Tükörbe nézett volna a magyar miniszterelnök október 23-án? Szó sincs róla: Brüsszelről beszélt. Orbán szorosan követi azt a kifordított technikákáját, mely szerint „a tükröt átkozd, ha a képed ferde”!
“A király meztelen, ezt ideje kimondani: az európai vezetők, a brüsszeli bürokraták egy reménytelen háborúba vezették a Nyugatot, a győzelem reményétől megszépült fejükben ez a háború a Nyugat háborúja Oroszország ellen, amit meg kell nyerniük” – mondta a miniszterelnök a Millenárison. Ezekután teljesen furcsa kijelentést tett: ”a tervnek az is része, hogy miután a keleti fronton megvan a győzelem, Ukrajna vállalja, hogy az amerikaiakat helyettesítve egész Európa biztonságát garantálja. Vagyis mi magyarok egy reggel arra ébrednénk, hogy ismét keletről jött szláv katonák állomásoznának Magyarország területén. Mi ezt nem akarjuk” – hangsúlyozta Orbán Viktor.
Mire célzott a magyar miniszterelnök? Minden bizonnyal a Blinken tervre, amely az amerikai külügyminiszter elképzelései szerint egy keleti NATO erődre bízná Európa védelmét Oroszországgal szemben. Ebben az erődrendszerben szerepet kapna Finnország, a három balti állam, a főszerepet pedig valamiféle lengyel-ukrán szövetség játszaná. Délen kiegészítené ezt Románia és Moldávia, amely épp most döntött Európa mellett.
Magyarországnak nem osztottak lapot, de miért zavarja ez Orbán Viktort, aki amúgyis ki akar maradni a háborúból? Netán Moszkva miatt, melynek érdekeit védelmezi a NATO-ban?
A Tisza Párt megelőzte a Fideszt
Először fordult elő egy közvéleménykutatás során, hogy a biztos pártválasztók körében 42-40 arányban felülkerekedett a Tisza a Fideszen. Az eredmény ráadásul október 23-án jött ki, melynek lyukas zászlaját a Tisza jelképnek választotta, hogy így válaszoljon Orbán Balázs politikai igazgató kétértelmű 56-os kijelentésére. Orbán Viktor szerint politikai igazgatója a szuverenitást védelmezte míg az ellenzéket Brüsszel támogatja:
“a brüsszeli gazda megvakarta a kutyus fejét”
– mondta Magyar Péterre utalva, aki a nyilvánosság előtt cserélt eszmét Ursula von der Leyennel, a brüsszeli bizottság elnökével és Manfred Weberrel, az Európai Néppárt frakcióvezetőjével Strasbourgban az Európai Parlament ülésén.
Orbán Viktor ezután előadta Dávid és Góliát párharcát: ”ennek a történetnek mindig ugyanaz a vége: Góliát veszít és Dávid nyer.” Majd a konklúzió:
“nem tűrjük el, hogy újra bábállammá, Brüsszel vazallusává tegyék Magyarországot! Nem fog sikerülni, itt nem törnek át”
– ismételte meg Orbán Viktor a kommunista Dolores Ibarruri híres jelszavát megfeledkezve arról, hogy Franco tábornok csapatai áttörtek, és Dolores Ibarruri évtizedekig élt Moszkvában mint emigráns. Majd a demokratikus Spanyolországba tért haza, amely éppúgy az Európai Unió tagállama mint Magyarország csakhogy Madridban senki sem beszél arról, hogy az ország Brüsszel vazallusa lenne.
Orbán Trump és Putyin megbízásból fel akarja bomlasztani az Európai Uniót?
Mind Trump mind pedig Putyin úgy véli, hogy vissza kellene állítani a “régi szép időket” amikor Európa sorsát Washingtonban és Moszkvában intézték. Az USA 2021-ben stratégiai ellenféllé nyilvánította Kínát és Oroszországot, és nyíltan jelezte: szét akarja verni a nagy kontinentális együttműködést Európa – Oroszország – Kína között. Az ukrajnai háború ezt a célt szolgálja, és Washington szempontjából teljesen eredményes is. Macron francia elnök hiába hangsúlyozta Kínából hazatérve: ”nem leszünk az USA vazallusa”, de az Európai Unió Orbán szerint azzá vált. Trump teljes mértékben támogatta a brexitet, hogy gyengítse az Európai Uniót, de amint a britek kiléptek, rögtön kiderült: az USA kedvező szabadkereskedelmi egyezményéből nem lett semmi! Mindmáig nincs ilyen egyezmény. Magyarország számára katasztrófa lenne az Európai Unió felbomlása – ezt Orbán Viktor is pontosan tudja csak épp ragaszkodik a hatalmához. Strasbourgban megpróbált előre menekülni, és a versenyképességről beszélt amely valóban az Európai Unió legnagyobb gondja.
Csakhogy az unió igencsak megosztott abban, hogy miképp lehetne visszaszerezni a versenyképességet, abban viszont meglepően egységes, hogy le kell számolni a belső bomlasztókkal mint Orbán Viktor.
Ezért vált Waterloová a magyar miniszterelnök számára a strasbourgi szereplés, amelyet ő diadalmenetnek szánt, de Magyar Péter látványos koreográfiája érvényesült a brüsszeli vezetők támogatásával. A magyar közvélemény pedig veszi a lapot… és úgy néz ki:
Meghallgatva majd elolvasva Orbán Viktor október 23-i, vitathatatlanul hatásos beszédét, be kellett látnom: Orbán ezúttal is valóságos hazugságvárat épített fel, és ezzel ragadta magával azokat, akik hagyták magukat magával ragadni, akik szeretnek neki hinni, mert amit mond, az beilleszthető a világképükbe.
Orbáni a világképnek központi eleme pedig nem más, mint a külvilággal szembenálló, a külvilág által örökké támadott Magyarország állandó küzdelme „a fennmaradásért”. Mint Orbán legtöbb megszólalásának, ennek a beszédnek is a harc volt a vezérmotívuma, ahol ő vezeti a harcot, amelyet az általa vezetett magyarság az általa felrajzolt ellenséggel vív.
Más kormányok vezetői a gazdasági fejlődés biztosításának lehetőségeiről és módjairól, az adott társadalom kohéziójának erősítéséről, a mindenütt jelenlevő szegénység visszaszorításáról, klímavédelemről és más világproblémákról szoktak beszélni programadó beszédjeikben, ő azonban csak harcról tud már beszélni, s ehhez kell ellenséget kreálnia. Erre kínált alkalmat 1956 évfordulója:
„Szabadság a rabsággal szemben, függetlenség a megszállással szemben, magyar hazafiak a kommunisták ellenében.”
Ez volt az a kiindulópont, amely még igaz is, hiszen 1956 valóban erről szólt, egy pontosítással: a kommunisták is magyarok voltak. A kiinduló szembeállításnak ez a kis pontatlansága azután gyökeresen hamis szembeállítássá terebélyesedett, amikor 1956-tal Orbán párhuzamba állította 2006-ot.
„Ezzel a Magyarországgal húzott ujjat 2006-ban ismét a kommunisták új nemzedéke” – mondta Orbán 2006-ról, kommunistákként írva le az MSZP–SZDSZ kormánykoalíciót és parlamenti többséget.
Azt állította róluk: „Hazugságok árán jutottak hatalomra”, holott kormányra jutásuk 2002-ben történt, s éppen az első Orbán kormány korrupciójának, fennhéjázásának volt betudható.
A Gyurcsány-kormány „bűneit” sorolva azt állította: „eltörölték a családtámogatásokat”, holott nem eltörölték, hanem a családi adókedvezményt beolvasztották a családi pótlékba, hogy minden gyerekes család hozzájusson. „Összejátszva a nemzetközi bankvilággal, devizahitelek csapdájába csalták családok százezreit” – állította Orbán, holott a devizahitelek felvételével egészen a 2008-as pénzügyi válságig kifejezetten jól jártak azok, akik felvették azokat, s csak a svájci franknak a pénzügyi válság miatti, senki által nem előrelátott ugrásszerű árfolyamnövekedése okozta a valóban súlyos bajt.
Ilyen és hasonló állításokkal diabolizálta Orbán a politikai ellenfelet. 2006 őszéről pedig azt állította, hogy „Amikor pedig felemeltük a szavunkat, könnygázzal, gumilövedékkel és lovasrohammal válaszoltak.” Mintha a szavak felemelésén kívül nem lettek volna 2006-ban erőszakos támadások a rendőrkordonok ellen mind szeptemberben, mind októberben. Az övétől eltérő gazdaság- és társadalompolitikát állította be a nemzet tönkretételeként, a provokációval kikényszerített – és azután ellenőrizetlenné vált – rendőri intézkedést az ötvenes évek rákosista terrorjával folyamatos erőszakos hatalomgyakorlásként: ez Orbán hazugságvárának talapzata, a múlt gyökeres meghamisítása.
Nem lehet nem emlékeztetni arra, hogy az MSZP háromszor adta át szabályosan a kormányhatalmat választáson győztes ellenfelének, 1990-ben, 1998-ban és 2010-ben, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy semmilyen tekintetben nem tekinthető kommunistának, az ilyen folytonosság állítása nyilvánvaló hazugság.
Hazugság azért is, mert a hatalmon levő MSZP 1994-et követően, az SZDSZ-szel koalícióban a kormány játékterének szűkítésére, a kormánytól független intézmények (közmédia, ombudsmanok, bíróságok) erősítésére hozott törvényeket, a hatalommegosztást megszilárdítva, és nem felszámolva, a szabadság garanciáit erősítve, ami biztosan nem kommunistákra jellemző.
A beszédben a következő hazugság az orbáni magyar állam és a demokratikus Nyugat kapcsolatrendszerének meghamisítása volt.
„… amikor letörtük a rezsiárakat, amikor megskalpoltuk a multik extraprofitját, és amikor hazaküldtük az IMF-et, az egész Európai Unió ránk támadt. És ránk támadtak akkor is, amikor felépítettük a kerítést, és megvédtük a határainkat.”
Nem így történt: nem e piacellenes intézkedésekért támadták Unió illetékes biztosai a második Orbán-kormányt, hanem a jogállam leépítéséért: a bírók nyugdíjazásáért, a főbíró menesztéséért, a Klubrádió frekvenciája körüli huzavonáért, egyes befektetők jogsértő kiszorításáért.
A harmadik Orbán-kormány idején az Unió tudomásul vette Orbán embertelen menekültpolitikáját, a közös menekültpolitika orbáni blokádját, nem tehetett mást. Mégis, hamis történelmi párhuzammal folytatta: „Éppúgy, mint 1849-ben, 1920-ban, 1945-ben és 1956-ban is, az európai főméltóságok megint a fejünk felett, rólunk, de nélkülünk kívánnak dönteni.” Hogy lehet az elvesztett háborúk utáni hátrányos döntéseket párhuzamba állítani azzal, hogy a magyar államon számon kérik azoknak a normáknak a betartását, amelyeket maga vállalt az EU-csatlakozáskor? Eddig elment:
„Európaivá, érzékennyé és liberálissá vernek minket, ha beledöglünk is.”
Amikor Orbán azt állította, hogy „a Brezsnyev-doktrína levegője járja át Európát”, annyi igazság volt az állításában, hogy közös normák betartását kérik számon az azokat megsértő államon most is, mint Csehszlovákia 1968-as megszállásakor. A különbség azonban alapvető: akkor a „szocialista világrendszerbe” a szovjet hadsereg háborús győzelme nyomán kényszerültek bele a kelet-közép-európai kis országok, míg most a szovjet világhatalom összeomlását követően maguk jelentkeztek a NATO-ba és az Európai Unióba, a nyugati demokráciák közösségébe, s csak a közös normák teljesítésének alapos vizsgálata után nyertek oda bebocsátást. Ezt a gyökeres különbséget hazudta el Orbán ebben a beszédben is, mint az effajta párhuzamokkal évek óta mindig.
Ezúttal is a magyaroknak az idegen uralom elleni harcaként állította be saját törekvését a hatalom megtartására, ahol „a kommunisták” idegen hatalmak ügynökei voltak egykor is és azok ma is. „… itt, a Kárpát-medencében a szabadságért minden nap harcolnunk kell újra meg újra.”
Szabadságon pedig azt érti, hogy szabad neki a nemzetközi piac törvényeivel szemben mesterségesen szabni meg az energiatarifákat („rezsicsökkentés”), szabad neki a nemzetközi egyezményekkel szemben elzárkózni menekültek befogadásától, szabad neki a nemzetközi emberjogi normákkal szemben megbélyegezni a homoszexuálisokat.
Szabadságfogalma – mint évek óta mindig – nem az embereknek az állammal, a hatalmon levőkkel szembeni szabadságát jelenti, mint a liberális demokrácia híveinek szabadságfogalma, hanem csak az ő mint országúr szabadságát bármiféle akár belső, akár külső befolyástól, kontrolltól, és ezt tekinti a benne megszemélyesülő nemzet szabadságának.
A beszédet – híveit szédítve – újabb nyilvánvaló hazugsággal zárta: „Időben szólunk: aki eddig belénk harapott, annak belénk is tört vagy elvásott a foga”. A világgal harcoló magyarokat visszamenőleg erősebbnek mutatja annál, amik voltak, holott a magyarok Rákóczi, Kossuth, Tisza vagy Horthy vezetésével rendre vereséget szenvedtek, akár igaz ügyet, a magyar függetlenségét képviseltek, akár más népek alávetéséért szálltak be mások háborújába.
Az 1989 utáni új nemzetközi helyzet, az európai integráció a közös békés felemelkedésben való részesedést kínálta fel Magyarországnak, s ehelyett Orbán a maga önkényuralmának biztosítására olyan harcot vállal, amiből újra csak vesztesként jöhet ki az ország.
Erre a harcra mozgósítja híveit a hazugságok gondosan felépített várába húzódva.
1956. októberében kilenc éves voltam. Azon a 23-án délutános voltam az iskolában. Nagyon nem szerettem ezt a váltott műszakos beosztást, mert mire úgy öt óra körül vége lett a tanításnak, már sötét este volt. Akkoriban az Andrássy úton – bocsánat: a Sztálin úton – csak nagyon halványan világítottak a lámpák, és hogy ne féljek a sötétben hazafelé mindig fürgén szedtem a lábam. Általában egyedül mentem haza az iskolából, de azon a délutánom anya és apa is értem jött. Nem is értettem a dolgot.
Ahol 1956 őszén laktunk, az korábban volt már Oktogon, aztán Mussolini tér, Hitler tér, akkoriban November 7 térnek hívták, most megint Oktogon. Talán huszonöt család élt velünk a 3-as szám alatt, az úgynevezett IBUSZ-házban. Amikor azon a 23-i estén hazavittek az iskolából, nem gondoltam, hogy jó pár hétig nem is nagyon fogok kimozdulni onnan. Azt sem gondoltam, hogy néhány nappal később néhány bútorral, matraccal, leköltözünk a légópincébe, és mi is, ahogyan szinte minden család a házból, berendezkedünk a maga fáskamrában.
Anyám még évekkel később is sokszor emlegette a „pinceheteket”, mert a háború alatt ő egyszer már megélte itt ugyanezt. 1945-ben azt gondolta, soha többé nem kell abba a dohos, fáskamrákkal szabdalt pincébe költöznie, de az élet megtanította neki is, hogy a történelem nem ismer olyat, hogy „soha”. De nem is az volt a legnagyobb bánata, hogy a fáskamrába kellett berendezkednie, hanem az, hogy a téren megint tankok dübörögtek, géppuskák kerepeltek, a körúton a holtestek hevertek.
Fortepan. Az „IBUSZ-ház”, ahol laktunk
Amikor másnap délben kezdtem összeszedni az iskolai füzeteimet, apa azt mondta, ma nem kell iskolába menni, mert váratlanul szünet lett. Arra nem emlékszem, de talán azt is hozzátette, szénszünet van, és ebben nem volt semmi különös, akkoriban szinte minden évben elrendelték ezt néhány napra.
Az már furább volt, hogy a szüleim időnként elvonultak a másik szobába, halkan beszélgettek, nagyon vigyáztak, hogy ne előttem tárgyalják ki a városban történő eseményeket. Szokatlan volt a nagy jövés-menés is a házban, a szomszédok be-becsengettek, valamit sustorogtam a felnőttek az előszobában, aztán mentek tovább.
Mielőtt leköltöztünk a pincébe, néhány napig apa mást sem csinált, mint egy zsákban hordta fel a fát a pincéből, gondosan bepakolta a kamrába, a kisszobába, közben a lakás lassan olyan lett, mint a fáspince, a pince meg akár a kamra. Abban is hasonlítottak, hogy a mama befőttjeinek egy része, a kamrai polcokra gyűjtött konzervek, meg a nagy zsíros bödön, aminek mélyén mindig lapult némi előre elkészített libasült, lassan-lassan leköltözött a pincébe. Nem értettem ezt a felfordulást, de apa megmagyarázta: kell a hely a kamrában.
Már november eleje volt, amikor egyik reggel furcsa, zörgő, dübörgő hangra ébredtem. Csendes udvari lakásunk volt, oda még a körúti villamos csilingelése is csak nyáron hallatszott be, de ilyet még soha nem hallottam. Anya arcát, a pillantását, ahogyan összenézett apával soha nem fogom elfelejteni. „Te is hallod? –kérdezte apát. – Az, amire én gondolok?” „Az, felelte, apa. Tankok.”
Azon a napon a téren már minden üzlet zárva maradt. Nem nyitott ki a Hunyadi téri piac sem, a kofák is otthon maradtak. Anya becsöngetett a szomszédba, Sitkéry néni, a neves orvos professzor felesége, ugyanolyan tanácstalan arccal nyitott ajtót, aztán mindketten átmenetek Máthéékhoz, hogy talán az ezredesi rangban szolgáló katonaorvos fogásztól sikerül megtudni valamit arról, ami a városban történik.
De mire visszajöttek, a helyzet megváltozott, a Lenin körúton minden irányból lövések dördültek. A szemben lévő Abbázia étterem feletti lakásba egy géppuskafészek telepedett. Már szinte szünet nélkül szóltak a fegyverek. Másnap reggel a Hősök tere felől lánctalpak csörgése ébresztett. Gyorsan átszaladtam Máthéékhoz, hogy az ő ablakukból lássam a tankot a ház előtt. Csikorogva fékezett, egy orosz tank volt, de szinte azonnal géppuska tűz fogadta. Kicsit előre lódult a monstrum, aztán visszatolatott. A géppuska kerepelése elhallgatott. Vihar előtti csend lett. Váratlanul eldördült egy ágyúlövés. Aztán még egy. És a harmadik. Máthé néni felkapott és hazaszaladt velem. „Szemben ég az Abbázia!” – mondta anyámnak és a kezébe nyomott. A házban mindenki fejvesztve rohant a pincébe.
Fortepán. Az Abbázia, miután elment a tank
Mi gyerekek – Lakatos Gyuri, Vargha Zoli, Kutas Mari, Máthé Jancsi, meg a két kicsit különc nővére, Ági és Éva, jól elvoltunk a pincében. Szinte napokig nem láttak minket a felnőttek, ennél emlékezetesebb bújócskára nem is emlékszem. Csak akkor kerültünk elő, amikor megéheztünk.
A pince-élet negyedik, ötödik napján már egyre gyakrabban voltunk éhesek, mert szinte minden család felélte a tartalékait, amit magával hozott. Az utcára veszélyes volt kimerészkedni, bár apám kétnaponta elindult kenyéréért, és általában nem is jött soha haza üres kézzel. Máig nem értem, hogyan csinálta. Dr. Máthénak is hozott, mert az ezredes nem mert lejönni még a pincébe sem, noha „csak” katona orvos volt, bezárkózott a lakásukba, és nem nyitott ajtót senkinek, apámon kívül.
November közepén aztán tényleg nem volt mit enni. Akkor már apa sem tudott kenyeret szerezni. Szerencsére az első emeleten lakott egy szakács, a nevére már nem emlékszem, a Gundelben ő volt a séf. A házban volt a híres Kékes étterem, ott, ahol, most az OTP fiók van. Amikor elkezdődött a lövöldözés, bezárt az étterem is. A szakácsunknak eszébe jutott, hogy minden konyha mellett kell lennie egy raktárnak, ha mást nem is, száraztésztát, babot, lisztet, tojást, meg ilyesmit biztosan tartanak benne.
Igaza volt. Előbb a tészták kerültek terítékre, aztán a konzervek, naponta egyszer minden családnak jutott fejenként egy-egy tál meleg étel. Volt egy nagy hűtőszekrény is, ami akkoriban még nem árammal, hanem táblás jéggel működött, de a jegesnek persze esze ágában sem volt ezekben a napokban erre jönni. A séf a hűtőben talált mindenféle füstölt és nyers húst, kolbászt, csupa olyan finomságot, amit ezekben a napokban aranyért sem lehetett volna beszerezni. Igaz, ezek már kicsit „sajátos” állagúak voltak, békeidőben talán rá sem nézett volna az ember orrfacsarodás nélkül.
Ott, akkor, éhesen, mindez senkit nem zavart. Összefutott a nyál mindenki szájában, amikor megláttuk a csülköket, oldalasokat. A raktárban volt bab is, a húsok is némi ecetes „kezelés” után fogyasztható állapotba kerültek. Az asszonyok a lisztből csipetkét gyúrtak…
Kint még dörögtek a fegyverek, de ez akkor, minket, gyerekeket, már nem érdekelt. Emlékszem, életem legfinomabb bablevesét akkor, 1956. novemberében, ott, a fáspincében ettem. Boldogok voltunk, mert volt mit ennünk.
Orbán Viktor ünnepi diadalmenetéről és az ellenzéket elmosó esőről mindegyik kormánypárti lap megemlékezett október 23-a kapcsán, de Vona török ismerőseiről és #metoo kampányról is szó esett kedden.
Az Origo Vona szélsőséges muszlimtestvéreiről
Bár, mint tudjuk Vona és főnöke, Simicska mindent megtesz, hogy elhitesse a közvéleménnyel, hogy ők már egy konszolidált közösséget képviselnek, de nincs sok eredménye a próbálkozásaiknak. És nemcsak a rémisztően gyenge közvélemény-kutatási adatokra gondolunk, hanem a rengeteg botrányra. Egyik részük végtelenül nevetséges. Látni Simicska Lajost összecsinált kabátban, látni, hogy tiszta sár is az a kabát, mert részegen elesett, amikor plakátjait festegette dührohamában – elég vicces. Máskor meg előkerül egy horvát neonáci szövetséges. Most pedig felbukkant egy régi, szélsőséges muszlim testvér Törökországból, aki bensőséges üzeneteket írt Vonának október 23-a alkalmából. …
Nos, bármennyire is alaposan dolgozik Simicska és teljes médiabirodalma (például az Index) a Jobbik valódi arculatára utaló jelek kilúgozásán, úgy tűnik, még nem érkezett meg minden korábbi szövetségeshez a hír a Jobbik liberális irányváltásáról. Így lehet az, hogy Vona Facebook-oldalára továbbra is kommentelnek a régi, török szélsőséges, a Szürke Farkasok csoportjába tartozó barátai. (Origo: Vona Gábor szélsőséges muszlim testvérei nem tudnak a macskasimogatásról)
A 888 október 23-áról és a komolytalan ellenzékről
Újfent bebizonyosodott ugyanis, mennyire is vehető komolyan az ellenzék. Rendre azt harsogják, hogy „kormányváltó hangulat” uralkodik az országban, ám a valóság úgy tűnik, teljesen mást mutat. …
Orbán Viktor miniszterelnök beszédét több tízezres tömeg hallgatta meg. Több tízezren tették tiszteletüket a bátraknak, és tettek hitet egyúttal a kormánypártok mellett. …
Válaszoljuk akkor meg a kérdést, mit is mutatott meg az idei október 23-a, illetve pontosabban: mit mutattak meg a magyar emberek október 23-án. Azt, hogy magyar nép köszöni szépen, nem kér az ellenzék megosztást célzó hazudozásaiból és mesterségesen gerjesztett pánikolásából. (888.hu: Október 23-a ismét megmutatta, hogy miért komolytalan az ellenzék)
Aristo a Pesti Srácokon a ronda, hazug és kártékony feministákról
Mindenekelőtt az a benyomásom, hogy Skrabski Fruzsina félreértette az írásomat. Én – Gurmai elvtársnő példáján keresztül – arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a hirtelen hisztériás divatőrületté fokozódó #metoo kampány egyre valószínűtlenebb és abszurdabb történeteket vet a felszínre. Ezen abszurditások egyikeként utaltam csak az elvtársnő – szerintem meglehetősen bizonytalan – bájaira, mint olyan jellemzőkre, melyek önmagukban teszik kétségessé az előadott esemény valós voltát. …
Az irományom lényege azonban nem ez volt. Hanem az, hogy az illető elvtársnő, a többiekhez hasonlóan – túl azon, hogy ronda és hazug – még roppant kártékony is. Az általa/általuk erőltetett isztambuli egyezmény olyan mértékben kártékony, hogy a terjesztőit/bevezetőit büntetni kéne. Olyan férfi-nő kapcsolatokba akar belebarmolni, melyek a kereszténység évezredei alatt alakultak ki, és amelyek működőképességének a mi puszta létünk is a bizonyítéka. (Aristo blogja/Pesti Srácok: A vita (ha ez az))
Bayer Zsolt az ünnepről a Magyar Időkben
Először is: a rendszer-, a rezsim-, a tudat-, a lélek- stb. váltás elmaradt. Állítólag a rossz idő miatt. …
Tudható volt, hogy el fog maradni, mert már sok-sok nappal előtte sorra kihátrált belőle mindenki. Akik meg maradtak, azok utcára menvén lelepleződtek volna: nemhogy az ország többségét, de még a családjuk egészét sem tudhatják maguk mögött. Ember nem volt, aki annyira könyörgött volna most egy kis rossz időért, mint Gulyás Márton, és könyörgése – érthetetlen módon – meghallgatásra talált, úgyhogy volt mire hivatkozva otthon maradnia. Sajnos. …
Mert esemény, értelmezhető beszéd, mondanivaló és főképpen tömeg csak ott volt: a Terror Házánál, ahol a miniszterelnök beszélt. És a miniszterelnök is elmondta mindazt, amit el kellett mondania. (Magyar Idők: Ünnep, idézőjel nélkül)
Nyíltan utaló jobbikosok a Lokálban
De amúgy se vagyok kíváncsi Harkály Herkulesre, illetve Rácz Vinetu Izidor Kung fu tudására – írta a Jobbik egyik ózdi önkormányzati képviselője. A kitalált nevekkel (Harkály Herkules, Rácz Vinetu Izidor) egyértelműen a sportolók roma származására utalt… (Lokál: Nyíltan cigányoznak a jobbikosok)
Még a Ripost is megdöbbent
Vona Gábor egy igazi tömegrendezvénnyel szerette volna megmutatni pártja erejét, a Jobbik hagyományos ünnepi helyszínén, a Corvin közben. Mindenkit megdöbbentett, hogy jó, ha 200 embert sikerült összetoborozniuk. …
A közös ellenzéki megmozdulás Nagy Imre mártír miniszterelnök II. kerületi házánál lényegében a pártvezérek belsőséges összejövetele lett, jó ha harmincan, negyvenen összejöttek. Hiába koszorúzott közösen az MSZP, a DK, az Együtt, a Magyar Liberális Párt, a Modern Magyarország Mozgalom, a Párbeszéd és a Szolidaritás egy-egy képviselője. Civileket szinte egyáltalán nem lehetett látni. (Ripost: Megdöbbentően kevesen voltak az ellenzéki rendezvényeken…)
„Ünnepeljük a szabadságért, valamint a szocializmusért kiálló embereket… nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, a lincselő csőcseléket, a náci restaurátorokat, a vérengző szovjeteket és a tétlen felelősöket.” A többi között ezekkel a szavakkal utasította vissza Szanyi Tibor szocialista EP-képviselő az 56-os posztjáért őt ért vádakat. Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezetőnek írt nyílt levelet, amelyben odaszólt az MSZP-nek is.
Nem hagyta annyiban az őt ért támadásokat Szanyi Tibor, a szocialista párt EP-képviselője, aki – nagy felháborodást keltve – úgy tartotta fontosnak megemlékezni október 23-áról, hogy egy Köztársaság téri lincselést ábrázoló fotót osztott meg a Facebook oldalán, azzal a szöveggel, hogy „’Ünnephez’ közeledvén….”.
Szanyinak nem csak a magyar sajtó ment neki, Gulyás Gergely, a Fidesz frakció új szóvivője az MTI-nek nyilatkozva a többi között azt szögezte le, hogy „az ő esetében a közvetlen eszmei közösségvállalás a diktatúra állampártjával és a forradalom eltiprásával ma is fennáll…,
álláspontja összeegyeztethetetlen a rendszerváltozás utáni demokratikus jogállam alapértékeivel”.
Szanyi most – ugyancsak a Facebookon közzétett – nyílt levélben válaszolt Gulyás Gergelynek, de szavai másoknak is szólnak. Ebben a többi között történelemórát ad a szóvivőnek, emlékeztetve őt arra, hogy az 1956 október 28-án létrejött és betartott magyar-szovjet tűzszüneti egyezmény értelmében semmi ok nem volt további csatákra. Nagy Imre miniszterelnök sem adott utasítást saját pártjának bármely székháza megtámadására, ellenkezőleg, október 30-án Nagy Imre akkori pártja és kormánya akaratára volt a Köztársaság téri pártház védelmében Asztalos János honvéd ezredes.”
„Ha ön úgy látja, hogy a Nagy Imre pártja és kormánya védelmében fellépő honvédek elleni fegyveres pogrom helytálló, és a forradalom értékei közé tartozik, akkor ön nincs magánál”
– írja Szanyi a posztban Gulyás Gergelynek.
Hozzátette:
„Ünnepeljük a szabadságért, valamint a szocializmusért kiálló embereket, azaz ‘56 tényleges hőseit.
Nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, bármelyik oldalon is álltak.
Nem ünnepeljük a lincselő csőcseléket.
Nem ünnepeljük a náci restaurátorokat.
Nem ünnepeljük a vérengző szovjeteket.
És nem ünnepeljük a tétlen felelősöket sem.”
Kemény adok-kapok Szanyi párttagságáról
Szanyi a posztban kitér arra is, hogy Molnár Gyula, az MSZP elnöke a Hír TV-nek azt mondta: feladta, hogy minden egyes párttagot egyenként próbáljon meg rendreutasítani. „Ha bármely testület kezdeményezi, én meg fogom szavazni az ezzel kapcsolatos retorziókat – tette hozzá sejtelmesen.
A Fidesz Szanyi kizárást követelte (!) az MSZP-ből.
Minderre Szanyi most úgy reagált: „Tudom, önöknek reflex, hogy sok mindent parancsszóra elérhetnek az MSZP-n belül is, de ezúttal ez nem fog menni,” s „ma, azaz 2017 október 23-án változatlanul a Magyar Szocialista Párt tagja vagyok. Holnap is az leszek. Meg holnapután is.”
Minden bizonnyal elmossa az eső a mai ünnepet, amelynek kültéri rendezvényeire vélhetően csak a legelszántabbak fognak kilátogatni. Az Országos Meteorológiai Szolgálat figyelmeztetést adott ki éjfélig. Már volt olyan rendezvény, amelyet tegnap lefújtak, másokat beltéri helyszínre tettek át.
A hagyományoknak megfelelően országszerte ünnepségekkel, koszorúzásokkal, a legkülönfélébb rendezvényekkel emlékeznek meg a pártok, a civilek és maga a lakosság 1956. október 23.-ról. Ilyenkor a hagyományosan családi programokat is szerveznek. Ma, a 61. évfordulón a pocsék idő alaposan belezavar a programokba.
Az OMSZ előrejelzése szerint estig az országban nagy területen jelentős, az északnyugati, illetve délkeleti területeket leszámítva (a már az éjszaka során lehullott csapadékkal együtt) 30-80 mm eső várható. Az 50 mm feletti 24 órás csapadékösszeg egy délnyugat-északkeleti tengely mentén elsősorban a kelet-dunántúli megyékben és a főváros környezetében valószínűbb. Több helyen – elsősorban a Dunántúlon – éjfélig viharos (70-85 km/h) lökések kísérhetik az északnyugati szelet. A 75-85 km/h körüli széllökések a déli, kora délutáni órákban valószínűbbek.
Programok áthangolva
Volt rendezvény, amelyet lefújtak, volt, amelynek a helyszínét megváltoztatták. Az előbbi – ahogy tegnap már beszámoltunk róla – a Gulyás Márton-fémjelezte Közös Ország Mozgalom (KOM) által ma délutánra a budapesti Kossuth térre meghirdetett ellenzéki tüntetése volt, az utóbbira példa a Párbeszéd megemlékezése, amelynek a párt elnöke, Zugló polgármestere, Karácsony Gergely a fő szónoka – ezt a rendezvényt egy zárt térbe helyezték át.
Alkalom ellenzéki politikai beszédekre
Az összes párt tart persze megemlékezést, amelyet – hagyományosan – arra használnak ki, hogy aktuálpolitikai töltetet adjanak 56 tanulságainak. Ez ma, durván fél évvel a sokak által sorsdöntőnek tartott választások előtt, a sokszor már követhetetlen ellenzéki mozgolódások közepette különösen érdekes lehet.
Habár a közös ellenzéki fellépés – a civilekkel összefogva – nem tudott létrejönni a Kossuth téren (ez már azelőtt eldőlt, hogy az időjárás elmosta volna a rendezvényt, a pártok ugyanis kifaroltak belőle, s így, ha lett volna, civil tüntetése lett volna), azért lesz, ahol többé-kevésbé megtörténik a közös fellépés: a reggeli órákban közösen tervezett koszorúzni Budán, Nagy Imre házánál az MSZP, a DK, az Együtt, a PM, a Moma, a Liberálisok és a Szolidaritás. Illetve délutánra is meghirdettek egy közös fellépést a Vértanúk terén, ahol Molnár Gyula, az MSZP elnöke és Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció első embere mond beszédet.
A közös ellenzéki fellépés persze nem száz százalékig közös – nem amiatt, mert a szereplők által sem a demokratikus ellenzékhez sorolt Jobbik nem lesz ott (külön emlékezik meg az ünnepről a Corvin közben), hanem azért sem, mert távol marad az LMP és a Momentum is (ahogy e két párton bukott meg a tervezett közös Kossuth téri KOM-rendezvény első változata is). Az előbbi Debrecenben tartja a megemlékezését, az utóbbi pedig este tüntetésre hívott a budapesti Szabadság térre.
Vajon miről szól majd Orbán?
A protokolláris állami fellépéseken túl – mint amilyen Áder János elnök és Kövér László parlamenti elnök közös koszorúzása – lesz nagy Orbán beszéd is. Délután a Terror Háza előtt tartanak állami szervezésben nagygyűlést, s ezen beszél október tanulságairól a miniszterelnök. Bizonyára sok-sok szót ejt a migránsokról, Sorosról, Brüsszelről és a többi, az utóbbi években tőle megszokott hívószavak mind elhangzanak majd.
A Független Hírügynökség folyamatosan beszámol a rendezvényekről és az azokon elhangzottakról.
Tíz évvel ezelőtt, 2007. október 23-án a megemlékezésekről és a tüntetésekről is írt a Független Hírügynökség.
A rossz idő miatt két programot is le kellett mondani tíz éve: elmaradt a fényfestés a Kossuth téren, és a „forradalom lángja” sem érkezett meg a héliumgömbbel az Ötvenhatosok terén.
Utóbbi helyszínen volt a központi ünnepség is, amelyet nem zavartak meg tüntetők. Igaz,
néző is csak körülbelül száz volt,
a teret pedig kordonnal zárták le. A megemlékezésen ismert színészek – Jordán Tamás, Hollósy Frigyes, Molnár Piroska, Kamarás Iván, Fullajtár Andrea, Simon Kornél – 1956 verseiből mondtak el részleteket. Korábban, a reggeli zászlófelvonást viszont tüntetők füttykoncertje zavarta meg, akik Gyurcsány Ferenc miniszterelnök távozását követelték.
Más tüntetések is voltak, de nyugalmasabb volt a nap, mint az előző.
Összesen 16 embert állítottak elő az utcákról. Az Alkotmány utcában összegyűlt, néhány tucatnyi símaszkos tüntető kiszorításához a rendőrség könnygázgránátokat is használt.
Elmarad az október 23-ára meghirdetett közös tüntetés a Kossuth Téren – tudatta a szervező Gulyás Márton-fémjelezte Közös Ország Mozgalom (KOM). Az ok ezúttal nem a pártok és mások széthúzásában keresendő: az Országos Meteorológiai Szolgálat piros riasztást adott ki holnapra Pest Megyére, arra figyelmeztetve, hogy 24 óra alatt több mint 50 mm csapadék hullhat a térségben.
A KOM a tüntetés Facebook oldalán fújta le a rendezvényt a várható időjárási körülményekre hivatkozva.
„A Közös Ország Mozgalom az elmúlt hetekben mindent megtett, hogy közös színpadra állítsa a demokratikus ellenzéki pártok és a rendszerkritikus civil ellenzék képviselőit, folytatva ezzel az igazságos választásitörvény-javaslat nyolcpárti elkészítésével megkezdett munkát a változásért, egy igazságos és közös Magyarországért” – írja a mozgalom, visszaidézve az október 23.-i megmozdulás eredeti forgatókönyvét. Majd így folytatja: Nem adtuk fel akkor sem, amikor egyes pártok politikai okokból nem vállalták fel a közös jelenlétet, mindent megtettünk, hogy továbbvigyük a civilekkel közösen a tüntetést, ismertessük a magyar társadalom követeléseit, kijelöljünk egy olyan utat, ami a jelenlegi igazságtalan rendszer 2018-as megszüntetéséhez vezet.
Ám az időjárás, a piros riasztás visszakozásra késztette Gulyásékat, akik – mint írják – „a résztvevők testi épségét kockáztatnánk a tüntetés megtartásával, amit semmiképpen sem vállalhatunk fel, ezért a résztvevőkkel egyeztetve a rendezvény törlése mellett döntöttünk”.
Az ünnep utáni hétre ígérnek tájékoztatást arról, hogy milyen keretek között folytatják a munkát „a változásért és igazságosságért 2018-ban”.
Végéhez közeledő sorozatunkban a 2006-os őszi eseményeket idézzük fel a Független Hírügynökség egykori tudósításai alapján. Amikor a sorozatot elindítottuk, Kövér László és Rogán Antal zavargásokat jósolt az idei őszre, ez ihlette a címet is. Egyelőre szerencsére nincs jele annak, hogy zavargások, erőszakos cselekmények lennének idén ősszel Budapesten, vagy Magyarország más településén.
A sorozat mostani „epizódjában” 2006. október 23-án járunk. A Független hírügynökség eredeti, szó szerinti szöveget, akárcsak a korábbiakban, ezúttal is dőlt betűkkel olvashatják.
Motorosok a Corvin közben
Hétfőn kora délután körülbelül 5000 ember és 200 motoros gyűlt össze a Corvin közben, és a József körúton. A korábban a Bazilikánál összegyűlt emberek a Deák teret, az Astoriát és a Blaha Lujza teret érintve vonultak a Corvin közbe.
Ott elénekelték a Himnuszt, a Nemzeti dalt, és a Székely Himnuszt is, illetve továbbra is Gyurcsány Ferenc és kormányellenes jelszavakat skandáltak.
A demonstrálók megbénították a József körút forgalmát, a 4-es és 6-os villamosok csak a Moszkva tér és Blaha Lujza tér között, illetve a XI. kerület felől a Petőfi hídig közlekednek.
A József körutat és az Üllői utat a rendőrök lezárták, utóbbit a Kálvin tér és a Klinikák között. Aki a Petőfi híd felől érkezik, azt még ráengedik az Üllői útra.
Hétfőn délután kettő órakor, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke felavatta az 1856-os Forradalom és Szabadságharc műegyetem rakparti emlékművét.
Az elnök hangsúlyozta, hogy 56-ról pártszimpátia nélkül kell megemlékezni azért, hogy a forradalom eredeti szelleme még 50 év múlva is fennmaradjon. Sólyom László köztársasági elnök ünnepi üzenetében hangsúlyozta, hogy a magyar forradalom erkölcsi példát adott az egész világnak.
A megemlékezés végén a meghívott szervezetek, többek között a Magyar Rákóczi Szövetség, a 56-os Szövetség és a Recski Szövetség vezetői virágot helyeztek el az emlékműnél. Az ünnepségen határon túli magyarok is részt vettek. Fiatalok érkeztek a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, és a Vajdaságból is.
Koszorúzás a 301-es parcellánál
A Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájánál hétfőn délután fél 3-kor közösen koszorúztak nemzetközi delegációk, kormánytagok és az MDF vezetői. Reggel a Fidesz és a KDNP emlékezett.
Délután a nemzetközi delegációk vezetői, Göncz Kinga külügyminiszter, Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Dávid Ibolya az MDF pártelnöke, Herényi Károly frakcióvezető, valamint a Nagy Imre Alapítvány elnökségi tagjai helyeztek el koszorút Nagy Imre sírjánál. A külföldi delegációk közül 12 állam képviselője tette le ’56 mártírjainak tiszteletére a koszorúját. A hivatalos ünnepséget követően a megemlékezők helyezték el virágjaikat, csokraikat a 301-es parcellánál.
Reggel a Fidesz részéről Navracsics Tibor frakcióvezető, Schmitt Pál alelnök, Aszódi Pál és Horváth János országgyűlési képviselők, a KDNP részéről pedig Soltész Miklós országgyűlési képviselő, Halász Zsuzsa szóvivő és Rétvári Bence fővárosi képviselő hajtott fejet Nagy Imre sírjánál.
A megemlékezéseket senki sem zavarta meg.
Könnygáz, vízágyú, kékre, zöldre színezett víz
Hétfő délután fél négy körül a budapesti Alkotmány utcánál könnygázt vetettek be a rendőrök hétfő, és felszólították az ott összegyűlt embereket, hogy hagyják el a helyszínt. Többen ugyanis megpróbáltak bejutni a Kossuth térre, ahol eredetileg a tüntetők megemlékezést és nagygyűlést szerettek volna tartani. A rendőrség azonban senkit nem engedett a térre, amióta hajnalban kiszorították onnan a demonstrálókat.
A könnygáz mellett vízágyút is bevetett a rendőrség, hogy feloszlassa az Alkotmány utcában összegyűlt körülbelül 3-4000 fős tömeget. A tüntetők egyelőre hátrálnak, néhányan azonban dobálják az egyenruhásokat – jelentette a Független Hírügynökség helyszíni tudósítója.
A tüntetők a Corvin közből érkeztek volna a Kossuth térre, ám az Alkotmány utcánál fél 4 körül szembetalálkoztak néhány száz rendőrrel és provokálni kedték őket. A rendőrség a többszöri felszólítás után kezdte meg az oszlatást. Az embereket a Roosevelt tér irányába terelik.
A Független Hírügynökség úgy tudja, a tüntetők a Bajcsy-Zsiliszky úton egy BKV buszt is megállásra kényszerítettek, az ablakait betörték, majd többen fel is másztak rá.
Zöldre és kékre színezett vízzel locsolják a vízágyúból a tüntetőket a rendőrök, hogy megjelöljék azokat, akik részt vettek az összecsapásban. A tömeg közben már kiszorult az Alkotmány utcából, a Bajcsy-Zsilinszky úton terelik őket az Arany János utca felé. A tömeg továbbra is 3-4000 fős. Többen arcukat sállal eltakarva dobálják és provokálják a rendőröket. Közben a Podmaniczky téren egy 72-es trolit támadtak meg. Az utasok, akárcsak korábban a szintén megtámadott 15-ös busz utasai, elmenekültek, azonban a tüntetők bezúzták az ablakait és a busz belsejében is megrongáltak, amit tudtak – jelentette a Független Hírügynökség helyszíni tudósítója.
Az ellenzék az egyéni választókerületben közös jelöltet állít, s a névsort már október 23-án nyilvánosságra hozhatja – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. Az egykori közvéleménykutató szerint ez a módszer alkalmas arra, hogy megbuktassa a diktatúrát építő Orbán rezsimet, amelynek céljai között nem szerepel a szegénység felszámolása. Viszont lopakodva leépíti a közegészségügyet, helyébe engedve a tömegek számára megfizethetetlen magánegészségügyet, s az iskolákat pedig átengedi az egyháznak. Karácsony Gergely úgy látja, hogy a baloldal nem omlott össze Botka László távozásával, hisz mindössze egy politikus távozott, a szociáldemokrata, mélyszegénységet felszámolni akaró program megmaradt.
Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért (PM) társelnöke, a párt miniszterelnök-jelöltje. MTI Fotó: Marjai János
Alig lehet elérni telefonon, mert folyamatosan tárgyal. A politikát figyelő ember némi fantáziával ebből könnyen azt gondolhatja, hogy azért ennyire elfoglalt, mert már nemcsak a Párbeszéd nevű kispárt, hanem az egész baloldal miniszterelnök-jelöltje is. Így van?
Ezekben a napokban nem ilyesmiről tárgyalunk. Botka László távozása után úgy határoztunk, hogy mindenekelőtt kiválasztjuk az egyéni körzetek országgyűlési jelöltjeit. Ha sikerül minden párttal kompromisszumot kötni a 106 választó kerületben, akkor máris közelebb kerülünk a kormányváltáshoz. Erre a sikerélményre szüksége van az ellenék pártjainak és a kormányváltást akaró állampolgároknak. A politikai konstrukcióról, a listák számáról, vagy a miniszterelnök-jelölt személyéről ráérünk utána dönteni.
A jelöltek kiválasztását befejezik október 23-ig?
Bejelentjük, ha lesz eredmény. A részletekről, tehát az elfogyasztott kávé mennyiségéről, az éjszakába nyúló tárgyalások fáradalmairól nem akarunk beszélni, ezek ugyanis senkit nem érdekelnek. Ha elkészül a közös egyéni lista, akkor azonnal nyilvánosságra hozzuk, remélem október 23-ig ez be is következhet.
Szóval Botka László visszalépése után is lát esélyt Orbán Viktor megbuktatására, vagy az a hajó már elment?
Nem, abszolút reális esély van a kormány leváltására!
Azt akarja mondani, hogy saját miniszterelnök-jelöltje megbuktatásával nem omlott össze a baloldal?
Semmiképp. A baloldalon nincs vezérkultusz, tehát Botka visszalépésével mindössze egy politikus távozott. De a baloldali szavazók megmaradtak és továbbra is választani akarnak. Ha lesz végre béke – amikor lehet majd a jövőről is beszélni – akkor az egymással rivalizáló, de együttműködést is felvállaló ellenzéki pártlisták felszívják majd a kormányváltáshoz elégséges szavazatokat. A siker azért sem maradhat el, mert a győzelemhez – bármilyen meglepő – több út vezet, mi a legbiztonságosabbat választjuk. Először közösen kiválasztjuk az egyéni képviselő-jelölteket, majd minden párt igyekszik a maga eszközeivel, sajátos politikájával megszólítani a nagyon heterogén szavazótábort. A választók pedig megtalálják azt a pártlistát, amely ízlésüknek megfelel. Ez jobb modell, több szavazatot gyűjt, mint a négy évvel ezelőtt fogcsikorgatva létrejött összefogás.
Csakhogy a pártok még táboron belül sem akarnak egymással együttműködni, a Gyurcsány-Botka konfliktus jól mutatja ezt. Lehet így béke?
Egységre elsősorban a választókerületek közös jelöltjeinek kiválasztásában van csak szükség. Ha van eredmény, akkor húzhatunk egy képzeletbeli vonalat, s azt követően mindenki beszélhet arról, hogy milyen országot szeretne, s azt milyen politikával érné el. Az ellenzéki oldalon kétfajta politika érzékelhető. Az egyik azt vallja, hogy meg kell újítani a politikát, s ebben a munkában a régiekkel nem szabad együttműködni. Mások szerint a feltétlen és teljes összefogás a lényeg, mert akkor Orbán Viktornak vége van. Szerintem mindkét nézetben van igazság. Bár én is az ellenzéki politikai megújításáért küzdök, ennek az új politikai kultúrának nem lehet a része egy olyan kirekesztő hozzáállás, ami elutasít minden együttműködést azokkal, akiknek korábban is volt köze a politikához. Nem baj, sőt kifejezetten előny, ha az ellenzék sokféle. Magába foglalja a rendszerváltás óta született generáció, a Momentum híveit, s Gyurcsány Ferenc támogatóit is.
Vagyis ön nem tartja ártalmasnak Gyurcsány Ferenc politikai jelenlétét?
Azt gondolom, hogy a Gyurcsányozás ma már nem menő. Jobb teljesítményt kell nyújtani, mint annak idején a Gyurcsány Ferenc kormánya képes volt, de ma hagyni kell a Demokrata Koalíciót, hogy a listán megszólítsa saját híveit, s részt vegyen a Fidesz megbuktatásában. Más dolog, hogy az egykori miniszterelnök politikájával annak idején magam sem mindig értettem egyet, és másként képzelem a jövőt is. Ezért külön listán indulunk, de a kerültekben az ő jelöltjük mellett is szívesen kampányolok.
Amikor optimistán azt mondja, hogy a 106 egyéni körzetben megállapodnak, akkor már tudja, hogy hány kerületben egyeztek meg az ellenzéki jelölt személyéről? Negyedéről, feléről? Tudomásom szerint Mellár Tamást még mindig nem fogadta el a Momentum…
Jól állunk! De csak ismételni tudom, ha elkészült, bejelentjük majd a megállapodás tényét. Ha az ellenzék egy éve elfogadta volna az előválasztást, akkor már rég kialakult volna a választók által hitelesített győztes névsor. Most kicsit bíbelődni kell…
Miközben az emberek többsége szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban, nincs az ellenzéki pártok között olyan erő, amely önmagában is komoly esélyes lenne. Miért?
Azért, mert a magyar ellenzék pártjai még mindig nem elemezték a 2010 előtti baloldali kormányok kudarcainak okát és persze tanulságait sem. A szocialisták is elspórolták ezt a munkát, lám’ – megkésve ugyan – Botka László keményebben kritizálta a baloldali korábbi politikáját, mint némely kritikus politikus, s látott árulókat ott, ahol korábban senki sem. De elfogadhatatlannak látszik a DK mítosza is, mert szerintük 2010 előtt jól mentek a dolgok, de ezt egy Fidesz puccs megszakította. Ez nem igaz. Ugyanakkor a mai ellenzék nem boncolgatja az Orbán rezsim sikeres működésének okait sem. Mindez komoly zavart okoz a fejekben, mert össze nem egyeztethető nézetrendszerek képviselői között kéne verseny nélkül politikai szövetséget teremteni. Ezt a feszültséget oldja majd az egyéni jelöltekre, és a pártlistára leadott külön szavazat, mert esélyt ad a választó politikai világnézetének a megjelenítésére a listás szavazattal, és esély a kormányváltásra az egyéni jelöltre adott vokssal. Úgy látom, a sokak által hiányolt okos együttműködés viszont ma már elérhető távolságba került.
Ennek ellentmondani látszik, hogy csak az Együtt és a Párbeszéd között alakul valamiféle együttműködés, de nem jött létre az Új Pólus nevű szövetség, amelyben szerepet vállalna a Momentum és az LMP. Ez a végleges döntés?
Remélem nem! Várjuk a többiek csatlakozását, addig azonban mi dolgozunk, a Párbeszéd és az Együtt akár választási párttá is válhat, de nyitva álluk minden együttműködés előtt.
Gondolja, hogy ha Karácsony Gergelynek hívnák a baloldal közös miniszterelnök-jelöltjét, akkor egykori kollégái, az LMP politikusai, esetleg a Momentum képviselői a kormánybuktatás érdekében könnyebben működnének egyet a múlt erőivel?
Nem tudok és nem is akarok más pártok vezetőinek fejével gondolkodni. Mi minden irányban nyitottak vagyunk, s az sincs kőbe vésve, hogy bármely szövetségnek csak én lehetek a vezetője. Egy olyan politikai formációban, ahol Szél Bernadett az első számú ember, ott én is látnám a helyemet. Sajnos az LMP nem Jó, hogy a baloldali pártok tárgyalása is elkezdődött, korábban azt mondtam, hogy nekem mindegy, hogy azon a térfélen húzom vagy tolom a szekeret. Botka László távozása után azonban nem látom, hogy a baloldalon ki az, aki rajtam kívül húzni tudná azt a bizonyos járművet.
De mikor lesz ön baloldali miniszterelnök-jelölt?
Most is én vagyok az egyedüli baloldali miniszterelnök-jelölt.
Vállalja?
Döntsék el a magyar választók, hogy ki lesz Orbán Viktor helyett. Nincs ma az ellenzéknek olyan vezetője, aki a sokféle erőt integrálni tudná, vagy akarná. Ha nincs, akkor ne várjunk rá, találjuk meg a döntés módját. Például úgy, hogy ha bukik a kormány, az adja a miniszterelnököt, aki a legtöbb listás szavazatot kapja.
Évekkel ezelőtt elsők között vetette fel a Jobbikkal kötendő technikai koalíció lehetőségét. Fenntartja még, esetleg tovább is fejlesztette az ötletet?
Azóta a Jobbikot már felvásárolta Simicska Lajos, aki másként is meg tudná buktatni Orbán Viktort, nem kellett volna neki pártot venni. Mindenesetre, ha a kegyvesztett oligarcha támogatásával Vona Gábor kormányra kerülne, akkor miniszterelnökként nem lenne semmilyen mozgástere, mert kénytelen lenne Simicska szája íze szerint, korrupt kormányzást folytatni. Ha ez így van, akkor ezért nem kell Orbán Viktort leváltani, korrupcióból van így is elég.
Nem győzi meg a Jobbik elnökékének az a szándéka, hogy néppártot épít, s közeledik a baloldali választókhoz?
A Jobbik ugyanaz a náci párt, ami volt. Csak most Simicskától azt a feladatot kapták, hogy bújjanak báránybőrbe. Amikor én technikai koalícióról beszéltem, akkor a közös kormányzás lehetősége fel sem merült, csak a rendszerbuktatás. Ma azonban a Jobbikot már nem tartom a rendszer ellenfelének. Pontosabban úgy érzem, hogy a szavát sem lehet elhinni annak a pártnak, amely évekkel ezelőtt még európai zászlót égetett, most pedig a legradikálisabb béruniós kampányba kezdett.
A közelmúltban programot hirdetett, ennek legpikánsabb része, hogy némely oligarcha vagyonát elkobozná. Mondana neveket?
A vagyonelkobzásról a mai büntetőtörvénykönyv is rendelkezik. Ha valaki jogi eszközökkel bizonyíthatóan csalárd módon gazdagodik, akkor vagyona elkobozható. Ha ez nem megoldható, akkor olyan különadókat kell kivetni, ami elvonja az elmúlt időszak állami beruházásokhoz kötődő extra nyereséget. Ezt neveztük el oligarcha adónak, amit azóta mások is átvettek. A lényeg, hogy a segítségével az ellopott pénz egy része visszaszerezhető.
Mészáros, Garancsi, Orbán?
Ebben a körben gondolkodom, bár valójában minden Orbáné, a többi csak stróman.
Visszatérve a programhoz, többekben felmerült, hogy vajon tudná vállalni Botka László gazdagokat fizetésre kényszerítő politikáját?
Olyannyira, hogy Botka vállalta fel a színrelépésekor már létező programunkat. Annak idején küldtünk is neki egy belépési nyilatkozatot. Mi arra alapoztuk a politikánkat, hogy a világban egyre nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, amire baloldali válaszokat kell adni. Ez különösen érvényes Magyarországon, ahol a társadalmi különbségek hihetetlen mértékben nőnek, s az állam ezt a helyzetet még erősíti is, ahelyett, hogy igyekezne megszüntetni. A Fidesz például lopakodva leépíti a közegészségügyet, hogy átadja a terepet az egyszerű ember számára megfizethetetlen magánegészségügynek, ami legfeljebb a felső tíz százalék számára lesz elérhető. Az oktatásban van egy tudatos egyházasítás, erre utal a megemelt állami normatíva, illetve az egyházi iskolákban fenntartott tanszabadság. Közben láthatóan apró darabjaira hull szét a társadalom, pedig a sikeresség záloga – a világban erre több példa is van – a társadalmi kohézió helyreállítása. Ezt pedig csak egy jó szociáldemokrata programmal érhető el. A mélyszegénység felszámolása érdekében például emelni kéne a családi pótlékot, be kellene bevezetni – bár ebben az ellenzéki oldalon nincs konszenzus – az alanyi jogon járó alapjövedelmet, amelynek összege a tervek szerint 60 ezer forint körül alakulna. Továbbá emelni szükséges az alacsony nyugdíjakat, s az aktív dolgozók bérét is fel kell zárkóztatni; a minimálbér 150 ezer forintra emelnénk. S persze mielőbb meg kell szüntetni a központilag vezérelt gyűlöletpolitikát, az ellenségképek gyártásával együtt.
A programja meghirdetésekor nem beszélt a jogállam helyreállításának módjáról. Talán azért, mert ez nem elég vonzó a magyar választó számára, ezért nem is érdemes szót vesztegetni rá?
Természetesen feladatunk a jogállam helyreállítása. A Fidesz uralma alatt a köztársaság intézménye azért omlott össze kártyavárként, mert annak elvesztését a magyarok többsége nem érezte veszteségnek, nem is akarta azt megvédeni. Korábban ugyanis nem érzékelte, hogy az állam érte, tehát a polgáraiért van. Addig is félt kórházba menni, addig is nyomorgott a fizetéséből, s szomorúan látta, hogy gyerekeinek még nála is rosszabb élete lehet, az állam ugyanis nem próbálja az egyenlőtlenségeket felszámolni. Ahol nyomor és bizonytalanság van, ott nem lehet erős a demokrácia. A jogállam csak akkor stabil, és szerethető minden polgára számára, ha abban normális életet élhet. Ezért is meg kell szüntetni az embereket érő napi igazságtalanságokat, hogy ragaszkodjanak a saját köztársaságukhoz, veszteségként éljék meg, ha valaki elveszik tőlük és diktatúrát épít helyette.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
