Új név bukkant fel az európai populizmus borús egén: egy bizonyos Giuseppe Conte ügyvéd, aki, nem kis meglepetésre, az új olasz kormányalakító. Ez a megállapodás született ugyanis a parlamenti többséget maga mögött tudó két koalíciós partner: a szélsőjobbos Liga (idősebbek kedvéért a valamikori Északi Liga) és az elit- meg minden más ellenes Öt Csillag Mozgalom (M5S) között.
A már hónapok óta tartó a márciusi választások utáni huzavona most fejeződik be és az új olasz kormány hivatalba lépése immár az államfőn és a parlamenti szavazáson múlik.
Sokak szerint Brüsszel rémálma kezd valósággá válni,
hiszen az unió éppen ettől az euroszkeptikus párostól tartott leginkább. Ez a szorongás olyan méretet öltött, hogy az EU-ban Silvio Berlusconi, büntetett előéletű volt miniszterelnök pártjának győzelmében látták volna Olaszország uniós szerepének stabilitását. Még egyszer le kell írni: Silvio Berlusconiban, aki életének és munkásságának minden mozzanata meredeken szembe megy az uniós értékekkel. De az olaszoknak ő már nem kellett, inkább szavaztak a még ki nem próbált populistákra.
A választásokon legtöbb mandátumot szerzett Öt Csillag választhatott az eddig kormányzó balközép (Renzi, demokraták) és a Liga között, amely ifjúkorában azért szállt síkra, hogy Észak-Olaszország váljon el a szegény déli tartományoktól. Azóta ez a gondolat háttérbe szorult, de a ligásoknak akadtak újabbnál újabb pazar ötletük a menekült- és idegenellenesség széles mezsgyéjén.
Ezeket az ötleteket kellett összehangolni a nagyobb és ismeretlenebb, de nem kevésbé intoleráns koalíciós partnerrel.
Az olasz sajtóba kiszivárogtatott részletek alapján meg lehet állapítani, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását,
azaz a ligások és a csillagosok sok kérdésben békülékenyebb hangnemre váltottak. Habár még így is van mitől tartania Brüsszelnek.
Először is a kormányprogram egészében, szakemberek véleménye szerint, közelebb áll a Matteo Salvini vezette Liga álláspontjaihoz, mint a Luigi Di Maio által fémjelzett Öt Csillaghoz.
Ami jó hír, hogy a koalíciós megállapodásból kimaradt az a korábbi követelés, hogy az Európai Központi Banknak el kellene engednie Olaszország 250 milliárd eurós adósságát.
És az sincs benne, hogy az új olasz kormány kilépne az eurózónából.
De: Salviniék szerint át kell gondolni az unió költségvetését és általában azt a gazdaságpolitikát, amely megszigorításokkal sújtja a nemzeti gazdaságokat.
A legfontosabb külpolitikai tétel sem megnyugtatóbb: habár kimaradt az előző verziókban még szereplő tétel, miszerint azonnal meg kell szüntetni a szankciókat Oroszországgal szemben, de maga a célkitűzés megmarad. Hiszen
Moszkva nem jelent katonai fenyegetést, így partnerként és nem ellenségként kell kezelni Putyint
– áll a koalíciós egyezményben.
A felvázolt munkanélküli segély-, nyugdíj- és adóprogram további 126 milliárd euróval terhelné az amúgy is óriási adósságokkal terhelt olasz gazdaságot.
És akkor még nem beszéltünk a menekültekről. A migránshelyzetet a koalíciós megállapodás tarthatatlannak véli és félmillió migránst toloncolna ki. Továbbá: 18 hónapra tolná ki a menedék kérelmezők őrizetben tartását ügyük elbírálásáig.
Közben a pengeváltás már meg is kezdődött az unióval.
Luigi Di Maio az államfővel tartott tanácskozása után újságíróknak azt mondta: korai az M5S-Liga kormányt kritizálni, mivel még el sem kezdte a munkáját. Az M5S vezetője Manfred Webernek, az Európai Néppárt európai parlamenti képviselőcsoportja vezetőjének kijelentéseire utalt, aki szerint az M5S-Liga kormány a „tűzzel játszik”, ha nem tartja tiszteletben az európai játékszabályokat. Luigi Di Maio úgy válaszolt, Weber játszik a tűzzel, ha nem tartja tiszteletben az olasz választók legitim kormányát.
Marcello Dell’Utri Silvio Berlusconi egyik legjobb barátja, együtt alapították a Forza Italia mozgalmat. Öt éve tartott a per, amelyben rajta kívül több maffiavezért is elítéltek. A bíróság azt is kimondta: az olasz állam magas rangú képviselői a kilencvenes évek elején megállapodást kötöttek a szicíliai Cosa Nostrával.
Marcello Dell’Utri
Fotó: MTI/EPA/Tonino di Marco
A palermói bíróság fokozottan védett termében hozták meg az öt éve tartó perben az elsőfokú ítéletet, amely több mint 25 évvel ezelőtti eseményekre adott választ: kimondta, hogy
az olasz állam képviselői a kilencvenes évek elején paktumot kötöttek a Cosa Nostra maffiavezéreivel
az akkori politikai-társadalmi béke érdekében, vagyis azért, hogy legyen vége a leszámolásoknak.
A tárgyalásról beszámoló La Stampa szerint a kilenc vádlott közül 28 évre ítélték Leoluca Bagarellát, a Cosa Nostrához tartozó corleonei klán egyik vezetőjét (a kisváros neve a Keresztapa-filmekből lehet ismerős), aki más ügy miatt már életfogytiglani büntetését tölti. Egy másik maffiavezér, Antonino Cinà 12 évet kapott, ahogy két volt főrendőr, Mario Mori és Antonio Subranni is, a per koronatanúja, Massimiliano Ciancimino, a volt palermói polgármester fia pedig 8 évet. Nicola Mancino volt belügyminisztert felmentették.
Silvio Berlusconi egyik legjobb barátja, Marcello Dell’Utri volt szenátor viszont 12 évet kapott. Ő egyébként, más maffiavádak miatt, 2014 óta már börtönben van.
Ő volt az, aki közvetített a maffiavezérek és Silvio Berlusconi között.
A kilencvenes évek elején rendszeresek voltak a maffiához köthető merényletek Olaszországban. 1992-93-ban a Cosa Nostra bombákat robbantott Rómában, Firenzében, Milánóban, meggyilkolták többek között a maffia ellen nyomozó szicíliai ügyészt, Giovanni Falconét és Paolo Borsellino bírót is.
A rendkívül népszerű Falconét az autópályán gyilkolták meg, hatalmas robbantással.
Fotó: Wikimedia Commons
A Cosa Nostrát ekkor a corleonei Toto Riina vezette. Ő már korábban jó kapcsolatot ápolt politikusokkal, például az olasz belpolitikát évtizedeken át meghatározó, ötször miniszterelnökké választott kereszténydemokrata Giulio Andreottival. A kétezres évek elején őt perbe is fogták, de elévülés miatt felmentették.
Riinát 1993-ban letartóztatták, a következő évben a Forza Italia került hatalomra Olaszországban – az a párt, amelyet Silvio Berlusconi többek között Marcello Dell’Utrival együtt alapított.
Az olasz állam és a maffia közötti tárgyalásokról régóta beszéltek már. A megegyezés része volt, hogy
a maffia leállítja a merényleteket, cserébe a letartóztatott tagjainak enyhítik a börtönkörülményeket.
A megegyezés része volt az is, hogy Riina utódja, Bernardo Provenzano egészen 2006-ig szabadlábon maradhatott. Ő 2016-ban, Toto Riina 2017-ben halt meg börtönben.
Silvio Berlusconi
Fotó: MTI/EPA/Alessandro Di Meo
Silvio Berlusconi (akit más ügyek, például adócsalás miatt már kétszer is elítéltek) az ítélet után azonnal sietett közölni, hogy soha, semmilyen kapcsolata nem volt a szervezett bűnözéssel.
Olaszországban egyébként továbbra sem tudni, hogy néz majd ki az új kormány, a tárgyalás ugyanis megrekedtek a két populista párt, a szélsőbaloldali Öt Csillag és a szélsőjobboldali Liga között.
Gratulálok Matteo Salvininek, aki Olaszország első pártjává tette a Ligát – írta a Facebookon Tony Iwobi. Aki egyben bejelentette: ő az első afrikai, aki bejutott a szenátusba Itáliában! A Liga migráns ellenes választási kampányával érte el sikerét. Tony Iwobi a Liga bevándorlási felelőse. Érdekes karrier, de hogy is kezdődött?
Tony Iwobi 1976-ban telepedett le Olaszországban. Nigériából érkezett és kezdetben informatikusként dolgozott. Saját céget is alapított. Aztán jött a politika. 1993-ban lépett be a Ligába, amely akkoriban egyáltalán nem foglalkozott a bevándorlással. A fő követelése az volt, hogy Olaszország legyen szövetségi állam! Vagyis a gazdag északi tartományoknak ne kelljen pénzelniük a szegény Dél felzárkózását. „Nigéria 36 szövetségi államból áll. Ha ez a modell működik Afrikában, kor miért ne működhetne Olaszországban is?!”- tette fel a kérdést a bevándorolt informatikus. Aki szorgosan lépkedett előre a ranglétrán. Végül a csúcsra jutott: ő lett pártjának a migráns felelőse abban az időszakban amikor a bevándorlás Itália első számú problémája lett. Hogy indokolja ő meg pártjának migráns ellenes politikáját? „Az illegális bevándorlás felerősíti a rasszizmust! A bevándorlók csak azt érzékelik, hogy milyen jogaik vannak Itáliában és gyakran megfeledkeznek arról, hogy kötelezettségeik is vannak!”- hangsúlyozza Itália újdonsült fekete szenátora.
Olaszország politikai elitjét egyébként felbolygatta a legutóbbi választás: nincs új többség. A Liga lett a jobboldal vezető pártja miután Berlusconi Forza Italia mozgalma leszerepelt. De ez a pártszövetség sem szerzett többséget. Az Öt Csillag Mozgalom egyedül több szavazatot szerzett mint a baloldal és majdnem annyit mint a jobboldali pártszövetség. Már folynak a tárgyalások Rómában, ahol régi jó szokás szerint mindenki mindenkivel megpróbál szövetkezni a hatalom megszerzése érdekében. Furcsa módon a vesztes baloldal lehet a mérleg nyelve. Kérdés, hogy a jobboldali pártszövetséggel alkot-e koalíciót, ahogy azt a távozó elnök Matteo Renzi javasolja vagy pedig az Öt Csillaggal, ahogy a párt másik része akarja. A Liga mindenesetre közölte: nem lép koalícióra a másik nyertessel, az Öt Csillag Mozgalommal!
A migráns kérdés mindenképp az előtérben áll, így Itália politikai életében minden bizonnyal nagy szerep jut az első fekete szenátornak, aki a migráns invázió ellen tiltakozó Liga képviseletében jutott be a szenátusba Rómában.
Két szélsőséges, populista párt ünnepelhet az olasz választások után: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga. Mindkét párt erősen oroszbarát, az egyik terjeszti is az orosz propagandát, a másiknak intézményesített a kapcsolata az orosz kormánypárttal. Silvio Berlusconi pártja és az eddig kormányzó balközép is vereséget szenvedett. Az viszont teljesen bizonytalan, hogy ki tud majd kormányt alakítani.
Minden megváltozik – ezzel a címlappal jelent meg hétfőn az Il Fatto Quotidiano olasz napilap. A választáson ugyanis egyértelműen visszaszorultak a hagyományos pártok, és a populisták kerültek előtérbe: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga (korábbi nevén: Északi Liga)
együtt a szavazatok felét szerezték meg.
Több párt is szövetségben, de külön listán indult. Elvileg a jobboldali koalíció kapta a legtöbb szavazatot, körülbelül 36 százalékot, de ez nem elég a kormányalakításhoz. Az Öt Csillag önállóan indult, ők körülbelül 32 és fél százalékot szereztek, a baloldali koalíció pedig kb. 23 százalékot.
Matteo Salvini örülhet. (MTI/EPA/Daniel Dal Zennaro)
A jobboldali koalíció három pártból áll: Silvio Berlusconi Forza Italiájából, valamint két szélsőjobboldali pártból: a Matteo Salvini vezette Ligából és az Olasz Testvérekből. (Érdemes megjegyezni, hogy bár a magyar kormánymédia az elmúlt hetekben az egekbe dicsérte a korábban kétszer is elítélt, emiatt a választásoktól eltiltott Berlusconit, Orbán mellett korábban Salvini és az Olasz Testvérek vezetője, Giorgia Meloni állt ki nyíltan.)
Ők együtt 248-268 helyet szerezhetnek, de 316 kellene a többséghez. Ráadásul hiába kapta a jobboldali koalíció a legtöbb szavazatot,
az eredmény nagy vereség Silvio Berlusconi számára.
A koalíción belül ugyanis nem az ő pártja, hanem a Liga kapta a legtöbb szavazatot (körülbelül 17,5 százalékot 14-gyel szemben).
Berlusconiék nagyot buktak. (MTI/EPA/Ciro Fusco)
A Politico szerint a Liga szereplése a választás egyik legnagyobb meglepetése. Salvini egyébként pártja gyűlésein, Mussolini fasisztáira utalva, gyakran hord fekete inget, és ezeken a gyűléseken neonáci jelképekkel is lehet találkozni.
Ha az egyes pártokat, és nem az általuk alkotott szövetségeket nézzük, akkor az eddig kormányzó baloldali Demokrata Párt kapta a második legtöbb szavazatot (19 százalék körül), de az eredmény nekik is komoly vereség. A volt miniszterelnök, Matteo Renzi pártjának nem tett jót, hogy a gazdaság csak lassan tér magához a válságból. A párt egyik képviselője, Andrea Marcucci a Facebookon azt írta: a Demokrata Párt vesztett, a populisták győztek. Renzi már le is mondott főtitkári tisztségéről.
Luigi Di Maio már meg is hirdette a Harmadik Köztársaságot. (MTI/EPA/Alessandro Di Meo)
Salviniék Ligája mellett a másik győztesnek a mindössze 31 éves Luigi Di Maio vezette Öt Csillag Mozgalom számít. A pártot a New York Times szerint leginkább úgy lehet leírni, mint egy épületet, amelynek „baloldali az alapja, jobboldali a homlokzata és anarchista a teteje”. A párt egyébként már 2013-ban a legtöbb szavazatot kapta a választáson, de ez akkor sem volt elég a kormányalakításhoz. Most viszont Di Maio már egyenesen azt mondta: megkezdődött a Harmadik Köztársaság.
Több dologban feltétlenül hasonlít az Öt Csillag és a jobboldal vezető erejévé vált Liga:
mindkét párt szélsőségesen populista, gyakorlatilag egymás licitálták felül bevándorlás-ellenességben, Salvini például egyszerűen csak vízbe dobná a menekülteket. (A kampány hangneme minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy egy hónapja egy szélsőjobboldali férfi bevándorlókra lőtt, hat embert megsebesítve.)
Emellett mindkét párt Európai Unió-ellenes. A Liga megszabadulna az eurótól is, az Öt Csillag viszont már nem – amióta tavaly Di Maio átvette a párt vezetését az alapító Beppe Grillótól, valamelyest finomodott az álláspontjuk.
Beppe Grillo tavaly engedte át a párt vezetését Luigi Di Maiónak. (MTI/EPA/Filippo Pruccoli)
Éppen ezért, az eredményt nyugtalanul figyelhetik Brüsszelben is. Nagyon nem jó jel ugyanis, hogy az eurozóna harmadik legnagyobb gazdaságában ennyire előretörtek az unióellenes populisták, épp akkor, amikor az EU komoly reformokra készül.
Ráadásul a két párt még egy, fontos témában hasonlít egymáshoz:
mind a kettő erősen oroszbarát, sőt, annak nevezhetjük Berlusconi pártját is.
Márpedig az Atlantic Council elemzése szerint Olaszország kifejezetten sérülékeny az orosz befolyásolási kísérletekkel szemben. Oroszbarátnak azokat a pártokat lehet tekinteni, amelyek az orosz kormány narratíváját közvetítik, beleértve a Nyugat-ellenes gondolatokat, támogatják az orosz külpolitikát, és az oroszoknak kedvező törvényváltoztatásokat kezdeményeznek.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója a Független Hírügynökségnek azt mondta: a Liga azon két európai párt közé tartozik (a másik az osztrák Szabadságpárt), amelynek
intézményesített kapcsolata is van az orosz kormánypárttal,
az Egységes Oroszországgal.
Matteo Salvini például, Krekó Péter szavaival, „Putyin csodálója”, többször is járt Oroszországban és a megszállt Krím-félszigeten is, az együttműködési megállapodást pedig tavaly márciusban írták alá. Ezek után a párt által vezetett északi megyék sorra ismerték el a félsziget bekebelezését.
Az Öt Csillag több vezetője is részt vett az orosz kormánypárt kongresszusán két éve. Ők eltörölnék az Oroszország elleni szankciókat, szintén jogszerűnek ismerik el a Krím-félsziget elcsatolását, sőt, normalizálnák a kapcsolatot az oroszok által támogatott tömeggyilkos szíriai diktátorral, Bassár el-Aszaddal is.
Ráadásul ott van Silvio Berlusconi, aki Putyin személyes jó barátjának számít, a Forza Italia képviselője „megfigyelőként” részt vett az oroszbarát szélsőségeseket leszámítva illegitimnek tartott, 2014-es kelet-ukrajnai választáson is.
Vagyis mindhárom, a kormányalakításra esélyes párt oroszbarátnak mondható.
Putyin elégedetten hátradőlhet.
Ez pedig jól jön az orosz kormánynak, hiszen így az egyik legnagyobb tagországon keresztül gyengítheti az Európai Uniót, amelyet, ahogy Krekó Péter mondja, ellenséges entitásnak tekint. Az egyik legelismertebb, Oroszországgal foglalkozó elemző, Mark Galeotti azt írja: az orosz kormány számára a különböző populista pártok támogatása egyetlen célt szolgál: hogy befolyásolni tudjon országokat és ezzel gyengítse az EU-t és a NATO-t. Az egyik eszközük, hogy a bizonytalanságot próbálják növelni, amihez a menekültválság ideálisnak bizonyult.
Kedvelt fegyverük közé tartozik az álhírek terjesztése is: az Öt Csillag pedig ehhez megfelelő partner. Ahogy Krekó Péter fogalmazott,
„az Öt Csillag elképesztő vehemenciával terjeszti az orosz propagandát és dezinformációt”.
A Buzzfeed oknyomozása szerint a párt egy olyan hálózatot ellenőriz, amely rendszeresen álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjeszt, sokszor Kreml-pártiakat, amelyek eredeti forrása valamelyik orosz propagandamédium. A hálózathoz olyan álhíroldal is tartozik, amelyiknek több mint egymillió követője volt a Facebookon.
Többek között azt is terjesztették, hogy a kormány kapcsolatban áll a maffiával. Ehhez bizonyítékként egy gyászoló miniszterről tettek közzé egy fotót, amelyet úgy állítottak be, mintha a maffiózó Salvatore Riina temetésén készült volna. Egyik politikusuk pedig azt állította, hogy Ukrajnában már a kannibalizmus is megjelent – bizonyítékként egy fotót is mutatott, csakhogy hamar kiderült, hogy az valójában egy screenshot egy filmből.
Az olasz álhíroldalak egyébként Salvinit is rendszeresen dicsérték, és itt is igaz az, hogy az összeesküvés-elméletek terjesztése általában együtt jár a nem politikai tartalmúak megjelenésével is, amelyek aztán a két párt programjába is bekerültek. Például
mind az Öt Csillag, mind a Liga oltásellenes,
a kampányban meg is ígérték, hogy eltörlik a kötelező vakcinákat.
Mindenesetre a választás után most az a legvalószínűbb, hogy hosszú politikai bizonytalanság következik. Wolfango Piccoli, a Teneo Intelligence elemzője a Guardiannek azt mondta: szinte lehetetlen lesz bármelyik pártnak is olyan koalíciót létrehozni, amely többséggel bír.
Berlusconi és Salvini – hátat fordítanak egymásnak? (MTI/EPA/Angelo Carconi)
Az Öt Csillag azt jelentette be korábban, hogy csak olyan párttal alkotnak közösen kormányt, amely elfogadja a programjukat. Elméletileg megvan az esélye, hogy a jobboldali szövetséget szétrobbantva a Ligával és az Olasz Testvérekkel lépnek koalícióra, de Piccoli szerint
ennek minimális az esélye,
mert, bár sok kérdésben hasonló nézeteket vall a Liga és az Öt Csillag, de utóbbi szavazói inkább baloldaliak, míg a Liga szélsőjobboldali. Salvini is elutasította az Öt Csillaggal való szövetséget. A baloldal már bejelentette, hogy ellenzéki szerepre készül, a jobboldali pártok viszont csak kisebbségi kormányt tudnának alakítani – ha egyáltalán Berlusconi elfogadja ebben Salvini vezető szerepét.
A parlament március 23-án ül majd össze, de a Reuters szerint Sergio Mattarella elnök áprilisig várni fog azzal, hogy megnyissa a kormányalakításról folytatott hivatalos tárgyalásokat. Utána pedig még az is előfordulhat, hogy új választást írnak ki, az viszont könnyen zárulhat a mostanihoz hasonló eredménnyel. Az előző, 2013-as választás után egyébként két hónapig tartott, mire sikerült megalakítani az új kormányt.
Vasárnap parlamenti választások tartanak Olaszországban. Három tömbnek van kisebb-nagyobb esélye, hogy elérje a 40 százalékot, amivel már kormányzó többséget lehet összehozni: a Matteo Renzi vezette balközépnek, a Silvio Berlusconi vezette jobbközépnek és a Luigi Di Maio vezette Öt Csillag Mozgalomnak (M5S).
1979-ben jártam először Rómában, amikor még Giulio Andreottiék vezették a kereszténydemokratákat, Bettino Craxi volt a szocialisták üstököse és Enrico Berlinguer, a kommunisták főtitkára.
A második világháború utáni Olaszországban egymást váltogatták a kormányok. Egy alapelv viszont sziklaszilárd volt: minden áron meg kellett akadályozni, hogy a Moszkvához akkor még hű olasz kommunisták, Nyugat-Európa legnagyobb és legsikeresebb kommunista pártja hatalomra kerüljön. Minden eszközzel. Erről talán a CIA aktáiban is lehetne találni érdekes olvasmányt.
A hidegháborús szemben állás egyik következménye volt ez:
tényleg öngyilkosság lett volna egy szovjetbarát csapatot kormányba emelni.
Annak ellenére, hogy az olasz szavazók óriási hányada nem így gondolta.
1978-ban Berlinguerék már szakítottak Moszkvával és létrehozták az eurokommunizmust, amelynek pártjai már mindenben megfeleltek a liberális demokrácia követelményeinek. A PCI a népszerűsége csúcsán volt, Aldo Moro kereszténydemokrata kormányfő már előkészítette a Történelmi Kompromisszumot, amely a kommunistákkal való együtt kormányzást alapozta volna meg. A szélsőbaloldali Vörös Brigádok azonban keresztül húzták annak a szándékát, hogy egy „nemzetmentő nagykoalíció” alakuljon meg.
Elrabolták és meggyilkolták Aldo Morot.
Annak ellenére, hogy Berlinguerék élesen elítélték a Vörös Brigádokat, a kommunista párt népszerűsége csökkent. 1979-ben emiatt alig, de veszített a kereszténydemokratákkal szemben.
Berlinguer a választás éjszakáján a párt római székházának erkélyéről szólt lelkes, de csalódott híveihez. Mi, tudósítók meg már Bettino Craxi után loholtunk, akinek nem túl jelentős szocialistái a kommunisták kudarcából tudtak politikai tőkét kovácsolni és a nyolcvanas évek végéig Craxi (többször volt miniszterelnök) az olasz politika legjelentősebb figurájává vált. Nem utolsósorban egyik nagy barátja, a médiamágnás Silvio Berlusconi segítségével. Karrierje korrupcióba fulladt és a bírósági ítélet elől Tunéziába szökött (1994).
De akkor már megkezdődött a botrányoktól még hangosabb és színesebb Berlusconi korszak.
A leggazdagabb olasz a II. világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban levő miniszterelnöke volt. Három alkalommal töltötte be ezt a tisztséget: 1994-től 1995-ig, 2001-től 2006-ig, majd 2008-tól 2011-ig. A Forbes magazin szerint 11 milliárd amerikai dollárra rúgó vagyonával Olaszország leggazdagabb embere, a világon pedig a 37. Többször is börtönre ítélték, de a kora miatt nem kellett bevonulnia.
2011-ben történt lemondása után, most 82 éves korában aktivizálódott ismét és egy jobbközép koalíciót irányít: pártja mellé szegődött a bevándorlóellenes Északi Liga és
a szélsőjobbos Olasz Testvériség, amelynek vezetőjét a minap fogadta a magyar miniszterelnök, igen szívélyesen.
A gyűlölet és a hazugság jellemzi az olaszországi kampányt – így összegez a Der Standard osztrák lap. A bevándorlóellenes kampánynak máris megvan a hatása: az olasz lakosság körében – pár hónapja ez még elképzelhetetlen lett volna – 19 százalékra emelkedett azoknak az aránya a közvélemény-kutatások szerint, akik szimpatizálnak Benito Mussolinivel, az országot a második világháborúba kormányzó fasiszta diktátorral.
Úgy tűnik azonban, hogy aligha lesz igazi nyertese az olasz választásoknak. Előrejelzések szerint Berlusconiék nem érik el a kormányzáshoz szükséges 40 százalékot, a legerősebb egyedi párt viszont a populista Öt Csillag Mozgalom lehet, de kérdés ki állna össze velük. Ha az Északi Liga leválna Berlusconiéktől és csatlakozna az Öt Csillaghoz, akkor meg megjósolhatatlan lenne az olasz politika. Nem tudni maradna-e a több Olaszország (a több Európa helyett) jelszó és vajon tényleg kitoloncolnának 500-600 ezer menekültet/bevándorlót?
Mindenestre bájosan megejtő az egyik magyar kormányoldal aggodalma:
„Az a kérdés, hogy az olaszoké marad-e Olaszország”.
Mindannyian tunéziai állampolgárok, Olaszországba érkeztek, onnan valószínűleg más országokba mentek tovább.
A Guardian szerezte meg a listát, amelyen az ötven név szerepel, és amelyet még november végén küldött el a nemzetközi rendőri szervezet az olasz belügyminisztériumnak, amely szétküldte az európai terrorelhárító ügynökségeknek. Mind az 50 gyanúsított tunéziai, a nevüket és a születési idejüket is tudják. A lapnak egy szakértő azt mondta:
valószínűleg július és október között érkeztek Szicíliába,
csónakokkal. Egyikükről úgy gondolják, hogy már Dél-Franciaországban van, de több másik is elhagyhatta már Olaszországot.
Tunéziából körülbelül 5500-an mentek Szíriába és Irakba, hogy a dzsihádisták oldalán harcoljanak. A közel-keleti vereségek után az Iszlám Állam új stratégiára kényszerül, és több kormány is azon félelméről beszélt, hogy a harcosok majd Európában követhetnek el újabb merényleteket (erről részletesen ebben a cikkben írtunk).
Tavaly júliusban szintén a Guardian írt egy hasonló listáról, azon 173 olyan Iszlám Állam-harcos neve szerepelt, akiket európai terrortámadásokra képeztek ki. Akkor az Interpol szóvivője azt mondta: a szervezet rendszeresen küld szét ilyen listákat, amelyeken körözött terroristák is szerepelnek.
Az egész kormánymédián végigsöpörtek a „leleplező” fotók Hadházy Ákosról és más LMP-vezetőkről – amelyek egyébként egy nyilvános rendezvényen készültek. Az alternatív valóságban emellett megint kiállnak az oroszok mellett, és egy összeesküvés-elméleteket közlő álhíroldal is forrásnak számít.
Újabb „leleplező” fotók a Ripostban egy nyilvános eseményről
„Nemcsak Hadházy Ákos, de a legtöbb LMP-s kulcsfigura is ott volt azon a gondosan titkolt, késő éjszakába nyúló egyezkedésen, ami napok óta lázban tartja a magyar médiát. Lényegében eladták, Simicska gyámsága alá helyezték az LMP-t. Kész az LMP-Simicska paktum. Teljes a behódolás. (…)
Az újabb fotók azt bizonyítják, hogy Hadházy nem volt egyedül! A konspiratív módszerekkel megszervezett találkozón megjelentek az LMP legfontosabb „háttéremberei”, a korábbi pártelnök, Schiffer András és a párt eszmei atyjának tekintett Lányi András is. Ott volt a pártvezetőségből még a párt korábbi főpolgármester-jelöltje és szóvivője, Csárdi Antal. A sürgős teendők megbeszélése végett magukkal vitték az LMP egyéb médiavezetőit is. (…)
Az LMP és Simicska Lajos közötti összekötőnek Hadházy Ákost nevezték ki. Olyasfajta futárszerepet játszik majd a pártban, mint Simicska kedvenc ügyvédnője, Varga-Damm Andrea a Jobbikban. (…)
Széles körben terjed az a magyarázat, hogy Hadházyt korábban is Simicskáék küldték a pártba, azért, hogy előkészítsen egy ilyesfajta hatalomátvételt.”
A Magyar Időknek nem tetszik, hogy a Kétfarkú Kutya Párt pert nyert a magyar állam ellen
„Kétfarkúnak lenni nem könnyű. Képzeljünk el egy pártot, amelynek ars poeticája: jópofának lenni télen-nyáron, ha esik, ha fúj… Kéthetente zárt körű nevetgélésre szokott összeülni a pártelnökség, mindenki hoz magával valami viccesnek tartott ökörséget, amiből aztán a plénum kiválasztja, melyikkel áll majd a nyilvánosság elé.
Alapelvárás: röhejesnek kell lenni, ellenkező esetben pillanatok alatt elvész a naponta kacagni vágyó szavazóbázis, és akkor vége, mehetnek a lecsóba… Nem is csoda, hogy le vannak terhelve a pártvezetők. Mind terhelt. Megkockáztatom, saját kezelésükre kapták azt a háromezer eurót.”
A Pesti Srácok bloggere megvédi az állam által irányított dopping miatt az olimpiáról kitiltott orosz sportolókat
„Ez a politika szemérmetlen behozása a sportba.
A nyugati világ „demokratái” a píszí, a #metoo és a migráns-simogatás mellett a világ legnagyobb gondját az oroszokban találták meg. Tudom persze, hogy Krím, meg minden, de ilyen alapon Koszovó Szerbiából való kiszakítása miatt ki sem szabadna ejteni az Amerikai Egyesült Államok nevét. Az pedig, hogy az oroszok Vlagyimir Putyin óta nem fogadják kitörő örömmel, ha szembe köpik őket, és nem alázkodnak meg a „nyugati életforma” előtt – hát talán nem olyan nagy bűn egy független ország esetében.”
A 888 a Zero Hedge nevű álhíroldal cikke alapján aggódik Olaszországért
„Furcsa történelmi párhuzam, de Rómát is a bevándorlók tették a földdel egyenlővé, s most nagyon úgy tűnik, hogy az Olasz Királyság megalapítása (1861. március 15.) után bő két évszázaddal – az illegális bevándorlásnak és a multikulturalizmusnak köszönhetően – az olaszok kisebbségbe kerülnek a saját országukban.
Európa negyedik legnagyobb gazdaságával rendelkező Olaszország évek óta küzd az Afrika felől érkező illegális bevándorlással. Bár korábban a multikulturalizmus egyáltalán nem volt jellemző az országra, nem voltak komoly méretű gyarmatai, nem találkozhattunk sűrűn Róma utcáin afrikaiakkal, arabokkal, ázsiaiakkal (maximum akkor, ha épp turisták hadai szállták meg a fővárost), mint mondjuk Párizsban vagy Londonban. Pár éve azonban mégis a befogadás útjára kényszerültek az olaszok, aminek valószínűleg az lesz az eredménye, hogy 2080-ra Itáliában az afrikai és ázsiai lakosság aránya meghaladja az 50 százalékot.”
Az olasz választásokat izgalommal figyelik Brüsszelben is hiszen a 60 milliós Itália az EU egyik alapító nagyhatalma. A politikai patthelyzet akadályozhatja az olasz gazdaság megreformálását éppúgy, mint az eurozóna átalakítását, melyet Macron francia elnök szorgalmaz elsősorban.
Attilio Fontana szeretne Lombardia elnöke lenni, és erre meg is van minden esélye. Az Északi Liga politikusát sokan támadják, de talán még többen támogatják amikor a migránsok ellen beszél: „Meg kell védenünk a fehér fajt! Ha hagyjuk, hogy a migráns invázió folytatódjon, akkor az elpusztíthatja az egész civilizációnkat!”- mondta választási kampánya során Attilio Fontana, aki hozzátette:” ez nem rasszizmus, nem idegengyűlölet hanem egyszerű racionális következtetés!” A kritika hallatán a politikus visszakozott egy kissé, de mondanivalója lényegén nem változtatott.
Silvio Berlusconi, aki sokáig Itália kormányfője volt és ma is Lombardia erős emberének számít, megvédte politikus társát és szövetségesét. A veterán vezér „szerencsétlen kifejezésnek” nevezte a fehér faj védelmét, de utána azt mondta: „ne a szavakon lovagoljunk hiszen az európai identitás a tét!”
A migráns kérdés az egyik legfőbb témája az olasz választásoknak hiszen Itália az EU egyik frontállama. A baloldali kormány egyezményt kötött a líbiai milíciákkal, hogy állítsák meg a migráns inváziót még Líbiában. Ezt az egyezményt sok emberi jogi szervezet bírálja, de az olasz jobboldal helyesli pontosabban kevesli.
Március negyedikén tartják a választásokat Olaszországban. Ekkor döntenek Lombardia politikai jövőjéről is. Az országos választás teljesen bizonytalan: a populista Öt csillag legalább annyi szavazatra számíthat, mint a most kormányon levő baloldal. A mérleg nyelvét Silvio Berlusconi ex miniszterelnök alkothatja. Az olasz választásokat izgalommal figyelik Brüsszelben is hiszen a 60 milliós Itália az EU egyik alapító nagyhatalma. A politikai patthelyzet akadályozhatja az olasz gazdaság megreformálását éppúgy, mint az eurozóna átalakítását, melyet Macron francia elnök szorgalmaz elsősorban.
A munkajogi reform, több száz törvény, a kötelező védőoltások, a közszolgálati televízió és rádió előfizetési díjának eltörlése, valamint egy új nyugdíjrendszer létrehozása – ezekről szólhat a március 4-ei olaszországi választás kampánya.
Silvio Berlusconi (MTI/EPA/Julien Warnand)
Luigi Di Maio, az ellenzéki, populista Öt Csillag Mozgalom miniszterelnök-jelöltje jelentette be, hogy
a párt, ha kormányra kerül, 400 törvényt töröl el.
A választókra bíznák a „felesleges” törvények kiválasztását: az olaszok egy külön erre indított honlapon tehetik meg javaslataikat. Emellett új nyugdíjrendszerre is készülnek: 41 év munkaviszony után bárki nyugdíjba mehetne.
Eddig a populista párt az egyetlen, amely miniszterelnök-jelöltet állított, ami egyébként az olasz választási rendszerben nem is kötelező.
A jobboldali pártszövetség „reklámarca” ugyan Silvio Berlusconi volt miniszterelnök, de ő nem indulhat, mert adócsalásért elítélték.
A szövetségben Berlusconi párta, a Hajrá, Olaszország mellett az Olasz Testvérek és a szélsőjobboldali Északi Liga szerepel. Berlusconi azt mondta: megvan a jelöltje miniszterelnöknek, de nem mondja el, hogy ki az. Korábban amúgy három embert is megnevezett: Antonio Tajanit, az Európai Parlament elnökét, Mario Draghit, az Európa Központi Bank elnökét, valamint Leonardo Gallitelli olasz csendőrtábornokot is, de
ők mind visszautasították.
Berlusconi azt is bejelentette, hogy ők a Matteo Renzi kormánya által bevezetett munkajogi reformot törölnék el. Az Északi Liga vezetője, Matteo Salvini pedig arról beszélt, hogy ha kormányra kerülnek, eltörlik a kötelező védőoltásokat. Beatrice Lorenzin egészségügyi miniszter erre úgy válaszolt, hogy az olaszokat Salvini hozzá nem értése ellen kellene beoltani.
A Matteo Renzi vezette balközép Demokrata Párt is előállt egy programponttal: ők a közszolgálati rádió és televízió 1954-ben bevezetett éves előfizetési díját törölnék el, amely tavaly 90 euró (27 ezer forint) volt.
Az olasz parlamenti választások március 4-én lesznek.
Összefoghat a bal- és a jobboldal Olaszországban. Legalábbis, ez derül ki abból az interjúból, melyet a baloldali kormány pénzügyminisztere adott Olaszország legnépszerűbb lapjának, a Corriere della Seranak.
Pier Carlo Padoan pénzügyminiszter elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a pénzpiacok máris idegesek, mert nem szeretik a politikai bonyodalmakat. És különösképp nem szeretik a populista pártokat, melyeket nem lehet kiszámítani.
Márpedig az ország jelenlegi legnépszerűbb pártja az Öt Csillag, melyet az európai populizmus tipikus példájának lehet mondani.
Ők számíthatnak a legtöbb szavazatra a választásokon márciusban. A második helyen áll a jelenlegi baloldali kormánypárt. Harmadik Silvio Berlusconi pártja, a Forza Italia.
A baloldali kormány pénzügyminisztere úgy nyilatkozott, hogy nem zár ki semmiféle koalíciót, de Silvio Berlusconi pártját és személyét már ismeri a világ, míg az Öt Csillag eddig csak ellenzékben szerepelt. Más kérdés, hogy
Berlusconi sem tartózkodott mindig a populizmustól.
Különösen akkor nem, amikor felvetette, hogy Olaszországnak ki kellene lépnie az eurozónából és vissza kellene térnie a lírához. Ezzel az elképzeléssel teljesen lejáratta magát az Európai Unió vezetői előtt. Visszatérése a kormányba tehát nem lenne épp problémamentes.
Olaszország különben is az EU beteg embere. Államadóssága meghaladja az 1300 milliárd eurót és csak nehezen kezelhető. Ha megindul a kamatok emelkedése, akkor egyenesen kezelhetetlenné válik. Pier Carlo Padoan is utalt erre, amikor hangsúlyozta: az országnak újabb reformokra van szüksége. Más kérdés, hogy az olasz választók mit gondolnak ezekről a pénzügyi reformokról, melyek rontják a munkavállalók esélyeit és javítják a tőke pozícióit Olaszországban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
