Az elmúlt nyolc év legnagyobb kormányzati hazugságait gyűjtötte össze legújabb könyvében Bolgár György. Az Orbán-mesék című kötetben a Klubrádió népszerű műsorvezetője nem csak arra törekedett, hogy felidézze a kormányfő országot-világot átverő, elképesztő és káros hazugságait, de közben azt is elmeséli, hogy valójában mi történt Magyarországon a Fidesz 2010-es győzelme után. A könyv sajtóbemutatóján a Kossuth kiadó szerkesztője, Kőrössi P. József azt is elárulta, hogy a boltokban nem mindenhol kapható a kötet, máris kétszer utánnyomták, mert idő közben elfogyott.
Még meg sem jelent, máris sikeres a könyv, különben miért kéne utánnyomni? Ilyen nagy igény lenne az igazság kimondására?
Bizonyos értelemben igen, ámbár a mai könyvpiacon előre senki nem látja pontosan, hogy mire van igény. A világ olyan gyorsan változik, hogy nehéz előre megmondani, minek lesz keletje, minek nem. A szakemberek szerint az év elején az üzletekben sincs nagy forgalom. De ezt a könyvet mégis most kellett kiadni, mert jönnek a választások, s azt feltételeztük, talán akadnak olyan emberek, akiket érdekel, hogy mi történt velünk az elmúlt nyolc évben. A jelek szerint jól számítottunk.
Nincs olyan gyanúd, hogy a Fidesz kampánygépezete vásárolja fel a könyvedet?
Nincs. Ahhoz az kellene, hogy sok tízezer példányban vigyék a könyvet, de ott még nem tartunk. Ha azonban a Fidesz szívességet szeretne tenni nekem, ám vásárolják. Egyébként tükörként is használhatják: megláthatják magukat benne.
Az egyik hetilapban évek óta leleplezed a politika hazugságait, gondolod, hogy az emberek ennek köszönhetően tisztábban látnak?
Valóban, a gyűjtést még a 2010-es választások előtt kezdtem el, mert már akkor feltűnt, hogy a Fidesz ellenzékből milyen elképesztő hazugságokat volt képes előadni. De a most kiadott kötet nem egyszerűen „hazugsággyűjtemény”, hanem azt igyekeztem vázolni, hogy mi történt itt velünk az elmúlt nyolc évben, tehát mi a valóság.
Naponta beszélsz hallgatókkal a Klubrádióban: érzed, hogy a hazugságok leleplezése közelebb visz az igazsághoz?
Azt tapasztalom, hogy ma ez az ország teljesen kettészakadt. Ez persze közhely, de sajnos igaz, nemcsak nálunk, hanem az Egyesült Államokban, és több európai országban is. Azok az emberek, akik érdekeik, vagy hagyományaik miatt egyik, vagy másik táborhoz csatlakoznak, kifejezetten boldogok, ha elfogadhatják a legnyilvánvalóbb hazugságot is. Úgy érzik, hogy bármi igaz lehet – még az is, ami a józan észnek és az ismert tényeknek ellentmond – ha azt a kedves vezető kimondja, eszükbe sincs megkérdőjelezni.
A Klubrádióban persze alapvetően olyanoknak készítek műsort, akik a rendszer kritikusai, felismerik a mai hatalom folyamatos hazugságait, és felháborítja őket, hogy a képükbe hazudnak. De
tapasztalataim szerint az Orbán-hívők tábora is sejti, hogy folyamatosan hazugsággal etetik őket, mégis valamilyen okból úgy gondolják, hogy a vezérnek, Orbán Viktornak mindig igaza van.
Amikor leleplezed a politikai célzatból született hazugságokat, akkor a kormányzat szokott reagálni, cáfol, esetleg vitatja a tényeket, amelyekkel szembesíted az állításaikat?
Soha! Soha nem cáfolják az állításaimat. Valószínű a legegyszerűbb a hatalom számára, ha a leleplezésekről nem is vesznek tudomást. Ha ugyanis megpróbálnának vitába szállni, akkor csak újabb hazugságokba keverednének, ráadásul nekem csinálnának propagandát. Végképp el akarják kerülni, hogy engem – vagy más újságírókat – vitapartnernek tekintsenek, ezért inkább úgy tesznek, mintha nem is beszélnék a hazugságaikról.
Feltehetően bíznak abban, hogy a kormányzati propaganda úgyis letiporja az ellenérveket, a tényeket, vagy a szabad véleményt?
Ebben sajnos nem csak bíznak, de be is következett. Tényként könyvelhetjük el, hogy nálunk a kritikát mindenhol gettóba szorították, a nyomtatott sajtóban, a rádióban vagy a televízióban is. De gettóban vannak az ellenzéki pártok a parlamentben, a másként gondolkodók is mindenhol kisebbségbe kerültek; korlátokkal, kerítésekkel körülvett helyen élünk, s ha nem változik semmi, akkor lassan elfogy az életterünk.
Azt azért tudjuk, hogy a hazugság a politikusok munkaeszköze. Sikerült rájönni, hogy a mai kormány milyen törekvések, esetleg magasztosabb célok érdekében hazudik?
Ilyet már nem tudok róluk feltételezni. Talán húsz-huszonöt éve, amikor Orbánék a liberális irányból a konzervatív felé fordultak, akkor még tiszta lehetett a szándékuk, az a felismerésük pedig reális volt, hogy szabadelvű politikával Magyarországon nem lehet többséget szerezni. Ebben az országban inkább a jobboldali értékekkel, nacionalista, vagy konzervatív alapállással lehet hatalomhoz jutni, mert erre vevő a magyar társadalom. Ebben igazuk is volt, tehát jó megérzésnek, az ő helyzetükben helyes döntésnek bizonyult.
Orbán Viktor már hatalomra jutása óta azt hangsúlyozza, hogy célja egy erősebb, büszkébb, öntudatosabb ország, amely gazdaságilag és mentálisan is stabil. Ennek érdekében épít arra az érzékenységre és a tudatunkba beépült sérelemre, hogy az ország a történelem vesztese, és bár túlélte a nemzeti katasztrófákat, egyik megszállásból jutott a másikba.
Ezt a képet akarja Orbán átfesteni a nemzeti sikerek túlhangsúlyozásával, például az áhított focisikerekkel is elsősorban a nemzeti büszkeséget táplálná. Hiszen a labdarúgás nimbusza létezett a háború előtt is, a Rákosi rendszerben nemkülönben, s ezért is gondolhatta, hogy ez a hagyomány feleleveníthető. Erre elvileg lehet politikát építeni, menet közben azonban megérezte a hatalom ízét, s rájött, hogy nemzeti jelszavakkal bármit megcsinálhat, erőszakos módon úgy irányíthatja a társadalmat, ahogy neki tetszik. Közben pedig családja és barátai megszerezhetik az ország vagyonának egyre nagyobb részét.
Ma a jó szándékból már csak az látszik, hogy Orbán Viktor a hatalom mámorában, egy személyben vezeti a pártját és az országot is. Víziójából mára csak a mohó hatalmi vágy és gőg, továbbá a börtöntől való rettegés maradt.
Mi volt számodra a legdurvább, legdermesztőbb hazugság az elmúlt nyolc évben?
Nincs ilyen, legfeljebb az ilyen kérdések dermesztőek. De a viccet félretéve minden orbitális hazugság után arra jövök rá, hogy ezt azért nem gondoltam volna. Számomra az a dermesztő és ijesztő, hogy Orbán minden kontroll nélkül képes a legnagyobb hazugságokat is előadni. Miközben nagyon jól tudja, hogy nem mond igazat, mégis megismétli egyszer-tízszer-ezerszer. Hiába írjuk le naponta, hogy hazudik, vég nélkül újrakezdi. Azt gondolja ugyanis, hogy ha sokszor ismétel valamit, akkor azt a társadalom többsége el is hiszi. És sajnos a számítás egyelőre sokaknál beválik.
Négy éve a választási kampányban még rezsicsökkentésről beszélt, s az ma már senkit nem érdekel, hogy a környező országok közül – ahol nem volt rezsicsökkentés – nálunk a legdrágább a gáz, a villany. Miért van ez így?
Nyugodtan beszélhettek rezsicsökkentésről, mert több éves pereskedés után csak most derült ki, hogy valójában mennyiért vesszük az oroszoktól a gázt, ezt ugyanis titokban tartották. Ebből könnyen kiszámítható, hogy a rezsicsökkentéssel mérsékelt ár magasabb, mint kellene. Vagyis, ha a piaci viszonyok érvényesülnek, akkor a magyar fogyasztó már öt éve olcsóbban juthatna gázhoz, s talán villanyhoz is. Ellentétben a kormány melldöngető hazug állításaival, amiket azért engedhetnek meg maguknak, mert egyszerűen nem adták ki a közérdekű adatokat. Valószínű, a magyar társadalom többségének fogalma sincs róla, hogy ez az igazság. A kormánypárti sajtó ugyanis erről még véletlenül sem ír, mert a Fidesz az egypártrendszernek megfelelő médiát alakította ki. Ebben a rendszerben még annál is jobban hazudnak, mint a szocializmusnak nevezett rendszerben. A mindennapjainkat elárasztja a nyomon követhető és cáfolható hazugságok tömege, kis és nagy ügyekben egyaránt.
A Fidesz hívei nem hiszik el, hogy Orbán Viktor kormánya félrevezeti a népet, az ellenzék viszont akkor is azt állítja, ha ez nem így van. A tények tehát nem számítanak. Ilyen körülmények között van értelme az újságírásnak?
Amíg valamennyire szabadon lehet beszélni, addig még van. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy hiába bizonyosodik be a hazugságuk, amivel katasztrófába vihetik az országot, – a többség látszólag nem hajlandó meghallani az igazságot.
Ma már sokan azt állítják, hogy ezt a rendszert választással nem lehet leváltani, erre csak egy forradalom képes. A hazugság-áradat szerinted vezethet társadalmi robbanáshoz?
Vezethet, de a szocializmusnak nevezett rendszer – Romániát kivéve – nem robbanással ért véget, pedig az valóban diktatúra volt. Tehát a jövő megjósolhatatlan.
Ha a társadalom megelégeli a helyzetet, akkor az is járható út, ha a nem tisztességes, de részben szabad választáson a szavazók azt mondják: elég volt, bárki jöhet, csak ezek ne!
De azt nem tudjuk, hogy ez mikor következik be, az emberek meddig legyintenek az aljas hazugságokra, az egészen pofátlan korrupcióra. Megjósolhatatlan, hogy a magyarok meddig tűrik, hogy az a rendszer, amelyben élnek, teljes mértékben hazugságokra épül.
