Erről beszélt az Alkotmányvédelmi hivatal egyik vezetője, aki elismerte: régebben azt hitték, hogy a Németország törvényeit semmibevevő neonáci szervezetnek maximum 10 ezer tagja lehet, ma a nemzetbiztonsági szolgálat már 15 ezer fölé becsüli a számukat.
Ráadásul közülük ezernek legális fegyverviselési engedélye van.
Mintegy 900-ra becsüli hivatal azt a kemény magot, amely valóban veszélyes lehet a német demokráciára.
A közvélemény akkor figyelt fel igazán erre a szervezetre, amikor tavaly egyik tagja fejbelőtt egy rendőrt legálisan tartott fegyverrel.
A neonáci szervezet azért nem ismeri el a német alkotmányt, mert számukra az 1937-es Németország létezik. 1945 óta Németország szerintük megszállt állam.
Nem mindenki neonáci a tagok közül, de igen sokan utálják a menekülteket. Németországban a legutóbbi választásokon jól szerepelt a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland, melynek vannak olyan aktivistái, akik a Reichsbürger tagjai. A párt különösen erős az egykori NDK-ban, ahol a második helyen végeztek.
Németországban az Alkotmányvédelmi hivatal feladata az, hogy figyelje a szélsőséges szervezeteket, melyek veszélyeztethetik a demokráciát. Nemrég a hadügyminiszter rendelt el vizsgálatot, mert
egyes laktanyákban a Wehrmachtot dicsőítő képeket tettek ki a katonák a szobájuk falára.
A hadügyminiszter nem hagyott kétséget afelől, hogy hasonló tendenciának nincsen helye a német fegyveres erőknél, melyek a demokráciát kell, hogy védelmezzék.
Erre figyelmeztet Németország külügyminisztere annak kapcsán, hogy az amerikai elnöknek a hét végéig kell nyilatkoznia arról, hogy az Iránnal megkötött nukleáris egyezmény megfelel-e az Egyesült Államok érdekeinek.
Ha az USA nemet mondana, akkor azzal forró konfliktus helyzet alakulna ki a térségben, amely amúgy sem nyugodt – hangsúlyozta Sigmar Gabriel. Németország külügyminisztere szerint Európának mindenképp egységesnek kell maradnia abban, hogy megtartsák az Iránnal megkötött nukleáris egyezményt. Hat nagyhatalom írta alá ezt az egyezményt: az USA, Oroszország, Kína, Nagy Britannia, Franciaország és Németország.
Sigmar Gabriel arról beszélt, hogy amennyiben Trump elutasítja az egyezményt, Oroszország és Kína karjaiba lökheti Iránt. Oroszország így is részt vesz Irán atomprogramjában és Szíriában együtt támogatják Bassár el-Aszad elnök rendszerét.
Óva inti Donald Trumpot az iráni nukleáris egyezmény elutasításától Cem Özdemir is. A török származású német politikus a zöldek pártjának vezetője, és a német sajtó szerint ő az első számú esélyes, hogy Németország következő külügyminisztere legyen, ha megalakul Angela Merkel új kormánya Berlinben.
50 millió eurós adócsalásért ítélték börtönre a német mesterkémet.
„Bonddal ellentétben én sohasem öltem, mert mindig a fejemet használtam!”
– nyilatkozta a Die Weltnek a 77 éves Werner Mauss. A kémet most kétéves felfüggesztett börtönre ítélte a bíróság, mert
több mint 50 millió eurót rejtett el off-shore számlákon
fordulatos pályafutása során.
Luxemburgban, Liechtensteinben és a Bahamákon voltak ezek a titkos számlák. A mesterkém azzal védekezett, hogy a számlákat még a titkosszolgálat hozta létre különböző akciók pénzelésére. Ezek közül egy párat el is mesélt a bíróságon. Például
azt állítja, ő akadályozta meg, hogy a maffia meggyilkolja a német pápát, XVI. Benedeket.
Ezenkívül saját állítása szerint gyakran közvetett Izrael, a Palesztin Felszabadítási Szervezet és a Hamász között. Az Iszlám Állammal szemben is hajtott végre akciókat, de ezeket nem részletezte – és arról sem beszélt, hogy mikor hajtotta volna végre ezeket az akciókat, tekintve, hogy a terrorszervezetet csak néhány éve hívják Iszlám Államnak, ő meg már 77 éves.
A bíró elismerte, hogy a német James Bond rendkívüli pályafutást produkált, de azt mondta, hogy
adót mindenkinek kell fizetnie Németországban.
Ezért két év felfüggesztett börtönre ítélte. Ezenkívül felszólította, hogy fizessen be 200 ezer eurót valamilyen jótékonysági alapra. Werner Mauss az ítélet után rögtön közölte: fellebbez. Úgy érzi, hogy nem követett el adócsalást.
A mesterkém a Panama-papírok áldozata lett: oknyomozó újságírók egy csapata rengeteg off-shore számlát kutatott fel. Érintett volt szinte az egész európai elit. Izlandon új kormányt kellett alakítani emiatt.
Közben a migráns kérdés továbbra is megosztja azokat a pártokat, melyekkel Angela Merkel együtt kíván kormányozni. A bajor CSU továbbra sem lelkesedik a migránsokért, és felső határt szeretne míg a potenciális koalíció liberális tagjai: a zöldek és a liberális párt ezt elutasítják.
Több mint ezer mecset tárja ki a kapuit azzal a jelszóval, hogy „jó közösség jobb társadalom”. A muzulmán közösség igyekszik, hogy megismertesse a szokásait a más vallású polgárokkal. Ez különösen most fontos amikor az iszlamista merényletek miatt felerősödtek az előítéletek a muzulmánokkal szemben. A választásokon a harmadik helyen végzett az Alternative für Deutschland párt, mely nyíltan az iszlám ellen agitál.
A mecsetekben ezen a napon mindenkit szívesen látnak.
Például katolikus apácák is ellátogatnak ilyenkor a mecsetekbe,
hogy megismerjék azt a vallást, melynek egyre több híve él Németországban.
Duisburgban van Németország legnagyobb mecsetje, melyet 2008-ban építettek. Itt idegenvezető várják az érdeklődőket, akiket bevezetnek nemcsak a mecsetbe, de az iszlám gondolkodás néhány részletébe is. Drezdában is nyitottak a mecsetek pedig ott a Pegida nevű szélsőjobb szervezet gyakran lép fel a muzulmánokkal szemben.
Általában megfigyelhető, hogy a muzulmán ellenesség jóval nagyobb az ország keleti felében, mely egykor az NDK volt.
Itt az Aktetnative für Deutschland a második helyen végzett a választásokon.
Közben a migráns kérdés továbbra is megosztja azokat a pártokat, melyekkel Angela Merkel együtt kíván kormányozni. A bajor CSU továbbra sem lelkesedik a migránsokért, és felső határt szeretne míg a potenciális koalíció liberális tagjai: a zöldek és a liberális párt ezt elutasítják. A sajtó szerint még hetekig elhúzódhat a kormányalakítás Németországban. Hollandiában hat hónapja tartottak választást, melyen a liberálisok legyőzték a szélsőjobb iszlám ellenes pártot, de kormányt alakítani azóta sem sikerült …
Soros. Botrányról botrányra botladozott. Gyomoridegtől fojtogatva. A létezés legfontosabb kérdése. 6 kilótól.
Jurák Kata a katalán népszavazásról a Pesti Srácokban
„A milliárdos tőzsdespekuláns évek óta bomlasztja a spanyolokat, 2014-ben például az ő támogatásával törtek ki az “idegengyűlölet és az euroszkepticizmus” elleni tüntetések az EP-választások előtti napon. Soros ideológiájához igen közel állnak a katalánok, akik nem rendelkeznek közös etnikai eredettel. 1950 és 1980 között közel 3 millió bevándorló érkezett és választotta lakhelyül Barcelona ipari vonzáskörzetét; igaz, ekkor külső tényezők is befolyásolták a folyamatot. A bevándorlással kapcsolatban kialakított integrációs politika segítette az autonómia megszilárdítását: a katalán nemzetet tágan értelmezik, így sikerült hatástalanítani a belső kohéziót gyengítő tényezőket.”
„A Soros által pénzelt szervezetek közül jó néhány fittyet hányva a törvényekre, jogállamiságra, agresszív, anarchista módszerekkel próbál érvényt szerezni akaratának. A “budapesti tavasz” tüntetésein pallérozódott olvasóink már tudják: az is a forgatókönyv része, hogy mindehhez középiskolásokat és egyetemistákat mozgósítanak. A múlt héten legalább tízezer középiskolás és egyetemista vonult utcára Barcelonában, hogy a madridi kormány szigorú fellépése ellen és a katalán függetlenség mellett demonstráljon.”
Az Origo Botka lemondásáról
„Botka László legnagyobb botrányát luxuséletmódja okozta. Miután lebuktatta a Ripost, bekerült a luxuskaróra és 300 négyzetméternyi telekrész is Botka Lászlónak, a szocialisták miniszterelnök-jelöltjének a javított vagyonbevallásába. A saját pártjában egy ideje „Rolex Lacinak” nevezett politikus a luxusautóját viszont még mindig nem vallotta be. Pedig ő az üzembentartó. Ezenkívül Botkának három lakó- és egy üdülőingatlanban van tulajdonrésze.”
„Olvasói vélemény” a 888-on Botkáról
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Botka László lemondott a miniszterelnök-jelölti pozíciójáról. Tudjuk, hallottuk, láttuk. A kamerák előtt toporogva, egyik lábáról a másikra állva, szorongva, elfogódottan, gyomoridegtől fojtogatva, remegve mondta mikrofonba, amit megírt előre magának a hétvégén.”
Bogár László Németországról a Magyar Hírlapban
„A német társadalom legsúlyosabb kihívása ugyanis az, hogy mindenféle értelemben elvesztve történelmi identitását, egyre kevésbé képes értelmezni saját létét. A fizikai élvezetek minél magasabb szintű kielégítésére alkalmas anyagi javak öncélú felhalmozása a létezés legfontosabb kérdésévé vált, akár azon az áron is, hogy ezzel hosszú távon önmagát számolja fel. A Replacement Migration című, 2000-ben napvilágot látó ENSZ-tanulmány már akkoriban leírta, hogy ha Németország azt akarja, hogy 2050-ben is legalább négy aktív kereső jusson egy időskorú (65 év feletti) eltartottra, és nem változtat saját reprodukcióján, akkor ehhez 1995 és 2050 között legalább 188 millió migránst kellene befogadnia.”
Uborkadiéta a Riposton
„Az uborka tökéletes választás egy diétához, mert nagyon kevés szénhidrátot tartalmaz, viszont tele van rostokkal, valamint a szervezet számára fontos vitaminokkal és nyomelemekkel. Ezt a diétát akár két hétig is csinálhatod, már ennyi idő alatt nagy változásokat érhetsz el. 6 kilótól is megszabadulhatsz, és még koplalnod sem kell, mert az uborka mellett (amit minden mennyiségben fogyaszthatsz) még sok finomságot is ehetsz. Karcsúsodj és méregteleníts ősszel ezzel a szuperhatékony programmal!”
Ezt állapította meg a Körber alapítvány vizsgálata. Ez az alapítvány a köztársasági elnök megbízásából kutatta a fiatalok történelmi tudatának alakulását Németországban.
A vizsgálat szerint később aztán javul a helyzet, mert a 17 éves diákok 71%-a már hallott a legnagyobb haláltáborról, ahol több mint egymillió embert gyilkoltak meg a nácik. Az áldozatok döntő többsége zsidó volt. A második világháború után Németországban tudatosan törekszenek arra, hogy szembe nézzenek a náci múlttal és erre neveljék a fiatal nemzedékeket is.
Erre nagy szükség is van, mert a legutóbbi választás megmutatta Németországban: a neonáci erők nem tűntek el.
Az Alternative für Deutschland párt a harmadik helyen végzett, soraiban neonáci csoportok is találhatók.
Gauland, a párt vezére igyekezett megnyugtatni a Németországban élő mintegy kétszázezres zsidó közösséget mondván, hogy ők elsősorban a muzulmán migránsok ellen lépnek fel. A zsidó közösség azonban attól tart, hogyha faji vagy vallási alapon támadnak egy társadalmi csoportot, akkor az hamarosan elvezethet az antiszemitizmus megerősödéséhez, melynek gyilkos hagyományai vannak Németországban.
Az, hogy Macron vízióval rendelkező, merész európai vezetőként mutatkozik meg – amit nem lehetett elmondani az utóbbi negyedszázad francia elnökeiről -, lehetővé teszi számára, hogy a liberális, progresszív szavazókhoz forduljon, akik valamelyest elfordultak néhány belpolitikai döntése miatt. Politico:
Emmanuel Macron keddi beszédével továbbra is az egyetlen európai nemzeti vezetőnek mutatkozott, aki meri védelmébe venni a további európai integrációt. Ambiciózus és részletes reformokat ismertetett, amelyeknek végrehajtása, mint mondta, a következő évtized javát igénybe veszik majd. A beszéd fő elemei:
(1) „Európa egy eszme. Lesz, aki azt mondja majd, hogy ez nem jó pillanat. De jó pillanat nem létezik” – mondta, mintegy a beszéd bírálóihoz szólva. Hangsúlyozta, hogy elképzeléseinek nem szabnak határt az Európa problémáitól távol álló ideálok. Leszögezte: Európának három fő problémakörrel kell szerinte foglalkozni: a szuverenitással, az evolúciója következő lépcsőjével, és a biztonsággal.
(2) Világossá tette, hogy azt akarja: Franciaország és Németország vezesse Európa nagy reformtörekvéseit, és ezzel újra kitette magát a bírálatnak, hogy elhanyagolja a kisebb országok érdekeit. Az aggodalmakat csak növelni fogja, hogy azt javasolta: a majdani Európai Bizottság létszámát az eddigi 28 helyett korlátozzák 15-ben. Macron azt az eszközt választotta Merkel kancellár meggyőzésére, hogy úgy mutatta be elképzeléseit, hogy csak javaslatok, amelyek további hosszas vitát igényelnek, de így is azt kockáztatja, hogy sokkot és szörnyülködést vált ki Berlinben, ahol úgy látják, hogy fiskális hanyagság uralkodik, és Párizs gyakran támaszkodik Berlin tartalékjaira. Az euró-övezet lett volna a tervek szerint a beszéd fő témája, de Macron végül mindössze annyit javasolt, hogy az övezetnek legyen közös költségvetése, és az indítványozott költségvetés, és a menetrend szerény, hosszú folyamatot jósol. Macronnak most fontosabb Berlin támogatása az egyéb nagy reformokban, mint az, hogy elfogadja az euró-övezettel kapcsolatos terveit.
(3) Macron konkrét javaslatokat akart tenni a nagy eszméi mellé, és ezért felsorolt számos új, régi és pusztán átfestett indítványt, egyebek között az európai hírszerző ügynökség alakításáról, és például a pénzügyi transzakció adóról – amely már korábban is felmerült, de aztán az ötlet elhalt. A veszély ebben az, hogy az ennyire részletes javaslatok körül a brexit után maradó 27 tagállam között végtelen és parttalan vitákhoz vezetnek majd. A beszéd meglepő módon nem állított fel fontossági sorrendet a sok különféle projekt között.
(4) Megismételte a „kétsebességes Európára” vonatkozó, sokat bírált elképzeléseit, de ezeket igyekezett kedvező színben feltüntetni azzal, hogy az „erős és hatékony” belső kör kiépítéséből hasznot húznak majd azok is, akik csak később csatlakozhatnak hozzá. Macron olyan helyzetbe hozta magát, hogy kénytelen előre menni. ez azonban nem lehet érvényesíthető az euró-övezet reformjára, amely pedig kétségtelenül az EU körüli – és a Németországgal folytatott – vita központjában áll majd a következő időszakban.
Az euró-övezet nem lehet többsebességes, és ez korlátozza a Macron ajánlotta rugalmasság lehetőségeit. A jelek szerint a francia elnök az euró-övezetet érti a belső körön. Mégis, az EU-t ható motorként megújuló francia-német partnerségben azonban a többi állam újabb kísérletet láthat aggályai ignorálására, és ez Macron nagy terveinek akadályává válhat.
(5) Macron felhasználta az alkalmat arra, hogy visszatérjen a benne rejlő szocialistához. Egyes kitételei például a szociális dömping elleni védelemről úgy hangzottak, mintha egyenesen egy európai középbal szocialista párt programjából vette volna át.
Az, hogy Macron vízióval rendelkező, merész európai vezetőként mutatkozik meg – amit nem lehetett elmondani az utóbbi negyedszázad francia elnökeiről -, lehetővé teszi számára, hogy a liberális, progresszív szavazókhoz forduljon, akik valamelyest elfordultak néhány belpolitikai döntése miatt. Az elnök kénytelen előre menni, mivel hazai és nemzetközi jó hírét elsöprő európai reformterveire tette fel. Azt mondta: „Nincsenek vörös vonalaim, csak látóhatáraim vannak”.
A Nyugat és a Kelet közötti szakadékot jelzi a szélsőjobboldali, populista pártok erősödése, például az, hogy az Alternative für Deutschland (AfD) bekerült a német parlamentbe – ezt mondta Daniel Dettling, a német re:publik – Institut für Zukunftspolitik nevű, pártoktól független német elemzőintézet vezetője a FüHünek. Szerinte a hagyományos pártoknak üzentek a szavazók. Arról is beszélt, hogy a magyar-német viszonyban semmilyen változást nem okoz a választás, mert Németországban „senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.” Daniel Dettlinggel egy varsói konferencián beszélgettünk.
Daniel Dettling
Annak, hogy egy szélsőjobboldali-populista párt a harmadik helyet szerezte meg a választáson, milyen következményei vannak a német politikai életre?
Az biztos, hogy a politikai rendszer és általában a napi politika sokkal bonyolultabb lesz. A két nagy párt sokat veszített, ketten együtt majdnem 14 százalékot. Nem is folytatják a közös kormányzást, vagyis egy nagyobb, szélesebb körű koalícióra van szükség, a kereszténydemokraták mellett a liberálisok és a zöldek együttműködésével – ez lehet a Jamaica, a pártok színeire utalva.
A probléma az, hogy
a liberálisok és a zöldek eléggé ellentétes dolgokat gondolnak
sok mindenről. Az FDP a liberális gazdaságpolitikában hisz, a zöldek inkább baloldaliak, és természetesen fontos nekik a környezetvédelem. Ugyanakkor a vezetőik ismerik egymást, mondhatni, barátok, ezért én optimista vagyok, hogy a koalíció kitart a következő négy évben.
Ami még fontos, hogy a nagy pártok megijedtek, mondhatni, riadókészültségben vannak a populista szélsőjobboldal miatt. Főleg a CSU, a CDU bajor testvérpártja. A pártelnök, Horst Seehofer, az Önök miniszterelnökének, Orbán Viktornak nagy barátja, különösen ideges, hiszen eddig mindig 50 százalék fölötti, vagy akörüli eredményt ért el, most meg 38-at, vagyis rengeteget veszített. Így viszont a CSU akár az instabil faktor is lehet, mert jövőre tartományi választások lesznek, ezért nem valószínű, hogy aktívan részt akarnak venni a kormányzásban.
Az biztos, hogy ez egy érdekes időszak Németországban.
Nem vagyunk ahhoz szokva, hogy szélsőjobboldali populisták üljenek a parlamentben, hiszen ez most először fordul elő a második világháború óta. Egyébként főleg Keleten szavaztak rájuk sokan, a volt NDK-ban ők lettek a második legnagyobb erő. Ez is jelzi, mekkora a szakadék Kelet és Nyugat között.
Populista, illetve szélsőséges pártoknál gyakran tapasztalható, hogy ahogy nőnek, úgy erősödnek a párton belüli törésvonalak is. Az AfD esetében Frauke Petry társelnök már be is jelentette, hogy ő nem ül be a frakcióba. Várható esetleg az ellentétek további éleződése, esetleg egy pártszakadás is?
Baden-Württembergben ez már meg is történt, az ottani tartományi parlamentben már két frakciójuk van.
Két irányzat van a párton belül: az agresszív, idegengyűlölő, illetve a valamivel nyitottabb, pragmatikusabb, kevésbé ideológiai alapokon álló.
Az nyitott kérdés egyelőre, hogy ezek az ellentétek párton belüli szakadáshoz vezetnek-e, vagy elintézik párton belül.
Az viszont biztos, hogy a szavazókat nem érdekelték az ilyen belső konfliktusok, hanem figyelmeztetni akarták a nagy pártokat. Úgy is mondhatjuk: sárga lapot kaptak a hagyományos pártok. Az emberek azt akarják, hogy a pártok oldják meg a problémákat, többek között a bevándorlás kérdését. Ez lesz szerintem az egyik legnagyobb kihívás: meg kellene alkotni az új, bevándorlásról szóló törvényt.
Ilyen most ugyanis nincs Németországban.
A hatóságon múlik, hogy befogadják-e egy menedékkérő kérelmét, vagy nem. Ha elutasítják, akkor ugye vissza kellene küldeni oda, ahonnan jött, de ha mondjuk nincs útlevele, akkor ez már nem megy. Szükség lenne tehát egy modern bevándorlási törvényre, ki kellene mondani, ki az, aki jöhet, és ki az, aki nem.
Az új politikai helyzet hogyan befolyásolhatja az Európai Unió jövőjét?
Én azt gondolom, hogy ez egy lehetőség az Európai Uniónak. Franciaországban ugye Emmanuel Macront választották elnöknek, aki nagyon EU-párti, erősebb, egységesebb uniót akar. Angela Merkel pedig nagyon pragmatikus,
ő képes arra, hogy létrehozza a francia-német alkut,
amelyet remélhetőleg aztán a keleti államok is követnek majd. Kialakulhat egyfajta egyensúly: Franciaország lesz a változások motorja, Németország meg megvalósíthatóvá alakítja őket.
Ami biztos: az egyik fő kompromisszumnak annak kell lennie, hogy Németországnak az eddiginél több pénzt kell áldoznia az EU-ra. Az alternatíva ugyanis még többe kerülne. És ha ezt nem tesszük meg, akkor a populisták is folyamatosan ki tudják majd használni például a görögök nehéz helyzetét.
Átfogó, fenntartható reformokra van szükség,
amelyeket az EU többi tagállama is elfogad.
Az elmúlt időszakot valamilyen szinten tekinthetjük a jobboldali populizmus és a szélsőjobboldal sikertörténetének. Most ugye az AfD bekerült a német parlamentbe, Franciaországban Marine Le Pen ugyan nem nyerte meg a választást, de ott volt a második fordulóban, és akkor még nem beszéltünk például Lengyelországról vagy Magyarországról. Mi az ilyen pártok sikerének a titka?
Sok mindenből tudnak profitálni. Ilyen többek között a továbbra is meglévő ellentét a „Kelet” és a „Nyugat” között. Kihasználják a globalizáció veszteseit. Sokan kulturálisan érzik magukat vesztesnek, az üzeneteik nekik is szólnak. Nem mindenki van arról meggyőződve, hogy a jövő, amerre tartunk, jobb lesz, nem értik, hogy miért jó, ha a nők dolgoznak, jogokat kapnak a melegek, vagy befogadjuk a bevándorlókat.
Ezt ugyanis senki nem magyarázta el nekik.
Sokan azért ellenzik az ilyen újdonságokat, mert nem értik, hogy szükség van például a bevándorlásra, mert öregszik a társadalmunk és egyre kevesebben dolgoznak. Bizonyos területeken munkaerőhiány van.
Sokáig erről nem beszélt senki, csak a szélsőjobboldal. És az ő üzenetük egyszerű:
„Mi majd megoldjuk a problémát,
megvédjük a régi világot, a régi értékeket.” Nagyon fontos a nyelvezet, amit használnak. A tényeket is mindig értelmezik, körítést adnak hozzájuk, az érzelmekre akarnak hatni.
És persze nagyon komolyan hozzájárul a sikerükhöz az is, hogy sokan csalódtak a hagyományos pártokban.
Daniel Dettling
A múltban azt lehetett látni, hogy egy-egy politikai ideológia, irányzat megerősödése ideiglenes volt, utána mindig egy másik kerekedett felül. Várható most is majd valamikor egy liberális fellendülés?
Ha úgy vesszük, Németországban már meg is van ennek a jele: az FDP megduplázta szavazatainak számát. De fontos megjegyezni, hogy korábban ők ultraliberálisok, vagy neoliberálisok voltak, de a kudarcok után megtanulták, hogy változtatni kell. Most már elfogadják, hogy nem lehet mindent a piacra bízni, a problémák megoldásához az államra, még a bürokratákra is szükség van.
Egyelőre a tanulási folyamat közepén vannak, de ha nem lesznek sikeresebbek, az csak a szélsőjobbnak jó. Egyébként Németországban pont ez az aggodalom tarthatja össze a koalíciót.
Várható-e változás a magyar-német viszonyban a választások után?
Semmi nem fog változni. A magyar pozíció Németországban eléggé elszigetelt, legalábbis Bajorországon kívül.
„Senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.”
Sőt, sokan aggódnak miattuk.
De azért én optimista vagyok, hogy javulni fog az EU és a magyarok, vagy épp a lengyelek viszonya. Egy dolgot ugyanis mindenkinek meg kell érteni: ezeknek az országoknak időre van szükségük. Szeretnek kicsit kívülállónak lenni, megmutatni, hogy mások, mint a többiek. Érzékenynek kell lenni a többieknek arra, hogy a félelmek itt nagyobbak, mint máshol. És afelől pedig nyugodtak maradhatunk:
Marad Angela Merkel kancellár, a kereszténydemokraták megőrizték vezető szerepüket a vasárnapi németországi parlamenti választásokon, de sok százezren elpártoltak a párttól. Sokan az újonnan bejutó, s rögtön harmadik erővé váló szélsőjobb AfD-re voksoltak – nem véletlenül mondta Merkel a választás éjszakáján, hogy politikájával mindent megtesz majd a most AfD-hez pártoltak visszacsábításáért. Már éjjel voltak tüntetések. Kemények lesznek a koalíciós egyezkedések.
Hajnalra meglettek a vasárnapi németországi parlamenti választások eredményei.
A szavazatok 33 százalékát az Angela Merkel kancellár vezette CDU/CSU jobbközép
pártszövetség szerezte meg, s ezzel a hányaddal a legtöbb helyhez jutott a Bundestagban. A pártszövetség a II. Világháború utáni első választások óta nem ért el ilyen rossz eredményt. Merkel is elismerte, hogy jobbra számított, s a közvéleménykutatások is jobb eredményt vetítettek előre, igaz, az utolsó napokban már csökkenő támogatottságot mértek a kancellár pártjának.
Második a Szociáldemokrata Párt (SPD), amely 20,5 százalékos voksaránnyal történelmi
mélypontra süllyedt. Máris jelezték, hogy nem kívánnak visszamenni a koalícióba, ezentúl ellenzékből politizálnak majd.
A harmadik helyen a szélsőjobbnak tartott – s első megnyilvánulásai után méltán – a
bevándorlás ellenes Alternatíva Németországnak (AfD) végzett 12,6 százalékkal.
A bevándorlás- és muszlimellenes párt eredményének a hírére tüntetők kezdtek el spontán gyülekezni Belrinben, az AfD székházánál, voltak tiltakozások Frankfurtban és Kölnben is.
Visszatért – négy év kihagyás után – a parlamentbe a Szabad Demokrata Párt (FDP) 10,7
százalékos eredménnyel. Az SPD-től balra álló Baloldal (Die Linke) a szavazatok 9,2 százalékát kapta, a Zöldeknek pedig 8,9 százalék jutott.
A legvalószínűbb forgatókönyvnek elemzők és szakértők azt tartják, hogy úgynevezett Jamaica koalíció jön létre – Németországban a pártoknak színük van, s a reálisnak tartott CDU/CSU-FDP-Zöldek színeiból áll össze a fekete-sárga-zöld „zászló”.
Egy kettős állampolgársággal rendelkező szíriai házaspár ügyének tárgyalása kezdődött meg az európai bíróság előtt. Mind a férj, mind pedig az asszony szíriai-német állampolgár. Házasságot még Szíriában kötöttek és ott is váltak el. A válást Latakiaban mondta ki a saria bíróság.
Mohamed próféta ősi törvénye előnyben részesíti a férfiakat. Az asszony Szíriában elismerte, hogy az a 20 ezer dollár, amit kapott a férjétől, teljes mértékben megfelel az igényeinek és nincsen más jogi követelése.
Aztán mindketten Németországba érkeztek, ahol megszerezték az állampolgárságot is. A férj a müncheni bíróságon is el kívánta ismertetni a válás tényét, de az asszony ott már nem fogadta el a 20 ezer dollárt. Mondván a saria szerint a nő hátrányos helyzetben van, vagyis neki Németországban több jár! A kacifántos ügy a fellebbezések miatt az európai bíróság elé került. Az ottani főügyész szerint a házasság kizárólag két ember ügye, és abba az államnak vagy a vallásnak jogi értelemben nincs beleszólása. Csakhogy ez a kérdés magában az EU-ban is rendezetlen. Néhány tagállam – köztük Németország, Ausztria és Magyarország – elfogadta a Róma III megállapodást, mely egységes európai szabályozást ír elő. Ezért került az ügy az európai bíróság elé. Döntését sok Európában élő muzulmán család kíséri figyelemmel hiszen Mohamed próféta ősi törvénye, a saria még nagyon sok államban szabályozza a házasságot és a válást. A külföldön kötött saria szerinti házasságot és válást el kell-e ismerni Európában, és ha igen, akkor hogyan ? Elvben a fogadó állam jogrendje az irányadó, de ilyen esetekre nem mindenütt volt felkészülve a jogalkotás. Ezért az európai bíróságon a sor, hogy kimondja: a külföldön kimondott saria válás mennyiben érvényes az EU határain belül ?!…
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
