Kezdőlap Címkék Operatőr

Címke: operatőr

Hogyan lesz egy szibériai népdalból vírusvideó?

Kétségtelenül nehezen, és kell hozzá két furcsa szovjet élettörténet és egy, éppen a kihalás szélén álló nép.

Az elmúlt hónapokban virálisan terjed egy videó a neten. A YouTube-on közelíti az 1 milliót a megtekintések száma, Oroszországban már kimondott rajongótábora van, számos helyről lehet letölteni, online nézni, és már számos feldolgozása is van – az orosz-némettől az őslakos amerikaiig. Íme:

A dolog kétségkívül kúl. A pszichedelikus tánc és a furcsa, repetitív dallamokra épülő zene összhatása komolyan üt. Mindamellett az egésznek megvan a retrós bája is – szóval, adott a hatás. A kommentelők egyértelműen rajonganak érte. Egyesek szerint bizonyíték arra, hogy a szovjet időkben sem üldözték a kábítószereket, mert LSD nélkül ilyen látomása nem lehetett senkinek, mások viszont az ezoterikus ősi forrást látják benne. Van persze, akinek csak a legutóbbi nyaralása jut eszébe róla. De mit is tudunk valójában erről a klipről? (Vagy miről.)

Kezdjük a dallal. Bár annak, aki nem beszéli a nyelvet – az angolul kommentelők jelentős része így van vele – elsőre úgy tűnhet, mintha oroszul énekelnének, de aki csak egy kicsit is ismeri az oroszt, az azonnal leveszi, hogy nem. A nyelv, amin a dal szól: nanáj. A még nálam is idősebbek a nanájokat (a cári időkben gold néven emlegették a népet) a Derszu Uzala című híres regény és film révén ismerhették, a nálam jóval fiatalabbak pedig tán, ha némi szubkulturális behatással rendelkeznek, arról hallhattak, hogy a Super Junior nevű koreai fiúcsapat egyik tagja kínai-nanáj (ottani szóhasználattal hezhen) származású. Amúgy a nanájok a mandzsu-tunguz nyelvek egyikét beszélik (az altáji nyelvek harmadik ága a török és a mongol mellett), és a kínai-orosz határvidéken élnek, ma már kevesebb, mint 20 ezren – igaz, ebből nanájul már kevesebb, mint kétezren tudnak, a többiek csak az oroszt vagy a kínait beszélik. A nyelv egy-két évtizeden belül bizonnyal kihal, a nanájok, mint Szibéria többi, kis népe, asszimilálódnak a nagyokhoz. A 18. század óta ismerjük őket, ma kb. kétharmaduk Oroszországban, egy harmaduk a Kínai Népköztársaságban él. Eredetileg alapvetően folyami halászatból éltek. Amennyiben hinni lehet a dal neten keringő orosz fordításainak, a dal is erről szól. (Lelkesültebb szájtok persze ősi sámánéneknek mondják …)

Emlékszem rád húgocskám. Hanina-ranina
Amikor a folyóban halászom. Hanina-ranina
Emlékszem, hogy a szívem, Hanina-ranina
Úgy remegett, mint a hal a horgon. Hanina-ranina
Meg szeretném tölteni a csónakodat a legfinomabb halakkal.

Az előadó Kola (hivatalosan Nyikoláj Ivánovics) Beldi.

Az orosz föderáció érdemes művésze, aki valóban nanáj származású. Élettörténete megér pár szót: hagyományos halász-vadász családba született 1929-ben, de hamar elárvult, éhezett, és megbetegedett. Egy internátusba került, ahol nem igazán élvezte az életet – így alig tizenévesen elszökött, és beállt a távol-keleti flottához. Folyt a világháború, kellett az ember, nem foglalkoztak vele, hogy nem volt még 18 éves. Később harcolt a koreai háborúban is (szovjet önkéntesek ugye). Kapott mindenféle érdemrendet is – majd a háború után az addig passzióból énekelgető fiatalember konzervatóriumban kezdett tanulni Szaratovban – közben pedig egy tankgyárban dolgozott. Hamar sikeres lett – a kor szovjet könnyűzenéjének egyik igazi csillaga. Lett érdemes művész és fellépett a sopoti intervíziós dalfesztiválon. Utólagos kritikusai szerint a jellegzetes, szovjet, havas giccs egyik meghatározó alkotója volt. Általában természetesen oroszul énekelt, de – a lenini nemzetiségi politika elveinek megfelelően – néha egy-egy szibériai népdalt is elénekelt eredetiben. Hogy átéljük a szovjet műdal aranykorát, elég egyetlen számot megismerni tőle. A sokat mondó című: “Elviszlek a tundrára” (ne értsük félre a címet, nem azzal fenyegeti a kedves nézőt, hogy majd jól száműzik a GULÁG-ra), aminek dallama és a klip megvalósítása is igazi mélymerülés a brezsnyevi pangás kulturális borzadályába.

Beldi állítólag közben a kelleténél komolyabb barátságba keveredett a kis, ázsiai népek gyarmatosító asszimilációjának legfontosabb eszközével (ezt egy orosz blog írta így), a vodkával, és a rendszerváltás – meg a kor – nosztalgikussá tette. Megcsömörlött Moszkvától és elköltözött a nanájok közelébe Habarovszkvba. 61 évesen még gyermeke is született. 1993-ban aztán szívinfarktusban meghalt. Talán maga sem hitte volna, hogy legmaradandóbb emléke ez a nanáj népdal lesz. Bár kétségtelen, ebben meghaladta az etnoszovjet popikon kötelező átlagosságát.

A dal persze önmagában nem futott volna be – kellett hozzá a klip korát megelőző kicsit szürreális képi világa is. Azt, hogy ez egy 1968-as filmből “A város és a dal”-ból van sok helyen lehet látni. A film rendezője, bár szintén jellegzetes szovjet figura, a totális ellentéte Beldinek.

facebook

Leonyid Iszákovics Menaker is 1929-ben született, de egészen más családi háttérrel: szülei a leningrádi zsidó értelmiségi-művész elitbe tartoztak, anyja színésznő, apja maga is filmrendező, nagybátyja, akinél a leningrádi blokád idején Moszkvában húzta meg magát a család, a szovjet esztrád műfaj egyik megteremtője. Adott volt, hogy Lenya milyen pályára kerüljön – egyetem után előbb színházban dolgozott, majd belevágott a filmrendezésbe. “A város és a dal” az egyik első munkája volt a Lenfilmnél. A rendszerváltásig dolgozott ott – utolsó filmjét 1990-ben rendezte. Azt mondta, nem akar már beilleszkedni az új világba – haláláig, 2012-ig inkább tanított leendő filmrendezőket. Maga a film, amiből a klipet kivették, egészében is fent van a neten, és igazán megéri azt az alig több, mint egy órát:

Zseniális, és a korát messze megelőző alkotás. Műfaját orosz források általában koncertfilmnek mondják, angolra jobb híján musicalnek fordítják, de valójában egyik sem. Leginkább Tímár Péter 1987-es Moziklipjére emlékeztet. Ma született bárányoknak, emlékeztetőül, itt a leghíresebbé vált részlet belőle:

A két évtizeddel később megjelenő videoklipek képi világát, filmes megoldásait megidéző módon zeneszámok követik egymást. Ezzel nem akar elmesélni egy történetet – így nem epigonja a vele egy időben született korai nyugati zenés filmeknek. Teli van képi gegekkel a matrózokat utánzó két kriplitől a twistelő lóig. Egyszerre használja fel és mosolyogja meg (itt-ott veszi totál hülyére) a szovjet könnyű műfaj legváltozatosabb közhelyeit – közben a kor legmodernebb zenei formáitól a népdalig és a klasszikus balettig mindent felhasznál. A zenék alatt pedig elképesztően szépek a képek – nem meglepő, hogy Vlagyimir Prohorovics Kovzel, az operatőr, díjat is nyert vele. Akármikor elmenne turisztikai imázsfilmnek Leningrádról – persze ekkor még ezt a zsánert sem igazán találták fel, főleg nem a nagy Szovjetunióban. A 13. percnél kezdődik az inkriminált rész, ami tulajdonképpen egy a leningrádi tengerparton megélt álom-ábránd, és Szocsiban vették fel. A főszereplő egy észt színésznő, Ülle Ulla (ne tessék röhögni, tényleg ez a neve). Az eredeti zene alatta azonban nem a fent ismertetett Kola Beldi dal, hanem egy instrumentális szintetizátoros esztrád. A képi világ így is megragadó – de mi tagadás, ez a zene (bár a korhoz jobban passzol) sokkal kevésbé hatásos, a képekkel együtt, mint a nanáj népdal.

De ki és mikor pároztatta a videót a dalhoz? Nevet nem tudunk, és pontos időpontot sem, az ismeretlen művész egyelőre névvel, címmel nem lépett ki az internet anonim bugyraiból. Minden valószínűséggel Oroszországban készült ez a klip, azon belül is valószínűleg Szibériában, Beldi szűkebb (mondjuk azért elég tág) pátriájában, és legkésőbb 2011-ben. A legtöbb támpontot az asiarussia.ru – egy az orosz Távol-Kelettel foglalkozó hírportál adja, akik szerint a Kola Beldy Fan Club (bárkik is legyenek azok) készítette. A YouTube-ra egy – a nevéből és a felöltött anyagokból ítélhetően – a távol-keleti nyelvek és kultúrák rajongója töltötte fel 2011-ben. Világhódító útjára viszont minden valószínűség szerint a Soviet Visuals nevű oldal repítette. Köszönet nekik érte.

Jancsó Nyika újra a Pál utcai fiúk című filmben

0

Ifj. Jancsó Miklós, azaz Jancsó Nyika is közreműködik a Pál utcai fiúk című Fábri Zoltán-alkotás restaurálásában. Az operatőr annak idején színészként szerepelt a filmben.

A Magyar Operatőrök Társasága (HSC) és a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum Igazgatósága együttműködési megállapodást kötött a nemzeti filmörökség együttes restaurálása, megőrzése érdekében. A HSC aktív részt vállal a Filmarchívum hosszú távú, digitális filmrestaurálási programjában.

Az együttműködés keretében

a magyar filmek színvilágának digitális felújítása operatőrök közreműködésével zajlik.

A filmek fényének, színének korhű újjáteremtése a filmrestaurálás egyik legizgalmasabb, leglátványosabb feladata. A feladatra a Filmarchívum szerencsés esetben magát az operatőrt kéri fel, hogy a filmlabor coloristja (fényelő szakembere) mellé ülve előállítsák azt a látványt, amilyen a film a korabeli bemutató idején lehetett.

Mint írják, így készült el idén Enyedi Ildikó Az én XX. századom című filmjének felújítása Máthé Tibor, vagy Török Ferenc Moszkva tér című munkája Garas Dániel operatőr bevonásával. Még ebben az évben sor kerül Szabó István Mephisto című filmjének fényelésére Koltai Lajos, valamint Sára Sándor 80 huszár című filmjére a rendező-operatőr közreműködésével.

A jelenleg folyamatban lévő Fábri-életmű felújítása esetében azonban a filmek operatőrei, Hegyi Barnabás, Szécsényi Ferenc és Illés György már nem vonhatóak be a munkába, ezért az alkotásaikra jellemző pazar látványvilágot korabeli filmanyagok tanulmányozása mellett tanítványaik állítják helyre. Ezen a módon készült el májusban Cannes-ban bemutatott Körhinta Szabó Gábor fényelési instrukciói mellett.

A korai klasszikus Fábri-filmek – a Hannibál tanár úr, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban – fényelését Csukás Sándor operatőr végzi, aki nem csak Fábri Zoltánnal ápolt közvetlen baráti kapcsolatot, hanem Szécsényi Ferenccel is. A legendás operatőr rá hagyta operatőri forgatókönyveit, fotóit, rajzait, és sokat beszéltek arról, hogy miként dolgozott egykor együtt Fábri Zoltánnal.

Jancsó Nyika 17 évesen színészként szerepelt a filmben.

Az ötödik pecsét és a Hangyaboly fényelésére Koltai Lajost kérték fel, aki ez utóbbi alkotásban Illés György első asszisztense volt. A szintén Illés György által fényképezett A Pál utcai fiúk színvilágának újjávarázslásában pedig a film egyik színésze, Jancsó Nyika működik közre.

A később nemzetközi sikereket arató operatőr még 17 évesen alakította a vörösinges fiatalabbik Pásztort,

míg Áts Ferinek a hangját kölcsönözte. A forgatásnak is nagy szerepe volt abban, hogy Jancsó Nyika operatőr lett, miután a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Fábri Zoltán és Illés György tanítványa volt – áll a közleményben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK