szuverén Archives › Független Hírügynökség

Semleges

Falusi Tamas

-

2024-09-16

A semleges álláspont igen jó dolog. Benne van a háborítatlanság nyugalma (verekedjetek csak, én addig megebédelek), a praktikum eredményezte haszon (aki olcsóbban adja, attól veszem, semmilyen más szempont nem kell, hogy érdekeljen) és persze a szuverenitás is (azt csinálok, amit akarok, senki nem szólhat bele).

Nem csoda, hogy Magyarország, illetve pontosabban Pártunk és Kormányunk, még pontosabban maga a miniszterelnök úr semlegességre törekszik. Úgy nézem, egyelőre csak a gazdaságpolitikában, de a jövő beláthatatlan, a határ pedig a csillagos ég (mondotta Rákosi elvtárs), lásd például Kína zászlaját, amelyen egy nagy van és négy kicsi, azaz összesen öt darab ötágú. Zseniális, nem? Hogy ki a nagy, azt mindenki tudja, a kicsiket már nem annyira, egy biztos, mi az ilyesféle csillagok felé igyekszünk mostanában. A Nyugattól elfele.

A regnáló lángelmék az új gazdaságpolitikai irányvonalat az alábbiak szerint határozták meg:

„Ki kell maradnunk azokból a konfliktusokból, amelyek választásra kényszerítenek bennünket, hogy Kelet vagy Nyugat, meg kell próbálni fönntartani mindenkivel minél hosszabb ideig, minél mélyebb gazdasági kapcsolatokat, nem politikai szemüvegen keresztül kell néznünk a gazdaságot, hanem kizárólag a magyar gazdaság életképességén keresztül, ezért semleges gazdaságpolitikára van szükségünk, gazdasági semlegességre.”

A gazdasági semlegesség fő jellemzői:

Finanszírozási semlegesség: „Már nem vagyunk adósabbak a helyzetben, de folyamatos finanszírozási kényszerben vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nekünk Brüsszel és London kevés. Nekünk kell mellé Katar, kell Peking, meg kell Tokió, meg kellenek a saját választópolgáraink, akik megvásárolják a magyar állampapírokat, egész Európában egyébként a legmagasabb arányban, mint egy napokban napvilágot látott tanulmányban olvashattam”

Azon gondolkodtam, hogy vajon „kiafranc” akadályozta ezt eddig, ugyanis ha senki, akkor minek kell újból meghirdetni? Később rájöttem, hogy ez nem programhirdetés, hanem azt igazolandó magyarázkodás, hogy igenis jól csináltuk, mikor Pekingtől fölvettünk a Budapest-Belgrád vasút hitele mellé még egymilliárd euró hitelt.

A legtöbb devizahitelünk a European Investment Banktól (EIB) van, az állomány 1436 milliárd HUF, a közvetlenül az Európai Uniótól felvett hitel 565 milliárd HUF. Ezek kifejezetten kedvező kamatozásúak, de nagyon szigorú az elszámolás. A kínaiak viszont nem sokat kérdezősködnek. Aha. Így már érthető, hogy miért „kell nekünk Peking”.

Beruházási semlegesség: „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk. Arra kell törekedni, hogy a finanszírozási semlegesség mellett a mi gazdaságpolitikánknak beruházási semlegessége is legyen. Nyugatról és keletről is kellenek a beruházások és kellenek a beruházási források”

Hát persze, hogy kellenek. Mint egy falat kenyér. Mészárosra meg Garancsira hiába is számítanánk beruházásilag, az ő tevékenységük arra épül, hogy nem hozzák a pénzt, hanem viszik. Egyébként Brüsszelben senki sem szólt egy szót sem, mikor jöttek a keletiek ide beruházni (Kína: 9 milliárd EUR), csak a hazaiak, pl. a gödiek meg a debreceniek méltatlankodtak. Nyilván nekik szól ez „Beruházási semlegesség” program, hogy kussoljanak már!

A „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk.” szöveg, mintha kissé eltúlzott optimizmust sugározna, de csak a beruházások esetében még tán lehetséges is. Gyönnek a keletiek, mint a meszes! Magyarország a schengeni határokon belül van, és ez nagyon tetszik nekik.

Piaci semlegesség: „A harmadik tartalmi elem. Szép dolog, hogy az Európai Unió piacaira termelünk, de pontosan ugyanannyit ér, ha Kína vásárolja meg azonos összegért a termékeinket.”

Ki hitte volna, emberek? És ezt a vállalkozások mind tudják. Az AUDI majd hülye lesz megválogatni a vevőit, neki mindegy, hogy ki veszi meg a terméket, csak vegye. Ez immár a harmadik teljesen fölöslegesnek látszó programpont, de mégis kényes ügy, hiszen ebből következően a „piaci semlegességre” hivatkozva eladhatnánk akár az oroszoknak is stratégiailag fontos termékeket. Még szerencse, hogy olyanunk nincs.

Technológia semlegesség: „Nem érdekel ki, csak a legjobb legyen. Nem vagyunk hajlandóak csak azért nyugati infokommunikációs technológiát használni, mert nyugati, hogyha a kínai jobb. Ha az amerikai jobb, akkor majd azt fogjuk használni. Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni.”

Hát ez így rendben is lenne, mindaddig, amíg Pártunk és Kormányunk pipereszappant vagy kávéfőzőt vásárol a világpiacon, ám ha valamilyen szuperelektronikát, akkor jobb, ha egy NATO országhoz fordul, mint a kínaiakhoz. Az utóbbi esetben ugyanis baj lehet az információkiszivárgásból, amit se a NATO, se az EU nem szeret. Sőt, a kínaiakat ismerve könnyen előfordulhat, hogy a hozzánk szállított kávéfőzőkben is van beépített kémszoftver, de a pipereszappant sem zárnám ki.

Jómagam ezért miniszterelnökként óvakodnék az olyan sarkos megfogalmazástól, hogy „Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni”, mert esetleg a többiek végleg megunják az állandóan vagdalkozó ugribugrit, aki ezt a viselkedést valamifajta szuverénségnek hiszi, és kiteszik a klubból. Viszont, ha őt kiteszik, akkor sajnos az országot is vele.

Hacsak előtte le nem váltjuk. Az is egy változat. Gondoljátok meg, proletárok! (proletár = nem NER kedvezményezett)

Energiasemlegesség: „Orbán Viktor ígéretet tett, hogy 2032-re eljutunk oda, hogy energia szempontjából nagyjából önellátóak leszünk, de addig is energiát keletről és nyugatról, ha szükséges, egyaránt használni kell”.

Na végre! Ha nehezen is, de megérkeztünk a lényeghez. A tényleges lényeghez, amiért ez a zseniális „gazdaságpolitikai” elképzelés egyáltalán megszületett. Azért kellett megszületnie, mert Magyarország bajban van. Kevés a pénze, még kevesebb az energiája, az ország hatalmas villamosenergia importra szorul, ráadásul egyre nagyobb a napelem park teljesítménye, amelynek hektikus működését valahogy ki kell kompenzálni (erre csak a gyorsreagálású, azaz földgáztüzelésű erőművek alkalmasak), az új akkumulátorgyárak is sok villamosenergiát igényelnek, és nagy szorultságunkban (GDP növekedési gondok) semelyik beruházást sem utasíthatjuk vissza, így aztán abszolút létszükséglet a villamos energia termelés komoly növelése. Paks II. még sehol, csak a földgáz jöhet szóba, és abból is csak az orosz. A gyorsan megépítendő termelő egységek tehát: három földgáztüzelésű kombi blokk, összesen 1500 MW villamos teljesítménnyel.

Mint az az energiasemlegességi pontban leírtakból látszik, hihetetlen nagy bajba kerülnénk, ha az EU megtiltaná az orosz földgáz behozatalát. Az orosz olajjal is pont így vagyunk, mert isten tudja, mi okból, de a szlovákokkal és a csehekkel együtt „elfelejtettük” bővíteni a horvát Omisaljból Százhalombattára, és onnan tovább észak felé menő kőolajvezetéket (holott ismertük az orosz-ukrán viszonyt a Krím elfoglalása óta), ráadásul a horvátokkal nem is vagyunk valami jóban, így aztán valahogy jelezni kellett az EU felé, hogy mi a „semlegesség” okán semmiféle energetikai embargót nem fogunk, mert az ország energetikai gödörbe kerülése nélkül nem is tudunk betartani.

Az első négy pont csak arra szolgál, hogy ne lógjon ki a lóláb. Annyira.

Tudnak ezek az Orbánék, mi?

A csapatkapitány

Falusi Tamas

-

2024-08-08

0

Ronaldo kismiska hozzá képest. Ő nem csak a csapat kapitánya, hanem vezetőedző, egyedüli góllövő és klubelnök. Az történik a pályán, amit ő akar. Számolatlanul rúgja a gólokat, miközben a többiek hozsannáznak (nézők, tartalékok inkluzíve), aztán, mikor már az ellenfél is megérkezett, abbahagyja az üres kapus góllövést, és közli, hogy ilyen gyalázatos, szuverenitásunkba gázoló feltételek esetén, például, hogy az ellenfél is rúghat gólt, a mi különösen szuverén csapatunk nem játszik.

Az a minimum, hogy kapunk öt gól előnyt, és az ellenfél játékosainak az egész meccs alatt az egyik szögletzászló tizenöt méteres körzetében kell tartózkodniuk. Pályán kívül vagy pályán belül, mindegy nekünk, a tizenöt méter a lényeges. Mivel a mi nagyon szuverén csapatunk kapitánya rendkívül nagyvonalú, azt, hogy melyik szögletzászló legyen a tartózkodási hely középpontja, az ellenfél tetszőlegesen választhatja meg. A bíró is mi leszünk, illetve hát természetesen ő, a csapatkapitány, ami felfokozott szuverénségünkből következik. Ez a csapat érdeke, melyet mindenkivel szemben meg kell védeni.

Team first. Make Turul FC Great Again.

Rendkívül meglepő, és a többi csapat elképesztő rosszindulatát mutatja, hogy a mi szuverén feltételeinket egyetlen, szintén szövetség tag ellenfél sem fogadja el (szúrja a szemüket a határozott békepártiságunk), viszont a csapatkapitányunk mindhez ragaszkodik, mivel ez nekünk jár. Nem azért lettünk tagja a szövetségnek, és neveztünk be a bajnokságra, mondta még a kocsmában meccs előtt, hogy ne a szuverén megoldást válasszuk, azaz (horribile dictu!) a többség közösen megállapított szabályai szerint játsszunk, hanem azért, hogy a saját szuverén szabályaink szerint, ahol például az öt gól fór nekünk a minimum. De a migránssimogató nyugati banda ezt nem érti, így a legócskább zsarolásra is képes nemzetközi sportszövetség minden meccset 0 : 3-mal az ellenfelek javára könyvelt el. A csapat jelenleg a tökutolsó helyen szuverénkedik, már senki sem akar velünk játszani, ezért aztán derék, félelmet, feladást, nem ismerő, és ellentmondást nem tűrő csapatkapitányunk szervezett egy külön kis csoportot hasonló patriótákból, mint mi vagyunk. Kár, hogy a bajnokságra ennek semmilyen hatása nincs, legföljebb együtt dekázgathatunk a folyosón, ha unjuk már a parlamenti leszavazásokat. Érdekes, hogy derék csapatkapitányunk, aki állandóan azzal érvel, hogy amit ő mond, az az emberek akarata, milyen nehezen fogadja el, hogy a nemzetközi szavazás, amelyben alulmarad, az is az emberek akarata, csak nem 10 millió, hanem 400 millió emberé. A rendszer specialitása még a vétó, mikor 3 millió FIDESZ szavazó blokkol egy 400 milliós szövetséget.

Az ellenfél nélküli, magunknak rendezett meccseinkre sajnos a nagy sport TV-k nézői nem kíváncsiak, csak a hazai szurkológárda üvöltözi magát rekedtre, mikor kifutunk a pályára. A mezek sajnos kopottak, a pálya borzalmas állapotban, a kapukat tűzifának adta el a csapatkapitány egyik rokona, négy letűzött bot van helyette, a fű már csak itt-ott sárgállik a göröngyök között, a hajdani orvosi szobában a lehullott vakolat lett az úr. A kitört ablakú öltözőkben süvítő szél dalát az elszánt drukkersereg „Viktor! Viktor!” kiáltásai sem tudják elnyomni rendesen.

Egyetlen dolog van, ami még működik: a központi hangosbeszélő. A jól fizetett kezelők nagyon tudják, mit kell mondani, a rendszer nem csak a meccsek alatt üzemel, a hozsanna mindennap bevált, és érkezik is érte a jutalom.

A lelátó rozoga székein nem ülnek hanem állnak a drukkerek, hogy jól lássanak. Persze nem látnak jól így sem, főleg a zászlólengetés miatt. Mikor a csapatkapitány gólt lő, az egyenruhás tömeg fölmorajlik. A szurkolói egyenruhaként használt, minden boltban kapható, nemzetiszínű fölsők számozása egységesen „0”, ugyanúgy, mint a játékosoké, egyedül a csapatkapitányé „aki a szuverénül egycsapatos mérkőzéseken, ahol csak mi voltunk jelen, simán hozta a harminckettes gólátlagot. A többiek a labda hozzá passzolásában jeleskedtek, az ebben kiemelkedők az öltözőben kaptak a csapatkapitánytól egy Sport szeletet, melyet a magának meghatározott és minden gól után azonnal átutalt gólprémiumból vett. Az általa lőtt gólok utáni középkezdést a hiányzó ellenfél helyett a pályagondnok szokta elvégezni.

A sok teendő mellett létezett valami, amelyre egyáltalán nem jutott idő: az maga a csapat. A csapatkapitány igazából sosem ezt a lehangoló közeli jelent, hanem mindig a csillagos távolt fürkészte. Furtonfurt a világbajnoki döntőn járt az esze, ahol nincs ellenfél csak hazai szurkolók meg dicsőség doszt, de hamar kiderült, hogy ha Nyugaton akar győzni, akkor van ugyan pénz, de van ellenfél is, viszont ha Keleten, akkor hagyják ökörködni, mert az a keletieket nem zavarja (van ott is víziós ember rengeteg), viszont pénzt, azt nem adnak nekünk. Egy vasat se. Legföntebb hitelt magas kamatra és rövid futamidővel. Ez a kettősség tette meghasonlottá a kapitányt, már a maradék eszét sem tudta használni rendesen, és innentől kezdve csak a jövővel foglalkozott, ahol mindig ő győz egyedül. Álomvilágban élek, írta Troppauer Hümér. A hazai szuverén patrióták sok misét mondattak érte, de az sem segített egy fikarcnyit sem. A nemzeti csapat így magára hagyva menthetetlenül csúszott lefele, és minden paraméterben a legrosszabbat produkálta.

A kontraszelekció megbízhatóan működött, az államapparátusban mindenki úgy csinált, mintha dolgozna, egymás után születtek az érthetetlen, fölösleges, mindent központilag szabályozni akaró rendeletek és előírások a „valamit produkálni kellett, hogy lássák, hogy dolgozunk” elvet követve. A produktum minden döntést a központhoz rendelt ugyan, de megfelelő szinttől fölfelé minden eltérésre felmentést adott, azaz a tűzhöz közel ülők azt csinálhattak, amit akartak, nem korlátozta őket semmiben. A sajtó, és egy ideje már mindkét oldal sajtója csak arról cikkezett, ki szólt be kinek, a lényeges dolgokról senki nem írt és nem beszélt, a szellemi leépülést okozó fertőzés csontig hatolt, mint a jeges szél. És mindez egy ember érdeme: a csapatkapitányé.

Jó, persze, előtte a mai, illetve a ma már alig létező ellenzéket el kellett pusztítani, nullává kellett tenni, le kellett söpörni úgy a placcról, hogy soha az életben ne bírjon visszakapaszkodni, de ezt a feladatot szívesen vállalta az értelmiség, és egyenesen megmondta a népnek, bele a szemibe, hogy Orbán rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz, de az ellenzék még rosszabb lenne. Például még autokratikusabb rendszert vezetne be fekete autókban furikázó bőrkabátosokkal, akik mindenkit elvinnének, aki csak egy rossz szót szól D-ről vagy Gy-ről, még kevesebb pénzt fordítana az oktatásra és az egészségügyre, még jobban összeveszne a Nyugattal, a még megmaradt független lapokból is pártlapokat csinálna, az összes bíróságnak személyesen diktálná az ítéleteket, még több nyugdíjast és szegényt hagyna az út mentén, és az összes általunk adóként befizetett pénzt ellopná, nem csak egy részét, mint Orbánék, hogy a rezsinövelésről meg fiaink vágóhídra küldéséről ne is beszéljünk. Az, hogy a közzétett, bárki által olvasható programjaikban ezeknek pont az ellenkezőjét írják, ne tévesszen meg senkit, mert hazudnak. Bolgár úr a Népszavában hetente írja, hogy miket.

A nép persze megörült, hogy most már mindent tud, és logikus módon a kisebbik rosszat választotta. A választásból adódón a csapatkapitány négyszer kapott kétharmadot. Ha valaki körbenéz kies hazánkban, láthatja, hogy mi is az a kisebbik rossz.

Végül is jól jártunk a csapatkapitánnyal, nem? Hiszen a kisebbik rossz mégse a nagy. Igaz?

Szuverénség

Falusi Tamas

-

2023-12-05

0

A magyar állam a legújabb kort tekintve 1989 óta szuverén. Ez azt jelenti, saját dolgainkban se a török, se az osztrák, de még az orosz sem illetékes. Egyedül csak magunk.

Vannak ugyan hangok, amelyek szerint manapság a nagyobb keleti országok befolyással bírnak a magyar politikára, mert például megépítik nekünk Paks II-t. Vagy megépítik nekünk a Budapest-Belgrád vasútvonalat. Jó, jó, mindenki tudja, hogy a kínaiak nem nekünk, hanem maguknak építik, és végső soron a mi pénzünkből, mert a hitelt mi fogjuk visszafizetni, de most hagyjuk ezt, a lényeg, hogy ezen hatalmas építkezések jóvoltából úgy lefizetik a jelenleg regnálók strómanjait az erőműépítésnél is, meg a vasútépítésnél is, hogy jobban se kell. Na de mi, igaz magyarok nem törődünk ezen hangokkal, mert tudjuk, hogy ezen hangok hazaáruló gazdái a magyarok ellen dolgoznak… illetve hát miniszterelnök úr ellen, de az ugyanaz. Keletről ezek szerint nincsen befolyásolás, egy fikarcnyi sem. És nem is beszél róla senki. Aki meg mégis beszélne, annak kuss!

Szóval a keletiek barátságos népek. Bezzeg a halódó Nyugat! Az utóbbi időben kiderült, hogy hiába halódik, mégis terveket sző, mert miután közvetlenül már nem tud beleszólni a dolgainkba, illetve hát miniszterelnök úr dolgaiba, ami ugyanaz, fogja magát, és megvesztegeti miniszterelnök urunk belső ellenségeit, azaz az ellenzéket. A technika egyszerű, pénzt ad nekik propagandára, és akkor a választásokon még az is előfordulhat, hogy az ellenzék győz, ami által a választások után majd az őket dróton rángató Soros/EB/CIA trió fogja irányítani az országot. A dolog érdekessége, hogy az ellenzék még nem is győzött, de már minden témában ugyanaz a véleménye, mint a sompolyogi Nyugatnak, ami felveti a gyanút piszkosul, hogy már meg is vannak vesztegetve. Ráadásul az ellenzék véleménye mind témánként, mind összességében a magyarok érdekeivel ellentétes, ami megbocsáthatatlan árulás.

A fenti érdekellentétet miniszterelnök úrtól tudjuk, mert azt, hogy melyek a magyarok érdekei, miniszterelnök úr határozza meg. Ilyen érdek például az orosz gáz. Vagy annak folyamatos biztosítása, hogy még véletlenül se kapjunk pénzt az EU-tól. Ahhoz, hogy miniszterelnök úrnak mindig a magyarok érdekei az elsők, a leghalványabb kétség sem fér, mely kétségmentességet fényesen igazolja egyre növekvő földgáz igényünk, és hogy az EU pénzek érkezése jövendő messzi évek homályába vész. Mindkettőt sikerült elintéznie.

Azt mondják páran, hogy dehogy akarja a Nyugat az országot irányítani, csak nagyon unja már, hogy van egy állandóan vétózó, kekeckedő, folyamatosan pávatáncoló, nemhogy a liberálisokat, hanem a szélsőjobbon kívüli komplett Nyugatot (szociális, konzervatív, zöld egyremegy) folytonosan vádoló és szidalmazó miniszterelnök, aki miatt a közös EU megállapodás és a közös EU cselekvés állandóan veszélyben van. Ráadásul ez a miniszterelnök az úgynevezett nyugati normákat nem tartja be, a szexuális irányultság vagy szexus jellegű másságokat törvényileg próbálja összemosni a pedofil bűnözőkkel, lenyúlta az összes féket és ellensúlyt, az ügyészséget kézi irányítása alá vonta, az EU pénzeket saját hatáskörben osztja el a csókosoknak, valamint politikailag és gazdaságilag Oroszország, csak gazdaságilag pedig Kína beépített embere az EU-ban. A közpénzből működtetett közmédiát és a kormány propagandaszervezetét közéleti informálás helyett pártpropagandára használja, a támogatások döntő részét a gazdagok kapják tőle, a szegények az út szélén vannak hagyva, az egészségügy és az oktatás egyre kevesebb pénzből működik, és hogy valahogy mégis működjenek, mindkettő rendőri felügyelet alatt áll. Ebből következően a Nyugat igencsak szeretné, ha más lenne a miniszterelnök nálunk. Irányítani persze a Nyugat nem akar, mert mit érne vele? A német autógyárakat, meg a többi üzemet, amelyek Magyarország GDP-jének nagy részét adják, a jelenlegi kormányzat jobban óvja és támogatja akár adócsökkentéssel is, mint azt Gyurcsány tenné bármily lázas állapotban. Igaz, a Mercedest ő hívta ide, és biztos ígért neki valamit, de erre a szuperpátyolgatásra valószínűleg ő sem gondolt.

Szóval ezt mondják páran. Borzasztó mondatok, de mi nem hiszünk nekik! Mi pontosan tudjuk (miniszterelnök úr iránymutatása alapján), hogy a Nyugat igenis fenyegeti a szuverenitásunkat, amely miniszterelnök úr szuverenitásával tökéletesen azonos, ugyanis az ország azt csinálja, amit ő akar, és ő is azt csinálja, amit ő akar. Múltkor is, kérem, mi történt a 2022-es választások előtt? A sunnyogó Nyugat ideküldött annyi pénzt, hogy miniszterelnök úrék közpénzből saját maguknak biztosított propagandafölénye az ellenzékkel szemben 400:1 arányról 50:1 arányra csökkent, ami megengedhetetlen befolyásolás! Miniszterelnök úrék kénytelenek voltak hát választás előtt egy csomó pénzt szétosztogatni a nép között, hogy valamennyire visszanöveljék az arányt. Ennek az osztogatásnak meglett ugyan a böjtje a vágtató infláció és a vágtató költségvetési hiány képiben, de hálaisten miniszterelnök úr megnyerte a választásokat, mert a nép az ily módon helyreállított propagandafölény miatt úgy tudta, hogy Márki-Zay:

1./ háborúba sodorná az országot,
2./ lebombáztatna minket Putyinnal,
3./ fiainkat vágóhídra küldené,
4./ elzárná a gázt, hogy fagyjunk meg mind,
5./ megszüntetné a rezsicsökkentést,
6./ bevezetné a fizetős egészségügyet,
7./ az összes gyermeket átoperáltatná a másik nemre, aztán meleggé nevelné, hogy az egyensúly helyreálljon,
8./ elvette a 13. havit, melyet Orbánnak kellett jóságosan visszaadni,
9./ állandóan lefeküdne a Nyugatnak, és nem lennénk már olyan büszke és szabad, de főleg szuverén ország, mint most.

Az természetesen nem kérdés, hogy aki mindezt így tudja, üvöltve rohan Orbánra leszavazni (még ha eredetileg ellenzéki érzelmű is!), és megfojtással fenyeget mindenkit, aki nem ezt teszi. Az előző mondat alapján csodaszámba vehető, hogy az ellenzékre egyáltalán szavaztak.

Na kérem, hát ezt a propagandafölényt, illetve mit is beszélek, szóval ezt a magyar szuverenitást fenyegeti a gátlástalan Nyugat. Nem csoda, hogy törvényt kell alkotni ellene, amely révén a szükséges propa… szuverenitás fölény mindig biztosított miniszterelnök úr számára. Miután Magyarországon az ellenzéknek már gyakorlatilag semmije sincs, mert mindent elvettek tőle, és most már külföldről sem támogatható, remélhetőleg örökre be tudjuk betonozni miniszterelnök úr szuverenitását.

A törvény egy nagyon klassz alkotás. Nem határozza meg, hogy konkrétan mi az, ami Magyarország szuverenitását veszélyezteti, hanem csak felállít egy Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amelynek elnökét a miniszterelnök javaslatára (ki hitte volna?) a köztársasági elnök nevezi ki. Szóval fideszes lesz, na. És ő fogja megmondani minden egyedi esetben, hogy mi az ábra, azaz azt csinál, és azt állapít meg, amit csak akar… illetve azt, amit a miniszterelnök úr akar. Így aztán a működése pont annyira lesz pártatlan, mint az ügyészségé. Tudnak a fiúk, nemde?

(7) A Hivatal (1) bekezdés és (3) bekezdés szerint nyilvánosságra hozott jelentésével szemben jogorvoslatnak nincs helye.

Mert az maga a Szentírás.

Szabad verseny

Falusi Tamas

-

2023-11-24

0

Valahol egyszer leírtam már, hogyan kapják a szuverének az egyre nagyobb vérszemet: ezt is megteheti, na meg még ezt is… no, ezt már nem… de mégis, sőt, még azt is… de amazt már végképp nem fogják tűrni, az már túl sok mindenkinek… és mégsem az! Csöndben vannak az emberek. Így fejlődik a hatalom korláttalanná akár demokráciában is.

A gond akkor kezdődik, mikor a Padrone, a Don, a Capo (kinek mi szimpatikusabb) úgy gondolja, ha ezt otthon eltűrik neki, akkor azokban a szövetségi rendszerekben is el fogják tűrni, ahol az ő országa tag. És bizony ez így is van. Az első ilyen sároscsizma asztalratevésnél ugyanis annyira meghökkennek a többiek, hogy azt hiszik, rosszul látnak, és nem szólnak egy szót sem, mire a nagyfőnök egója rögtön növekedésbe kezd, és elkezdi próbálgatni, meddig mehet el. Ezt a tevékenységet az országszuverenitás védelmi harcának hívja. Előbb-utóbb persze megbukik vele, mert a többi tag nem hülye, csak toleráns meg udvarias (egy darabig), viszont otthon egyre nagyobb a sikere, hiszen, mondják a többiek, úgy küzd értünk, mint senki más! Még a Néppártból is kilépett, hogy dühödt harcát ne korlátozhassa semmi!

Sajnos az itthoniak nincsenek tisztában azzal, hogy a Padrone sohasem „értünk”, hanem mindig a saját elképzeléseiért, plusz a saját dicsőségének növelése érdekében harcol, az pedig, hogy itthon ezeket az ország szuverenitását védő lépéseknek állítja be, csak egy átverés az újabb és újabb választási győzelmek érdekében.

Hogy ez így van, azt világosan mutatja a jelenlegi EU pénzvisszatartás, hiszen ha jól küzdött volna értünk, akkor most több pénzt kapnánk a betervezettnél, nem pedig semmit valami helyett! Ezek szerint rosszul küzdött vagy ostobán, mindenesetre mást csinált, mint ami célszerű. A helyzetet látva mondhatnám azt is, ha annyit sikerült elérnie, hogy mindenki ránk haragszik, és még pénzt sem küldenek, fejezze be a hülyéskedést, és menjen haza, ne kelljen a következő választásig erre várni! De mi nem mondunk ilyet. Inkább lapulunk tovább. Jó magas a fű.

Régi trükk már Brüsszel és Soros hibáztatása (ezúttal már a kisebbik az ördög, ő vette át a szerepet). Megy is a plakátharc mindenfelé, Rogán fizeti gavallérosan. Ahogy a népnemzeti konzultációt. Sok mindenre telik évi ötvenmilliárdból, pláne, ha az közpénz, így a jelentősebb birtokfejlesztéseket (pl.: Hatvanpuszta) és ingatlanügyleteket (pl.: BDPST) nem érinti, azokat tőkekivonással nem zavarja meg. Amit ők már besöpörtek, ott is marad.

Von der Leyen meg a kis Soros. Gonosz, kártékony duó, mert mindig a magyarok ellen áskálódnak. Tiszta Trianon. Szegény Padrone is magyar, de ő aztán nem tehet semmiről, hiszen ott se volt. Hogyhogy hol? Sehol nem volt, kérném tisztelettel! Őt csak belerángatták az ügybe azzal az ürüggyel, hogy a kormányzata a Magyarországnak előírt előírt 27 feltételt nem teljesíti. Különben is, szerinte teljesen érthetetlen, mennyit akadékoskodnak ezzel Brüsszelék, mennyire nincs fogalmuk arról, hogy ezzel durva módon sértik a magyarok szuverenitását. Szemét bürokraták! A boszorkánnyal meg a filantróp fiúval együtt! Azt sem tudják ezek az ostobák, mi a jogállam definíciója!

Igaz, azt a Padrone sem tudja. Szerinte nincs is definíció. Egy gond azért akad: a 27 darab EU feltétel mind konkrétum, nem kell hozzá se jogállam, se a meghatározása, anélkül is lehet mindet teljesíteni. De a Padrone nem teszi. Ő csak egymagában pávatáncol! Ha más fütyül, az összes lépést elfelejti, és bambán bámul maga elé. 27 feltétel, gondolja bosszúsan. Hát a hogyismondjam nem kéne, hülye füttyösök?

Az EU-ról mindenki tudja, hogy egy gazdasági közösség nyitott határokkal, valamint szabad tőke meg munkaerő áramlással. Ez az abszolút alap, tehát bárkit államilag előnyben vagy hátrányban részesíteni, azaz a szabad versenyt megzavarni rettentőn tilos. Aki nem tartja be, az ilyen közösségbe nem való.

Mégis megtörtént a megtörténhetetlen

Mint tudjuk, Lázár János a kisebb agytrösztök egyike. Azért agytröszt, mert a haverjával összehozott trafikrendszeren valószínűleg nagymennyiségű pénzt kaszál, valamint sikerült elintéznie, hogy néhány ezer kiválasztott rengeteg közpénz milliárdért két átszállást megspórolhasson ott lent délkelet felé, és azért a kisebbek közül való, mert az ő birtoka Hatvanpusztához képest smafu.

A botrány elkerülése érdekében nem a Padrone mondta, amit kitaláltak, hanem a kisebb agytrösztöt bízták meg vele. Lázár szólásra is emelkedett:

„Lejárt az ideje a francia és német építőipari megszállásnak. Kár kilincselni politikusoknál, üzletembereknél, a legegyszerűbb, ha értékesítik a vállalkozásaikat a magyar államnak, magyar vállalkozóknak, és leteszik a lantot.”

Mint az közismert a visszautasíthatatlan ajánlat a maffia köreiben volt használatos, ám én biztos vagyok benne, hogy a maffia módszerei sehol sincsenek azokhoz képest, melyeket a többek között Lázár vezette, illetve többek között Lázár birtokolta magyar állam fog majd alkalmazni, ha az ajánlatot visszautasítaná valaki.

Rideg tényekből ennyi. Jöjjön most a következtetés

Be kell valljam, soha nem hittem volna, hogy az EU abszolút alapelveit ilyen nyíltan fenyegetőzve rúghassa fel egy EU tag ország bármelyike. Pláne nem Magyarország, amely kis állam ezer gazdasági, munkaerőpiaci, pénzügyi, segítségnyújtási és egyéb szállal kötődik az Unióhoz, és ugyan a Brexit okozott nehézségeket a briteknek, de az bakfitty ahhoz képest, amit a kilépés fog nekünk okozni. Feltéve, hogy Lázár nem hülye, valamint nem egyedül találta ki, és nem engedély nélkül mondja ezt a szöveget, az EU-ból való távozásunk már csak pár lépésre van. Megértem ugyan, hogy a paksi építkezéshez tenger cement kell, és a kormányzat nem szeretné, ha az abból származó haszon külföldre jutna, mert az ország hatalmas pénzhiánnyal küszködik, de hogy az EU tűz körül ülők egyike így borítsa fel a közös levest, az teljesen érthetetlen… illetve egy esetben érthető: ha a kilépésünk már eldöntött tény. Onnantól lehetünk akár száz százalékos szuverének is. Borzasztó jövő. Persze nem mindenkinek.

Tulajdonképpen így normális, hiszen Orbán egyéni spíler, összjátékban és gólpasszban gyönge, sallerben viszont menő (ahogy a mellékelt plakát mutatja). Ha valaki azt kérné tőle, hogy rendelje alá a játékát az EU csapat érdekeinek, nagyon megorrolna rá. A kérést ugyanis fütyülésnek hallaná, amelyre ő ugyan nem fog táncolni semmiképpen, mert az a tánc, amelyhez nem ő szerzi a zenét, nem ő a koreográfus, nem ő diktálja a ritmust, vagy nem neki van haszna belőle, sérti a szuverenitását. Ezért nem kéri már senki, Brüsszelben inkább B terveket dolgoznak ki.

Se az EU-nak, se Orbánnak nem jó, hogy tagok vagyunk, egyedül nekünk, magyarországi lakosoknak az. Illetve az volt. Mostanáig. Ma már nekünk sem annyira, és a közös jövőnk egyre bizonytalanabb. Látszottak már jelek, például annak fideszes hangsúlyozása, hogy lehet élni EU pénzek nélkül is. A rossz érzés egyre nő, sőt hatványozódik. Ijesztők ezek a Lázár mondatok.

Nem várok semmi jót.

De legalább nem a Gyurcsány – ad hálát sóhajtva az Úrnak Kati néni a hideg szobában réti növényekből készült szörpjét kortyolgatva. Reméljük, hogy nem mérgező. Nehéz orvoshoz jutni mostanában.

A Stockholm szindróma már sok éve megbízhatóan működik.

Címke: szuverén

A magyar állam a legújabb kort tekintve 1989 óta szuverén. Ez azt jelenti, saját dolgainkban se a török, se az osztrák, de még az orosz sem illetékes. Egyedül csak magunk.

Mégis megtörtént a megtörténhetetlen

„Lejárt az ideje a francia és német építőipari megszállásnak. Kár kilincselni politikusoknál, üzletembereknél, a legegyszerűbb, ha értékesítik a vállalkozásaikat a magyar államnak, magyar vállalkozóknak, és leteszik a lantot.”

Rideg tényekből ennyi. Jöjjön most a következtetés

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA