Magyarországra menekül Jaroslaw Kaczyński – viccelődnek lengyelek azon, hogy a puritán imázsát évekig építő politikusról kiderült: pártjával könyékig nyúlt egy ingatlan-ügybe. A lengyelek megtalálták a magyar párhuzamot.
„Ha nem nyerjük meg a választást, nem építünk Varsóban felhőkarcolót” – szól az idézet Jaroslaw Kaczyńskitől, a kormányzó Jog és Igazságosság Párt (PiS) elnökétől (aki mindenféle kormányzati tisztség nélkül a hatalom de facto feje) azon a hangfelvételen, amelyet január végén hozott nyilvánosságra a Gazeta Wyborcza. A PiS a tavaly őszi helyhatósági választást Varsóban és sok más városban csúfosan elbukta, emiatt a fővárosba tervezett ikertoronypár-beruházásból nem lett semmi.
A lengyel politikai életet bő tíz napja megrázó botrány lényege, hogy Kaczyński egy osztrák üzletemberrel beszélget két varsói felhőkarcoló megépítéséről. Az ügylet egyik központi szereplője a PiS-közeli Srebrna nevű vállalat, amely megépítette volna Varsó központjában a két felhőkarcolót, s amely
ezzel újabb bevételi forrás lett volna a PiS számára.
A lengyel lap szerint 2017 májusa és 2018 augusztusa között 19 alkalommal került sor találkozóra.
„Nem a pénz miatt akarunk kormányozni”
– mondta 2015-ben Kaczyński. Aki hosszú évek óta építi magáról a puritán, sőt, egyenesen aszkéta politikus imázsát, hogy politikai tevékenysége nem fonódik össze a pénzzel és az üzleti világgal. A történetet bővebben ismertette a Népszava és az Átlátszó.
„Sosem voltam vagyonos ember, nem is vagyok, nem is leszek”
– mondta Orbán Viktor 2016. áprilisában a parlamentben Vona Gábor akkori Jobbik-elnöknek. „A rendszerváltáskor dönteni kellett, hogy valaki politikus lesz vagy üzletember, én döntöttem, és ennek a következményeit vállalom” – mondta még. Azóta is rendre hangsúlyozza, hogy a politika és az üzlet két külön világ.
A Kaczyński-botrányban a lengyelek azonnal megtalálták a párhuzamot. A Nikola Gruevszki macedón exminiszterelnök Magyarországra szökésére utalva a leleplezés előtti este a hivatalukat elhagyó politikusokra utalva olyan kommentek jelentek meg a Twitteren, hogy „Mert ezek a ’vendégek’, akik ebben az időben elfüstölnek a fedélzetről … és azt a benyomást kelti, hogy Jaroslaw kapitány, aki elhagyja Magyarországot”. „Magyarországra? Orbán azonnal eladja azt.”
A Legfelső Bíróság elnöke ma is munkába ment, hiába nyugdíjazták tegnap. Több városban is tüntetéseket tartottak az igazságszolgáltatás kormány által tervezett átalakítása ellen.
Malgorzata Gersdorf, a Legfelsőbb Bíróság elnöke szerdán is munkába ment annak ellenére, hogy Andrzej Duda elnök kedden éjféltől nyugdíjazta őt a parlament új törvényére hivatkozva. A 65 éves főbíró szerint neki az alkotmány értelmében 2020-ig a helyén kell maradnia. Az új törvényt tisztogatási akciónak nevezte, hiszen annak alapján
a Legfelsőbb Bíróság 73 bírája közül 27-et nyugdíjba lehet küldeni.
Régebben ugyanis 70 év volt a felső korhatár, de ezt a PiS, a szélsőjobboldali, populista kormánypárt 65-re módosította.
Varsóban reggel tüntetést is tartottak a bíróság épülete előtt, Gersdorf itt is felszólalt. A tüntetők lengyel és uniós zászlókat lengettek, és arra biztatták a nyugdíjazott bírókat, hogy maradjanak posztjukon.
Andrzej Duda egyébként Józef Iwulskit, a Legfelsőbb Bíróság egyik tagját bízta meg a testület vezetésével. Gersdorf előző nap Iwulskit helyettesének jelölte meg, ahogy fogalmazott, csütörtöktől tervezett szabadsága idejére.
Végül az elnök által kijelölt új főbíró is a tiltakozók mellé állt.
Iwulski ugyanis nyilatkozatot adott ki, amelyben úgy értelmezi saját szerepét, hogy „nem helyettese, még kevésbé utódja” a bíróság elnökének, csupán távolléte idején (betegség, szabadság, szolgálati út) helyettesíti őt.
A bíróságról szóló törvény miatt az Európai Bizottság hétfőn kötelezettségszegési eljárást indított a lengyel kormánnyal szemben. A jogszabály a lengyel igazságügyi reform része, amely miatt az EU tavaly decemberben
az uniós alapszerződés 7. cikke szerinti eljárást is kezdeményezte.
Az igazságszolgáltatás függetlensége ugyanis az uniós alapértékek közé tartozik, a reform pedig azt jelenti, hogy a kormány az ellenőrzése alá kívánja vonni a bíróságokat.
Április óta kórházi kezelésre szorul a hétfőn 69 éves Jaroslaw Kaczynski, aki a háttérből szinte teljhatalommal irányította Lengyelország politikai életét. Az illiberális demokrácia a vezérelv alapján működik Lengyelországban is: minden fontos döntést egyedül a Vezér hozhat meg. De mi van akkor, ha súlyosan beteg? Netán haldoklik? Ki lesz az utódja?
Kezdetben csak azt közölték, hogy a térdével vannak problémák. Aztán kiderült, hogy a betegsége életveszélyes, a hírek szerint leukémiás. Állítólag kiengedték a kórházból, de nem jelent meg azon az ünnepségen, amelyen leleplezték ikertestvére, Lech Kaczynski szobrát Szczecinben. Lengyelország köztársasági elnöke akkor veszítette életét, amikor repülőgépe lezuhant Katyn közelében, ahol tisztelegni szeretett volna az oroszok által meggyilkolt lengyel katonák sírjai előtt. Gépe lezuhant, az oroszok szerint műszaki hiba miatt, de Jaroslaw Kaczynski mindmáig Vlagyimir Putyin elnököt hibáztatja ezért.
Szó sincs róla, hogy Jaroslaw Kaczynski halálosan beteg lenne
– sietett cáfolni a híreket Joachim Brudzinski belügyminiszter. Aki egyébként az egyik utód lehet. Korábban ugyanis a PiS, a kormánypárt közel mindenható főtitkára volt, vagyis a pártapparátus főnöke.
A varsói lapok szerint mégsem ő a fő esélyes, hanem Mateusz Morawiecki miniszterelnök. A korábbi bankárt Kaczynski azért nevezte ki a kormány élére, hogy vezesse a mosolyoffenzívát Brüsszelben, miután Varsó komolyan szembekerült az EU központjával, s a hetes cikkely alkalmazása fenyegetik az igazságszolgáltatási reformjai miatt.
Kaczynski az igazságszolgáltatást is kontrollálni akarja, de ezt az EU semmiképp sem kívánja elfogadni.
És Kaczynski pártja, a PiS nem tagja az Európai Néppártnak, ezért nem élvez olyan védettséget, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Milyen állapotban van Kaczynski? Kit jelöl utódának? Ez kulcskérdés egy olyan rendszerben, melynek lényege az egyszemélyi vezetés.
Maga a rendszer is meginoghat, ha megindul az utódjelöltek harca a hatalomért.
Arról nem is beszélve, hogy a Kaczynski-testvérpár karizmatikus vezetőnek számítottak Lengyelországban. Részt vettek a Szolidaritás küzdelmeiben, és egy ideig Lech Walesa titkárságát vezették. Az utódjelöltek fiatalok, nincs komoly történelmi múltjuk és presztízsük. Vajon ezek nélkül fennmaradhat-e egy illiberális demokrácia? Hamarosan kiderül.
Az Európai Unió következő költségvetése szeretné bizonyos normák betartásához kötni a pénzek kifizetését. Ne támogassuk az illiberális tagállamokat – mennydörög Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője az Európai Parlamentben. Ugyanez a véleménye Emmanuel Macron francia elnöknek. De vajon valóban erkölcsi felháborodásról van szó vagy pedig nagyon is gyakorlatias javaslatokról?
A kínos kérdést a baloldali Social Europe portálon veti fel Sławomir Sierakowski, akinek hazája Magyarországgal együtt a fő célpontja az EU tervezett pénzelosztási reformjának. A lengyel szerző rámutat arra, hogy Lengyelországban és Magyarországon az ellenzéki pártok is elvetik Brüsszelnek ezeket a javaslatait, mondván a pénz elvonása nem a vezetőket (Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski) büntetik elsősorban, hanem magát a népet. Ráadásul nem veszik figyelembe, hogy Orbán és Kaczynski demokratikusan megválasztott vezetők.
Mindenekelőtt a koppenhágai kritériumokat vennék figyelembe a pénzelosztásnál: ezek szerint az EU minden tagállamának ragaszkodnia kell a liberális demokráciához, a jogállamisághoz, az emberi jogokhoz illetve a kisebbségek jogainak betartásához. Lengyelország esetében a nevezetes hetes cikkelyt épp a jogállamisággal kapcsolatos problémák miatt akarja alkalmazni a brüsszeli bizottság. A bíróságok alárendelése a politikai hatalomnak valóban kétes értékű kísérlet Lengyelországban, de jogilag bizonyítani a koppenhágai kritériumok megsértését nem könnyű feladat.
Ezenkívül felmerül az a kínos kérdés is:
vajon más tagállamok mennyiben respektálják ezeket a kritériumokat?
Máltán és Szlovákiában meggyilkoltak oknyomozó újságírókat, akik a miniszterelnök kétes ügyei után kutattak. Mindkét esetben az államhatalom furcsa összefonódásai kerültek felszínre.
Sławomir Sierakowski szerint politikai előnyt kívánnak kovácsolni az illiberális tagállamok elítéléséből. Guy Verhofstadtot elsősorban az zavarja, hogy az Európai Parlamentben mindent a néppárti – szociáldemokrata koalíció dönt el, a liberálisok a partvonal mellett ugathatnak, de fontos szerepük nincs Brüsszelben. Ráadásul a Fidesz benne van az Európai Néppártban, ahol sokan szimpatizálnak Orbán Viktor nézeteivel.
A politikai számítás Emmanuel Macron esetében is felfedezhető: saját szélsőjobb ellenzékét figyelmezteti, és egyben igazolja magát saját baloldali választói előtt.
Ezért is merült fel az ellenzéki pártok körében is Magyarországon és Lengyelországban, hogy visszaüthet, ha az EU pénzt von el morális kritériumokra hivatkozva az illiberális tagállamoktól. Ennek következtében ugyanis csak tovább erősödhet a Fidesz és a Pis népszerűsége az európai választások idején. Létrejöhet egy olyan Európai Parlament, amelyben “kultúrharc folyik” ahelyett, hogy az EU számára fontos kérdésekben döntenének.
Tulajdonképp azért, mert igény van az általuk képviselt populista politikára. Ez derült ki egy, a populista attitűdökről szóló kutatás eredményeit ismertető konferencián.
„Üdvözlök mindenkit a populizmus csodálatos európai fővárosában”
– ezzel köszöntötte a Populista attitűdök Magyarországon és Lengyelországban című konferencia résztvevőit Rodger Potocki, az amerikai National Endowment for Democracy európai programigazgatója, aki arról beszélt, hogy a populizmus erősödik Európában, és ebben a magyar és a lengyel kormánypárt, a Fidesz és a Jog és Igazságosság (PiS) vezető szerepet játszik. Szerinte Lenin óta nem volt olyan politikai erő Európa ezen részén, amely ilyen jelentős kihívást jelentett volna a liberális demokrácia számára.
A konferencián a magyar Political Capital és a lengyel Institute of Public Affairs közös kutatásának eredményeit mutatták be. Krekó Péter, a PC ügyvezető igazgatója azt mondta: ez volt az első reprezentatív kutatás a témában két olyan országban, amelyek közül mindkettőben populista kormány van hatalmon.
Fotó: MTI/EPA/Jacek Bedarczyk
A kutatásban a populista attitűd több fontos elemét vizsgálták: az emberközeliséget, az elitellenességet és a fekete-fehér világnézetet, de emellett két olyan elemet is, amelyek a populizmust gyengíthetik: a pluralizmust és az elitizmust.
Az emberközeliséggel kapcsolatban azt találták, hogy Magyarországon ez leginkább a Jobbik szavazóira, az ország nyugati részén lakókra, valamint azokra jellemző, akik nagyobb valószínűséggel szavaznak a választásokon és magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Lengyelországban ez a konzervatív-liberális Nowoczesna párt támogatóira, a férfiakra és az ország keleti részén élőkre jellemzőbb.
A politikai elitellenesség Magyarországon szintén inkább a Jobbik-szavazóira és az ország nyugati részén lakókra jellemző, míg Lengyelországban a PiS szavazóira.
A fekete-fehér világnézet Magyarországon leginkább a Fidesz és a DK szavazóit jellemzi,
de az átlagnál magasabb az ország keleti felében és Budapesten lakók között is. Lengyelországban ez a PiS és a Nowoczesna szavazóira, valamint az ország középső részén lakókra igaz a leginkább.
Az is kiderült, hogy a populizmus erősödése együtt jár az autoriter uralom könnyebb elfogadásával is.
Magyarországon a fekete-fehér világnézet ereje, valamint a pluralizmus gyengesége is hozzájárul, hogy nagy az igény egy erős vezetőre.
Ami szintén a kutatás egyik érdekessége: azt találták, hogy Magyarországon a leginkább a DK szavazói között jelenik meg ennek igénye, utána jönnek csak a Fidesz szavazói. Az is látható tehát, hogy ki lehet jelenteni: a populista attitűdök Magyarországon sok párt támogatóinál megtalálhatók
A kutatás szerint
Magyarországon a populizmus nem gazdasági eredetű, hanem inkább az identitással kapcsolatos félelmekre épít.
Keszthelyi András volt miniszterelnöki tanácsadó pedig azt mondta a kutatóknak, hogy a vita hiánya, a racionális érvelés eltűnése egy vákuumot okozott, amelyet a populista politikusok töltöttek be, érzelmekre alapozó retorikájukkal.
Az eredmények azt is megmutatták, hogy Lengyelországban a gazdasági átalakulással kapcsolatos nagyfokú csalódottság és a politikai elittel való elégedetlenség is hozzájárult a populista politikusok erősödéséhez, amelyhez a gyenge intézményrendszer is hozzájárult.
A kutatás fontos eredménye annak kimondása is, hogy
a kormánypropaganda súlyos sérüléseket okoz a magyar társadalomban.
Krekó Péter a populisták művészetének nevezte, hogy a Fidesz és a PiS a magyar és lengyel társadalomban is erőteljesen jelen lévő elitellenes érzelmeket sikeresen terelte más síkra: a nemzetközi elitek ellen, így lett Brüsszel, vagy épp Soros György az ellenség. Mint mondta, abban is nagyon hasonlít egymásra Magyarország és Lengyelország, hogy a pártpreferencia sok esetben felülírja a szociológiai, demográfiai jellemzőket ebben a kérdésben.
Fotó: MTI/EPA/Pawel Supernak
Jacek Kucharczyk, az Institute of Public Affairs elnöke azt mondta, hogy a PiS-nek a Fideszhez hasonlóan jó esélye van arra, hogy megnyerje a következő választást is. A két párt sikeréről egy amerikai (amúgy francia eredetű, először Alexandre Dumas által használt, de Orbán Viktor tavalyi értékelőjében is elhangzott) mondást idézett:
„Semmi nem olyan sikeres, mint a siker.”
Mint mondta, a PiS szavazói közül sokan azért támogatják a pártot, mert hatékonynak tartják: megcsinálják, amit mondanak, nem csak beszélnek róla, az esetleges erős ellenállás pedig csak megerősíti a híveiket, hogy különböző érdekcsoportok ellen küzdenek. Támogatóiknak az is szimpatikus, hogy erőt mutatnak, átviszik, amit akarnak, az elit (a korábbi elit) akarata ellenére.
Arról is beszélt, hogy
a populizmus nem csak reagál a társadalmi igényekre, hanem létre is hozza azokat.
Erre példaként a bevándorlást említette, amellyel kapcsolatban a lengyel kormány is erősen próbálta formálni a közvéleményt.
Judy Dempsey, a Carnegie Europe kutatója a populizmussal kapcsolatban a polarizáció veszélyeiről beszélt, mint mondta, ez növeli az erőszak esélyét, elveszi a párbeszéd lehetőségét és aláássa a demokratikus intézményrendszert. Ebben szerinte a médiának is fontos szerepe lehet.
Boda Zsolt, az MTA Politikatudományi Intézet kutatási igazgatója szerint az illiberális és autoritariánus tendenciák nagyobb problémát jelentenek, mint önmagában a populizmus. Szerinte
a populista pártok támogatottságának növekedése az elégedetlenség vagy az aggodalom jele.
Mint mondta, elmaradt a gazdasági csoda, nem történt meg az EU-hoz való teljes felzárkózás, továbbra is sokkal alacsonyabbak a fizetések, ez is elégedetlenséget okot. Jacek Kucharczyk erre úgy válaszolt: nem kérdés, hogy ezzel kapcsolatban vannak negatív érzések, még ha ezeket nem is mindig támasztják alá tények, mert folyamatos a felzárkózás a régióban, csökkennek a különbségek.
Boda Zsolt szerint a Fidesz sikeréhez az is hozzájárul, hogy az elégedetlenség és az aggodalom kihasználása mellett képes pozitív identitást is kínálni, és azt is ki tudja használni, hogy nagyon sokan úgy érzik: a régió sokszor áldozatszerepbe kényszerült a történelem folyamán.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
