NATO Archives » Oldal 28 a 33-ből » Független Hírügynökség

Stoltenberg a NATO-ra bízná Európa védelmét

FüHü

-

2018-11-13

Stoltenberg a NATO-ra bízná Európa védelmét

A NATO főtitkár ezzel Macron francia elnök javaslatát torpedózta meg, mely közös európai hadsereget kívánna létrehozni, hogy adott esetben az Egyesült Államokkal szemben is megvédhesse Európát.

Stoltenberg szerint a NATO-t kell megerősíteni, hogy képes legyen Európa védelmére. A Macron féle elkezdés úgy férne ebbe bele, hogy a közös hadsereg a NATO európai ereje lenne.Jens Stoltenberg, aki a német közszolgálati portálnak, a Deutsche Wellenek nyilatkozott, felhívta a figyelmet az orosz fenyegetésre. Elmondta, hogy az oroszok a maguk SSC 8-as programjával megsértették az INF egyezményt, melyet még Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov írt alá a hidegháború végén.

Az oroszok arra hivatkoznak, hogy a közepes hatótávolságú rakétáik nem érik el az Európai Unió központi részeit, de ez nem igaz.

A kalinyingrádi terület ugyanis jóval közelebb van Európa közepéhez mint Oroszország nagyrésze vagyis a veszély fennáll, ha az oroszok ezeket a rakétákat oda telepítik. Trump felmondta az INF egyezményt míg az európai szövetségesek többsége tárgyalni kíván erről a problémáról Putyin orosz elnökkel.

A NATO nemrég nagyszabású hadgyakorlatot tartott Skandináviában 50 ezer katona részvételével. Ezalatt az idő alatt az oroszok megzavarták a norvég és a finn GPS rendszereket. Mindkét állam tiltakozott emiatt Moszkvánál, amely természetesen mindent cáfolt. Putyin elnök nemrég Párizsban cserélt eszmét Donald Trumppal és Emmauel Macronnal, legközelebb pedig november végén Argentínában találkoznak a nagyhatalmak vezetői a G 20 csúcson, ahol gazdasági és stratégiai problémákról egyaránt szó eshet.

A NATO már nem hisz Budapestnek

FüHü

-

2018-10-24

0

Orbán külpolitikai stratégiája és a Moszkva által beépített emberek miatt van azután az, hogy a NATO láthatólag elzárja az információkat a magyar partnerek elől. A nyugati kollégák legfeljebb terrorgyanú esetén kaphatóak az együttműködésre. Úgy gondolják, hogy ismereteik a magyarokon keresztül eljutnak az oroszokhoz.

A magyar kormány ugyan nyitott Kelet felé, ám az országban még mindig az egykori szovjet titkosszolgálat diktálja a tempót, és a rendszer ismételt feudalizálásában csupán egy szűk politikai kör érdekelt. Így ítéli meg a helyzetet Káncz Csaba, független elemző. A Der Standardban írt vendégkommentárja szerint a Nyugat pontosan érzékeli, hogy a magyar vezetés nem a jogállam és az átláthatóság, hanem a Közép-Ázsiában honos viszonyok felé navigál. A hatalom gyakorlásának technikája és a jogállamról alkotott felfogás mind inkább közeledik ahhoz, ami Törökországban, Oroszországban és Azerbajdzsánban van. Orbán még mindig nem árulta el a népnek, hogy milyen messzire akar elmenni a Moszkva felé vezető úton.

Nem hallani a keleti üzleti stratégiáról sem, pedig arra hatalmas pénzek mentek el, noha az ötlet eleve halva született. A letelepedési kötvények szintén közelebb viszik az országot Közép-Ázsiához. És itt érdemes egy pillantást vetni az egykori szovjet titkos szolgákra, a szilovikokra, akik még mindig meghatározónak számítanak mind az orosz, mind a magyar politikában. Egyik képviselőjük lett nemrégiben a magyar hírszerzés főnöke, noha 30 éve Bonnban kémkedett a Szovjetunió javára. Orbán külpolitikai stratégiája és a Moszkva által beépített emberek miatt van azután az, hogy a NATO láthatólag elzárja az információkat a magyar partnerek elől. A nyugati kollégák legfeljebb terrorgyanú esetén kaphatóak az együttműködésre. Úgy gondolják, hogy ismereteik a magyarokon keresztül eljutnak az oroszokhoz.

Hogyan bánjunk a diktátorokkal?

FüHü

-

2018-10-16

0

Napjainkban Amerika úgy gondolja, hogy nem szakíthat sok tekintélyelvű szövetségesével, mert pl. ha befagyasztja a viszonyt pl. Budapesttel, az erkölcsileg rendben van, viszont csak több lehetőséghez juttatná az orosz mesterkedést a NATO keleti szárnyán.

Hogy egy szaúdi újságíró eltűnt Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán, annak rá kellene ébresztenie az Egyesült Államokat, hogy új módon kellene viszonyulnia a diktátorokhoz, akik között a Bloomberg elemzése szerint ott van Orbán Viktor is.

A kommentár az eset kapcsán azt emeli ki, hogy vannak hátulütői az együttműködésnek, ha a másik oldalon olyan országok találhatóak, amelyek elnyomják a demokráciát és az emberi jogokat. Az illiberális és demokráciaellenes gyakorlat már olyan fontos NATO-államokban is gyökeret vert, mint Magyarország, Törökország és Lengyelország. Hogy féken tartsák ezeket a baráti autokratákat szerte a világban, azt csak megnehezíti az orosz, kínai és iráni geopolitikai revizionizmus újbóli felbukkanása.

Mert cselekedhet ugyan a magyar, lengyel, török és a szaúdi kormány sorozatban mélyen elítélendő módon, csak éppen országaik kulcsfontosságú helyeken vannak a geopolitikai versengés szempontjából.

Napjainkban Amerika úgy gondolja, hogy nem szakíthat sok tekintélyelvű szövetségesével, mert pl. ha befagyasztja a viszonyt pl. Budapesttel, az erkölcsileg rendben van, de csak több lehetőséghez juttatná az orosz mesterkedést a NATO keleti szárnyán. De semmiképpen sem szabadna zöld jelzést adnia az emberi jogok és a jogállam megsértéséhez, mert az csak további törvénytelenségekre sarkall.

Egyben kikezdi az USA erkölcsi tekintélyét és ideológiai vonzerőt képez Washington barátai és vetélytársai között, lásd a szívélyes viszonyt Putyin és a magyar erős ember, Orbán között. Ezért az Egyesült Államoknak arányos, de érzékeny válaszlépéseket kell tennie, ideértve pl. hogy kizárják a NATO-gyakorlatokból a kvázi-autoriter Magyarországot, és hogy az elnök szólaljon meg erőteljesen az elnyomás ellen. A kétoldalú kapcsolatokban csendesen, de következetesen kell képviselnie az alapvető emberi jogok betartásának fontosságát. Lengyelország esetében még keményebben kell fellépni, mert az csak Kínával tud szorosabb kapcsolatot kialakítani válaszként.

Az viszont semmiképpen sem teheti meg, hogy azt sugallja: jóváhagyja az illiberális politikát, vagy egyszerűen nem vesz tudomást arról. Ám Trump pontosan ezt csinálja. Hogy kiállt az eltűnt szaúdi újságíró ügyében, az jó jel. Az viszont nem sok jót vetít előre, hogy még csak megfontolni sem hajlandó az amerikai fegyvereladások korlátozását a királyságnak. Nem kérdés: nehéz pontosan belőni, miként kell viszonyulni a baráti diktátorokhoz. Ám ha az USA meg sem próbálja, az lejáratja az eszményeit és az érdekeit.

Bloomberg/Szelestey Lajos

Hitler bajusz és karlendítés a Vörös téren

Kardos Ernő

-

2018-10-01

0

Hitler bajusz és karlendítés a Vörös téren

Időnként szélsőjobboldali, fasiszta csoportok tüntetnek Moszkvában, és horogkereszttel valamint Heil Hitler köszönéssel masíroznak. Az hír azért is megdöbbentő, mert a második világháborúban az orosz főváros szenvedett leginkább a náci hadsereg rémtetteitől. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Krausz Tamás történész viszont azt mondja, hogy Oroszországban nem a nácik, hanem az új szélsőjobboldal a demokrácia legnagyobb ellenfele. Az egyetemi tanár szerint a populizmus számolta fel a demokráciát Magyarországon és Lengyelországban is. Ugyanakkor Krausz felhívja a figyelmet arra, hogy a civilizált világ által támogatott Ukrajna hadseregében az újfasiszták meghonosították a náci köszönést.

A világ elképedve hallja, hogy Moszkvában fasiszta csoportok, horogkereszttel és karlendítő Heil Hitler köszönéssel masíroznak. A náci vezér tényleg belopta magát az orosz lelkekbe?

Ezek hatásvadász hírek, amelyek legfeljebb néhány lökött különcről szólnak. A nácizmusnak valójában nincs tömegbázisa Oroszországban. Egy olyan országban, amely a legitimitását a Hitler elleni, 27 millió áldozatot követelő Nagy Honvédő Háborúból meríti, ott a nácizmusnak nem is lehet táptalaja. A hírekben szereplő figurák legfeljebb lázadásból, figyelemfelkeltésből öltik magukra az oroszok számára rendkívüli módon ellenszenves jelmezt, néhányan náci kollaboránsok leszármazottai. Ráadásul ezeket a figurákat bármely pillanatban elviheti a rendőrség, mert megnyilvánulásaikat a törvény is tiltja. Ha az orosz szélsőjobb csak ezekből a nácikból állna, akkor a szélsőjobboldal nem lenne veszélyes Oroszországban.

Mindez annyira közismert, hogy tényleg teljesen érthetetlen, hogy egy ilyen országban mégis megjelenhet a Hitler kultusz. Mi a magyarázata?

Ez a jelenség Európa keleti felén szinte mindenütt feltűnik a rendszerváltás óta, de a térségünkben ma már nem a nácizmusnak van hagyománya. Az orosz nácik olyan mértékben perifériális jelenségnek számítanak, hogy ha csak ez a veszély létezne, akkor ennél a pontnál lényegében abba is hagyhatnánk az interjút.

Az előbb mégis azt mondta, hogy van szélsőjobboldali veszély az oroszoknál is.

Persze, mert az etno-nacionalista szélsőjobboldali felbuzdulás, amely kiindulópontként az orosz nemzet felsőbbrendűségét fogalmazza meg más nemzetiségekkel szemben, szociális mozgalom helyett kirekesztő, imperiális célokat tűznek napirendre visszafordulva a távoli múlthoz. Egy ilyen típusú jobboldalnak kétség kívül van társadalmi felhajtóereje.

A hitlerista jelenségeknek sokkal erőteljesebb hatása van azokban az országokban, amelyek a két világháború között, illetve a világháború idején szövetségben álltak a náci Németországgal. Ide sorolható Magyarország is, ahol az elmúlt évtizedekben találkoztunk szélsőjobboldali megnyilvánulásokkal, hivatalos rangra emelt Horthy-kultusszal. De a többi Kelet-európai országban is érzékelhetőek ezek a náci hatások, ilyen szélsőségek még Lengyelországban is felbukkannak, a Baltikumban rég óta, Lettországban például a Waffen SS minden évben összejön, és legális gyűlést tarthat. Ez Oroszországban elő nem fordulhatna, viszont ez a jellemző a „Majdan” Ukrajnájában is, Bandera és az Ukrán Felkelő Hadsereg, amely részt vett lengyelek, szovjetek és speciálisan a zsidók kiirtásában, a nemzeti függetlenség kultikus elemévé váltak.

Ukrajnában több szélsőséges nacionalista szervezet is akad, köztük fegyveresek, melynek tagjai nem egyszer halálos áldozatokkal járó brutális akciót indítottak ukrán állampolgárok, romák ellen.

Valóban sokféle szélsőjobboldali alakulat létezik, de elsősorban azt érdemes vizsgálni, hogy az ukrán nemzetállam, amely az egykori szovjet és a mai orosz hatalommal szemben fogalmazza meg magát, ebben talál magának gyökeret, mint pro-fasiszta, vagy pro-náci hagyomány. Ilyen két meghatározó súlyú formáció, az Ukrán Nacionalisták Szervezete és az Ukrán Felkelő Hadsereg, mindkét alakulat a fennálló hatalom része.

Ezek harci különítmények, amelyek véres akciókat, leszámolásokat hajtanak végre. Mi a gyökere ezeknek a szervezeteknek?

Az fontos, hogy mindkét említett szervezet része a hatalomnak. Miközben az ukránok náci német támogatással a Vörös Hadsereg ellen harcoltak a második világháborúban. Az ukrán Andrijovics Bandera, és Roman Suhevics a Waffen SS és a Gestapó oldalán a Szovjetunió ellen harcolt. Ez a két embert 2014 után, a kijevi Majdani fordulat után létrejövő új hatalom nemzeti hősökké kiáltotta ki. Miközben lerombolták a Vörös Hadsereg számos emlékhelyét, s az addig becsben tartott szovjet szobrokat is ledöntötték.

Ezt a szélsőjobboldali szervezetet biztos nem Moszkvából finanszírozzák, de ma tartja magát az a vélemény, mely szerint az európai szélsőségeket viszont az oroszok pénzelik. Ön szerint is így van?

Feltehetően dotálnak olyan csoportosulásokat, amelyek fellépnek a ruszofób, oroszellenes erőkkel szemben. Akkor is támogatják ezeket, ha azok a politikai szélsőjobbot, vagy ha a szélsőbaloldalt képviselik.

Ezzel nem gyengítik az Európai Uniós országokat, illetve az Egyesült Államokat?

De igen, mert elsősorban az oroszok elszigetelődését, izolációját igyekeznek megakadályozni, gondolok itt mindenekelőtt az amerikai-európai szankciós politikára is. Ennél sokkal nagyobb veszélynek látom, hogy a nyugati polgári demokráciák, mindenekelőtt az Egyesült Államok és az Európai Unió az oroszokkal szemben pénzzel, fegyverrel, politikai eszközökkel támogat egy pro-náci rezsimet Ukrajnában azzal a céllal, hogy kiterjeszthessék a NATO ellenőrzését Oroszország határaiig. Mindeközben az ukrán rezsim demokratikus zászló adja el szélsőségesen antidemokratikus portékáját. Ukrajnában a hatalom betiltja az európai nyelvek – így a magyar, a román, a lengyel, a bolgár, de persze mindenekelőtt az orosz – oktatását is az iskolákban. Tehát egynemzetiségű állam kialakítására törekednek az ukránok, ami botrány az Európai Unió által hirdetett értékek szempontjából, hiszen Ukrajna egy soknemzetiségű ország. Mégis az ukrán „etnikum” adja az oligarchikus állam legitimitását az etno-nacionalizmus szellemében.

Ez pontosan mit jelent?

Azt, hogy az ukrán nemzetet a többiek fölé helyezi. A többi nemzetiség pedig vagy megszokik, vagy megszökik…

Ez lehet az alapja annak is, hogy ukrán nacionalisták tüntettek Magyarország beregszászi konzulátusa előtt, követleve a képviselet kiutasítását, mert szerintük az az „ukrán ellenes politikai eszközévé vált”. Éleződik a helyzet?

Feltétlen, bár azt nem állítom, hogy a magyar kormány intézkedéseinek nincsenek nacionalista megfontolásai, de a magyar ott egy 150 ezres kisebbség, amely több generáció, tehát évszázadok óta él „Ukrajnában”. Emiatt aztán feltétlen joga, hogy az általános iskolában magyar nyelven tanulhasson. A nyelvi, kulturális korlátozás elfogadhatatlan, hisz ezzel minden érintett nemzet jogait sértik. A közelmúltban járt Magyarországon egy ukrán emberi jogi mozgalom, amelynek tagjai elmondták, hogy Ukrajnában hogyan korlátozzák az emberi jogokat. Úgy fogalmaztak, hogy ez a berendezkedés egy pro-náci rezsim, amely speciálisan az ukrán fasiszta hagyományokra épít. Parasenko elnök meghonosította a náci köszönést az ukrán hadseregben, továbbá: nemzeti hősökké avatták az ukrán fasiszta hagyomány két említett figuráját.

Az persze szintén igaz, hogy felvételek igyekeztek igazolni, hogy a magyar konzulátus megsértette az ukrán törvényeket. A helyben élő magyarokat próbálták eligazítani, hogy mikor érdemes elővenni a magyar, mikor az ukrán útlevelet. Miközben a kettős állampolgárságot az ukránok tiltják.

Ha Ukrajna tényleg be akar lépni az Európai Unióba, el kell fogadja a kettős állampolgárság tényét, hiszen a kettős állampolgárság legitim az Európai Unióban, de néhány helyen valóban tiltják. Ezt viszont illik figyelembe vennie az ukrán politikát bírálóknak. Persze, ne felejtsük el, hogy az ukrán parlamentben, a Radában sok kettős állampolgár ül.

Az igaz, hogy Ukrajnában a politikai szereplők időlegesen tudomásul veszik, hogy nincs demokrácia?

Ez nem kérdés, hisz Ukrajnában nincs demokrácia, betiltották a kommunista pártot, Kelet-Ukrajnában úgyszólván népirtás zajlott le, tízezer civilt gyilkoltak meg, ami csak diktatórikus rendszerben fordulhat elő. Van ugyan parlament, ellenzék és választás, tehát formai értelemben a demokrácia csaknem minden kelléke megvan, de egyik sem úgy működik, ahogy kellene.

A kommunista pártot nem az orosz-barátság miatt tiltották be?

De, részben ezért, mert az ukrán fasizmus attól félt, hogy a kommunisták nyitva hagyják a kapukat a szovjet és az orosz kulturális hagyományok és befolyás előtt. De a lényeg, hogy azzal az illúzióval feltétlen le kell számolni, hogy ebben a térségben nyugati típusú demokráciát lehet építeni. Ez ugyanis nem elhatározás kérdése, hiszen ahol felülről kinevezett oligarchikus tőkéscsoportok gyakorolják a hatalmat, s nincs demokratikus burzsoázia, ott csak oligarchikus rendszert lehet létrehozni. Polgári demokráciát csak demokratikus polgársággal lehet létrehozni, de ilyen nincs Ukrajnában, de nincs a balti államokban vagy Lengyelországban, sőt, Magyarországon sem. Az Orbán-rendszer is erre a két világháború közötti politikai, kulturális hagyományra épít, ezért nem tud másként cselekedni.

Nálunk azért már volt polgári demokrácia, csak mára sikerült felszámolni. Talán a hagyományai nem elég erősek, de vannak olyan vélemények, hogy az orosz politika is megpróbál befolyást szerezni, s destabilizálni a térségben. Mit szól ehhez?

Ez szamárság! Természetesen minden gazdasági együttműködésnek vannak politikai konzekvenciái; aki fizet, az petyegtet. Természetesen a gazdasági együttműködésnek van politikai jelentősége és hatása. Ez a befolyásszerzés minden nagyhatalom geostratégiájának része. De ha azt mondaná bárki, hogy ez ott végződik, hogy Magyarország kilép az Unióból, amit az oroszok megfinanszíroznak, akkor az vicces tévedés. Nincs erre elég pénze az oroszoknak, s azt sem hiszem, hogy destabilizálni tudják egész Európát. A Szovjetunió a világ termelésének 12 százalékát adta, Oroszország már csak a 2 százalékát! Így aztán teljesen felesleges monomániásan az orosz befolyásról beszélni, az oroszokkal ijesztgetni, beszéljenek inkább ennél fontosabb dolgokról: pl. a társadalmi és kulturális egyenlőtlenségekről.

Ami pedig a náci szélsőségeket illeti: ez ma már pusztán rendőri ügy. A legtöbb helyen törvény tiltja a jelenlétüket. Az új szélsőjobboldal populista, tekintélyelvű, egyszerre antiszemita, iszlamofób idegengyűlölő, amely autoriter rendszerek szolgálatában áll. Ez van Magyarországon, Lengyelországban. Ez az új szélsőjobboldal, amely felszámolta a polgári demokráciát. Tehát ez az új szélsőjobboldal, nem pedig a nácik, a demokrácia legerősebb ellenfelei. A nácikat csak pillanatnyi politikai célokra használják mindenütt. Ijesztgetnek velük, elterelik a figyelmet saját politikai tévútjaikról.

Orosz kémet fogtak Norvégiában

FüHü

-

2018-09-24

0

Kémkedés gyanújával elfogtak egy orosz férfit az oslói repülőtéren – közölte a norvég kémelhárítás. A férfi egy, a skandináv államok informatikai rendszereinek összekapcsolásáról szóló, a norvég parlamentben tartott tanácskozás iránt érdeklődött.

Norvégia rendszeresen vádolja azzal Oroszországot, hogy hacker támadásokkal próbálja meg befolyásolni a politikai életet a skandináv országban, mely a NATO tagja.

Oslóban az orosz nagykövetség nevetségesnek nevezte a kémvádat. Arra utaltak, hogy Norvégia valószínűleg egy lehetséges kémcsere érdekében tartóztatta le az orosz férfit. Múlt decemberben ugyanis az orosz kémelhárítás elfogott egy norvég férfit, akinél az orosz flotta titkos adatait találták meg. A 62 éves Alfred Berg beismerte, hogy a norvég hírszerzésnek dolgozott.

A kémek háborúja évtizedek óta tart Norvégia és Oroszország között, de az utóbbi időben felerősödött, mert Moszkva nagyobb erőket koncentrált a határok közelében.

Válaszul Norvégia az Egyesült Államokat kérte arra, hogy növelje katonáinak létszámát a skandináv országban. Az USA ígéretet is tett arra, hogy megerősíti a NATO északi szárnyát, amelyet Washington és Oslo szerint Oroszország egyre jobban fenyeget.

Trumpnak segítenie kell az EU-t Orbán ellenében

FüHü

-

2018-09-23

0

Trumpnak segítenie kell az EU-t Orbán ellenében

„Az EU bajban van. Sok sebből vérzik. A Trump-adminisztrációnak meg kell értenie, hogy Brüsszelnek segítségre van szüksége. Ami a legfontosabb: Trump és csapata nem dőlhet be a migráns-ellenes szólamoknak, s az EU-n belül kisebbségben lévő populista retorikának.” A többi között erre hívja fel a figyelmet egy a hétvégén napvilágot látott amerikai elemzés, amelynek középpontjában Orbán Viktor romboló politikája áll.

„Orbán Viktor az EU célkeresztjében” címmel jelent meg hosszú elemzés a konzervatív washingtoni intézet, a Frontiers of Freedom oldalán. Az írás alatt nem szerepel név, de az köztudott, hogy a jobbára reaganista vonalat követő intézet alelnöke, a magyar kérdésekben rendszeresen publikáló, Orbán Viktor politikáját élesen elítélő Radványi Miklós szokott publikáni magyr vonatkozású írásokat. A cikk tartalmáról és az írás céljáról sokat elárul, hogy az illusztráció egy Putyin-Orbán közös kép.

Az írás felvázolja a rendszerváltás környékétől napjainkig tartó években Orbán Viktor által játszott változó szerepet, s megállapítja, hogy már első kormányzati terminusától, 1998-tól

„veszélyesen átpolitizálta az erkölcsöt, ami zsigeri gyűlölet által gerjesztett megosztottsághoz és intoleranciához vezetett”.

A gyűlölet politikája a gazdaságban is megjelent: a szabadpiac ellenében az állami kontrollt választotta.

Az ország valódi irányítása nyolc magánszemély és családjaik kezébe került.

A teljes inkompetenciáját extrém nacionalizmussal, nyugatellenes nézetek felkorbácsolásával és alig leplezett antiszemitizmussal fedte el. Az ellenzékben eltöltött nyolc évét a szabadság, a jogállamiság és a vallási tolerancia hiánya jellemezte, majd az 52 százalékos választási eredménnyel elért kétharmada után 2010-es követően az ország teljes átalakítását ígérte, „nemzeti ügyek” felvállalásával. Minden energiáját saját hatalmának a megszilárdítására fordította. Az antidemokratikus, antikapitalista felfogása miatt nem váltak valóra a 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban ígért politikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális csodák – olvasható az elemzésben, amely részletesen kitér arra, hogy a félelemre épített „illiberális demokráciában” – a kevés ellenzéki csoportot leszámítva – mindenki passzív, közömbös, retteg és könnyen korrumpálható.

A világban uralkodó nézetekkel vitatkozva a szerző cáfolja, hogy maffiaállamot épített volna ki Orbán, szerinte Orbán és „gengszter-politikusai” „látszólag támadhatatlan ’demokratikus’ választásokkal legitimizálták a vagyonra épülő autoriter rezsimet”.

A Frontiers of Freedom elemzésének a fókusza azonban nem belpolitikai, hanem külpolitikai, nem véletlen, hogy ezen a ponton megállapítja, hogy mindaddig nem okozott ez károkat a NATO-nak és az EU-nak, amíg Magyarországon belül maradt a fenti folyamat.

„De Orbánnak ennél nagyobb ambíciói vannak”,

szeretné híd szerepét játszani az EU és az USA, az EU és Oroszország, a renegát Törökország és a NATO, Kína és az EU, s végül a tágabban vett Közel-Kelet és a Nyugat között. Ennek érdekében aláásta az EU mélyebb integrációjára irányuló erőfeszítéseket, csak hogy Brüsszel beavatkozása nélkül még erősebben a markában tarthassa Magyarország politikai, gazdasági és kulturális életét. Különösen riasztó az is, hogy Orbán a migráns kérdés mentén szeretné az EU-t megosztani, tovább mélyítve a szakadékot a szocialista-liberálisok és a konzervatívok között.

Mára már politikai szövetségeseinek a tolerancia szintjét is túllépi mindaz, amit Orbán otthon és az EU-ban, illetve a világban művel.

Ennek lett az eredménye a Sargentini-jelentés, amelyet 448 igen és 197 nem szavazattal fogadott el az EP, köszönhetően a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt frakciójában helyet foglaló képviselők sok-sok szavazatának is. A Néppártban elsősorban a Soros-féle – antiszemita felhangú – CEU ügye verte ki a biztosítékot.

A szerző felteszi a kérdést? Miért nem lépett előbb az EU? Ennek megválaszolásában a többi között kitér az Unió működésére, s hangsúlyozza azt is, hogy az EU intézményei demokratikus alapokon állnak, nehézkesen mozdulnak és sokszor nem hatékonyak.

Azzal azonban, hogy Orbán a nemzetközi nagypolitikában szeretne szerepet vállalni, „kétszínű és gyakran ellentmondásos taktikához folyamodott, amely soha nem áll össze egy koherens stratégiává”, írja a szerző, felvázolva a Paks-2 projekttel indult, s az orosz állam egyre kiterjedtebb befolyását eredményező politikát, amelynek legfrissebb bizonytékának azt nevezi, hogy szeptember 18-án Orbán saját kérésére utazott el Putyinhoz Moszkvába. Mindeközben az illegális bevándorlókra hivatkozva élezi az ellentétet Angela Merkellel és Emmanuel Macronnal. „Politikájának erőteljesen nacionalista hangsúlya kizárólag kapzsiságának és megalomániájának ügyes igazolása” – állítja a cikk.

„Világos, hogy egybeesik az USA, a NATO és az EU kollektív és egyéni biztonsági érdeke”

– hívja fel a figyemet a cikk, amely szerint Magyarországnak el kell döntenie, hogy melyik oldalon áll; nem szabad vagy-vagy álláspontot elfogadni Orbántól. Obama alatt az USA nem foglalkozott a szövetségesekkel kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel, igaz. felismerte, hogy merre tart Orbán és megpróbált – bár siker nélkül – tenni ellene. A Trump-adminisztráció a kérdést a NATO-hozzájárulások növelésével kötötte össze, de ebben a politikában sem lelhető fel egy átfogó és következetes stratégia. Habár a pártérdekeket is figyelembe kell venni, fel kell ismerni, hogy az EU-ban a globalista és a nacionalista erők között küzdelem már a jövőbeni összetartást és stabilitás veszélyezteti.

Az EU szétesése realitás, s az ilyen fejlemény pusztító stratégiai hatásokkal járna az USA számára, írja példaként hozva fel a volt Jugoszláviában történteket Tito halála után.

Orbán szövetségeseket próbál a migráns-kérdésben maga mögé állítani, a lengyeleket, a románokat, az olaszokat és bizonyos fokig az osztrákokat. A meglévő alkotmányos berendezkedés és jogi környezet nem teszi lehetővé Orbán hatékony visszafogását. Pedig az EU-nak egységre van szüksége. „A helyzet súlyos. Az EU bajban van. Sok sebből vérzik. A Trump-adminisztrációnak meg kell értenie, hogy Brüsszelnek segítségre van szüksége. Ami a legfontosabb: Trump és csapata nem dőlhet be a migráns-ellenes szólamoknak, s az EU-n belül kisebbségben lévő populista retorikának. AZ EU integrációja elengedhetetlen a nyugat gazdasági jóléte és közös biztonsága szempontjából.”

Éppen ezért az USA-nak nincs választása – egyértelműen támogatnia kell az EU egységét. Egyértelműen hangsúlyoznia kell a kézenfekvőt, hogy Magyarországnak fel kell hagynia a renegátsággal és felelősségteljes tagállamává kell válnia mind az EU-nak, mind a NATO-nak.

Ami pedig Magyarország jövőjét illeti – a szerző szerint a legfontosabb kérdés, hogy a magyar emberek meg akarnak-e szabadulni a szövetségek által felvállalt felelősségüktől és belekapaszkodnak a nemzeti szuverenitásukba, vagy az EU-n és a NATO-n belül építik a jövőjüket. „Remélhetően elegendő józan magyar lesz, aki az utóbbi opciót preferálja”.

A kémek fővárosa lett Brüsszel

FüHü

-

2018-08-28

0

A kémkedést elsősorban nem úgy kell elképzelnünk, mint a James Bond-filmekben, de tény: nem csak a hidegháborúban volt nagyon fontos, ma is komoly szerepet játszik. Európában a legtöbb kém, hírszerző ma Brüsszelben dolgozik, sokan közülük diplomáciai fedésben.

Aggódnak az Európai Unió tárgyalódelegációjának tagjai amiatt, hogy a brit titkosszolgálatok kémkednek a brexitről szóló egyeztetéseken – ezt írta nemrég a Daily Telegraph. Egy magas rangú, de meg nem nevezett európai uniós forrásra hivatkoztak, és azt írták: a britek július elején

megszereztek egy olyan bizalmas dokumentumot, amelyet nem sokkal előtte mutattak be az uniós tisztviselőknek.

A lap szerint a dokumentum rendkívül negatív becsléseket tartalmaz az Európai Bizottság részéről az arról szóló brit tervekkel kapcsolatban, hogy Nagy-Britannia valamilyen formában az EU belső piacának része maradjon. Azt írták: a brit kormány órákon belül lobbizni kezdett, nehogy az Európai Bizottság nyilvánosságra hozza a dokumentumot, Theresa May például még aznap tárgyalt erről Angela Merkellel.

A dokumentumot végül nem hozták nyilvánosságra.

A lapnak egy másik magas rangú, a brexit-tárgyalásokban érintett diplomata is azt mondta: mindig is voltak kémkedéssel kapcsolatos félelmeik. Éppen ezért intézkedéseket is hoztak, hogy csökkentsék a biztonsági kockázatokat a tárgyalásokon: telefonokat például nem is lehet bevinni.

Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa a Politico cikke szerint. Azt írják,

Brüsszel kiemelkedően fontos kémkedési célpontnak számít,

hiszen egyrészt itt van az Európai Unió és a NATO központja, afrikai és közel-keleti biztonsági szervezetek pedig az itt élő, nagy létszámú, az otthoni politikát befolyásolni képes diaszpóra miatt mutatnak aktivitást.

Az osztrák hírszerzés vezetője két hónapja egyenesen azt mondta: Brüsszelben már több kém van, mint az eddigi „fővárosban”, Bécsben.

Bécs a hidegháború alatt lett kifejezetten fontos város hírszerzési szempontból, de a vasfüggöny leomlása után is az maradt, hiszen ENSZ-szervezetek működnek itt, például az Atomenergia Ügynökség, itt van az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet székhelye, és sok nagykövetség több más országot is „ellát” Bécsből. A hírszerzési vezető szerint

Bécsben több száz kém lehet, Brüsszelben még ennél is több.

A Politicónak egy volt belga hírszerző azt mondta: most több kém van a városban, mint a Berlini Fal leomlása előtt, szerinte főleg kínaiak, oroszok, amerikaiak és marokkóiak vannak sokan. Az elmúlt években több kémet ki is utasítottak az országból.

A lap forrásai szerint a Brüsszelben dolgozó diplomaták

tisztában vannak vele, hogy bármikor lehallgathatják őket.

Howard Gutman, az Egyesült Államok volt belgiumi nagykövete egyenesen azt mondta: tudták, hogy a rezidencia lehallgatását semmiképp nem tudják megakadályozni, ezért néha hangosan jó éjszakát is kívánt a hallgatózóknak a hálószobájában.

Az is igaz persze, hogy ilyen szempontból az amerikaiak is aktívak Brüsszelben: öt éve derült ki, hogy egy olyan programot működtettek, amely keretében uniós intézményeket is lehallgattak.

A sok potenciális hírszerzési célpont mellett Brüsszel esetében az is fontos, hogy könnyű odajutni vagy adott esetben elhagyni a várost.

Egy, szintén a Politicónak nyilatkozó belga hírszerző szerint a kémkedés minden területen megjelenik, az energiaügyektől a védelmi kérdéseken át a migrációig. Mint mondta,

„vannak baráti, semleges és barátságtalan szervezetek”,

a tagjaik pedig általában diplomáciai fedésben dolgoznak.

Az uniós szerveknek és a NATO-nak is megvannak a saját biztonsági szervezeteik, de a kémelhárítási munka jelentős része így is a belga titkosszolgálatra hárul. Ugyanakkor ez és a belgiumi kormányzati rendszer bonyolultsága megnehezíti az információáramlást.

A belga hírszerzőket ráadásul lefoglalja az iszlámista terrorizmus elleni küzdelem is (a párizsi és brüsszeli terrortámadásokat végrehajtó sejt európai központja is Brüsszelben volt), így kevesebb energiájuk és kevesebb emberük marad arra, hogy a „klasszikus” kémelhárítói feladatokat is elvégezzék.

Elmélkedés Európáról, és helyéről a nagyvilágban

FüHü

-

2018-07-28

0

Elmélkedés Európáról, és helyéről a nagyvilágban

Úgy tűnik, Európában még mindig nem akarják észre venni, hogy vége a hidegháborúnak, és Amerika elengedi Európa kezét. 1945 óta most lett a jó öreg kontinens politikailag, katonailag és nem utolsósorban gazdaságilag független. Trump elnök világosan megmondta: „America first! ” Az európaiak mintha nehezen vennék észre, hogy a jelenlegi amerikai elnök hazája felvirágoztatását tűzte ki céljául. Hiszen erre kapott felhatalmazást az amerikai néptől, pontosabban ezt várják el tőle a reá szavazók, akiknek változást ígért. Igen, Amerika „belefáradt” eddigi nemzetközi szerepébe, miszerint a világ csendőre, azaz mindenki segítségére siet. Lásd Belgrád bombázása a dél-szláv háború idején, amikor az EU képtelen volt egy európai belügyet kezelni. Vegyük már észre, hogy lehullott a Vasfüggöny, nincs két egymásnak feszülő katonai (gazdasági, és politikai) tömb: a kapitalista alapon álló demokráciák (Szabadvilág) és a diktatúrán alapuló szovjetrendszer. A 90-es évek eleje óta Európában kitört a szabadság. Az európaiaknak maguknak kell megoldaniuk a térség (belső) konfliktusait, és megvédeniük a földrészt bármilyen külső támadással szemben.

Ennek hiányában Európa előbb – utóbb bajban lesz, és nem Orbán kereszteshadai fogják megmenteni. A valóságtól teljesen elrugaszkodó ilyen gondolatok csak a Kárpát-medence trianoni határain belül uralkodó nacionalisták agyában születhet meg.

Az államszövetségekre jellemző összefogás (központi irányítás) hiányzik Európából, amit a volt szocialista országok (és vezetőik) nem akarnak megérteni. Hiszen az EU még ma is csak egy gazdasági közösség (EGK), aminek csak a neve változott meg azzal, hogy politikai megfontolásból bebocsátást kaptak ezek a gazdaságilag elmaradott, egykori szovjet szatellit-államok. Befogadásukkor, a 90-es években, ezek az országok messze nem érték el az EGK akkori felvételi szintjét. A gazdag nyugat-európai országok nem véletlenül szabták feltételnek a volt szocialista országok gazdaságának átalakítását, és adtak hét évet a felzárkózás elkezdéséhez. (pl. moratórium a nyugat-európai munkapiacon, a szabad munkavállalás és szabad költözködés időszakos korlátozása, stb.)

A hátrányt azóta sem hozták be. Igaz, néhányan (a kisebbek) teljesítették az euró-zónához tartozást, de a nagyszájúak (Magyarország, Lengyelország) még azt sem.

Az Unió problémáit (a Brexit mellett) Trump hozta a felszínre, amikor az amerikai elnök az „America first!” jelszóval jelezte, valójában „bezárkózni”, izolálódni akar. Nem érdekli a világ, ő az USA-val akar foglalkozni, azt akarja naggyá tenni. A világpolitikában át akarja engedni a terepet a többi (nagy)hatalomnak, Kína, India, Oroszország, EU, stb. Boldoguljanak, ahogy tudnak. A nemzetközi szerződések (legyen az gazdasági vagy katonai) nem érdeklik. Emiatt sok problémája lesz, neki is, meg a jelenlegi világnak is.
Előzmények (a XX. század rövid áttekintése)

A XX. század eleje óta a Szabadvilág két antikapitalista rendszer terjeszkedésének volt szemtanúja 1939-ig, amikor mindkettő (náci és szovjet) elérkezettnek látta az időt az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződések felrúgására, vagyis Közép-Európában az 1918-ban létrehozott nemzetállamok (Csehszlovákia, majd Lengyelország) megszűntetésére. 1939-től a Szovjetunió elégedetten szemlélte, hogy a nácik jóvoltából a jóöreg kontinensen rohamléptékben dől meg a kapitalizmus. 1939-1941-ben csak Nagy-Britannia volt képes ellenállni a német-náci hadigépezetnek. Az USA hadianyag szállítással segítette a szigetországot, a háborúba nem lépett be. A Szovjetunió elleni náci orvtámadás azonban új stratégiai helyzetet teremtett. Félő volt, ha a felkészületlen, harmatgyenge Szovjetunió hetek alatt elvérzik, akkor a másfél éve állandó mozgásban lévő náci hadigépezet Nagy-Britannia ellen fordul. Ez a lélektani pillanat késztette Churchillt, hogy a világot hatalma alá gyűrni akaró két antikapitalista ideológia (náci vs. szovjet) közül a szovjet mellé álljon, azt segítse meg. Az imperialista, monarchista (brit) gondolkodástól idegen volt a fajelméleten alapuló nemzeti nacionalista felsőbbrendűség. Churchillnek sikerült rávennie Roosevelt amerikai elnököt, hogy előbb a náci eszmét kell legyőzni Európában, csak azután fordulni a Távol-Keleten, Japán ellen.

A háború végére Churchill (láthatóan) kihátrált a harcokból, és átadta az európai terepet az amerikaiaknak, no meg a szovjetnek. Nagy-Britanniát ekkor már jobban érdekelte a brit (gyarmat)birodalom további sorsa, és világpolitikai helyzete. Fontosabb volt az Indián át Kínába vezető kereskedelmi vízi utak védelme, a Közel-Kelet (Palesztina és az arab olajmezők), de legfőképpen a Földközi-tengeri szorosok (Gibraltár, Boszporusz, Szuez) felügyelete, mint a stratégiailag fontos európai városok, területek megszállása, amiket előbb-utóbb úgyis vissza kell adni az ottélőknek. Az Elba menti szovjet-amerikai találkozás jelzésértékű volt Európa sorsának várható alakulásához. Churchill híres fultoni beszéde a jelképes Vasfüggönyről már előrevetítette a valóban kettészakított (hidegháborús) Európát. Németország nyugati fele jórészt amerikai megszállás alá került, ahol – tanulva a versailles-i szerződésből – nem a hadisarc, a büntetés, hanem az újjáépítés (és annak költsége) került előtérbe (Marshall-terv). A fegyverkezés tabu maradt. Az első tíz évben csak rendőrsége volt Nyugat-Németországnak. A németek hallani sem akartak fegyverről, katonaságról. Elég volt két világháború, annak puszitásai, ráadásul országuk kettészakítása. A NATO-tagsághoz viszont hadsereg kellett. A NATO-ba pedig azért kellett belépniük, mert így gondolták Amerikában az állandó kontrollt, hiszen a NATO főtitkár valamelyik tagország civil embere, a katonai parancsnok, pedig mindig amerikai.

Nyugat-Európa katonai védelmét az Atlanti Szövetség ernyője alatt az USA biztosította. Ez gyakorlatilag Nyugat-Európa korlátlan gazdasági fejlődését eredményezte, hiszen a honvédelem, és a honvédelmi kiadások nagy része az amerikai felet terhelte, akik megvédték a lakosságot az esetleges szovjet támadástól.

Az amerikaiak szerencsések voltak, amikor rátaláltak Köln egykori polgármesterére, Konrad Adenauerre, akit a lakosság is elfogadott kancellárnak. Adenauer már a 20-as években úgy látta: az európai háborúk elkerülhetők, ha kontinentális Európa két legnagyobb lélekszámú ország és nép (a németek és a franciák) hasonló életszínvonalon van, ergo nem lehet őket egymás ellen uszítani. Ez a gondolat lett a későbbi Közös Piac alapja. A német technika és ipar kiegészül a latinos szellemmel és a francia mezőgazdasággal. Évtizedek múltán ebből a gondolatból lett a mai EU. Nem véletlen, hogy Nagy Károly (lat. Carolus Magnus, franc./angol. Charlemagne) és a Frank Birodalom lett a történelmi példakép. Ettől függetlenül, a németek alaposan kiértékelték, vajon mi jutatta Hitlert hatalomra? Eszerint: a rossz gazdasági helyzet, a magas infláció és munkanélküliség, valamint a vesztes háború hadisarcainak feltétlen teljesítése. Ebből fakadóan 1945 után a német gondolkodás meghatározója lett, hogy a jólét és a békesség alapja az alacsony infláció és az alacsony munkanélküliség, melynek aztán az erős német márka (DM) lett a jelképe. Ez a gondolkodás vezeti ma is a német kormányzást: az erős euró, az euró-övezet mindenek feletti stabilizálása.

Napjainkban is világosan látszik, hogy az EU motorja (az adenaueri) Németország, a német gazdaság, amit leginkább a franciákkal kell egyeztetni. Ezt a harmóniát, és elvet próbálják felrúgni a kapitalizmust és a demokráciát sohasem tapasztalt nacionalista kelet-európai populista szájhősök.

Az EU talán észbe kap, hogy a jelenlegi (túl) liberális rendszer helyett jobb és hatásosabb lenne a szövetségi rendszer, ahol központi kormány irányítja az Uniót, lásd Egyesült Államok, vagy Német Szövetségi Köztársaság. A cél az Európai Egyesült Államok lehetne, ahol alkotmány biztosítja az egyes tagállamok jogait és kötelességeit. Ehhez persze sok minden „közös” kellene: közös útlevél, közös állampolgárság, közös hadsereg, közös pénz, stb. és persze közös akarat! A legnagyobb probléma a közös nyelv hiánya, amire a Közös Európát megálmodók nem gondoltak. Vagy, ha igen, akkor két nagy nyelvcsaládra, a latinra (francia, olasz, spanyol, stb.) és germánra (német, angol, holland, skandináv, stb.) gondolhattak. Az angol, német, francia valójában prioritást élvező közvetítő nyelv. E három közül valamelyiket minden EU állampolgárnak értenie kellene anyanyelvén kívül. Nagy kihívás jelenleg a hivatalos 24 nyelv összehangolása, lefordítása, egy-egy nyomtatvány (pl. adásvételi szerződés) általánosítása. Valami hasonlót Ausztráliában, Németországban már alkalmaznak a kormányhivatalokban. Vagy pl. az izraeli repülőtereken mindig kéznél van tolmács szinte valamennyi utas nyelvén. A kétnyelvűség nem csak a helység névtáblákra vonatkozik, hanem az önkormányzatokra, a mindennapi életre is! Szóval, kishazánk még nagyon messze van Európától, az európai gondolattól.

Vissza Trump-hoz és az EU-hoz! 1945-ben Amerika valami újat (pozitívumot) hozott Európába a katonai megszállással. Az „American way of Life” szabályosan megbolondította az akkori fiatalságot (rock-and-roll, coca-cola, jeans, stb.). Egy életérzést közvetített, ami teljesen idegen volt a náci és szovjet ideológiától. Egy szóval, a szabadságot. Ezt Adenauer is időben felismerte: nem a német egyesülést szorgalmazta, hanem az amerikai szabadságérzést. Mint reálpolitikus jól tudta, hogy amíg a szovjetrendszer fennáll, addig Kelet-Németországgal nem lehet egyesülni. Idővel feltűntek a „bomlás” jelei. Az amerikaiak ki akartak vonulni, legalábbis a rakéták árnyékában csökkenteni az US Army személyi állományát. A németek szinte könyörögtek, hogy maradjanak. Ekkor született meg Franz Josef Strauss védelmi miniszter híres „nadrág vs. szoknya” teóriája, azaz a „nadrág”, a hagyományos fegyverkezés szorgalmazása. Ha az olvasó, most de Gaulle Franciaországára mutat, mint ellenpélda, téved! A franciák csak nukleáris haderejüket vonták ki az amerikai parancsnokság alól, a NATO-nak, mint védelmi szervezetnek, továbbra is tagjai a mai napig.

Amerika csak lassan vette észre, hogy az EGK (Európai Gazdasági Közösség) esetleg konkurencia lehet. Ez 1989-90-ben erősödött fel, amikor lehullott, a Vasfüggönyt jelképező Berlini Fal. A kettészakított Európa fellélegezhetett, a Vasfüggöny nélküli kontinens (végre) egyesülhetett, és egyúttal Amerika gazdasági vetélytársának léphetett elő. Területre, népességre, gazdaságra tekintettel feltétlen. Az igazi probléma csak most, Trump-pal vált valóssá, amiről eddig nem beszéltek. Az amerikaiak úgy látják, hogy a szabadság mellé komoly gazdasági segítséget (Marshall-terv) is adtak az 1945 utáni újrakezdéshez, egy porig rombolt kontinens felépítésére. Míg épült, gazdaságilag erősödött a földrész, különösen a (berlini) Fal elbontása óta, a térség katonai védelmét teljesen elhanyagolták, a kiadások oroszlánrészét továbbra is az Egyesült Államok fedezi. A tengerentúlon olyan hangok is hallhatók, miszerint „felépítettük Európát, itt az ideje, hogy az ez idő alatt elhanyagolt útjainkat, infrastruktúránkat, gazdaságunkat fejlesszük, arra koncentráljuk.” Ez a Trump-i terv, gondolat, amire nincs igazán válasz a nagyvilágban, sőt az amerikai ellenzék is tehetetlen. Nem hiába regélnek a demokraták új irányzatról a (Bernie Sanders féle) „demokratikus szocializmus”-ról. Sajnos, ennek még nyoma sem látszik az európai gondolkodásban, politikában.

Valójában a republikánus Reagan indította el azt a folyamatot, ami a Szovjetunió megszűnéséhez vezetett. Reagan elnök újabb fegyverkezést hirdetett meg azzal a blöffel, hogy az Egyesült Államok olyan védelmi rendszert képes kiépíteni, mely mintegy védőernyőként fedi le Amerika területét, és a rendszer még az amerikai légtérbe érkezés előtt érzékeli, elfogja, és megsemmisíti a támadó szovjet (atom)rakétákat. Az atomtudós Teller Ede szavahihetően magyarázta el az új védelmi rendszert. A Szovjetunió anyagilag (gazdaságilag) nem bírta ezt az újfajta fegyverkezési versenyt, amibe valósággal beleroppant. Gorbacsov politikai könnyítésekkel próbált enyhíteni a diktatórikus rendszeren, mire az pillanatok alatt összeomlott. Ezt látva, Kohl (nyugatnémet) kancellár azonnal a két Németország egyesítését jelentette be. Ez olyan gyorsan történt, hogy egy ideig szovjet csapatok állomásoztak egy NATO ország területén. Vicces, de így volt.

Az USA külsőszemlélőként figyelte, és követte a kelet-európai folyamatokat. A republikánusokat váltó demokraták úgy érezték, hogy ők hozták meg a szabadságot ezeknek a rabnépeknek. Clinton beiktatása után nem sokkal beszüntette a SZER Kelet-Európának szóló nyelvi adásait, elsőként a magyart. Ugyancsak jelzésértékű volt, hogy a rádióállomás központját (München) áthelyezték Prágába. Tipikus kapitalista gondolkodás! Gyakorlatilag a gazdag és szociálisan jól szervezett német városból a kb. kétezer fős személyzetet áthelyezték egy sokkal „olcsóbb” (volt szocialista) városba, ráadásul egy olyan országba, ahol a szakszervezeti mozgalom ereje meg sem közelítette a nyugatnémetet. A demokrata Clinton nem politikai, hanem gazdasági alapra helyezte a Rádióval szembeni döntését. Ez a gondolkodás rányomta bélyegét az egész Demokrata Pártra. Annyira belelkesültek, hogy meghirdették az „arab tavaszt”, ami talán a legnagyobb külföldi kudarca volt az amerikai demokratáknak. Nem vették észre, hogy csak ott tudtak a szabadság nevében „lázítani”, amely területek addig szovjet befolyás alatt álltak. Lásd Irak, Líbia, Tunézia, Algéria, stb. A „kapitalista” monarchiákban (Jordánia, Szaúd-Arábia, Marokkó, stb.) labdába nem rúgtak. Hasonló hibát követtek el a volt Szovjetunió tagállamaival is. Felheccelték az ukránokat, hogy hamarosan EU-tagok lesznek, amiből persze nem lett semmi. Viszont Putyin és Oroszországa nem nézhette tétlenül, hogy az egykori cári birodalom stratégiai fontosságú területét elveszítse. A Krím-félsziget kikötőit és városait még Nagy Katalin alapította az Oszmán Birodalom elleni védelemként és tette meg a birodalom egyetlen meleg tengeri támaszpontjává. Hasonló megfontolásból nem adhatja fel Putyin a Földközi-tenger egyetlen orosz támaszpontját Szíriában. Az igazi, komoly probléma és veszély azonban, hogy a nyugatiak, élükön az amerikai demokraták, szó, és retorzió nélkül hagyták Putyin magyarázatát: „Oroszországnak joga van a határain kívül élő orosz állampolgárok, ill. orosz anyanyelvűek megvédésére” Úgy tűnik, Putyin liberális bírálói elfogadták ezt a magyarázatot, pedig ez a gondolat, nemcsak veszélyes, de ragadós is lehet. Például a jelenlegi magyar vezetés számára. Különösen Trianon közelgő centenáriumára.

Elevenítsük fel, hogyan lett Magyarország NATO tag.

Már folyt a dél-szláv háború, Magyarországon pedig a NATO népszavazás előkészülete. A népszavazás sikere érdekében az akkori magyar média elhallgatta, hogy NATO-tagságunk már rég eldöntött, annak ellenére, hogy a felvételre kijelölt másik két országgal (Csehország és Lengyelország) ellentétben, hazánk nem volt határos egyetlen NATO országgal sem. Csehország és Lengyelország tagsága geopolitikailag és stratégiailag teljesen logikusnak tűnt, hiszen mindkettő határos (az újraegyesült) Németországgal. A NATO 1949-es megalakulásának ugyanis egyik legfontosabb célja Németország „semlegesítése” volt, hiszen területéről két világháború is kiindult a XX. században. Ha Németország szomszédjai NATO tagok, és az Észak-atlanti Szövetség katonai vezetése (állandóan) amerikai, akkor (Nyugat- és Közép-)Európa békéje biztosított.

Ebbe az „első körnek” is nevezett geopolitikai koncepcióba, vajon hogyan került be az egyetlen NATO országgal sem határos Magyarország? Akkoriban egy francia politikai elemző a dél-szláv helyzetet ecsetelte, majd kommentárja végén megjegyezte: „..amíg Nyugat-Európa népei, országai az egyesülésben érdekeltek (lásd EU), addig a (berlini) Fal és a Vasfüggöny lebontása óta Kelet-Európa népei a nemzetállamok kialakításán fáradoznak, lásd Csehszlovákia és a soknemzetiségű Szovjetunió megszűnését. Ebbe a folyamatba nagyon jól beleillik a dél-szláv háború, ahol az egykori Jugoszlávia népei küzdenek önállóságukért. A nemzetiségi harcok következő fázisa, újabb háborús gócpontja, Magyarország lehet, hiszen Európában ennek az országnak van a legnagyobb kisebbsége a határon túl, az összes vele szomszédos országban….”

Tehát, az Észak-atlanti Szövetség stratégiája már a múlt században (1999) az volt, hogy Magyarországot minél előbb fel kell venni a NATO-ba! Hiszen, ha az ország katonai vezetése Brüsszel alá van rendelve, akkor bármilyen (szélsőséges) kormánya is lesz az országnak, az fegyveres konfliktusba nem tud keveredni szomszédjaival. És ez fordítva is igaz. A szomszédos országok (szélsőségei) sem kísérelhetik meg Magyarország megtámadását, mert akkor a NATO-val találják szembe magukat. Igaz, volt már rá példa, hogy két NATO ország (görög és török) egy harmadik ország (Ciprus) védelméért egymásnak ugrott.

Drukkolok Trump-nak, vagy inkább nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog sikerülni az „America first” víziója, mert tényleg változtatni kell világunk 1945 óta kialakult helyzetén, melyben Európa még ma is abban a hiszemben van, hogy Amerika mindenkor és mindenben kisegíti. Ennek pedig, úgy tűnik, vége. Valószínűleg társadalmi átalakulás is lesz, mert az (nyugati) európai szociális háló nem fogja tudni biztosítani azt a jólétet, amire létrehozták. A populizmus, lehet, hogy káros (biztos!), de talán hozzásegíti a (nyugat-)európaiakat, valami hathatós populizmus elleni szerhez.

Stephen Elekes

Elmélkedés a világ sorsáról

FüHü

-

2018-07-20

0

A helsinki Trump – Putyin találkozó és arra kapott hazai reakciók késztetnek e sorok, gondolatok közzétételére. Különösen a magyar média interpretálása, ahol a magát „balliberális”-nak nevező jó szándékú, szociálisan érzékeny szárny nem tudott mit kezdeni sem Trump-pal, sem Putyin-nal. Vicces, de inkább szomorú volt látni, olvasni, hogy képtelenek jelzők nélkül szemlélni a történéseket, és kizárólag a puszta tények közlésére szorítkozni. Helyette minden áron bizonyítani akarták, hogy két „rossz” vezető „észjátékának” voltunk tanúi, ahol a tapasztalt „gonosz” (kágébés) legyőzte a tapasztalatlan, kétbalkezes, naiv, buta milliomos palántát. Szánalmas volt a hazai médiát követni. Mintha a magyar megmondó emberek valóban nem ismernék világunk alakulását. Nem látnák a napjainkban folyó hatalmas változásokat, amik valójában már rég (1989-90 – vagy még előbb) elkezdődtek, de még mindig nem tudjuk merre halad, mi lesz belőle. No, és ebből nekünk, itt a Kárpát-medencében, mi hasznunk lesz? A hazai „baloldal” csakis az amerikai elnököt kritizálók véleményét közvetítették. Szinte ugyanazt a metódust használták, mint a kormánypárti média (pl. migráns ügyben), és azt szajkózták, hogy az amerikai elnök „egy bohóc”, nem ért semmihez, különösen a külpolitikához. Sőt, hazaáruló (sic!). Ennek alátámasztására olyan figurákat dobtak be a magyar köztudatba, mint az egykori republikánus kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger, aki köztudottan Trump-ellenes. Különösen, amióta Trump felmondta a párizsi nemzetközi klíma-megállapodást. Arról, persze nem szólnak, (a hazai „balliberálisok”), hogy Trump nem tartotta, és nem tartja, helyesnek, hogy amíg az USA dollár milliárdokat költ a légszennyezés csökkentésére, addig a világ többi része, elsősorban a szegénységre hivatkozva, nem teljesítik ebben a nemzetközi megállapodásban aláírt kötelezettségeiket.
Magyarul: baleknak tekintik a gazdag és naiv („jóhiszemű”) Amerikát. Szinte nincs olyan nemzetközi szervezet, amiben ne az USA lenne a legnagyobb befizető. Miközben nem egy olyan szervezet létezik, mely rendszeresen elítéli az USA politikáját. Igen, Trump nem a demokrácia, hanem a kapitalista gondolkodás megtestesítője. Szinte minden megnyilatkozásából kitűnik az üzletember. Nem egy diplomata, nem tárgyal, hanem alkudozik, blöfföl, hogy az üzlet az ő javára alakuljon. Olyanokat mond és csinál, ami lehetőleg (vagy remélhetőleg) a többségnek tetszik. Választási ígéreteit (amik miatt rászavaztak) be akarja tartani.
A nemzetközi klíma megállapodás felrúgása mögött is „önös érdek” áll: a bezárt szénbányák munkásainak akar kedvezni. Hasonlóan a legutóbbi gazdasági válság egyik legnagyobb veszteseinek, az autógyári munkások ezreinek akar hazai munkahelyet teremteni, azzal, hogy a globalizált kapitalizmus megregulázásával haza kényszerítse az autógyárakat, hogy amerikai földön teremtsenek munkahelyeket. (nem pedig külföldön, olcsón, nagy profittal állítsák elő termékeiket). Persze, ezek az elképzelések nem tűnnek elég átgondoltnak, kihatásai bizonytalanok, beláthatatlanok a „nemzetközi munkamegosztás”-ra. A védővámok sem biztos, hogy célt érnek, hiszen a kialakult és eddig bevett, gördülékeny gazdasági rendszer felrúgása, akár vissza is üthet, mivel a partnerek is tehetnek ellenlépéseket. Szóval, Trump nagyfába vágta a fejszéjét az amerikai nép (és gazdaság) felvirágoztatása érdekében (America first!). Nem átgondolt, megfontolt koncepciók kísérik elnökségét. Mintha nem lennének tanácsadói, vagy nem hallgatna azokra. Már az első elnöki rendelete is káoszba torkollott, amikor megtagadta hat muszlim országból érkezők beengedését az USA-ba. A határőrség, a repülőtéri alkalmazottak nem tudták, hogy az azonnali hatállyal életbelépett rendeletet hogyan kell értelmezni? Mit kell tenni, aki érvényes úti okmánnyal (vízummal) érkezik, tehát hónapokkal előbb megvolt a beutazási engedélye.
Trump Amerikája egyértelműen az izoláció felé tart, a cél az országot mindentől és mindenkitől függetlenné tenni. Trump ezen elképzelése egy bizonyos befelé fordultsággal jár, amivel nyugodt, sikeres, virágzó életet kíván biztosítani minden amerikainak.
Vegyük már észre, most értünk el az 1945 után kialakult kétpólusú világ, közismert nevén hidegháború megszűnéséhez. Nehéz elhinni, hogy nincs többé a „jó és a gonosz” (birodalma), a Kelet és a Nyugat, amit röviden: a demokrácia és a diktatúra jellemzett. Nem akarjuk észrevenni, hogy nincs többé a kisagyunkba „beégetett” világkép, hogy a Lajtától nyugatra, minden jó, attól keletre, meg minden rossz. Ami jó, az amerikai, ami rossz, az orosz, pardon szovjet.
Donald Trump az első (és talán egyetlen) amerikai elnök, akinek nincs közigazgatási múltja. A legtöbb elnök – különösen 1945 óta – előbb kormányzóként irányította valamelyik US szövetségi államot, és onnan került az elnöki székbe. Trump pedig, mint egy sikeres építési vállalkozó örököse került az üzleti világba, majd tv (reality show) műsorvezetőként lett ismert. Felismerte, hogy 70 évvel a II. világháború vége után itt az ideje változtatni azon, hogy az USA a világ csendőre. Bármi történt, mindig és mindenhol az USA feladata volt a rendcsinálás. Lásd a dél-szláv háború, mely Európában folyt, és az európaiak képtelenek voltak hathatósan közbelépni. Amerika jött, és bombázott. Orbán, akkori miniszterelnök, pedig megengedte, hogy magyar reptérről (Taszár) szálljanak fel a magyarlakta jugoszláv településeket bombázó NATO harci gépek.
Ezen fog (akar) most Trump változtatni. Elnöki hivatalba lépése első pillanatától az izoláció híveként jellemezték, és sokak (pl. az ausztrálok) azonnal kétségbe estek, hogy ha betartja szavát és felmondja a nemzetközi szerződéseket, annak nagy ára lesz. Elsősorban katonai, de gazdasági téren is. Ezek a kezdeti félelmek lassan (és fokozatosan) időszerűek lesznek, ha másért nem, mert Trump be akarja tartani választóinak tett ígéreteit.
Igen, a világ változott. Néhány évvel ezelőtt még „vörös” (vagy kommunista) Kínáról szóltak a híradások. Ez a bevett jelző mára eltűnt. A mai hírekben csak Kína szerepel, pedig az egypártrendszer ma is fennáll, de – úgy tűnik – senkit sem zavar. Napjainkban a komcsizás csak Magyarországon éli virágkorát.
Trumpnak sikerült Ázsiában is valamit mozgásba hozni azzal, hogy Észak-Korea (legalábbis elvben) elfogadta, hogy egész Délkelet Ázsia atommentes övezetté váljék.
Oroszország nehéz helyzetben van, hiszen lakossága nem heverte ki a bukást, hogy a hidegháború megszűnésével többé nem világhatalom. Mellékesen, ez a hidegháború valójában nem volt háború. Két társadalmi rend(szer) igyekezett bebizonyítani, hogy ő a jobb, az élhetőbb. Győztes valójában nincs, hiszen csak azt kellett kivárni, amíg a zárt (diktatórikus) rendszer felbomlik, a vezetés kiöregszik, kihal. Igaz, azért ehhez kellett a technikai fejlődés és egy jó, hihető blöff (Star wars = SDI = csillagháború), amit Teller Ede tudományos alapon bizonygatott, hogy az ellenséges (szovjet) rakétákat még röptükben meg tudják semmisíteni. Talán még ennél is jelentősebb volt a telekommunikáció fejlődése, mely mindenki (magánszemély) számára elérhetővé tette a fénymásolást, a faxolást, a mobilozást, stb. az információk gyors továbbítását. A szovjet bukás legeklatánsabb példája Csernobil, amikor (egy május elsejei felvonulás miatt!) nem merték közölni a lakossággal, hogy borzasztó katasztrófa történt.
A gorbacsovi nyitás (glasznoszty, peresztrojka) elkésett. Valójában a fiatal kommunista vezető kiengedte a (jó-rossz) szellemet a palackból. Putyin feladata lett a kiút megtalálása. A Sztálin vezette Szovjetunió szerezte vissza a bolsevikok (Lenin) által „taktikai okokból” feladott egykori cári területeket. Sőt, azokat Sztálin a 40-es évek végére még meg is nagyobbította. Gorbacsov és Jelcin viszont „elengedte” az európai és ázsiai területeket, köztárságokat. Az átlag orosz csalódott, hogy amiért szülei, nagyszülei véráldozattal harcoltak, azt most a kapitalizmussal elveszítették. Putyin valamiféle cáratyuska szerepre vállalkozott, akit a nép Istenként tisztel, hiszen kiegyezett az egyházzal is. Az életszínvonal, napjainkban magasabb, mint a szovjet időkben volt. Ezt elsősorban az ország természeti kincseinek, ill. azok kiárusításának köszönhető. Gazdaságilag nem vetélytársa Amerikának. Az atomról senki sem beszél. Abban megbízható partner. Sokkal többet olvasni, hallani a megbízhatatlannak tartott Iránról, Pakisztánról, esetleg Indiáról, no meg Észak-Koreáról.
Ahogy a telekommunikáció fejlődése pozitív irányba hatott a lakosság mindennapi életére, úgy napjaink internetes, digitális világa abszolút káoszt hozott. Az egyik legnagyobb átok a Facebook, a közösségi média, mely ellenőrizhetetlenné tette a tájékoztatást. A „fake news” napjaink kulcsszava. No meg a tweeter, amit készpénznek vesznek. Tényleg, nem értem, hogy államférfiak, vezető emberek (nemcsak politikusok!) miért teszik ki magukat ennek a gonosz és értelmetlen játéknak. Lehet, hogy modern, de felettébb káros, félrevezető. A világot rossz irányba viszi. Szerintem.

Stephen Elekes

Orbán „tisztelgett” Putyinnál

Somfai Peter

-

2018-07-16

0

Sajátos körülmények között tudhattuk meg, hogy a vasárnapi labdarúgó VB döntője előtt a magyar miniszterelnököt egy rövid megbeszélésen fogadja Vlagyimir Putyin orosz elnök is. A találkozóról kiadott közleményekből, ha lényeges dolgokat nem is, annyit biztosan ki lehetett olvasni, hogy Orbán Viktor „tisztelgett” az orosz államfőnél.

„A futball VB megrendezéséről, energetikai beruházásokról és a gazdasági együttműködésről tárgyalt egymással Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin” – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a miniszterelnök amúgy meglehetősen szűkszavú sajtótitkára. Tájékoztatása szerint Orbán gratulált Putyinnak a VB megrendezéséhez, és biztosította Putyint, hogy Magyarország nagyra tartja az orosz kultúrát”.

A látogatásról kiadott hivatalos orosz fotókon a magyar oldalon Orbán Viktor mellett Csányi Sándor és a követség munkatársa látható, míg a másik oldalon Sergei Lavrov külügyminiszter, az elnöki tanácsadó Jury Ushakov és az Orosz-Magyar Gazdasági Együttműködési Bizottság társelnöke, Veronika Skvortsova, egészségügyi miniszter is részt vett.

Ha találkozónak nem csupán egy „tisztelgő” látogatás lett volna a célja, akkor a magyar oldalon is „megfelelő szinten”, legalább helyettes államtitkárral kellett volna képviselni minket – kommentálta az elnök hivatalos, kremlin.ru oldalán megjelent fotót és a beszélgetésről kiadott jegyzőkönyvet neve elhallgatását kérő külügyi szakértőnk. – Csányi Sándor feltehetően nem csak az utazást biztosító magángép tulajdonosaként ülhetett be a találkozóra, inkább, mint a legnagyobb, Oroszországban is aktív magyar bank elnök-vezérigazgatója, valamint az orosz piacra is termelő mezőgazdasági nagyvállalkozások tulajdonosa léphetett be a helyiségbe. Ő abban volt érdekelt, hogy kezet foghasson az orosz vezetővel, tette hozzá.

A találkozóról megjelent kétoldalú közleményekben is fel lehet fedezni némi eltérést. Havasi sajtótitkár az MTI-t még arról is tájékoztatta, hogy a megbeszélésen szóba került a Török Áramlat gázvezeték, amely Orbán szerint Magyarországnak is kiemelten fontos. Emellett beszéltek a paksi atomerőmű építéséről, amiről kijelentették, hogy „minden a korábban kialakított mederben halad. Végül abban is megállapodtak, hogy szeptember 18-án újra találkoznak Moszkvában.”

Ezzel szemben a Kreml hivatalos oldalán a beszélgetés egyes részleteit is szó szerint idézik. Miután Putyin üdvözölte vendégét, így folytatta:

„Örülök, hogy megtartotta az ígéretét, és eljött a világbajnokság döntőjére. Nincs semmi meglepő ebben, hiszen mindannyian jól ismerjük, mint egy jó labdarúgót, aki szereti a labdarúgást. Remélem, élvezni fogja a mai mérkőzést. Természetesen örülök, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy beszéljek Önnel néhány aktuális kérdésről. Együttműködésünk sikeresen fejlődött. Tavaly a kölcsönös kereskedelem 25 százalékkal nőtt az adataink szerint, és az idei első három hónapban is ugyanazt a növekedést mutatta. Ennek eredményeképpen az orosz piacon dolgozó magyar partnereink bevételei is növekszenek. Az energiával és az atomenergiával foglalkozó főbb projektjeink a tervek szerint zajlanak. Észrevettem, hogy eredményes együttműködésünk van például a gyógyszeriparban, az egyik magyar vállalkozás az orosz piac 4 százalékát látja el termékeivel. Ez egy nagyon jó mutató. Sokat kell beszélnünk. Nagyon örülök, hogy látlak.” – fejezte be az orosz elnök.

Orbán Viktortól a következő mondatokat idézi az orosz hivatalos forrás:

„Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a lehetőségért, hogy találkozhattunk. Gratulálok a csodálatos világbajnoksághoz és az esemény szakmai megszervezéséhez. Azok, akik nem tudtak részt venni, sajnálhatják, a magam részéről nagyon örülök, hogy itt lehetek. Életemben ez volt az első alkalom, hogy módom adódott két napot tölteni Szentpéterváron, és három napot Moszkvában. Csodálatos lehetőséget kaptam. Ez a két város az európai civilizáció gyémántja. Nem értem eléggé azokat, akik kíváncsian utaznak Budapestről Bécsbe, hogy meglátogassák a Bécsi Állami Operaházat, de nem akarják meglátogatni a Bolsojt, amely az európai kultúra gyöngyszeme. Természetesen mindkét város mély benyomást tett rám.

Volt egy politikai vonatkozása is a látogatásomnak: a NATO csúcstalálkozójára egyenesen Szentpétervárról utaztam el. Ami a kétoldalú kapcsolatainkat illeti, mi is úgy gondoljuk, hogy jól haladnak. Köszönöm, hogy elnök úr, ezt is megemlítette.

Őszintén szólva, ha nem lennének a szankciók, amelyek károkat okoznak, még gyorsabban haladhatnánk. Biztosíthatom Önt, elnök úr, hogy támogatjuk az Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok normalizálását.”

Feltűnt, hogy Havasi sajtótitkár nem tett említést sem arról, hogy a találkozón a magyar miniszterelnök valamilyen formában szóba hozta volna a NATO csúcson tett látogatását, illetve hangsúlyozta volna a szankciókkal kapcsolatos, az uniós állásponttal „közel sem egyező” magyar véleményt. Az orosz fél pedig említést sem tett a Török Áramlat témájáról – jegyezte meg külügyi szakértőnk.

Ami a találkozó tényleges politikai súlyát jelzi: a Kreml honlapján egymás után tesznek említést Putyin elnök további találkozóiról. Ugyanabban a teremben, mintegy „futószalagon” tárgyal az orosz elnök a következő VB-t képviselő katari emírrel, Tamim bin Hamad Al Thanival és Kolinda Grabar-Kitarovicrel, Horvátország elnökével is.

Címke: NATO

A NATO főtitkár ezzel Macron francia elnök javaslatát torpedózta meg, mely közös európai hadsereget kívánna létrehozni, hogy adott esetben az Egyesült Államokkal szemben is megvédhesse Európát.

Az oroszok arra hivatkoznak, hogy a közepes hatótávolságú rakétáik nem érik el az Európai Unió központi részeit, de ez nem igaz.

Kémkedés gyanújával elfogtak egy orosz férfit az oslói repülőtéren – közölte a norvég kémelhárítás. A férfi egy, a skandináv államok informatikai rendszereinek összekapcsolásáról szóló, a norvég parlamentben tartott tanácskozás iránt érdeklődött.

A kémek háborúja évtizedek óta tart Norvégia és Oroszország között, de az utóbbi időben felerősödött, mert Moszkva nagyobb erőket koncentrált a határok közelében.

A világban uralkodó nézetekkel vitatkozva a szerző cáfolja, hogy maffiaállamot épített volna ki Orbán, szerinte Orbán és „gengszter-politikusai” „látszólag támadhatatlan ’demokratikus’ választásokkal legitimizálták a vagyonra épülő autoriter rezsimet”.

Az EU szétesése realitás, s az ilyen fejlemény pusztító stratégiai hatásokkal járna az USA számára, írja példaként hozva fel a volt Jugoszláviában történteket Tito halála után.

Éppen ezért az USA-nak nincs választása – egyértelműen támogatnia kell az EU egységét. Egyértelműen hangsúlyoznia kell a kézenfekvőt, hogy Magyarországnak fel kell hagynia a renegátsággal és felelősségteljes tagállamává kell válnia mind az EU-nak, mind a NATO-nak.

A kémkedést elsősorban nem úgy kell elképzelnünk, mint a James Bond-filmekben, de tény: nem csak a hidegháborúban volt nagyon fontos, ma is komoly szerepet játszik. Európában a legtöbb kém, hírszerző ma Brüsszelben dolgozik, sokan közülük diplomáciai fedésben.

megszereztek egy olyan bizalmas dokumentumot, amelyet nem sokkal előtte mutattak be az uniós tisztviselőknek.

Brüsszel kiemelkedően fontos kémkedési célpontnak számít,

Bécsben több száz kém lehet, Brüsszelben még ennél is több.

tisztában vannak vele, hogy bármikor lehallgathatják őket.

Őszintén szólva, ha nem lennének a szankciók, amelyek károkat okoznak, még gyorsabban haladhatnánk. Biztosíthatom Önt, elnök úr, hogy támogatjuk az Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok normalizálását.”

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA