Címke: Policy Agenda

Elemzik a választási vereség okait a Fideszben. Egyelőre nem dőlt el, hogy mennek tovább a keménykedés és felbomlasztás útján vagy megpróbálnak stílust váltani. Netán jön a „jó rendőr-rossz rendőr”.

Javában zajlik az október közepi önkormányzati választási vereség okainak elemzése a Fideszben, különösen a megismételt szavazások, köztük a jászberényi affér után. Az már látszik, hogy mostanra leálltak azzal az önámító sikermagyarázattal, hogy „ismét narancsba borult az ország”. Ami ugyan igaz, ha az összes szavazatot nézzük. A megyei önkormányzatokban impozáns, kétharmados fölényt értek el újból, de ez az ötezernél kisebb településeken leadott voksok miatt jött össze.

Ledönthetetlennek ismert bástyák omlottak le

A valóság lassan eléri a stratégiaalkotókat és a médiahátteret is. Hogyan lehetséges az, hogy szinte korlátlan pénzügyi fölény birtokában ekkora térvesztés lett az eredmény a nagyobb településeken. Ahogyan elemzésében a Policy Agenda (PA) írja, a Fidesz 2010 óta nem szembesült ekkora problémával, mint az októberi önkormányzati vereség és annak következményei. Nem csak Budapesten és a nagyvárosokban, hanem

a budai őskonzervatív körzetek mellett számos kisvárosban is erodálódott a Fidesz többsége,

amelynek egyik szimbóluma a 2010 óta jobboldali vezetésű Jászberény, ahol a megismételt választáson óriásit buktak a kormánypártok. Egy hónapja még alig 14 szavazattal maradtak alul, de ahelyett, hogy elfogadták volna a vereséget, kiharcolták az új választást. A jászberényiek azonban mintha erre inkább bedühödtek volna, a Fidesz immáron 3758 szavazattal kapott ki, azaz 50-50 százalékos döntetlen közeli helyzetből 62-34-es kínos vereségbe lavírozták magukat.

Maradtak persze kormánypárti fellegvárnak számító kisvárosok, vagy éppen visszaszerzettek. Kiskunhalason 69 százalékkal, Makón 67 százalékkal, (a meghódított) Dombóváron 62 százalékkal, (a visszavett) Hajdúszoboszlón 61 százalékkal nyert a Fidesz. Más kisebb városokban azonban az ellenzékiek és/vagy a lokálpatrióták nagyon elverték a Fidesz jelöltjeit.

Orbán Balázs, a Miniszterelnökség helyettes vezetője hétfőn a parlamentben azzal érvelt a jászberényi fiaskó kapcsán, hogy ott a jobbikos (amúgy összellenzéki) győztes polgármester elbújt a Közösen Jászberényért Egyesület „álcivil” szerveződés mögé. Arról hallgatott, hogy a Fidesz is több helyütt ugyanezt a módszert választotta. Például Szegeden és Hódmezővásárhelyen sem pártcímkéket használt a Fidesz-KDNP támogatottja. De budapesti kerületekben is. Például Óbudán, ahol amúgy előzetesen kis esély mutatkozott arra, hogy kibillentsék a hatalomból a botránymentesen kormányzó Bús Balázst. Ehhez képest a kerületet 1990 óta nagyobb részben vezető jobboldal az összes egyéni körzetet is elbukta.

Jászberény mellett nagyon sok kisebb lélekszámú városban nyert elképesztő arányban az ellenzéki jelölt: Tiszaújvárosban 68 százalékkal, Pomázon 66 százalékkal, Gyömrőn 67 százalékkal. Nem mellesleg olyan kisvárosokban kapott ki a Fidesz, ahol arra még a kormánypártban sem számított senki, így például Érden vagy Cegléden.

Több rétegű a baj

Úgy tűnik, hogy a Fideszben nem fordítottak figyelmet arra, hogy a budai bázisukban zajló számukra kedvezőtlen fordulatot megértsék, a törzsbázisuk erózióját megállítsák. Budát az önkormányzati választáson majdnem teljesen elvesztették. Ha

a kisvárosokban és a hagyományosan konzervatív környékeken tovább zajlana a Fidesz tradicionális táborának „kimosódása”,

akkor 2022-ben számukra kockázatos helyzetben indulhat harcba a párt az országgyűlési választásokon.

Érdemes ehhez hozzátenni, hogy a baj ennél is nagyobb. A Fidesz meghatározó társadalmi csoportokat veszített el nagyobb részt vagy szinte teljesen. Az értelmiség „kiszaladására” jellemző, hogy olyan konzervatív, korábban megingathatatlan Fidesz-támogató elmék, mint Pálinkás József, már nyíltan lázadnak és valamilyen politikai formáció létrehozásán dolgoznak. A fiatalokat lényegében elbukta a Fidesz, akiket sikerült mozgósítani, az apolitikusságból kilendíteni, azoknál egyértelműen a Momentum látszik nyerőnek.

A Fidesz számára maradt a községi-kisvárosi, jellemzően 55-60+-os életkorú, alacsony iskolázottságú, nyomorultan élő, ezért könnyen függőségben tartható réteg. Ők

most még hozzák a két és félmillió körüli szavazat jó részét, de társadalmi bázisként egyre kevesebbet érnek.

Merre indulnak?

Az útkeresésre példa, ahogyan reagáltak Budapest „elestére”. Először teljes együttműködést ígértek, és a látszat is az volt, hogy komolyan gondolják, ami elhangzott Karácsony Gergely és Orbán Viktor között. Aztán jött az iparűzési adóról beterjesztett törvénymódosítás, ami elsősorban a fővárost, de olyan, szintén elbukott nagyvárosokat dönthet be anyagilag, mint Miskolc, Pécs. Majd a válasz kormányzati szintről, hogy nem lépnek ki a BKV finanszírozásából. A korábbi ígéretet nyomban megszegő – az előzetes konzultációt a szokásos módon mellőző – beterjesztési mód mindenesetre nem sok jót vetít előre. Ahogyan az se, amit szintén egy mozdulattal toltak be a parlamentbe, hogy minden építési engedélyezést áttesznek a helyi önkormányzatoktól a kormányhivatalokhoz.

Talán ez is a töprengés közbeni bizonytalankodás része. A közeljövőben eldől, hogy legalább úgy tesznek-e, mintha a „tigris áttér a főzelékes kosztra”, vagy marad az erő alkalmazása. Mert azt azért látni kell, hogy olyan törvényt aligha alkothatnak, hogy „kivéve a gyevi bírót”: ezek a betartások a többségi fideszes – de legalábbis nem ellenzéki, független – helyhatóságokat is sújtani fogják.

Ha maradnak ezen a pályán, az egy irányú (zsák)utca.

Az egyértelműen látszik, hogy alig várják a pillanat(oka)t, hogy elsősorban Karácsonyt és az ellenzéki kerületi vezetőket rajta kapják komoly hibákon.

Bugyuta piszkoskodások és rutinos bomlasztás

Eddig inkább megmosolyogtató kísérletek történtek. Tíz (!) nappal a választás után – amikor még zajlottak a jogorvoslatok – az egyik fideszes portál máris elkészítette a tíz „nagy botrány” listáját, amit aztán néhány más orgánum szó szerint utánközölt. Most pedig egy hasonló kormánymédium beszámolót kért a főpolgármestertől arról, hogy az elmúlt hetekben mikor mivel utazott: bringával, tömegközlekedéssel, netán autóval. A válaszra – nem vezet nyilvántartást – az Origo természetesen jött a „lebuktatással”, hogy Karácsony igénybe veszi a szolgálati kocsit is.

A rutinok azért működnek. Győrött még a választás előtti napokban sikerült szétrobbantani a teljes egységet, amikor a helyi Jobbik jelöltjei hirtelen „rájöttek” arra, hogy nekik nem tetszik a nyáron tető alá hozott teljes együttműködés. Most Budafokon kínálták meg sikerrel posztokkal a két MSZP-s képviselőt, javukra fordítva ezzel az erőviszonyt a fideszes polgármester melletti képviselő-testületben.

És az eddigi kíméletlenség

A parlamenti képviselők brutális, demokráciákban példátlan megregulázási kísérlete arra vall, hogy nem tettek le az ellenzék megroppantásának szándékáról. Ahogyan zavartalanul folytatódik a társadalom mélyrétegeiben a „rendszerépítő” erőszakos átalakítás is. Például a szakképzésben az állam kudarcának a szülőkre testálása, amivel elsősorban szegény sorsú családok tíz- vagy százezrei kénytelenek szembe nézni azzal, hogy minden gyerektámogatási összeget (is) elvesz tőlük a kormány.

Lehet tehát, hogy igazuk van a PA-ban, amikor úgy vélik: az eddig történtekből,

úgy tűnik, a Fidesz egyelőre nem látja szükségét önkorrekciónak.

Folytatni kell mindent, ahogy eddig, az ellenzéki összefogás felbomlasztása elég lesz a 2022-es parlamenti választások megnyeréséhez. Amiért persze az érintettek egy része maga is tesz, amikor a régi reflexek szerint (vélt) erőfölénnyel kezdi meg működését. Lásd pesterzsébeti koalíció felbomlását, miután (a fideszes polgármester melletti) balközép többség első intézkedése az volt, hogy a szoci-DK-s tömb az ülés előtt beterjesztve alaposan megemelte a képviselői fizetéseket. Vagy később a zuglói affér, amelyben Horváth Csaba szintén saját szakállára nyújtott ugyancsak egyeztetés nélkül előterjesztést az új parkolóórák vételére – éppen olyan ügyben, ami egyike volt a Fidesz fővárosi bukásának, s amiben az MSZP a háttérben oly szépen együttműködött velük.