor a sajtó előtt példátlan bunkó kijelentést tett a DK elnökére.) Nem zárkóztak el a jobb választási siker érdekében bizonyos kölcsönös visszalépésektől sem. Ennek köszönheti például a mandátumát Szél.

Ungár Péter makacs elzárkózásnak pedig a Fidesz a harmadik kétharmadát köszönheti.

A fiatalember más körülmények között nem is érdemelne ennél több figyelmet, ám úgy tűnik, az LMP különös arcváltozásában, a háttérben ő mozgatja a kártyákat. Ungár, a Fidesz egyik vezető ideológusának, Schmidt Máriának a milliárdos fia.

Akik közelről ismerik, azt állítják, hogy kifejezetten „anyafüggő”, számos kérdésben képtelen dönteni Schmidt Mária megkérdezése nélkül.

Hogy a DK javára megtagadott sorsdöntő visszalépése a saját, vagy a pártja döntése, netán a fideszes mama tanácsa volt, alighanem soha nem fogjuk megtudni.

A másik „különösen viselkedő” LMP-s politikus Schmuck Erzsébet, aki ma már Keresztes L. Lóránt pártelnök helyettese. A választások után tudta meg a közvélemény, hogy

a párt kampányfőnökeként a választás előtt többször egyeztetett Schmidtel.

Amikor számon kérték, Schmuck azt állította, Schmidt telefonon egyszer arról győzködte – „barátilag” -, hogy aggódik, mert ha egyes  LMP jelöltjeik visszalépnek, a választóik elfordulnak tőlük, és kieshetnek a Parlamentből. Így a pártlistán szereplő fia is kiesik.

Ma már tudjuk, a kormánypártnak volt az érdeke, hogy ne lépjenek vissza az LMP-sek, mert ez a fideszes jelöltek esélyeit növelte a megosztott ellenzéki erőkkel szemben.

Végül három másik budapesti jelölt mellett Ungár és Schmuck sem lépett vissza, a Fidesz pedig ezzel pont meg tudta szerezni a kétharmados többséget.

Hogy milyen pozíciót próbál jelenleg betölteni a hazai politikai palettán az LMP, arra mostanában többé-kevésbé csak Ungár Péter megnyilvánulásaiból lehet következtetni. Bár szüntelen azt hangsúlyozza, hogy a családi kötelékek ellenére is távol áll a Fidesztől, legutóbb üzleti vállalkozása révén a kormánypárti Figyelővel és a Mészáros Lőrinchez közeli Takarékbankkal került kapcsolatba. Sokat elárulhat ez annak a pártnak a jelenlegi politikai elképzeléseiről, amelynek az egyik legismertebb akciója az volt, amikor 2012-ben a képviselői odaláncolták magukat az akkori legnagyobb NER-oligarcha cégének telephelyéhez.

A párt sajtóirodája ma már nem is reagál egy olyan kérdésre, mit gondolnak arról, ha az egyik országgyűlési képviselőjük közös cégben van a mostani legnagyobb NER-oligarchával?

Ungár egyik írásában kifejezetten védelmébe vette Orbán Viktor politikai nézeteit, egyik másikban azt fejtegette, hogy az ellenzék megbukott – ami egyébként igaz –, de szerinte azért, mert még mindig csak a lövészárkot ássa. Azt írta: „Ma két egymással versengő komplexus bénítja a magyar politikát: a jobboldal áldozati komplexusa és a liberálisok messiás-komplexusa”. Szerinte az, hogy valaki hangosan ellenzi a kormány politikáját, egyenértékű a hatalom machinációival: a demokratikus nyilvánosság felszámolásától, a százmilliárdos gazdasági birodalmak építésén át az igazságszolgáltatás megszállásáig. Nemmel szavazott volna Brüsszelben a Sargentini jelentésre, és elérte, hogy a párt erre utasítsa brüsszeli képviselőjét is. Az utóbbi hetekben a kormánypárti médiában többször is az ellenzék politikai kudarcait ecsetelte, aminek meg is lett az eredménye: a kormánymédia, amely bármikor ágyúval tüzel bárkire, aki másként látja a világot,

nem győzi hangsúlyozni, hogy Ungár az egyetlen ellenzéki politikus, aki nem komplett idióta.

Ezek után sokan megkérdőjelezik, tekinthető-e ő még ellenzéki képviselőnek?

Amikor az LMP éppen nem az etikai eljárásoktól, vagy a fegyelmi büntetésektől hangos, akkor a párt képviselői finoman célozgatnak arra, hogy a jövőben

el tudnának képzelni szorosabb együttműködést a Jobbikkal.

Ez a közeledés is Ungár nevéhez köthető. Stummer János, jobbikos politikussal folytatott beszélgetése után azt nyilatkozta, hogy a két párt között lehetséges volna az értékalapú együttműködés, amit biztosan honorálnának a választók is. Vannak olyan alapvető állítások, amelyekben nagyjából egyetértenek, ilyen például Magyarország helye a világban, vagy hogyan értékeljék a 2010 előtti és utáni világot, mit gondolnak magáról a „rendszerváltoztatásról”, és miért ezt a szót használjuk, miért nem a „rendszerváltozás” szót.

Nagyjából itt tart most az LMP. Hadházy Ákos a közeli napokban a Sargentini jelentés LMP-s bírálata kapcsán keményen fogalmazott:

„Nehéz ezt kimondani, de az LMP-ből egy gyáva és megalkuvó párt lett. (…) Ahelyett, hogy küzdenének ellene, lefekszenek a propagandaszörny előtt, hanyatt vágják magukat, felteszik a lábukat és lihegve csóválják a farkukat. Pedig csak annyit kellene elmondani: a Sargentini jelentésért mindannyian felelősek vagyunk”.

Az ATV Egyenes beszéd című műsorában elnézést kér a hangnemért, de a kimondott szavakat nem lehet visszaszívni.

A legújabb hír a párt környékéről még egészen friss, és megerősítésre vár. Az „alapító atya”, Schiffer András bizonyos információk szerint bejelentette, hogy felfüggeszti korábbi távolságtartását egykori politikai családjával szemben, és az LMP-frakció mellett tanácsadóként dolgozik majd. Nem sokkal később aztán Schiffer hamis hírnek minősítette az értesülést. Hogy mi az igaz, és mi a hamis információ, ami az LMP házatáján szárnyra kell, nehéz előre tudni.

Hogy merre fordul az LMP szekere? Szélsőjobbra, amerre Ungár rángatja, vagy visszatér jobbközépre, ahol egykor az alapítók elképzelte a helyét? Hamarosan meglátjuk.

Egy hét – Simicska feldobta az atombombát és aláállt

Simicska Lajos lófejet talált az ágya végében, de megtarthatta a milliárdjait, Ungár Péter és az LMP átvágta az izraeli kampánygurut, de a végén megint a zsidók járnak jól, Szijjártót évente 500 millió forintért őrzi a TEK. Heti összefoglaló.

Simicska találta ki a rendszert, Orbán működteti

Ezen a héten minden bevégeztetett: Simicska Lajos visszavonulót fújt. Már az április 8-i választás után látszott, hogy lejtmenetben van, és most közleményben jelentette be, hogy eladja birodalma minden ékkövét: a Közgépet, a Hír TV-t, a hirdetési cégeket, mindent, ami Orbán Viktorra veszélyes lehet. A pénzét megtarthatja, szabadon elvonulhat, de a Főnököt mostantól nem veszélyeztetheti tovább.

Volt idő, amikor Orbán joggal félhetett Simicskától. A G-nap után például, amikor az egykori jó barát már a létével is Orbán létét fenyegette. Simicska találta ki az Orbán-rendszert, az ő ötlete volt az orbánizmus. Ő vezényelte le a Kaya Ibrahim és Joszip Tot lopott útlevelével véghez vitt cégvásárlásokat, neki köszönhető a Fidesz székházának eladása, a máig tisztázatlan Hosszú Bájtok éjszakája, és tőle származik a rendszerváltozás utáni korszak talán legcinikusabb mondata: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

Ő találta ki Orbánt. Orbán ugyanis előtte nem volt. Pontosabban: nem az volt, aki most. Orbán kezdetben liberális, demokrata volt. Illetve, annak látszott. Lehetett volna bármi, de akkor éppen ez hozott hasznot. Amikor Simicska szólt, hogy a liberális oldalon nincs már hely, Orbán zokszó nélkül átment a másik oldalra. Miután kiderült, hogy Medgyessy, miniszterelnökként nem fogadja el az ajánlatát, vagyis, hogy osszák ketté a köztévét, egy kormánypárti és egy ellenzéki részre, akkor elkezdett médiabirodalmat építeni.

Ezt sem a saját kútfejéből tette, Simicska Lajos segítette ebben is.

A választás előtt Orbán ellenfelei abban bíztak, hogy Simicskánál van a csodafegyver és előbb, vagy utóbb borul a bili.

Az volt a vélekedés, hogy Simicska készül valamire. Halálos csapásra Orbán ellen. Közben  sorra kapta a pofonokat, de ettől még a győzelem is benne volt a pakliban. Mert egy bokszmeccsen is elég egy nagy ütés, és minden, ami addig volt, érvényét veszti.

Mostanra eldőlt minden. Hogy mi volt az oka annak, hogy Simicska Lajos feltett kézzel jött elő rejtekéből, egyszer talán azt megtudjuk. Lehet, egy lófejet talált az ágya lábánál. Vagy egyszerűen, tényleg elege lett mindenből. Az általa támogatott Jobbik vesztett, Simicskának már csak az maradt, hogy mentse a bőrét. A miniszterelnök meg partner volt ebben. Ő szeret háborúzni, de ennyi front neki is sok. Harcolnia kell Soros ellen, a brüsszeli bürokratákkal, le kell győznie Európát.

Gyors lehetett a megegyezés, Nyerges Zsolthoz került minden ingóság, ami Simicskánál volt. Onnan meg a hírek szerint Mészáros Lőrinchez bitangol a jószág. Azaz, Orbánhoz. De Simicskát már nem érdekli, megmaradt az élete, megmaradtak a milliárdjai, már fél lábon is kihúzza egy távoli országban valameddig.

Ungár vs Werber

Azért az LMP-ben sem minden fenékig tejfel. Nagyon nem az. Kocsmai szintű verekedés, kilépések tizedelik Szél Bernadett (egykor Schiffer András) amúgy sem acélos pártját. Ármány – szerelem nélkül.

Fotó: Youtube

Ungár Péter, a párt elnökségi tagja egy most kiszivárgott videón arról beszélt, hogy milyen jól becsapták Ron Werbert, az LMP egykori kampánytanácsadóját. Aki a kampány utolsó heteiben ugyan összerúgta a patkót megbízóival, és ott is hagyta őket, ám addig mindenki megelégedésére végezte a dolgát, s tanácsaival segítette a pártot.

„Én ezt azért írtam alá úgy, hogy erre semmi jogom nem volt, hogy semmilyen módon ne legyen jogilag kötelező ez ránk nézve. Valószínűleg a bírósági perben ez még nagyon jól fog nekünk jönni, amúgy Ron Werber úgy kért sikerdíjat, hogy egy hónappal előbb fejezte be a szerződést, mint ami addig szólt, értelemszerűen a választások utánig szólt”. Ezt mondta Ungár a felvételen.

Vagyis, Ungár az ominózus videón azzal dicsekszik, hogy szándékosan úgy kötött szerződést a kampányguruval, hogy a szerződés ne legyen érvényes. Még nem volt felhatalmazása ugyanis arra, hogy aláírjon egy ilyen megállapodást.

Amit Ungár elkövetett, az vagy csalás, vagy okirathamisítás. Előre megfontoltan, aljas indokból elkövetett gaztett. Azok, akik idáig nem értették, mit jelent az, hogy Lehet Más a Politika, most ízelítőt kaptak ebből. És abból is, hogy a XXI. századi pártok – így nevezi magát és lehetséges szövetségeseit az LMP – miben politizálnak másképp, mint elődeik. Például, hogy a pártvezetés szíves beleegyezésével szándékosan becsapják a nekik dolgozó kampánygurut.

A történetnek itt még nincs vége: Ungár Péter lés az LMP nehezen nyerhető pereknek néz elébe. Folyt. köv.

Szijjártó az egyik legdrágább magyar

És ez volt az a hét, amikor megtudtuk, hogy mostantól 500 millió forintért védi Szijjártó Pétert a TEK. Jövőre 600 millióért. Idáig csak a miniszterelnöknek (Orbán Viktor) és a legfőbb ügyésznek (Polt Péter) járt védelem a TEK-től, mostantól Szijjártó is biztonságban érezheti magát.

Kérdés, miért, s kitől kell őt védeni, s miért ilyen sok pénzért. Naponta másfél millió forintjukba kerül ez a drága ember a magyar adófizetőknek. Pontosabban, csak a védelme kóstál ennyit, ezen kívül fizetést is kap, költségtérítést. Irodát, meg hát utazik, amerre csak lát.

Sokba van nekünk ez a langaléta külügyminiszter, de nem méltatlankodunk, mert akik ezt a döntést hozták, biztosan tudják, hogy mit miért tesznek. Már csak az van, hogy mi is szeretnénk tudni, hogy miért ilyen drága Szijjártó Péter? Válaszokat „Demokrácia” jeligére a szerkesztőségbe várjuk.

Bréking nyúz, 2018. 06. 13. – Tudósítás a másik valóságból

0

Ha transznemű migráns vagy Svédországban, kukkolhatod a nőket, bátran beszólt egyik gazdájának a Figyelő, és most fogódzkodjanak meg, mert a PestiSrácok bemutatja a magunk felé hajlított valóságot: Wittner Mária szerint a forradalom nem pingponglabda!

Az ifjabb Pongrácz 56-os zászlót ad Toroczkainak

„Az utóbbi időben zajos és zavaros hírek érkeznek a Jobbik környékéről, belső zűrzavar, pártszakadás közeli állapot, volt ’56-osok elhatárolódása és kilépése tarkítja a korábban szélsőjobboldali húrokat pengető párt mindennapjait. Legutóbb Pongrátz András adott hangot elégedetlenségének, aki felszólította a pártot, hogy a baloldallal való paktálást követően ne hivatkozzon a bátyjára, Pongrátz Gergelyre. A Corvin köz 1956-os parancsnokának testvére szerint a Jobbik méltatlanná vált a forradalom és szabadságharc emlékéhez. Pongrátz az újonnan alakuló Mi magunk mozgalom zászlóbontásán, június 23-án kívánja átadni az ’56-os zászlót Toroczkai Lászlónak.

„1956 nem pingponglabda, amelyet a pártok egymás között dobálhatnak, és felhasználhatnak politikai célokra. A forradalmat nem lehet egyéni célokra hasznosítani, hiszen nem pártok forradalma volt, hanem a nemzeté. A forradalom és szabadságharc eszméjét pedig egyetlen pártnak sem ajánlották fel.” (PestiSrácok: Wittner Mária szerint 1956 nem pingponglabda!)

A Figyelő nem szereti, ha újságírókat fenyegetnek

„A Figyelő szerkesztősége elfogadhatatlannak tartja, hogy a kiadójában kisebbségi tulajdoni hányadot birtokló Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselő újságírókat fenyegessen meg. A politikus arra ragadtatta magát, hogy az Echo TV Troll című műsorának szereplőinek – köztük az általa is tulajdonolt Figyelő belpolitikai rovatvezetőjének – azt üzente, ha egyszer a NER-nek vége lesz, az ő oldaluk sem lesz méltányos, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. A képviselő a PestiSrácok Polbeat című műsorában tett kijelentése újságíró kollégánk elbocsátására vonatkozóan szintén átlépett egy határt.” (Figyelő: Válasz Ungár Péter országgyűlési képviselő fenyegetőzésére)

888: Transzgender nap a fürdőben

„Megszületett az utópisztikusan jóléti és természetesen balliberális svéd állam, valamint a minden törvényt eleve megszegő, gátlástalan bevándorlók találkozásának egyik legtorzabb „gyümölcse”: a transzgender nap a fürdőben. A nemváltók kedvére létrehozott nap a gyakorlatban azt jelenti, hogy a migráns férfiak aznap szabadon bemehetnek a női öltözőkbe és zuhanyzókba is egy svéd uszodában.

Az egyik malmői szabadtéri uszoda – feltehetően a hihetetlenül nagy érdeklődés miatt – úgy döntött, hogy minden hónap első hétfőjét a transzneműeknek és a genderfluiditás, azaz nemiség problémával küzdőknek ajánlja fel.

A „Queer Kallis” programnak elnevezett akció keretében ezért minden hónap első hétfőjén úgy üzemeltetik majd az uszodát, hogy aznapra nem érvényesek a nemiség alapján történő területi és belépési korlátozások. (888: Svéd abszurd: a migránsok szabadon kukkolhatják a meztelen svéd nőket, ha transzneműnek hazudják magukat).”

Nincs béke az LMP-ben – lemondott az elnökség két tagja

0

A választás óta a nyilvánosság számára is érzékelhető a feszültség az LMP-ben, ám a történtek még korábbra nyúlnak vissza. Hadházy Ákos, a párt társelnöke azzal vádolta Schiffer Andrást, az LMP korábbi vezetőjét, hogy a zöldpárt képviselőjelöltjei az ő nyomására nem léphettek vissza más pártok javára. Hadházy ellen a párt etikai vizsgálatot indított, Sallai Róbert Benedek éppen egy ilyen bizottsági meghallgatáson támadt rá Hadházy Ákosra, és fizikailag is bántalmazta őt. Az LMP közleményét cikkünk végén olvashatják.

Az LMP-saga legújabb epizódjában sajtóinformációk szerint két elnökségi tag, Ungár Péter és Schmuck Erzsébet is bejelentette lemondását. Ungár Péter, aki Schmidt Mária fia, a legutóbbi időkben azzal került az érdeklődés középpontjába, hogy az édesanyja és általa (is) tulajdonolt Figyelő listát közölt a lap szerint Soros György által fizetett ügynökökről.

Ungár Pétert a párton belül is több támadás érte emiatt, ő maga kijelentette, hogy nem ért egyet a listázással, és bár a szerkesztésbe nem szól bele, nem tartja jó ötletnek, hogy lista készült az állítólagos „Soros-bérencekről.”

Ezzel együtt, a két elnökségi tag mostani lemondása állítólag nem függ össze közvetlenül a párton belüli botrányokkal. Az Index értesülései szerint valójában technikai kérdésről van szó, és a lemondások közvetlen oka a közelgő rendkívüli tisztújítás.

Kerestük Ungár Pétert, de jelenleg nem elérhető.

Az LMP sajtóosztálya az elnökségi tagok lemondásával kapcsolatban a következőket közölte: „Az LMP Országos Elnökségének négy tagja az előrehozott tisztújítás érdekében lemondott. A párt fontosnak tartja, hogy minél előbb teljes tisztújításra kerülhessen sor. Ungár Péter, Schmuck Erzsébet, Ábrahám Júlia és Ferenczi István lépése azt a célt szolgálja, hogy a teljes tisztújítás már a legkorábbi időpontban, a párt május végi Kongresszusán megtörténhessen.”

Lapszem – 2018. 04. 12.

0

Ma a Gyulák ünneplik a névnapjukat.  A Gyula magyar eredetű név, méltóságot jelölő név, a nádor elődje. Olvassa el, hogy mit olvastunk a megmaradt országos napilapokban!

 

Magyar Hírlap: Feszültség a Mazsihiszben

Váratlanul lemondott tisztségéről Frölich Róbert országos főrabbi. Döntését azzal indokolta, hogy az elmúlt években a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, azaz a Mazsihisz olyan irányba mozdult el – nem kismértékben a világi vezetés tudtával, támogatásával –, amely egyre távolabb kerül mindattól, amit ő képviselt és képviselni akar a jövőben is – olvasható a Magyar Hírlapban.

A Mazsihisz rövid közleményben reagált. Mint írták, közgyűlésük nemrég meghatározó többséggel erősítette meg az új stratégiát, amely a „változó világra nyitott, sokszínű magyar zsidó közösség építését célozza meg”. Márpedig a legfőbb döntéshozó testület határozatát mindenkinek tudomásul kell vennie. „Valljuk, a több mint százötven éves múltra visszatekintő magyar neológ mozgalom számára a hagyományok továbbvitele mellett az állandó megújulás az egyik legfőbb erény, ezen az úton, a megújulás és a befogadás útján kell továbbra is haladni”.

Népszava: Ellentmondó hírek Simicska portfóliójáról

Egymásnak ellentmondó hírek terjednek arról, mikor dől el a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Lánchíd Rádió sorsa. A Népszavához eljutott leginkább pesszimista információ szerint akár az év végéig is elhúzódhatnak a tárgyalások, de hallottunk olyan verziót is, hogy – legalábbis a Magyar Nemzet újraindításáról – már a jövő héten megállapodás születhet

A fideszes kétharmadot hozó parlamenti választás után Simicska Lajos alaposan leépítette médiaportfóliáját. A Lánchíd Rádió kedden éjjel elhallgatott, a Magyar Nemzet szerdán jelent meg utoljára, a Heti Válasz némi haladékot kapott, hogy befektetőt találjon. Az LMP-s Ungár Péter megerősítette, hogy mindhárom sajtóorgánumra vételi ajánlatot tett.

Rejtély, hogy Simicska az üzleti pozícióját is rontva miért zárta be a Magyar Nemzetet, ha valóban kész eladni, és nem akar végleg lakatot tenni a szerkesztőségre. Simicska környezetéből azt a kevéssé kielégítő tájékoztatást kaptuk: fontos szempont volt, hogy a munkatársak megkapják a végkielégítésüket. Az előfizetői díjakat mindenesetre visszafizetik.

Magyar Idők: A Stop Sorossal kezd az új parlament

Négy héten belül, május 7–8-án alakul meg az új Országgyűlés, amely az elsők között a Stop, Soros! törvénycsomagról és az ország 2019-es költségvetési tervéről fog tárgyalni – értesült a Magyar Idők. A dátum pontosan megfelel az Ország­gyűlés házszabályának, amely szerint az újonnan megválasztott parlamentet a köztársasági elnök a választást követő egy hónapon belüli időpontra hívja össze.

Közben megkezdődött a kormányalakítás folyamata, amely végeredményben nagyrészt új személyekből álló, új szerkezetű kabinetet fog eredményezni. Az új kormány politikai programja négy alappilléren – a versenyképességen, a munkaalapú társadalmon, a demográfián és a nemzeti identitás kérdésén – alapul.

A névsort az esküt megelőzően a miniszterelnök ismerteti, az ellenzék részéről addig megjelenő találgatások, kiszivárogtatások a zavarkeltést szolgálják.

Nem tárgyal az LMP Botkáékkal

0

A hvg.hu írta meg még szerdán, hogy csütörtökön az LMP elnökségi tagja, Ungár Péter megbeszélést folytat Botka Lászlóval, az MSZP miniszterelnök-jelöltjével.

A tárgyalás tényét mindkét pártban tagadták, ám a hvg.hu továbbra is állítja, hogy több egybehangzó forrásuk szerint lesz tárgyalás a két párt között.

Hadházy Ákos, az LMP alelnöke ma a FüHü-nek elmondta, hogy nincs tárgyalás a két párt között. Ha valaki az LMP politikusai közül találkozik valamelyik szocialista politikussal, azt csakis magánemberként teheti meg.

Mindezt egyébként Ungár Péter is megerősítette. Tegnap a Facebook oldalán közölte: egy CD-ben fogad bárkivel, hogy csütörtökön nem találkozik Botka Lászlóval.

Ha szőrszálhasogatók lennénk, akkor most azt írnánk: ebből a mondatból mindössze annyi következik, hogy Ungár és Botka csütörtökön nem találkoznak. De a hétnek ugye még van hat másik napja, amikor még minden előfordulhat.

Mindenesetre Hadházy Ákos a FüHü-nek megerősítette: az LMP jelenleg egyedül a Gémesi György vezette Új Kezdet párttal áll tárgyalásban, velük készül együttműködni a 2018-as választásokra.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK