Sorra dicsérik meg szélsőjobboldali pártok vezetői Orbán Viktort. Van köztük rasszista, vagy éppen erősen oroszbarát is.
Strache és Orbán. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Heinz-Christian Strachéval, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt elnökével is találkozott bécsi látogatása során Orbán Viktor a múlt héten. Strache utána azt mondta, a Magyarország és Ausztria közötti baráti viszonyt tovább kell építeni.
Strache alkancellári posztot tölt be az új osztrák kormányban, így az indokolható, hogy vele külön találkozott a magyar miniszterelnök. Az már kevésbé, hogy miért
fogadta a holland szélsőjobboldal Magyarországon turnézó vezérét, Geert Wilderst.
Igaz, ezt a találkozót itthon nem verték nagy dobra, Wilders viszont még egy fotót is feltett róla a Twitterre.
Geweldige ontmoeting in Boedapest met Premier Orbán! Leiderschap bestaat nog.
Excellent meeting in Budapest with Prime Minister Orbán! Leadership still exists! pic.twitter.com/YvnAfBINGf
A holland Szabadságpárt iszlámellenes elnöke egyébként azért jött Magyarországra, mert az újabban a kormányhoz egyre közelebb kerülő Hit Gyülekezete kiadta a könyvét. Ezt bemutatva járt Győrben és Nyíregyházán is, adott interjúkat kormányközeli médiumoknak, sőt, még az ATV-be is beengedték, ahol többek között arról beszélt, hogy a zsidó és a keresztény kultúrát magasabb rendűnek tartja az iszlámnál.
A Magyar Időknek meg egyenesen azt mondta: „Nyugat-Európában nincsenek Orbán Viktoraink. (…) Orbán Viktor végzi a feladatát, és ismeri Magyarország identitását. Hajlandó megvédeni a nemzetet, és nem hagyja, hogy az Európai Unió megfélemlítse.”
Nem ő volt az egyetlen európai szélsőjobboldali politikus, aki az utóbbi időben Orbánt dicsérte, vagy állította egyenesen példaképnek – az ilyen megjegyzésekről természetesen a kormánymédia is szorgalmasan beszámolt. Csak épp azt felejtették el hozzátenni, hogy több esetben
rasszista, vagy épp erősen oroszbarát politikusok
tették ezeket a kijelentéseket.
Mint például, szintén pár napja, az olasz Északi Liga vezetője, Matteo Salvini, aki azt mondta egy tévéinterjúban: Orbán védi a határokat és a nemzeti valutát, valamint leállítja a migrációt. Ahogy fogalmazott:
„Ha egy jól kormányzott országot kell választanom, ezt választom.”
Salvini egyébként nem csak arról hírhedt, hogy el akarja törölni az eurót, vagy hogy minden menekültet a tengerbe dobott volna. Pártja gyűlésein előszeretettel hord fekete inget, az olasz fasisztákra utalva, de ezeken a gyűléseken neonáci jelképekkel is lehet találkozni. A párt egyébként Putyin pártjával írt alá együttműködési megállapodást.
Salvinihez hasonlóan rasszista kijelentéséről lett ismert az Alternatíva Németországnak EP-képviselője, Beatrix von Storch is. Ő ugyanis egyenesen azt mondta, hogy
a rendőröknek a menekültek közé kellene lőniük.
Amikor a Facebookon megkérdezték tőle, hogy a nőkre és a gyerekekre is, igennel válaszolt.
Ő is azok közé tartozik, aki büszke Orbánra, tavaly áprilisban közös fotót posztolt a Facebookon: Európa határai védőjének nevezte Orbánt, és szerinte ilyen kormányfőkre van szükség.
A négy eddig említett politikus pártját az is összeköti, hogy tavaly januárban mindegyikük képviseltette magát a populista szélsőjobboldaliak nagy találkozóján, Koblenzben, ahol
együtt szidták a globalista elitet, az Európai Uniót, a médiát, és persze a menekülteket.
Persze rajtuk kívül is lehetne sorolni más szélsőjobboldali politikusokat, akik Orbánt dicsérték. Ha a lengyelekkel most nem foglalkozunk (róluk itt olvashat bővebben), akkor is meg lehet még említeni például Nigel Farage-t, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának korábbi elnökét, a brexit-kampány egyik vezetőjét, aki a Facebookon írt dicsérően Orbánról.
De inkább még egy amerikai politikust emeljünk ki, Steve King iowai republikánus képviselőt. Ő a Twitteren Orbánról azt írta, hogy a „Nyugati Civilizáció Winston Churchilljének” fogja majd tartani a történelem, „ha a Nyugat túléli a kulturális öngyilkosságot”.
History will record PM Orban the Winston Churchill of Western Civilization…if the West survives cultural suicide. https://t.co/y89RO0tC2m
Steve King egyébként abszolút beleillik a fenti sorba. Ő is többször tett rasszista kijelentéseket bevándorlókról, vagy épp afroamerikaiakról, és arra is volt példa, hogy a fehérek felsőbbrendűségéről szóló nézeteit hangoztatta. És hogy a kör körbeérjen: King nyíltan kiállt már Geert Wilders mellett is, amiért még saját párttársai is keményen bírálták.
Vadai Ágnes, a párt alelnöke írt az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának, az Európa jövőjéről szóló konferencia miatt.
A kormány által támogatott konferenciára meghívták többek között az angol származású, de Amerikában tevékenykedő Milo Yiannopoulos meleg szélsőjobboldali aktivistát, az alt-right mozgalom névadó trollját, aki azonban a pedofíliát relativizáló megjegyzése miatt már az amerikai alt-right számára is vállalhatatlan lett.
Rajta kívül meghívták többek között a német neonáci mozgalom ismert alakját, Götz Kubitscheket, valamint a szélsőbaltól a szélsőjobboldalig jutó, magyar származású brit Frank Füredit.
A konferencia záró előadását tartaná Csányi Sándor, ezért írt neki Vadai Ágnes, és azt kéri tőle:
gondolja át, akar-e a konferencián szerepelni.
Miután kiderült, hogy a szervezők Yiannopoulost is meghívták, a konferencia honlapjáról eltüntették a résztvevők nevét.
Antonio Tajani, az Európai parlament elnöke arra kérte Beata Szydlo lengyel miniszterelnököt, hogy gondoskodjon az európai honatyák biztonságáról Lengyelországban.
Az ügy előzménye az, hogy Katowicében a hétvégén szélsőjobboldali tüntetést tartottak, amelyen jelképesen felakasztottak néhány európai parlamenti képviselőt, akik megszavazták azt a határozatot, mely elítélt egy korábbi szélsőjobboldali felvonulást Varsóban.
Beata Szydlo lengyel miniszterelnök elítélte a katowicei szélsőjobboldali tüntetést , de azt üzente Antonio Tajaninak: figyeljen oda jobban azokra a képviselőkre, akik Lengyelország ellen szavaznak az európai parlamentben.
Varsó és Brüsszel között több kérdésben is vita folyik. Az Európai Unió különösen kifogásolja a lengyel bírósági reformot, mely csökkenti a bírák önállóságát és megnöveli a kormányzat befolyását az igazságszolgáltatásban.
Ha a Szabadságpárt adja az alkancellárt az új osztrák kormányban, akkor együtt lobbizhatnak Orbán Viktorral az Oroszország elleni szankciók feloldása érdekében az Európai Unióban. A Szabadságpárt ugyanis Vlagyimir Putyin pártja Ausztriában.
A szélsőjobboldali párt – amely minden valószínűség szerint bekerül a kormányba – már régóta jó kapcsolatokat ápol Moszkvával, egykori vezére, Jörg Haider is tett korábban látogatást az orosz fővárosban. Amikor pedig tavaly Norbert Hofer hajszállal bár, de elveszítette az elnökválasztást Ausztriában, a Szabadságpárt vezetői az orosz fővárosba siettek, hogy aláírjanak egy ötéves együttműködési szerződést Putyin Egységes Oroszország pártjával.
„Mindkét párt a patriotizmus szellemében kívánja nevelni az ifjúságot”
– hangsúlyozza az akkori szerződés. Ez nemigen utal a múltra, hiszen a Szabadságpártot egykori SS tagok alapították 1956-ban, miközben Putyin családja abban a Leningrádban élt, ahol hatszázezer civil halt éhen, amikor a német csapatok gyűrűbe fogták Oroszország második legnagyobb városát.
De hát az már régen volt: ma Putyin keresi és meg is találja a szélsőjobb pártokat és szervezeteket Európában. A francia Marine Le Pen a választások előtt látogatott el Moszkvába, ahol Putyin pénzügyi támogatást ígért a Nemzeti Frontnak, amely azonban így sem nyert Franciaországban.
A Szabadságpárt tagadja, hogy pénzügyi támogatást kapna Moszkvától.
De választási programjának része, hogy ha hatalomra kerül, akkor küzdeni fog azért, hogy az EU feloldja a 2014-ben Oroszországgal szemben, a Krím-félsziget annektálása miatt bevezetett szankciókat. A Szabadságpárt szerint az annexió jogos volt.
Különösen érdekes Johannes Gudenus bécsi alpolgármester szerepe. A 41 éves politikusra nagy jövő vár Ausztriában. Ő a tanulmányait részben Moszkvában végezte, folyékonyan beszél oroszul, és persze kiváló kapcsolatokkal rendelkezik Oroszországban. Szergej Zseleznyak, a moszkvai Duma elnöke ugyan szerepel az EU tilalmi listáján, de ő írta alá a szerződést a Szabadságpárttal, és ezért részt vehetett a Szabadságpárt kongresszusán.
Minderről Eva Zelechowski újságírónő számolt be a Deutsche Welle-ben. Az újságírónő nemrég könyvet adott ki ezzel a címmel: Putins rechte Freude, azaz Putyin jobboldali barátai.
Ha a Szabadságpárt adja majd az alkancellárt, akkor Ausztria elkezd majd lobbizni az orosz szankciók feloldása érdekében
az Európai Unióban, éppúgy mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Vagyis ezen a téren kialakulhat egy osztrák-magyar együttműködés az európai diplomáciában – állapítja meg a Deutsche Welle.
A Nyugat és a Kelet közötti szakadékot jelzi a szélsőjobboldali, populista pártok erősödése, például az, hogy az Alternative für Deutschland (AfD) bekerült a német parlamentbe – ezt mondta Daniel Dettling, a német re:publik – Institut für Zukunftspolitik nevű, pártoktól független német elemzőintézet vezetője a FüHünek. Szerinte a hagyományos pártoknak üzentek a szavazók. Arról is beszélt, hogy a magyar-német viszonyban semmilyen változást nem okoz a választás, mert Németországban „senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.” Daniel Dettlinggel egy varsói konferencián beszélgettünk.
Daniel Dettling
Annak, hogy egy szélsőjobboldali-populista párt a harmadik helyet szerezte meg a választáson, milyen következményei vannak a német politikai életre?
Az biztos, hogy a politikai rendszer és általában a napi politika sokkal bonyolultabb lesz. A két nagy párt sokat veszített, ketten együtt majdnem 14 százalékot. Nem is folytatják a közös kormányzást, vagyis egy nagyobb, szélesebb körű koalícióra van szükség, a kereszténydemokraták mellett a liberálisok és a zöldek együttműködésével – ez lehet a Jamaica, a pártok színeire utalva.
A probléma az, hogy
a liberálisok és a zöldek eléggé ellentétes dolgokat gondolnak
sok mindenről. Az FDP a liberális gazdaságpolitikában hisz, a zöldek inkább baloldaliak, és természetesen fontos nekik a környezetvédelem. Ugyanakkor a vezetőik ismerik egymást, mondhatni, barátok, ezért én optimista vagyok, hogy a koalíció kitart a következő négy évben.
Ami még fontos, hogy a nagy pártok megijedtek, mondhatni, riadókészültségben vannak a populista szélsőjobboldal miatt. Főleg a CSU, a CDU bajor testvérpártja. A pártelnök, Horst Seehofer, az Önök miniszterelnökének, Orbán Viktornak nagy barátja, különösen ideges, hiszen eddig mindig 50 százalék fölötti, vagy akörüli eredményt ért el, most meg 38-at, vagyis rengeteget veszített. Így viszont a CSU akár az instabil faktor is lehet, mert jövőre tartományi választások lesznek, ezért nem valószínű, hogy aktívan részt akarnak venni a kormányzásban.
Az biztos, hogy ez egy érdekes időszak Németországban.
Nem vagyunk ahhoz szokva, hogy szélsőjobboldali populisták üljenek a parlamentben, hiszen ez most először fordul elő a második világháború óta. Egyébként főleg Keleten szavaztak rájuk sokan, a volt NDK-ban ők lettek a második legnagyobb erő. Ez is jelzi, mekkora a szakadék Kelet és Nyugat között.
Populista, illetve szélsőséges pártoknál gyakran tapasztalható, hogy ahogy nőnek, úgy erősödnek a párton belüli törésvonalak is. Az AfD esetében Frauke Petry társelnök már be is jelentette, hogy ő nem ül be a frakcióba. Várható esetleg az ellentétek további éleződése, esetleg egy pártszakadás is?
Baden-Württembergben ez már meg is történt, az ottani tartományi parlamentben már két frakciójuk van.
Két irányzat van a párton belül: az agresszív, idegengyűlölő, illetve a valamivel nyitottabb, pragmatikusabb, kevésbé ideológiai alapokon álló.
Az nyitott kérdés egyelőre, hogy ezek az ellentétek párton belüli szakadáshoz vezetnek-e, vagy elintézik párton belül.
Az viszont biztos, hogy a szavazókat nem érdekelték az ilyen belső konfliktusok, hanem figyelmeztetni akarták a nagy pártokat. Úgy is mondhatjuk: sárga lapot kaptak a hagyományos pártok. Az emberek azt akarják, hogy a pártok oldják meg a problémákat, többek között a bevándorlás kérdését. Ez lesz szerintem az egyik legnagyobb kihívás: meg kellene alkotni az új, bevándorlásról szóló törvényt.
Ilyen most ugyanis nincs Németországban.
A hatóságon múlik, hogy befogadják-e egy menedékkérő kérelmét, vagy nem. Ha elutasítják, akkor ugye vissza kellene küldeni oda, ahonnan jött, de ha mondjuk nincs útlevele, akkor ez már nem megy. Szükség lenne tehát egy modern bevándorlási törvényre, ki kellene mondani, ki az, aki jöhet, és ki az, aki nem.
Az új politikai helyzet hogyan befolyásolhatja az Európai Unió jövőjét?
Én azt gondolom, hogy ez egy lehetőség az Európai Uniónak. Franciaországban ugye Emmanuel Macront választották elnöknek, aki nagyon EU-párti, erősebb, egységesebb uniót akar. Angela Merkel pedig nagyon pragmatikus,
ő képes arra, hogy létrehozza a francia-német alkut,
amelyet remélhetőleg aztán a keleti államok is követnek majd. Kialakulhat egyfajta egyensúly: Franciaország lesz a változások motorja, Németország meg megvalósíthatóvá alakítja őket.
Ami biztos: az egyik fő kompromisszumnak annak kell lennie, hogy Németországnak az eddiginél több pénzt kell áldoznia az EU-ra. Az alternatíva ugyanis még többe kerülne. És ha ezt nem tesszük meg, akkor a populisták is folyamatosan ki tudják majd használni például a görögök nehéz helyzetét.
Átfogó, fenntartható reformokra van szükség,
amelyeket az EU többi tagállama is elfogad.
Az elmúlt időszakot valamilyen szinten tekinthetjük a jobboldali populizmus és a szélsőjobboldal sikertörténetének. Most ugye az AfD bekerült a német parlamentbe, Franciaországban Marine Le Pen ugyan nem nyerte meg a választást, de ott volt a második fordulóban, és akkor még nem beszéltünk például Lengyelországról vagy Magyarországról. Mi az ilyen pártok sikerének a titka?
Sok mindenből tudnak profitálni. Ilyen többek között a továbbra is meglévő ellentét a „Kelet” és a „Nyugat” között. Kihasználják a globalizáció veszteseit. Sokan kulturálisan érzik magukat vesztesnek, az üzeneteik nekik is szólnak. Nem mindenki van arról meggyőződve, hogy a jövő, amerre tartunk, jobb lesz, nem értik, hogy miért jó, ha a nők dolgoznak, jogokat kapnak a melegek, vagy befogadjuk a bevándorlókat.
Ezt ugyanis senki nem magyarázta el nekik.
Sokan azért ellenzik az ilyen újdonságokat, mert nem értik, hogy szükség van például a bevándorlásra, mert öregszik a társadalmunk és egyre kevesebben dolgoznak. Bizonyos területeken munkaerőhiány van.
Sokáig erről nem beszélt senki, csak a szélsőjobboldal. És az ő üzenetük egyszerű:
„Mi majd megoldjuk a problémát,
megvédjük a régi világot, a régi értékeket.” Nagyon fontos a nyelvezet, amit használnak. A tényeket is mindig értelmezik, körítést adnak hozzájuk, az érzelmekre akarnak hatni.
És persze nagyon komolyan hozzájárul a sikerükhöz az is, hogy sokan csalódtak a hagyományos pártokban.
Daniel Dettling
A múltban azt lehetett látni, hogy egy-egy politikai ideológia, irányzat megerősödése ideiglenes volt, utána mindig egy másik kerekedett felül. Várható most is majd valamikor egy liberális fellendülés?
Ha úgy vesszük, Németországban már meg is van ennek a jele: az FDP megduplázta szavazatainak számát. De fontos megjegyezni, hogy korábban ők ultraliberálisok, vagy neoliberálisok voltak, de a kudarcok után megtanulták, hogy változtatni kell. Most már elfogadják, hogy nem lehet mindent a piacra bízni, a problémák megoldásához az államra, még a bürokratákra is szükség van.
Egyelőre a tanulási folyamat közepén vannak, de ha nem lesznek sikeresebbek, az csak a szélsőjobbnak jó. Egyébként Németországban pont ez az aggodalom tarthatja össze a koalíciót.
Várható-e változás a magyar-német viszonyban a választások után?
Semmi nem fog változni. A magyar pozíció Németországban eléggé elszigetelt, legalábbis Bajorországon kívül.
„Senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.”
Sőt, sokan aggódnak miattuk.
De azért én optimista vagyok, hogy javulni fog az EU és a magyarok, vagy épp a lengyelek viszonya. Egy dolgot ugyanis mindenkinek meg kell érteni: ezeknek az országoknak időre van szükségük. Szeretnek kicsit kívülállónak lenni, megmutatni, hogy mások, mint a többiek. Érzékenynek kell lenni a többieknek arra, hogy a félelmek itt nagyobbak, mint máshol. És afelől pedig nyugodtak maradhatunk:
Az izraeli kormányfő fia, Jáir Netanjahu posztolt a Facebookon egy olyan képet, amely szerint Soros György a gyíkembereket, ők az illuminátusokat, ők pedig az izraeli ellenzék vezetőit irányítják.
Nem csak Magyarországon divat a sorosozás és háttérhatalmazás a kormánypárt vezetői körében. A Háárec vette észre, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök 25 éves fia, Jáir posztolt a Facebook-oldalára egy meglehetősen furcsa képet, amelyhez csak annyit írt: „tápláléklánc”.
A képen Soros György a Földet lebegteti egy gyíkember előtt, aki egy alkimista szimbólumot lógat egy fekete ruhás, az antiszemita karikatúrákra emlékeztető figura elé, aki valószínűleg az összeesküvés-elméletek kihagyhatatlan alakjait, az illuminátusokat akarja jelképezni. Ő három alakot irányít: Ehud Barak volt miniszterelnökök, Eldad Janivot, a Netanjahu-ellenes tüntetések egyik vezéralakját, és Meni Naftalit, aki a miniszterelnök felesége, Szara Netanjahu elleni vádemelés kulcsfigurája.
A posztolt fotó egy nyíltan antiszemita kép „továbbfejlesztett” változata,
amely főleg rasszista és összeesküvés-elméleteket terjesztő oldalakon tűnt fel. Egyik első megosztója egy olyan fehér felsőbbrendűséget hirdető férfi volt, aki neonáci és Holocaust-tagadó szervezetekkel áll kapcsolatban. Az eredeti képen még nincs Soros, ott a gyíkember az illuminátuson keresztül egy, antiszemita karikatúraként ábrázolt ortodox zsidót irányít, aki egy hamburgert lógat egy amerikai pólót viselő rozmár elé.
Jair Netanjahu posztját
az amerikai szélsőjobboldal egyik prominens alakja, a Ku-Klux-Klán egy korábbi vezetője,
David Duke már népszerűsíti is a Twitteren. Duke egyébként Donald Trump régi támogatója – erről itt írtunk korábban.
Megemlékezett róla a neonáci Daily Stormer című lap is, ők többek között „igazi testvérnek” (total bro) nevezik az ifjabbik Netanjahut.
Jáir Netanjahu leadja szavazatát, szülei társaságában Fotó: MTI/EPA/Pool/Uriel Sinai
Miután a Háárec cikke megjelent, Jáir Netanjahu tagadta, hogy antiszemita lenne, szerinte épp az újság az. Az egyik érintett, Ehud Barak annyit írt a Twitteren, hogy a miniszterelnök fiának pszichiáterhez kellene fordulnia. Arra lenne kíváncsi, hogy
„ezt hallják a gyerekek otthon? Ez öröklött, vagy egy spontán mentális betegség?”
Jáir Netanjahunak nem ez az első botránya. Többször is voltak már furcsa Facebook-posztjai, nemrég pedig egy szomszédjával veszett össze. A szomszéd ugyanis észrevette, hogy nem szedi össze a kutyája után az ürülékét, és amikor ezt szóvá tette, Jáir Netanjahu egyszerűen bemutatott neki.
Bár Steve Bannon és Gorka Sebestyén Fehér Házból való távozása után sokan azt gondolták, hogy mérsékeltebb irányt vesz majd Donald Trump is, erre kicsi az esély. A charlottesville-i neonáci erőszak és terrortámadás után egyértelművé vált: Trump az első elnök, aki nem hajlandó elítélni a szélsőjobboldalt, sőt, adott esetben nyíltan támogatja. Valójában ez nem meglepő: egyrészt múltja tele van ilyen elemekkel, másrészt részben nekik köszönheti, hogy elnök lett.
Terror Charlottesville-ben
Augusztus 12-én szélsőjobboldali tüntetést tartottak a virginiai Charlottesville-ben. Az úgynevezett alt-right rendezvényén
felvonultak horogkeresztes zászlókat lobogtató neonácik, mások antiszemita jelszavakat skandáltak, és ott voltak a Ku-Klux-Klán tagjai is.
Összeverekedtek az ellentüntetőkkel, majd miután a rendőrség feloszlatta a felvonulást, egy 20 éves férfi, James Alex Fields kocsijával az ellentüntetők közé hajtott, megölt egy fiatal nőt, több ember pedig megsérült.
A terrorista anyja később azt mondta, ő úgy tudta, hogy fia egy alt-right gyűlésre megy, amelyet azért tartanak, hogy Trumpot támogassák. Fields maga regisztrált republikánus, szavazott is a tavalyi elnökválasztáson. A Facebookon rendszeresen tett közzé Trumpot támogató bejegyzéseket, de olyanokat is, amelyet arra utaltak, hogy náci nézeteket vall.
résztvevők a charlottesville-i tüntetésen Forrás: Wikimedia Commons
Azzal, hogy Trumpot támogatja, közel sincs egyedül az amerikai neonácik között. A Vox megfogalmazása szerint
a charlottesville-i felvonulás egyfajta coming-out party volt:
a szélsőjobb szinte minden ága megjelent. Ott volt például a fehér felsőbbrendűséget hirdetők egyik vezető alakja, Richard Spencer is – az alt-right kifejezést korábban ő terjesztette el. Az is ő volt, aki Trump megválasztása után konferenciát szervezett Washingtonban, ahol többen náci karlendítésekkel reagáltak arra, hogy „Hail Trump”-ot kiabált. Spencer nem volt hajlandó elítélni a terrortámadást sem, azt mondta, nem is biztos benne, hogy Fields szándékosan hajtott az ellentüntetők közé.
De a tüntetésen megjelent a Traditionalist Worker Party nevű szélsőjobboldali szervezet is, amelynek vezetője, Matthew Heimbach is régi Trump-támogató: tavaly egy kampánygyűlésen, Kentuckyban zaklatta is az ellentüntetőket.
Trump reakciója
Kutatók szerint a charlottesville-i tüntetés annak is a jele volt, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető szélsőjobboldaliak jobban részt akarnak venni a politikában – ez pedig elválaszthatatlan attól, hogy
Trump rendszeresen az ő retorikájukat használja,
amikor támadja a muszlimokat, a bevándorlókat, ráadásul sokszor globális összeesküvésekről beszél.
A charlottesville-i terrortámadás után két napig nem is ítélte el a rasszista erőszakot, inkább a médiát hibáztatta. Első nyilatkozata után a Daily Stormer című neonáci lap meg is dicsérte: „Nagyon, nagyon jó. Isten áldja őt” – írták.
Két nappal később végül visszataszítónak nevezte a Ku-Klux-Klánt és a neonácikat. Azt mondta, „a rasszizmus gonosz, és aki erőszakot követ el a nevében, az bűnöző”.
Érdekes módon ezen a szélsőjobboldalon nem sértődtek meg. Richard Spencer annyit reagált rá, hogy
„értelmetlen zagyvaság volt, amit mondott, csak egy ostoba ember venné ezt komolyan
(…) Trump pedig nem ostoba.”
Fotó: MTI/EPA pool/Mark Wilson
Másnap aztán Trump tulajdonképpen igazolta is, hogy mennyire gondolta komolyan előző napi szavait. Sajtótájékoztatóján hevesen gesztikulálva, szinte kiabálva beszélt arról, hogy
„kiváló emberek voltak mindkét oldalon”,
de, ahogy a maga egyszerű nyelvezetével fogalmazott, „volt néhány rossz ember”, és az „alt-left” (ezt a kifejezést a Fox News hírhedt műsorvezetője, Sean Hannity használja gyakran) aktivistái ugyanúgy felelősek az erőszakért.
A testbeszéde alapján több elemző azt mondta: ez volt az igazi Trump, nem a hétfői visszafogott. Ezt erősítették meg a CNN Fehér Ház-i forrásai is, akik szerint „nem ez volt a terv”. Azt mondták, hogy a hétfői beszéd után Trump kifejezetten ideges volt, és többször is visszatért a témára.
A New York Times forrásai szerint tanácsadói kényszerítették a hétfői nyilatkozatra: lánya és veje, Jared Kushner, valamint John Kelly kabinetfőnök. Csakhogy lánya és veje utána elutaztak, Kelly pedig szorosan karba font kézzel, tekintetét mereven a földre szegezve állt a keddi beszéd alatt.
A kabinet többi tagja között is voltak olyanok, akik láthatóan nagyon kényelmetlenül érezték magukat.
David Duke, a Ku-Klux-Klán egy korábbi vezetője, Trump egy másik régi támogatója, aki szintén ott volt Charlottesville-ben ezután a Twitteren megköszönte Trumpnak, hogy „elmondta az igazságot”. Hasonlót írt Spencer is.
Thank you President Trump for your honesty & courage to tell the truth about #Charlottesville & condemn the leftist terrorists in BLM/Antifa https://t.co/tTESdV4LP0
Ez már a sokadik alkalom volt, hogy Trumptól azt várták (saját pártja is), hogy határolódjon el a szélsőjobboldaltól, de ő nem tette. A PBS-nek Gabriel Sherman újságíró azt mondta: Trump „őket is a koalíciója részének tekinti”.
Trump múltja
Trump múltjában sok jele van annak, hogy ennél többről van szó, és
a rasszista nézetek tőle sem állnak távol.
Miközben a legtöbb kérdésben gyakran változtatja a véleményét, abban következetes, hogy gyakran tesz ilyen kijelentéseket.
90 évvel ezelőtt Queensben a Ku-Klux-Klán körülbelül ezer tagja összecsapott a rendőrökkel. Donald Trump akkor 21 éves apját, Fred Trumpot is letartóztatták ezután, igaz, bíróságra nem került az ügy (ami nem volt szokatlan akkor). A Vice szerint több bizonyíték is arra utal, hogy Fred Trump a klán tagja volt.
Fiát is annak szellemében nevelhette, hogy a fehérek felsőbbrendűek. Donald Trumpról például 1973-ban írt először a New York Times: ugyanis az Igazságügyi Minisztérium beperelte őt és apját, mert diszkriminációt alkalmaztak. Ekkor 14 ezer lakásuk volt, amelyeket kiadtak, de
a fekete jelentkezőket legtöbbször elutasították.
Végül peren kívüli megegyezésre jutottak.
Forrás: Wikimedia Commons
A Vox további példákat is összeszedett Trump múltjából. A nyolcvanas években egy volt alkalmazottja azt mondta róla, hogy amikor Trump elment a kaszinójába, a főnökök minden fekete alkalmazottat elküldtek szem elől. 1991-ben az Atlantic City-beli Trump Plaza Hotel és Casino korábbi vezetője idézte könyvében. Eszerint Trump arról beszélt neki, hogy „gyűlölöm, ha feketék számolják a pénzemet (…) az a fickó lusta, de talán nem tehet róla, a lustaság a feketék vérében van”.
2011-ben sokan rasszista támadást láttak amögött is, hogy lelkesen propagálta azt az álhírt, miszerint Barack Obama nem is Amerikában született. Saját kampányában aztán
a mexikói bevándorlókat erőszakolónak és drogkereskedőnek nevezte, a muszlimokat pedig listázni akarta.
A Twitteren meg olyan hamisított statisztikákat osztott meg, amelyeket rasszisták gyártottak.
A kampánya alatt gyakran támadta a „globalizmust” is – ez is egy, a szélsőjobb által használt kifejezés, idegengyűlölő, antiszemita felhangokkal. Az az összeesküvéselmélet áll mögötte, hogy bizonyos csoportok (a „háttérhatalom”) a fehérek és a keresztények elnyomásával világuralomra törnek.
Kapcsolat a szélsőjobboldallal
A szélsőjobboldal a kampánya alatt egyébként szinte egységesen felsorakozott Donald Trump mögé. Elsősorban persze az alt-right, a Steve Bannon által vezetett Breitbarttal, amely
lelkesen terjesztett Trumpot támogató féligazságokat és álhíreket is.
Bannon egyébként azzal védekezett a szélsőjobboldali vádak ellen, hogy lehet, hogy vannak rasszisták, antiszemiták, homofóbok a szimpatizánsaik között, de nem ők a többség. Az Investigative Fund Twitteren végzett elemzése szerint azonban a szélsőséges hashtageket használók zöme általában a Breitbartot is követi.
Trump mögé állt az Alex Jones vezette InfoWars nevű, álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjesztő oldal is – Jones-nak Trump maga köszönte meg a támogatást. Azért viszont már komoly bírálatok is érték, amikor David Duke is bejelentette, hogy Trumpot támogatja – ezt pedig Trump sokáig nem volt hajlandó visszautasítani.
Trump rendeleteket ír alá, a háttérben Steve Bannon Forrás: Wikimedia Commons
A kapcsolat a választás megnyerése után is megmaradt. Bannon ugye bekerült a Fehér Házba, Trump pedig rendszeresen olvassa a szélsőjobboldali internetes troll, Charles Johnson GotNews című honlapját, a New York Times szerint februárban többen is láttak onnan kinyomtatott cikkeket az elnök asztalán az Ovális Irodában.
Ráadásul hivatalba lépése után megvonta a támogatást egy olyan programtól, amely fiatal fehér rasszistákat próbált deradikalizálni. Pedig
neki és stábjának is tudnia kellett, hogy a rasszista szélsőjobboldal potenciális veszélyt jelent.
A Foreign Policy ugyanis megszerzett egy májusi jelentést, amelyet az FBI és a Belbiztonsági Minisztérium közösen készített. Ebben figyelmezették a kormányt, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok már eddig is jóval több támadást hajtottak végre 2001 óta, mint bármelyik másik szélsőséges csoport. A jelentés szerint a támadásaik száma nőni fog, és ezek akár halálosak is lehetnek.
Az adatok szerint egyébként 2007 és 2016 között Amerikában a hazai szélsőségesek 372 gyilkosságot követtek el: 74 százalékát szélsőjobboldaliak, 24 százalékát iszlámisták, a maradékot pedig szélsőbaloldaliak.
Hosszú út vezetett idáig
A Southern Poverty Law Center szerint a szélsőjobboldal az elmúlt évben sikeresebb volt abban, hogy bekerüljön a politikai fősodorba, mint előtte 50 évig. A rasszizmus ugyan mélyen beépült az amerikai társadalomba, most viszont a legmagasabb szintig is elért. Az alt-right ugyanis az elmúlt években sikerrel értelmezte újra a fehér nacionalizmust.
Ez a folyamat persze nem Trumppal kezdődött. Kurt Andersen amerikai közíró hamarosan megjelenő Fantasyland: How America Went Haywire című könyvében ezt a folyamatot elemzi, amelynek kivonata a The Atlanticben is megjelent.
Andersen egészen a hatvanas évekig vezeti vissza, hogy mostanra egy olyan világ alakult ki, ahol egyre többen hiszik, hogy nagy összeesküvés, egy háttérhatalom áll minden mögött: az AIDS-től a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokon át a védőoltásokig és gyilkosságokig. A Public Policy Polling felmérése szerint
az amerikaiak 15 százaléka erősen hisz abban, hogy a média és/vagy a kormány titkos, elmét befolyásoló jeleket sugároz a tévéhirdetésekben,
újabb 15 százalék ezt elképzelhetőnek tartja. Nem véletlen, hogy egy olyan ember lett az elnök, aki szemmel láthatóan szintén hisz ezekben.
Andersen szerint a hatvanas évek eszmetörténeti áramlatai közül jónéhány tekinthető ennek az előfutárának, a baloldali gondolatok közül is. Példaként említi azokat, amelyek a mentális betegségek létezését elkezdték „puszta elméletként” kezelni, vagy a mindent megkérdőjelező, sokszor még a valóságot is csak „társadalmi kitalációnak” nevező posztmodern gondolatokat, vagy épp azokat, akik szerint a tudomány egyfajta babona, és minden „igazságot” egyenrangúnak kell tekinteni. Szerinte ennek hatására kezdtek elmosódni a határok a valóság és a fikció között, ezért szaporodtak meg többek között az ufóészlelések is a hetvenes években.
Polgárjogi tüntetés a hatvanas években Forrás: Wikimedia Commons
A 60-as évek eleinte egyébként a baloldali gondolatok győzelmét hozták: a feketékre is kiterjesztették a polgári jogokat, előrelépések történtek a környezetvédelem, a női jogok, a szociális juttatások terén.
A jobboldal számára ez fenyegetést jelentett,
hiszen sok, korábban biztosnak hitt kapaszkodópontot aláásott. Ráadásul gazdasági válság is kezdődött, nem véletlen, hogy a fehér középosztály is egyre inkább vevő lett a rendcsinálást hirdető nixoni programra – féltek, hogy elvesztik a kiváltságaikat.
Sorra alakultak a különböző, a liberális vívmányok ellen küzdeni akaró szervezetek is, például a befolyásos John Birch Társaság. A folyamat Reagan alatt a hidegháborús retorikához való visszatéréssel folytatódott, még a vietnami háborút is újraértelmezték (erről is szól többek között az egyik legelismertebb amerikai történész, Robert Buzzanco Vietnam and the Transformation of the American Life című könyve).
A nyolcvanas évek végére a jobboldalnak sikerült elérnie, hogy eltöröljék a média kiegyensúlyozottságáról szóló törvényt, ami szabad utat nyitott például Rush Limbaugh szélsőjobboldalhoz közeli rádióműsorának is. Neki a kilencvenes évek elején Roger Ailesszel társulva már tévéműsora is volt. Ailes aztán 1996-ban Rupert Murdochhal megalapította a Fox Newst, ahol szintén gyakran adnak teret összeesküvés-elméleteknek.
Az információs forradalom, az internet elterjedése tovább segítette az ilyen csoportokat, hiszen sokkal könnyebben rátalálhattak egymásra. Ráadásul, ahogy azt Michael Barkun már 2003-ban, az A Culture of Conspiracy című könyvében megírta, az áltudományok, összeesküvés-elméletek, okkultizmus szorosan összefüggenek: ha valaki az egyikre keres az interneten, óhatatlanul is belefut más, hasonló témákba, és egyre jobban magával ránthatja a közeg (és akkor még a Facebook-csoportok sehol nem voltak).
Kurt Andersen szerint a (szélső)jobboldalon
egyre több olyan társaság alakult, amely a paranoid összeesküvéselméletekre alapozza magát, és ezek egyre befolyásosabbak lettek
– elég csak a már említett Alex Jonesra gondolni. Elméleteiket olyan sikeresen terjesztették, hogy a Public Policy Polling szerint a republikánus szavazók 34 százaléka hiszi azt, hogy egy titkos háttérhatalomnak van egy terve arra, hogy az egész világot uralja.
Ezek a gondolatok egyre inkább megjelentek a fősodorban is. 2008-ban még a republikánus elnökjelöltek háromnegyede mondta, hogy hisz az evolúcióban, 2012-ben már csak a harmada, tavaly pedig egyetlen egy: Jeb Bush.
Forrás: Flickr / Gage Skidmore
Egy ilyen gondolat indította be Trump politikai karrierjét is (az álhír, hogy Obama nem Amerikában született), és ez a közeg segítette a felemelkedését. Hiszen
ő maga továbbra is terjeszti az összeesküvés-elméleteket:
a Foxon arról beszélt a kampány alatt, hogy egy másik republikánus elnökjelölt-aspiráns, Ted Cruz apjának köze volt a Kennedy-gyilkossághoz, megígérte, hogy nyilvánosságra hozza, ki rombolta le „valójában” a World Trade Centert 2001 szeptemberében, és a Twitteren továbbra is rendszeresen posztol álhíreket.
Azt sem szabad azért elfelejteni, hogy, ahogy a New Yorker is megjegyzi, nem a szélsőjobboldal adja Trump bázisának zömét, de ők nagyon elkötelezzetek felé – ő pedig nagyon hálás nekik.
A jövő
A Brookings Intézet szerint Trump elidegenedett a pártja elitjétől, hat hónap alatt szinte semmilyen eredményt nem tudott felmutatni. Népszerűsége történelmi mélypontra zuhant, a Gallup szerint elfogadottsága már csak 34 százalékos.
Ezért is gondolták páran azt, hogy Steve Bannon távozása egy gesztus a pártelit felé, Trump ezzel elveszíti egy fontos tanácsadóját, és talán mérsékeltebb hangnemre vált.
Csakhogy Bannon befolyása nem csökkent.
Egyből visszavette a Breitbart vezetését, és be is jelentette, hogy háborút indít Trump néhány tanácsadója ellen (többek között Kushnerre és Kelly kabinetfőnökre gondolhatott), neki viszont nem akar kárt okozni. Azt mondta, hatékonyabban segítheti az elnököt kívülről, és „aki az utunkba áll, azzal háborúba megyünk”.
Steve Bannon Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
Trump keddi, phoenixi beszédét a Breitbart meg is dicsérte. Ott egyébként Trump fél órán keresztül beszélt Charlottesville-ről, többek között olyanokat mondott, hogy szerinte a média „beteg”, és a baloldal felelős az egészért, de, ahogy fogalmazott, „visszavesszük történelmünket és örökségünket”.
Nem várható tőle, hogy mérsékeltebb hangot üssön meg.
Egy korábbi kampánytanácsadója, Sam Clovis személyében egy olyan embert jelölt a Mezőgazdasági Minisztérium fő tudományos posztjára, aki szerint a klímaváltozás hülyeség, az azonos neműek házassága pedofíliához vezet, Obama pedig nem amerikai – vagyis pont ugyanazokat a szélsőjobboldali nézeteket hangoztatja, mint ő. Saját állítása szerint egyébként Clovis még ufót is látott.
Pénteken pedig Trump kegyelmet adott Joe Arpaiónak, az arizonai Maricopa megye rasszista seriffjének, a szélsőjobboldal egyik ikonjának, aki sokáig zaklatta a helyi latino közösséget, bőrszínűk alapján gyanúsított meg embereket, és hiába tiltotta meg neki ezt egy bíró, folytatta a gyakorlatot, ezért börtönre ítélték. Az Amerikai Szabadságjogok Uniója szerint az, hogy Arpaio kegyelmet kapott, „a rasszizmus elnöki támogatását jelenti”.
Többen, például Peter Simi, a Chapman Egyetem szociológiaprofesszora, attól is tartanak, hogy a radikálisok a következő időszakban még erősebbek lesznek. Annyi biztos, hogy a szélsőjobboldal egyre több felvonulást tervez, Richard Spencer például a következő hónapban a Floridai Egyetemen tartana egyet.
A virginiai Charlottesville-ben tüntettek szélsőjobboldaliak, mert el akarták vinni Robert Lee konföderációs tábornok szobrát. Egy kocsi szándékosan az ellentüntetők közé hajtott, egy ember meghalt. A kormányzó rendkívüli állapotot hirdetett. Később egy rendőrségi helikopter is lezuhant.
A városban az alt-rightnak nevezett szélsőjobboldali mozgalom (Trump támogatói, zászlóshajójuk az utóbbi hónapokban a magyar kormánymédia által is gyakran idézett, összeesküvés-elméleteket terjesztő Breitbart portál) tartott tüntetést. Ellentüntetők is megjelentek,
a két csoport összecsapását a könnygázgránátokat is bevető rendőrségnek kellett megfékeznie.
Többen megsérültek és letartóztatások is voltak. A rendőrség azonban nem közölt adatokat.
Terry McAuliffe kormányzó rendkívüli állapotot hirdetett, elfogadhatatlanak nevezte a történteket, és közölte, hogy
„a szólásszabadság nem az erőszak szabadságát jelenti”.
Az erőszakot a Twitteren Trump is elítélte – de csak általánosságban, nem említve a szélsőjobboldalt.
Két órával az első összecsapások után
egy autó nagy sebességgel, szándékosan az ellentüntetők közé hajtott.
Többen megsérültek, a CBS szerint egy ember, egy 32 éves nő meghalt, 19-en megsérültek, öten közülük életveszélyben vannak. A sofőr egy 20 éves fehér férfi volt.
A CNN szerint nem sokkal később lezuhant egy rendőrségi helikopter, a rajta utazó
két rendőr meghalt.
A rendőrség közleménye szerint „közbiztonsági akcióban” vettek részt.
A demonstrációt a szélsőjobboldaliak azért szervezték, mert a város el akarja távolítani Robert Lee szobrát. Lee a polgárháborúban a déli rabszolgatartó államok seregének a parancsnoka volt.
Az alt-rightosok mellett
sok neonáci is megjelent a tüntetésen, valamint a Ku-Klux-Klán tagjai is.
Olyan, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető fajvédők is tüntettek, mint Richard Spencer és David Duke (a Ku-Klux-Klán volt vezetője) Sokan katonai egyenruhában, pajzsokkal érkeztek, volt aki náci karlendítésékkel üdvözölt másokat.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
