Kezdőlap Címkék Pogány Judit

Címke: Pogány Judit

Pogány Judit kapja 2019-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját

0

A Színházi Kritikusok Céhe egy emlékezetes alakításokban gazdag életpályájú, önmagával a kíméletlenségig igényes, a közönséget maximálisan tisztelő nagy művész előtt tiszteleg az életműdíjjal – kezdi közleményét a Színházi Kritikusok Céhe

Pogány Judit több mint fél évszázada lépett először színpadra. Pályája felét a Csiky Gergely Színházban töltötte. Neve összeforrott azzal a korszakkal, amit kaposvári csodának szokás nevezni. Együtt indult Zsámbéki Gáborral és Ascher Tamással, s meghatározó színésznője volt Babarczy Lászlónak, Gazdag Gyulának és Gothár Péternek is. 1978-ban Zsámbékival együtt a Nemzeti Színházba szerződött, de két évvel később visszatért Kaposvárra. 1994-től egy évtizeden át szabadúszó művész, 2004-től az Örkény Színház tagja.

Alighanem a legsokoldalúbb magyar színésznő.

Játszott gyerekprodukciókban, operettben, musicalben, komédiákban, monodrámában. Igazi lételeme a tragédia, amelyben szélsőséges, nehéz körülmények között élő nők igazságát tudja ábrázolni. Alakításai soha nem egyoldalúak, a legmélyebb pokolban tengődők életében is felfedezi a humort, de a komédiások tragikus énjét is megmutatja. Maximalista. A legkisebb epizódfeladatot is alázattal és odaadó, elmélyült munkával formálja meg.

Színházi szerepeinek száma meghaladja a 160-at, s mintegy félszáz filmben és húsz tévéjátékban szerepelt. Nevét azok is ismerik, akik nem látták színpadon, hiszen számos animációs sorozat az ő hangjának is köszönhetően lett népszerű filmen vagy hangoskönyvként.

Van művész, aki sorsunk részévé válik, akkor is, ha ez nem áll szándékában.

Pogány Judit úgy beleépült az életünkbe, hogy lényegében magunkra emlékezünk, amikor szerepeit és munkáit próbáljuk felidézni. Látjuk a filmjeit, halljuk a hangját, s tudjuk, akkor volt velünk – ezer alakja közül épp abban az egyben –, amikor ez meg ez volt fontos nekünk. S már-már megnyugtató, és sokak számára vigasztaló is kicsit, ha tudjuk, hogy ebben a joggal sikeres, nagy és teljes életben nem ment azért semmi se könnyen, s „papírja”, például, máig nincsen. Van persze helyette számos díja, hazai és külföldi elismerése, s egy velünk szoros közelségben élt élete.

Bravúros mozgású, csipogó Pinokkióját hosszú időn át játszotta nagy sikerrel. Aztán egyszer csak megérett egy másként megnyilvánuló énje is: pályájának feledhetetlen állomása Charlotte Corday mély és sötét megszólalása a kaposvári Marat/Sade előadásban. Szerepeinek száma felsorolhatatlan. De volt ő önkormányzati képviselő is a rendszerváltás első éveiben, amikor hivatalnokokkal kellett szót értenie. S mai kollégái is ismerik kínosan pontos munkamódszerét, mindenre kiterjedő felkészültségét. Kérlelhetetlen igényessége elsősorban önmagával szemben nyilvánul meg. Az önkritikus aggodalom legyőzését jelenti, amikor – ahogy mesélik – premier után, végre, utolsónak érkezik meg öltözőjéből az ünneplők közé. A „kaposváriság” egyik jelképe ő, noha hosszú ideje Pesten dolgozik már.

Mindent képes eljátszani, és mindent el is tud játszani.

Okossága, ami a legjobb rendezőket sosem zavarta, ha kell, varázsütésre olvad el, egy-egy leépült figura kedvéért. Raktárában élére hajtogatva áll minden, ami egy alak megépítéséhez szükséges, s ha valami nem lenne ott, megkeresi, s meglesz az is. Hatalmas készlettára tán annak is köszönhető, hogy nem „töröl”, fájón és hibátlanul emlékszik mindenre, ami vele valaha is történt. Lehet, hogy megbocsát, de feledni nem fog, mert nem tud. Akire ránéz, azt óhatatlanul föl is méri, látsszék bármily szelídnek a pillantása. Megítél, s közben megörökít.

Gyermekeink gyerekkorába Vuk hőssé válása, unokáink estéibe Bogyó és Babóca számos, lélekkel és koloratúr technikával elmesélt kalandja épült be, neki köszönhetően. Hangja a haza egy része, viszik magukkal a külföldre menők. Ha visszajönnek, miatta is jönnek vissza. S akkor majd látják, hogy itt van, megvan, színpadon van, csodás szakmai teljességben.

Az életműdíjat Pogány Judit a Színikritikusok díjának átadó gáláján veszi át, amelyen az évad legjobbjait 15 kategóriában ismeri el a Színházi Kritikusok Céhe. A nagyközönség számára is nyitott eseményre szeptember 22-én 20 órai kezdettel kerül sor a Katona József Színházban, a gála rendezője Markó Róbert.

A szerelem himnusza

A franc vigye el, valahogy a történelem, a hatalom, az ostobán értelmetlen rendelkezések még a szerelembe is belegyalogolnak ezen a tájon. Az ember azt hihetné, hogy Leonyid Zorin a Szovjetunióban 1967-ben írt Varsói melódia című darabja ma már poros vacakságnak hat. Hát valahogy egyáltalán nem. Többen megkönnyezik a Hatszín Teátrumban Tompos Kátya és Adorjáni Bálint játékát, Kocsis Gergely rendezését, az Orlai Produkció égisze alatt.

 

Törőcsik Mari és Sztankay István legendás előadása volt ez mindössze egy évvel az ősbemutató után, a Katona József Színházban. A beszámolók szerint ez jelentette filmes sikerei után Törőcsik színpadi színésznőként való elfogadásának egyik fordulópontját. Ifjúkoromban Pogány Judit és Koltai Róbert játszották elementárisan Kaposváron. Emlékszem, akkor én is erőteljesen könnyeztem. De mi ez, valami szirupos giccsparádé? Csipetnyi van belőle abból is, de remek színpadi érzékkel adagolva. A körülmények által széttaszajtott szerelmesek históriája mindig megható. A Rómeó és Júliát is meg lehet könnyezni. Shakespeare leginkább mélyenszántó mondatokból építkezik, Zorin gyakran közhelyekből. Mégis, vagy tán ezért is, nagyon emberi. Enyhén hatásvadász, amihez fölöttébb ismeri a színpadi hatásmechanizmust. Meg ismeri a szerelmesek lelkét, és a zordon valóságot, amit nem nyersen „tálal”, hanem romantikusan, kicsit megédesítve, ostyába csomagolva, ugyanakkor azért korképet rajzolva. A darabot nevezik a szerelem himnuszának. Szórakoztató. Alapjában véve könnyen csúszó, olykor édeskés, de ez az édeskésség azért kesernyés is. Érződik, hogy egyáltalán nem minden fenékig tejfel, hogy a magánéletbe is behatol a hatalom, ott is képes szétverni sok mindent, és hát úgy tűnik ez sajnos egyáltalán nem a régmúlt, így aztán ez nem avult el.

Orlai Produkció

Kocsis Gergely rendezőnek esze ágában sincs aktualizálni bármit is. Nem és nem, ez az a régi szép, fájdalmasan pityergetős történet, amiben a háború után, 1947-ben, egy lengyel, Moszkvában énekelni tanuló zeneakadémiai hallgató lány, és egy orosz borász fiú örökre egymásba szeretnek, de az egykori bornírt törvények miatt szovjet állampolgár nem vehet el külföldit. A lány pedig tanulmányai után nem maradhat Moszkvában, hiába próbálkoznak, hiába kérvényeznek. El kell szakadniuk, csak tíz év múlva, majd ismét tíz év elteltével találkoznak újra. Menthetetlenül, reménytelenül ott vannak egymásban, de a szerelem nem teljesedik be, és ez minden szakmai siker dacára boldogtalanságot, soha nem múló, fájdalmas hiányérzetet eredményez.

Szép és humoros, ahogy Tompos Kátya és Adorjáni Bálint a megismerkedést eljátsszák. Véletlenül egymás mellett ülnek a Zeneakadémián, a lány a muzsika beavatottjaként, a srác viszont először van itt, inkább csak betévedt valahogy. Chopint hallgatnak, és közben egymásra pillantgatnak. A fiú két tétel között nagy lendülettel tapsra emeli a kezét, a lány rábámul, hogy ugyan ne már, és leveszi, hogy na ennek aztán nem sok köze van a zenéhez, de azért mégiscsak szimpatikus, meg igazán szép szál, snájdig legény. A borász tanuló pedig sűrűn meresztgeti a szemét a zenétől még inkább megszépülő lányra. Elkapják a pillantásaikat, amikor észreveszik, hogy a másik is mustrálgatja őket. Majd egymásba fúródik a tekintetük…

Orlai Produkció

A két színész remekül mutatja meg a nélkülözős, froclizós, zrikálós, de játékossággal, fantáziával gyönyörűvé tett diákszerelmet, ami közben kénytelenek felnőni, és a zord rögvalóra figyelni. Kálmán Eszter díszlettervezőként egy variálható ülőalkalmatosságot állított a középpontba, a tér nagy részét meghagyta a színészeknek. Betöltik a játékukkal. A következő jelenet már tíz év múlva, Varsóban játszódik. Viktor borász konferenciára érkezik. Meglepetésszerűen feltelefonozza Helgát, akinek a férje szól először a kagylóba. Mindketten már házasok, rohamléptekkel mentek előre a pályán, de boldogtalanok. Tompos érzékletessé teszi a nő kiborulását, ahogy a szálloda elé kísérve a férfit beleakaszkodik, könyörgőre fogja, mindent odaadna azért, ha szerelmük megint lángolhatna, De Viktor elhúzódik, félti a karrierjét, egzisztenciáját, megmerevedik, nem mer hatalmasat „ugrani.”

A harmadik jelenet, ismét tíz évvel később, Moszkvában, megismerkedésük helyszínén, ahol Helga koncertezik, ennek a fordítottja. Már elváltak, fuccs a házasságaiknak, most Viktor áldozna fel mindent, de már a híres énekesnő hajszolja a karrierjét. Megint, véglegesen elmennek egymás mellett, miközben egymásnak teremtettek. Finom, rebbenékeny játék ez. Kocsis nyilván sokat segített a vékony mezsgyén való egyensúlyozásban, hogy ne legyen elviselhetetlenül könnyfacsaró, de ugyanakkor legyen érzelemdús, ironikus, gazdag humorú.

Mindenkinek vannak beteljesületlen kapcsolatai. És mind többen vannak olyanok, akik külföldre kényszerülnek, és emiatt ezer és egy szálat kell szétszakítaniuk. Időlegesen? Örökre? Ki tudja? A Varsói melódia óhatatlanul plusz tartalmakkal töltődik fel. Kétségtelenül hat. És minden bizonnyal sikeres lesz.

Pokolból pokolba a viszkis rablóval

Nem vaskosan nyers arcú, nem irritálóan bűnözőábrázatú a viszkis rabló Antal Nimród nagyon várt A Viszkis című filmjében. Inkább sok tekintetben megszeppent, gátlásos, szerényen halk fiatalember. Ilyen egy sokszoros bankbetörő? A sajtóbemutatón kérdezem attól, aki jól ismeri, és azt válaszolja, bizony, bizony ilyen a valóságban is. Korábban másvalaki, aki ugyancsak többször találkozott vele, azt állítja, éppen hogy nem ilyen, és tartott is attól, hogy a szereplőválasztás majd lerontja a film értékét.

Ilyen az élő legenda, vitára ingerel. Merthogy Ambrus Attila legendás alakká lett, az nem kétséges. Sorozatos bankbetörő, akit hosszú-hosszú ideig nem sikerül elkapni, állandóan túljár a rendőrség, ha úgy tetszik, a fejesek, a hatalom eszén, emberre nem támad, alulról jövőként, a nép egyszerű gyermekeként a gazdagság jelképeit, a bankokat fosztja ki. Jó néhányan egyenesen Rózsa Sándor utódjának titulálták, mások felháborodottan azt mondták, be kellene már varrni mihamarabb, mégiscsak dühítő, hogy ennyire tehetetlen a rendőrség, állandóan sikerül borsot törni az orra alá.

A film úgy kezdődik, hogy papként Lukáts Andor egy kiskölyköt meglehetősen durván, a fülénél fogva cibál, ráncigál végig a falun, majd a nagymamájához érve kifakad, hogy a csemete elcsente és megette az összes ostyát, ellopta és megitta a misebort, ezentúl be se teheti a lábát a templomba. A Pogány Judit alakította fejkendős parasztasszony néz szelíden, jóságosan és kedvesen, lerí róla, hogy imádja az unokáját. Aki amúgy abszolút nem fürdik a szeretetben. Nagymamája halála után intézetbe pakolják, Ceausescu diktátor Romániájában megalázóan militáns kiképzésben részesítik.

Nem fogadják be. Forrás: Intercom

Megszökik, és átlóg a magyar határon. Tehervagon aljához szíjazva, rettentő körülmények között utazik. Szatmári Péter, az operatőr, a kamerájával ebben a szituációban is remekel. Megmutatja az életveszélyes helyzetben rettegő embert. A mi szemszögünk még lejjebb van, mint az övé, látjuk a reszkető testét, azt, hogy félelem ül a szemében, de ott az elszántság is. Közben a vonat zaját is felhasználva, riasztóan zakatol Yonderboi zenéje, ami gyakran igencsak fokozza a hatást.

Azt érezhetjük, hogy a pokolból menekül Attila, és hamarosan tapasztalhatjuk, hogy az ő szempontjából nem sokkal jobb helyre érkezik.

Mondjuk a nyilvánvaló pokol helyett az álcázott pokolba.

Nem fogadják be. Őt, a magyar anyanyelvűt, románnak titulálják. Nincs elég pénze ahhoz, ha már megvette a Móga Piroska által játszott barátnőjének is a mozijegyet, még a kólát is kifizesse hozzá. A film egyik nagyjelenete, amikor egyetemista barátnője módos szüleinél kell vizitelnie. Zsótér Sándor és Tóth Ildikó adják az előítéletesen nyársat nyelt házaspárt. Egy-egy szemvillanással, arcrándulással, lekicsinylő gesztussal egymásnak jelzik a lenézésüket, rosszallásukat, és azt hiszik, hogy lányuk és szerelme ezt nem veszi észre, miközben lerí róluk az utálatuk. Az Ambrus Attilát játszó Szalay Bence érzékletessé teszi, hogy a fiúban megy és megy föl a pumpa, elönti a keserűség, és tán ekkor határozza el magát, hogy tenni kell valamit az ellen, hogy senkinek tartják, levegőnek nézik. Bár egy pokróc stílusú, de azért alapvetően jó lelkű jéghoki edző, Gazsó György megszemélyesítésében nyújt némi segítséget.

Schneider Zoltán és Szalay Bence. Forrás: Intercom

Meglesz az első betörés, majd követi a többi, és ezzel együtt beindul a legendává válás folyamata, amihez végül társ is kerül, Kleim Viktor alakításában. A nyomozó, a vallatótiszt Schneider Zoltán megformálásában, közel sem galamblelkű. Kisebbségi érzése van amiatt, mert Ambrus híres és celeb, meg temérdek helyre utazott a világban, amit ő nyilván soha a büdös életben nem tehet meg. Ha úgy tetszik, bizonyos szempontból ő is börtönbe van zárva. Kompenzál hát, gyűlöli a foglyot, még gyilkossági kísérlettel is meg akarja vádolni, holott minden valószínűség szerint nem rendőrökre lőtt, hanem a nyílni nem akaró bankajtó zárjára.

Antal eldurvult világot, rossz rendőrségi bánásmódot mutat, és az átvitt értelemben is vett mocsok ábrázolására akár csúszó-mászó rovarokat, amik közel járnak az emberi testhez.

Nincs szó heroizálásról, bűnöző hőssé magasztosulásáról,

a rendező elénk tár egy életutat, legalább vázlatosan jelzi, honnan hová jutott Ambrus. Közben persze vannak látványos, profin kivitelezett üldözések, beköpések és a szó szoros értelmében vet leköpések. Kiszolgáltatottság és hatalmi pozíció egyaránt jelen van.

A Viszkis sok mindent sejtet a nem túl fényes társadalmi háttérről, miközben persze izgalmas akciófilm, ami kesernyésen fanyar humorával is szórakoztat.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK