Az Örökség Alapítvány a Zsidó Temetők Megőrzéséért nevű New York-i szervezet küldött egy levelet.
Az Orbán Viktornak is elküldött levelet Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke küldte el az MTI-nek. Ebben a szervezet a magyar származású amerikai ortodox zsidók közösségeinek nevében
elismerését fejezi ki a magyar kormánynak, amely elkötelezetten támogatja magyarországi zsidó temetők felújítását.
Azt is írják, hogy szorosan együttműködhettek a magyar kormány képviselőivel, miután a kormány nagy hangsúlyt helyez a zsidó temetők állapotának megőrzésére.
A szervezet az elmúlt két évtizedben nagy figyelmet szentelt a kelet-európai zsidó temetők felújítására, és eddig több mint 300 temető felújításához járult hozzá.
A szervezetet 2002-ben alapították, eddig 300 temetőt állítottak helyre, és további 400-ban folynak munkák. Magyarország mellett Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában, Lengyelországban, Fehéroroszországban és Szerbiában működnek a kormányok támogatásával.
A képet a Facebookon találtuk, Nagykovácsiban, a temetőben készült. Megpróbálunk nem gondolni semmit, mert hát semmi olyanra nem tudnánk gondolni, ami tűrné a nyomdafestéket.
Legföljebb az jut az eszünkbe, de ez is csak véletlenül, hogy Csepelen százával kerültek fel halott emberek nevei az ajánlóívekre.
Nagykovácsiban nyilván nem erről van szó. Ha majd elmúlik a választási kampány, a műtárgy nemcsak madárijesztőként lesz használható, de remélhetőleg a Soros-hálózat által hazánkba csalogatott migránsokat is elriasztja.
Kedves kömlőiek, nem lehettek büszkék magatokra. Most már biztosan ti is jót röhögtök azon, ami történt. Pedig, bizony isten, sírnotok kellene. Ha látnátok, hogyan változtatott benneteket agyatlan zombivá a hisztéria, amelyet másokkal együtt ti is beszoptatok, akkor most nagyon el lennétek keseredve.
Mindenszentekkor migránsnak néztétek a temetőbe látogató embereket. Honfitársaitokat amúgy, még falutokbeli is volt közöttük. Szóltatok a polgármesternek, aki riadóztatta a rendőrséget.
Olyan emberektől lett tele a gatyátok, akik szüleik, szeretteik sírját látogatták meg a temetőben. De ti, miután nem ismertétek őket, idegent véltetek felfedezni bennük. Olyat, akitől félnetek kell. Mert aki más mint ti, az csak rosszabb lehet nálatok.
Most mindenki rajtatok röhög, és azt kell mondanom, hogy nem sajnállak ezért benneteket. Megérdemlitek, és megérdemli ez az ország, amiért hagyta, hogy ezt a csúfságot megtegyék vele.
Drága jó kömlőiek, nagy összegben fogadnék arra, hogy néhány évvel ezelőtt ti még teljesen normálisak voltatok. Éltétek az életeteket, dolgoztatok, pihentetek, szerettetek. És igen, volt olyan is, akit utáltatok. De nem azért utáltátok, mert nem ismertétek, hanem azért, mert ismertétek, és tudtátok róla, hogy lusta, hazudós, munkakerülő. Vagyis, nem szeretni való.
Hülyét csinált belőletek ez a rendszer. A temérdek óriásplakáttal, a médiából ömlő, hírnek hazudott hányadékkal. Ne mentsétek fel magatokat, felnőtt emberek vagytok. A legnagyobb gazemberséget, a hisztérikus gyűlöletkeltést ugyan nem ti követtétek el, de senki nem tiltotta meg nektek, hogy gondolkozzatok. Vannak ilyen törekvések, és a hatalom számít arra, hogy nem gondolkodtok, de technikailag még nem megoldható, hogy a gondolataitokat is ellenőrizzék.
Kedves kömlőiek, gondoljatok bele abba, hogy milyenek lettetek. Nézzetek tükörbe, és közben vegyétek elő a néhány évvel ezelőtti fényképeiteket. Látjátok a különbséget?
Akkor, ha megláttatok egy idegent, aki másik faluból, netán másik országból jött, odaléptetek hozzá és megkérdeztétek, hogy miben segíthettek. Mert alapvetően jó emberek vagytok, csakúgy, mint az ország többi településén lakók.
Csak hát, sokakkal együtt, hagytátok magatokat megvezetni.
Féltek Sorostól, pedig korábban azt sem tudtátok, hogy létezik. Rettegtek a migránsoktól, akik persze nincsenek itt. És ha itt lennének, rájönnétek, hogy ők is emberek. Épp olyanok, mint amilyenek néhány évvel ezelőtt ti is voltatok.
És nem tudhatjátok, mikor kell menekülnetek. Nem a migránsok elől, hanem, mert elegetek lesz abból, ami itt van.
Úgyhogy, nem mondhatok mást nektek, mint azt, hogy megérdemlitek, amiért most mindenki rajtatok röhög. És mi is megérdemeljük, mert mi sem vagyunk különbek nálatok.
2007. november 2-án a Független Hírügynökség beszámolt arról, hogy átadták Hofi Géza új síremlékét pénteken délelőtt a Farkasréti temetőben. Az ünnepélyes átadáson a művész özvegye, valamint Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és Simóka Kálmánné, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. vezérigazgatója mondott beszédet. Ebben megköszönték mindazoknak a közreműködését, akik szerepet vállaltak a tolvajok által megrongált síremlék helyreállításában.
A Független Hírügynökség helyszíni tudósítója szerint pénteken délelőtt körülbelül százan mentek vettek részt Farkasréti temetőben az öt és fél éve elhunyt művész új síremlékének avatásán.
Az eredeti, bronz szoborcsoportot július közepén színesfém tolvajok vitték el.
A sírt a napokban állították helyre, a márványból készült síremlék majdnem mindenben az eredetire hasonlít. A most felavatott márvány alkotás a régin is szereplő palástot és koszorút ábrázolja. Nincs azonban rajta a bakancs, aminek bronz változatát szintén elvitték a nyáron.
A műemlék helyreállítása több millió forintba került, a költségeket részben a Renaissance Kőfaragó Zrt., amely a márványkövet adta és a Budapesti Temetkezési Intézet vállalta.
A művész özvegye, Hoffmann Ildikó a Független Hírügynökségnek elmondta: férje halála óta minden héten kimegy a temetőbe, azután is így volt ez, hogy a tolvajok meggyalázták férje emlékművét. Minden alkalommal meghatódott, mert Hofi Géza tisztelői mindig annyi virágot és koszorút vittek a sírra, hogy ne látszódjon az emlékmű hiányossága.
A temetőkből leginkább a virágokat és a színesfémeket lopják el a tolvajok – mondta a Független Hírügynökségnek Simóka Kálmánné. Épp ezért még soha ennyi rendőr és biztonsági őr nem vigyázta a budapesti temetőket mint idén – tette hozzá. A vezérigazgató elmondta: az eddigi tapasztalatok szerint a fővárosi temetőkbe pénteken feleannyi ember látogatott el, mint november 1-én.
Családja, barátai, a filmszakma képviselői és tisztelői vettek végső búcsút Makk Károly Kossuth-díjas filmrendezőtől, a nemzet művészétől szombaton Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.
Makk Károly, a magyar mozgókép mestere, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke életének 92. évében augusztus 30-án hunyt el.
„Néhány remekműve filmtörténeti klasszikus és velük is előáll az a varázslat, hogy minden kockájuk él, ma is él” – idézett Nagy-Kálózy Eszter színművész Konrád György egy korábbi szövegéből.
„Soha nem ítélkeztél, mindig megértésre buzdítottál mindenkit” – emlékezett Tarr Béla filmrendező, akinek gyászbeszédét Haumann Péter színész olvasta fel a búcsúztatáson.
„Feltűrted az inged ujját és nekiláttál, hogy láttasd az emberi természet lényegét,
az emberi konfliktusokat, vágyakat, azoknak kudarcba fulladását vagy megvalósulását. Mirólunk csináltál filmeket. Az esendőségünkről, a nagyravágyásunkról, álmainkról” – írta Tarr Béla, hangsúlyozva: a magyar filmtörténet és a magyar filmrendezők nagy csapata szegényes lenne Makk Károly nélkül, aki felnevelte a magyar film új meg új nemzedékét, mindig bátorított mindenkit, hogy merje használni a fantáziáját.
„Igazi mester voltál, filmjeidben, gondolkodásodban és az élet élvezetében” – fogalmazott a rendező, kiemelve, hogy Makk Károly ragaszkodott a humanista értékekhez, örökös kutató volt, aki mindig kereste azt a belső békét, ami minden embernek kijár, és azt mindig tudta, hogy a szabadság létfontosságú életelem.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ha valami bonyolult és sürgős problémát vetettünk fel neked, mindig az volt a bölcs tanácsod: atya, nyugalom, majd az élet megoldja – emlékezett Káel Csaba filmrendező, a művész egykori tanítványa.
„Az egyetlen dolog, amit az élet nem old meg, hogy nélküled kell folytatnunk
és nincs már közöttünk varázslatos személyiséged, kifinomult ízlésed, az emberi kapcsolatok mélységeit kutató empátiád és káprázatos intelligenciád, aminek erejével oly sokszor segítettél nekünk. Segítettél élni, és túlélni, a Liliomfival az 50-es éveket, a Szerelemmel a 70-eseket, az Egymásra nézvével segítettél felfedezni belső szabadságunkat” – mondta személyes hangú beszédében Káel Csaba.
„Tőled, a filmjeiden keresztül tanultuk az életet” – hangsúlyozta. „A filmjeiden keresztül velünk marad sugárzó, mérhetetlen tehetséged, a szereteted, a biztatásod, de az a szelíd mosoly és a megnyugtató tekintet, ami tényleg azt hitette el velünk, hogy +az élet majd megoldja+, örökké, feloldhatatlanul hiányozni fog” – fogalmazott Káel Csaba.
„Élni szeretett és tudott is” – hangsúlyozta Pálfi György filmrendező, kiemelve: Makk Károly olyan személyiség volt, aki a legnagyobb természetességgel tudott létezni a legabszurdabb helyzetekben is. Jól tudott bánni az emberekkel, figyelmes és empatikus volt, egy igazi filmkészítőhöz méltóan felismerte a műfajokat és betartotta szabályait.
„Mentorom voltál. Beengedtél a belső klubba, hittél bennem…. még olyankor is, amikor én se hittem már magamban” – hangoztatta a rendező, hozzátéve: Makk Károly filmjei örökségek, amellyel sok mindent lehet kezdeni: felélni, elherdálni, megőrizni, továbbadni vagy új életet kezdeni vele.
Rónai Egon újságíró, műsorvezető elmondta: Makk Károly végigkísérte az életünket, filmjei élmények voltak, amelyek beépültek a tudatba. Felidézte: az 1980-as években első nagyinterjúját Makk Károllyal készítette és a filmrendező egyik utolsó interjúját neki adta. „Makk Károly most is van: az életünkben is van, bennünk is van” – hangsúlyozta.
Ferencz Győző irodalomtörténész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke, aki az intézmény nevében búcsúzott, elmondta: Makk Károly 1993-tól tagja, 2011-től haláláig elnöke volt az akadémiának. Kiemelte: nehéz időben vállalta a feladatot, amely az alkotástól vonhatta el, de felmérte, hogy az a szerep, amelyet betölt, milyen fontos a magyar művészet jelenlegi helyzetében. Makk Károly nevét a filmjei fogják megőrizni, de akadémiai elnöksége is nagyszerű életművének része – hangsúlyozta.
A búcsúztatáson Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész játszott. A szertartás végén Konrád György búcsúzott barátjától a temetés előtt írt, személyes hangú levelének felolvasásával.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.