oktatás Archives Page 6 of 7 › Független Hírügynökség

Áttörték a falat a pedagógustüntetéssel

FüHü

-

2018-01-31

Mi történik ma a magyar iskolákban? Többek között erre a kérdésre kereste a választ Bősz Anett, a Liberálisok ügyvivője, Törley Katalin, a Tanítanék mozgalom képviselője és Nahalka István oktatási szakértő A Liberális Magyarországért Alapítvány – ALMA kaposvári rendezvényén.

A pódiumbeszélgetés aktualitását a Tanítanék által szervezett pedagógustüntetés, valamint az ott bejelentett oktatási minimum adta. Több hónapos egyeztetések után ugyanis a civilek szakértőkkel és nyolc ellenzéki párttal együttműködve egy olyan dokumentumot hoztak létre, amelyben lefektették egy demokratikus, decentralizált, a diákok és a pedagógusok igényeire összpontosító oktatási rendszer alapjait.

Túlterheltek a tanárok és a diákok is

A Tanítanék képviselője pedagógusként azzal nyitotta a beszélgetést, hogy saját tapasztalatai azt mutatják: a legnagyobb gondot a diákok túlterheltsége jelenti. Tizenegyedik osztályos tanulók osztályfőnökeként azt látja, hogy még az egyébként jó családokból érkező tanulók is folyamatos stressznek, szorongásnak vannak kitéve a központosított oktatási rendszer sokszor irreális elvárásai miatt – nem csak az iskolában, de otthon is.

A diákok sok esetben nem is Magyarországon képzelik el a továbbtanulásukat, hiszen nemzetközileg elismert tudást nyújtó külföldi egyetemekre csaknem ugyanannyi pénzért kerülhetnek be, mint a hazai fizetős intézményekbe.

A tanároknak – akik nem mellesleg szintén túlterheltek – egyszerre kellene lenniük fejlesztő pedagógusnak, szociális munkásnak és pszichológusnak, csakhogy erre nincsenek kiképezve, emiatt folyamatosan szoronganak, hogy képesek-e megfelelni a követelményeknek.

A vitáig sem jutottak el – aztán jött az oktatási minimum

Bősz Anett bevezetőjében aláhúzta, amit Törley Katalin is hangsúlyozott, még pedig azt, hogy ebben az országban mindenki magára hagyva küzd, ráadásul olyan jogokért, amelyek jelenléte természetes más társadalmakban. Magyarországon is arra lenne szükség, hogy megtanítsák az embereket közösségben élni, a tanulókat pedig arra, hogy miként használják az agyukat, ne arra, hogy mit gondoljanak. A Liberálisok ügyvivője szerint az alapokkal van baj, a szemléleten kellene változtatni, de korábban addig sem jutottunk el, hogy meg lehessen vitatni a problémákat.

Ezért is számít nagy eredménynek az oktatási minimum lefektetése, amely szakértők, civil szervezetek és a Jobbik kivételével a teljes ellenzék közös munkájaként született meg. Kialakult egy olyan együttműködés a civilszféra és a politika között, amely korábban elképzelhetetlen volt. Többek között azért, mert az iskoláknak nem pusztán szakmai gondokkal kell megküzdeniük, hanem azokkal a gumicsontokkal is, amelyeket a politika állított elő – vette át a szót Törley Katalin.

Áttörték a falat a pedagógustüntetéssel

A pedagógus példaként említette, hogy a Tanítanék mozgalom két éves múltja során az akciók, tiltakozások legkülönfélébb válfajaival próbált a kormányzattól választ kicsikarni a felmerülő kérdéseikre. Meg akartak akadályozni olyan nyilvánvalóan rossz törvényeket, amelyek hátráltatják a közoktatást, de mindhiába, süket fülekre találtak. A legnagyobb eredményüknek az tekinthető, hogy a Taigetosz-törvényt sikerült az Alkotmánybíróság elé utalni, Törley azonban hozzátette: félő, hogy ha ez a kormány marad hatalmon, akkor nagy eséllyel minden marad a régiben.

A Tanítanék az akciókon túl szakkérdésekre is koncentrált, és arra törekedett, hogy a társadalomnak megmutassák: hallatni kell a hangjukat.

Ha a siker most még csak annyiban is mérhető, hogy médiatémává tették az oktatás ügyét, a korábbi szegényes megjelenésekhez képest már önmagában nagy teljesítmény, hogy a kormánypárti sajtóorgánumok is beszámoltak a Tanítanék követeléseiről.

Párbeszéd alakult ki a civilek és a pártok között

Törley reménykeltőnek nevezte, hogy a novemberi kezdeményezésük, amellyel megkeresték a pártokat, és amely az oktatási minimum lefektetését célozta meg, mostanra célba ért. Szerinte ez még akkor is siker, ha a kormányzó pártok – a Fidesz és a KDNP – egyáltalán nem reagált a levelükre, és ily módon be sem kapcsolódott a munkába. Bekapcsolódott viszont az Oktatási Hálózat, amely a felsőoktatást képviseli, és ami azért különösen fontos, mert a felsőoktatás és a közoktatás problémáinak megoldása elválaszthatatlan egymástól. A cél az volt, hogy olyan alapokat fektessenek le, amely az oktatást hosszú távon elválasztja a politikától, és megszünteti azt a káros rendszert, ahol négy évente változtatgatják a törvényt.

Erről az egész folyamatról – amelynek utolsó fázisa, vagyis a dokumentum a pártok által történő aláírása a jövő héten várható – azt lehet mondani, hogy kitört a normalitás folyamata: értelmes párbeszéd folyt a pártok, a szakma és a civil szervezetek képviselői között.

A nemzeti alaptanterv koncepciótlan, triviális „marhaság”

Nahalka István a Civil Közoktatási Platform nevében két konkrét területről, illetve azok anomáliáiról tett említést. Az egyik a szakgimnáziumok érettségi követelményeinek elképesztő későn történő megjelenéséről szólt, illetve arról, hogy sem a politika, sem a szakma nem reagált a bíráló levelükre. A másik példaként a nemzeti alaptantervet említette, amelynek elkészülte és hivatalos változata – ahogy ő fogalmazott – rengeteg marhaságot tartalmazott, koncepciótlan, triviális, szakmailag bebizonyíthatóan félrevezető volt. Éppen ezért ők készítettek egy szakmailag alapos, új nemzeti alaptantervet, amelyre a kormányzat részéről semmiféle válasz nem érkezett. Nahalka kiemelte, nem túlzás azt állítani: az életünkkel játszanak akkor, amikor az oktatás lényegi szabályzatát képtelenek rendesen kidolgozni. E pillanatban fél éves késésben vannak, és nem nagyon látszik az esély sem, hogy a következő tanévet e szabályozás alapján kezdjék el. Az oktatási szakértő döbbenetesnek nevezte, hogy mindeközben a 140 ezres pedagógustársadalom hallgat.

Az oktatási minimum kiút lehet a központosított rendszerből

Bősz Anett – visszatérve az oktatási minimum tervezetére – kihangsúlyozta, hogy miközben fontosnak tartja, hogy több ágazatban is beindult ez a munka, amelynek végén a pártok közös dokumentumban rögzítették a teendőket, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy mindez nem két évvel a választások előtt történt. Ezzel együtt nagyon fontos a közel húsz oldalas dokumentum, hiszen nem pusztán a pártok közös felelősségét fogalmazza meg, hanem a lehetőségét is megteremti annak, hogy kirántsa az oktatást ebből az erősen központosított rendszerből.

A pódiumbeszélgetés után Bősz Anett, Törley Katalin és Nahalka István a közönség kérdéseire válaszolt egy színes, tartalmas felszólalásokkal teli fórum keretein belül.

Soós Henrietta

Liberálisok: nyíljon új fejezet a társadalom életében

FüHü

-

2018-01-29

0

Liberálisok: nyíljon új fejezet a társadalom életében

Bősz Anett a Tanítanék mozgalom vasárnapi, budapesti demonstrációjára utalva megjegyezte: amennyiben nem a kormánynak, úgy a fejlődés tekintetében a társadalomnak „csöngetnek ki” április 8-án.

A Magyar Liberális Párt azt szeretné, ha az országgyűlési választásokkal új fejezet nyílna a magyar társadalom életében – mondta a párt ügyvivője a kaposvári sajtótájékoztatón.

Bősz Anett a Tanítanék mozgalom vasárnapi, budapesti demonstrációjára utalva megjegyezte: amennyiben nem a kormánynak, úgy a fejlődés tekintetében a társadalomnak „csöngetnek ki” április 8-án, ezt vetíti előre az a rombolás, ami a kormány tevékenységét jellemzi például az oktatás terén.

Szükség van azokra a közös minimumokra, amelyeknél az európai unós országok nem adják lejjebb, amelyek alá nemhogy hivatalban lévő kormány, de még a szélsőjobb sem süllyed – hangoztatta. Rámutatott, ezért is rendkívül fontos a Tanítanék mozgalom által a tüntetésen bejelentett oktatási minimum.

Törley Katalin, a Tanítanék mozgalom képviselője közölte, a mozgalom és az Oktatói Hálózat által közösen „tető alá hozott” oktatási minimum garanciát jelent arra, hogy kormányváltás esetén pozitív folyamatok indulhatnak az oktatásban. Olyan anyagról van szó, amit később számon is lehet kérni a hatalomra kerülőkön.

Tanárok tüntettek a Kossuth téren

FüHü

-

2018-01-28

0

A Tanítanék Mozgalom szervezett tüntetést, a kormány több intézkedése ellen tiltakoztak.

A múlt heti diáktüntetés után most tanárok voltak a Parlamenthez. A tüntetést a Tanítanék Mozgalom szervezte, de csatlakozott hozzá a Független Diákparlament, az Oktatói Hálózat és két pedagógus szakszervezet is. Politikusok is megjelentek.

A tüntetés szervezői azt mondták, hogy többek között a Honvédelmi Intézkedési Terv ellen tüntetnek, és azért is, mert

nyilatkozni most már csak az iskolafenntartó előzetes engedélyével lehet.

Egy felszólaló anyuka a diákok túlterheltségéről beszélt, a Független Diákparlament egyik tagja pedig azt mondta: követelik, hogy szólásszabadság legyen az iskolákban. Szerinte az a cél, hogy senki ne féljen, se a tanárok, se a diákok.

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke arról beszélt, hogy

a kormány államosította a közoktatást,

és az oktatás résztvevői a rendszer legnagyobb vesztesei. Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke pedig hiába ígérte mindenki, hogy az oktatás stratégiai ágazat lesz, addig nem lesz változás, amíg több kérdésben, így az oktatás ügyében nem lesz konszenzus kormány és ellenzék között.

Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom képviselője azt is elmondta:

elkészült az oktatási minimum, aminek lényege, hogy a diák érezze jól magát az iskolában.

Ezzel meg is keresték a pártokat, a Fidesz nem válaszolt, az MSZP, az LMP, a DK, az Új Kezdet, a Momentum, a Liberálisok, az Együtt és a Párbeszéd viszont igen. Végül arra szólították fel a hallgatóságot, hogy menjenek majd el szavazni.

A Liberálisok a diákokkal való tárgyalásra szólítják fel a kormányt

FüHü

-

2018-01-23

0

A Liberálisok a diákokkal való tárgyalásra szólítják fel a kormányt

Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt szóvivője sajtótájékoztatóján Balog Zoltánt, az emberi erőforrások miniszterét és Palkovics László oktatásért felelős államtitkárt szólította fel arra, hogy kezdjenek tárgyalni a diákok képviselőivel az oktatási rendszer átalakításáról.

A Kossuth téri diáktüntetésre utalva azt mondta: a Független Diákparlament egy olyan javaslatcsomagot készített, ami alkalmas lehet egy új, diák- és személyiségközpontú oktatási rendszer kialakítására.

Szerinte most sem az intézményrendszeri sem az egyéb keretfeltételek nincsenek meg ahhoz, hogy létrejöjjön egy a 21. századi kihívásoknak megfelelő iskolarendszer.

Az utóbbi években a magyar diákok borzalmasan teljesítenek a PISA-felméréseken.

Bősz Anett beszélt arról is, hogy Csömör önkormányzata pert nyert a település iskolájának államosítása miatt, amely sérti az alaptörvényt.

Azt is elmondta, hogy

Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke feltehetően rajta lesz az MSZP és a Párbeszéd listáján,

de a többi listás helyről és az egyéni választókerületi indulókról még tárgyalnak. Azt viszont kizárta, hogy a választáson bármilyen formában együttműködjenek a Jobbikkal.

Azonnali követelésekkel mennek a diákok a Parlamenthez pénteken

Tasnadi Kata

-

2018-01-16

0

Azonnali követelésekkel mennek a diákok a Parlamenthez pénteken

Már tízezer felhasználó jelezte a Facebookon, hogy részt venne a péntekre szervezett diáksztrájkon, majd az azt követő tüntetésen, az érdeklődők száma pedig több mint harmincezer. Az egyik szervező, Gyetvai Viktor a FüHü-nek arról beszélt, hogy olyan követelésekkel állnak majd elő, amelyeket akár azonnal teljesíthet a kormány, és könnyen kiderül, hogy van-e hajlandóság arra, hogy meghallgassák a javaslataikat.

A Ne menj suliba a közösségi médiában született: még ősszel, a Facebookon kezdték el szervezni az oktatás kérdése iránt érdeklődő diákok, miután vitákat folytattak egymás között a jelenlegi helyzetről és rájöttek, hogy hasonló dolgokat kifogásolnak a rendszerben. Azért választották a jóval későbbi időpontot, hogy minél több diákhoz eljuthasson a demonstráció híre. Egyrészt arra biztatják a diákokat, hogy január 19-én délelőtt ne menjenek iskolába, 16 órakor pedig a Parlamentnél szervezett tüntetésen mondják majd el, hogyan is képzelik el a diákbarátabb és korszerűbb oktatást. A szervezők már a Facebookon leszögezték, hogy

nem szimpla lógásra akarják rávenni a diákokat, még ha a leterheltség miatt rájuk is férne a pihenés, hanem azt szeretnék, ha pénteken délelőtt az iskolán kívüli beszélgetnének társaikkal az oktatás helyeztéről.

Az egyik főszervező, Gyetvai Viktor, aki egyébként egyetemi hallgató, a Független Diákparlament alapítójaként került kapcsolatba a Ne menj suliba kezdeményezéssel, hiszen az ötletgazdák tőlük kértek segítséget a szervezéshez. A FüHü-nek elmondta, hogy örömmel mondtak igent a felkérésre, hiszen alapvetően ők is hasonló célokért küzdenek, és rendszeresen meg is fogalmazzák a javaslataikat az oktatás átalakításával kapcsolatban, de érdemi reakció még nem érkezett erre. Gyetvai szerint ezért is hasznos a „diáksztrájkkal” egybekötött tüntetés, hiszen ez egy olyan látványos, országos szintű akció tud lenni, amely tényleg ráirányítja a figyelmet a problémára. Annál is inkább, hiszen minden eddigi várakozásukat felülmúlja a kezdeményezés népszerűsége.

„Sajnos azt látjuk, ha nem állunk ki valamilyen nagyon látványos, békés, de radikális módon, akkor nem hallgat meg minket a hatalom”

– mondta arról, hogy szerinte nincs valódi egyeztetési szándék a diákokkal az oktatás ügyében.

A péntek délutáni demonstrációról elmondta, hogy alapvetően diákfelszólalók fognak beszélni, és „azonnali követeléseket” fogalmaznak meg, amelyet rövid határidővel is képes teljesíteni a kormány, ha van erre szándéka. „Ezek nem oldják meg rendszerszinten az oktatás problémáit, de annak jelzésértéke lesz, hogy egyáltalán foglalkoznak-e ezekkel a kérésekkel” – mondta Gyetvai. Példaként a nyelvoktatást említette, amelynek Magyarországon nem elég jó a színvonala ahhoz, hogy egy diák a középiskolai tanulmányai végén csak az iskolában tanultak alapján középfokú nyelvvizsgát tehessen. 2020-tól viszont elvárnák, hogy a felsőoktatásba jelentkezőknek B2-es szintű nyelvvizsgája legyen, ami Gyetvai szerint irreális, és sok diák kiszorulna emiatt az egyetemekről és főiskolákról. Arról beszélt, hogy ezt az igazságtalan intézkedést könnyen el lehet törölni, és utána lehetne beszélni arról, hogy mi kell ahhoz, hogy jobb legyen a nyelvoktatás színvonala az iskolákban.

Gyetvai Viktor kockás ingben.
MTI Fotó: Kallos Bea

Arra a felvetésre, hogy Horváth Péter a Nemzeti Pedagóguskar elnöke a Magyar Időknek azt mondta, hogy Csépe Valéria vezetésével már folyamatban van az oktatás átalakítása, ezért fölösleges a tüntetés, Gyetvai azt válaszolta, hogy elolvasták a Nemzeti Alaptanterv tervezetét, és semmi érdemi változtatást nem találtak. Hozzátette, hogy

Csépe sok felvetésével egyetértenek például arról, hogy a gyerekek adottságaihoz kell alkalmazkodnia a tananyagnak, de nem látják érdemi koncepcióváltás jelét.

Gyetvai Viktor arról is beszélt, hogy mielőtt a médiába is bekerült volna a Ne menj suliba, azelőtt valóban csak diákok csatlakoztak a kezdeményezéshez, most viszont már nem csak ők jelezték a részvételüket. Azt mondta, hogy minden szolidáris támogatónak nagyon örülnek, hiszen az oktatás „közös ügyünk”, de azt nem szeretnék, hogy pártzászlók legyenek a tüntetésen. Arról is beszélt, hogy

a demonstrációnak semmi köze az április választásokhoz, hiszen ez a téma mindig aktuális. Az időpontnak szerinte nincs jelentősége, csak annyiból, hogy mostanra a NER elképzeléseihez illeszkedő oktatás kiépült, és ami eddig esetleg gyermekbetegségnek tűnt, arról kiderült, hogy a rendszer része.

Itt a diákok leterheltségét és az iskolák rossz felszereltségét emelte ki, amiben a pedagógustüntetések sem hoztak változást.

Azt is kiemelte, hogy az oktatás nem készíti fel a diákokat arra, hogy kiálljanak magukért. Ehhez kapcsolódik, hogy arra kérték a résztvevőket: péntek délelőttre szervezzenek fórumokat. Gyetvai elmondta, hogy például Győrben, Salgótarjánban, Szegeden és Nyíregyházán is lesz ilyen, és a Független Diákparlament is szervez beszélgetéseket. A fórumozóktól azt kérték, hogy szedjék össze néhány pontban, hogy ők mit változtatnának meg az oktatásban, ezt pedig a tervek szerint fel is olvassák a délutáni tüntetésen.

Arra a kérdésre, hogy nem tartanak-e az esetleges retorzióktól a csatlakozó diákok, Gyetvai elmondta, hogy

volt olyan iskola, ahol jelezte az igazgatóság, hogy listázzák azokat a tanulókat, akik nem mennek be pénteken.

Hangsúlyozta, hogy mindenkinek mérlegelnie kell az esetleges következményeket, de ha a szülő leigazolja, elvileg nem lehet elővenni a diákokat a hiányzás miatt. Ha pedig mégis valamilyen sérelem érné őket, a Társaság a Szabadságjogokért felajánlotta a segítségét.

„Ha ott leszünk pár ezren az Alkotmány utcában, és délelőtt országszerte javaslatokat írnak arról a diákok, hogy hogyan legyen más az oktatás, és sokan részt vesznek a Ne menj suliba akcióban, akkor ez egy sikeres tiltakozás lesz, ami nagyon jó alap arra, hogy meghallgassanak minket” – mondta Gyetvai. Arról is beszélt, hogy az már kiderült, hogy a diákok nagyon kitartóak és kreatívak abban a tekintetben, hogy felhívják magukra a figyelmet, és, habár konkrét tervek még nincsenek, már ötleteltek arról, hogy hogyan tovább, ha a kormány nem foglalkozna a követeléseikkel.

„Ez az ügy számunka nagyon fontos, és nagyon szeretnénk itthon tanulni és dolgozni. Azért szervezzük ezt az egészet, mert nagyon szeretjük ezt az országot”- összegezte a szervező.

A folytatással kapcsolatban pedig hozzátette, azt remélik, hogy olyasmi is van a tarsolyukban, amire senki nem számít.

Több ezer diák akar az utcára vonulni iskola helyett január 19-én

FüHü

-

2018-01-06

0

Több ezer diák akar az utcára vonulni iskola helyett január 19-én

Az oktatási rendszer ellen tiltakozó tüntetést szerveznek a Facebookon január 19-ére a Parlament elé. Már több mint 6500 ember jelezte, hogy csatlakozna a demonstárcióhoz, az érdeklődők száma pedig 25 ezer.

A Ne menj suliba #január19 -én! elnevezésű eseményt diákok hozták létre. A Facebookon olvasható leírás szerint az oktatás minősége és jelenlegi rendszere ellen akarnak tiltakozni. Többek között azt szeretnék elérni, hogy a tanulóknak kevesebb órájuk legyen.

Gyere te is a Parlament elé január 19-én és mutassuk meg, hogy minket nem alakítanak zombivá!

A tüntetés teljesen független és csak diákoknak szól

– írják a szervezők, akik szerint itt az ideje tudasítani mindenkiben, hogy a magyar oktatási rendszer nem elég modern, és a diákoknak elegük van ebből.

„Nem akarunk mind ugyanúgy viszonyulni a világhoz, mert mind mások vagyunk, ezért az oktatás se faragjon minket egy és ugyanazon mintára. Nézzünk körbe és meglátjuk, hogy tanulni a múlt világáról és a modern világról összefüggően, tartalmasan, jókedvűen és érdekesen igenis lehet” – áll a felhívásban. Jó példaként a finn oktatási rendszert említik.

A tüntetés fő céljaként a szervezők azt fogalmazták meg, hogy „megmutatni, hogy, ha más nem, akkor mi fogunk változtatni a régi, elavult oktatási rendszer igazságtalanságain, melyek bennünket érintenek”.

A hónapokkal ezelőtt létrehozott esemény Facebook-adatlapján három szervező van feltüntetve, profiljuk nyilvánosan hozzáférhető információi szerint mindannyian diákok, illetve az egyikük egyetemi hallgató. A szervezők a tüntetés iránt érdeklődöket is megkérdezték, hogy szerintük mi a legnagyobb gond az oktatási rendszerrel, és kigyűjtötték a legtöbbször említett problémákat.

Ave, Facebook!

Bódis Gábor

-

2017-12-21

1

A mai oktatási rendszert, s legfontosabb tényezőit, a tanárokat és nevelőket, az idősebb korosztályok tagjait kellene megfelelő szakmai és anyagi befektetésekkel felzárkóztatni korunk, a modern vívmányok teremtette kulturális és életvezetési modellekhez. Hogy a nyugdíjas korú Bözsi meg Dalma nénik szánalmas levitézlése nélkül lehessen röhögni leleplező paródiákon!

A nemzedéki ellentét természetes jelenség: az idősebb korosztályok mindenkori tekintély- és térvesztése áll mögötte, miközben – természetesen – az aggodalmak bizonyos hányadának (de korántsem a hangoztatott módon és mértékben!) is van némi alapja. Legtöbben a közösségi felületeken tért nyert csalóktól féltik az elővigyázatlan, sőt, naivnak titulált fiatalságot. Tény és való, hogy az elektronikus média gyorsasága, kiterjedt hálózata miatt a korábbiaknál gyorsabban válhatnak csalások áldozataivá. A közvetlen befolyásoltság mértéke és direktsége is megnőtt. Ám – miként az a még csak szóval ható cukrosbácsik, hamis térítők és csaló házalók idején is volt – a baj elkerüléséhez nem elsősorban a tiltásokra, az új információs csatornák lezárására van szükség, hanem kiterjedt felvilágosító munkára, s működő alternatívák felkínálására. Ugyanis azt a fiatalt, aki könnyedén belesétál a közösségi oldalakon vadászó/áldozatleső cápák és hiénák csapdájába, éppúgy nem óvja semmi a fiatalkorúak gyülekezőhelyeinek környékén ólálkodó dílerektől, lesben álló megrontóktól – amennyiben elmaradt az ilyen eshetőségekre is felkészítő széles látókörű felvilágosítása, mert pl. a biztonságáért felelős felnőttek – ostoba meggyőződésből – jobbnak látták elhallgatni előle ezeket a tényeket, vagy pedig csak a puszta tiltás („Ne állj szóba idegenekkel!”) eszközével éltek.

A „néni”-jelenség

Nem a csalásra, a tájékozatlanságra eklatáns példa Dalma néni esete, amin épp ezekben a hetekben „nevet” a világháló. Egy humoroldal kamu hírére felülve, egy viccet valóságként értelmezve jelentkezett be egy „telefonálós” rádióműsorba rettenetes aggodalmának azért adva hangot, miszerint Mein Plan címen jelent meg az ismert és Magyarországon közellenségnek kikiáltott üzletember könyve, amelyben rendkívül romboló, az egész világot veszélyeztető tervet olvashatni: „…nekem elküldték az internetemen…” – idézik mindenütt az elkövetkezendő rosszakat soroló néni szavait, aki ún. „félkiabálós” hangon ismertette az ominózus „terv” legfelháborítóbb kitételeit. Ezek szerint: „eltörlik a nemeket”, „kötelezővé teszik a homoszexualitást”, „az európaiaknak híd alá kell vonulniuk, miután áttértek az iszlámra”, „kötelező lesz a droghasználat”, etc. De nem kell egy ilyen szintű félreértéshez internet sem! Gondolom, mindenki emlékszik a sorozatszereplő Isaura rabszolgalány kiváltására indított adománygyűjtési akcióra. Azt sem a fiatalok indították. Ismert az 1938-ban, Orson Welles híres/hírhedt rádióhangjátéka, A világok harca kiváltotta pánik az Egyesült Államok egyes polgárai körében, akik valóságként értelmezték a sci-fi témát megjelenítő adást.

A Dalma néni-jelenségről szóló, az ominózus hangfelvételt is közzé tevő Facebook-bejegyzés alatt a legtöbb kommentáló arról beszél, sosem vidult hülyeségen még ekkorát, „majd lefordult a székről”! Igaz, nagyon vicces! Nevethetnénk is gondtalanul, ha nem kacsintgatnának ránk ferdén elrettentő múltbéli példák! Például: a két halálos áldozattal járó kunmadarasi pogrom 1946-ból, ahol a zsidókra támadó tömeg hisztériáját többek között ún. vérvádak, elképesztő, végtelenül ostoba (rém)hírek keltették életre. Szóval, nevessen, aki mer! (Még akkor is félelmetesen hiteles a jelenség, ha arról van szó, Dalma nénit az ellenzék „dobta be” a rendszerhű médiába, hogy rávilágítson az uralkodó pártpropaganda által folytatott „agymosás” következményeire.)

Persze, az egészséges emberi humor, a szellemes irónia még a legelkeserítőbb helyzetekből is segít továbblépni. Volt a bejegyzést kommentározók között, aki nem tartotta teljesnek a „pokoli terv” ismertetését. Mert nem tesz említés azon pontjáról, amely „Kádár János néhai kommunista főtitkár feltámasztásának ötletéről beszél.” Mások csak megrendelték maguknak – az egyébként nem létező kötetet – bőrkötésben, karácsonyi ajándéknak.

Porban játszás helyett érdekfeszítő tartalmakat!

A fentiek tükrében rendkívül nagy képmutatásnak tartom – saját nevelői és oktatói felelősségünk helyett – az internet és a közösségi portálok létezését hibáztatni. Különösen irritálónak gondolom a középkorosztály (ahova magam is tartozom!) által preferált diskurzust, amely arról szól, hogy „bezzeg, nekünk volt gyermekkorunk”! Ugróiskolát (amit térségünkben „sántiká”-nak szokás nevezni) játszottunk, meg üveggolyó-bajnokságokat (amit regionális nyelvünkön „klikkerezés”-nek hívunk) rendeztünk. Ezzel szemben a mai gyerekek el sem mozdulnak a számítógép elől, nem tudnak játszani, gyakorlatilag nincs gyermekkoruk. A dolog paradoxona, hogy e vélemények általában Facebook-posztok alatt jelennek meg. Legtöbbször A Pál utcai fiúk ismert jelenetét ábrázoló kép jelenti az illusztrációt.

De van! Mármint gyermekkoruk a mai gyerekeknek. Csak más, mint a miénk. Miként a miénk is – hála Istennek! – különbözött a szüleink háborús és nélkülöző gyermekkorától. Lehet, hogy nem olyan nagy mértékben, mint amennyire a mostani generációk közötti világnézeti és szemléleti elkülönbözés képez távolságokat. Egy tinédzser anyjaként tudom, hogy talán épp ez a „rámenős”, „mars, ki a levegőre, el vagy tiltva a mobiltól!”-féle magatartás a legkevésbé hatékony. De azt is megtapasztaltam, hogy a mi gyerekeink is szeretik a természetjáró (pl. csillagnéző éjszakai túra, tizenöt kilométeres fáklyás menetelés a Mecsekben, téli gyaloglás a Bakonyban, barlangtúra, paintballmérkőzés etc.) kalandokat, csak izgalmas és érdekfeszítő programokat kell számukra tervezni. Sőt, a kulturális értékek iránt is nyitottak, s nem kell kötelezővé tevő szigor, csak megfelelő alternatíva, hogy kimozduljanak komfortzónájukból (pl. egy tizenöt kilométeres gyalogtúra kivált két délutáni, kötelező tornaórát, a térség kulturális öröksége megismerését célzó kirándulásra is jelentkeznek, ha egy kis esti bulival, barátkozással kötjük össze, informatikai tudásuk pozitív cél, pl. fogyatékosok életét segítő projekt tervezésének szolgálatába állítható, etc.).

A modern elektronika, a kibertér, az internet, a közösségi oldalak áldásos vívmányai digitális korunknak! Épp ezért épeszű ember, s felelős társadalmi/vezetői struktúra nem sírja vissza a mechanikus írógépek világát, a „fix telefon is csak a legfontosabb közintézményekben van”, s „szaladsz az ambulanciára, vagy kizörgeted a tűzoltóparancsnokot, ha baj van”-féle korszakot! Inkább a mai oktatási rendszert, s legfontosabb tényezőit, a tanárokat és nevelőket, az idősebb korosztályok tagjait kellene megfelelő szakmai és anyagi befektetésekkel felzárkóztatni korunk, a modern vívmányok teremtette kulturális és életvezetési modellekhez. Hogy a nyugdíjas korú Bözsi meg Dalma nénik szánalmas levitézlése nélkül lehessen röhögni leleplező paródiákon!

Bence Erika (Családi Kör)

A magyar oktatásról – félig kívülállóként

FüHü

-

2017-12-20

2

A magyar oktatásról – félig kívülállóként

Így aztán elég döbbenetes volt szembesülni a magyar oktatásügy kicsinyes, szőrszálhasogató bürokratizmusával. A naplóvezetés és a folyosói ügyelet „fontosságával”, a gyerekek egrecíroztatásával, a lexikális információk értelmetlen számonkérésével.

A szeptemberi évkezdések mindig meghatározták az életemet.

Eleinte, pedagógusgyerekként, arra voltam kondicionálva, hogy augusztus végén már csak nekem van néhány szabadon eltölthető napom, anyámnak már elkezdődött a munka az újvidéki József Attila Általános Iskolában (egyetlen csantavéri évtől eltekintve – mivel az ösztöndíjasuk volt, le kellett ott dolgoznia egy évet – soha nem is dolgozott máshol).

Később, jó tanulóként, tulajdonképpen vártam az iskolakezdést – szüleim úgy vélték, nem lenne szerencsés, ha abba az iskolába járnék, ahol édesanyám tanít, így kerültem a (szintén újvidéki) Nikola Teslába, először Balázs Anna, aztán Kálmán Mária keze közé, majd az éppen középiskolaként is funkcionáló József Attila helyett a Moša Pijadéba (újvidéki gimnáziumba), ahol Ifjú Angelika osztályába jártam.

Az egyetem után a szabadkai Lazar Nešićben tanítottam, majd 1992-től Magyarországra költöztünk férjemmel, gyerekeink már ott születtek – és ott bekerültem egy teljesen más, a korábban tapasztaltaktól merőben eltérő rendszerbe.

Amikor öt év GYES után úgy éreztem, muszáj elkezdenem dolgozni, mert különben megőrülök, kiderült, hogy

éppen helyettes tanárt keresnek egy ösztöndíjjal Amerikába kiruccanó kolléga helyére az utca túloldalán lévő gimnáziumba.

Előtte én, hogy úgy mondjam, liberális helyeken dolgoztam: az Artpool Művészetkutató központban, a Magyar Narancsban, a Fekete Dobozban, meg egy kiváló hangulatú magán könyvkiadónál. Sokat tolmácsoltam ugyan a Magyar Honvédségnek, de ott mindig is kívülálló maradtam, megbízási szerződéssel dolgoztam, szóval hiába láttam bele a rendszer embertelenségébe – tudtam tartani a számomra elfogadható távolságot.

Így aztán elég döbbenetes volt szembesülni a magyar oktatásügy kicsinyes, szőrszálhasogató bürokratizmusával.

A naplóvezetés és a folyosói ügyelet „fontosságával”, a gyerekek egrecíroztatásával, a lexikális információk értelmetlen számonkérésével. Hosszas vitám volt pl. a tanmenetek és óravázlatok ellenőrzésével megbízott kollégával, aki nem is értette, hogyan lehet nem úgy kezdeni az évet, hogy szépen, órára lebontva beírom egy táblázatba azt, hogy melyik osztályban mit tanítok. Hiába érveltem, hogy sokéves szünet után csöppentem vissza a tanításba, nekem effektíve készülnöm kell minden órára, nincs időm táblázatokat kreálni – ő arra biztatott, másoljam át valamelyik kolléga tanmenetét, hisz az ember „úgyis ugyanazt fogja tanítani az elkövetkező 30 évben”. És hát az a fontos, hogy meglegyen, lefűzve-megszámozva az a fránya tanmenet.

Aztán ugyanezzel, az ellenőrzéssel megbízott kollégával volt némi nézeteltérésem, amikor jött panaszkodni az osztályom, hogy az egész osztály egyest kapott kémia röpdolgozatra. Először a kollégával próbáltam beszélni, de ő nevetve legyintett:

„Csak azt kapták, amit megérdemeltek!”

Az igazgató viszont a megoldást firtató kérdésemre visszakérdezett: valóban megkérdőjelezem a 30 éve itt dolgozó kolléga kompetenciáját? Én, aki fél éve helyettesítek, és egyébként sincsenek leadva a tanmeneteim? Próbáltam érvelni, hogy ha az egész osztály egyest kap, ott valami egyéb probléma van, nem a gyerekek a hibásak. Hogy ilyen csak akkor eshet meg, ha a tanár nem a tudást osztályozza, hanem valami más konfliktus húzódik a háttérben. Hiszen minden osztályban van egy-két stréber, aki minden órára készül, vagy olyan, aki sikerrel puskázik, vagy éppenséggel az osztály esze, akit nem lehet meglepni holmi hirtelen bedobott röpdolgozattal… Az igazgató csak bólogatott, hogy valóban, de a kollégának biztos megvolt az oka, hogy azt tette, amit. És hogy neki nincs oka arra, hogy a gyerekek pártját fogja ebben a helyzetben.

Innentől kezdve az osztályomban a kémiaóra előtti magyarórát osztályfőnökivé minősítettük, és a folyó ügyek gyors megbeszélése után közösen kémiát tanultak az egyébként érettségi előtt álló gyerekek. Én, mondjuk, meglepődve tapasztaltam, hogy ahhoz képest, amikor még én tanultam a kémiát, beteltek a periódusos rendszer üres mezői. A kölykök készségesen elmagyarázták, hogy a végtelenségig lehetne bővíteni a rendszert, de azokat az elemeket, amelyek csak részecskegyorsítóban tudnak fönnmaradni, tehát nem stabilak, azok már nem kerülnek bele. (Ennyit egyébként annak a tanácsnak a helytállóságáról, hogy „úgyis ugyanazt fogja tanítani az elkövetkező 30 évben”…J) Talán nem meglepő: nem hosszabbították meg a szerződésem. Annyi hasznom viszont volt az egészből, hogy ezen élmények nyomán döntöttem úgy: a gyerekeimet megpróbálom megkímélni a poroszosnak nevezett magyar állami iskolarendszertől.

Szétnéztünk a környéken, és kiderült, hogy nem messze ott egy Waldorf-iskola.

Megnéztük, beleszerettünk, és a kisebbik az óvodát, a nagyobbik az első osztályt ott kezdte. (Itt jegyezném meg, hogy a nyugat-európai országokban nincs ekkora különbség az állami és alapítványi iskolák között, ott az állam is gyerekközpontú, és nem tekintélyelvű iskolákat próbál fönntartani. Elvben ezen országok közé kéne tartoznia a volt jugoszláv tagköztársaságok egyikeként Szerbiának is, de úgy tűnik, ez messze nem így van. Pozitív ellenpélda konkrét szlovéniai tapasztalatom: a leíró osztályozás módfelett hasznos volta (már amennyiben becsülettel csinálják, és nem csak egyenszövegeket írnak a bizonyítványba a jegy helyett), illetve az, hogy a gyerek magaviselete nem befolyásolja a tantárgyi osztályzatait – ez olyan alapvetése a személyiségközpontú oktatásnak, amitől, úgy tűnik, a magyar (és a szerb) állami iskolák is igencsak távol vannak.)

A Waldorf-iskoláknak hatalmas az irodalma, és ma már neten rengeteg pro és kontra érvet olvashat az ember, én egyet tudok biztosan: ebben az iskolában hagyták a gyerekeinket, hogy szabadon éljék a gyerekkorukat és önmaguk legyenek. És mind a kettő gond nélkül beilleszkedett a másféle rendszerbe, amikor a nagyobbiknak 9., a kisebbiknek 7. osztálytól másik iskolát választottunk.

A kedvenc párhuzamom, amely révén talán az is megérti a Magyarországon leginkább hagyományosnak és alternatívnak (vagy személyiségközpontúnak, gyerekközpontúnak) nevezett iskolák közötti különbséget, akinek nem kenyere a pedagógia, a következő: lakott a szomszédban egy – a fiammal egyidős – kisfiú, az ő szülei panaszkodtak folyamatosan arra, hogy rengeteg a házi feladat, ők se győzik, nem, hogy a gyerek. Egyszer konkrétan az volt a gond, hogy a

Természetismeret tantárgyból azt kellett bemagolnia a gyereknek, mi különbség a hím és a nőstény vörösbegy között,

de ehhez nem, hogy madarat, hanem egy árva fotót se mutattak a gyerekeknek. Egyszerűen memorizálni kellett a szöveget, hogy milyen a madár tollazata, színe, formája. Ez szimpla lexikális tudás, amit jó esetben megtanul a gyerek, és másnapra elfelejti. Mert nem érdekli, nem tudja mihez kötni, egyébként is olyan fölösleges információkat tartalmaz, amelyek csak szélesebb összefüggésben lennének relevánsak/hasznosak.

Ezzel szemben az én harmadikos fiamnak volt egy A magtól a kenyérig tantárgya, ahol elvetették a búzát az iskolakert általuk fölásott sarkában, és augusztusban be kellett menni learatni – a harmadikos családok abban az évben az aratáshoz igazították a nyári elfoglaltságukat. Amíg a búza nőtt, addig a Házépítés nevű tárgyból kemencét falaztak. Egy hónapig nyakig sárosan (és fülig érő szájjal) járt haza a gyerek: taposták a szalmás sarat, téglákat formáztak, rakták a kemencét, külön boldogság volt, hogy bele lehetett bújni meszelni… Az ajtaját, mivel kovácsműhelye nem volt az iskolának, valahol csináltatták, de a díszítését közösen találták ki-rajzolták meg. Aztán a learatott búzát kicsépelték, megőrölték, és a kemencében kenyeret sütöttek belőle. Többször is. Ezzel a módszerrel a tudás készségszinten jelenik meg a gyereknél – hiszen olyan élményekhez juttatják, amelyeket soha nem fog elfelejteni. (…)

Rajsli Emese

Ismét Országgyűlés, négynapos

FüHü

-

2017-11-27

0

A kínai vizit és a diplomáciai csúcsforgalom ellenére lesz Országgyűlés a héten. Az ülés a kormányhoz címzett interpellációkkal kezdődik, s négy napig tart. A zárszámadásról is szavaznak.

Ma 13 órakor, a közelmúltban elhunyt Pál László korábbi MSZP-s képviselőre történő emlékezéssel, majd napirend előtti felszólalásokkal indul a négynapos ülés. Ezt követően lesznek az interpellációk, amelyekre két óra jut, majd az azonnali kérdésekre 60 perc.

A parlament honlapján elérhető információk szerint az ellenzéki oldalról az MSZP-s Hiller István az emberi erőforrások miniszterét interpellálja az oktatásról. A jobbikos Z. Kárpát Dániel miniszterelnökhöz címzett felszólalásának címe: „Kizárva a jövőből?”, míg az LMP-s Schmuck Erzsébet nemzeti fejlesztési miniszternek címzett kérdésével arra vár választ, hogy miért nem készíti fel a kormány az országot az éghajlatváltozásra.

A Fideszes Dunai Mónika arról kérdezi az emberi erőforrások miniszterét, hogy a kormány milyen eszközökkel segíti a nők munkaerő-piaci elhelyezkedését. A kereszténydemokrata Hoffmann Rózsa szintén Balog Zoltánhoz fordulva szólhat a Határtalanul programról, amelyben az állam támogatásával szerveznek osztálykirándulásokat a szomszédos országok magyarlakta területeire.

A parlament kedden szavazásokkal folytatja munkáját, a képviselők egyebek mellett ekkor fogadhatják el a tavalyi zárszámadást. Az ülés ezt követően csütörtökön folytatódik és jövő hétfőn ér véget.

Az Országgyűlés elé terjeszti hétfőn az Európai Parlament november 16-i határozatát a Fidesz – számolt be a Hír TV. A nagyobbik kormánypárt frakciószóvivője vasárnap jelentette be, hogy kezdeményezik a döntés napirendre vételét, amit Halász János minden eddiginél veszélyesebb „migránspárti határozatnak” nevezett.
Az EP plenáris ülése november 16-án döntött arról, hogy kezdődjenek meg a tárgyalások a menekültek kötelező szétosztásáról az Európai Parlament és a tagállamok között.

A magyar oktatást kritizálja egy német portál

FüHü

-

2017-10-20

0

A magyar oktatást kritizálja egy német portál

Magyarországon, Lengyelországban és Törökországban az iskolai tanagyag egyre inkább a hazafias és a vallási nevelés felé tendál, míg a különböző nézetek ütköztetése kevesebb hangsúlyt kap – írják.

A Deutsche Welle összeállításában szó van arról, hogy Magyarországon az iskolákban nemzetvédelmi programot javasolt Orbán Viktor miniszterelnök. Azt írják, hogy ennek következtében a magyar iskolában ismét úgy menetelhetnek majd a diákok, mint a kommunizmus idején.

Radó Péter oktatás kutató a lapnak azt mondta, hogy a magyar iskolák már ma is jobban hasonlítanak barakkokra, mint a nyugati értelemben vett tanítási intézményekre. Szerinte nemzeti és vallásos nevelés folyik, és ennek kapcsán kritizálta a szabad tankönyvválasztás visszaszorítását is.

Egy német oktatási kutató, Christiane Brandauer szerint ha

“egy nézetrendszert abszolút igazságként tüntetünk fel, akkor ez a fiatalok indoktrinációjához vezet.”

Brandauer kárhoztatja azt a gyakorlatot, melyet egyre inkább meg lehet figyelni a magyar, a lengyel és a török tankönyvekben: egyfajta nemzeti és vallásos ideológia mindent átfogó befolyását, amely akadályozza a modern világ megértését.

Harmadik osztályos diákok állnak sorban tankönyveikért a nyíregyházi Zelk Zoltán Általános Angol-Német Kéttannyelvû Iskolában
MTI Fotó: Balázs Attila

Törökországban például az új iskolai tanagyagban kevésbé hangsúlyosan jelenik meg Darwin evolúciós elmélete, miközben a kreacionizmus a 80-as évek óta jelen van az oktatásban. Az evolúciós elmélet háttérbe szorítását azzal magyarázták, hogy túl bonyolult és ellentmondásos. A tanagyagban kevesebb szó van Kemal Atatürk modernizációs reformjairól, viszont annál több a török birodalom régi dicsőségéről és Mohamed próféta szigorú törvénykönyvéről. A kormány viszont ezt nem tartja aggályosnak, mert indoklásuk szerint sok országban sokféle oktatási modell működik, és a török oktatás most a korábbinál kevésbé követi a nyugati irányzatokat.

A múlt átértékelése a lengyel tankönyveken is érződik a DW szerint. A lengyeleket mint egységes nemzetet ábrázolják, melyet állandóan más elnyomó nemzetek fenyegetnek (németek, oroszok). Az orosz tankönyvekben pedig a sztálini elnyomás legrosszabb részeit kihagyják, és a diktatúrát az adott korban szükségesként jelenítik meg. Sztálin a nácikat legyőző hősként jelenik meg. Magyarországgal kapcsolatban azt emeli ki a cikk ebben a tekintetben, hogy kulturális homogénnek állítják be a történelemkönyvek, szembeállítva a volt gyarmattartó országokkal.

A lap azt is kiemeli, hogy egy új történelemkönyvben Orbán migránsokról szóló beszédét idézik.

Lengyelországban is bekerült a migrációs válság a tankönyvekbe: az egyik órán arról is tanulhatnak a diákok, hogy a bevándorlásnak jó és rossz hatásai vannak. Az Ukrajnából érkező keresztény munkavállalók például hasznosak munkaerőpiaci szempontból, de a más kultúrkörből érkezők konfliktusokat okozhatnak.

Jacek Staniszewski tanár és oktatás kutató szerint éppúgy indoktrináció folyik ma Lengyelországban, mint a kommunista időkben. A különbség csak annyi, hogy ma keresztény és nemzeti a hivatalos ideológia, amely meghatározza a tankönyvek tartalmát. Staniszewski abban bízik, ha a kommunistáknak nem sikerült az indoktriánció, akkor a mostani kormánynak sem sikerül majd.

Címke: oktatás

A diákok sok esetben nem is Magyarországon képzelik el a továbbtanulásukat, hiszen nemzetközileg elismert tudást nyújtó külföldi egyetemekre csaknem ugyanannyi pénzért kerülhetnek be, mint a hazai fizetős intézményekbe.

A Tanítanék az akciókon túl szakkérdésekre is koncentrált, és arra törekedett, hogy a társadalomnak megmutassák: hallatni kell a hangjukat.

Bősz Anett a Tanítanék mozgalom vasárnapi, budapesti demonstrációjára utalva megjegyezte: amennyiben nem a kormánynak, úgy a fejlődés tekintetében a társadalomnak „csöngetnek ki” április 8-án.

A Tanítanék Mozgalom szervezett tüntetést, a kormány több intézkedése ellen tiltakoztak.

nyilatkozni most már csak az iskolafenntartó előzetes engedélyével lehet.

a kormány államosította a közoktatást,

elkészült az oktatási minimum, aminek lényege, hogy a diák érezze jól magát az iskolában.

Az utóbbi években a magyar diákok borzalmasan teljesítenek a PISA-felméréseken.

Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke feltehetően rajta lesz az MSZP és a Párbeszéd listáján,

nem szimpla lógásra akarják rávenni a diákokat, még ha a leterheltség miatt rájuk is férne a pihenés, hanem azt szeretnék, ha pénteken délelőtt az iskolán kívüli beszélgetnének társaikkal az oktatás helyeztéről.

Csépe sok felvetésével egyetértenek például arról, hogy a gyerekek adottságaihoz kell alkalmazkodnia a tananyagnak, de nem látják érdemi koncepcióváltás jelét.

volt olyan iskola, ahol jelezte az igazgatóság, hogy listázzák azokat a tanulókat, akik nem mennek be pénteken.

A folytatással kapcsolatban pedig hozzátette, azt remélik, hogy olyasmi is van a tarsolyukban, amire senki nem számít.

Az oktatási rendszer ellen tiltakozó tüntetést szerveznek a Facebookon január 19-ére a Parlament elé. Már több mint 6500 ember jelezte, hogy csatlakozna a demonstárcióhoz, az érdeklődők száma pedig 25 ezer.

Így aztán elég döbbenetes volt szembesülni a magyar oktatásügy kicsinyes, szőrszálhasogató bürokratizmusával. A naplóvezetés és a folyosói ügyelet „fontosságával”, a gyerekek egrecíroztatásával, a lexikális információk értelmetlen számonkérésével.

éppen helyettes tanárt keresnek egy ösztöndíjjal Amerikába kiruccanó kolléga helyére az utca túloldalán lévő gimnáziumba.

Szétnéztünk a környéken, és kiderült, hogy nem messze ott egy Waldorf-iskola.

Természetismeret tantárgyból azt kellett bemagolnia a gyereknek, mi különbség a hím és a nőstény vörösbegy között,

A kínai vizit és a diplomáciai csúcsforgalom ellenére lesz Országgyűlés a héten. Az ülés a kormányhoz címzett interpellációkkal kezdődik, s négy napig tart. A zárszámadásról is szavaznak.

A lap azt is kiemeli, hogy egy új történelemkönyvben Orbán migránsokról szóló beszédét idézik.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA