Nem közölhet az elnökválasztásra vonatkozó adatokat a kampány során a legnagyobb orosz független közvélemény-kutató intézet, a Jurij Levada Független Elemzőközpont, mivel külföldi ügynökké minősítették.
A Levada központot 2016. szeptember 5-én, nem sokkal a parlamenti választások előtt jegyezte be külföldi ügynökként az orosz igazságügyi minisztérium, arra hivatkozva, hogy több kutatását külföldi, egyebek között amerikai kormányzati forrásból származó pénzekből végezte. Ebben a minőségében a központ december 18. óta
nem tehet közzé olyan adatokat, amelyek a március 18-ai elnökválasztásra vonatkoznak,
egyebek között nem publikálhat majd exit-pollokat sem. A választás lebonyolítása után az intézet visszatérhet majd a voksolásra vonatkozó felmérések közléséhez.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kijelentette, hogy a törvény értelmében külföldi ügynökként a Levada valóban nem közölhet a választásokra vonatkozó adatokat, és felhívta a figyelmet arra, hogy Oroszországban több más közvélemény-kutató intézet is működik. Az intézetet Lev Gudkov igazgató szerint a vonatkozó jogszabály megszegése esetén
pénzbírsággal, sőt betiltással sújthatják.
A központ igazgatója a Vedomosztyinak azt mondta, hogy a felméréseket azért el fogják végezni.
A VCIOM állami közvélemény-kutató intézet szerint egyébként Putyinra az oroszok 73,8 százaléka szavazna 67 százalékos voksolási hajlandóság mellett, ha jövő vasárnap tartanák a választásokat. A VCIOM szerint Pavel Grugyinyin, a kommunisták elnökjelöltje a szavazatok 7,2, Vlagyimir Zsirinovszkij, a liberális demokraták vezére pedig 4,7 százaléka kapná. A magát ellenzéki jelöltnek nevező Kszenyija Szobcsak, Putyin egykori mentorának lánya 1, Grigorij Javlinszkij, a Jabloko párt alapítója 0,6, Borisz Tyitov vállalkozási ombudsman, a Növekedés Pártjának vezetője pedig 0,3 százalékon áll.
A legismertebb és legnépszerűbb ellenzéki jelölt, Alekszej Navalnij valószínűleg nem indulhat a választáson.
A Központi Választási Bizottság által jóváhagyandó hivatalos elnökjelöltek listája a hónap végén áll majd össze. A parlamenten kívüli pártok elnökjelölt-aspiránsainak a szavazólapra való felkerülésükhöz 100 ezer aláírást kell összegyűjteniük, a parlamenti pártok esetében erre nincs szükség.
Emmanuel Macron francia elnök Calais városába látogat, ahol menekültpolitikáját kívánja igazolni a gyakorlatban. Ebből az alkalomból előzetes tájékoztatót tartottak az újságíróknak az Élysée-palotában. Az orosz RT tudósítóját nem engedték be.
Kevin Bergnek van sajtóigazolványa, de a biztonsági ember azt mondta neki:
„Maga nem újságíró. Ide csak újságírók mehetnek be.”
Korábban is előfordult már hasonló az RT tudósítójával: Macron római látogatása során sem engedték be. Az elnök ugyanis harcot hirdetett a propaganda és az álhírek ellen.
A tavalyi elnökválasztási kampány során Oroszország nyíltan támogatta Macron ellenfelét, a szélsőjobboldali Marine Le Pent, még a Kremlben is fogadta. Orosz hackerek pedig feltörték a Macron-kampánystáb levelezését.
Az orosz propaganda és fő fegyvere, az RT (erről itt olvashat bővebben) rendszeresen közöl Franciaországot is érintő álhíreket. Macron kormánya már törvényjavaslatot és készít ezek ellen, sőt, közös uniós fellépést is sürget.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint az Egyesült Államok azért akarja megfúrni egy új orosz gázvezeték megépítését, mert a saját drága cseppfolyósított földgázát akarja eladni Európának.
Szergej Lavrov, az orosz diplomácia vezetője elmondta, hogy az Északi Áramlat 2 nevű gázvezeték kétszeresére növelné az orosz földgázszállítást Németországba. A Balti-tenger alatt húzódó vezetéken jelenleg 55 milliárd köbméternyi orosz gáz érkezik a nyugat-európai országba. Amennyiben megépülne a második vezeték is, akkor a felére csökkenhetne a tranzit költség. Ráadásul ez az útvonal 2000 kilométerrel rövidebb, mint amelyik jelenleg Ukrajnán keresztül látja el orosz földgázzal az EU néhány tagállamát, köztük Magyarországot is.
Németország, Ausztria és Magyarország helyesli ezt az orosz tervet –
állapítja meg a hivatalos moszkvai véleményt tükröző Russian Today internetes weboldala. Ugyanakkor az uniós tagállamok közül Lengyelország és a három balti állam (Litvánia, Lettország és Észtország) amerikai földgázt akarnak, hogy azzal váltsák fel az orosz földgázt és a jövőben ne függjenek többé Moszkvától. Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság (PiS) pártelnöke és a lengyel kül- és belpolitika legfontosabb alakítója, korábban
a Molotov-Ribbentrop paktumhoz hasonlította a német-orosz az Északi áramlat vezeték megépítéséről földgázegyezményt
1939-ben a náci Németország és a kommunista Szovjetunió Lengyelország felosztásáról állapodott meg egymással. Kaczynski nyilvánvalóan túldramatizálja a helyzetet, hiszen a lengyelek hagyományos orosz és németellenességére játszik rá. Az viszont tény, hogy a lengyelek és a balti országok szívesebben várják a távoli amerikai földgázt, mint a közeli oroszt.
Donald Trump amerikai elnök tavaly Varsóban meggyőződhetett arról, hogy mennyire fontos a térség vezetői számára az amerikai földgáz: mind Lengyelország, mind pedig a balti államok elkötelezték magukat az amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) iránt annak ellenére, hogy az minden bizonnyal drágább, mint az orosz. A magasabb ár oka, hogy az LNG-t speciális kikötőkben lehet csak kiszivattyúzni a tankerekből.
Trump számára nemcsak amiatt lenne fontos ez az üzlet, hogy így több amerikai árut adjon el a partnereinek. Ez egyben egy stratégiai játszma is, hiszen a NATO szövetségesek energiafüggését csökkenteni lehet Oroszországtól, ha a tagállamok amerikai földgázt vesznek az orosz helyett. A legújabb washingtoni stratégiai irányelvek szerint Oroszországot Kínával együtt az USA fő ellenfelének neveztek a világban. Az USA számára gazdaságilag távolról sem annyira fontos a földgázexport, de gyengítheti vele Oroszországot, amelynek ez az energiahordozó a fő exportcikke az Európai Unióba.
Ugyanazok az orosz hackerek készítettek elő támadást az amerikai szenátus ellen, akik kapcsolatban állnak az orosz kormánnyal, és a 2016-os elnökválasztás előtt feltörték a Demokrata Párt levelezőrendszerét.
Az AP-nek a Trend Micro nevű kiberbiztonsági cég vezetője beszélt erről. Több olyan internetes oldalt fedeztek fel, amelyek
ránézésre hasonlítanak a szenátus belső levelezőrendszerére.
Ezeken az oldalakon a Fancy Bear nevű orosz hackercsoport nyomait találta meg.
Ugyanez a cég fedezte fel, hogy az orosz titkosszolgálatokhoz köthető csoport tavaly a francia elnökválasztás előtt hasonló módszerrel Emmanuel Macron kampánycsapatának emailjeit is fel akarta törni.
Macron stábjából később ki is került kilenc gigabájtnyi adat, amelyet a vádak szerint egyre inkább orosz befolyás alatt álló WikiLeaks is közzétett. Az oroszok Macron ellenfelét, a szélsőjobboldali Marine Le Pent támogatták a francia elnökválasztáson.
Az orosz kormány folyamatosan tagadja, hogy hackerek állnának a szolgálatában, ugyanakkor a Trend Micro (és más cégek is)
biztosak benne, hogy a Fancy Bear orosz érdekeket szolgál.
Az AP azt is írja: egy másik cég, a Secureworks már 2015-16-ban felfedezte, hogy a szenátus bizonyos munkatársait orosz hackerek támadták.
Egy szenátusi jelentés szerint ez a lépés is szóba jöhet, mert a magyar kormány nem partner az oroszok európai befolyásolási kísérletei ellen folyó harcban. A legnagyobb problémának az orosz propaganda terjedését és a korrupciót tartják, valamint azt, hogy az oroszok szélsőséges magyar politikai csoportokat támogatnak, az Orbán-kormány pedig kifejezetten oroszbarát.
A jelentést a szenátus külügyi bizottságának demokrata tagjai készítették az oroszok európai befolyásáról, Putyin aszimmetrikus támadása a demokrácia ellen Oroszországban és Európában címmel. Ez az első beszámoló a témában Trump elnöksége alatt, miközben tart a vizsgálat, hogy az elnököt mennyire segítették az oroszok a kampány alatt.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
A jelentés szerint az oroszok több európai országban tevékenykednek intenzíven, ezek közé tartozik Magyarország is. A Magyarországról szóló fejezetben azt írják, itt az oroszok eszköztárához tartozik
a szélsőséges politikai csoportok támogatása, a propaganda és a korrupció.
Emellett külön kiemelik, hogy Orbán Viktor miniszterelnök jó kapcsolatban van az orosz kormánnyal, és hiába EU- és NATO-tag Magyarország, Orbán az elmúlt években egyre inkább az orosz kapcsolatokat akarta erősíteni, ami a szenátorok szerint megkérdőjelezi a magyar kormány elkötelezettségét az említett intézmények iránt.
A jelentés szerint az EU-n és a NATO-n belül Orbán Viktor Putyin legnagyobb támogatója.
Megemlítik az ’56-os, szovjetek elleni felkelést, és azt írják: Magyarország a berlini fal leomlása óta nem volt ilyen közel Moszkvához. Ebből következik, hogy a magyar kormány semmit nem tesz az orosz befolyás gyengítésére, sőt, inkább üdvözli az EU-, USA- és menekültellenes propagandát.
A szélsőséges csoportok támogatására példaként hozzák Kovács Béla kémügyét és az oroszoknak a neonáci Magyar Nemzeti Fronttal való kapcsolatait.
A jelentés is megerősíti, amiről korábban mi is írtunk, hogy az orosz propaganda termékeny talajra talál a kormánypárti médiában, ahol rendszeresen szerepel forrásként a Sputnik és az RT, de olyan propagandamédiumok is, mint a Strategic Culture vagy a New Eastern Outlook.
A szenátorok szerint
az átláthatóság hiánya miatt a korrupció is egyre nagyobb és Oroszország ezt is kihasználja,
például a paksi atomerőműről szóló szerződésnél.
Azt írják, a hatalomba való 2010-es visszatérése óta Orbán Viktor olyan „illiberális demokráciát” épít, amelynek mintája a Vlagyiszlav Szurkov-féle „szuverén demokrácia”.
Ahogy erősödnek a kapcsolatok Oroszországgal, Orbán úgy építi le a demokratikus intézményeket,
miközben az ellenzék a partvonalra szorul, a civil szervezetek mozgástere pedig egyre csökken. Nélkülük pedig az orosz befolyás egyre jobban terjed.
A jelentés azt is megemlíti, hogy a magyar lakosság nagy része nem ért egyet ezzel az iránnyal, a túlnyomó többség EU- és NATO-párti. A Globsec egyik felmérésére hivatkozva azt írják, hogy
a magyarok 71 százaléka szerint a liberális demokrácia a legjobb rendszer.
Ugyanakkor a magyarok 45 százalékának Orbánról is kedvező a véleménye – és ez a szám szinte megegyezik azzal, hogy Putyint mennyien tartják szimpatikusnak Magyarországon (44 százalék).
A fejezet végén azt írják: a magyar kormány nem partner abban, hogy az orosz beavatkozás ellen küzdjön. A szenátorok javaslata szerint ezért támogatni kell a korrupcióellenes, valamint a transzparenciáért küzdő törekvéseket. Azzal zárják:
hatékony lépés volt, hogy 2014-ben kitiltottak hat magyar állampolgárt a korrupciós ügyek miatt, lehetőség szerint ezt újra meg kellene tenni.
Aláírta az oroszországi hír- és hírelemző műsorok közvetítésének betiltásáról rendelkező törvényt Andrian Candu moldovai házelnök.
A törvény értelmében tilos azoknak a hírmagyarázó, katonai vagy politikai tartalmú rádió- és tévéműsoroknak a közvetítése, amelyek a határokon átnyúló televíziózásról szóló európai egyezményt nem ratifikáló országokban készültek – Oroszország nem ratifikálta az egyezmény. Szórakoztató tartalmú műsorokat továbbra is lehet sugározni.
A külföldi propagandával szembeni harcról szóló törvény aláírásának jogával az alkotmánybíróság ruházta fel a házelnököt, miután azt az oroszbarát Igor Dodon elnök kétszer is elutasította. Az alkotmánybíróság szerint ugyanakkor köteles jóváhagyni, miután a parlament kétszer is elfogadta.
A parlamentben ugyanis az Európa-pártiak vannak többségben,
ők fordultak az Alkotmánybírósághoz, amely úgy döntött, hogy a törvényt a házelnök vagy a miniszterelnök is aláírhatja. Az oroszok természetesen bírálták a törvényt.
Arról, hogy Magyarországon hogy jelenik meg az orosz propaganda, itt olvashat bővebben.
Kína jelenleg a világ legnagyobb olaj importőre, a legnagyobb szállító Oroszország. A második helyen Angola, a harmadikon pedig Szaúd-Arábia áll.
Évi 15-ről 30 millió tonnára emelkedik az orosz olajkivitel Kínába miután új olajvezetéket kapcsoltak be a rendszerbe. A nagy szibériai – csendes óceáni olajvezetékből ágazik el az új vezeték, mely Kína északi részébe, Hejlungcsiang és Belső Mongólia tartományokba viszi az olajt. Kína jelenleg a világ legnagyobb olaj importőre, a legnagyobb szállító Oroszország. A második helyen Angola, a harmadikon pedig Szaúd-Arábia áll.
Minthogy az Európai Unió csökkentette olaj vásárlását Oroszországban, ezért különösen felértékelődött a kínai piac. Moszkva olajtermelése és exportja jelenleg stagnál, mert az OPEC ezzel akarja elérni, hogy az olaj ára emelkedjen. Oroszország számára létfontosságú az olaj és a földgáz exportja hiszen ez adja a költségvetés bevételeinek jelentős részét. Kína a legfontosabb vásárló, de alaposan kihasználja a helyzetet: a számára kedvező áron vásárol olajt és földgázt Oroszországtól. A két óriás közötti kapcsolatot jól jellemzi az, hogy míg Oroszország kereskedelmében Kína toronymagasan az első, addig a kínaiak listáján az oroszok épphogy beférnek az első tízbe, ahol Mongólia a fő vetélytársuk.
„A NATO nem akar új hidegháborút!” – nyilatkozta Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára a DPA német hírügynökségnek. Hozzátette: „Tudomásul kell vennünk, hogy Oroszország a korábbinál határozottabban lép fel a NATO keleti határainál. Ezért fokozni kell a politikai párbeszédet és a katonai csatornákon is javítani kell a kapcsolatokon”.
Németország a NATO legutóbbi külügyminiszteri ülésén javasolta, hogy vegyék fontolóra a szankciós politika folytatásának a kérdését, és kezdeményezzenek párbeszédet Moszkvával. Rex Tillerson amerikai külügyminiszter akkor lehűtötte a reményeket, mondván:
„konszenzus van abban, hogy a kapcsolatok teljes helyreállításának nem jött el az ideje!”
Az amerikai diplomácia vezetője arra célzott, hogy a NATO keleti határai mentén orosz fenyegetéstől tartanak a tagállamok. Rex Tillerson nemrég felhívta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és kérte: Oroszország csökkentse aktivitását Ukrajna keleti részén. Moszkva ugyan tagadja, de a NATO meg van győződve arról, hogy a kelet-ukrajnai milíciák tulajdonképpen Putyin irányítása alatt állnak. Az USA ezért nemrég úgy döntött, hogy tankelhárító rakétákat ad el Ukrajnának.
Közben Putyin elnök is arról beszélt a hadügyminisztérium év végi tanácskozásán, hogy Moszkva nem akar új hidegháborút. Főként pedig nem akar új fegyverkezési versenyt, hiszen az tönkretenné az orosz gazdaságot.
Az Egyesült Államok európai szövetségesei: Németország, Franciaország és Olaszország azt szeretnék, ha a NATO mielőbb párbeszédet kezdene Moszkvával.
Ebben a kérdésben a magyar diplomácia is hasonló célra törekszik miközben legfőbb szövetségese, Varsó az elsőszámú szószólója a kemény irányvonalnak Oroszországgal szemben.
Jens Stoltenberg NATO főtitkár tehát nincsen könnyű helyzetben, ha valamiféle közös Oroszország politikát próbál kidolgozni. Ráadásul az orosz kérdés több NATO tagállamban egyben belpolitikai ügy is, hiszen Washingtonban még egyáltalán nem zárult le a vizsgálat, amely Donald Trump amerikai elnök korábbi orosz kapcsolatainak nemzetbiztonsági kockázatát próbálja meg kideríteni.
Rex Tillerson telefonon három fontos témáról tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel.
Az amerikai külügyminiszter Ukrajna kapcsán arra kérte Oroszországot, hogy csökkentse az erőszak szintjét az ország keleti felében. 2014 óta harcolnak ott az oroszbarát lázadók az ukrán hadsereggel. Bár az orosz kormány ezt tagadja, de
számtalan bizonyíték van arra, hogy Oroszország fegyverrel is támogatja a lázadókat.
Ezért is döntött úgy az Egyesült Államok, hogy tankelhárító rakétákat szállít Ukrajnának. Amerikai katonai tanácsadók is segítik az ukrán hadsereget, ezért fennáll a közvetlen konfrontáció veszélye. Ezért érezte szükségét Rex Tillerson, hogy figyelmeztesse az oroszokat.
Az amerikai külügy tájékoztatása szerint Tillerson és Lavrov megvitatta Szíria helyzetét is. Itt is fennállt és fennáll a szembenállás veszélye, hiszen az oroszok Asszad elnököt, az amerikaiak pedig a mérsékelt felkelőket támogatják a több mint hat éve tartó háborúban.
A harmadik téma Észak-Korea volt:
Lavrov felajánlotta, hogy közvetít. Tillerson az olajembargó betartására hívta fel a figyelmet. Ezt az ENSZ BT rendelte el egyhangúan, vagyis Oroszország is megszavazta. Csakhogy hírszerző jelentések szerint Oroszország továbbra is nagy mennyiségű olajat szállít Észak-Koreának, amely szinte naponta fenyegeti meg atomháborúval az egész világot.
Teljesen összekeverednek az álhírek a valósággal a kormányhoz közel álló médiumokban, és sehol nem épült fel olyan állami hazugsággépezet, mint Magyarországon – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója, az ELTE PPK adjunktusa. Arról is beszélt, hogy az összeesküvés-elméletek összefüggenek, ahogy azt az Egyesült Államokban is látjuk: a politikaiak után jöhet az oltásellenesség és a globális felmelegedés tagadása. A magyar kormány szerinte azért nem küzd az orosz dezinformáció ellen, mert maga is terjeszti.
Krekó Péter Fotó: FüHü
Amikor ilyen témáról beszélünk, különbséget kell tenni álhír és dezinformáció között. De mi a különbség?
A kettő szorosan összefügg: a dezinformáció részben álhírekre épül. Az álhír szándékosan megtévesztő, politikai vagy gazdasági számításból. Azonban, bár minden álhír dezinformáció, nem minden dezinformáció álhír. A dezinformációra építő újságírásnak az álhírterjesztésnél sokkal szélesebb a spektruma. Hogy erre mondjak egy jellegzetes példát: ha a Russia Todayt az embert bekapcsolja és nézi, akkor
az esetek 90 százalékában nem álhírt látni, hanem létező dolgokból kanyarítanak ki olyan részeket, amik önmagában megvezetőek.
Például ahogy a nyugatot lefestik: a nyugati politikát csak korrupciós botrányokon, szexbotrányokon, politikai bakikon, meg persze a menekültválságon keresztül láttatják.
Tehát a hanyatló Nyugat képét közvetítik?
Igen, olyan képet, mint amilyeneket a zombi-apokalipszis filmekben látunk: mindenki életveszélyben van, ahol az alapvető normák eltűntek, kaotikusak a társadalmak.
Ehhez nem is kell feltétlenül mindig álhírt gyártani, elég az egyoldalú közlés. Sokszor az eseteknek, amiket bemutatnak, van valóságalapja, de mivel kizárólag az egyik oldalát bontják ki a dolgoknak, az egész teljesen félrevezető. Például az amerikai egyetemekről a minap a Russia Todayben levetített filmben csak a hatalmas ivászatokat és a különböző megerőszakolási botrányokat emelik ki. Ezek valóban létező problémák – bár élek a gyanúperrel, hogy Oroszországban ugyanúgy megtörténnek, csak nincs belőlük botrány. Ugyanakkor ezzel nem írhatók le az amerikai egyetemek, mert amúgy a világ tudományos életének vezető műhelyei.
Amikor például a kormányhoz közel álló média tele van a nem létező Soros-tervvel, vagy rettegő nyugdíjasokról írnak, azt hova lehet besorolni?
Én a Soros-tervet teljesen egyértelműen az álhír kategóriájába sorolnám.
Ahogy a kormány erről beszél, abban elhanyagolható a valóság szerepe,
például ahogy a nemzeti konzultációban szerepel. Abból gyakorlatilag egy szó nem igaz. Ez klasszikus álhírgyártás.
A rettegő nyugdíjasokról ugyanazt gondolom: egyértelműen álhír kategória. Az más kérdés, hogy ha a kormány kialakítja a félelmet az emberekben, akkor a végén valóban retteghetnek, csak akkor már nem arról van szó, hogy a kormány kiaknázza a létező félelmeket, hanem kialakítja azokat.
Az álhírekben lefestett világ valósággá válhat.
Ez persze nem teljesen új, és nem is csak a Fidesz használta a politikában. Ilyen koncentrált médiaháttérrel, ilyen intenzíven és ennyire a valóságtól elrugaszkodottan ezt azonban még senki nem csinálta – természetesen a rendszerváltás óta.
Magyarországon a mainstream médiában vannak álhíroldalak? Mert ezekben az esetekben ugyan dezinformációról beszélhetünk, de vannak olyanok, amelyek tudatosan szinte kizárólag álhíreket tesznek ki?
Én azt gondolom, hogy vannak olyan médiumok, amelyek egyre inkább, gyakran tudatosan álhíreket terjesztenek. A közszolgálati médiában és a kormányközeli médiában. Ezeket mi együttesen government-organized médiának hívjuk, a government-organized NGO-k mintájára.
A government-organized NGO-k, vagyis rövidítve a GONGO-k azok az álcivil szervezetek, amelyeket valójában egyes kormányok hoznak létre vagy szponzorálnak, hogy a kormány érdekeit képviseljék.
Ilyen az állami és az államközeli oligarchák kezében lévő média. Ezekben egyre magasabb az álhírek aránya. Hasonló a logika, mint a Breitbartnál, ahol részben dezinformációs céllal, részben egyszerű politikai elfogultság miatt
a valós hírek néha szétbogozhatatlanul összekeverednek az álhírekkel.
Így az egész egy csomagként értelmezhető és nem biztos, hogy érdemes belemenni abba, melyik álhír és melyik nem, mert az egész az egy célrendszer szolgálatába van állítva, ami alapvetően a propaganda.
Ha már szóba került a Breitbart, ahhoz mit szól, hogy bizonyos magyar médiumok rendszeresen vesznek át akár a Breitbarttól, akár a Daily Callertől, vagy más hasonló oldalaktól cikkeket, mindenféle forráskritika nélkül?
Én ezt problémáknak tartom, ráadásul nem csak innen vesznek, hanem a Russia Todaytől, Sputniktól, néha már a Your News Wire is megjelenik, vagy az InfoWars, tehát az egyértelműen kamu oldalak.
Ezen gyakorlat mögött két tényező húzódik meg, melyeket nehéz szétszálazni.
Az egyik a nem professzionális újságírás, erős politikai nyomás alatt. Ilyenkor az újságírók tudják, hogy milyen hangvételű és tartalmú cikkeket kell írni, de nekik kell megoldani, hogyan csinálják meg, és beleakadnak ilyen oldalakba.
Feltételezhetjük azt, hogy néha nem tudatosan vesznek át tartalmat álhíroldalakról, csak azt hiszik, hogy ez igaz. Persze ez sem jó.
Máskor viszont egyértelműen nem létező „hírekről” kell írni az álhírgyártásra épülő politikai propagandagépezet szolgálatában. A végeredményben ez összekeveredik. A végeredmény egy olyan médiavilág, ahol alig lehet elválasztani a valóságot a kitalációtól. És az a cél, hogy ne is lehessen. Ezt nevezi az orosz rendszerre utalva Weiss és Pomerantzev „posztmodern diktatúrának”.
Fotó: FüHü
Az is az álhír-logikához tartozik az is, hogy szemben az újságírással, ha kiderül egy „hírről”, hogy nem igaz, nem korrigálnak.
Nem a valósághoz való viszony a fontos ugyanis, hanem a kiváltott hatás.
Ezért ez nem is tekinthető újságírásnak.
Ha már az InfoWarst mondta, idéznék egy napilapból, ahol úgy jellemezték: „jobboldali, Trumpot támogató portál”. Erről mi a véleménye?
Önmagában mind a két állítás igaz, csak nem bontja ki a valóság minden részletét: konkrétan azt, hogy ez egy obskúrus összeesküvés-elméleti oldal. Amit ráadásul érdemes hozzátenni, és ez egy rendkívül veszélyes eleme ennek az álhírekre és összeesküvés-elméletekre épülő birodalomnak, hogy kutatások is bizonyítják: a különböző összeesküvés-elméletek összefüggenek.
Ezeken az oldalakon az ezoterikus, tudományellenes, nem politikai tartalmú hülyeség is megjelenik.
Az összeesküvés-elméleti világnézet ugyanis összefügg: a politikai össszeesküvés-elmélet az oltásellenességgel például. Ha valamilyen irányból elindul ez az összeesküvés-elméletekre épülő álhírlogika, ami mindenben kételkedik, akkor ki tudja, hogy ennek mi a vége. Minél tovább megyünk ezen az úton, annál több mindent rombolhat. Egy idő után ennek nem lehet megálljt parancsolni. Jönnek az ufók, a belénk ültetett mikrochipek, a chemtrail. Ahogy az Infowarson is.
Még egyet idéznék az előbb említett cikkből: azt írták az RT-ről és a Sputnikról, hogy a cenzori hatalmaknak kínos tényeket közölnek, ezért világszerte népszerűek. Ehhez mit szól?
Fontos tudni, hogy aki ezt írta, azzal hencegett, hogy majd ő lesz a Russia Today magyarországi csatornájának vezetője… De úgy néz ki, a csatorna nem indul Magyarországon. És miért nincs rá szükség? Mert a magyar kormánypárti média gyakorlatilag pontosan azt közli, amit ők, ingyen és bérmentve. Vagyis miért fizessen arra az orosz állam rengeteg pénzt, amit a magyar kormányzati média ingyen és bérmentve megtesz.
Magyarországon nincs szükség olyan hagyományos információs háborúra, mint a régió sok országában, mert egyszerűen nincs ellenfél.
A kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt egyaránt oroszbarát. Ezeknek a médiumai (bár a Jobbiké kevésbé, mert ők kicsit kikerültek a pikszisből) örömmel és, amennyire mi tudjuk, többnyire önként – tehát nem közvetlen kívülről, csak felülről jövő nyomásra – terjesztik a dezinformációt. A különböző kamuoldalak nálunk nem okai a dezinformációnak, csak forrásai, de a politikai cél ugyanerre az eredményre vezetne, csak több álhírt kellene „saját gyártásban” megoldani.
Az igazi probléma azzal van, hogy a magyar kormánymédia ezt támogatja, miközben más, környező országokban, például Csehországban és Szlovákiában is, küzdenek ellene.
Nemzetközi szinten dezinformációs háború zajlik, mi pedig ebben mintha más oldalon állnánk, mint NATO-partnereink többsége.
Tehát arra gondol, hogy amikor átvesznek mondjuk a Sputniktól vagy az RT-től valamit, akkor sokszor nem is tudatosul bennük, hogy ezek álhírek? Vagy nem is foglalkoznak ezzel, lényeg az, hogy valami olyan legyen, ami beleillik a narratívába?
Hol ez, hol az. Ezeknél a médiumoknál sok az újonc, kevés a tapasztalt újságíró, mind az országos, mind a regionális médiában – a Fidesz helyesen ismerte fel, hogy ennek milyen közvélemény-formáló szerepe van. A nagy politikai tisztogatások viszont ritkán erősítik a profizmust. Amit tehát látunk, az az alacsony szakmai színvonal és az erős politikai nyomás együttes eredménye.
Fotó: FüHü
Ha politikai megrendelésre íródnak cikkek, melyekben a végkövetkeztetés eleve adott és rögzített, akkor a rutinosabb, régóta a szakmában dolgozó újságírók használhatják azt a klasszikus propaganda-logikát, hogy „nem baj, hogy nem igaz, a lényeg, hogy hasson”. A politikai meggyőződés, ha van, segíthet ezt megoldani. Az új, tapasztalatlan munkatársak pedig, akiknek nincs vagy csak nagyon halovány a szakmai háttere, valószínűleg könnyebben idomíhatóak és irányíthatóak – aki nem dolgozott még más médiánál, az normálisnak tarthatja, ami a kormányközeli médiában zajlik. Gyakran mesés fizetésekért.
A nyílt, propagandisztikus hazugságok felhasználása és ez a nagyon elfogult újságírás egymást erősítik.
Ez olyan helyzetet eredményez, hogy nehéz szétválasztani, hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. Ez természetesen nem csak Magyarországon probléma. Sőt, a „post-truth” legalább annyira nyugati, mint keleti jelenség. Donald Trump például szándékosan hazugságot terjesztett, amikor a Britain First menekültellenes álhíreit retweetelte? Nem biztos, még ha a kampányban tudatosan éltek is az álhírek terjesztésének eszközével, masszív orosz támogatással.
Ha valaki nagyon akar valamiben hinni, akkor kikapcsol a kritikai érzéke.
Az USA-ban az álhírek burjánzásának kedvező politikai polarizáció nagyon felerősödött. Ennek eredménye az egyes médiumok presztízsének nagyon tudatos rombolása. Nem véletlenül tweetel Trump sokat a CNN-ről, az MSNBC-ről, New York Timesről, és hívja ezeket fake news mediának, megfordítva és relativizálva az álhíreket. Ez nagyon tudatos stratégiának tűnik, amit nem csak az indulat vezérel. Emellett azonban szinte biztos, hogy van olyan információ, amiről azt gondolja, hogy igaz, pedig kamu oldalakról származik.
És akkor emlékezzünk Trump főtanácsadójának, Kellyanne Conwaynek a híressé vált mondására, hogy „ezek nem hazugságok, hanem alternatív tények”. Máris ott vagyunk egy olyan logikánál, ami maga a posztmodern pornográfiája:
mindenkinek lehet saját ténye, nem csak véleménye.
Sokan azok közül, akik a kamumédiát használják forrásként és az összeesküvés-elméleti univerzumban élnek, azzal szoktak érvelni, hogy a csúnya mainstream elnyomja őket, nem toleráns a más nézőpontokkal szemben. És ebbe a más nézőpontba az alternatív tényeket is beleértik. A post-truth világban annyira bezárkózik mindenki a saját véleményvilágába, hogy mindenki más típusú „tényekben” hisz, és elmosódik a tények és a vélemények közti különbség.
Ez tehát egy világtrend, amit a magyar kormány kiválóan kiaknáz. Nyilván nem függetlenül attól a tapasztalattól, hogy
választást lehet nyerni kamuhírekre alapozva
– mert részben ez történt Amerikában, és egyre inkább úgy tűnik, Nagy-Britanniában is. Mindkét helyen bizonyítható módon orosz segítséggel. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a nagyon professzionálisan dolgozó és a nemzetközi trendeket a kampányolásban maximálisan követő, egyébként pedig Oroszországhoz dörgölőző magyar kormány ehhez az eszközhöz nyúlt.
Kicsit visszatérve az orosz propagandához: több országban is küzdenek ellene, Lengyelországban az egyik fő prioritás, hogy mindenféle orosz befolyást próbáljanak megállítani, a cseheknél és a szlovákoknál különféle intézményeket is létrehoztak erre, az Európai Néppártnak is volt egy állásfoglalása, hogy meg kell állítani. Mi a helyzet Magyarországon?
Igen, a fideszes képviselők meg is szavazták, csak itthon teljesen mást csinálunk. Én nagy különbséget érzek más európai országok és Magyarország álláspontja között. Lehet azt mondani, hogy Csehországban és Szlovákiában sokkal több a szöveg, mint az akció – de legalább szöveg van. Magyarországon senki nem beszél arról, hogy lépéseket kellene tenni. Sőt,
a kormány azokat támadja, akik fellépnének az orosz befolyás ellen.
Magyarországgal kapcsolatban tapasztalataink szerint az általános vélemény, hogy orosz dezinformációs kérdésben nem lehet kivel beszélni a magyar kormányból, mert nincs, aki ezzel foglalkozna. Miért? Mert nem a megállításával foglalkoznak, hanem a terjesztésével. Nem lehet valaki egyszerre a barikád két oldalán.
Az RT propagandacsatorna nemrég került be a UPC programcsomagjába Fotó: FüHü
Azok a kormánypárti politikusok, akik ezt régen ezt problémának tartották, már nem beszélnek erről a témáról. Szerintem politikai döntés született, hogy Magyarország az orosz dezinformációnak nem vesztese, hanem győztese lehet. Orbán Viktort Putyin azért látja fontos európai szövetségesnek, mert főleg az EU-n, és kisebb részben és a NATO-n belül képes lehet némi destabilizációra. Illetve a régióban is. Magyarország napi szinten segít Ororszországnak Ukrajna delegitimizálásában. Ez a diplomáciai háború, amit Ukrajna ellen folytatunk, egészen abszurd és aránytévesztő, még ha az oktatási törvénnyel valóban vannak is problémák. Kinek segít az, hogy a magyar kormány aktívan blokkolja Ukrajna euroatlanti integrációját – amiért emberek haltak meg a Majdanon? A magyar kisebbségeken biztos nem, hiszen láthatóan nem segíti az ügy rendezését. A magyar külpolitikát sem, mert csak jobban elszigetel minket. Moszkva külpolitikai céljait, Ukrajna távoltartását az EU-tól és NATO-tól viszont igen.
A Sputnik úgy hivatkozott egyszer Magyarországra, mint „a szankciók elleni faltörő kos”. Ezt a szerepet szánják a miniszterelnöknek. Orbán Viktor viszont úgy látja, hogy neki ebből politikai és gazdasági haszna származhat.
Nem arról van tehát szó, hogy bénázik a magyar kormány.
Hanem tudatosan az ellenkezőjét csinálja annak, mint amit szerintem a NATO és EU szövetségesi tagságunk előirányozna.
Persze nem Magyarország az egyetlen problematikus ország: ott van például Ausztria, főleg most, az FPÖ-vel a kormányban, mely a külügyet, a hadügyet és a belügyet is felügyeli majd. Olaszországban nemsokára választások lesznek, ott a Berlusconi-féle párt, az Északi Liga és az Öt Csillag Mozgalom egyaránt terjeszti az orosz dezinformációt. És ott van Görögország, Ciprus, Bulgária, ahol hagyományosan erős az orosz befolyás. Nem csak Magyarország nem védett az orosz propagandával szemben. Viszont sehol nem épült fel olyan állami, orosz érdekeket kiszolgáló hazugsággépezet, mint Magyarországon.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
