Kezdőlap Címkék Új Egyenlőség

Címke: Új Egyenlőség

A Tinder mesterei – Déli kávé Szele Tamással

Kapucínert, kisasszony, kapucínert fahéjjal, mint a boldog békeidőkben… olyasmiről fogunk ugyanis beszélgetni most, ami egy normális társadalomban lenne vezető hír, meghatározó esemény, nem a miénkben. Képzeljünk azt tehát, hogy réges-régen élünk, valamikor, ha nem is a Monarchia idejében, de 2010 előtt és gondoljuk át az EP-listavezetők tegnapi vitáját.

Már amennyiben vita volt. Mert nézetek ütközésének nyomát sem látom, egyetértett nagyjából mindenki mindenkivel de elsősorban mindenki saját magával, és az oly megnyugtató.

Ad egy tartást, mármint a listavezető jelölteknek, ad egyfajta önbizalmat, hogy legalább saját magukkal békességben vannak és vetélytársaik egy részével szintén. Azért csak egy részükkel, mert az induló tizenegy pártból csak öt vett részt a rendezvényen, a maradék hatról tehát nem sokat mondhatunk – igaz, hatból három csak tegnap adta le az aláírásokat, őket idő sem volt meghívni, meg talán kedv sem a rendezők részéről, hiszen például a Kétfarkúakról már napok óta tudhattuk, miszerint megvan nekik a nem húsz-, de majdnem harmincezer aláírás, azonban hogy nézett volna az ki, ha a komoly és fel- valamint elkent nemzetmentő politikusok között megjelennek és valaki elkezd kotkodácsolni?

A kotkodácsolás, kérem, az ilyen rendezvényeken igenis a komoly politikai tényezők dolga.

A Fidesz sem vett részt a vitában

Aztán nem vett részt a Fidesz listavezetője, Trócsányi mester sem, bizonyára más, fontos dolga akadt, az élet oly bonyolult, én őszintén szólva a legfájóbban a Thürmer-féle Munkáspártot és az Egységes Magyar Nemzeti Néppártot hiányoltam.

Thürmerék távolmaradását még érteni vélem, elvégre jogosan tarthattak attól, hogy ha megszólalnak nyilvánosan, a maradék szavazóikat is elvesztik, az EMNP viszont egy rejtély előttem, egy mesebeli lény, amihez foghatót még sosem láttam: griffmadár, egyszarvú, manticore, legendák szülötte – szerintem mindenki örült volna, ha a listavezetőjük kifejti nézeteit az Életről, a Mindenségről meg Mindenről, már azon kívül, hogy negyvenkettő, ugyanis a programjukon nem lehet eligazodni. Ilyen kitételek vannak benne, miszerint:

„Nem vagyunk sem baloldaliak, sem jobboldaliak. Ideológiai beállítottságunk: magyar. Vezérelvünk: a Magyar Népért való tenni akarás.”

Hátizé. Ezt majdnem minden valamelyest is mérsékelt magyar politikacsináló elmondhatná magáról ennek semmi különös értelme nincs. Én még olyan honi pártot nem láttam (illetve, csak egyet, de az nemzetiségi párt volt), amelyik leszögezte volna, hogy vezérelve az, miszerint nem magyar. De olyant is írnak, hogy:

„Az EMNP az országban kialakult kedvezőtlen állapotot fokozatosan és mielőbb fel akarja számolni. Célunkat a nemzet törekvő tagjainak értelmes összefogásával kívánjuk elérni. Ehhez várjuk minden hazájához hű honfitársunk támogatását, csatlakozását.”

Forradalmian új eszmék: ezzel szemben a többi párt szándékosan fokozni akarja az országban kialakult kedvezőtlen állapotot és ezt írásba is adja? Céljait pedig nem a nemzet tagjai segítségével éri el, hanem térképpel és iránytűvel? Még jó, hogy nem tették hozzá az öreg politikai jolly jokert, ami a világ kezdete óta minden párt programjába belefér: „Le az alávalókkal!”

Orbán nem téma?

Na, mindegy, róluk lemaradt a nagyérdemű. De lemaradt egy izmos orbánozásról is, mert a vita elején a moderátor, Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője leszögezte: az esemény nem Orbán Viktorról fog szólni, ezért szeretné, ha a résztvevők minél kevesebbet ejtenék ki a miniszterelnök nevét. A törekvés dicséretes – engem is zavar, hogy sporttól pacalpörköltig már mindent Orbánhoz mérnek politikás polgártársaink, és pártállásuk, valamint Orbán véleményének összevetése alapján utálnak és szeretnek dolgokat – de azért ez mégis egy politikai rendezvény volt, melyről nem okos dolog kitiltani a regnáló miniszterelnök és legfőbb országos problémacsoport nevét. Szerencsére nem is mindenki tartotta be ezt a kis szabályt, de a vita sem csúszott át meddő átkozódásba, jó volt ez így.

No, de mi hangzott el?

Hát ez az.

Semmi új, viszont megtudhattuk, hogy kivétel nélkül mindegyik listavezető járatos a Tinder mélységeiben.

Mindenki azt az álláspontot képviselte, amit a kampány alatt, ebben még nincs is semmi különös, a különös az lenne, ha egy nap alatt megváltoztak volna a nézeteik – azonban az mégis kellemetlen, hogy szó szerint mondták el a programjukat, tehát alaposan betanulhatták. Ki mit hangsúlyozott?

Az MSZP-Párbeszéd a Szociális Európa eszméjét helyezte előtérbe, a Jobbik a béruniót, a biztonságot és a migrációt, az LMP a klímavédelmet, a Demokratikus Koalíció az Európai Egyesült Államok fontosságára hívta fel a figyelmet, míg a Momentum antikorrupciós EU-reformra vágyott.

Ennek voltak kissé nevetséges fordulatai is, például mikor az LMP listavezetője, Vágó Gábor közölte:

„Szeretném, hogy ha az emberek meglátnak egy csigát a kertben, arról is a klímaváltozás jusson az eszükbe”

ugyanis erről meg mindenkinek Móricka ugrik be a maga fixációjával a női nemi szerv iránt, de ha Vágó lenne Móricka, neki ezek szerint tényleg mindenről a klímaváltozás jutna eszébe, nem a másik említett dolog.

Mondott szépet a jobbikos Lukács László is, aki nem tagadta:

„A Jobbik programja kritikus Európával szemben. Két dolgot külön kiemelt: megszüntetnék a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket, valamint a migráció ügyében rendpártiak. Stabil, biztonságos Európát akarnak, ezért ragaszkodnak ahhoz is, hogy magyar határőrök védjék a magyar határokat.” (HVG)

De ha kritikus Európával szemben, miért akar uniós parlamenti képviselő lenni? Vannak még megoldhatatlan rejtélyek emberi szívek mélyén, kérem.

Egy igazán fajsúlyos gondolatot emelnék ki az elhangzottak közül, ugyanis ez tényleg mond valamit a mai európai helyzetről és annak felismeréséről. Dobrev Klára fogalmazta meg sommásan, miszerint:

„Aki nemzetállamokra szavaz, az a szegénységre szavaz. Aki a szegénységre szavaz, az a populizmusra szavaz”

és ez viszont tényleg így is van.

Aztán kitört a tinderezés.

Elhangzott ugyanis az a kérdés, hogy mi az uniós tagságunk 15 évének mérlege?

Erre válaszul a jobbikos, különben házasember Lukács László azt válaszolta, hogy emberes feladat az értékelés, de ő még mindig jobbra húzná a Tinderen az EU-t, mert még mindig több a pozitívuma, mint a hátránya. Kérdés persze, hogy Lukács honnan ismeri ilyen mélyrehatóan a társkereső alkalmazást, de bízzunk abban, hogy egyrészt amatőr informatikus, másrészt pártépítés közben fedezte fel azt az egyébként más célokat szolgáló eszközt.

Azonban innét nem volt megállás.

Az LMP Vágó Gábor a túlfűtött hangulatban azzal a hasonlattal élt, hogy Magyarország nem volt a jobbik felén a szerszámnak, ezért ő bizony nem adná a 15 évnek és az EU-létnek a szuperlájkot, a momentumos Cseh Katalin pedig fokozta a buja atmoszférát szóképével, mely szerint úgy lehet értékelni az elmúlt 15 évet

„mintha egy gyönyörű szép embertől kapnál egy szuperlájkot, de az aztán nem írna többet.”

Hölgyeim és uraim, a Tinder mestereit, a párkapcsolatok akrobatáit látták, következő műsorszámunk: uniós választások!

De ahhoz kérném előtte kifeszíteni a védőhálót a kupola alá, mert ahogy elnézem, lesznek még itt hatalmas bukások. Az ember nem lehet egyformán jó Tinderen és trapézon.

Összegezve: mi történt a vita alkalmából?

Lényegében véve semmi új, de megtudhattuk, hogy mindenki kitart nézetei mellett.

Ez békeidőben vezércikk anyaga is lehetne, mostanság viszont az ember nagyítóval keresi benne a hírt.

Hát, ahogy lesz, úgy lesz – azért a populistákra mégse tessenek szavazni, ha kérhetném, a többit meg majd meglátjuk.

Egy baloldali ország, amely a jobboldalra szavaz

Az Új Egyenlőség című társadalomelméleti magazin elkészített egy politikai tesztet, amely kitöltőinek segít tisztázni, hogy ki számít ma baloldalinak vagy jobboldalinak Magyarországon. Az interneten elérhető kérdéssort a politizáló célközönségnek ajánlja Pogátsa Zoltán. Az internetes magazin főszerkesztője azt állítja, hogy a magyar nép annak ellenére baloldali maradt, hogy a jobboldali Orbán Viktort harmadszor választotta kétharmados többséggel miniszterelnöknek.

A tíz perc alatt kitölthető teszt segít tisztázni, hogy ki a jobboldali, ki a baloldali. Gondolja, hogy az emberek nem tudják, hogy milyen politikai értékek alapján élnek?

De, nagyon sokan tudják. A teszt azon kívül, hogy segít az értékek megfogalmazásában, a megerősítést is szolgálja, hiszen a konkrét kérdéseken, válaszokon keresztül jelzi a különböző elméleti irányokat. Alapvetően mi is a gazdasági bal-jobb értékfelfogást különböztettük meg, amely az elhanyagolt újraelosztáshoz való viszony alapján tesz különbséget. Azt tapasztaljuk, hogy a rendszerváltás óta a magyar politikai viták logikája alapvetően kulturális jellegű. Ezen a tengelyen az etnikai, a szexuális kisebbségekhez való viszonyulás, a hagyományos női-férfi szerepekkel kapcsolatos vélemények alapján szóródnak a vélemények, egy alapvetően zárt, vagy nyitott társadalom értékeinek megfelelően. Mi fontosnak láttuk, hogy a választókban tudatosodjon a gazdasági tengely is, amely a piacpártiság versus újraelosztás pólusok között mozog.  Mind a két témakört nagyon fontosnak tartjuk, ezért szeretnénk mindkét tengelyt bevinni a magyar közbeszédbe.

Nem létezik ugyanis az úgynevezett „balliberális” kategória. Ez egy oxymoron, vegetáriánus steak. A baloldaliak, más néven szocdemek újraelosztás pártiak, a liberálisok gazdaságilag jobboldaliak, piacpártiak. Összeköti őket, hogy a kulturális tengelyen mindketten nyitottak.

Úgy gondolja, egy ilyen teszt sokat segít abban, hogy sikerüljön megvilágítani, a mai politikai dzsumbujban ki merre tart?

Mielőtt a tesztet kitettük a honlapunkra, a Policy Solutions a Závecz Research-el, egy országosan reprezentatív mintán lefuttatta. Azt már korábban is tudtuk, hogy a magyar társadalom alapvetően újraelosztás-párti, ami azt jelenti, hogy Magyarország valójában baloldali, szociáldemokrata nézeteket vall. Ezt az eredményt kaptuk a teszt próbáján is, ami a jövő formálásának lehetőségeit is megmutatja. Ha ugyanis valaki valóban le akarja váltani az újraelosztást ellenző és mellőző Orbán Viktor kormányát, akkor a jelenlegi rendszerrel szemben nem a piaci liberalizmus nevében kell programot kínálni, mint eddig, hanem a gazdasági újraelosztás irányából. Ezen kívül az Orbán-féle „nemzeti” érzés helyett – ami identitást ad a társadalomnak – inkább a „nép” fogalmát lehet hatásos azonosság-képző tényezőnek használni, ami az igazságos, szolidáris társadalom elvére épül.

Ilyen politikai teszt, vagy értékmérő sokféle van a világban, de vajon a néhány perc alatt kitöltött kérdőív a maga 30 kérdésével képes pontosan megmutatni kiállítója politikai világképét?

Viszonylag nagy pontossággal. Sok forgalomban lévő tesztet megnéztük, a legegyszerűbb az lett volna, ha a piacon találunk megfelelőt. A nemzetközi tesztek tematikája, szóhasználata azonban nem alkalmas a magyar viszonyokra. A korábban Magyarországon használatos kérdések pedig a különböző pártok holdudvarából érkeztek, s a feladatuk is az volt, hogy a pártok felé tereljék a szavazókat. Ezért döntöttünk úgy, hogy szerkesztünk egy saját kérdéssort, amelynek a valós célja valóban a különböző vélemények kategorizálása volt. A végső formájában a tesztet kipróbáltuk a politikusokkal is, összevetettük például a rendszerváltás utáni Orbán Viktor véleményét a 2018-as Orbán Viktoréval. A kormányfő meggyőződésében bekövetkezett változást jól mutatta a koordináta-rendszerben bekövetkezett mozgás; a korábbi nyitott, baloldali értékeket valló kormányfő az idők során egy zárt, jobboldali politikussá formálódott. De a tesztünkön megmutattuk Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett helyét is, tehát akik kitöltik a tesztünket, hozzájuk képest is térbe tudják helyezni önmagukat.

A legnagyobb vélemény-változást valóban Orbán Viktor produkálta, de vajon vele együtt a szavazói is megváltoztatták a véleményüket, vagy a miniszterelnök karizmája, esetleg a gazdasági érdekeik vezérleték a választókat?

Valószínű, ma Orbán Viktorra nem ugyanazok szavaznak, akik ’98-ban, de ezt külön kutatás igazolhatná. Az bizonyosnak látszik, hogy például egy olyan személyiség, mint Jeszenszky Géza tíz éve még Orbán Viktor híve lehetett, de ma már biztosan eltávolodott a miniszterelnöktől, s vele együtt a tömegek is. De a képlet fordítva is igaz lehet, hisz manapság Orbánnak olyan hívei is vannak, akik ’98-ban biztosan ellene szavaztak. Mindez a Fidesz változásával magyarázható.

A konkrét tesztekben standard témák szerepelnek: ki hogyan vélekedik az abortuszról, a halálbüntetésről, a gazdagságról. Mindig ezek az alapkérdések?

Minden kérdés alapkérdés, mi nem akartunk rangsort felállítani. A témákat úgy válogattuk össze, hogy az elmúlt harminc évben ezek voltak a magyar társadalom kulturális és gazdasági vitatémái; nem tudnék olyat kiemelni, amely csak néhány embert érint. Az abortusz ma ugyanolyan fontos, mint az állam ingyenes oktatási-, vagy egészségügyi rendszere, mindkettő az utolsó három évben vált éles vitatémává. Korábban a romák, vagy az Európához tartozás osztotta meg ennyire a társadalmat.

Az Új Egyenlőség kérdőíve csak néhány napja került ki az internetre, egészen pontosan meg tudja mondani, hogy mennyire vált népszerűvé?

Igen, pontos számot tudok mondani. Tízezrek fedezték fel.

Azt tudják már, hogy inkább jobb, vagy baloldali emberek töltik ki az anonim kérdőíveket?

Persze, ismerjük a kitöltők korát, nemét, s úgy gondolom, hogy a mi közönségük inkább balos, aki híve az úgynevezett skandináv modellnek, ami a magyar viszonyok között radikális baloldalnak számít, Nyugaton mérsékeltnek. Ez a része a társadalomnak egyébként is nyitottabb, kulturális értelemben befogadóbb, ebben a szociáldemokraták a piacpárti liberálisokkal hasonló nézeteket vallanak.

Vannak a vállalt politikai értékek, s persze van maga a választás, amely során tapasztalatok szerint még a baloldali szavazók inkább személyre, és nem pártra szavaznak. Ebből eredően előfordulhat, hogy egy demokratikus ország diktátort választ magának?

A Policy Solutions és a Závecz Research készített egy másik reprezentatív kutatást, amely azt bizonyította, hogy a magyar társadalom fele, kétharmada részben elfogadja a különböző skandináv szociáldemokrata értékeket.

Az ország tehát baloldali, de azért már harmadik alkalommal kétharmaddal megszavaz egy jobboldali, időnként egészen a szélre csúszott magyar kormányt?

Igen, mert a baloldali politikus gárda gyakorlatilag szétesett, s nem képes talpra állni. Emlékezhetünk, hogy 2006-ban a baloldali MSZP és a liberális SZDSZ 2 millió 600 ezer szavazó támogatásával került kormányra, a Fidesz pedig az MDF-fel együtt szerzett 2 millió 500 támogatót. Abban az évben tehát úgy nyert a baloldal, hogy nagyjából azonos szavazót nyertek meg.

Ha megnézzük, hogy mi történt 2010-ben, akkor láthatjuk, hogy Orbán nagyon sok plusz szavazót nem szerzett, de megőrizte a korábbi szavazóbázisát, viszont a baloldal Gyurcsány kormányzása után először 1 millió 300 ezer, majd 1 millió alá küzdötte magát. Vagyis Gyurcsány Ferenc kormányzása a baloldal számára felért egy katasztrófával.

A közhiedelemmel ellentétben Orbán Viktor semmit sem csinál különösebben jól, zseniálisan semmiképp. A 8 millió választóból megtart 2 200-700 ezret, ami nem rossz eredmény neki, tisztességesen elvégzi a jobboldali politikusgárda a munkáját, de ez nemzetközileg nem kiemelkedő eredmény. Semmiképp nem jelenti azt, hogy Magyarország jobboldali többségű lenne. Csak annyi történik, hogy a jobboldal képes hozni a jobboldali szavazatokat, a baloldal viszont nem. Ez nemzetközi szinten is katasztrofálisan alacsony, az okáról érdemes lenne őszintén beszélni.

Manapság sokszor elmondják a politikusok, hogy a bal-jobb felosztásnak semmi értelme. Ezzel egyetért?

Semmiképp, aki ezt állítja az szinte bizonyosan jobboldali, aki nem érti, hogy a jövedelmek állam általi újraelosztása, a szegények, a rászorultak segítése alapvető eleme a politikának.

De hol vannak a baloldali szavazók?

A meglévő baloldalra egyáltalán nem hajlandók szavazni, passzívvá váltak.  Inkább el sem mennek a választani, mert nem akarják a hiteltelen baloldali politikusokat támogatni. Ha mégis voksolnak, akkor nem egyszer a kispártok mögé sorakoznak fel, ritkán még a Jobbikot is támogatják, vagy a Fidesz mellé állnak, mert programjukban vannak baloldali elemek. A baloldali szavazók a levitézlett utódpártokat már nem, vagy alig támogatják.

Miután a jogállamot már leépítették, s ma a hatalom egyre inkább tekintélyuralmi, mondhatni diktatórikus eszközökkel kormányoz, ilyen körülmények között érdemes demokratikus értékek után kutatni?

Nem, de nem azért mert az ország fele félelemben él, – ami demokráciában elképzelhetetlen – hanem mert az ország fele nem kötődik a demokratikus jogokhoz. Ugyanis a köztársaság, amely a rendszerváltás után elkezdett működni, az emberek többségének nem hozott jólétet, gazdagságot, biztonságot. Ezért a választók azt mondják, hogy őket nem érdekli az alkotmányosság, a jogbiztonság, a médiaszabadság, mert ezt nem tudják egy jobb élethez kötni. Csak akkor hajlandóak újra az igazságosságra, az elszámoltathatóságra, a számon kérhetőségre szavazni, ha azt hiteles emberek képviselik, akik garanciát jelentenek arra, hogy egy demokratikus, jogállami negyedik köztársaság igazságos lesz, újraelosztó, esélyteremtő, és nem csak kevesek gazdagodását hozza el. A levitézlett emberek alkotmányos ígéretei ma már fabatkát sem érnek! Nem lehet visszatérni a 2010 előtti időkbe.

Az önök által szerkesztett kérdőív egy ma még nem látható baloldal kialakításában kíván aktívan részt venni?

Igen, mégpedig egy skandináv típusú baloldal kialakításának serkentése lenne a cél, amelyben még megőrizték a szociáldemokrácia alapértékeit. A mai parlamenti ellenzéket képviselő baloldal beállt abba a sorba, amelybe Blair, vagy Schröder, amely valójában már nem volt szociáldemokrácia, hisz az újraelosztást, tehát a szegények, a hátrányos helyzetűek támogatását nem tartotta szem előtt. Ez Magyarországon leginkább Gyurcsány Ferenc fellépéséhez és miniszterelnökségéhez kötődik, s az ide tartozó politikusok már rég elvesztették népszerűségüket. Ugyanezért népszerűtlen Amerikában Hillary Clinton, vagy a briteknél Blair, illetve Németországban az SPD teljes garnitúrája; ezek a politikusok elvesztették a választóikat. Az igazi, tehát a hagyományos, valódi ’60-as évek szociáldemokráciája csak Skandináviában működik, s csak manapság tér vissza olyan emberekkel, mint Corbyn, Varufakisz vagy Sanders…

Érzésem szerint Magyarországon ilyen még csak nyomokban sem található!

Volt ilyen, hisz a napokban lemondott Szél Bernadett többször szóba hozta, hogy pártelnökként a skandináv modellt támogatja. Végül azonban az LMP elment valami teljesen követhetetlen irányba, Szél pedig távozott a politika élvonalából, ezzel az esély is távozott a politikából. Botka László is hasonlót akart az MSZP-ből, de őt a saját pártja megpuccsolta. A Momentum pedig bár tiszták és hiteles arcok, de már liberális irány. Vagyis manapság nincs olyan politikai szereplő, aki hitelesen képviselni tudná a skandináv típusú zöld baloldalt. Azt az irányt tehát, ami egyébként megfelelne a magyar nép értékeinek.

Akkor maradunk egy olyan ország, amelynek állampolgárai ugyan baloldali érzelműek, de azért megválasztanak egy diktátor-hajlamú jobboldali vezért?

Orbánt csak a jobboldali szavazók választják, a valódi baloldali szavazók pedig várnak arra, hogy egy hiteles új politikai csoport baloldali politikát csináljon Magyarországon.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK