Nemzetközi jogi precedenst teremthet Németország főügyészének beadványa, mert egy másik állam magasrangú vezetőjét vádolta meg emberiség ellenes bűnökkel. Dzsamil Hasszan a légierő titkosszolgálatának főnöke Szíriában. Két emigráns -adatok összegyűjtése után – kérte a német ügyészséget, hogy lépjen fel az emberi jogokat brutálisan megsértő szír főtiszttel szemben.
A dokumentumok szerint 2011 és 2014 között gyilkosságok és kínzások ezreit rendelte el a nagyhatalmú titkosszolgálati főnök, aki Bassár el-Asszad elnök belső köréhez tartozik.
Szíriában 2011-ben tört ki a polgárháború amikor Asazad ellenfelei az arab tavaszra hivatkozva megpróbálták megbuktatni az elnököt. Szíria lakóinak a többsége szunnita muzulmán, Asszad az alavita kisebbséghez tartozik. A keresztény és a kurd kisebbség segítségével tartja fenn uralmát, melyet külföldről Oroszország és Irán támogat.
Asszad ellenfelei az Egyesült Államok és Izrael támogatását élvezik.
A polgárháború során a szemben álló felek borzalmas brutalitással küzdenek.
Ezért indult meg a tömeges kivándorlás, amely 2015-ben migráns invázióhoz vezetett Európába. A legtöbb migráns Németországba érkezett. Így nem csoda, hogy ott adtak be panaszt a szír titkosszolgálati főnök ellen.
Az újdonság az, hogy ezt a német ügyészség elfogadta és nemzetközi elfogató parancs kiadását kérte. Aligha valószínű, hogy a szír titkosszolgálati főnök óvatlanul olyan államba látogatna el, ahol lecsukhatnák. Ráadásul, ha az ENSZ bírósága elé kívánnák állítani, akkor ezt Oroszország – mint a Biztonsági Tanács állandó tagja – minden bizonnyal megvétózná.
Mindennek ellenére a német főügyész kezdeményezése fontos figyelmeztetés:
nemcsak hazai, de nemzetközi felelősségre vonás is fenyegetheti azokat, akik honfitársaik tömeges legyilkolására vagy megkínzására adnak parancsot mint a szíriai légierő hírszerző főnöke, Dzsamil Hasszan.
Izraeli ejtőernyősök is résztvesznek a NATO hadgyakorlaton Oroszország határainál. A Baltikumban és Lengyelországban júniusban rendezik a Kardcsapás hadműveletet, 18 ezer katona részvételével. Bár a NATO európai parancsnoksága hangsúlyozza, hogy a hadgyakorlat nem irányul Oroszország ellen, Moszkvában természetesen értik a finom célzást.
A NATO 6000 katonát állomásoztat a Baltikumban és Lengyelországban, hogy elrettentse az orosz erőket. Moszkva természetesen tagadja, hogy lennének katonai elképzelései bárminemű fellépésre a Baltikumban illetve Lengyelország határán, de
sem Varsóban sem a három balti állam fővárosában – a meglehetősen rossz történelmi tapasztalatok miatt – nemigen hisznek az oroszoknak.
Nem véletlen, hogy Lengyelország a közelmúltban ajánlatot tett az Egyesült Államoknak: állomásoztasson egy egész harckocsizó dandárt lengyel földön, mégpedig úgy, hogy a kétmilliárd dolláros várható költségeket a lengyelek állják.
Izrael, amely nem tagja a NATO-nak, de szoros szövetségese az Egyesült Államoknak, először vesz részt egy olyan NATO hadgyakorlaton, melyet az orosz határok közelében rendeznek meg. Több tucat ejtőernyős érkezett Izraelből a helyszínre –számol be a Haaretz című lap. Izrael elkötelezettsége azért különösen érdekes, mert Avigdor Lieberman hadügyminiszter nemrég járt Moszkvában, hogy elérje az iráni és a libanoni Hezbollah katonák kivonását a Golán fennsíkról, ahonnan heves rakétatámadás érte Izraelt. Szergej Lavrov külügyminiszter ezt meg is ígérte, de valamiféle izraeli kompenzációt emlegetett.
Korábban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök járt Oroszországban és elérte, hogy Moszkva nem szállítja le az S 300-as rakétavédelmi rendszert Szíriának. Ez azért fontos Izrael számára, mert a zsidó állam harci gépei rendszeresen támadják az iráni katonai célpontokat Szíriában. Ha ezeket szíriai rakétavédelmi egységek védelmeznék orosz tanácsadók támogatásával, akkor fennállna a veszélye egy közvetlen konfrontációnak.
Ezt tehát sikerült elintéznie Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek Putyinnál, de legfontosabb követelését az oroszok nem teljesítették, azaz nem vették rá Iránt arra, hogy vonja ki a csapatait Szíriából.
Márpedig ezt Izrael létfontosságúnak tekinti a saját biztonsága szempontjából hiszen Irán mindmáig nem hajlandó elismerni a zsidó államnak még a létét sem. Minden valószínűség szerint ez magyarázza azt, hogy a történelem során először Izrael résztvesz egy NATO hadgyakorlaton Oroszország határainak közelében, noha nem tagja az észak-atlanti szövetségnek.
Közel álltunk egy amerikai-orosz háborúhoz Szíriában – mondta Bassár el-Aszad szír elnök Damaszkuszban. Az orosz propagandacsatornának, az Rt.com-nak nyilatkozva kifejtette, hogy a szír kormány egy éven belül legyőzte volna hazai ellenségeit, ha őket a Nyugat és mindenekelőtt az Egyesült Államok nem támogatta volna.
A hét éve tartó polgárháború kapcsán arról is beszélt, hogy az oroszok közbelépésének köszönhetően álltak el a nyugati hatalmak attól a tervtől, hogy nagyszabású légi offenzívát indítsanak Damaszkusz ellen. Az oroszok ugyanis bejelentették: ha ilyen légitámadás indul Szíria ellen, akkor az orosz légierő válaszcsapást mér azokra a támaszpontokra, ahonnan a az akciókat indították. Ugyan nyugati légitámadások ezután is voltak, de sokkal visszafogottabbak, olyannyira, hogy azok nem változtattak a háború menetén.
Asszad szerint egyébként a hadserege azon a ponton van, hogy megnyerheti a polgárháborút.
Kényes kérdésekről nem nyilatkozott a szír elnök, a többi között arról sem, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter figyelmeztette Szíriát és Iránt: a Golán fennsíkon csakis hazai csapatok tartózkodjanak. Az elmúlt napokban ugyanis Hezbollah milicisták és iráni katonák támadták Izraelt a Golán fennsíkról. Avigdor Lieberman izraeli hadügyminiszter emiatt személyesen tiltakozott Moszkvában. Korábban Benjamin Netanjahu miniszterelnök pedig arra kérte Putyin elnököt: ne szállítsák le az S 300-as rakétavédelmi rendszert Szíriának – erre pozitív visszajelzést kapott.
Ám Asszad mindennek ellenére továbbra is számíthat Oroszország támogatására, ami létfontosságúnak bizonyult a hétéves polgárháborúban Szíriában.
Az Egyesült Államok hamarosan elismerheti Izrael részének a stratégiai fekvésű Golán fennsíkot – közölte Israel Katz, a zsidó állam hírszerzési minisztere. Szerinte Trump döntése arról, hogy az USA kilép az iráni atomalkuból, jó alkalom arra, hogy Washington elismerje a stratégiai fontosságú Golán fennsík annektálását.
Izrael az 1973-as háborúban foglalta el a Golán fennsíkot, mely addig Szíria része volt. 1981-ben Izrael annektálta is az 1200 négyzetkilométeres területet, de ezt a külvilág nem ismerte el.
Miután Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, most tovább mehet azzal, hogy a Golán fennsík esetében ugyanígy dönt – hangsúlyozta a hírszerzési miniszter. Aki szerint ezzel a megfelelő üzenetet küldenék Szíriának és Iránnak. Izrael ugyanis stratégiai fenyegetésnek tekinti, hogy az irániak katonailag berendezkednek Szíriában. Nem beszélve arról, hogy Teherán nem ismeri el a zsidók államának jogát a létezéshez!
„Miután a Damaszkusz melletti csatát megnyerte, most Asszad kitessékelheti Iránt Szíriából!”
– állítja Israel Katz hírszerzési miniszter. Mi pedig Izraelben aztmondhatjuk neki: „ha Irán bábja leszel, akkor ne csodálkozz, ha akként is bánunk veled!” Szíria rendkívüli mértékben meggyengült a hetedik éve tartó polgárháborúban, melyben Asszad elnök csakis külföldi szövetségesei: Oroszország és Irán segítségével őrizhette meg a hatalmát. Szíria elnöke nemrég felkereste Szocsiban Putyin orosz elnököt. Csakhogy Netanjahu izraeli miniszterelnök megelőzte őt, és elérte: Oroszország egyelőre nem szállítja le az S 300-as rakétavédelmi rendszert Szíriának. Izraeli harci gépek rendszeresen támadják az iráni katonai célpontokat Szíriában. Ezeket is védelmeznék az orosz rakéták, ezért is beszélte le Netanjahu miniszterelnök Putyint, hogy leszállítsa a megígért rakétarendszert Szíriának.
Israel Katz hírszerzési miniszter szerint nem rontaná Izrael és Oroszország kapcsolatait, ha az Egyesült Államok elismerné a Golán fennsík feletti izraeli fennhatóságot. A Golán fennsík 51 éve áll izraeli megszállás alatt. Az őslakosság drúz, a vallásuk muzulmán. A 20 ezer drúznak Izrael felajánlotta az állampolgárságot, de a döntő többségük nem élt ezzel – emlékeztet az ynetnews portál. Amióta Izrael elfoglalta a Golán fennsíkot azóta 20 ezer zsidó költözött be ide. Netanjahu miniszterelnök többször is megerősítette: a stratégiai fekvésű Golán fennsíkot sohasem adják vissza Szíriának! Most az izraeli kormány azt szeretné elérni, hogy az USA hivatalosan is ismerje el: a Golán fennsík Izrael része. Az ynetnews megkérdezte az amerikai külügyminisztériumot, illetve a nagykövetséget arról, hogy mit tudnak az ügyről, de mindkét helyen elutasították. Az izraeli hírszerzési miniszter nyilatkozata viszont azt jelzi: Netanjahu kormánya aktívan lobbizik azért, hogy a Golán fennsík annektálását az USA is elismerje vagyis Jeruzsálem után újabb szimbolikus gesztust tenne legfontosabb közel-keleti szövetségének, Izraelnek.
Putyin elnökkel együtt vett részt a Győzelem napi ünnepségeken Moszkvában Izrael miniszterelnöke. Benjamin Netanjahu egy nappal azután érkezett Oroszországba, hogy Trump elnök felmondta a nukleáris egyezményt Iránnal.
„73 évvel a náci Németország legyőzése után van egy állam, mely tagadja a zsidók jogát az önálló államra!”- jelentette ki Netanjahu, akinek az ősei Oroszországból érkeztek Palesztinába, ahol azután 70 éve megalakult az önálló Izrael állam.
Netanjahu büszkén emlékezett meg azokról a zsidó harcosokról, akik a szovjet hadseregben harcoltak a náci Németország ellen.
Izrael légiereje rendszeresen támadja Irán támaszpontjait Szíriában, melyeket orosz rakéták védelmeznek. Ezért az izraeli és az orosz katonák gondosan egyeztetnek, nehogy közvetlen konfliktusra kerüljön sor a két állam között. Az érdekellentét azonban fennáll: Oroszország Asszad elnököt támogatja Szíriában és ebben szövetségese Irán és a libanoni siita milícia, a Hezbollah. Izrael viszont esküdt ellensége Iránnak és Asszad elnök ellenfeleit támogatja Szíriában. A zűrzavaros helyzetben Netanjahu miniszterelnök igen fontosnak tartja az orosz kapcsolatot, ezért is látogat el gyakran Oroszországba.
Putyin elnök igyekszik megtalálni az egyensúlyt az Izraellel fennálló jó kapcsolat és az iráni szövetség között.
Minthogy Izrael és Irán a háború szélén áll, ezért Oroszországnak mind nehezebb megőrizni a semlegesség látszatát. Annál is inkább, mert Trump iráni döntése után minden eddiginél nagyobb a feszültség a Közel Keleten, Igaz, mind Netanjahu, mind Putyin régi motorosok – mindketten megszokták, hogy a szakadék szélén egyensúlyoznak…
Heiko Maas német külügyminiszter bejelentette: 1 milliárd eurót fizetnek be a segélyalapba, melynek célja a polgári lakosság szenvedésének enyhítése a 2011 óta tartó szíriai háborúban.
A német külügyminiszter erről azon a kétnapos donorkonferencián beszélt, amelyet Brüsszelben tartanak az ENSZ és az EU közös rendezésében. Hangsúlyozta: több mint 13 millió ember szorul rá szociális segélyre Szíriában, illetve a környező országok menekülttáboraiban. Heiko Maas elmondta még, hogy további 300 millió eurós átutalás várható a nyáron, miután elfogadták Németország 2019-es költségvetését.
Federica Mogherini, kül- és biztonságpolitikai főképviselője később bejelentette, hogy az EU a korábbi felajánlások mellett, a tavalyi évhez hasonlóan idén is 560 millió eurót fog nyújtani a rászorulók megsegítésére Szíriában, illetve a menekültek ellátására Libanonban és Jordániában.
Hangsúlyozta, hogy mielőbb béketárgyalásokat kell kezdeni Szíriában, és felszólította Oroszországot és Iránt, hogy gyakoroljanak nyomást ennek érdekében a szír vezetésre.”Úgy hisszük, hogy a fenntartható béke megteremtésének egyetlen útja az ENSZ égisze alatt zajló politikai folyamat” – mondta Mogherini.
Németország 2012 óta 4,5 milliárd euró támogatást nyújtott a szíriai háború áldozatainak megsegítésére.
Ezt jelezte az általában jólértesült moszkvai Kommerszant magát megnevezni nem kívánó magasrangú katonatisztre hivatkozva. Lavrov külügyminiszter azt mondta: még nincs döntés, de hogyha lesz, akkor azt tudatni fogják a nyilvánossággal.
Az orosz külügyminiszter ugyanakkor hangsúlyozta: a legutóbbi nyugati légicsapás Szíria ellen mindenfajta morális aggályt eloszlatott Moszkvában. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország azért hajtott végre légicsapást Szíriában, mert Asszad elnök csapatai vegyi fegyvereket vetettek be polgári lakosság ellen. Damaszkusz természetesen cáfolt és az oroszok szokás szerint Asszad elnöknek adtak igazat. Annál is inkább, mert korábban ők szállítottak vegyi fegyvereket Szíriának, és ők ellenőrizték azok megsemmisítését.
Izraelben aggódnak amiatt, hogy az orosz Sz-300-as rakéta rendszer megnehezíti majd a légierő dolgát, ha az csapást akar mérni szíriai célpontokra. Izrael rendszeresen hajt végre légicsapást Szíriában, arra hivatkozva, hogy ott az irániak olyan rakétákat gyártanak, melyeket azután a libanoni Hezbollah milícia Izrael ellen vet be. Az ilyen légicsapások előtt az izraeliek minden esetben az oroszokkal egyeztetnek, hogy elkerüljék a konfliktust. Ha azonban az oroszok átadják az S-300-as rakéta rendszert Szíriának, akkor megnövekszik a légicsapások kockázata az izraeli légierő számára.
Az ynetnews nevű izraeli portál úgy tudja: Izrael nyomatékosan kérte az oroszokat, hogy ne szállítsák le az Sz -00-as rakéta rendszert, mely megváltoztatná az erőviszonyokat Szíria légterében.
Franciaország és Nagy-Britannia már napokkal a szombati támadás előtt jelezte, hogyha Donald Trump amerikai elnök valóban beváltja a fenyegetését és büntetőakciót indít Szíria ellen, akkor ők szintén csatlakoznak ehhez. Azonban nemcsak humanitárius okok és a vegyi fegyverek bevetése miatt döntött úgy a brit és francia vezetés, hogy részt vesz a katonai hadjáratban.
Franciaország és Nagy-Britannia a 2013-as ghútai vegyi támadás óta azt kommunikálja, hogyha a nemzetközi közösség – akár a NATO, akár az ENSZ – egy katonai intervencióra szánja el magát Szíria esetében, akkor ők késlekedés nélkül csatlakoznak. Csakhogy erre egészen 2018-ig nem került sor annak ellenére, hogy az Egyesült Államok már tavaly támadást intézett szíriai célpontok ellen. Az Idlib tartományban lévő Han Sejkun városában szintén vegyi fegyvert vetettek be, amelyért a nyugati világ Bassár el-Aszad szíriai elnököt tette felelőssé. Washington több mint ötven darab Tomahawk manőverezhető robotrepülőgéppel válaszolt, de akkor a britek és a franciák egyaránt távol maradtak az eseményektől és beérték szankciókkal, illetve elítélő nyilatkozatokkal.
Ezzel szemben egy évvel később szinte már azonnal „ugrottak” Donald Trump amerikai elnök felhívására, miközben az egyik országnak sem javult érdemben a viszonya az Egyesült Államokkal. Elég csak Emmanuel Macron francia elnök Trump-ellenességére gondolni vagy arra, hogy Theresa May brit miniszterelnök állítása szerint „nem azért szállt be a Szíria-ellenes hadműveletekbe, mert az Egyesült Államok erre kérte volna.”
A brit légierő egyik Tornado GR4 típusú repülőgépe a ciprusi Akrotiriben működő brit légi támaszponton 2018. április 14-én, miután Storm Shadow rakétákat lõtt ki egy volt rakéta-támaszpontra a szíriai Homsz városa közelében. Forrás: MTI/EPA/Cpl L Matthews.
Ebből kifolyólag jogosan merül fel a kérdés: miért változott meg most hirtelen a brit-francia álláspont és döntöttek a beavatkozás mellett?
Ugyanis a „szíriai vegyi fegyverek bevetésére adott megfelelő válasz” narratívája önmagában nem szolgál elegendő magyarázattal, hiszen ez alapján Londonnak és Párizsnak már tavaly lett volna alkalma és indoka – Washingtonnal együtt – bombázni az arab államot. Hiába állítja a két ország politikai vezetése, hogy „meggyőző erejű titkosszolgálati bizonyítékokkal” rendelkeznek, még a saját lakosságuk és ellenzékük felől is sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán szükség volt-e egy keményebb Aszad-ellenes fellépésre.
A közös brit-francia fellépés okai máshol keresendőek. Ezek közül az elemzésben három lehetséges indok kerül részletes kibontásra:
Franciaország és Nagy-Britannia Szíria-politikája, az Oroszországgal fenntartott viszony és a belpolitikai állapotok.
Gyarmati örökség
A második világháború után Franciaország és Nagy-Britannia nem egyszer avatkozott be katonai erővel a Közel-Keleten. Volt, hogy közös hadműveletet indítottak egy arab állam ellen: elég csak az 1956-os szuezi válságra vagy a 2011-es líbiai intervencióra gondolni, amelyekbe a felek még külső szereplőket (Izrael, Egyesült Államok) is bevontak. Ugyanakkor ezek a beavatkozások, ahogyan a múlt heti támadás is, csak tovább erősítették azokat az arab félelmeket, hogy a nyugat-európai országok – függetlenül a kormányzat összetételétől – és az eltelt évtizedektől még mindig
a „saját játszóterüknek” tekintik a Földközi-tenger déli és keleti részét.
Szíria és Libanon a francia gyarmatbirodalom része volt, és mindkettő azután nyerte el a teljes függetlenségét, hogy az utolsó francia katona elhagyta a térséget 1946-ban. Habár Párizs továbbra is megtartotta befolyását Bejrút felett, Damaszkusz rövid idő alatt kikerült az irányítása alól. Ez egyrészt az arab nacionalizmus elterjedésének és megerősödésének, másrészt Szíria keleti tömbhöz való orientációjának köszönhető. A hidegháború után a francia-szíriai, illetve a brit-szíriai viszony folyamatosan hullámzott, amelynek ugyan megvoltak a maga csúcspontjai (kilencvenes évek), de a kölcsönös bizalmatlanság és a hűvös magatartás végig érezhető maradt.
Jacques Chirac volt az egyike azon kevés nyugati államfőknek, akikkel Háfez el-Aszad – Bassár el-Aszad édesapja – jó viszonyt ápolt.
A 2011-ben kitört válság csak tovább mélyítette a szakadékot Szíria és a nyugat-európai országok között. London és Párizs már 2011 augusztusában a hatalomból való távozásra szólította fel Aszadot. Mindkét állam az ellenzéki Szíriai Nemzeti Tanácsot ismerte el Szíria legitim képviselőjének, és minden támogatást megadtak nekik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában a brit és a francia nagykövet folyamatosan ostorozta a szíriai elnököt, és nem egyszer egy közös, Damaszkusz ellen irányuló határozattervezetet nyújtottak be.
Nemcsak diplomáciai eszközökkel támogatták a szíriai ellenzéket. Franciaország volt az első nem regionális állam, amely 2012-ben katonai segéllyel látta el a Szabad Szíriai Hadsereget (FSA). Egy évvel később brit és francia katonák és kiképzőtisztek jelentek meg a Szíriával szomszédos országokban, például Jordániában, ahol felszerelték és kiképezték a kormányellenes erőket. 2016-ban pedig egyre többször bukkantak fel Szíriában brit és francia különleges egységek, akik az Iszlám Állam (ISIS) terroristáira vadásztak, de ehhez nem kérték Damaszkusz engedélyét, ami nem kevés feszültséget szült a felek között.
Brit különleges egységek Szíriában. Forrás: Pinterest
Ellentétben más országokkal sem Franciaország, sem Nagy-Britannia nem változtatott érdemben a Szíria-politikáján. Habár amíg tombolt az ISIS, addig volt némi titkosszolgálati-diplomáciai kooperáció a felek között, ez azonban tavaly év vége óta – a terrorszervezet hivatalosan bejelentett legyőzésével – azonnal megszűnt. A brit és a francia vezetés egyaránt Aszadot tartja az egész szíriai katasztrófa fő okozójának, és szerintük csak a távozásával érhet véget a több mint nyolc éve tartó háború és menekültválság.
Csakhogy továbbra is megválaszolatlan kérdés marad, hogy egy hatalmi átmenet során kiket támogatnának Szíriában. A kurdokat leszámítva nincs olyan szereplő, aki szalonképes lenne a számukra, mivel az FSA a belső harcok következtében teljesen szétforgácsolódott, illetve már csak a szélsőséges iszlamista csoportok maradtak fenn (például az al-Kaidához köthető an-Núszra Front). Közöttük pedig még mindig sok az eredetileg brit-francia állampolgár, akik az elmúlt években utaztak ki a Közel-Keletre harcolni.
„A szíriai katonai létesítményekre mért csapás nem hadüzenet és nem céljuk sem a rendszerváltás, sem pedig egy fordulat előidézése.”
Vagyis mindkét ország vezetése tökéletesen tisztában volt azzal, hogy minden kritikájuk ellenére Aszad megbuktatása nem járható út, és ők sem rendelkeznek semmiféle konkrét elképzeléssel Szíria jövőjével kapcsolatban. Ezért a szombati brit-francia részvétel sokkal inkább a „határok kijelölését” jelentette, de nemcsak Szíriának, hanem a legfontosabb külföldi támogatójának, Oroszországnak is.
Oroszországnak szeretettel
Franciaország esetében az „orosz szál” elhanyagolható, mivel bár szintén mélyponton vannak a francia-orosz kapcsolatok, de Macron továbbra is elismeri Putyin fontosságát a szíriai rendezésben és támogatja az orosz elnök részvételét a tárgyalásokon. Ezzel szemben Nagy-Britanniának nagyon is fontos volt Oroszország szerepe. London a szíriai támadással megfelelő választ akart adni a múlt hónapban kirobbant Szkripal-botrányra: a délnyugat-angliai Salisburyben lévő otthonában szenvedett mérgezést Szergej Szkripal egykori brit-orosz kettős hírszerzőügynök és lánya, Julija Szkripal, aki éppen látogatóban volt apjánál.
Orosz diplomata autó hagyja el az orosz nagykövetség londoni épületét 2018. március 20-án. Nagy-Britannia ezen a napon hajtja végre a korábban bejelentett 23 orosz diplomata kiutasítását a szigetországból a gyilkossági kísérlet miatt. Forrás: MTI/EPA/Andy Rain
A merényletet Szovjetunió által kifejlesztett, Novicsok osztályú, fegyverben is használható idegméreg-hatóanyaggal hajtották végre. London egyértelműen Moszkvát vádolta meg a mérgezéssel. Orosz diplomatákat utasítottak ki a szigetországból, illetve több uniós tagállamból, de a brit politikusok ennél sokkal keményebb választ akartak adni.
May a katonai akcióval
egyszerre üzent Putyinnak és Aszadnak, hogy meddig mehetnek el a vegyi fegyverek alkalmazása terén.
Ha továbbra is ilyen eszközöket vetnek be, akkor a britek nem állnak meg „pár bombánál”, hanem sokkal keményebb eszközökkel léphetnek fel. Ez pedig egy konfrontatívabb brit oroszellenes politikát jelent, amellyel London demonstrálhatja, hogy dacára a brexitnek, korántsem gyengült meg a nemzetközi térben.
Hazai pálya
Nem hagyható figyelmen kívül a szíriai akció belpolitikai vetülete sem. Franciaországban és Nagy-Britanniában a külföldi katonai beavatkozások sokkal érzékenyebb témának számítanak, mint az Egyesült Államokban. A britek számára kellemetlen mementó Irak, mivel Tony Blair George W. Bush amerikai elnökkel együtt buktatta meg Szaddám Huszeint. Azóta a szigetország lakossága különösen szkeptikus minden hasonló fellépéssel kapcsolatban, hiszen mint később kiderült, az egész egy hazugságon alapult. Ezért sem meglepő, hogy 2013-ban David Cameron hiába állt készen a Szíria elleni támadásra, nem kapta meg a parlamenti felhatalmazást.
Az elmúlt napokban ismét bebizonyosodott, hogy ezen a téren nem történt változás, a kormányzat minden próbálkozása ellenére még mindig nem sikerült teljesen elfogadtatni a hivatalos álláspontot. A közvélemény-kutatások továbbra is azt mutatták, hogy a brit lakosság alig 22 százaléka támogatta a katonai hadműveletet. Hasonlóan nagy volt az elutasítottság a parlamenti képviselők körében, mivel May – ellentétben Cameronnal – a parlament megkérdezése nélkül lépett. A konzervatív politikusok a brit érdekekre nézve szükségszerűnek nevezték a szíriai bombázásokat, de Jeremy Corbyn, munkáspárti politikus és ellenzéki vezető szerint viszont London veszélyes, kétes kimenetelű és felesleges akciót hajtott végre, mert még az sem bizonyított, hogy a szíriai kormány állt a dúmai támadás hátterében.
„Nem az én nevemben” feliratú plakáttal a kezében tiltakozik egy nő a szíriai célpontokra mért légicsapások elleni tüntetésen a brit parlament épülete előtt Londonban 2018. április 17-én. Forrás: MTI/EPA/Andy Rain
Macronnak odahaza szintén hasonló ellenállással kellett szembenéznie. Habár 2003-ban Franciaország nem vett részt Szaddám megdöntésében, de Moammer Kadhafi líbiai elnök megbuktatásával elő lehet hozakodni, mivel Líbia 2011 óta totálisan összeomlott és a legfontosabb migrációs tranzitország vált. A francia bal- és jobboldalon egyaránt bírálták az elnököt, mert nem elég, hogy önhatalmúlag cselekedett, de mégsértette a „francia büszkeséget” azáltal, hogy
zokszó nélkül beállt az Egyesült Államok kalandorpolitikája mögé.
Lehetséges, hogy May és Macron igyekezett belpolitikai tőkét kovácsolni a támadásból, hogy ezáltal tereljék el a figyelmet a hazai gondokról, de alábecsülték a saját társadalmuk felől érkező szkepticizmust és ellenszenvet egy nyugati katonai beavatkozás esetében. Valószínűleg ez a téma még hetekig, ha nem hónapokig meghatározza a brit és francia közbeszédet, és egyelőre még nem látni, hogy pozitív vagy negatív következményekkel fog járni a két kormányra nézve.
Mission Accomplished?
Donald Trump két nappal a támadás után már azzal büszkélkedett a Twitteren, hogy az Egyesült Államok „sikeresen végrehajtotta a küldetését”. Egyben köszönetet mondott Londonnak és Párizsnak az akcióban játszott szerepükért. Továbbá mindenkit biztosított arról, hogy a korábbi bejelentések ellenére az Egyesült Államok nem fog kivonulni Szíriából.
Ezzel nem kis örömöt okozott Washington közel-keleti és nyugat-európai szövetségesei körében. Különösen Macron volt elégedett az eredménnyel, amit jól érzékeltetnek a szavai. „Tíz napja Trump elnök azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak ki kell vonulnia Szíriából. Meggyőztük, hogy szükséges maradnia, és biztosíthatom Önöket arról, hogy tényleg meggyőztük arról őt, hogy hosszú távon kell maradni” – jelentette ki a francia elnök. Vagyis minden jel szerint a cikkben felsorolt indokon kívül a briteknek és franciáknak volt még egy közös céljuk, sőt, az összes közül paradox módon ezt sikerült maradéktalanul teljesíteniük: az amerikaiakat Szíriában tartani.
Az Egyesült Államok és Oroszország veszélyesen közel került a katonai konfrontációhoz – közölte Franz-Walter Steinmeier német köztársasági elnök a szombati Szíria elleni légicsapással kapcsolatban.
Németország elítélte ugyan Bassár el-Aszad szíriai elnököt, mert napokkal ezelőtt vegyi fegyvert vetett be a szíriai Duma városrészben élő polgári lakosság ellen, de óvakodott attól, hogy katonai erővel részt vegyen a nyugati nagyhatalmak büntetőakciójában. Vlagyimir Putyin orosz elnök a szombati légicsapást követően azzal fenyegette meg Európát, hogy újabb menekülthullám indulhat el, hiszen Szíriában szemlátomást sohasem akar véget érni a 2011-ben kitört polgárháború.
Az Egyesült Államok arra ösztönzi Németországot, hogy foglaljon el keményebb álláspontot Oroszországgal szemben. Angela Merkel kancellár azonban a közös gazdasági érdekeket hangsúlyozza. Ezért Németország nemrég zöld utat adott az Északi Áramlat-2 tengeralatti gázvezetéknek, amely Oroszországból hoz majd földgázt a németeknek, mégpedig nagy mennyiségben. Heiko Maas német külügyminiszter határozottan elítélte Oroszország szerepét a szíriai vegyi támadásban. A szociáldemokrata külügyminiszter egyúttal emlékeztetett arra, hogy
decemberben egy olyan hekkertámadást intéztek a német külügy ellen, amelyet szerinte Moszkvából irányítottak.
A szombati támadás után veszélyesen kiéleződött feszültséget a katonák igyekeznek csökkenteni: hamarosan találkozik egymással az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke és az Európában állomásozó amerikai csapatok parancsnoka, aki egyben a NATO európai főnöke is. 2013 óta nem volt ilyen magas szintű találkozó egy amerikai és egy orosz tábornok között. Közben pedig tovább él a forró drót is, mivel Donald Trump amerikai elnök és Putyin emberei gondosan egyeztettek egymással a szíriai légicsapás előtt.
Magyar idő szerint szombaton reggel 3 órakor az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia csapásokat hajtott végre szíriai célpontok ellen. A támadás kiváltó oka egy napokkal ezelőtti, a Kelet-Gúta térség legnagyobb városa Dúma ellen végrehajtott vegyi támadás volt, amelyért a nyugati országok Bassár el-Aszadot tették felelőssé.
Az akció megindításakor Donald Trump amerikai elnök szombat hajnalban azt nyilatkozta, hogy
„ezen akciók célja, hogy elrettentsük azokat az országokat, amelyek vegyi fegyvereket állítanak elő, terjesztenek és vetnek be.
Az eddigi információk szerint több mint 100 rakétacsapást hajtottak végre Szíria ellen, leginkább Tomahawk és más cirkálórakétákat használtak. Joseph Dunford tábornok elmondta, hogy három fajta célpont ellen intéztek „precíziós támadást”: egy Damaszkusz melletti kutatóközpont ellen, ahol vegyi fegyvereket állíthattak elő; egy főváros közelében lévő katonai parancsnokság ellen; illetve egy Homsz melletti vegyi raktár ellen.
Az Egyesült Államokban mind a demokraták, mind a republikánusok üdvözölték a támadást, ugyanakkor a további lépéseket illetően már komoly nézetkülönbség alakultak ki. John McCain republikánus szenátor folytatni akarja a támadásokat, miközben Chuck Schumer demokrata szenátor óva intette Washingtont a szíriai háborúba való komolyabb beavatkozástól.
Nagy-Britannia tengeralattjárókat küldött az amerikai akció támogatására. Theresa May brit miniszterelnök-asszony úgy nyilatkozott, hogy „a körülmények kényszerítették őket egy ilyenfajta válaszra”. Szintúgy megerősítette, hogy nem „rezsimváltás, hanem elrettentés céljából” lőtték a szíriai célpontokat.
Franciaország szerint
a támadások jogosak, korlátozott és arányosak.
Emmanuel Macron francia elnök már korábban arról beszélt, hogy „megdönthetetlen bizonyítékaik” vannak Aszad bűnösségéről. Párizs a támadás előtt figyelmeztette Moszkvát.
A damaszkuszi vezetés szerint 30 rakétát lőttek ki rájuk, ezek harmadát leszedték vagy a célterületen kívül csapódtak be. Az orosz média megerősítette a szíriai szervek állítását. Korábban Oroszország washingtoni nagykövete figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogyha támadást intéz a szíriai célpontok ellen, akkor annak következményei lesznek. Irán elítélte a támadást, amelyet a nemzetközi jog durva megsértésének nevezett, s a regionális következményekre hívta fel a figyelmet.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
