Hetenként-pár havonként változó idő alatt „érjük be” Ausztriát, ha Matolcsy Györgyöt és Orbán Viktort hallgatjuk. Pedig oly csodás jövőt vázoltak fel nyolc éve. Idézzük fel kissé a Nagy Terveket és a Fordulatok sokaságát.
Nem könnyű követni a gazdaságpolitika két kulcsfigurája szavait arról, milyen jövőt képzel el Magyarország számára, eltekintve a fellengzős általánosságoktól. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy keddi rendezvényen azt mondta, hogy 2050-re elérhetjük az akkori osztrák fejlettségi szintet. Ugyanő bő két éve még 25 évben lőtte be ezt, alig fél éve pedig Orbán Viktor már 2030-at lengette be annak éveként, amikor minden téren le is hagyjuk őket. (Ismerve kettejük viszonyát, ebben is Matolcsy gondolkodása érhető tetten.)
A kormány grandiózus tervei köztudomásúan Matolcsy nevéhez fűződnek. Először gazdasági miniszterként jegyezte 2010 nyarán az Új Széchenyi Tervet (ÚSZT), amely „a talpra állás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja” alcímet viselte. Ezt követte a Magyar Növekedési Terv (MNT) 2011 végén.
Mindkét (egyenként is 200 oldal körüli terjedelmű) iromány bővelkedik a nagyszabású elképzelésekben, se szeri, se száma a végrehajtandó „fordulatoknak”. Legutóbb, szerdán Matolcsy 12 fordulatot említett a kormány sikereiként.
Különös, de egymagában sokatmondó, hogy a helyenként 10-20 évre előre tekintő nagy ívű gondolatok között megannyiszor hangsúlyozzák, hogy a fejlődés alapja a magyar gazdaság teljesítményének növelése. Ahogyan az ÚSZT-ben írják egy helyütt, „ördögi kör: gyenge versenyképesség”. Ehhez képest a keddi kamarai rendezvényen – Ausztria lassúbb befogása mellett – még mindig arról beszélt Matolcsy, hogy az idei év feladata
„versenyképességi fordulat”
elérése.
A gondolkodásmódot a következő néhány ábra szemlélteti. Hogyan képzelték el „tervezőasztalon” az átfogó társadalmi-gazdasági „újratervezést”.
Az általános gazdaságfejlesztés „menetrendje” így nézett ki a Matolcsy-laborban.
Olyan kitörési pontokkal találkoztunk, mint Gyógyító Magyarország – egészségipar, Megújuló Magyarország – zöld gazdaságfejlesztés, és így tovább. Az egyes részterületeken belül pedig a magas hozzáadott értékű iparágak sorában Matolcsyék a kézmű- és dizájnipart is megemlítik fejlődési területként és forrásként.
A Magyar Növekedési Terv ágazati súlypontokat is kijelölt. Mindenki eldöntheti, vajon tényleg a magas fejlettség elérésének súlypontja-e az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása és a szolgáltatóközpontok léte, illetve mi látszik napjainkra megvalósulni az elektronika, az elektronikai fogyasztási cikkek gyártásának felfutásában, netán feltámadt-e az elektronikus orvosi berendezések gyártása (az idézett rendezvényen esett szó a Medicor és az Ikarus sokadszori felélesztéséről, természetesen állami segédlettel).
Az egyik hangsúlyos terület – talán az egyetlen, amely tényleges fejlődésen ment keresztül, mostanra bőven veszélyesen túlsúlyossá is válva – az autógyártás. Ennek fejlesztését az ismertté vált „banán”-ábrán mutatták be.
Csak példálózó jelleggel, ilyeneket olvashatunk az említett két alapdokumentumban, hogy „Magyarország 10 év múlva Európa első számú termál- és gyógyvízre épülő egészségturisztikai desztinációja, illetve egészségipari országa legyen, hazánk tartós versenyképességének javítása, a GDP növelése, a programban érintett iparágak összekapcsolása egy országos termál-egészségipari klaszterré”. Vagy „a következő években évi 5–10 ezer bérlakás építése lenne kívánatos Magyarországon”.
Ekkor hirdették meg nem csak a 10 év alatt egymillió új, adózó munkahelyet (amelyből jelenleg 160 ezer közmunkás, 300-400 ezer külföldön dolgozik), hanem a keleti nyitást is. A földrajzi kapcsolatok diverzifikálásában emellett felvázolták még az erős rácsatlakozást a nagy európai exportőrökre, továbbá Kárpát-medencei gazdasági együttműködést és visegrádi és nyugat-balkáni együttműködést. Ezekből lényegében semmi se lett, a keleti gazdasági kapcsolatok érdemben nem változtak, egyedül a nyugat-európai irány fejlődött, szinte teljes egészében az uniós támogatásoktól függő növekedéssel.
Tágabb környezetbe helyezve megismerhettük például az „Európai Növekedési Zónákat”, melyek Európa fejlett területeinek térbeli összekapcsolása révén jönnek létre.
És hogy ebben hol van Magyarország helye, s milyen „erővonalak” alakítják, azt ez az ábra szemlélteti.
Ha valaki nem tudta volna, nyolc éve kiderülhetett számára, hogy a világban a tudásra épülő növekedés alapján az országok négy csoportra oszthatók. Vannak a győztesek, az észak-európai, alacsony népességű országok, amelyek kormányai sok évvel ezelőtt megértették, hogy a fejlődés útja az egyének kibontakoztatott képességeiben rejlik. Ez azóta valahogyan feledésbe merült. A vesztesek, jellemzően a dél-európai térség, amely beleragadt stagnáló állapotába. Románia és Horvátország száguldó (4-5 százalékot meghaladó) növekedése láttán lehetnek fenntartások a megállapítás olvastán.
A „hegymászók”, a leggyorsabban fejlődők Ázsiában és Kelet-Európában (Lengyelország, Magyarország, Csehország) találhatók. Vannak aztán az Óriások (Brazília, Oroszország, India, Kína), a szellemi tőke felszabadításáért tesznek erőfeszítéseket jelenleg.
S ha már elfelejtettük volna, 2011-ben a fejlődés íve a következő volt Orbán tizenharmadik országértékelő beszédében: 2010 az összefogás éve volt, amellyel létrehozták a minden további remény alapját jelentő változást, 2011 a megújulás éve, amikor átszervezik és új alkotmányos alapokra helyezik Magyarországot, 2012 pedig az elrugaszkodás éve, amikor az ország visszanyeri elvesztett egyensúlyi helyzetét. 2013 az emelkedés éve, amikor láthatóvá válik, hogy Magyarország megindult felfelé, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz, amikor az emberek kézzel fogható bizonyítékot kapnak arra, hogy az erőfeszítéseknek volt értelmük. Ez a terv, sokmillió magyar ember közös terve, amely nem a szocializmus ötéves terve – mondta, hozzátéve, hogy e terv lehetőség, de nem egy a sok közül, hanem az utolsó vagy az utolsó utáni, a sírból visszahozott lehetőség, a szakadék felé csúszó ember zuhanás előtti utolsó lehetősége.
Voltak persze nem a merő fantázia világába sorolható elképzelések is 2010-ben, az induláskor.
Stabilitás és kiszámíthatóság: „a hazai üzleti élet szereplőinek szüksége van arra, hogy középtávon kiszámítható legyen az állam működése Magyarországon. Világos gazdaságpolitikai célok és eszközök, stabil adó- és járulékrendszer, szabályozók és támogatási rendszerek szükségesek. Az üzleti élet elvárja, hogy
év közben egyetlen, a gazdasági döntéseket befolyásoló jogszabály se változhasson meg.
Határozott igénye, hogy szűnjön meg az a gyakorlat, amely év közben magyarázza – ráadásul eltérően – a korábban megjelent jogszabályokat”.
Bürokráciacsökkentés: „A mai állami bürokrácia és adminisztráció gúzsba köti a hazai vállalkozásokat, mert számukra aránytalan terhet jelent minden értelmetlen állami előírás és kötelezettség”.
Az uniós források hasznos, gyors és egyszerű felhasználása
voltaképpen meg is valósult, csak nem egészen úgy, ahogyan a mondat elsődleges értelme sugallja.
