nemzeti konzultáció Archives › Független Hírügynökség

Nemzeti Konzultáció

Falusi Tamas

-

2024-10-28

„Mit kíván a magyar nemzet?” Ez látható az ezernyolcszáznegyvennyolcas 12 pont elején vastag betűvel szedve. A 12 pontot a reformer politikusok (Ellenzéki Kör) állították össze, így lett az akkori tüntetők egyik fegyvere a Nemzeti Dal mellett.

A megfogalmazók nem konzultáltak a nemzettel, sőt a nemzet meg sem választotta őket, mégis azt érezték, úgy helyes, ha a nemzet nevében beszélnek, mert a nemzet tagjai között nagyon kevés a politikai szakember, aki az összes információ birtokában, azokat megfelelő IQ szinten értékelve és mérlegelve hozná meg döntését. Ezért ezt a feladatot ők, mint önkinevezett lángoszlopok (Petőfi: A XIX. század költői) a nemzettől átveszik, mert szerintük úgy lesz a legjobb mindenkinek.

Ma már persze más a módi. Magyarország nem osztrák gyarmat, hanem önálló autokrá… köztársaság, sőt erős szövetségi rendszerek tagja, és nem egy külföldi császár egzecíroztatja, hanem a nép gondos mérlegelés után saját maga választja ki azt a csapatot, amelyik őt majd egzecíroztatni fogja. Ez a rendszer, az ún. demokrácia belátja azt, hogy a népre az uralmat ugyan igen, de konkrét feladatokat nem lehet bízni, emiatt van szükség a hozzáértőkre.

A modern demokráciák hozzáértőit tekintve mondható, hogy nem kell nekik hozzáérteni. Korántsem. Bőven elég, ha elhitetik a néppel, hogy hozzáértenek.

Holott a legtöbb esetben nem. Egy kicsit se. Ezen úgy lehet segíteni, hogy a hozzáértők megfelelő tanácsadó csapattal veszik körbe magukat, akik viszont velük ellentétben tényleg szakemberek, s a haza fényre derül. Sajnos ez tévedés, a haza nem derül fényre, ugyanis a fentebb említett hozzáértők (ún. politikusok) között sok az annyira hülye, hogy maga sem veszi észre, azaz tényleg hozzáértőnek hiszi magát, akinek nem kell tanácsadó, a másik negatív eset pedig, hogy a nép által megválasztott hozzáértő nem szakembereket alkalmaz tanácsadónak, hanem a haverjait, rokonait, satöbbi. A végeredményt mindenki elképzelheti. Ha szegényes a fantáziája, akkor körülnézhet nálunk. Az is elég.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a hozzáértők, azaz a politikusok nem csak önzetlenül akarják ám az országot vezetni a minden határon túli jólétbe meg boldogságba, hanem vannak saját céljaik. Az egyik ilyen a dicsőség, a másik a pénz, de leginkább mind a kettő. Ebből következően egyrészt néha maguk felé hajlik a kezük, másrészt olyanokat is megtesznek, ami nem az országnak használ, hanem a saját vágyaikat elégítik ki velük. Lásd pl. békemissziózás, ami sokat ártott az ország megítélésének, és most csodálkozik a főmisszionárius, vajon miért nem szeretnek minket ezek a brüsszokrata szemetek?

A következő gond, hogy mivel a politikusok egymással küzdenek a hatalomért, nem csak az hatásos érv az egyik csapat mellett, hogy ők jók, hanem az a technika is működik, hogy a konkurens csapat rossz. Sőt, pocsék. Főleg erkölcsileg. Minél rosszabb színben sikerül feltüntetni az ellenfelet, annál jobb a karaktergyilkos csapatnak. Ebből adódnak az olyan ügyek, mint a Simon Gábor féle, amely tíz éve folyik, vagy Czeglédy Csaba ügye, amely már hét éve bosszantja a közvéleményt, mert szegény nyomozó ügyészek képtelenek találni valamit, hogy végre elítélhessék őket. Legalább elsőfokon. Miután a nép ezekből már nem emlékszik egyikre sem, ezért kell a kilenc évre kinevezett, és nagyon jól megfizetett, azaz teljesen pártatlan főügyész segítségével olyan új ügyeket kre… akarom mondani, találni. Ügyeket kreálva és állandóan hajtogatva meg lehet nyerni a 2022-es választást. Utána folyhat tovább a végtelen vakaródzás a bíróságokon akárhány évig is, mert az már senkit sem érdekel. Maximum az ügybe kevert áldozatokat, akiknek ebben tönkremegy a teljes életük. Vagy itt van Tátrai meg Császy, akik azért kerültek börtönbe, mert az ő három szakértőjük szerint a Velencei tavi susnyás ötször ér többet, mint a Budapest melletti almás, viszont a bíróság a Polt féle ügyészség által hozott negyedik szakértőnek hitt, aki szerint huszonötször. Ki hitte volna, ugyebár?

A demokrácia további hibája, hogy a nép megvesztegethető. Ilyen például a tíz éves ellopása után váratlanul kiosztott 13. havi nyugdíj (lásd itt), mégpedig zsíros hazugságokkal sűrűn telehintve, hiszen a nép nem csak megvesztegethető, de át is verhető, lévén hogy sem a képességei, sem a felkészültsége nem elegendő ahhoz, hogy rájöjjön a turpisságra.

Na persze, a magyar értelmiségi lángoszlopoknak az lenne a feladata, hogy ezt elmagyarázva a népet jó útra tereljék, de a feladatot nem teljesítik, mert az egyik rész le van fizetve, a másik rész meg rejtélyes okból lapít. Illetve hát az ok korántsem rejtély. Magam is írtam róla sokszor, de nem akarok a témára visszatérni, mert csak begorombul az ember, mint ahogy akkor is, ha valamelyik szerencsétlen immár kétszázezredszer írja le, hogy „azért van mindez, mert az ellenzéki pártok összefogás helyett marakodnak.” Sajnos fogalmuk sincsen róla, hogy a demokrácia lényege a marakodás, mert ha az nincs, biztosra vehető, hogy ott alá- és fölérendeltség van. Azaz a vita utáni megállapodás helyett autokrácia meg diktátum. Sőt, szuverénkedés.

A Nemzeti Konzultáció vizsgálatához a következő adatokból lehet kiindulni:

Eddig 12 Nemzeti Konzultációt szervezett a kormány. A részletes műsor itt található.
A visszaküldött válaszok száma a 12 alkalmat tekintve rendre: 200.000; 920.000; 1.000.000; 700.000; 1.000.000; 100.000; 2.400.000; 1.300.000 1.700.000; 528.000; 1.400.000; 1.500.000.

A levonható következtetések:

Ha egy kormány Nemzeti Konzultációt indít, és azzal nem a népet akarja hülyíteni, akkor ezzel azt jelzi, fogalma sincs, hogy az országnak mi lenne jó. Mondja meg helyette a nép. Ez viszont igencsak rossz fényt vet a kormányra, hiszen a nép abban a hiszemben választotta meg e regnálókat, hogy ők majd tudni fogják, amit ő nem tud.
Ha egy kormány a visszaküldött kérdőívek számából látja, hogy ezeket a Nemzeti Konzultációkat még a saját, kb. 2,7 milliós szavazótábora sem veszi komolyan, hiszen a számukat a válaszok száma csak egyszer közelítette meg, akkor abbahagyja a Nemzeti Konzultációk erőltetését, kivéve, ha ezekkel a népet akarja hülyíteni.
Mivel a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a kormány nem akarja magát ostobának beállítani sem azzal, hogy nem tudja, mit kell tenni, sem azzal, hogy nem vette észre, a visszaküldött kérdőívek összessége nem az emberek, hanem saját leghívebb szavazóinak a véleménye, ami amúgy is közismert, mondható, hogy a Nemzeti Konzultációk egyértelműen a néphülyítés eszközei. A sok egyéb néphülyítő eszköz mellett.

A Nemzeti Konzultációk technikája rendkívül egyszerű. Három részből áll, úgymint Témafelvetés, Magyarázat és végül a Kérdés. Példa:

Témafelvetés: „Brüsszel azt akarja, hogy az EU összes polgára keressen egy társat, akivel minden felkelés után leakasztanak egymásnak egy-egy nagy pofont (hithűeknek: saller), melyeket reggelente a rendőrségre beküldött rövid videóval igazolhatnak. Magyarország kormánya ezt a törekvést ellenzi.”
Magyarázat (a „Honnan veszitek ezt a hülyeséget?” kérdésre): „Iliana Ivanova EU oktatási biztos egyszer látott egy Bud Spencer – Terence Hill filmet, és ahelyett, hogy felháborodott volna, dokumentáltan (videó!) röhögcsélt rajta. Rö-hög-csélt! Ebből egyértelmű, hogy mik az EU bürokraták szándékai.”
Kérdés: „Ezt akarjátok, hülyék?” illetve bocs: „Egyetért ön ezzel? Igen ⃝ Nem ⃝”

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a Nemzeti Konzultáció se nem nemzeti, se nem konzultáció, mivel egyrészt a nemzet elhanyagolható része nyilvánítja ki a véleményét, másrészt csak olyan kérdésekről konzultál a kormány, amelyek esetében a válasz halálbiztosan az, amit ő akar.

De azért ez gyönyörű dolog. A kormány a véleményemet kéri. Az enyémet! Amelyet más soha! A Gyurcsány bezzeg nem csinált ilyet, még azt a pár milliárdot is sajnálta rá (2010 – 2022 között összesen 50 milliárd HUF), helyette inkább megemelte a családi pótlékot. Még szerencse, hogy az Orbán miniszterelnök úr nem ilyen. Áldja meg a Jóisten érte!

Mi lenne velünk nélküle?

Attitűd

Falusi Tamas

-

2024-10-15

0

Az emberből nagyon nehéz kiirtani a reményt. Ez az evolúció eredménye, mivel a véletlenek sorozatával kialakult sokfajta emberváltozat közt halálbiztosan volt remény nélküli típus, de az már rég kihalt.

Remény nélkül mi is mind hamar öngyilkosok lettünk volna – és ebben nincs kivétel, azaz a menők szintúgy, mert rövid időn belül nem lenne, aki gyártsa, és az sem, aki megvegye a termékeiket, akár autó, akár film lenne az, esetleg nercbunda vagy verseskötet.

Szóval remény. Bennem is van még, de egyre kevesebb. Nehezen szánom rá magam, hogy tegyek valamit a jó ügy érdekében, de aztán mégis, hiszen én nem várhatom mástól, mint olyan ember, aki állandóan szóvá teszi, hogy a nem NER-es értelmiség már sok-sok éve így csinálja. Mint az elegáns kívülállók hada, akiknek az egészhez semmi közük sincs. Érdekes módon azt gondolják, népszerű nem úgy lesz az ember, hogy mások, például újságírók vagy influenszerek nagy olvasottságú helyeken jókat írnak róla, vagy legalábbis azt, hogy jobb, mint az ellenfele, hanem hogy ő személyesen bekopog mindenhová, és elmondja, hogy ő milyen jó. Mint tudjuk, a korábban teljesen ismeretlen Magyar Péter is úgy volt képes április hatodikára összehozni egy százezres nagyságrendű tüntetést, hogy februárban meg márciusban mindenhová bekopogtatott. Esetleg tévedek?

Nyilván az olvasók is ismerik a remény példameséjét, amelyben két béka a főszereplő. Mindketten beleestek egy-egy teli tejesüvegbe. Az egyik béka próbált kimászni az üvegből, de mindig visszacsúszott, így aztán pár visszacsúszás után megadta magát a sorsnak. A másik béka viszont addig rugdalózott, amíg vajat köpült a tejből, és így a vaj tetejéről elrugaszkodva ki tudott ugrani az üvegből. Sok sebből vérzik ugyan a sztori, például hogy estek bele egyidőben a külön-külön tejesüvegekbe, mi van az íróval, amely vajköpüléskor keletkezik, és a sűrűbb vaj fölött nagy mennyiségű folyadékként helyezkedik el, de persze nem ez a lényeg, sokkal inkább a „folyamatosan dolgozni kell azon, hogy az egyén elérje célját, azaz nem szabad föladni a reményt”, jelen békák esetében az életben maradást.

A társadalom sajnos bonyolultabb a tejesüvegeknél, ott rajtunk kívül még rengetegen vannak. Ez a nagy tömeg három csoportra oszlik. Az egyik rész tudatosan, vagy tudattalanul azt az irányt segíti, amit mi is szeretnénk, a második csoportot alkotják a célunk szempontjából semlegesek, a harmadik meg olyanokat tesz, mely tettek a mi elképzeléseink megvalósulását gátolják, és hogy ne legyen ennyire egyszerű, célokból is rengeteg van, amelyek eléréséhez sokfajta munkafázis szükséges. A célok ráadásul egymással bonyolult kapcsolatban állnak, így aztán mindenki összevissza tevékenykedik, mégpedig (ki hitte volna?) saját céljainak megfelelően. Tovább bonyolítja a helyzetet a mindenféle kis- és nagycsaládokba, klánokba, csoportokba, egyletekbe, országokba, nemzetközi szövetségekbe, valamint egyéb szervezetekbe való tömörülés, amelyeknek ugyan vannak közös céljaik (azért tömörültek), de egyes tagjaik zavarórepülését néha csak nehézségek árán tudják kompenzálni. Nem véletlen, hogy egy ennyire bonyolult rendszer vizsgálatához csak egyetlen tudományág használható. Mégpedig a statisztika.

Egy tavaly ősszel készült Závecz Research reprezentatív felmérés, amely most kapott nyilvánosságot, a magyar társadalom politikai attitűdjeit is kutatta. A fontosabb attitűdök az alábbiak:

„A magyar társadalom jelentős hányada úgy véli, hogy választások útján sem tud hatást gyakorolni az ország életére, mert bármelyik pártra szavaznak is az emberek, a dolgok úgysem változnak. Ezzel a kiábrándultságot tükröző állítással 69 százalék egyetért.”

Hát, kérem, rögtön egy nagy pofon a reménynek. Több mint kétharmada az embereknek azt gondolja, hogy a pártok meg a politikusok egyformák, mindegyik hazudik meg lop, és akkor nincs gond, nem kell szétválogatni őket. A gondolkodás fárasztó.

A túlnyomó többségnek (82 százalék) az a benyomása alakult ki, hogy semmilyen hatást nem tud gyakorolni a kormány tevékenységére.

Kivéve a nemzeti konzultációkat természetesen. Azt mindig a regnálók szervezik, és az eredményeket szigorúan követik is, ahogy asztat köll (az a nép akarata, nem?). Apróbb probléma a módszerrel, hogy egyrészt a regnálók választják a témát és az időpontot, másrészt eleve úgy teszik fel a kérdéseket, hogy abból a nekik megfelelő válasz egyértelműen következzen, harmadrészt pedig úgy értelmezik, hogy ha a választópolgárok 10 %-a küldi vissza a kérdőívet, és a visszaküldöttek 98 %-a szerint a válasz „igen”, akkor a nép akarata az, hogy „igen”.

Az sajnos a nép tudatáig nem jutott el, hogy ha kétharmadot ad bárkinek, akkor ott nincs mese, mert senki, semmilyen hatást nem tud gyakorolni a „kormány” tevékenységére. Mivel pedig a kétharmadok állandósulni látszanak, a nép ugyan tudja, hogy nem pártot választott, hanem diktátort (82 %!), de jól elvan vele.

A megkérdezettek több mint kétharmada, 68 százaléka úgy gondolja, hogy „erős vezetőkre van szükségünk, akik megmondják, mit tegyünk”.

Ez az előző pont megerősítése, azaz nem tudunk a kormány tevékenységére hatást gyakorolni, de nem is akarunk.

A megkérdezettek 72 %-a vélekedik úgy, hogy a „legfontosabb erény, amit a gyerekeknek meg kell tanulniuk, a tekintély tisztelete” (73 százalék).

Előző pontok még egyszer aláhúzva.

Hát ez kellemetlen. Úgy veri orrba a kormányváltást akarók reményeit, hogy az azt követő porba huppanásból nehéz lesz fölállni. A nép nem csak nem tudja, de nem is akarja, és már rég belenyugodott.

Még szerencse, hogy közben megérkezett a remény új csillaga, aki több pontban is teljesítette az elvárásokat:

Nem Orbán.
Nulla Gyurcsány.
Az összes ellenzéki szavazó begyűjtésével egy újellenzéki párt lett, amely nem marakodik egymással, azaz önmagával (ez a „marakodik” nagyon népszerű szó, vagy egymilliárdszor olvastam már a filozófusok, politológusok, elemzők és egyéb nagy gondolkodók írásaiban, ezért aztán kár lett volna innen kihagyni). Ebből következően nem is kell előválasztást tartani, amely a folytonos gyurcsánytalanítással együtt sem valami sikeres.

Minden adott hát a diadalhoz, a lelkesedők reménye a csúcson, most már csak nyerni kellene. Program nélkül rutinos szakemberek nélkül, sokminden nélkül. Ami egyedül van nekik, mégpedig bőven, az a pénz. Hogy honnan, annak járjon utána a Hadházy (nem jár – nyilván még mindig Tóth Csabával van elfoglalva, hogy Tóth egyik cége tulajdonolja a másikat, amelynek van egy vásárlási opciója egy ezüst étkészletre, amelyet a tulajdonos nem szerepeltetett a vagyonbevallásában, így aztán pokolra vele).

Nem mondom, a tiszásoknak van valami reményük, de ha a fideszesekből és a közömbösökből nem szed még össze legalább 250.000 választót, akkor matematikailag nem a TISZA nyer, és ez az összeszedés nem nagyon látszik. Nincs egyebük, csak a remény, csak a remény, a remény… nekem meg még az se. Churchill mondta, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy tízperces beszélgetés az átlagválasztóval. Mennyire igaza van…

Érdekességként megemlíthető, hogy a felmérésben résztvevők 73 %-a szerint az „emberek közötti egyenlőség fontosabb, mint a gazdasági növekedés”. Elsöprően magas, 83 %-os a támogatottsága annak az állításnak, hogy „Magyarországon a gazdagoknak több adót kellene fizetniük az emberek közötti egyenlőtlenség csökkentése érdekében”. Na, az óbaloldal pont ezt csinálta, és Orbán szüntette meg a hatalomra kerülésével. Azóta a szegények az árokparton vannak hagyva, mégpedig minden tekintetben.

Megmondaná ezt valaki a választóknak úgy, hogy meg is értsék? Vagy nincs jelentkező?

Nemzeti konzultáció: fejezzék abba!

FüHü

-

2023-02-11

0

Nagyvonalú és mind részleteiben, mind pedig összességében igen előremutató felajánlást tesz a fuhu.hu szerkesztősége. Tudjuk, hogy a nemzeti konzultáció nem csupán sikeres, de az ország jelene, valamint jövője szempontjából is létfontosságú.

Tudjuk, hogy a magyar emberek másra sem gondolnak egész nap, minthogy minél gyorsabban és eredményesebben visszaküldhessék a nemzeti konzultációs leveleket. Ezért vannak hosszú sorok a postán, a kórházi várókban, és mindenütt, ahol az embereknek módjuk van ármányiról eszmét cserélni.

Tudunk mindent, és a magunk szerény módján szeretnénk osztozni az össznemzeti örömben és egyúttal elősegíteni, hogy még az eddigieknél is sikeresebb legyen az, ami a kormány szerint már most is sikeresebb, mint bármi, ami valaha volt ebben a kis országban.

Ennek érdekében vállaljuk, hogy minden nap több cikkben is foglalkozunk a nemzeti konzultációval. Leírjuk, ha kell százszor, hogy nemzeti konzultáció nélkül már régóta nem lenne Magyarország, nem elhallgatva azt a tényt sem, hogy a nemzet még sohasem volt ennyire egységes, mint most.

Amennyiben igény van rá, követeljük, hogy a nemzeti konzultációt nyilvánítsák hungarikummá. és legyen a világörökség része.

Annyi cikket írunk erről, amennyit csak lehet. Sőt, ígérjük, még annál is többet. Nem ismerünk lehetetlent, s másokkal ellentétben nem fogunk akadékoskodni. Nem kérdezzük meg, hogy mennyibe kerül ez a magyar adófizetőknek, mint ahogyan a Naptól sem kérdezi senki, hogy mennyiért adja a fényt és a meleget.

Megírjuk, hogy minden nagyon jó. Cserébe csupán egyetlen dolgot kérünk a derék uraktól, akik ezt az egészet kitalálták: fejezzék már abba! Mert ez így valóságnak siralmas, viccnek pedig túlságosan durva.

ORBÁN: B-terv, A-terv

Bauer Tamás

-

2021-06-10

0

Felmerült a nyilvánosságban a gondolat, hogy Orbán arra játszik elveszítse a következő választást. Nem hinném, hogy így lenne.

A múlt héten Arató Gergely azonnali kérdésére adott második válaszában így fogalmazott: „Nem fognak tőlem megszabadulni, akkor sem egyébként, hogyha a terveik teljesülnének, mert parlamenti képviselőként itt fogok maradni, mint bérből és fizetésből élő még sokáig az önök nyakán, ne reménykedjenek. Úgyhogy számíthatnak az együttműködésemre a következő húsz évben.”

Ez a válasz látszólag megerősíti ezt a feltételezést.

Valójában másról van szó. Orbán ebben a válaszban arra hívta fel a figyelmet, hogy ha netán bekövetkezne az, hogy a mai ellenzékből felálló pártszövetség mandátumtöbbséghez jutna a következő parlamentben, akkor – a 2010 előtti évekhez hasonlóan – olyan ellenzék lesz, amely a rendelkezésére álló minden eszközzel – melyek ma sokkal bővebbek, mint 2010 előtt voltak – ellehetetleníti annak a kormánynak és parlamenti többségnek a működését. Ezt szolgálják azok a lépések – egyetemek és kulturális intézmények függetlenítése a mindenkori kormánytól, és a Fidesz ellenőrzése alá helyezése, fideszes tisztségviselők megbízása ciklusokon túlnyúló időtartamra – amelyeket a jelenlegi parlamenti többség siet meghozni.

Azért is siet, mert tisztában van vele, hogy a mai ellenzéki pártszövetség a közös indulással a kétharmados többségtől alighanem megfosztja a Fideszt.

Erre a helyzetre is felkészül Orbán, de ez csak a B-terve. Amit Orbán a tegnapi gazdasági konferencián, majd a mai kormányszóvivői sajtótájékoztatón meghirdetett, az nyilvánvalóvá teszi: az A-terv természetesen a jövő évi választás megnyerése. A gyereket nevelő aktív keresők idén befizetett személyi jövedelemadójának a választások elé időzített visszafizetése nyilvánvalóan kivételesen erőteljes kampányeszköz, mondhatni kampánybomba.

Ennek a nagylelkű intézkedésnek a lehetőségét Orbán és az egész fideszes propagandagépezet a keleti vakcinák beszerzéséből, az erre épülő gyorsabb oltási kampányból és – mint ezt Orbán újra meg újra hangsúlyozza – legalább egy-másfél hónappal korábbi nyitásból és ennek gazdasági hozadékából vezeti le, amit egy százalékpontnyi többletnövekedésben számszerűsít.

Újabb, ismét nemcsak online, de papíron is lebonyolított (tehát szélesebb kört elérő) nemzeti konzultáción fogja ezt intenzíven népszerűsíteni, amelynek kérdései közé visszahozza a menekültügyet és az ebben, valamint a klímavédelem terheinek megosztásában (aminek kapcsán a rezsicsökkentés-retorikát is visszahozza) az Európai Unióval szembeni folyamatos harcot.

Ismét offenzívába lendül.

Az ATV műsorvezetői – szokás szerint ellenzéki politikusokat kérdezve – „jó dologként” jellemzik Orbán kampánybombáját. Szeretném leszögezni: nem tartom annak. A gyerekeket nevelő aktív keresők – munkavállalók és vállalkozók – több mint két évtizede jelentik az első számú választói célcsoportot Orbán számára, és őket célozza meg ez az intézkedés is.

A gyermekvállalás támogatásának nemzetközileg egyedülálló mértékét eddig sem tartottam helyesnek, mert méltánytalannak tartottam más társadalmi csoportokkal szemben, és hasonlóképpen elítélem a gyermekvállalás támogatásának gazdasági aktivitáshoz kötését.

Ezért helytelenítem, hogy a folyó támogatás adókedvezményként, a lakáshoz jutás támogatása pedig többnyire hitelezési kedvezményként valósul meg Orbán rendszerében, és ugyanakkor nem emelik, elértéktelenítik a családi pótlékot, és nem támogatják a bérlakásépítést. (Az utóbbi ellenvetéseket a parlamenti ellenzéktől is hallani lehet, a gyermekvállalás támogatásának mértékét azonban nem vitatják.) Ez az orbáni felfogás jelenik meg ebben a mostani kampánybombában is.

Az első nyilatkozatok szerint az ellenzéki politikusok nemigen tudnak vele mit kezdeni, nem mondanak rá világos nemet. Értem őket, hiszen az akció nyilván sokaknak nagyon tetszik majd – Orbán 1,1 millióra teszi a kedvezményezettek körét –, és az ellenzékiek nem akarják őket maguktól elidegeníteni. Ahogy a családi adókedvezmény fenntartását is megígérik, ugyanerre a csoportra gondolva. Mégis azt gondolom: helyes lenne ebben a dologban világosan beszélni. A kedvezményezettek sokan vannak, de azok, akik a dolog árát majd megfizetik, még többen.

Ahol a kérdésben a válasz

Kenderessy Milán

-

2021-02-13

0

A konzultáció, általános fogalma szerint, két vagy több, független és autonóm szereplő közötti önkéntes együttműködés, amelynek célja egymás véleményének, álláspontjának kölcsönös megismerése, befolyásolása; adott esetben közös vélemény kialakítása.

A nemzeti konzultáció meglehetősen megosztó téma a választók között. Vannak olyanok, akik csupán a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét látják ezekben a kérdőívekben. Mások erőltetett és felesleges kampánytevékenységnek és egyszerű manipulációnak bélyegzik az Orbán kormány által 2010-ben életre hívott levelezősdit.

A nemzeti konzultáció egy politikai eszköz, egy kérdőív, melyet a kormány küld ki a legtöbb magyar választókorú állampolgárnak. A kérdőív kitöltése és visszaküldése megoldható hagyományosan postai úton és online platformon egyaránt. Ezek a kérdőívek a kormány által összeállított kérdéseket tartalmazzák.

A konzultációs kérdőívek funkciójukat tekintve sokrétűek. Finoman szólva a valóságtól távolabb álló értelmezés szerint a kormány egyszerűen csak kikéri az állampolgárok véleményét olyan kérdésekben, melyek sarokpontjait adják a politikai terveinek, törekvéseinek.

Egy másik, a realitással közelebbi kapcsolatot ápoló magyarázat szerint

a nemzeti konzultációk sokkal inkább a választások közötti időszak, politikai kampányának fontos elemeiként jelennek meg a kormányzati kommunikációban.

Ez a magyarázat nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a kormány valóban kíváncsi lenne az emberek véleményére. Azonban az állampolgárok véleményének megismerése, ebben a felfogásban csupán a sokadik helyen áll, a politikai racionalitás által kialakított hierarchiában.

Az adott politikai erő, jelen esetben a Fidesz-KDNP elsősorban a nemzeti értékek kifejezésére, szavazói mobilizálására és politikai témák kijelölésére alkalmazza a nemzeti konzultáció intézményét.

A konzultációban szereplő kérdések többsége egyszerűen megválaszolható. A közérthetőség végett az összetettebb gondolkodásra okot adó tartalmat csupán nyomokban lehet felfedezni a kérdések leírásában.

Kormány oldalról a konzultáció melletti érvek általánosan a demokratikus elvekből vezethetők le, miszerint a konzultációs kérdőív kitöltésével a választók kifejezhetik véleményüket, álláspontjukat, fontos politikai kérdésekben. Hozzájárulhatnak a választók a kormány politikájának alakításához.

Ahogyan az lenni szokott a kormány és az ellenzéki oldal abszolút másként tekintenek a nemzeti konzultáció, most már az évek alatt megtűrt, megszokott intézményére.

A kérdőívekkel kapcsolatban fontos kiemelendő tény, hogy a nemzeti konzultációk erősítik az egyes jövőben érvényesíteni kívánt törvények és intézkedések legitimitását.

A kormány könnyedén előhúzhatja a népakarat kártyáját amikor szükségesnek érzi. A pártszövetség kétharmados felhatalmazása mellé, időről időre hozzászegődik a konzultációkat kitöltő és visszaküldő, korántsem elhanyagolható tömegek hangja és akarata.

Az ellenzékkel szimpatizálók és az ellenzéki pártok a legtöbbször éppen a demokratikusság hiányát róják fel a rendszer leginkább meghatározó elemeként. A kormány érvelése a konzultációk mellett meg pont a demokratikusságra épül.

Mindenesetre a konzultáció egy roppant hatékony eszköz a Fidesz-KDNP saját szavazótáborának mobilizálására. A milliós nagyságrendű válaszból is látható, hogy nagy számban, elsősorban a Fidesz-KDNP pártszövetséggel szimpatizálók, élnek a konzultáció adta lehetőséggel.

A kormány a felsoroltak mellett gyakran érvel azzal, hogy a konzultációs kérdőívek fegyvertényezőt nyújtanak Brüsszellel, vagyis az Európai Unióval szemben.

Az ország szuverenitásának megerősítését és a választók egyértelmű akaratát tükrözik a nemzeti konzultációk eredményei. Ugyanez a retorika köszön vissza a hazai politika játszóterén is. Amikor az ellenzéki pártok bírálják a kormányt tevékenysége miatt, akkor a kormány gyakorta használja hivatkozási alapként a konzultációk eredményét és eredményességét.

Az ellenzék számára a konzultációkkal kapcsolatban az egyik leginkább szemet szúró negatívum az a felmerülő költségek mértéke.
Az időről időre kiküldött konzultációk költségei változók, azonban általában 200 millió és 1 milliárd forintnyi anyagi ráfordítás volt eddig a jellemző a már kiküldött konzultációk esetében.

Az ellenzék feleslegesnek és drágának tarja a nemzeti konzultációkat.

Elmondásuk szerint másra költenék a fentebb leírt közvagyont.

A másik legfontosabb konzultációk ellen felhozott érv szerint a konzultációt a kormány kampányra és az állampolgárok manipulálására használja. Már a kérdések megfogalmazása is arra utalhat, hogy a leírt eldöntendő kérdések magukban hordozzák a logikus és egyszerű választ, ami jellemzően a kormány akaratához áll közelebb.

A kérdőívek szakmaiságát is sokan vitatják. Mivel az egyszerűen megfogalmazott, közérthető kérdések a legtöbb esetben kiölik az esetlegesen szükséges szakmai hátteret, mely a választók segítségére lehetne a felelős döntés meghozatalában.

A magukat a kormány ellen meghatározó politikai pártok és szimpatizánsaik mindezek mellett korrupciót sejtenek a konzultációk megvalósítása mögött.

A tematizálás

A nemzeti konzultáció, mint eszköz tulajdonképpen egy kampányidőszakon kívül eső kampánytevékenységnek is megfeleltethető. Ezen okból kifolyólag fontos szerepet játszik a Fidesz-KDNP tematizáló tevékenységében. Amennyiben egy politikai erő képes tematizálni a közbeszédet, úgy elmondható róla, hogy különleges hatalom birtokosa.

A közvélemény tematizálása egy nagyon fontos, sőt elengedhetetlen tevékenység a politika világában.

Ami a különféle elterelő témák bedobálásában és témák aktualizálásában nyilvánul meg leginkább.

Amikor egy politikai erő egy megadott témát beemel a közbeszédbe és a politikai közösség fontos, közös ügyeként jelöli meg, akkor már tematizáló tevékenységet végez.

Nem is szükséges éveket visszautazni az időben, hogy találjunk egy olyan témát, melyet a kormány beemelt a közbeszédbe. A bevándorlás és Soros György elleni kampány, mely évek óta végig kísérte az emberek életét is ilyen. De ilyen volt a nyilatkozatok és intézkedések egész sorozata, mely az „állítsuk meg Brüsszelt” politikai szlogen alatt fut, még a mai napig is, változó intenzitással.

Az teljesen biztos, hogyha a kormány nemzeti konzultációt indít, a sajtó és a politikai elemzők éhes disznóként vetik rá magukat a kérdőívekre, hogy megfejtsék a kérdések mögötti szándékok kesze-kusza összefüggéseit.

Néhány kérdés, néhány értelmezés

A teljesség igénye nélkül, kiragadunk néhány kérdést a konzultációs kérdőívekből, hogy értelmezzük, milyen üzenetet közvetítenek a választók számára.
Egy kérdés a 2015-ben kiküldött nemzeti konzultációból, melynek címe: Nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról

„Sokféle véleményt lehet hallani az erősödő terrorcselekményekkel kapcsolatban. Ön mennyire tartja fontos kérdésnek a terrorizmus térnyerését (franciaországi vérengzés, az ISIS riasztó cselekményei) a saját élete szempontjából?”

Ezen kérdéssel kapcsolatban tudni, hogy a válaszadók 70,49%-a „nagyon fontos” választ jelölte meg, a „fontos” és „nem fontos” opciók ellenében. Ez a szám teljesen érthető a feltett kérdés tükrében.

Ennek oka egyszerű, maga a kérdés megfogalmazásának módja logikus választ rejt magában.

A világ sokféle kultúrát és népet tömörít, azonban egy fejlett, globalizálódott és civilizált társadalomban az állampolgárok alapvetőnek tartják biztonságuk fontosságát. Ebből következik, hogy az embereket igenis érdekli a terrorizmus témája. Önnön és szeretteik biztonságának féltéséből adódik, hogy követik a terrorizmussal kapcsolatos történéseket. A magyar politikai kultúra egyik legfőbb jellemzője is a biztonság utáni általános vágy. A magyar politikai kultúráról és jelentőségérő itt írtam bővebben.

Egy ehhez hasonló eszmefuttatás nélkül is evidens a válasz a legtöbb ember számára, illetve így már körvonalazódik a kérdés valódi célja, mely nem más, mint a politikai álláspont kifejezése és a választók fenyegetettség érzésének tudatos növelése.
A következő kérdés a 2011-ben kiküldött szociális konzultáció egyik kérdése.

„Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. Ön mit gondol?”

A kérdés felvetése ebben az esetben releváns. A munkanélküliekkel való bánásmód megítélése egy igencsak megosztó téma. A kormány álláspontja azonban világos. A kormány jóléti politikája alapvetően konzervatívnak nevezhető. Mivel a legtöbb szociális támogatás és segély munkaviszonyhoz van kötve.

A munkanélküliek és a szociális hálón kívül rekedt társadalmi rétegeknek a kormány politikai víziója ellenséges lehet. Ezen konzultáció előre vetítette a politikai értelemben vett jövőt, mely később a közmunkaprogram képében vált valósággá.
Még két konzultációs kérdés a Nemzeti konzultációból, mely a családok védelméről címet viseli.

„Egyetért-e Ön azzal az alapértékkel, miszerint a gyermekeknek joguk van anyához és apához?”

Maga a kérdés egyszerű, azonban mélyebb tartalmat hordoz magában. A kérdés másként megfogalmazva úgy is hangozhatna, hogy: Egyetért-e Ön azzal az alapértékkel, miszerint gyermekeknek joguk van a Fidesz-KDNP által elismert, valódi családmodellhez, melyben egy anya és egy apa van, a gyermekek mellett. Mivel ismeretesek a kormány családpolitikai törekvései és álláspontja, meghatározható, hogy jelen esetben nem a nagyarányú válások számát kívánja csökkenteni a kormány, hanem sokkal inkább a tradicionális keresztény alapú családmodellt igyekszik elterjeszteni a köztudatban.

Ez természetesen nem foglalja magában a homoszexuális kapcsolatban élőket,

a gyermeküket egyedül nevelő, gondozó szülőket. A kívánatos családmodell az apa, anya és gyerekek köré épül.

Valószínűsíthető, hogy a jövőben a kívánatos családmodellt erősítő intézkedések nagyobb reflektorfényt kapnak. Ebbe persze a szegényebb rétegek nem férnek bele, hiszen akkor őket lélegeztetőgépre helyezné a kormány. A kormány egyik pillanatról a másikra, nem lenne képes megszüntetni a szegénységet Magyarországon. Ez egy túlontúl összetett és hosszútávú terv megvalósítását igénylő feladat, mely támadási felületet nyújt a többi politikai erőnek a Fidesz-KDNP kritizálására. A konzultáció sem foglalkozik a szegénység kérdésével. Ez nem is meglepő, hiszen a kormány nem akarja felszítani a kritikus érzelmeket a választók körében.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?”

Magyarország súlyos demográfiai problémákkal néz szembe. A népesség szapora fogyása és elöregedése, jelenleg is kihívásokat állít a teljes magyar társadalom és a kormány elé. Néhány évtizedes távlatban pedig a jelenlegi nyugdíjrendszer sem tartható fent.
Az aktív korú népesség fogyása és a teljes népesség körében tapasztalt alacsony születésszám korrigálására, a bevándorlás egy megoldás lehet, de a kormány szemében egy rossz megoldás.

A kormány élesen bevándorlásellenes szemléletmódja találkozik a magyar demográfiai valósággal. A bevándorlás és a család politika összefüggése ebben a kérdésben kerül kifejtésre.

A kérdés semmit nem vetít elő a jövőre nézve, amit eddig nem tudtunk volna. A kormány kommunikációjában ellenzi a bevándorlást és támogatja a hazai családokat.
Összességében elmondható, hogy a nemzeti konzultációk kérdései üzenet értékűek.
Mindegyik kérdés aszerint van kialakítva, hogy tükrözze a kormány álláspontját az egyes témákban. A legtöbb „helyes” válasz, mely egyenesen következik a kérdésből valójában az a válasz, amit a kormány tagjai is bejelölnek a konzultáció kitöltésekor.

A nemzeties konzultáció

Cserhát István

-

2020-10-14

0

A nemzeti konzultáció meglehetősen megosztó téma a választók között. Vannak olyanok, akik csupán a kormány transzparens mivoltát és a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét látja ezekben a kérdőívekben. Mások erőltetett és felesleges kampánytevékenységnek és egyszerű manipulációnak bélyegzik az Orbán kormány által 2010-ben életre hívott kérdőíveket és az azokat övező reklámokat.

A nemzeti konzultációkról általában, mire való, miért használják a politikában

A nemzeti konzultáció egy politikai eszköz, egy kérdőív, melyet a kormány küld ki a legtöbb magyar választókorú állampolgárnak. A kérdőív kitöltése és visszaküldése megoldható hagyományosan postai úton és online platformon egyaránt. Ezek a kérdőívek a kormány által összeállított kérdéseket tartalmazzák.

A konzultációs kérdőívek funkciójukat tekintve sokrétűek. Egy a valóságtól távolabb álló értelmezés szerint a kormány egyszerűen csak kikéri az állampolgárok véleményét, olyan kérdésekben, melyek sarokpontjait adják a politikai terveinek, törekvéseinek.

Egy másik, a realitással közelebbi kapcsolatot ápoló magyarázat szerint a nemzeti konzultációk sokkal inkább a választások közötti időszak, politikai kampányának fontos elemeiként jelennek meg a kormányzati kommunikációban. Ez a magyarázat nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a kormány valóban kíváncsi lenne az emberek véleményére. Azonban az állampolgárok véleményének megismerése, ebben a felfogásban csupán a sokadik helyen áll, a politikai racionalitás által kialakított hierarchiában.

Az adott politikai erő, jelen esetben a Fidesz-KDNP elsősorban a nemzeti értékek kifejezésére, szavazói mobilizálására és politikai témák kijelölésére alkalmazza a nemzeti konzultáció intézményét.

A konzultációban szereplő kérdések többsége egyszerűen megválaszolható. A közérthetőség végett az összetettebb gondolkodásra okot adó tartalmat csupán nyomokban lehet felfedezni a kérdések leírásában.

Ahogyan az lenni szokott a kormány és az ellenzéki oldal abszolút másként tekintenek a nemzeti konzultáció, most már az évek alatt megtűrt, megszokott intézményére.

Az ellentétes politikai oldalak érvei a konzultáció mellett és ellen

A kormány érvei a konzultáció mellett:

Kormány oldalról a konzultáció melletti érvek általánosan a demokratikus elvekből vezethetők le.

Miszerint a konzultációs kérdőív kitöltésével a választók kifejezhetik véleményüket, álláspontjukat, fontos politikai kérdésekben. Hozzájárulhatnak a választók a kormány politikájának alakításához.

A kérdőívekkel kapcsolatban fontos kiemelendő tény, hogy a nemzeti konzultációk erősítik az egyes jövőben érvényesíteni kívánt törvények és intézkedések legitimitását. A kormány könnyedén előhúzhatja a népakarat kártyáját amikor szükségesnek érzi.

A pártszövetség kétharmados felhatalmazása mellé, időről időre hozzászegődik a konzultációkat kitöltő és visszaküldő, korántsem elhanyagolható tömegek hangja és akarata.

Furcsa a kettősség, mely a kormány oldali érveket illeti. Az ellenzékkel szimpatizálók és az ellenzéki pártok a legtöbbször éppen a demokratikusság hiányát róják fel a rendszer leginkább meghatározó elemeként. A kormány érvelése a konzultációk mellett meg pont a demokratikusságra épül.

Mindenesetre a konzultáció egy roppant hatékony eszköz a Fidesz-KDNP saját szavazótáborának mobilizálására. Egy-egy ilyen kérdőívet változó számban küldenek vissza a választók, de az bizonyos, hogy több tízezres, százezres, sőt akár milliós tömegek érdeletek a válaszok visszaküldésében.

Szemléltető példaként nézzük meg a 2015 májusában kiküldött kérdőívet, mely a bevándorlás és terrorizmus kérdéskörét járja körbe. A rendelkezésre álló adatok szerint az összesen kiküldött 8 millió példányból körülbelül 1 millió kérdőívet küldtek vissza kitöltve kormány részére. Ez a szám a Fidesz-KDNP szavazótáborának közel felét teszi ki.

Ebből a milliós nagyságrendű számból is látható, hogy a választók nagy számban, elsősorban a Fidesz-KDNP pártszövetséggel szimpatizálók, élnek a konzultáció adta lehetőséggel.

A kormány a felsoroltak mellett gyakran érvel azzal, hogy a konzultációs kérdőívek fegyvertényezőt nyújtanak Brüsszellel, vagyis az Európai Unióval szemben.

Az ország szuverenitásának megerősítését és a választók egyértelmű akaratát tükrözik a nemzeti konzultációk eredményei. Ugyanez a retorika köszön vissza a hazai politika játszóterén is. Amikor az ellenzéki pártok bírálják a kormányt tevékenysége miatt, akkor a kormány gyakorta használja hivatkozási alapként a konzultációk eredményét és eredményességét.

Az ellenzék érvei a konzultáció ellen

A konzultációkkal kapcsolatban az egyik leginkább szemet szúró negatívum az a felmerülő költségek mértéke.

Az időről időre kiküldött konzultációk költségei változók, azonban általában 200 millió és 1 milliárd forintnyi anyagi ráfordítás volt eddig a jellemző a már kiküldött konzultációk esetében.

Az első nemzeti konzultáció még 2010-ben látott napvilágot. Körülbelül nettó 200-230 millió forintba került és a kormány nyugdíj és támogatáspolitikai kérdésekben kérte ki a választók véleményét.

A 2017-es „Állítsuk meg Brüsszelt!” témában indított konzultáció összes anyagi ráfordítása meghaladja a 949 millió forintos összeget is.

A 2010-es konzultációt leszámítva mindegyik kérdőív költségei közpénzből kerültek finanszírozásra. Ebbe beleértendő a napokban kiküldött konzultációs kérdőív, eddig még nem ismeretes költsége is.

A költségek több milliárd forintnyira duzzadtak 2010 óta. Az ellenzék feleslegesnek és drágának tarja a nemzeti konzultációkat. Elmondásuk szerint másra költenék a fentebb leírt közvagyont.

A másik legfontosabb konzultációk ellen felhozott érv szerint a konzultációt a kormány kampányra és az állampolgárok manipulálására használja. Már a kérdések megfogalmazása is arra utalhat, hogy a leírt eldöntendő kérdések magukban hordozzák a logikus és egyszerű választ, ami jellemzően a kormány akaratához áll közelebb.

A kérdőívek szakmaiságát is sokan vitatják. Mivel az egyszerűen megfogalmazott, közérthető kérdések a legtöbb esetben kiölik az esetlegesen szükséges szakmai hátteret, mely a választók segítségére lehetne a felelős döntés meghozatalában.

A magukat a kormány ellen meghatározó politikai pártok és szimpatizánsaik mindezek mellett korrupciót sejtenek a konzultációk megvalósítása mögött.

A tematizálás

A nemzeti konzultáció, mint eszköz tulajdonképpen egy kampányidőszakon kívül eső kampánytevékenységnek is megfeleltethető. Ezen okból kifolyólag fontos szerepet játszik a Fidesz-KDNP tematizáló tevékenységében.

Amennyiben egy politikai erő képes tematizálni a közbeszédet, úgy elmondható róla, hogy különleges hatalom birtokosa. A közvélemény tematizálása egy nagyon fontos, sőt elengedhetetlen tevékenység a politika világában. Ami a különféle elterelő témák bedobálásában és témák aktualizálásában nyilvánul meg leginkább.

Amikor egy politikai erő egy megadott témát beemel a közbeszédbe és a politikai közösség fontos, közös ügyeként jelöli meg, akkor már tematizáló tevékenységet végez.

Nem is szükséges éveket visszautazni az időben, hogy találjunk egy olyan témát, melyet a kormány beemelt a közbeszédbe. A bevándorlás és Soros György elleni kampány, mely 2015 után végig kísérte az emberek életét is ilyen. De ilyen volt a nyilatkozatok és intézkedések egész sorozata, mely az „állítsuk meg Brüsszelt” politikai szlogen alatt fut, még a mai napig is, változó intenzitással.

Ezen folyamat, aktus végrehajtásában meghatározó szerepet játszanak a nemzeti konzultációk és az azokat hirdető televíziós csatornákon, rádióban, írott és elektronikus médiában megjelenő reklámok sokasága.

Az teljesen biztos, hogyha a kormány nemzeti konzultációt indít, a sajtó és a politikai elemzők éhes disznóként vetik rá magukat a kérdőívekre, hogy megfejtsék a kérdések mögötti szándékok keszekusza összefüggéseit.

Néhány kérdés, néhány értelmezés

A teljesség igénye nélkül, kiragadnék néhány kérdést a konzultációs kérdőívekből, hogy értelmezzük, milyen üzenetet közvetítenek a választók számára.

Egy kérdés a 2015-ben kiküldött nemzeti konzultációból, melynek címe: Nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról

„Sokféle véleményt lehet hallani az erősödő terrorcselekményekkel kapcsolatban. Ön mennyire tartja fontos kérdésnek a terrorizmus térnyerését (franciaországi vérengzés, az ISIS riasztó cselekményei) a saját élete szempontjából?”

Ezen kérdéssel kapcsolatban tudni, hogy a válaszadók 70,49%-a „nagyon fontos” választ jelölte meg, a „fontos” és „nem fontos” opciók ellenében. Ez a szám teljesen érthető a feltett kérdés tükrében.

Ennek oka egyszerű, maga a kérdés megfogalmazásának módja logikus választ rejt magában. A világ sokféle kultúrát és népet tömörít, azonban egy fejlett, globalizálódott és civilizált társadalomban az állampolgárok alapvetőnek tartják biztonságuk fontosságát. Ebből következik, hogy az embereket igenis érdekli a terrorizmus témája. Önnön és szeretteik biztonságának féltéséből adódik, hogy követik a terrorizmussal kapcsolatos történéseket. A magyar politikai kultúra egyik legfőbb jellemzője is a biztonság utáni általános vágy. A magyar politikai kultúráról és jelentőségérő itt írtam bővebben.

Egy ehhez hasonló eszmefuttatás nélkül is evidens a válasz a legtöbb ember számára, illetve így már körvonalazódik a kérdés valódi célja, mely nem más, mint a politikai álláspont kifejezése és a választók fenyegetettség érzésének tudatos növelése.

A következő kérdés a 2011-ben kiküldött szociális konzultáció egyik kérdése.

„Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. Ön mit gondol?”

A kérdés felvetése ebben az esetben releváns. A munkanélküliekkel való bánásmód megítélése egy igencsak megosztó téma. A kormány álláspontja azonban világos. A kormány jóléti politikája alapvetően konzervatívnak nevezhető. Mivel a legtöbb szociális támogatás és segély munkaviszonyhoz van kötve. A munkanélküliek és a szociális hálón kívül rekedt társadalmi rétegeknek a kormány politikai víziója ellenséges lehet. Ezen konzultáció előrevetítette a politikai értelemben vett jövőt, mely később a közmunkaprogram képében vált valósággá.

Még két konzultációs kérdés a Nemzeti konzultációból, mely a családok védelméről címet viseli.

„Egyetért-e Ön azzal az alapértékkel, miszerint a gyermekeknek joguk van anyához és apához?”

Maga a kérdés egyszerű, azonban mélyebb tartalmat hordoz magában. A kérdés másként megfogalmazva úgy is hangozhatna, hogy: Egyetért-e Ön azzal az alapértékkel, miszerint gyermekeknek joguk van a Fidesz-KDNP által elismert, valódi családmodellhez, melyben egy anya és egy apa van, a gyermekek mellett. Mivel ismeretesek a kormány családpolitikai törekvései és álláspontja, meghatározható, hogy jelen esetben nem a nagyarányú válások számát kívánja csökkenteni a kormány, hanem sokkal inkább a tradicionális keresztény alapú családmodellt igyekszik elterjeszteni a köztudatban. Ez természetesen nem foglalja magában a homoszexuális kapcsolatban élő egyéneket, a gyermeküket egyedül nevelő, gondozó szülőket. A kívánatos családmodell az apa, anya és gyerekek köré épül.

Valószínűsíthető, hogy a jövőben a kívánatos családmodellt erősítő intézkedések nagyobb reflektorfényt kapnak. Ebbe persze a szegényebb rétegek nem férnek bele, hiszen akkor őket lélegeztetőgépre helyezné a kormány. A kormány egyik pillanatról a másikra, nem lenne képes megszüntetni a szegénységet Magyarországon. Ez egy túlontúl összetett és hosszútávú terv megvalósítását igénylő feladat, mely támadási felületet nyújt a többi politikai erőnek a Fidesz-KDNP kritizálására. A konzultáció sem foglalkozik a szegénység kérdésével. Ez nem is meglepő, hiszen a kormány nem akarja felszítani a kritikus érzelmeket a választók körében.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?”

Magyarország súlyos demográfiai problémákkal néz szembe. A népesség szapora fogyása és elöregedése, jelenleg is kihívásokat állít a teljes magyar társadalom és a kormány elé. Néhány évtizedes távlatban pedig a jelenlegi nyugdíjrendszer sem tartható fent.

Az aktív korú népesség fogyása és a teljes népesség körében tapasztalt alacsony születésszám korrigálására, a bevándorlás egy megoldás lehet, de a kormány szemében egy rossz megoldás.

A kormány élesen bevándorlásellenes szemléletmódja találkozik a magyar demográfiai valósággal. A bevándorlás és a család politika összefüggése ebben a kérdésben kerül kifejtésre.

A kérdés semmit nem vetít elő a jövőre nézve, amit eddig nem tudtunk volna. A kormány kommunikációjában ellenzi a bevándorlást és támogatja a hazai családokat.

Összességében elmondható, hogy a nemzeti konzultációk kérdései üzenet értékűek.

Mindegyik kérdés aszerint van kialakítva, hogy tükrözze a kormány álláspontját az egyes témákban. A legtöbb „helyes” válasz, mely egyenesen következik a kérdésből valójában az a válasz, amit a kormány tagjai is bejelölnek a konzultáció kitöltésekor.

A magyar emberek véleménye

Bauer Tamás

-

2020-08-02

0

Néhány napja Dömötör Csaba államtitkár jelentette be, hogy a visszaküldött nemzeti konzultációs ívek száma elérte az egymilliót. A kormány csütörtöki sajtótájékoztatóján Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő ehhez azt tette hozzá, hogy már egymillió százkilencvenkettőezren töltötték ki postai úton vagy online a nemzeti konzultációt.

Mindketten azt hangsúlyozták, hogy milyen megerősítést jelent a kormány politikájának, hogy „a magyar emberek” egyetértenek azzal.

Azokat a számokat, amelyeket a visszaküldött ívekről és az azokban szereplő válaszokról be szoktak jelenteni, sokan fenntartással kezelik. Én hajlok rá, hogy ebben a dologban elhiggyem, amit a kormány mond: vagy másfél millióan kitöltik és visszaküldik az íveket, és azokon a kitöltők több mint kilencven százaléka azt a választ adja, amit a kormány elvár.

Csak éppen a kommentárt tartom hamisnak: ebből arra következtetni, hogy „a magyar emberek” azt támogatják, amit a kormány mond és csinál.

Az a másfél- vagy akár kétmillió válaszadó, aki visszaküldi az íveket, nyilvánvalóan hallgat a kormány kérésére, mert többé-kevésbé híve a kormánynak. Akik szemben állnak a kormánnyal, azok – ez így alakult ki az elmúlt tíz évben – nem azzal fejezik ki ezt, hogy nemleges válaszokat adnak a kérdésekre, és úgy küldik vissza az ívet, hanem azzal, hogy nem küldik azt vissza. A visszaküldött ívekből csak a kormány híveinek álláspontjára lehet következtetni, és nem a magyarok összességének álláspontjára. Egy ezer fős közvélemény-kutatás reprezentatív, a kiválasztott megkérdezetteket úgy választják ki, hogy reprezentálják a társadalom egészét, a nemzeti konzultáció válaszadói viszont szükségképpen úgy választódnak ki, hogy nem reprezentálják azt. Ezért hamis a nemzeti konzultáció.

Csak jelzem: ezért tartom tévesnek az olyan ellenzéki észrevételeket, hogy „nem erről” kellene nemzeti konzultációt folytatni, hogy ehelyett „igazi nemzeti konzultációt” kell tartani.

Minden ilyen nyilatkozat csak legitimálja a Fidesz lényegénél fogva hamis nemzeti konzultációját. A magyar állampolgárok összességének véleményt szakszerű, reprezentatív közvélemény-kutatásokból lehet megtudni. (Így gondolják ezt a Fidesz vezetői is, ezért készíttetnek folyamatosan rengeteg közvélemény-kutatást, amelyek eredményeit nem hozzák nyilvánosságra). Az emberek politikai akaratát pedig népszavazások és választási eredmények mutatják. A demokratikus világ nem ismeri a nemzeti konzultáció intézményét, és nem azért, mert nem olyan fejletten demokratikus, mint Orbán Magyarországa.

Gyújtósnak jó lesz

FüHü

-

2018-11-13

0

Az élet sajnos bonyolultabb a konzultációs kérdőíveknél. Tudja ezt a magyar miniszterelnök is, aki maga is nemmel felelne a feltett kérdésre – írja Stumpf András a pozsonyi Új Szóban, aki szerint a kérdőív ahhoz járul hozzá, hogy a kormánypárti képviselők száma növekedjen tovább a következő választáson. Haszna persze van azért ezen túl is, a számunkra is. Nem sok, de van. Jönnek a hidegek, szóval: gyújtósnak jó lesz.

Az Új Szó jegyzetírója a magyar miniszterelnök felhívását idézi:

„Tudom, mindenkinek sok dolga van, de arra kérem a nőket és az asszonyokat, szánjanak fél órát rá és töltsék ki a kérdőívet.”

Orbán Viktor miniszterelnök szólította így meg a magyar népesség nagyobbik felét, annak örömére, hogy újra konzultálunk. Nemzetileg. Ahogy szoktunk – írja Stumpf András: „A kormányfő engem – mivel nem vagyok sem nő, sem asszony – szerencsére felmentett a válaszadás kötelezettsége alól, amit ezúton is köszönök, mert igen, valóban sok dolgom van. Mondjuk, ha már a véleményem egyikünk szerint sem fontos, megspórolhatták volna a postaköltséget: az én ládámban is landolt egy a családügyi kérdőívek közül. Ha már így, azért ránéztem.”

Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?

„A felszólítással ellentétben mégsem az anyukáknak, nőknek kellene átismételniük a leckét. Éppen a házi feladatot kiadó nagy hatalmú férfiak felejtik el olykor. Rögtön a magyar miniszterelnök. Bizony. Ő maga például láthatóan nemmel válaszol a fenti kérdésre. Meglepő? Az. Honnan veszem ezt? Nos, ugyanabból a múlt pénteki rádióinterjúból. Orbán ugyanis amikor arról beszélt, miért utasítja el Magyarország az ENSZ migrációs csomagját, ezt találta mondani: menekültek jöhetnek, migránsok a jobb élet reményében nem, illetve a hiányszakmák művelőit is befogadjuk. Hoppá. Már az is érdekes, hogy ’menekültek jöhetnek’, hiszen egy éve még nem léteztek menekültek egyáltalán. Csak migránsok. Merthogy déli szomszédainknál nem dúl háború. Sokkal érdekesebb azonban a hiányszakmák művelőire vonatkozó kitétel. A konzultációs kérdést felvezető szövegben ugyanis az szerepel, hogy ’brüsszeli bürokraták szerint’ a népességfogyást bevándorlással kell megoldani, ám a magyar kormány szerint nem, hanem bizony családtámogatással. Na most, ha igaznak fogadjuk is el, hogy az álnok bürokraták bevándorlással lennének úrrá a demográfiai katasztrófán, ugyan miért gondolkodnak így? Mert nem szeretik a szép fehér, szőke gyerekeket? Korántsem. Gazdasági okokból. Öregedő társadalmakban ugyanis lassan nincs, aki dolgozzon, adót fizessen és megtermelje a nyugdíjasok járandóságát. Tehát azért kell a bevándorló, mert munkaerőhiány van. Be kell tölteni a hiányszakmákban levő üres helyeket. Gondolja az egyszeri, álnok brüsszeli bürokrata. És mint latjuk, még valaki. A magyar miniszterelnök. Aki tehát azt mondja, hogy családtámogatással ÉS bevándorlással kell megoldani a problémát. Ő maga mondja, hogy a kérdés nem vagy-vagy alapon döntendő el. Ami egyébként igencsak értelmes álláspont, ám így a konzultációs kérdésre a miniszterelnöknek is nemmel kellene felelnie – a logika szabályai legalábbis ezt diktálják. Hja, az élet bizony bonyolultabb a konzultációs kérdőíveknél.”

Németh Szilárd minden kérdéssel megbirkózott

FüHü

-

2018-11-12

0

Németh Szilárd minden kérdéssel megbirkózott

Ha voltak is olyanok, akik esetleg aggódtak, most megnyugodhatnak: Németh Szilárd maga jelentette be Facebook-oldalán, hogy kitöltötte a nemzeti konzultációs kérdőívet. Hogy milyen eredményt ért el, nem tudjuk, de ismerve az államtitkár kiváló kvalitásait, biztosak vagyunk benne, hogy egyetlen kérdés sem fogott ki rajta.

Mint ahogy azt is joggal reméljük, hogy már postára is adta a helyes válaszokat tartalmazó borítékot. Amennyiben így van, Németh Szilárdnak nincs más dolga, minthogy levegye a szemüvegét, és várja a sorsolást.

Majd megint beetetem őket, mint pecázó Áder a halakat

Adorján György

-

2018-11-10

0

Majd megint beetetem őket, mint pecázó Áder a halakat

Akár mondhatta is volna ezt Orbán, az újabb nemzeti konzultáció gyermeteg kérdéseinek összeállításakor.

Mert lássuk be, hogy az ellenzék részéről bugyutának tartott kérdések kritizálásánál akár használhatták volna az említett melléknév szinonimáit is, mint a mafla, bárgyú, oktondi, vagy akár az ügyefogyott jelzőket. De ha már a család és ifjúságügyért felelős államtitkár szerint „Európa nincsen könnyű helyzetben, mert egyetlen országban sem elegendő a megszülető gyermek ahhoz, hogy a népességüket fent tudják tartani. Mondhatjuk azt is, hogy Európa az üres bölcsők kontinense, nincs elég gyermek. Hiába a jelentős népvándorlás Európa felé, Magyarország a belső erőforrásaira szeretne támaszkodni, mi a magyar gyermekekben látjuk a jövőt” – akkor azért a legtalálóbb mégiscsak a gyermeteg jelző lenne jó a kérdésekhez.

A feltett tíz kérdésre normális ember csak igennel válaszolhat. Mert szokás szerint csalafinta módon azok úgy vannak feltéve, hogy csak ez az épeszű válasz lehetséges!

Bezzeg a családdal kapcsolatos sajátos fideszes állásfoglalásról itt nem esik szó. Azt az Alkotmánybíróság régen elkaszálta.

A nép sem ugrálhat népszavazás indítási ügyekben, az új népszavazási törvény megszüntette kezdeményezéseik lehetőségét.

Vicc, hogy Orbánék meghallgatják az embereket, az EU meg nem.

Karafiáth Orsolya az egészet így látja: „Kérdés persze, hogy a sikerre hajtott, kimaxolt, az ellenség gyűlöletére, az ország megvédésére kihegyezett kampány után a valamilyen célra irányuló (ez jelen esetben a demográfiai robbanás) összefogás létrejöhet-e. Hogy ez is bír-e akkora erővel, mint a sorosozás, migránsozás. Hogy sikerül-e konzerválni egy merőben elavult, sokakat kirekesztő és minden világtendenciával szembemenő családképet. Ha ez is sikerül: tényleg övék a világ.” A teljes írást itt olvashatja el.

Mert ugyebár „nekünk, magyaroknak akkor van jövőnk, ha magyarok maradunk, …elődeink jól mondták: gyáva népnek nincs hazája, s mi mindig össze is szedtük a bátorságunkat, ha kellett. Soha nem ment könnyen, de a végén mégis mindig mi győztünk. Végül csak hazaküldtük a szultánt a janicsárjaival, a Habsburg császárt a labancaival, a szovjeteket az elvtársaikkal, és most hazaküldjük Gyuri bácsit is a hálózatával egyetemben” – lökte a kötelezőt a kormányfő.

És mennek közben a milliárdok reklámra, beetetésre rendületlenül.

Emberek! Be vagyunk etetve rendesen! Választások előtt horogra akadunk ismét, már ha tudatlanok és tájékozatlanok maradunk, mint eddig!

Címke: nemzeti konzultáció

„Mit kíván a magyar nemzet?” Ez látható az ezernyolcszáznegyvennyolcas 12 pont elején vastag betűvel szedve. A 12 pontot a reformer politikusok (Ellenzéki Kör) állították össze, így lett az akkori tüntetők egyik fegyvere a Nemzeti Dal mellett.

Az emberből nagyon nehéz kiirtani a reményt. Ez az evolúció eredménye, mivel a véletlenek sorozatával kialakult sokfajta emberváltozat közt halálbiztosan volt remény nélküli típus, de az már rég kihalt.

Nagyvonalú és mind részleteiben, mind pedig összességében igen előremutató felajánlást tesz a fuhu.hu szerkesztősége. Tudjuk, hogy a nemzeti konzultáció nem csupán sikeres, de az ország jelene, valamint jövője szempontjából is létfontosságú.

Felmerült a nyilvánosságban a gondolat, hogy Orbán arra játszik elveszítse a következő választást. Nem hinném, hogy így lenne.

Ez a válasz látszólag megerősíti ezt a feltételezést.

Azért is siet, mert tisztában van vele, hogy a mai ellenzéki pártszövetség a közös indulással a kétharmados többségtől alighanem megfosztja a Fideszt.

Ismét offenzívába lendül.

A konzultáció, általános fogalma szerint, két vagy több, független és autonóm szereplő közötti önkéntes együttműködés, amelynek célja egymás véleményének, álláspontjának kölcsönös megismerése, befolyásolása; adott esetben közös vélemény kialakítása.

A kérdőívek szakmaiságát is sokan vitatják. Mivel az egyszerűen megfogalmazott, közérthető kérdések a legtöbb esetben kiölik az esetlegesen szükséges szakmai hátteret, mely a választók segítségére lehetne a felelős döntés meghozatalában.

A tematizálás

Néhány kérdés, néhány értelmezés

Ennek oka egyszerű, maga a kérdés megfogalmazásának módja logikus választ rejt magában.

A nemzeti konzultációkról általában, mire való, miért használják a politikában

Az adott politikai erő, jelen esetben a Fidesz-KDNP elsősorban a nemzeti értékek kifejezésére, szavazói mobilizálására és politikai témák kijelölésére alkalmazza a nemzeti konzultáció intézményét.

Az ellentétes politikai oldalak érvei a konzultáció mellett és ellen

Kormány oldalról a konzultáció melletti érvek általánosan a demokratikus elvekből vezethetők le.

A kérdőívekkel kapcsolatban fontos kiemelendő tény, hogy a nemzeti konzultációk erősítik az egyes jövőben érvényesíteni kívánt törvények és intézkedések legitimitását. A kormány könnyedén előhúzhatja a népakarat kártyáját amikor szükségesnek érzi.

A kormány a felsoroltak mellett gyakran érvel azzal, hogy a konzultációs kérdőívek fegyvertényezőt nyújtanak Brüsszellel, vagyis az Európai Unióval szemben.

Az ellenzék érvei a konzultáció ellen

Az időről időre kiküldött konzultációk költségei változók, azonban általában 200 millió és 1 milliárd forintnyi anyagi ráfordítás volt eddig a jellemző a már kiküldött konzultációk esetében.

A költségek több milliárd forintnyira duzzadtak 2010 óta. Az ellenzék feleslegesnek és drágának tarja a nemzeti konzultációkat. Elmondásuk szerint másra költenék a fentebb leírt közvagyont.

A tematizálás

A nemzeti konzultáció, mint eszköz tulajdonképpen egy kampányidőszakon kívül eső kampánytevékenységnek is megfeleltethető. Ezen okból kifolyólag fontos szerepet játszik a Fidesz-KDNP tematizáló tevékenységében.

Ezen folyamat, aktus végrehajtásában meghatározó szerepet játszanak a nemzeti konzultációk és az azokat hirdető televíziós csatornákon, rádióban, írott és elektronikus médiában megjelenő reklámok sokasága.

Néhány kérdés, néhány értelmezés

„Egyetért-e Ön azzal az alapértékkel, miszerint a gyermekeknek joguk van anyához és apához?”

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?”

Csak éppen a kommentárt tartom hamisnak: ebből arra következtetni, hogy „a magyar emberek” azt támogatják, amit a kormány mond és csinál.

Csak jelzem: ezért tartom tévesnek az olyan ellenzéki észrevételeket, hogy „nem erről” kellene nemzeti konzultációt folytatni, hogy ehelyett „igazi nemzeti konzultációt” kell tartani.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA