Belpolitikai indíttatású és egyelőre jogilag mit sem ér az amerikai elnök bejelentése a párizsi klímamegállapodásból történő kilépésről – véli Faragó Tibor címzetes egyetemi tanár, korábbi magyar főtárgyaló, aki személyesen is aktív részese volt az 1991-től folytatott nemzetközi klímapolitikai egyezkedéseknek.
A amerikai döntés megítélésről célszerű felidézni a Párizsi Megállapodás szövegét is.
A Megállapodás 25. cikkelye ugyanis a visszalépéssel kapcsolatban azt mondja ki, hogy „Három évvel azon a nap után, amelyiken a Megállapodás egy Félre nézve hatályba lépett, az adott Fél visszaléphet a Megállapodástól a Letéteményeshez intézett írásbeli értesítéssel.”. Egy további pontja pedig azt rögzíti, hogy „Minden visszavonás a visszavonási értesítésnek a Letéteményes általi kézhezvétele napjától számított egy év elteltével lép hatályba, vagy olyan későbbi időpontban, amit a visszavonási értesítésben határoztak meg.” Ez a megállapodás tavaly novemberben lépett hatályba, s így – mint Faragó Tibor emlékeztet –
az Egyesült Államok legkorábban 2019 novemberében nyújthatja be hivatalosan az ENSZ-nek a kilépési szándékát rögzítő értesítést.
Majd pedig onnan kezdve egy évet kell várnia, mire hivatalosan is kilépettnek nyilváníttatik. S ki tudja, mi lesz akkorra, hiszen az Egyesült Államokban 2020 novemberében – ha Trump addig marad is elnök – újra elnökválasztások lesznek.
A kilépés, ami nem is kilépés
Az amerikai kormány a múlt pénteken értesítette az ENSZ-főtitkárt – mint e megállapodás letéteményesét – a kilépésre vonatkozó döntéséről. Az amerikai fél azonban azt a szándékát is jelezte, hogy az ország a jövőben változatlanul részt kíván venni a klímaváltozásról folyó nemzetközi tárgyalásokon, beleértve a párizsi megállapodás végrehajtásáról szóló megbeszéléseket is. Faragó Tibor szerint erre minden lehetőségük megvan, hiszen hivatalosan az USA mindenképpen e megállapodás részese marad 2020-ig, ráadásul nem az 1992-ben megkötött éghajlatváltozási keretegyezményből (UNFCCC) távoznak, amelynek a Párizsi Megállapodás az egyik kiegészítő végrehajtási eszköze. Ilyen volt az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv is, de annak ratifikációját már eleve elutasította az akkor is republikánus többségű Kongresszus. Egyébként nem véletlen, hogy a 2015-ös új nemzetközi szerződés formálisan nem jegyzőkönyv lett, így ennek elfogadásáról 2016-ban maga Obama elnök határozott arra hivatkozva, hogy ez a nemzetközi megállapodás csupán az 1992. évi egyezményt egészíti ki, márpedig annak részese az USA. A Párizsi Megállapodáshoz való csatlakozást jelző, elnöki kézjeggyel ellátott dokumentumot 2016 őszén – igen szimbolikus módon – a kínai Hangcsouban, a G20-csúcstalálkozó alatt nyújtotta át Obama az ENSZ főtitkárának és tartottak e témáról a kínai elnökkel egy közös sajtótájékoztatót is. Ez már egy sokak által nagyon várt lépés volt, hiszen a két ország felel a globális szén-dioxid-kibocsátás közel 40 százalékáért.
Sok hűhó semmiért?
Donald Trump egyik választási ígérete volt az általa hosszú ideje „kacsaként” emlegetett globális felmelegedés elleni küzdelem fontos eszközének tartott Párizsi Megállapodásból való kilépés. S miután látható, hogy több, ennél az amerikaiak számára sokkal lényegesebb és látványosabb ígéretét – például az Obamacare eltörlését – nem képes beváltani, Trumpnak – saját olvasatában – fel kellett mutatnia néha egy „sikert”. Más szóval, elsősorban belpolitikai okai vannak a mostani amerikai bejelentésnek, amelynek tehát nemzetközi jogi következménye évekig nem lehet – összegzett Faragó Tibor. A szakértő azt is hozzátette, hogy a mostani lépést megelőzően júniusban a CNN által élőben közvetített beszédében az amerikai elnök már egyetlen szóval sem utalt arra, hogy e globális probléma „kacsa” lenne, hanem csak azt hangsúlyozta, hogy e megállapodás mennyire előnytelen országa gazdasági fejlődése és versenyképessége szempontjából. Erre utal egyébként az is, hogy az Egyesült Államok innovációs és technológiai fejlesztések révén a továbbiakban is mérsékeli az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását, együttműködik más országokkal, tisztább és hatékonyabb módon hasznosítja a fosszilis tüzelőanyagokat, és igénybe vesz tiszta és megújuló energiaforrásokat is.
A Párizsi Megállapodás
Forrás: Wikimedia
A 2015. december 12-én, Párizsban 195 ország részvételével megszületett, a 2020 utáni időszakra vonatkozó megállapodás egyik legfontosabb érdeme és eleme, hogy olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyekkel csökkenthető az üvegház-gázok globális kibocsátása és mérsékelhető a klimatikus változások káros hatásai. A megállapodás tavaly november 4-én lépett hatályba, akkora teljesültek a feltételek, nevezetesen, hogy legalább 55, a globális kibocsátások legalább 55 százalékáért felelős ország helyezze letétbe a ratifikációs okmányokat. A csatlakozók vállalták, hogy a légkör felmelegedését 2 Celsius fok alatt tartják az iparosodás előtti szinthez képest, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 fokot. További kitétel, hogy az országok ötévente közzéteszik vállalásaikat, illetve, hogy a finanszírozási és a technológiai együttműködésben is továbblépnek, valamint hatékonyabban foglalkoznak a változásokra való felkészüléssel is.
Magyar csatlakozás
Magyarország az élen járt az Európai Unión belül a csatlakozással. Az Európai Unió tagállamai közül elsőként zárta le a belső ratifikációs eljárást, majd tavaly október 5-én az elsők között helyezte letétbe az erről szóló okmányát az Egyesült Nemzetek (ENSZ) New Yorki központjában, s vált a párizsi megállapodás teljes jogú tagjává.
Ugyanakkor egy az idén tavasszal közzétett elemzés megállapítása szerint Magyarország rosszul teljesít a globális felmelegedés elleni politikában. A Transport & Environment és a Carbon Market Watch közös jelentése (https://www.transportenvironment.org/press/just-three-eu-countries-step-plate-paris-climate-deal-–-ranking) arról ír, hogy csak 3 európai uniós ország – Svédország, Franciaország és Németország – politikája áll kellő összhangban a megállapodással. Magyarország nincs a többé-kevésbé jól teljesítők között sem, sőt, a teljesítményünket gyengének ítélték: a lehetséges 100 pontból csak 22-őt sikerült elérni. A Megállapodás egyes, a fontosságuk szerint súlyozott elemeinek kezelését pontozzák országonként.
