A legmagasabb, kritikus fokozatra emelték péntek este Nagy-Britanniában a terrorkészültség szintjét. A döntést Theresa May miniszterelnök jelentette be. Közölte: az elhárító szolgálatok megítélése szerint nem lehet kizárni, hogy a londoni metróban péntek reggel elkövetett terrorcselekményt rövid időn belül újabb követheti.
Mint arról a FüHü is beszámolt, 29 ember szenvedett égési sérüléseket pénteken délelőtt Londonban, amikor a Parsons Green metrómegállónál egy pokolgépszerű szerkezet lépett működésbe a reggeli csúcsforgalom idején. Bár nem robbant fel, csak nagy erővel lángra kapott, a támadásban így is 29 ember égési sérüléseket szenvedett. A Scotland Yard terrortámadásnak minősítette az esetet. Az idén ez volt az ötödik terrorcselekmény Nagy-Britanniában. Magyar sérültről nem tudni.
Az elkövetőt a rendőrség továbbra is keresi. A BBC-nek péntek este nyilatkozó szakértők szerint a készültségi szint emeléséről elsősorban azért születhetett döntés, mert a biztonsági hatóságok nem tudják, hogy van-e további robbanószerkezet az egyelőre ismeretlen tettes birtokában – írta az MTI.
Az interneten ismerkedtek össze, egyiküket Törökországban fogták el.
A vád szerint a két férfi 2014 őszétől hónapokon át üzengetett egymásnak a gyakorikerdesek.hu internetes portálon arról, hogy s mint lehetne a szervezethez csatlakozni. A másodrend vádlottat az elsőrendű látta el tanácsokkal.
A felvilágosítás és lelkesítés olyan jól sikerült, hogy a férfi
2015 januárjában útnak is indult, Isztambulba utazott.
Társa később akart csatlakozni hozzá, aztán ez valamiért elmaradt, de a Facebook oldalán terrorcselekmények elkövetésével fenyegetőzött, ugyanakkor felajánlotta, hogy segíti azokat, akik az ISIS-hez akarnak csatlakozni.
Azt a férfit, aki útnak indult, Törökországból toloncolták vissza Budapestre, azóta eljárás alatt áll. Egyikük szabadlábon, másikuk háziőrizetben várja az ítéletet, mindkettőjük ellen terrorcselekmény a vád.
Nálunk már ma van, de Amerika egyes részein még tegnap. Szeptember 11.
Ez a lány, akit a képen nemzetiszínű bikiniben, az áldozatok emlékére elhelyezett amerikai zászlók között látunk, így emlékezik az Egyesült Államokat ért repülőgépes terrortámadások 16. évfordulójának estéjén.
Tizenhat évvel ezelőtt, 2001. szeptember 11-én, egy keddi napon intézett az al-Kaida nemzetközi iszlamista terrorszervezet támadást az Egyesült Államok ellen. A történelem legvéresebb, mintegy háromezer emberéletet követelő merényletsorozata után az Egyesült Államok háborút hirdetett a terrorizmus ellen.
New Yorkban helyi idő szerint 8 óra 46 perckor, majd 9 óra 3 perckor két eltérített utasszállító repülőgépet vezettek a Világkereskedelmi Központ (WTC) két ikertornyába. A tornyok 9 óra 59 perckor, illetve 10 óra 29 perckor leomlottak, a romok alatti tüzet csak december közepére sikerült teljesen eloltani. Egy harmadik eltérített gép Washingtonban a védelmi minisztérium, a Pentagon épületére zuhant, lerombolva annak egy részét. Egy negyedik, szintén eltérített gép, amelynek a terroristák vélhetően egy másik washingtoni célpontot szemeltek ki, az utasok ellenállása miatt Pittsburgh közelében, Shanksville-nél zuhant le.
A terrortámadásokban összesen mintegy háromezer ember vesztette életét, akik 90 ország állampolgárai voltak.
A négy repülőgépen 246 utas és személyzet tartózkodott, a gépeltérítő terroristák száma 19 volt, a New York-i ikertornyoknál 2606-an haltak meg, a Pentagon elleni támadás 125 áldozatot követelt. A merényletsorozatért az Oszama bin Laden vezette al-Kaida nemzetközi iszlamista terrorhálózat 2004-ben vállalta a felelősséget.
A támadások miatt példátlan módon több napra lezárták az amerikai légteret a polgári repülőgépek előtt, a fegyveres erőket fokozott harckészültségbe helyezték. George W. Bush amerikai elnök közvetlenül az események után sugárzott televíziós beszédében azt mondta:
„Több mint terrorcselekmény, valójában háborús cselekmény” történt.
Az elnök közölte, hogy az Egyesült Államok felkutatja a felelősöket, és igazságot szolgáltat, nem téve különbséget az elkövetők és a nekik menedéket nyújtók között.
Bush 2001. október 26-án írta alá az emberi jogi szervezetek által hevesen bírált „hazafias törvényt” (Patriot Act), amely sokkal szélesebb jogkört biztosított a hatóságoknak. Emellett a második világháború utáni legnagyobb amerikai közigazgatási reform keretében létrehozták a belbiztonsági minisztériumot, és jelentősen átszervezték az időnként egymással versengő titkosszolgálatokat, amelyek súlyos mulasztásokat követtek el, és képtelenek voltak a hatékony fellépésre. A terrorcselekményt követően világszerte rendkívül megszigorodtak a repülésbiztonsági intézkedések.
Bush elnök 2003-ban szeptember 11-ét nemzeti ima- és emléknapnak, a hazafiság napjának, 2009-ben Barack Obama elnök a szolgálat és emlékezés napjának nyilvánította.
Az összedőlt ikertornyok helyén a merényletek tizedik évfordulóján emlékzuhatagot alakítottak ki,
a vízesések peremére felírták a terrortámadások áldozatainak nevét. Itt minden évben megemlékezéseket tartanak, és felolvassák az áldozatok névsorát. A részben föld alatti nemzeti emlékmúzeum 2014 májusában nyílt meg.
A romba dőlt tornyok helyett egy évtized alatt új épületegyüttest húztak fel. Az első torony 2013 novemberében nyílt meg, a leglátványosabbat és legmonumentálisabbat, a One World Trade Centert 2014. november 3-án adták át. Az Egyesült Államok létrejöttének dátumára utaló 1776 láb (541 méter) magas felhőkarcoló a nyugati félteke legmagasabb épülete. A harmadik, 329 méter magas felhőkarcoló betonszerkezete 2016 júniusában készült el. Idén augusztusban visszakerült eredeti helyére a lerombolt WTC emblematikus szobra, A szféra, Fritz Koenig német művész bronzból készült monumentális alkotása.
Az Egyesült Államok a terrorcselekményekre válaszul 2001. október 7-én hadműveletet indított az al-Kaida vezetőjének, Oszama bin Ladennek menedéket nyújtó afganisztáni tálibok ellen, megdöntve hatalmukat, bin Ladennel 2011. május 2-án pakisztáni területen végzett egy amerikai kommandó. A terrorcselekményt kitervelő és irányító Hálid Sejk Mohamed, bin Laden egykori műveleti főnöke és négy bűntársa 2003-ban került amerikai kézre. A jogi eljárás 2008 februárjában kezdődött meg ellenük a guantánamói amerikai haditengerészeti támaszponton. A különleges katonai bíróság hivatalosan 2012 májusában emelt ellenük vádat terrortevékenységre való összeesküvés, civilek elleni támadások, szándékos emberölés és sérülések okozása, háborús bűnök, repülőgépek megsemmisítése miatt.
Az amerikai törvényhozás – Barack Obama elnök vétója ellenére – 2016 szeptemberében megszavazta azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a terrortámadások áldozatainak hozzátartozói perelhessék a bűnrészességgel gyanúsított országokat, így Szaúd-Arábiát is – a terrortámadások 19 elkövetője közül ugyanis 15 szaúdi állampolgár volt. Idén májusban a brüsszeli NATO-csúcs alkalmával avatták fel a NATO új központjának kertjében a terrortámadások áldozatainak emlékművét, a WTC egyik leomlott ikertornya 107. emeletének egyik vasbeton darabját.
A német hatóságok több mint ötezer nevet tartalmazó célpontlistát találtak két terrorgyanúba keveredett férfi otthonának és munkahelyének átkutatásakor Mecklenburg-Elő-Pomeránia szövetségi tartományban a múlt héten – írta a Die Welt című német napilap.
A listán több mint száz politikus neve is szerepel, a teljes német politikai palettáról.
A biztonsági forrásokra hivatkozó Die Welt azt írta, hogy
az egyik gyanúsított egy állásából felfüggesztett rendőr,
aki munkahelyi számítógépe segítségével derítette ki a politikusok lakcímét. A másik gyanúsított egy rostocki ügyvéd-politikus. Az ő ingatlanjának átkutatása során találták az ötezer nevet tartalmazó két mappát.
A német rendőrség azzal gyanúsítja az augusztus 28-ai razzia érintettjeit, hogy politikusok túszul ejtését és meggyilkolását tervezték a migrációról vallott nézeteik miatt. A gyanúsítottak attól tartottak, hogy a német menekültpolitika miatt elszegényedik az ország, és
élelmiszert, illetve lőszert halmoztak fel, valamint támadásokat terveztek
– mondta el korábban a helyi ügyészség.
A Die Welt úgy tudja, eddig semmi sem utal arra, hogy megfigyelték volna a listázott embereket vagy konkrét terveket szőttek volna valamelyikük meggyilkolására.
Felkészült az Iszlám Állam arra, hogy elveszíti területeit, ezt mondják szakértők, akik szerint ennek ellensúlyozásaként a terrorszervezet még több európai támadásra biztathatja követőit. A propagandacsatornáin az utóbbi időben az egyik legfontosabb üzenet az volt: bosszút kell állni a bombázásokért.
Az Iszlám Állam 2014-15-ben volt a csúcsponton. Kikiáltották a kalifátust, egyre több területet foglaltak el Irakban és Szíriában, ezrével özönlöttek hozzájuk a dzsihádisták a világ minden részéről. Azóta viszont jelentősen változott a helyzet: elvesztették legnagyobb városukat, Moszult (ahol a kalifátus megalakítását is bejelentették), közel járnak ahhoz, hogy a tulajdonképpeni fővárosukból, Rakkából is kiverjék őket, több tízezer harcosuk meghalt, és jelentősen csökkentek a bevételeik is.
Az egykor kétmilliós Moszul romhalmazzá változott Fotó: MTI/EPA/Ahmed Dzsalil
Ez azonban nem újdonság a szervezet számára, amely 9-10 évvel ezelőtt
egyszer már az összeomlás és teljes eljelentéktelenedés határára jutott.
Az Iszlám Állam elődszervezetét a jordániai származású Abu Muszab az-Zarkávi alapította. Ő 2002 nyarán Afganisztánból Irakba ment, ahol kiképzőtábort üzemeltetett, majd emberei egyre több véres merényletet követtek el (2003-ban például a bagdadi ENSZ-képviselet, a jordániai nagykövetség és a nedzsefi mecset ellen).
Az ekkor Iraki al-Kaida nevet viselő szervezet a szunniták és síiták közötti ellentéteket is kihasználta. Féktelen brutalitásáról volt ismert, amivel viszont idővel sok szunnitát is maga ellen fordított. Zarkávi 2006 júniusában egy amerikai légicsapásban meghalt, a következő években pedig az Iraki Iszlám Állam nevet felvevő szervezet folyamatosan gyengült. Vezetőit sorra megölték vagy elfogták,
egy adott ponton állítólag mindössze néhány tucatnyi tagja maradt.
Abu Bakr al-Bagdadi azonban újjáépítette a szervezetet. Kihasználta az amerikaiak kivonulását és azt, hogy a síiták vezette iraki kormány kegyetlenül elnyomta a szunnitákat, majd pedig a szíriai háborút, és fokozatosan erősödve az Iszlám Állam 2014 nyarára eljutott a kalifátus kikiáltásáig.
Abu Bakr al-Bagdadi egyetlen alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt: amikor a moszuli Nagymecsetben bejelentette a kalifátus megalakulását Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
Így elemzők szerint
a mostani gyengülés sem jelenti azt, hogy végleg legyőzték a terrorszervezetet. Viszont taktikát kell váltania.
Valószínűleg visszatér a korábbi gerillahadviseléshez – ugyanakkor külföldi merényletekkel mutathatja meg, hogy megmaradt az ereje. Ez azért is fontos az ISIS számára, mert propagandájában fontos szerepet tölt be, hogy ő vezeti a „keresztesek” elleni harcot – ezt pedig a merényletekkel próbálja igazolni. Ahogy Michael Nagata, az amerikai hadsereg elit kommandósainak egyik parancsnoka fogalmazott: az Iszlám Államnak megmaradt a képessége, hogy terrortámadásokat inspiráljon és irányítson.
A propaganda központi szerepe
Az ISIS ugyanis, a Foreign Affairs megfogalmazása szerint, mára globális brand lett. Egyetért ezzel Colin Clarke, az amerikai RAND elemzője, és Charlie Winter, a hágai Nemzetközi Terrorizmus-ellenes Központ (ICCT) kutatója, akik közös elemzésükben azt írják:
ha sikerül is gyakorlatilag megsemmisíteni a terrorszervezetet, az ideológiája akkor is tovább él majd.
A propaganda területén ugyanis egyetlen korábbi dzsihádista szervezet sem tudta felvenni vele a versenyt. Vezetői pontosan tudták és tudják ma is, hogy ez mennyire fontos. A kommunikáció központosított a szervezetben, az ezzel foglalkozókat, különösen a propagandavideókat készítőket különösen megbecsülik, a Wired szerint hétszer akkora fizetést kaptak, mint egy átlagos harcos.
A terrorszervezet „médiaosztályán” több száz ember dolgozott – Clarke és Winter megfogalmazása szerint ezen a fronton is meg akarták nyerni a háborút. A katonai vereségekkel pedig ez a front lesz tulajdonképpen a legfontosabb:
„az Iszlám Állam a virtuális világban él majd tovább”.
Így tudják ugyanis a legegyszerűbben elérni a követőiket. Az utóbbi időben ugyanis egyre inkább támaszkodnak az online radikalizálódott dzsihádistákra. Már tavaly májusban is arra biztatták a csatlakozni akarókat, hogy ne menjenek Szíriába, maradjanak otthon és ott kövessenek el merényletet.
Terrortámadások
Az ilyen felhívásoknak volt is eredménye. Egy tanulmány szerint, amelyet a George Washington Egyetem és az ICCT készített, a kalifátus kikiáltása, vagyis 2014 júliusa és 2017 júniusa között 51 terrortámadás volt Európában és Észak-Amerikában – a merénylőknek csak 18 százaléka járt korábban Szíriában vagy Irakban, a többség azon országok állampolgára volt, ahol támadtak. A párizsi és brüsszeli terrortámadások óta szinte csak ilyen merényletek történtek.
Ezek a merénylők legtöbbször online radikalizálódtak,
például dzsihádista prédikátorokat hallgatva. Az egyik „legnépszerűbb” az amerikai-jemeni Anvar al-Avlaki – aki hiába halt meg már hat évvel ezelőtt, azóta is tucatnyi terrortámadást inspirált a korábbi prédikációival.
De persze az Iszlám Állam alkalmazott is toborzókat. Az egyik legismertebbet, a francia Rachid Kassimot ugyan néhány hónapja megölték, de előtte több tucat fiatal francia fiút és lányt szervezett be az interneten keresztül. Ehhez leginkább a Telegram csevegőappot használta, ahol csatornájának több száz követője volt. A Le Monde szerint összesen 15 tervezett vagy végre is hajtott terrortámadáshoz volt köze, amelyeket egy moszuli internetkávézóból vezényelt.
Kassim szervezte be a két fiatal terroristát is, akik tavaly júliusban túszokat ejtettek egy normandiai templomban és kivégeztek egy idős papot Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon
Ilyen toborzóból természetesen több is van. Sok merénylőnek csak velük van kapcsolata, a felső szintű vezetőkkel nem, a célpontjaikat maguk választják ki, az Iszlám Államtól tulajdonképp „csak” egyfajta mentorálást kapnak. Az ilyen merényletek a legolcsóbbak a szervezetnek, hiszen csak arra kell költeni, hogy elérjék az interneten a potenciális terroristákat.
Szakértők szerint a következő időszakban a dzsihádisták főleg ilyen támadásokra koncentrálhatnak.
Bruce Hoffman, a Georgetown Egyetem tanára szerint ez azért is valószínű, mert az Iszlám Állam a propagandacsatornáin az utóbbi hónapokban új üzenetet kezdett el közvetíteni: arra szólítja fel a követőit, hogy álljanak bosszút, amiért bombázzák a kalifátust.
A stratégiájuk ugyanis egyértelmű: sokkot akarnak okozni az érintett országokban. Robbanóanyaggal ugyan nagyobb pusztítást lehet okozni, de azt nehezebb beszerezni. Ezért gyakoriak a késsel vagy más vágóeszközzel elkövetett támadások. Az ilyen támadásokban ugyan sokkal kevesebb az áldozat és a sérült, de ugyanakkora pánikot lehet velük okozni. Ráadásul
ezeket a támadásokat nagyon nehéz megakadályozni.
Az utóbbi időben egyre gyakoribb a gázolásos támadás is. 2015 júniusa óta 11 ilyet követtek el, de idén június óta már összesen ötöt. Ezek is olcsók, hiszen csak járművet kell hozzá szerezni – szakértők szerint ezért is lehetnek egyre gyakoribbak az ilyen támadások.
Barcelonában furgonnal hajtottak a gyalogosok közé a zsúfolt La Ramblán Fotó: MTI/EPA/David Armengou
Az ilyen merényletekre készülő potenciális terroristákat azért is nehéz a támadás előtt megtalálni, mert nem állnak fizikai kapcsolatban az Iszlám Állam központjával. Beépülni sem egyszerű az ilyen sejtekbe – legtöbbször ugyanis nagyon kicsik, rokonok, barátok alkotják, akik sokszor tinédzserek.
Más országokban is megjelenhetnek
Az is kérdés, hogy mi lesz azokkal a külföldiekkel, akik most még Szíriában harcolnak. Szakértők attól is tartanak, hogy egy részük hazatér, és akár maga követ el terrortámadást, vagy épp toborzásba, kiképzésbe kezd.
Sokan pedig már korábban Afganisztánba mentek egy ENSZ-jelentés szerint, amely arról is ír, hogy ott az Iszlám Állam sokkal többet fizet a harcosainak, mint a tálibok. A szíriai ISIS-központ pedig már figyelmeztette az afgán „leányvállalatot”, hogy hamarosan lehet, hogy önellátóvá kell válniuk.
Ugyanis
az Iszlám Állam, mint szervezet, úgy is továbbélhet, ha más területekre helyezi a fókuszt.
Egy ideig Líbia számított „B-tervnek”, az utóbbi időben azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy Délkelet-Ázsia, elsősorban a Fülöp-szigetek lehet az új célpont – erről itt és itt írtunk korábban.
Ali Soufan volt FBI-ügynök, aki évtizedek óta foglalkozik a dzsihádista szervezetekkel, azt mondta: az, hogy az Iszlám Állam más országokban lévő szervezetei erősödnek, azt is jelentheti, hogy az ISIS a dzsihádisták multinacionális ernyőszervezetévé válik.
Erre figyelmeztet Líbia miniszterelnöke, aki a londoni Times-nak nyilatkozott. Nem tudjuk ellenőrizni az országon áthaladó migránsokat- vallotta be Fajez Serraj kormányfő, aki tulajdonképp csak a főváros, Tripoli körül rendelkezik valóságos hatalommal.
Líbiában ugyanis a káosz az úr amióta Kadhafi 42 éves diktatúrája megbukott 2011-ben. Azóta fegyveres milíciák garázdálkodnak az országban. Az egyik legfőbb megélhetési forrásuk az emberkereskedelem. Jelenleg körülbelül 700 ezer migráns él Líbiában. Pontos számot senki sem tud. Az viszont tény, hogy a milíciák brutálisan kihasználják a migránsok nehéz helyzetét.
A férfiakat rabszolgaként dolgoztatják, a nőket pedig prostitúcióra kényszerítik.
Idén nyáron először fordul elő, hogy csökken az új migránsok száma Itáliában. Ennek oka az, hogy Olaszország belügyminisztere megállapodott a parti őrséggel Líbiában: tartsák vissza a migránsokat! A megállapodás működik. Persze nem ingyen. Itália fizet, de benyújtja a számlát Brüsszelnek. Olaszországban ugyanis hamarosan választások lesznek. A jelenlegi baloldali kormány fej-fej mellett halad az Öt csillag nevű Európa és migráns ellenes párttal. Melynek miniszterelnök jelöltje, Luigi di Maso kijelentette : Itália ma nem más mint egy nagy menekült tábor. Szégyen, hogy miközben Olaszországban tíz millió ember él szegénységben addig napi 38 eurót adunk egy menekültnek!
A baloldali kormány mindet megtesz, hogy megállítsa a migráns hullámot. De mit is jelent a megállapodás, melyet Itália belügyminisztere kötött Líbiával a migráns hullám megfékezésére? Ez azt jelenti, hogy összeállt egy fegyveres csapat Sabratha városban nem messze Tripolitól. Ezek a fegyveresek brutális módszerekkel fékezik meg a migráns áradatot: egyszerűen nem engedik csónakba szállni őket Líbia partjainál. A 48-as brigád Kadhafi egykori katonáiból és gengszterekből toborzódott, akiket a pénz tart össze.
Egy korábbi maffia főnök a parancsnok, aki kíméletlenül leszámol mindenkivel, aki szembeszáll vele.
Az olasz kormány tisztában van vele, hogy ez csak átmeneti megoldás. Olyan migráns tervet szeretne mint amilyet Merkel kancellár és Erdogan elnök fogadott el. Ez három milliárd euróért cserébe rendezi a keleti migráció ügyét. Ugyanennyit kér Itália Brüsszeltől azért, hogy a nyugati migráns út is bezáruljon. Ezzel a tervvel még minden bizonnyal meg kell várni a német és az olasz választásokat.
Macron francia elnök viszont nem vár: ő Líbiában szeretne olyan hot-spotokat telepíteni, melyek megakadályozzák a migránsok át jutását Európába. Ha ugyanis egy migráns már átjutott Európába, akkor nagyon nehéz kitoloncolni. Ha nem kapja meg a menekült státuszt, akkor eltűnik a hatóságok szeme elől. A hatóságoknak pedig nincs elég emberük az elfogásukra. A rendezés kulcsa tehát Líbiában van, de ott nincs állam. Nemrég Líbia két erős embere Franciaországban találkozott egymással Macron elnök közvetítésével. Ha lesz állam, akkor lesz kivel megállapodni. Addig viszont a migránsok száma egyre nő Líbiában, és nagy kérdés, hogy az egykori maffia főnök által vezetett milícia meddig lesz képes távol tartani őket Európától?!…
Az Amnesty International helyszíni kutatáson alapuló jelentése szerint hiába közelednek a harcok a végéhez a szíriai Rakkában, több ezer civil esett csapdába. A terroristák élő pajzsként használják őket, a koalíciós csapatok válogatás nélkül bombáznak, az oroszok és az általuk támogatott rezsim pedig tiltott fegyvereket is bevet.
A Soha nem fogom elfelejteni ezt a mészárlást – civilek estek csapdába Rakkában című jelentés szerint a város elleni offenzíva utolsó szakaszának júniusi kezdete óta több száz civil halt vagy sebesült meg a városban.
Forrás: Amnesty International
Nem tudni pontosan, hány ember esett csapdába Rakkában, az ENSZ becslései szerint a számuk 10 és 50 ezer között lehet. Sokan közülük az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken van, ahol emberi pajzsként tartják őket túszul.
A terroristák taposóaknákat és pokolgépeket rejtenek el a városból kivezető utak mentén, ellenőrzőpontokat állítanak fel, és
lőnek mindenkire, aki megpróbálja elhagyni a várost.
A belváros nyugati részéből, Daraiyából elmenekült Mahmúd ezt mesélte az Amnestynek: „Borzalmas volt a helyzet… Az Iszlám Állam nem engedett minket elmenni.
Nem volt étel, nem volt áram. A környék tele volt a vallásrendőrség spiclijeivel. Orvlövészekkel tartottak minket sakkban a házakban.
Ha eltaláltak, ott haltál meg. Nem voltak orvosok.”
A szintén daraiyai Reem az Amnestynek azt mesélte el, hogyan kényszerítették az embereket, hogy az óvárosba költözzenek át, ahol a terroristák a végső összecsapásra rendezkednek be: “Kopogtattak az ajtónkon, és közölték, fél óránk van, hogy az óvárosba menjünk. Ha ellenálltál, megvádoltak, hogy a PKK (a Kurd Munkáspárt) tagja vagy, és megfenyegettek, hogy börtönbe zárnak.”
Közben a Szíriai Demokratikus Erők (vagyis az Aszad-rezsim ellen is harcoló mérsékelt lázadók, SDF) és az USA vezette koalíció pedig bombázza a várost. Több a városból elmenekült ember erősítette meg az Amnesty Internationalnek, hogy
a sokszor célt tévesztő támadásokban az elmúlt hetekben és hónapokban nagyon sok civil halt meg.
Daraiyát többször is hevesen bombázták. Egy helyi lakos azt mesélte: „Pokoli volt, rengeteg lövedék csapódott be a környéken. A helyiek nem tudták, hogyan védjék meg magukat. Néhányan az egyik helyről a másikra rohantak… hogy aztán ott érje őket a bomba. Az SDF és a koalíció nem tudta, hogy ez a hely tele van civilekkel?! Ott ragadtunk, mert az Iszlám Állam nem engedte, hogy elmeneküljünk.”
Forrás: Amnesty International
Egy másik helyi elmesélte, hogy június 10-én egy tucat bomba hogyan semmisített meg egy sor lakóövezetben található egyszintes házat. A támadásban legalább 12 ember halt meg, köztük egy 75 éves férfi és egy 18 hónapos gyerek. „A bombák egymás után csapódtak a házakba.
Leírhatatlan volt, mintha vége lenne a világnak – a zaj, a sikítások. Soha nem fogom elfelejteni ezt a mészárlást.”
A túlélők arról is beszámoltak, hogy a koalíciós erők többször az Eufráteszen átkelő hajókat vették célba, pedig a folyó az egyetlen menekülőút, ami kivezet a városból. Július 2-án a koalíciós erők főparancsnoka, Stephen J. Townsend a New York Timesnak azt nyilatkozta: „Minden hajóra lövünk.” A koalíciós erők katonái még 2017 márciusában szórólapokat dobtak le, amelyeken ez a figyelmeztetés állt: „Az Iszlám Állam hajókon és kompokon szállítja a katonáit és a fegyvereit – ne használják ezeket, bombázni fogjuk őket.”
Donatella Rovera, az Amnesty International tanácsadója, aki a szervezet helyszíni kutatását vezette, azonban azt mondja: „A folyón való átkelés a civilek számára az egyik legfontosabb menekülőútvonal, szóval a „lövünk minden hajóra” megközelítés – ami azon a hibás feltevésen alapul, hogy minden hajó az Iszlám Állam katonáját vagy fegyvert szállít – válogatás nélkülinek számít és tilos a háborús jog alapján.”
Az oroszok által támogatott kormánycsapatok pedig betiltott kazettás bombákkal támadják a civilekkel teli falvakat és táborokat Rakkától délre.
A támadásokban legalább 18 ember meghalt, sokan megsérültek.
Több szemtanú mesélte, hogy az orosz repülők négy kazettás bombát dobtak július 23-án a Sabkha táborra. A támadásban nagyjából 10 ember halt meg, köztük egy 18 hónapos gyerek. További harmincan sérültek meg.
Forrás: Amnesty International
„Onnan tudjuk, hogy kazettás bombák voltak, hogy nem egy nagy robbanás volt egy helyen, hanem több kisebb robbanás történt szétszóródva egy nagyobb területen.
A robbanásban sátrak kaptak lángra, mindenünk odaveszett”
– mondta Zara el-Mula, aki négy családtagját vesztette el ekkor.
Másnap újabb kazettás bombákat dobtak a Shuraiyda táborra. Az Amnesty International kutatói meglátogatták a túlélőket a helyi kórházban, köztük a 14 éves Oszamát, akinek a hasát és a combját érte súlyos sérülés. Oszama hét rokona halt meg a támadásban.
Más Rakkától délre fekvő települések lakói is válogatás nélküli légicsapásokról számoltak be ebben az időszakban.
„ El kell kerülniük az aránytalan és nem célzott támadásokat, és egy biztonságos folyosót kell létesíteniük, hogy az emberek elhagyhassák a várost” – mondta Donatella Rovera. Ahogy fogalmazott, „az ostromlott Rakkában csapdába esettek az Iszlám Állam brutális terrorjától szenvednek – ehhez nem fér kétség. De
az Iszlám Állam jogsértései nem adnak felmentést a többiek számára a nemzetközi szabályok betartása alól.”
Azt is mondta: „A helyzet egyre rosszabb lesz, ahogy a harcok a végükhöz közelednek a belvárosban. Többet lehetne és kellene is tenni, hogy megvédjék a csapdába esett civileket, és kimenekítsék őket a harctérről.”
Az Amnesty International teljes jelentése itt olvasható.
A Fülöp-szigeteki város, Marawi lerohanását szakértők szerint az Iszlám Állam szíriai központjában tervelték ki és onnan is finanszírozták. Cikkünk második részében bemutatjuk a támadókat, és azt is, mi várhat még a szellemvárossá vált, néhány hete még 200 ezer lakosú településre.
A BBC összefoglalója szerint Mindanao szigetén, ahol Marawi is található, évszázados hagyománya van a fegyveres ellenállásnak, előbb a spanyol gyarmatosítók, majd az amerikaiak ellen. A hatvanas években aztán a kormány ellen tört ki lázadás a helyi muszlimok között, amely tulajdonképpen azóta is tart.
A háború miatt a sziget jelentős részén nagy a szegénység, ami mindig megkönnyíti a radikális nézetek terjedését. 1991-ben megalakult az Abu Szajjaf-csoport nevű terrorszervezet. Alapítója, Abdurajak Janjalani a Közel-Keleten kapott kiképzést, és kapcsolatba került az al-Kaidával, állítólag ismerte Oszama bin Ládent is. A terrorszervezet főleg az emberrablásai miatt vált ismertté.
A szervezet mostani vezetője Isnilon Hapilon – akinek az elfogására május 23-án katonai akció indult Marawiban. A Newsweek szerint Hapilon
több elrabolt nyugati turistát saját maga fejezett le.
2013 után azonban az al-Kaidától egyre inkább a belőle kiszakadó Iszlám Állam vette át a vezető szerepet a dzsihádista világban. 2014. július 24-én Hapilon is nekik fogadott hűséget. Sőt, nem ő volt az egyetlen: egyre többen kötelezték el magukat a kalifátus mellett. 2015 végén pedig több iszlámista csoport bejelentette, hogy egyesül, Hapilon vezetése alatt, aki az ISIS helyi emírje lett.
A Foreign Affairs szerint az Iszlám Állam vezetői között már régóta téma, hogy
Délkelet-Ázsiában is létre kellene hozni egy tartományt.
Ehhez a Fülöp-szigetek ideálisnak tűnt: a tengeri határ könnyen átjárható Malajzia és Indonézia felé, ahol szintén sok ISIS-szimpatizáns él. Az elmúlt hónapok katonai vereségei miatt a Közel-Keleten ez a terv egyre inkább előtérbe kerülhetett.
A dzsakartai Institute for Policy Analysis Center elemzése szerint a marawi akciót közvetlenül az Iszlám Állam központjából finanszírozták. Sidney Jones, a központ igazgatója szerint a kulcsfigura egy malajziai professzor, Mahmúd Ahmad volt. Ő tavaly Szíriában járt, már akkor eltervezhettek egy hasonló akciót, és el is kezdték a pénzt eljuttatni a Fülöp-szigetekre – több százezer dollárról lehetett szó. Külföldi dzsihádisták is érkeztek, főleg indonézek, de állítólag jemeniek és csecsenek is.
Maga Mahmúd Ahmad is Marawiba ment, ahogyan Hapilon is. A taktikai irányítás azonban a Maute-fivérek kezében volt.
A Maute-csoport
A Maute-család gazdag és befolyásos Mindanaón. Központi alakja a 60 éves Farhana Maute, aki egy építési vállalkozást vezet, ingatlanjai vannak a fővárosban, Manilában is. Ő Butig városában lakik, nem messze Marawitól, és ott a Newsweek szerint egyfajta királycsinálónak számított. Vallásos volt, de korábban nem tartották radikálisnak, ahogy férjét sem, bár támogatták a muszlim kormányellenes lázadókat. Marawi lerohanása után őket is letartóztatták.
Hét gyerekük született, többen közülük Marawiban nőttek fel. Ketten, Abdullah és Omarkhayan a kétezres évek elején a Közel-Keleten tanultak: előbbi Jordániában, utóbbi pedig Kairóban, az iszlám világ egyik szellemi központjának számító Al-Azhar Egyetemen.
Omar az egyetemen megismerte egy konzervatív indonéz hitszónok lányát, összeházasodtak és Indonéziába költöztek, ahol Omar apósa iskolájában tanított. 2011-ben költöztek vissza – valamikor ekkortájt radikalizálódhatott, Kairóban ugyanis még nem voltak jelei ennek. A Facebook-oldalán időzített bombaként jellemezte magát. Abdullahról nem tudni, mikor ment haza.
Ahogyan a legtöbb gazdag családnak a szigeten,
a Mautéknak is volt egy privát milíciája.
Amikor összevesztek a polgármesterrel, klánháború tört ki – ez sem ritka a környéken, a helyi nyelven még egy külön szó is van rá, a rido. Ez hamarosan a kormány elleni lázadásba csapott át, amelyhez sorra csatlakoztak más milíciák is.
2016 áprilisában aztán a Maute-csoport is hűséget fogadott az Iszlám Államnak.
Armored vehicle used by Maute leader Abdullah Maute recovered by military inside the warzone in Marawi. pic.twitter.com/FIVb0XstOu
Egymás után következtek az egyre látványosabb akcióik. Tavaly augusztusban megrohamozták a börtönt Marawiban és kiszabadítottak 23 foglyot. Elkezdtek együttműködni Hapilon szervezetével,
közösen szerveztek terrortámadást a davaói éjszakai piac ellen, ahol 14-en haltak meg.
Merényletet terveztek az amerikai nagykövetség ellen is.
Novemberben pedig lerohanták Butigot. Egy hétig tartó harc után verték ki őket a városból – ez akár tekinthető a marawi támadás főpróbájának is.
A két Maute-fivér, Hapilonnal ellentétben, jól beszél arabul, ismerik a szalafista ideológiát, és vannak kapcsolataik a Közel-Keleten. Ráadásul jól ismerik a várost és Butigban vezettek is már hasonló akciót. Sidney Jones szerint hiába Hapilon az ISIS helyi vezetője –
a marawi támadást valójában Omar és Abdullah Maute irányítja.
Ez derült ki abból a videóból is, amit az AP szerzett meg, és amelyen a támadás tervezésének egy részlete látható. A videó egy olyan telefonon volt, amelyet a május 23-ai rajtaütésen találtak egy marawi házban, ahol korábban Hapilon is bujkált.
A felvételen ott van Hapilon, fejkendőben, mellette egy pisztoly, de leginkább a hosszú hajú Abdullah Maute beszél tagalog nyelven, helyi dialektusban. A város skiccelt térképére mutogat és azt magyarázza, hol érdemes először támadni. Azt mondja:
„el kell foglalnunk egy főutat is, hogy az emberek megijedjenek.”
A felvételen szerepel Omar, egy harmadik testvérük, Maddi, valamint még egy ismert terrorista, a Mindanaói Iszlám Kalifátus nevű szervezet vezetője, Abu Humam Abdul Najid.
A támadást eredetileg valószínűleg május 26-ra, a ramadán kezdetére tervezték, alkalmazkodva az Iszlám Állam felhívásához, de a katonai akció miatt előre kellett hozniuk.
A támadás után
Miután a terroristák lerohanták Marawit, a település napok alatt kísértetváros lett. A boltokon lehúzott rolók, az úttesten autógumikból rakott akadályok – és romos házak. A New York Times megfogalmazása szerint ugyanis a katonák a „lerombolni a várost, hogy meg lehessen menteni” taktikát követik.
A város gyakorlatilag kettészakadt. A folyó egyik oldala biztonságosnak számít – vagyis ott nincsenek dzsihádisták, de innen is mindenkit kiköltöztettek a katonák és folyamatosan járőröznek, azt kutatva, hogy nem rejtőztek-e el fegyveresek. Ugyanis hiába nevezik biztonságosnak ezt a területet, a három hidat orvlövészek tartják tűz alatt és a megpattanó lövedékek itt is bárkit eltalálhatnak: Jeff Canoy, az ABS-CBN helyszínről tudósító riportere a fuhu.hu-nak azt mondta, az egyik őt is csak centikkel kerülte el.
A város 200 ezer lakója közül azokat, akik nem tudtak rokonokhoz menni, evakuációs központokba vitték. Jeff Canoynak a többség azt mondta, hogy nem akarják elhinni, mi történt, és
haza akarnak menni, de félnek, hogy már nincs hova.
A katonák azt is el akarják kerülni, hogy a dzsihádisták magukat elmenekült túsznak álcázva kiszökjenek a városból. A Maute-család tagjait ugyan ismerik, de az ország más részeiből érkezetteket nem. Így aztán, amikor valakinek sikerült kijutnia, az orvosi ellátás után rögtön intenzív kihallgatás várt rá. Ehhez a helyiek segítségét is igénybe vették, ők ugyanis igazolni tudják egymást.
A város egykori lakóinak a megpróbáltatásai akkor sem érnek véget, ha esetleg kiűzik a terroristákat. Jeff Canoy nemrég újra találkozott azokkal, akiknek a történetét a cikk első részében olvashatták. Ugyan
az életüket megmentették, de nincs semmijük, nincs hova menniük,
nincs munkájuk, kizárólag a támogatásokból tudnak élni.
Norhainie, 1, is one of the patients seeking health services in WHO-supported mobile health clinics to those affected by #Marawi conflict. pic.twitter.com/JxU7ZjPZn0
A hetekre bent rekedt, megsérült nő férje (róla szintén a cikk első részében olvashattak) pedig azt mondta, feleségét vissza kellett vinni a kórházba. Hiába gyógyultak meg a sérülései, rémálmai voltak: újra lövéseket hallott, és arra riadt fel, hogy „jönnek érte a harcosok”.
A túlélőknek a poszttraumás stressz tüneteivel is meg kell küzdeniük.
Ez ellen egyelőre úgy próbálnak tenni, hogy az evakuációs központokban rendszeresen fotókat, felvételeket mutatnak az embereknek Marawi jelenlegi állapotáról, hogy ne érje őket majd sokként. A tanároknak pedig tréningeket tartanak, hogy tudjanak segíteni a gyerekeknek a trauma feldolgozásában.
Nem látszik a harc vége
A dzsihádistákat lassan, aprólékosan, de fokozatosan visszaszorították. Azért ilyen lassan, mert ugyan néhány száz iszlámista rohanta le a várost, akikkel szemben több ezer katona áll, de a katonák tapasztalatlanok az ilyen városi harcban, az iszlámisták ellen ugyanis eddig jellemzően dzsungelharcot vívtak. Az itt felnőtt Maute-fivérek viszont jól ismerik a várost.
Fotó: MTI/EPA/Jeoffrey Maitem
Marawi ráadásul azért is különleges, meg míg a Fülöp-szigetekre nem jellemző, hogy pincék vannak a házak alatt, itt ez gyakori. Ez pedig külön megnehezíti a katonák dolgát. Akiknek a túszokra is tekintettel kell lenniük, hiszen
a dzsihádisták még mindig több tucat embert tartanak fogva.
A terroristákhoz állítólag utánpótlás is érkezik. A Telegramon azt közölték, hogy még akkor is van elég lőszerük és élelmük, ha decemberig tart az ostrom.
És erre van is esély. Többször is volt már határidő arra, hogy mikorra akarják kiűzni őket. Június 12. például szimbolikus dátum lett volna, ekkor van ugyanis a Fülöp-szigeteken a függetlenség napja. Most már viszont hivatalosan nincs határidő. Jeff Canoynak katonai vezetők azt mondták, még legalább két hónapig tartó harccal számolnak.
Szakértők attól is tartanak, hogy a városból esetleg kijutó dzsihádisták már harci tapasztalatokkal kezdhetnek máshol akcióba, vagy mások is követik példájukat. Ennek már van is jele: júniusban egy másik iszlámista csoport fegyveresei megtámadtak egy falut az ország déli részén és elfoglalták az iskolát.
A finn rendőrség bejelentette, hogy őrizetbe vett két újabb gyanúsítottat a múlt heti turkui késeléses támadás ügyében, amelyben két nő meghalt, nyolcan megsebesültek.
Egyelőre nem tisztázott, hogy az őrizetbe vettek mely országból érkeztek, mert ellentmondó információkat szolgáltattak magukról: a finn hatóságoknak azt mondták, hogy algériaiak, míg a svédeknek azt, hogy marokkóiak. A gyanú szerint segíthettek a támadás előkészítésében.
Fotó: MTI/EPA
A turkui támadás fő gyanúsítottját, a 18 éves Abderrahmán Meskát tegnap letartóztatták, miután beismerte tettét. Ma viszik a börtönbe a kórházból, ahol eddig lőtt lábsebével ápolták.
Rajta kívül három férfit vettek őrizetbe, egy ellen pedig nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Egy másik gyanúsítottat elegendő bizonyíték híján elengedtek.
A finn rendőrségnek kétségei vannak Meska személyazonosságát illetően – mondta Markus Laine a Finn Nemzeti Nyomozó Irodától. Azt mondta:
„Jó okunk van azt hinni, hogy hamis adatokat adott meg a hatóságoknak, amikor belépett az országba.”
Meska 2016-ban érkezett Finnországba Németországból. Menedékkérelmét a finn hatóságok röviddel a támadás előtt elutasították. Német médiainformációk szerint ott is több személyazonosságot használt.
Laine elmondta, hogy a finn rendőrség egyelőre nem talált összefüggést a turkui támadás és a katalánmerényletek között.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
