Nem szeretnénk több hírt kapni ma.
Címke: polgármester
A hülyeség megtörtént, (ne) felejtsük el – II.
Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik – mondta cinikusan a felelősök védelmében az igazság legfőbb őrnője, valamint a heti észosztók szószólója. És különben is örüljünk, hogy egyetlen szóval sem hangzott el a felelősök között Soros vagy hazai alteregója Gyurcsány neve sem.
Múlt héten szerda hajnalban több rendőrautóval vitték be a rendőrségre Csóka-Szűcs János gyulai Momentum-tagot. Rémhírterjesztéssel vádolták, mert megosztotta Hadházy Ákos egy bejegyzését, és hozzátette: a kormány a gyulai kórházban is kiüríttetett 1170 ágyat.
A vádat végül pénteken ejtették, a „Momentumos János” pedig a mai napon kapta vissza a lefoglalt informatikai eszközeit, valamint a rendőrségi dokumentumokat. Ezekből
kiderült, hogy a feljelentést maga Görgyényi Ernő, Gyula fideszes polgármestere tette meg.
Fekete-Győr András az alábbiakat nyilatkozta az esetről:
„Gulyás Gergely és Varga Judit is cinikusan reagált az esetre. Azt mondták, hogy jogállamban ilyen előfordul, az ügyészség pedig tette a dolgát, és megszüntette az eljárást. Csakhogy ma kiderült, hogy jóval többről volt szó, mint egyszerű rendőri túlbuzgóságról: maga a fideszes polgármester, Görgényi Ernő jelentette fel Jánost.
Ez az eset jól mutatja, milyen is a helyi fideszes kiskirályok világa:
az 50-es évek házmester-mentalitását képviselő polgármester feljelenti, majd saját rendőreit küldi a város egyik polgárára, ha az neki nem tetszőt posztol.
A rendőrség pedig még túl is teljesíti a “Polgármester Úr” kérését, és hajnalban, több autóval száll ki a rémhírterjesztőhöz.
Pontosan ebből lett elege több millió magyarnak a tavalyi önkormányzati választásokon – és ebből lesz elege még többeknek 2022-ben és 2024-ben.
Gyula polgármesterének viszont ennyi idő sem jár: a feljelentéssel méltatlanná vált a pozíciójára és a közéleti szerepvállalásra. Azonnal távoznia kell Gyula éléről.” – áll a Momentum elnökének közleményében.
Kollégiumok vagy olimpiai falu?
Gulyás Gergely miniszter nyilatkozata szerint az atlétikai világbajnokság ügye eldőlt, hiszen mindkét érintett kerület, Csepel és Ferencváros önkormányzata támogatja annak megrendezését.
Amit Ferencváros hétfőn, a fővárosi testület pedig várhatóan szerdán a támogatás feltételéül szabott illetve szab, azzal a kormány egyetért. Vagyis egyetért mind azzal, hogy a majdani atlétikai stadion körül épüljön ki az emberek szabadidejét szolgáló zöldterület, s magát a stadiont is használhassák majd a tömegsport céljaira is, és épüljön meg Ferencvárosban a „diákváros”, mind pedig azzal, hogy öt év alatt költsenek 50 milliárd forintot a budapesti alap- és járóbeteg szakellátás, tehát az önkormányzati egészségügy fejlesztésére.
Valóságos idillt látunk, a Fidesz-kormány és a Fidesz legyőzésével létrejött önkormányzatok szép egyetértését. Ahogy az önkormányzati választás másnapján mindenki az együttműködésről beszélt, íme, a kölcsönös együttműködésre irányuló szándék közös elhatározásokban ölt testet: a főváros és a Ferencváros elfogadja azt, amit a kormány akar, a kormány pedig elfogadja, amit a főváros illetve Ferencváros új vezetése akar.
Nem vagyok én ettől boldog.
Évek óta mondjuk, hogy elfogadhatatlan, ahogy az Orbán-kormány az adófizetők pénzét stadionokra és egyéb, az élsportot szolgáló beruházásokra költi. Labdarúgó stadionok szerte az országban, a Népstadion helyére épült Puskás Aréna, világbajnoki uszoda, birkózó csarnok, kézilabda csarnok és a többi. Mindez a költségvetésből, a magyar adófizetők pénzéből. És akkor most még jön az atlétikai stadion. Mindez, valamint a „diákváros” is valójában azért épül, hogy mire Orbán legközelebb olimpiára pályázik, a létesítmények meglegyenek. (A „diákváros” lesz az olimpiai falu.)
Vannak a világnak nagy országai, amelyek megengedhetik maguknak, hogy presztízsüket, nemzetközi elfogadottságukat olimpia rendezésével növeljék. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, a Szovjetunió illetve Oroszország, Kína, Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Brazília, Mexikó, Olaszország, Spanyolország. Kis országként utoljára 1952-ben Finnország rendezett sikerrel olimpiát, azóta csak – az olimpiai eszméhez történelmileg kötődő – Görögország szánta erre rá magát, katasztrofális gazdasági következményekkel.
Olyan, nálunk sikeresebb kis országok, mint Ausztria, Csehország, Norvégia, Svájc, Svédország nem próbálkozik ilyesmivel, és ettől függetlenül magas a nemzetközi presztízsük. Nagyobb országok városai is ma már inkább visszalépnek az ilyen tervtől, mint legutóbb Boston, Hamburg vagy Róma.
Magyarországon nem működik a józan mérlegelés.
Orbán olimpiai terve lépésről-lépésre valósul meg Budapestre hozott világversenyekkel, amelyekhez új meg új létesítmények épülnek, amíg fel nem épül az egész olimpiai infrastruktúra. Mármint a sportlétesítmények, mert a város közlekedésének a teljes megújítása szóba sem jön. Sem a hármas és négyes metró meghosszabbítása, sem a csepeli és ráckevei HÉV bevezetése a Kálvin térig és így összekapcsolása a metróhálózattal, hogy csak a legfontosabb példát említsem.
Amikor a kerületi és fővárosi önkormányzat hozzájárul a kézilabdacsarnokhoz és az atlétikai stadionhoz, akkor az olimpiai építkezéssorozat következő lépéseibe egyezik bele.
Természetesen az adófizetők pénzéből, hiszen erre nem lehet EU-pénzt fordítani (nagyon helyesen).
Mindez attól függetlenül helytelen, hogy hajlandó-e a kormány pénzt adni a fővárosi önkormányzati egészségügyre.
Az Országos Széchényi Könyvtár Ferencvárosba költözésére irányuló javaslatot végképp nem értem. Ezzel ugyanis a kerületi polgármester egyetértését fejezi ki azzal, hogy a Könyvtárat – a Nemzeti Galériához és tudományos intézetekhez hasonlóan – rengeteg közpénz elköltésével kiköltöztessék a Várból, s azt kormányzati presztízscélokra fordítsák.
Itt szerepértelmezési dilemmával állunk szemben.
Egy hozzászóló nem értette korábbi írásomat olvasva, hogy mi a különbség a polgármester vagy főpolgármester illetve a felelős országos politikus szerepe között. A polgármester vagy főpolgármester szempontjából az az érdekes, hogy a kormány törekvésének támogatása fejében kap-e a kormánytól támogatást a maga törekvéséhez. A felelős országos politikus a kormány törekvését nem mint egy alku egyik tételét nézi, hanem önmagában mérlegeli annak helyes vagy helytelen voltát.
Vajon ha képviselőként ülne az Országgyűlésben, megszavazná-e a költségvetési vitában az egymást követő, az élsportot szolgáló beruházásokat?
Polgármesterként, főpolgármesterként is akkor jár el helyesen, ha elvégzi ezt a mérlegelést, még ha, minthogy nem országgyűlési képviselő, nem is kell ebben hivatalból országos szempontokat követnie. Ezt hiányolom – általam egyébként nagyon nagyra tartott, a Fideszt legyőző – polgármestereink eljárásából. Holott Újbuda új polgármestere, László Imre a „szuperkórház” ügyében megmutatta, mi a helyes viselkedés: polgármesterként is országos politikus módjára mond véleményt. Nem azért mondja, hogy a Szent Imre Kórház bázisán, és nem zöldmezős építkezéssel kellene Dél-Buda központi kórházát létrehozni, mert az neki mint kerületi polgármesternek előnyösebb, hanem mert az ország és benne Budapest sokkal olcsóbban, gyorsabban és biztonságosabban jutna hozzá a szükséges gyógyító kapacitáshoz.
Megismételt választások: nem jött be a Fidesznek
Tíz helyen volt megismételt önkormányzati választás vasárnap. Jászberényben a minimális ellenzéki győzelem helyett brutális többséggel lett polgármester Budai Lóránt. Szekszárdon két körzetben újból az ellenzék győzött. Litéren is az ellenzék polgármester-jelöltje nyert. Várföldén most is a „kamuválasztók” miatt nem lett érvényes eredmény.
Összességében nem jöttek be a Fidesznek az egy hónap elteltével megismételt helyi választások amelyekre tíz helyen került sor fellebbezések nyomán. A legnagyobb érdeklődés Jászberényt övezte, ahol négy hete a helyi egyesület jelöltje, Budai Lóránt minimális, 14 szavazattal előzte meg a kormánypártok eddigi polgármesterét, Szabó Tamást. Utóbbi nyújtott be panaszt, amit a bíróság is elfogadott.
Az új választáson aztán Budai valósággal hengerelt.
A valamivel több, mint 40 helyett ezúttal 60 százaléknál is nagyobb részvétel mellett csaknem 3800 (!) szavazatkülönbséggel Budai lemosta Szabót.
Szintén sokan figyeltek Szekszárdra, ahol két választókerületben újráztak a lakosok. Az első forduló alapján a fideszes polgármesternek éppen két fős ellenzéki többségű képviselő-testülete alakult ki. Most
még több szavazattal megtartotta a helyi egyesület által indított képviselőhelyeket az ellenzék.
Komlón a fideszes polgármesterről és a képviselőről kellett részleges újraszavazást rendezni. A testületben ellenzéki többség lett, a városvezető kis különbséggel nyert egy hónapja. Az eredmény maradt, a különbség csökkent, alig 31 szavazattal lett végül polgármester Polics József.
Litéren (Veszprém megye) mindenféle kalamajka kísérte az első polgármester-választást. Szoros, az újraszámoláskor megfordult eredmény, majd eltűnt szavazólapok színesítették a négy héttel ezelőtti voksolást. Most a korábbi két szavazatnyi differencia hatra nőtt, maradt tehát az ellenzéki polgármester.
Az érdekes helyek közé tartozik Nyésta. A borsodi kistelepülésen nem lett eredmény, mert hirtelenjében megsokszorozódott a bejelentett választók száma, akiket senki nem is ismert vasárnap néhány kamuszavazóval csökkent a névjegyzék, akiknek azonban változatlanul nincs itteni lakcímük. A választókat ezúttal is autóval hordták egész nap szavazni, ami törvénytelen. Az eredmény ugyanaz: nincs eredmény, alighanem megismételt választás lesz.
Várfölde (Zala megye) hasonló esetet élt meg, megugrott a választók száma a lakcímbejelentések következtében. A helyi választási bizottság ugyanúgy nem állapított meg eredményt, mint egy hónapja. Új választás lesz.
Hírek az elefántcsonttoronyból
Néhány napja motoszkál bennem a gondolat, ha a miniszterelnökről lehúztam a keresztvizet etikátlan döntései miatt – mondjuk például a Borkai ügyben -, akkor illene megjegyezni, hogy a másik oldal sem szeplőtelen. Sőt, az önünneplésén túl egyenesen beteríti a mocsok, ha a kormányon lévőkkel nem is veheti fel a versenyt.
Már hallom az ellenzéki olvasók hangját: miért foglalkozik a FüHü ezzel, amikor találhat a kormánynál százszorta több és nagyobb volumenű korrupciót, csalást, lopást; vagy ne bontsuk meg a kialakult összefogás amúgy sem igazán erős összekötő szálait. Annyiban tökéletesen egyetértek, hogy ne bontsuk meg, annyiban viszont nagyon nem, hogy ha eltűrjük és nem beszéljük ki, ezek a szálak nagyon hamar szétszakadnak, mert senki sem óhajtja az összefogásban magára venni a másik sarát.
Azt is írtam korábban, hogy az ellenzéknek önkormányzati hatalomhoz jutva nem csak arra kell figyelni, milyen csontvázak lapulnak meg a Fidesz vezette városvezetők jól zárható szekrényeiben, hanem arra is, hogy sem maguk, sem összefogásbeli társaik ne zárhassanak el újabbakat.
Jobb, ha mindenki megjegyzi: nincsen kis vagy nagy korrupció, és a csalást és lopást sem aszerint kell megítélni, kisebb vagy nagyobb mértékű-e, pláne nem aszerint, hogy az ellenzék követi el vagy a Fidesz.
Egyszerűen jelzők nélkül korrupció, csalás és lopás létezik, amelyet jogállamban elkövetni bűn, és büntetést kell, hogy maga után vonjon. Ahol ezt bármilyen megfontolásból nem így ítélik meg, ott nincsen, de legalábbis nem működik jól a jogállam.
TGM HVG-ben megjelent cikke az erkölcs oldaláról világította meg az utóbbi hetek kétségtelenül legnagyobb botrányait: fideszes a Borkai-ügyet, az MSZP-s Lackner ügyét. Teljesen igaza van.
TGM okfejtése, mint egy világítótorony, pontos útmutatást ad a tévelygő közerkölcsnek.
Egyetlen baj van vele. A mai közerkölcsök felől ez nem világítótorony, hanem elefántcsonttorony. A világ már régen bezárta az erkölcsösséget egy elefántcsonttorony megközelíthetetlen magányába.
Őrzi, időnként mutogat rá, de nem használja. Szerintem a kulcsát sem tudják, hová tették. Így jó a legtöbbeknek, lehet rá hivatkozni, de a kulcsot senki sem keresi, nehogy a végén még kiszabaduljon.
Így az erkölcs annyit ér, mint a kereszt sokak szobája falán, ha nem ismerik, vagy talán az még rosszabb, ha nem tartják meg a tízparancsolat egyetlen törvényét sem.
Magyarázat I.
Tollam hegyére azért az MSZP-t tűztem, mert a médiában elhangzó szkeptikus megnyilatkozásokat olyan dühvel utasítják vissza (lásd Klubrádió, Megbeszéljük c. műsora), mintha éppenséggel tagtoborzóikon előre kellene időpontot kérni, mert csak így tudják garantálni a három óránál kevesebb várakozást a regisztrációnál. (Ha létezik ilyen párt, azt momentán Momentumnak hívják.)
Pedig az igazság az:
a kutya se kíván belépni az MSZP-be,
sőt, jelentősnek nevezhető az elvándorlás. Belegondoltak az MSZP vezetői, hogy mit jelent számukra elveszíteni egy Botkát, vagy éppen miért csak tőlük léptek ki azok az önmagukat jelölt-várományosnak tartó tagok, akiket végül mégsem választottak az összefogás jelöltjének? Olyan „elvhű szocdemek” voltak, akik azonnal mindent elárultak, amint nem kaptak legalább szűkebb pátriájukban vezető szerepet. Sokan nemcsak kiléptek, hanem el is indultak az összefogás jelöltjével szemben. Volt, aki átpártolt a Fideszhez, volt olyan is, aki függetlenként világosodott meg, és néhányan hajlandóak voltak a MSZP berkein belül maradni úgy, hogy a párt saját maga indította jelöltként az összefogás jelöltje ellen. Igaz, sok vizet nem zavartak, mindegyikük a futottak még kategória aljára kerültek. Legutóbb már olyan is elpártolt tőlük, aki MSZP tagként lett összefogás-jelölt és még nyert is.
Magyarázat II.
Ha Borkai polgármesterségéről joggal azt kérdezi az ellenzék, hogyan fog odaállni a város lakói elé, akkor ugyanez a kispesti polgármesterre is igaz.
Még akkor is az, ha nem ő személyesen szárítja a zacskónyi port, ha nem ő beszél, hanem róla is beszélnek munkatársai, bizalmasai.
Magánbeszélgetés? Igen. De hát az orgia is „magánügy”, mint tudjuk.
Mennyivel különb megítélés alá esik, ha Gajda Péter egészen megválasztásának éjszakájáig nem ismeri fel egyik legbizalmasabb munkatársának hangját és arcát, de utána nem sokkal a fel nem ismert munkatársat kizárják pártjából?
Azon nincsen mit meglepődni, hogy a kizárt Lackner Csaba az ártatlanság vélelmének védőbástyája alatt megőrzi képviselői mandátumát, de árulja el nekem valaki, hogyan fog tudni együtt dolgozni munkatársaival? Milyen erkölcsi alapon fog az őt megválasztók érdekei ügyében eljárni, ha minden lépésének árnyékában ott lesz az inkriminált mondat: „aki jól csinálja, az igazából nem a büdzséből veszi el, hanem olyan emberekkel köt szerződést, meg olyan eladások vannak, ahonnan a külső vállalkozóktól jön vissza.” Minden jegyzőkönyvben szerepelni fog az ellenzékben lévők (Fidesz) jogos kérdése: Lackner úr, Ön mennyit kap ebből vissza és mennyit kell osztania polgármesterének? Ez a mondat akkor is jogos és ül, ha Gajdos soha nem fogadott el egyetlen vasat sem.
Lackner sarát nem lehet egykönnyen lemosni.
Itt jegyezném meg, hogy mindkét szereplő az összefogás jelöltjeként nyert mandátumot. Lacknert kizárta pártja, de nem hallottam a többieket elhatárolódni se tőle, se Gajdostól. Itt utalnék Gyurcsány napirend előtti felszólalására, amit ugyan a fideszes képviselőkhöz és a miniszterelnökhöz címzett, de nagyon is jó lenne, ha mindenki magára venné, akinek a választások azt a szerencsétlen helyzetet eredményezték, hogy mandátumot szerzett. Akár az országgyűlésben, akár az önkormányzatokban.
Ugyanakkor nem hallottam, hogy a szintén hangos botrányt okozó XIV. kerületi rendeletek ügyében, vagy pláne a XX. kerületi fizetésemelési botrányban nyilvánosan legalább tiszta helyzetet teremtett volna az összefogás és benne az MSZP. Nem magyarázkodásra gondolok, attól csak abbéli rosszindulatom élesedik, hogy
azért kell rögvest megemelni a képviselői fizetéseket, hogy Lackner oktató jellegű szavait megfogadva magasabbról indulhasson a havi bér három-négyszeresére rúgó egyéb bevételek végösszege.
Control-copyval bemásolhatnám az erkölcsről és politikáról írt korábbi, de ide is vonatkozó eszmefuttatásomat:
az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt,
melyet bővebben a miniszterelnöknek írt nyílt levelemben taglaltam. A dilemma ugyanaz, csak és remélni tudom, hogy a megoldás nem ugyanaz lesz.
Szólhatna valaki az MSZP-ért aggódók közül a vezetésnek, hogy az összefogás ege fölött talán még most is kék az ég, de az MSZP fölött sűrű viharfelhők gyülekeznek! Ehhez olyan vezető kellene – a jelenlegi biztosan nem az -, aki ismeri Illyés Gyulát, ne adj isten, karizmával és önálló gondolatokkal is rendelkezik, aki képes felfogni, hogy „…növeli, ki elfödi a bajt.”
Hé nagyurak!
Csak szólok, hogy Gyurcsány a polgármesterek előtt elmondott beszéde felér egy második őszödi beszéddel! Nem ártana, ha az érintettek komolyan vennék. Vigyázat! Tanult a múltból, most elmondta mindenkinek!
Dr. Gémesi orvosi táskája
Gödöllőn sokadszor is Dr. Gémesi György nyerte a polgármester választást. Öt százalékot vert a Fidesz jelöltjére, negyvenkettőt az ellenzéki összefogáséra. Imponáló fölény. Mégsem boldog.
Az eddigi kényelmes többséget biztosító képviselő-testület mára maximum paritásos alapon, tehát kompromisszumos kényszerben fogja végezni munkáját, már ha a Fidesz képviselő-testületi tagjaiban erre meglesz a készség. Ha az elmúlt kilenc év tapasztalataiból indul ki Gémesi, hát nem csodálkozhatunk azon, hogy a testületbeli fölény semmissé válásával kapcsolatban homlokát ráncolja és időt kért, viszont figyelmünkbe ajánlotta Facebook bejegyzését.
„Ez nyáron készült kép, egy közel száz éves orvosi táskával a bolhapiacon. Nem azért tettem fel, mert készülnék vissza a hivatásomhoz. Nem is tehetném, mert tegnap újra bizalmat kaptam Önöktől a város vezetésére, ami ebben a helyzetben mérhetetlenül jólesett, megtisztelő és amit nagyon szépen köszönök Mindenkinek.” – kezdi a polgármester bejegyzését.
„Az eredeti hivatásom a gyógyítás, arra esküdtem fel és most szükség lesz rá, ezt is jelképezi a táska. Rajtam nem fog múlni.” – majd így folytatja: „…nem vesztettünk, igaz nem is nyertük meg a választást.”
Dr. Gémesi úgy gondolja együttműködési kényszer van amit szakmai alapon bárkivel el tud képzelni. Mindezt annak ellenére mondja, hogy a kampány során „sok a seb, a sérülés, de minden begyógyítható. Még akkor is, ha a sebek heggel gyógyulnak, de hogy gyorsabban gyógyuljanak, segít ennek a táskának a 100 éves „tapasztalata, gyógyító bölcsessége ”
A sebeket gyógyító bölcsesség ügyében kerestük a polgármester választás vesztesét, aki ugyanakkor a képviselő-testületben sikerre vezette jelöltjeit, akiket sajnos jelen pillanatig nem sikerült elérnünk.
A nagy Manipulátor
Elégedett lehet az Ördög ügyvédje. Vagy inkább nevezzük a Nagy Manipulátornak. A 24.hu, a hvg.hu, az index.hu, a G7.hu portálok egymást licitálva tárják fel az egyre szélesedő üzleti kör panamáit amiben Borkai csak kispályás piti gazembernek tűnik.
Újabb és újabb nevek kerülnek elő és szinte mindegyik név ismerősen cseng valamelyik korábbi kétes ügylettel kapcsolatosan is. Mondhatnánk azt, hogy kiborult a bili, de hát uraim, egyrészt mindezt hosszú évekkel ezelőtt több portál is megírta, másrészt ez itt Magyarország, ahol a Fidesz kilenc éves szabadrablásának maximum annyi következménye lehet, hogy néhány városban ellenzéki polgármester és optimális esetben ellenzéki többségű képviselő-testület veszi át az irányítást az addigra kiürített kassza fölött.
Egyre világosabban látszik, hogy egy jól felépített médiahack lázában él az ország.
Adva volt Borkaiék orgiája. Valaki felvette és jó pénzért továbbadta. Ebben az országban túl nagy port ezzel nem lehet kavarni. Ahogy azzal sem, hogy egyesek degeszre tömik a közpénzek különböző machinációi által saját és gazdáik párnaciháját. Mindennapos esetek ezek, igazából szót sem érdemelnének ha… és ebben van az Ördög ügyvédjének, a nagy Manipulátornak elévülhetetlen szerepe: személyében egy olyan kommunikációs szakembert ismerhettünk meg, aki a már ismert tényeket és a megszerzett pikáns felvételt képes volt egyetlen jól adagolt és jól megszervezett médiakampánnyá felfűzni.
Továbbra is kitartok amellett a korábbi véleményem mellett, hogy a Kóté ikrek és a harmadik lány arcát kár volt anélkül kitakarni vagy, hogy legalább a kábszerezést ne bizonyítaná néhány fotó, mert enélkül a lányok jó eséllyel kártérítésért perelhetnek, mivel sem orgián részt venni – még másfél milláért sem – sem pályázati pénzhez jutni nem bűncselekmény, viszont ha bizonyíték nélkül megvádolnak valakiket az személyiségi joguk sérülését jelenti.
Borkai sorsa megpecsételődött. A Fidesz visszahívni, lemondatni nem tudja – Győr nem Mohács -, ezt a várost elveszíteni nem csak érzékeny seb a NER testén, de félő, hogy példája futótűzként végigfuthat minden városon ahol a kiskirályok kilenc év alatt nemcsak városukat gyarapították hanem saját és udvartartásuk javait is.
A fideszes éceszgéberek már javában készülnek a választások utáni napokra. Gyors forgatókönyvet készítettek a tűzoltáshoz: nemzetünk családvédő nagyasszonya szemét szemünkbe fúrva nem tartja példaértékűnek Borkai orgiáját, de a keresztény szabadság kiteljesedése nevében továbbra is alelnöki kebeléhez szorítva tartja pártjának védőszárnya alatt. A keresztény szabadság elsőszámú hírvivője szintén kiállt megtévedt báránya mellett, már csak azért is mivel semmit sem szeretne jobban elkerülni mint saját szemétdombjának Borkaiéhoz hasonló kapargatását.
Szakértőik pontosan kiszámolták mennyi szavazó veszett el botrány folyományaként. Osztottak szoroztak és konstatálták, hogy milyen mértékben inoghat a mérleg nyelve. Jócskán kilengett. Mentőötletként adta magát, hogy aprópénzért meg lehet venni néhány korpa közé keveredett nemzethű atyafit, akik ugyebár már „régóta” az Összefogás béklyóinak láncaiból szerettek volna szabadulni, de nem volt meg hozzá a kellő muníció. Megkapták. És helyre is állt a NER világ rendje. Előfordulhat, hogy Borkai így sem nyer, de földcsuszamlás nem várható Győrben. Elégedetten csettinthetnek a Fidesz boszorkánykonyháján szorgoskodó tanácsadók, ötletgyártók.
Mit mond erre a panamákhoz hozzászoktatott magyar polgár? Önmagában nem is az a baj, hogy ezek csalnak lopnak, de hogy nekem csak két kiló krumpli jutott, na látja ezt már nem tűrhetem!
Ha tényleg nem, vasárnap menjen el szavazni.
A grafomán tettestárs
Harmadik napja örvendeztet minket szaftos információkkal a magát Ördög Ügyvédjének nevező blog írója. Jól belelendült, néhány napig a nagyérdemű publikum számára érdekes, de a bennfentesek által már régóta közszájon forgó visszaélésekről írt, ami már csak azért is felkeltette a figyelmet, mert a blogíró mint közvetlen résztvevő a cinkos és tettestárs szerepét is magára vállalta.
Olyannyira, hogy kétséget sem hagyott afelől, hogy nem egyszer és nem kétszer ilyen események megtörténhettek, megtörténtek. Erről bizonyítékokkal ugyan egyelőre nem szolgált az önmagát is tettestársként emlegető szerző, így a nagyérdemű ingerküszöbét csupán az állítólag darabonként másfél millióba kerülő dolgos munkáslányok hiányos öltözete érhette el, kevesebbeket meg a győri polgármesternek látszó férfi pucér feneke (nemesebb testrész nem csak azért nem látható mert háttal áll a nagyérdeműnek, hanem lassú ringás közepette el is tűnik a fent említett dolgos munkáslányok egyikében), de ez kishazánkban inkább irigységet kiváltó momentum, mint skandalum. A fotó bulvárlapba illő hangzatos címmel igencsak alkalmas nagyszámú klikk begyűjtésére, mint olimpiai bajnokunk győri kiskirályságának aláásására. Az egész kísértetiesen hasonlítani kezd a kormányoldal vádaskodásainak mára az eredeti szándékkal ellentétes hatást kiváltó rágalomhadjáratára.
A beharangozott nagy bennfentesség megkívánná, hogy a sokéves börtönbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények halmazából is cseppentsen némi kézzelfogható bizonyítékot. Csalással, sikkasztással, korrupcióval, kábítószerügyletekkel vádolni lehet valakit, hivatkozni is lehet arra, hogy
a vádaskodásra semmilyen válaszlépés nem történt ami a blogíró szerint alátámasztja a közzé nem tett terhelő bizonyítékok meglétét.
Ha igaz az állítás akkor sem több így, mint zsarolásra alkalmas pozíció megteremtése. A vádak szóbeszéd szintjén évek óta közszájon forogtak csak egyetlen cetli sem került elő amit bizonyítékként lehetne értékelni.
Mondhatnánk elő a farbával, különben a bulvárlapok ingerküszöbét sem fogja elérni az újabb pikáns fotók közzététele. Ha én lennék a blog írójának a helyében és tényleg bizonyítani tudnám a leírtakat, akkor először a drogfogyasztásra vonatkozó anyaggal állnék elő, mert az igazán sokkoló tud lenni a választópolgárok számára. Na nem a kokain miatt, de az ötszáz eurót a kábszer felszívására használni olyan bűn, hogy elsőként nem a polgármester megváltozott tudatállapota jut a polgár eszébe, hanem, hogy forintra váltva milyen jól jönne most kifizetetlen számláik befizetésére. A kokaint nemigen irigyelnék, mert döntő többségük azt sem tudja milyen lehet felszippantani, az ötszáz eurós felhasználhatóságáról azonban nagyon sokaknak van fogalmuk. És azt se felejtsük el az irigység nagyon erős motiváció tud lenni még egy iksz bejelölése kapcsán is!
A mai napon közzétett fotókkal és videóval hatalmas hibát követett el az Ügyvéd úr, mert a lányok immár kitakart arccal felismerhetőkké és azonosíthatókká váltak. Bizonyos, hogy a blogíró neve így előbb kerül ki a netre, mint ahogyan a lányokat kihallgatja a rendőrség.
Ha a nyilvánosság felhasználásával saját seggét védi a blogíró, akkor elegendő lett volna a képeket eltakart arcokkal közzétenni. A megvádolt személyek állítólag pontosan ismerik az Ördög Ügyvédjét, ahogyan azt is, hogy miről és mennyi bizonyítékkal rendelkezhet a grafomán tettestárs, aki éppen úton van valamerre az infosztrádán.
Feltételezve persze, hogy létezik a tettestárs, és valóban ő az aki grafomániában szenved.
