Kezdőlap Címkék MSZP-PM

Címke: MSZP-PM

Trump, Fekete-Győr, Vona, meg a többiek

Próbálok megbarátkozni a XXI. századi pártok kifejezéssel, de egyelőre sehogy sem megy. Nem tudom kitől származik az ötlet, valamikor még az április 8-i választások előtt hangzott el, talán az LMP részéről, de ez egyáltalán nem biztos. Aztán az idő valahogy kivégezte ezt a terminus technikust, legalább is ezt hittem. De mostanság újra felbukkant, most viszont határozottan az LMP részéről.

Annyi magyarázattal persze tartozom, hogy elmondjam, mi a bajom a XXI. századi pártok frazeológiájával, miért akadok fenn pont ezen. Annyi minden érthetetlen és értelmetlen dolog történik a magyar politikai életben, ebben akár lehetne is valamennyi ráció.  De nincs. A bajom egyébként éppen a meghatározás kirekesztő jellegével van; valójában nem összegyűjteni akarja az azonos gondolati hullámhosszon, vagy az egymáshoz ideológiailag közel álló pártokat, hanem kizárni akar. Kizárni azokat, akik – szerintük – így, vagy úgy alkalmatlanok az partnerségre. Az LMP – most nem megyünk bele ismét a párt mozgásának értelmezésébe, megfejtésébe -, megalakulása óta a magányos formációt deklarálta, nem akart hasonulni sem a Fideszhez, sem az akkor még nagy MSZP-hez sem, abban a hitben élt, hogy az öko-párt jelleg nem csak arra lesz elegendő, hogy becsússzon a parlamentbe, hanem képes lesz nagy és erős formációvá válni. Nem tudott. Még akkor sem, ha ma előszeretettel hangsúlyozzák a párt prominensei, hogy az ellenzékből ők voltak az egyetlenek, akik növelni tudták szavazóik táborát.

Nem szívesen venném el ezt az örömet az LMP-től; fontos, hogy a kudarcban is megtaláljuk a továbblépés lehetőségét.  Az LMP azonban nem találta meg, sőt azóta olyan híreket produkál önmagáról, amelyek egyre lejjebb viszik a népszerűségét. A belső háborúk okozta deficit hozhatta elő újra a XXI. századi kifejezést, pontosan annak felmérése, hogy egyedül nem lesznek képesek feljebb kapaszkodni, pedig már közeledik az EP, de főként a jövő őszi önkormányzati választás. Vagyis: partnerre van szükség, hiába mondatott ki annak idején – kongresszusi szinten -, hogy ők márpedig nem kérnek a partnerekből, bárki is akarna hozzájuk dörgölőzni. Így kerültek elő az e századi pártok, de ugye nem teljes mértékben. Mert ebbe a kategóriába tartozna a Demokratikus Koalíció, de Gyurcsány sehogy sem fér bele az elképzelésekbe, és persze ide sorolandó a Párbeszéd is, de az viszont éppen az LMP-ből szakadt ki, ráadásul Karácsony más szempontból is szakadárnak számít; odaadta nevét, testét az MSZP-nek.

Maradt még a Jobbik és a Momentum. Hogy miért pont ez a kettő, azt ne tőlem kérdezzék; nehéz őket egy kaptafára felhúzni; az egyik parlamenti párt, a másik nem, az egyik még cipeli magéval a szélsőjobb billogot, a másikról meg nem tudunk biztosat mondani. Vagyis a Momentumot ma változatlanul nem tudjuk pontosan meghatározni, hol is áll ideológiailag. Egy biztos: ellenzéki pártként határozza meg önmagát, amit azért fontos tudni, mert elnöke a Fideszből indult, és sokan nem tudják – nem tudjuk -, hogy ténylegesen el is távolodott tőle, vagy – netán – ma is rendelkezik szabad vegyértékekkel a kormánypárt felé.

Jómagam a Momentum mibenlétéről rendelkezem a legkevesebb információval; azt a markáns, akciókész pártot, amely alapján még a parlamenti küszöb felett csapatként tételeztem, elsodorta az idő. A Momentum is, fiatal kora ellenér – vagy ha így tetszik: XXI: századi léte dacára – átélt már néhány válságot, választott magának régi-új vezetőt, és egyelőre keresi az utat, merre van esélye a növekedésre. Képviselő azt mondják: az ősszel indulnak be igazán, de hogy ez mit jelent, arról nincsenek hírek. Korábban, úgy tűnt, a Fidesz pici óvó tekintetű figyelmet fordít a fiatalokra, hiszen Fekete Győrben többen is Orbán Viktor stílusát és utódát vélték felfedezni, azóta azonban a Momentum elnökéből elillant a kihívó szerep, így aztán a Fidesz sem tartotta fontosnak, még egy könnyű karaktergyilkosságra sem.

Hogy az LMP, a Momentum XXI. századi létén kívül mit lát még a Momentumban, azt nem tudjuk. A társelnök Keresztes László Lóránt szerint folynak a tárgyalások, csak éppen a Momentum részéről nem érkezett megerősítés. Így aztán nem tudjuk, hogy valóban folynak-e megbeszélések a színfalak mögött, vagy sem, de talán nem is a lényeg. Sokkal inkább az, hogy mit keres a Momentum a Jobbik mellett. Mert igaz ugyan, hogy nem tudtuk igazában sehova besorolni őket, azt azonban biztonsággal állítottuk volna, hogy a Jobbikhoz nem sodródhat a Momentum. Sem karakterében, sem az eddig megismert mozgalmaik, illetve az elhangzott szerepléseik alapján nem gondoltuk volna ezt a két pártot összeilleszthetőnek.

Az LMP folyamatosan beszél erről az új konstrukcióról, a Jobbik is hamarosan – a látszat szerint – megnyitja kapuit, a Momentum azonban hallgat. Hozzánk legalább is nem jutottak el a homályt eloszlató hírek. Egy biztos: amennyit tudunk a Momentumról, azok alapján nehezen elképzelhető ez a frigy. A politika azonban nem a mi elképzeléseink szerint zajlik, a rendszerváltás óta sok olyan dolog történt, amit nem csak mi, maguk a későbbi szereplők is kizártak a lehetőségek közül. Legyünk tehát óvatosak a jövendölésben, és még akkor is legyünk azok, ha – ma így látszik – ebből az összefogásból a Momentum semmilyen profitot nem könyvelhetne el. Nem, hiszen egyelőre mind a két partner – a Jobbik, az LMP – csak mínuszokat gyűjtött a választások óta, ráadásul a Jobbik változatlanul cipeli magán azokat a kérdőjeleket, amelyeket a Vona-féle irányváltás vetett fel.

Szóval meglehet: a Jobbik, az LMP és a Momentum is XXI. századi párt. És akkor? Mondhatnám: na és?

Trump is a XXI. században lett az Egyesült Államok elnöke.

Visszaléptetések véghajrája

Ahogy arra számítani lehetett, a választások véghajrájában még az ünnepek alatt sem múlt jószerivel nap valamilyen visszaléptetés bejelentése nélkül. S minden bizonnyal ez így lesz az elkövetkező egy-két napban is. A jogszabály szerint április 7-én 11 óráig léptethetik vissza a pártok jelöltjeiket, illetve léphetnek vissza a függetlenek.

 

Szinte az utolsó utáni pillanatig nyitva marad a kérdés, hogy egy-egy egyéni képviselői posztért pontosan hányan indulnak harcba a vasárnapi megmérettetésen. Ugyanis ezúttal addig ad lehetőséget a jogszabály erre, amíg meg nem nyílik az első szavazókör. Miután a 118 külképviseleti szavazókör közül számos az időeltolódás miatt korábban fogadja a szavazókat, ezért a magyar idő szerinti legkorábbi nyitást kell csak figyelembe venni. Az amerikai kontinensen – az időeltolódás miatt (Los Angeles például 9 órával hátrébb van, mint Budapest) – magyar, azaz közép-európai idő szerint nem is április 8-án, hanem már 7-én megtartják a hazai országgyűlési képviselő-választásokat, szám szerint 16 helyen.

A legkorábban nyitó külképviseleti szavazókörben magyar idő szerint április 7-én 11 órától lehet leadni a voksokat – s addig a pillanatig nyitva áll a visszaléptetés lehetősége

– amint erről a Nemzeti Választási Bizottság közelmúltban elfogadott iránymutatása intézkedik.

Kérdés, hogy mit tartanak ésszerűnek a pártok taktikai megfontolásokból: Karácsony Gergely, az MSZP-PM jelöltje például az ATV-nek azzal érvelt, hogy

csak olyan visszalépésnek van értelme, amelyet a hét közepén be tudnak jelenteni.

Szerinte is nagy a valószínűsége annak, hogy lesznek még ilyenek. Mint mondta, a Jobbikkal nem, de minden más párttal tárgyalnak.

A DK nagy pártolója a visszaléptetéseknek, legalábbis szavakban. Kérdés, arra is hajlandó-e, hogy saját jelöltet visszaléptessen – erre például Budapest 4. szavazókörzetében lenne kiváló lehetősége, ahol az LMP jelöltje, Ungár Péter javára léptethetné vissza Niedermüller Pétert. Mindenesetre Gyurcsány.elnök nagy hévvel kampányolt például a hétvégén Csepelen a visszaléptetés mellett – igaz, könnyen tehette, hiszen ott nem ők az érintettek, hanem az Együtt és az MSZP-PM.

A Momentum – amely korábban nem zárta ki a visszaléptetéseket – több helyen is megtette ezt, mégpedig önként, ellentételezés nélkül. A legnagyobbat talán Húsvét hétfőjén lépte, amikor bejelentette elnökének, Fekete-Győr Andrásnak a kiszállását az MSZP-PM jelölt javára saját, budapesti 1. számú körzetében, mégpedig Váradiné Naszály Márta MSZP-PM-jelölt javára. A körzet egyébként akkor lenne igazán nyerhető, ha ugyanezt megtenné az LMP-s Csárdi Antall is, ahogy azt megtette Juhász Péter, az Együtt elnöke.

Az LMP azonban – szavakban – továbbra is elzárkózik az ilyen lépéstől (azokon túl, amit már gesztusként megtett), azt állítva, hogy  tárgyalt minden féllel, a DK-tól és a Jobbikig, de ezek nem vezettek eredményre.

A Jobbik teljes elzárkózása pedig mindvégig konzekvens volt.

De ezek a pártok.

Másként vélekednek a kormányváltást akaró szavazók, akiknek a 67 százaléka támogatja a visszalépéseket az esélyesebb jelöltek javára

– derül ki a Medián néhány nappal ezelőtti kutatásából. Az Index által megszerzett, eredetileg a Megújuló Magyarországért Alapítvány által rendelt, március 17-28 között, 1200 fő megkérdezésével készült reprezentatív kutatás azt mérte, hogy az ellenzéki szavazók pártszimpátiákra bontva mennyire támogatják a visszalépősdit.

Bár a Jobbik még egyetlen ellenzéki jelölt javára sem lépett vissza, a szavazói kétharmada a kutatás szerint ezzel nem ért egyet. Azzal az állítással ugyanis, hogy “az esélytelenebb ellenzéki jelölteknek vissza kellene lépniük az esélyesebb jelöltek javára, mert csak ők tudják legyőzni a Fideszt”, pártszimpátia szerint a következő arányban értenek egyet a választók:

DK: 81 %,
MSZP-Párbeszéd: 69 %,
LMP: 67 %,
Jobbik: 67 %
Az összes kormányváltó 13 százaléka utasította csak el a visszalépéseket.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK