Kezdőlap Címkék Offenzíva

Címke: offenzíva

Nagy fordulat az orosz-ukrán háborúban?

Az oroszországi kurszki területre irányuló mély ukrán offenzíva vízválasztóvá válik, és új lapot nyit Európa 1945 óta legnagyobb katonai konfliktusában. Amint az a kezdete óta eltelt órákkal egyre világosabbá válik, a 2024. augusztus 6. óta tartó jelenlegi ukrán előrenyomulás a nyugat-oroszországi Kurszki területre nem kis incidens. Kijev váratlan hadművelete az Orosz Föderáció állami területén megváltoztathatja az orosz-ukrán háború jellegét. Ukrajna támadása legalább öt szempontból újszerű fejlemény.

A háború új tulajdonságai augusztus 6. óta

Először is, ez egy klasszikus katonai offenzíva, amelyet Ukrajna hivatalos fegyveres erői hajtanak végre nagy léptékben. Korábban az orosz állam területére irányuló gyalogos támadásokat az Ukrajna oldalán harcoló orosz állampolgárokból álló kis létszámú és félig reguláris Szabad Oroszország Légió és orosz önkéntes alakulat hajtotta végre. Ezzel szemben a mostani oroszországi szárazföldi inváziót nagy létszámú és reguláris gépesített és egyesített ukrán csapatok hajtják végre.

Ez a különbségtétel gyakorlati és szimbolikus szempontból egyaránt fontos. A jelenlegi offenzíva nem egy korlátozott és rövid ideig tartó behatolás Oroszországba, mint az ukránbarát orosz harcosok korábbi offenzívái. Ez egy nagyobb ukrán katonai művelet, amely jelentős létszámú személyzetet vonultat fel, és a fegyverek széles skáláját alkalmazza.

A Szabad Oroszország Légió és az Orosz Önkéntes Hadtest korábbi támadásai is kínosak voltak Moszkva számára. Végül is azonban ezek csupán rövid tűszúrásokat jelentettek kis paramilitáris egységek részéről, korlátozott mennyiségű és típusú fegyverzettel. Most a reguláris ukrán hadsereg sok tekintetben azt teszi Oroszországgal, amit az orosz hadsereg 2024 óta tesz Ukrajnával. Ennek az új fejleménynek – legalábbis az ukránok, oroszok és más kelet-európaiak számára – nagy a szimbolikája.

Másodszor, az Oroszország elleni ukrán szárazföldi támadás első napjai Kijev számára váratlanul sikeresek voltak. Az ukrán csapatoknak sikerült gyorsan elfoglalniuk több mint 300 négyzetkilométernyi, stratégiailag fontos orosz államterületet, miközben ebben a kezdeti szakaszban csak korlátozott számú katonát és felszerelést veszítettek. Az ukrán erők több mint 10 települést foglaltak el, köztük Szudzsa közigazgatási körzetközpontját.

Bár Szudzsa csak egy 5000 lakosú kisváros, augusztus 6-ig fontos logisztikai csomópont volt az orosz hadsereg számára. A késő cári időszakban Szudzsa nagyrészt ukrán nyelvű település volt. 1918-ban Szudzsa körülbelül egy hónapig volt a kialakulóban lévő ukrán szovjet köztársaság első fővárosa.

Szudzsa ad otthont a Gazprom mérőállomásának is, amelyen keresztül Oroszország összes fennmaradó, az EU-ba irányuló szárazföldi földgázszállítása folyik. Ez a tény nyilvánvalóan ideges reakciót váltott ki az európai piacokon, ahol a gázárak augusztus 6. óta meredeken emelkedtek. Az áremelkedés mögött meghúzódó félelmek azonban indokolatlannak tűnnek.

A Szudzsán keresztül szivattyúzott gáz a 2014 óta tartó háború alatt folyamatosan áramlott Ukrajnán keresztül Szlovákiába, majd onnan tovább Közép-Európába. Moszkva és Kijev eddig is és vélhetően ezután is kereskedelmi érdeke volt és lesz a fennmaradó orosz-EU gázkereskedelem fenntartása. Ez azt jelentette és jelentheti a jövőben is, hogy a Gazprom szállítási infrastruktúrája körüli katonai fejlesztések – akár ukrán, akár orosz állami területen – nem jelentenek eleve akadályt a kölcsönösen jövedelmező gázáramlásnak.

Az ukrajnai behatolás három további konkrétuma

Harmadszor, a 2024. augusztus 6. óta tartó ukrán betörés Oroszországba a háború frontvonalának legnagyobb és leggyorsabb változását eredményezte a legutóbbi ukrán támadás óta, amely 2022 őszén érte az Oroszország által ellenőrzött területet Ukrajna Harkiv és Herszon régiójában. A közelmúltig azóta minden orosz és ukrán területi nyereség vagy veszteség kisebb és kevésbé jelentős volt, mint a mostani. Hosszú idő után először fordul elő, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti front térképe jelentősen másképp néz ki.

Negyedszer, az ukrán kurszki behatolás a sokat emlegetett, 2023-ban elakadt ukrán ellentámadás megkésett megvalósulásának tekinthető. Egy évvel ezelőtt sikertelenül kíséreltek meg ukrán területen ukrán megtorló támadást, míg most – legalábbis kezdetben – sikeresebb kísérletet tesznek orosz földön. Azzal, hogy az ukrán csapatok viszonylag mélyen behatoltak Nyugat-Oroszország területére, a háború már nem annyira elhasználódás, hanem ismét inkább mozgásháború lett.

Ötödször és talán a legfontosabb, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti szárazföldi háború az e heti kurszki behatolással a szinte kizárólag ukrán területen zajló összecsapásról átváltott egy olyanra, amelyet most már mindkét ország legális állami területén vívnak. Ez már az első napok után a Kreml számára kínos és zavaró tényezővé vált. Ez különösen akkor lesz fontos, ha az ukrán előrenyomulás Oroszország felé nem csupán rövid epizódnak bizonyul, hanem elhúzódó jelenséggé válik. Ebben az esetben Kijev Oroszország elleni védelmi hadviselésének saját területére történő átirányítása paradigmatikus, valamint stratégiai és nem csak operatív vagy taktikai jelentőséggel bír majd.

A Kreml új kihívásai

Moszkva számára az új ukrán stratégia, még a jelenleg korlátozott eredményei ellenére is, bonyolultabbá teszi Oroszország Ukrajna elleni expanziós háborújának további tervezését és lefolytatását. Az augusztus 6. óta történtek fényében Oroszországnak több csapatot kell majd saját, nem pedig Ukrajna állami területén tartania és telepítenie. A jelenlegi kurszki és esetleges más ukrán ellentámadások visszafordítása, megakadályozása és elrettentése orosz földön az orosz vezérkar új stratégiai feladatává vált.

Moszkva külügyi eszközeként az orosz fegyveres erők egészen a közelmúltig arra összpontosítottak, hogy idegen földért és idegen földön harcoljanak – akár Moldovában, Grúziában, Szíriában, Ukrajnában vagy más országokban. Az orosz fegyveres erők külső ellenséggel szembeni bevetésének ez a kizárólag offenzív, intervenciós vagy/és irredentista időszaka mostanra véget ért. Ezt felváltja az orosz államterület védelmét az expanziós műveletekkel ötvöző újszerű feladat, a volt szovjet térségben.

Kijev új szándékai

Kijev számára a Kurszki területre való behatolás mindenekelőtt elterelő manőver, amelynek célja, hogy egy orosz nyugati határvidéken belül lekösse azokat a csapatokat, amelyek egyébként Ukrajnát támadnák, pusztítanák és terrorizálnák. A támadás mögött álló ukrán motiváció lehetett továbbá Oroszország bel- és külpolitikai befolyásolása. Kijev nyilvánvalóan megpróbálja aláásni a Kreml politikai hírnevét, propagandastratégiáját és információs politikáját mind az orosz lakosság, mind a nemzetközi közösség körében.

Kijev azt reméli, hogy a különböző orosz adminisztratív mulasztások, amelyek az ukrán katonai sikerhez vezettek orosz földön, problémássá teszik Putyin tekintélyét, mindenekelőtt az orosz politikai elitben és az oroszbarát csoportokban világszerte. A Putyin iránti hazai és nemzetközi támogatás nagy részét kevésbé a putyinizmus ideológiája iránti vonzalom vagy a NATO terjeszkedésének, az „ukrán fasizmus”, a nyugati felforgatás stb. veszélyeiről szóló orosz narratívákba vetett komoly hit vezérli. Ehelyett inkább a Putyin kíméletlen, nihilista és látszólag eredményesnek tűnő bel- és külpolitikai magatartásának látszólagos sikere iránti cinikus tisztelet táplálja. A váratlanul mély és eddig sikeres ukrán betörés az Orosz Föderáció területére augusztus 6. óta, valamint Moszkva hirtelen vesztesnek tűnő képe Kijevvel szemben az ilyen közönség körében kognitív disszonanciát okoz.

Az ukrán támadásnak sikerült ismét rávilágítania Oroszország váratlan stratégiai alkalmatlanságára, adminisztratív hiányosságaira és anyagi gyengeségeire. Ezek a gyengeségek már 2022-ben, a Kijev elleni sikertelen tavaszi orosz támadás és az őszi sikeres ukrán ellentámadás során Harkiv és Herszon térségében is nyilvánvalóvá váltak. A mostani ukrán hadművelet ismét aláássa az Oroszország állítólagos legyőzhetetlenségének és fölényének népszerű narratíváját – ez a gyakran propagált délibáb, amely a háborút lezáró, ukrán területi engedményekkel járó orosz Siegfrieden (győztes béke) mellett érvel.

Következtetések

Ukrajna háborús magatartásának új offenzívája és kockázat-affinitása kevésbé az orosz agresszivitásra adott reakció, mint inkább a Kijev számára immár 30 hónapja tartó félénkség vagy a globális segítség hiánya. Irak 1990-es kuvaiti annexióját egy nemzetközi koalíció gyorsan visszafordította. Az 1990-es években Szerbia irredentizmusát némi hezitálás után határozottan megfékezte a NATO egy térségen kívüli missziója. Ezzel szemben a szorongatott ukrán államnak nyújtott nemzetközi támogatás immár 10 éve nem csupán közvetett, hanem kétesen gyenge is. Mindezt olyan botrányos korai események ellenére, mint a Krím 2014. március 18-i orosz annektálása vagy a maláj MH-17-es járat lelövése 2014. július 17-én, 298 civillel, köztük 80 gyermekkel a fedélzetén.

Az Oroszország elleni nyugati gazdasági szankciók és az Ukrajnának nyújtott katonai és egyéb támogatás 2022 óta, igaz, egyre jelentősebbé vált. Mégis, ezek súlyosan elégtelenek maradtak és maradnak ahhoz, hogy megvédjék Ukrajna területét, polgárait és infrastruktúráját Oroszország népirtó támadásától. Ami még rosszabb, a globális dél számos országa közvetve táplálja Oroszország megsemmisítő háborúját az agresszorral folytatott kereskedelmével. Az Ukrajna védelmét támogató nyugati döntések viszont lassan, tétován és félszívvel születnek. Két és fél évnyi halál és szenvedés után Kijev most alapvetően meg akarja változtatni a kontextust.

Kijev a jövőben is különböző eszközökkel próbálja majd demonstrálni a nemzetközi közönségnek, hogy a háború alakulása és befejezése továbbra is nyitott kérdés, és hogy a megkérdőjelezhetetlen orosz fölény feltételezése félrevezető. Ennek az ukrán stratégiának egy nagyobb geopolitikai összefüggése a Kremllel a területi kérdésekről folytatott esetleges tárgyalásokhoz kapcsolódik. Ez egyúttal előkészítése is lehet a nagyobb többoldalú tárgyalásoknak, például a háborúról szóló, a 2024. júliusi svájci első békecsúcsot követő második nagy nemzetközi konferenciának. Az erkölcsi, normatív és jogi érvek folyamatos hangoztatása mellett Kijev – ha sikerül megtartania az elfoglalt orosz területeket – most új megközelítést követhet. Mind a Moszkvával folytatott közvetlen kommunikációjában, mind pedig a nemzetközi konferenciákon Ukrajna vezetése tranzakciós javaslatokat tehet, amelyek az elfoglalt orosz területek elcsatolt ukrán területekre való cseréjét javasolják.

Az biztos, hogy Kijev új megközelítése veszélyes mind az ukrán, mind a nemzetközi biztonságra nézve. A 2024. augusztus 6-i ukrán invázió Oroszország ellen Vlagyimir Putyin szavaival élve „nagyszabású provokáció”. Azoknak a nemzetközi megfigyelőknek azonban, akik egyetértenek Putyin meghatározásával, mindenekelőtt saját országuk korlátozott vagy hiányzó érdekeltségét kellene hibáztatniuk Ukrajna szuverenitása és integritása iránt. Az Ukrajna határainak helyreállításához 2014 óta nyújtott elégtelen külföldi segítség az, ami miatt Kijev a védekező álláspontról támadóra váltott.

Bármi is lesz az ukránok jelenlegi kurszki hadműveletének kimenetele, Kijev továbbra is keresni fogja a gyenge pontokat az orosz állammal, valamint szövetségeseivel, ügynökeivel és megbízottjaival való érintkezés teljes peremén. Oroszországnak be kell fektetnie az orosz-ukrán határ megerősítésébe, és nagyobb figyelmet kell fordítania a háború más hadszíntereire, mint Ukrajna keleti és déli része. Az orosz állami területre való ukrán betörés lerombolja a látszólag statikus frontvonalról, a stabil haderő-konstellációról és a konfliktus kiszámítható lefolyásáról alkotott képet – Oroszországon belül és világszerte.

Az ATACMS Ukrajnának adása már nem olyan kockázatos

Ukrajna 2021 óta kér nagy hatótávolságú ATACMS rakétákat az Egyesült Államoktól, és a Fehér Ház következetesen ellenállt, legalábbis nyilvánosan. De lehet, hogy fordul a kocka.

Csütörtökön C.Q. Brown tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke újságíróknak azt mondta, hogy „az eszkaláció kockázata nem olyan magas, mint talán az elején volt”.

Az orosz nyilatkozatok 2022 szeptemberében jelezték, hogy az ilyen fegyverek Ukrajnának történő szállítása átlépne egy „vörös vonalat„, mivel hatótávolságuk lehetővé tenné Ukrajna számára, hogy Moszkvát vegye célba. Mark Milley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának akkori elnöke akkor azt mondta a Defense One-nak: „Az akadémiai vagy agytrösztökben vagy az elemzés más formáiban dolgozó emberek ezt »deklaratív politikának« nevezik, amikor a magas rangú tisztviselők… nyilatkozatokat, prediktív nyilatkozatokat adnak ki arról, hogy mit tennének és mit nem, ha bizonyos cselekedetekre sor kerülne.”

Magas rangú katonai tisztviselők, akik a háttérben beszéltek, rámutattak az orosz katonai doktrínára, különösen az úgynevezett egzisztenciális kockázatra vonatkozóan, mondván, hogy ha Ukrajnának ilyen fegyvereket adnak, az nukleáris választ kényszeríthet ki Oroszországtól, vagy arra ösztönözheti, hogy megtámadja egy NATO-partnerét.

Ősz óta a jelentések azt sugallják, hogy az Egyesült Államok megváltoztathatja számításait, és titokban kis számban küldhet nagy hatótávolságú rakétákat – annak ellenére, hogy a Fehér Ház korábban azt mondta, hogy nincs elég ilyen rakétája.

A Biden-adminisztráció azonban mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje e jelentések megerősítését vagy cáfolatát. Március 20-án a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan kijelentette: „Nincs mit ma nyilvánosan bejelentenem ebben a kérdésben. Ha van mit megosztanunk, biztosan meg fogjuk osztani.”

Brown hivatalosan sem erősítette meg vagy cáfolta a jelentést, de azt mondta, hogy

Oroszország visszafogott válasza a közelmúltbeli ukrán dróntámadásokra jóval Oroszország területén belül lehetővé tette a Pentagon számára, hogy módosítsa elemzését az ATACMS küldésének kockázatáról.

„Ezek azok a dolgok, amelyek… Figyeljen. Tudja, mi a valószínűsége az eszkalációnak… különböző képességek és különböző akciók” – mondta.

Megfigyelők és még néhány republikánus törvényhozó is nyomást gyakorol az Egyesült Államokra, hogy küldje el a rakétákat, mivel ezek lehetővé tennék az ukránok számára, hogy veszélyben tartsák az orosz pozíciókat Ukrajnában, beleértve a Krímet is, távol a frontvonaltól, beleértve Nyugat-Ukrajnát is. Ez megnehezítené Oroszország előrenyomulását, mivel Ukrajna továbbra is csapást mérhet még a legjobban megerősített orosz állásokra is az ország keleti részén gyakorlatilag bárhonnan az országban. Ez viszont megnehezítené a csapatok megerősítését, még akkor is, ha Oroszország nagyobb területet szerezne.

Ukrajna az utóbbi időben területeket veszít, és egyes szakértők szerint ha a kongresszus nem fogadja el az Ukrajnának szánt 60 milliárd dolláros kiegészítő segélycsomagot, Oroszország tavasszal többet vehet igénybe.

Brown ismét a kiegészítő gyors áthaladására buzdított, és azt mondta, hogy Ukrajnának a belátható jövőben folyamatos tüzérségi ágyúzással kell szembenéznie. De azt is mondta, hogy a hatalmas tavaszi orosz offenzívától való félelem túlzó lehet.

„Nem tudom, hogy az oroszok képesek-e nagy offenzívát generálni. Úgy értem, ha megnézed… Mi történt a… az elmúlt évben az oroszok valójában rengeteg képességet, személyzetet, fegyverrendszert és járművet vetettek be, hogy megszerezzék, amit nyertek. És ahogy mondanám, ez majdnem egy húsdaráló.”

Bloomberg: Oroszország lemondott a további offenzívákról

A Bloomberg információja szerint a Kreml idén tavasszal felhagyott egy újabb ukrajnai offenzíva tervével, és erőit az esetleges ukrán ellentámadás elrettentésére fogja összpontosítani.

A Bloomberg meg nem nevezett, de kompetens forrásokra hivatkozva azt írja, hogy hosszú küzdelemre készülve a Kreml célja, hogy idén akár  négyszázezer önkéntest toborozzon, hogy kiegészítse sorait. Oroszország azután döntött így, hogy nem tudott jelentős teret nyerni. És úgy döntött, hogy a fegyveres erők ellentámadásának elrettentésére összpontosít, amely várhatóan hamarosan kezdődik.

A nagyszabású toborzási kampány lehetővé teszi a Kreml számára, hogy elkerülje a sorkatonák újabb kényszermozgósítását a Vlagyimir Putyin elnök újraválasztására irányuló választási kampány előtt.

A tavaly őszi tervezet megrendítette a közbizalmat, és mintegy egymillió orosz menekülését provokálta ki az országból.

A politikai problémák ellenére Putyin világossá tette kitart a háború mellett akkor is, ha be kell látnia elhúzódó harcokra számíthat.

Azt reméli, hogy ha csapatai meg tudják akadályozni az ukrán fegyveres erők újabb áttörését és akkor Kijev nyugati támogatása gyengülni fog.

Hiába az ősszel mozgósított és a fronton harcoló 300 ezer katona, az elmúlt hónapokban egyetlen jelentős várost sem sikerült elfoglalnia az orosz csapatoknak. Oroszok döntéséhez az is hozzájárult, hogy nem tudott jelentős előrelépést elérni. Ezért is döntött úgy, hogy a fegyveres erők ellentámadásának elrettentésére összpontosít, amely várhatóan hamarosan megkezdődhet.

Ha az értesülések helyesnek bizonyulnak akkor Ukrajna valóban ellentámadásba lendülhet az Európában és az Egyesült Államokban kiképzett katonai személyzettel, az újonnan leszállított harckocsikkal, és páncélozott járművekkel valamint egyéb  korszerű fegyverekkel.

Kijev megpróbálhatja áttörni az orosz vonalakat, és megsemmisíteni a megszállt terület szárazföldi hídját, amely jelenleg összeköti a Krímet az orosz szárazfölddel.

A Bloomberg megjegyzi, hogy sorainak feltöltése és bővítése érdekében Oroszország már megkezdte a szerződéses katonák akár több éves időtartamra történő toborzását célzó kampányt. A helyi tisztviselők felvételi kvótákat kaptak, és felszólítják a potenciális önkénteseket, hogy jelenjenek meg a sorkatonai bizottságokon. A hatóságok elsősorban a „veteránokra és a vidéki lakosokra” koncentrálnak.

„Mérvadó információk szerint négyszázezer önkéntes jelentkezése valószínűleg irreális elképzelés. Ez nagyjából megegyezik az oroszországi hivatásos csapatok 2022. február 24-i háború előtti teljes létszámával.”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK