Kérem, az tagadhatatlan, hogy a magyar nemzet mindig is lovagiasságáról volt híres, annak idején Mária Terézia sem kellett csalódjon bennünk, mikor a pozsonyi országgyűlésen a segítségünket kérte, karján a kisded Második Józseffel, meg is kapta életünket és vérünket – bár zabot, na, azt nem kapott. Mit is mondott?
„Ügyeinket minden felől veszély fenyegeti. Veszélyben ezen ország koronája., veszélyben saját személyünk és kedves gyermekeink. És elhagyatva mindenektől, a magyaroknak annyi történeti emlékek által híresztelt fegyvereihez, ősi vitézségéhöz és hűségéhöz folyamodunk, hűségökre bízzuk magunkat és gyermekeinket, erősen bízva, hogy e veszélyekben tanácsukat és segélyöket tőlünk meg nem vonandják.”
A tekintetes Karok és Rendek meg természetesen közfelkiáltottak: „Vitam et sanguinem pro rege nostro!” („Életünket és vérünket királyunkért!” – ne feledjük, Mária Terézia a pragmatica sanctio szerint királynak számított, és fiúsítva volt). Hiába, no, lovagias nép vagyunk. A legújabb kutatások azt is pedzegetik, hogy Sir Lancelot neve az Artúr-legendakörben Szent Lászlóéból ferdülhetett Lancelottá: tudja a csoda, tény, hogy a Szent László előtt élt Geoffrey of Monmouth még nem ír a saját Grál-legendájában semmiféle Lancelotról, ő először a későbbi Chrétien de Troyes-nél fordul elő, aztán végső, kulcsfontosságú szerepét Sir Thomas Mallorynál nyeri el, de azóta nincs is Camelot nélküle. És hát László királyunk is lovagias volt a hölgyekkel, gondoljunk csak a leányrabló kun vitéz esetére, habár ott az elrabolt hölgy is besegített neki.
No, de a lovagiasság elvitathatatlan tőlünk. Nem is csoda, hogy még manapság is, világszerte hozzánk fordulnak a bajba kerülő szüzek és kevésbé szüzek, mint Lancelot lovagias népéhez. De leginkább akkor, ha úgy gondolják: meggyűlt a bajuk a szaracénokkal. És megéri nekik a magyar kormányhoz folyamodni.
Leginkább anyagilag éri meg
Kérem, fordult már hozzánk grófnő is, Natalie Contessa af Sandebergnek nevezte magát, aki azt állította: elköltözött Svédországból Magyarországra, ugyanis Skandinávia lakhatatlanná vált a menekültek miatt. Olyan rossz már ott a közbiztonság. Csak különös grófnő volt, mint kiderült – de a választási kampány alatt tele volt vele a kormánysajtó.
Nem született ő sem Natalienak, sem Contessának de még af Sandbergnek sem. Menekültként érkezett Svédországba, édesanyjával, Nagy A. néven. Édesanyja még a hetvenes évek végén hagyta el Magyarországot, sokáig egy olasz menekülttáborban élt, ott született a későbbi kontessz is, az édesapja egy orosz emigráns volt. Később jutottak mostani nevükhöz, házasság révén.
Nos, vannak kanyargós életutak, az enyém sem piskóta, ez eddig még csak kuriózum. Az viszont már érinti a grófnő szavahihetőségét, hogy az Index kiderítette: Svédországban elítélték volt, éspedig hétrendbeli rágalmazásért, közbizalom elleni bűncselekményért és zaklatásért. Sőt, azt is bebizonyították róla, hogy amikor Stockholmban megtámadták volna a metrón saját állítása szerint, ő épp Båstadban élt. Mi több, még az sem igaz, hogy 2018-ban „menekült” volna Magyarországra: már 2016-ban itt élt, a Budai Vár egyik legdrágább épületében bérelt magának hosszabb távra lakást, de ott összeveszett a tulajdonossal. Van az úgy, kérem.
Azonban az Index tényfeltárásnak az lett a következménye, hogy a nemes „grófnő” feljelentést tett Dezső András kolléga ellen, akit a szintén nagyon lovagias magyar bíróság el is ítélt, tárgyalás nélkül, védelem nélkül, pusztán a vád alapján – rendben, nem tömlöcre, de jogállamban akkor sincs ilyen.
Viszont most megint kampány van, megint bajban lévő szűz sikolt a magyar kormány segítségéért
A tegnapi Magyar Idők írja:
„A magyar miniszterelnökhöz fordult segítségért Silvana Heissenberg. A művésznő a Magyar Idők és a köztévé segítségét kérte, hogy felhívása eljusson Orbán Viktorhoz.
Mélyen tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök úr!
Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért azt mondhatom: még van Európában olyan államférfi, mint ön. Engedje meg, hogy kifejezzem a külpolitikája iránti elismerésemet. Világosan és érthetően beszél arról, milyen veszélyei vannak a nyugat-európai menekültpolitikának, és nem engedi, hogy mindezen veszélyek Magyarországot is elérjék.
Nem árulja el a saját hazáját és népét, mint ahogyan ez Németországban megtörténik. Több éven át voltam sikeres színésznő és modell Németországban; egészen addig, amíg nyilvánosan bírálni mertem a német kormány menekültpolitikáját.
Attól a pillanattól a német televíziós csatornák mellőztek és megrágalmaztak; szélsőjobboldalinak bélyegeztek csak azért, mert ki mertem mondani a véleményemet, és felhívtam a figyelmet a 2015-től tartó tömeges bevándorlás, illetve invázió veszélyeire.
Soha semmilyen pártnak nem voltam tagja. Németországban az illegális bevándorlás következtében 2015 végétől robbanásszerűen megnőtt a bűnözés, ezt a rendőrségi adatok is mutatják. Németország-szerte a migránsok naponta követnek el erőszakos cselekményeket, rablásokat, betöréseket, szociális csalásokat, súlyos testi sértéseket, nemi erőszakot, gyilkosságokat, terrormerényleteket – ezek nagy részét azonban a sajtó elhallgatja.
A német nők félelemben élnek, sötétedés után nem mernek kimenni az utcára. A szülők féltik a gyermekeiket. A nagyobb rendezvényeket, a karácsonyi vásárokat betonoszlopokkal védik, és géppisztolyos rendőrök járőröznek.
A mi kormányunk, vagyis a német kormány semmit sem tesz annak érdekében, hogy megvédje a lakosságot. Épp ellenkezőleg, mindent elkövet annak érdekében, hogy az országot a kultúránktól idegen emberekkel elárassza. Ez nem más, mint haza- és nemzetárulás.
Megfogalmaztam egy kritikus hangú levelet Angela Merkelnek, az írás egész Európában ismertté vált. Könyvet is írtam tapasztalataimról és a németországi állapotokról, kiadót azonban nem találtam. Az utolsó reményem Magyarország! Kedves miniszterelnök úr! Nyugat-Európának, mindenekelőtt a hazámnak, Németországnak szüksége van az ön segítségére, hogy megakadályozzuk a végső pusztulást.
A Marokkóban aláírt migrációs paktum lehetővé teszi, hogy bárki szabadon bejöhessen Németországba, csak Afrikából 300 millióan akarnak Európába jönni. Mindent megtennék annak érdekében, hogy segíthessem az ön munkáját.
Az európai parlamenti választásokkal még van esélyünk arra, hogy minden jobbra forduljon – ennek érdekében szívesen lennék részese az ön kampányának.
Szívélyes üdvözlettel:
Silvana Heissenberg”
Hát, Orbán lovag, nincs mese: páncélba, nyeregbe, szüzek sikoltanak nagy bajukban!
Érdekesek ezek a szüzek, ugyanis mindig kampány idején kerülnek bajba, máskor még az unikornisok is az ölükbe hajtják a fejüket, de ha Magyarországon választási kampány van, rögtön ellenük fordul a Balsors. Itt már mást nem lehet tenni, jó lovag, bele kell bújni a bojlerbe, felhúzni a kályhacsövet a karunkra, tölcsért a fejünkre, előreszegezni a partvist és indulni a bajvívásra.
Fel, legendás győzelmekre, hogy legyen majd mit megénekeljenek a strébergi mesternyalnokok!
Kicsit nem értem, miféle segítséget kér a hölgy: úgy gondolja, Orbán lovag verje ki a szaracénokat mind egy szálig Európából? Vagy úgy, hogy részt venne az uniós kampányában, méltányos összegért? Mert ha ez utóbbi a helyzet, azt szerződésnek, munkaajánlatnak hívják, nem lovagi segítségnek. Akkor castingelni kell, nem bajt vívni.
Mert arra gondolni sem merek, hogy ezeket a bajban lévő szüzeket amúgy toborozzák, a kampányhoz.
Csak arra hívnám fel a figyelmet ezzel szemben, hogy szegény Lancelotnak légyen magyar vagy nem magyar, sosem volt szerencséje a nőkkel. Sem Elaine-nel, a Vízbenfőtt Szűzzel, aki Galahadot szülte neki (holott Sir Lancelot neve is az volt, hogy „a szűzies”), sem Guinevrával.
Szóval, a lovagiasságnak is megvannak a maga veszélyei.
De azért nem kétlem, hogy majd nagyon, de nagyon komolyan vesszük majd a szüzeket és a bajaikat.
Nem lesz olcsó.
