A miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján szinte csak a járványkezelésről volt szó, ami természetes. Ugyanakkor az Azonnali véleményt kér tőle arról, hogy három szlovákiai magyar párt egyesül. Arra jutottak, hogy csak így van esély arra, hogy a szlovákiai magyaroknak újra legyen képviselete a Szlovák Nemzeti Tanácsban (így hívják a szlovák parlamentet).
Merthogy a Fidesz és az Orbán-kormány megalakulása óta semmilyen kapcsolatot nem tartott a Most/Híd párttal, melyet csak, mint „köröm alatti tüskét” emlegettek.
Gulyás válaszában azt mondta, hogy a Híd azért volt tüske a kormány szemében, mert „elárulta azt a határon túli magyar képviseleti elvet, (…) hogy nemzeti alapon szerveződjenek pártok, de a Híd vegyes pártot hozott létre.” Szerinte azzal, hogy most három szlovákiai magyar párt egyesül, a Híd „igyekszik visszacsinálni azt a történelmi tévedést”, amit az MKP-ból való kiszakadásával okozott. Azzal, hogy a Híd 2009-ben kivált az MKP-ból, Gulyás szerint „kiszakította a magyarság egy részét és megosztotta a szavazatokat”, és ezzel elárulta azt a rendszerváltás utáni határon túli magyar képviseleti elvet, hogy nemzeti alapon szerveződjenek pártok. Szerinte a Híd kilépése az oka annak, hogy ma a szlovák törvényhozásban egy magyar párt sincs – a független Szlovákia történelmében először.
Kétségtelen tény, hogy az egy évvel ezelőtti szlovákiai választáson a Magyar Összefogás és a Híd összesen majdnem 6 százalékot kapott, és ha valaki azt hiszi, hogy egy pártként elérték volna ugyanezt a szavazatarányt, akkor gondolhatja azt, hogy a tizenkét évvel ezelőtti szakadás miatt nem jutott be magyar párt a szlovák parlamentbe.
Csakhogy a 2009-es szakadást az okozta, hogy a 2006-os választás után, amikor a két cikluson át Mikuláš Dzurinda vezetésével, a Magyar Koalíció Pártja részvételével működő demokrata kormánykoalíció megbukott, a Bugár Bélával szembenállók Csáky Pál vezetésével megbuktatták őt és a szlovák demokratákkal való együttműködés helyett a minden szlovák politikai erővel való szembefordulás politikáját választották.
Míg 2006-ban a magyar párt a magyar kisebbség számarányának megfelelő 12 százalékot ért el, a szakadás utáni, 2010-es választáson (amelyen a demokratikus pártok legyőzték Ficót és a mögötte álló baloldali-nacionalista koalíciót), a Híd 8 százalékos eredménnyel jutott be a parlamentbe, és része lett az új kormánykoalíciónak, az MKP viszont 4,3 százalékkal kiesett.
A következő előrehozott választáson, 2012-ben (amikor újra Fico Smerje nyerte a választást és egyedül alakíthatott kormány, megint a Híd jutott be a parlamentbe közel 7 százalékkal, az MKP pedig 4 százalékkal megint kiesett. A magyar pártok tekintetében hasonló eredményt hozott a következő, 2016-os választás is, a Híd 6,5 százalékkal újra bejutott, az MKP pedig 4 százalékkal újra kiesett.
Csakhogy a választás egészében más történt: a Smer visszaesett, viszont megerősödött a szélsőjobboldali L’SNS, és a Híd arra kényszerült, hogy – az L’SNS további erősödésétől tartva, a többi demokratikus párttól eltérően – belépjen egy Robert Fico vezette kormányba, és ezt a kormányt a 2018-as újságíró-gyilkosság miatti politikai válságban sem hagyta el. Ennek volt köszönhető a Híd totális bukása a 2020-as választáson, ahol az MKP hozta a maga 4 (pontosabban 3,9) százalékát, viszont a Híd csak 2 százalékot (egészen pontosan 2,2-t) ért el. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a szlovákiai magyarok (számuk a 2011-es népszámláláskor még a lakosság 8,5 százaléka volt, ma valamivel 8 százalék alatt lehet) mintegy fele az MKP politikáját követi, viszont
a szakítást követő három korábbi választáson a Híd támogatottsága volt nagyobb,
és ez csökkent most 2 százalékra. A Hídtól elfordult választók 2020-ban alighanem szlovák demokratikus pártokra szavaztak. Ezt a feltételezést erősítheti meg, hogy – a magyar lakta területek választási adatait vizsgálva – úgy tűnik, hogy a 2019-es köztársasági elnökválasztáson a szlovákiai magyarok nagyobb része szavazhatott Zuzana Čaputovára, a demokrata jelöltre, mint Bugár Bélára.
Talán megengedhetjük magunknak azt a feltételezést, hogy a szlovákiai magyaroknak legfeljebb a fele képviseli azt a Gulyás miniszter által kizárólag helyesnek tartott normát, hogy a magyarokat csak a szlovákokkal szemben álló magyar párt képviselheti. Másik, talán valamivel nagyobb részük a nemzeti kisebbség sajátos érdekeinek képviseleténél még fontosabbnak is tartja választói döntésekor a szlovákiai demokrácia védelmét a nacionalista maffiapolitikával szemben.
Gulyás és általában a Fideszben tömörülő magyar nacionalisták számára ez a politikai magatartás – amely megalakulása óta a Híd képviselt – nem elfogadható, sőt árulás.
Szerintem pedig időtől és tértől, a magyar kisebbségnek az egyes országokban kialakult helyzetétől függ, hogy helyes-e kitartani a politikai szerveződés etnikai alapja mellett, miként ez 1989-et követően valamennyi szomszédos országban magától értetődő volt, vagy eljött már az ideje annak, hogy a kisebbségben élő magyarok politikai meggyőződés alapján válasszanak a többségi népességben és a kisebbségek körében egyaránt támogatókat kereső pártok között. (Ez utóbbi megfontolás vezette a Momentumot, amikor a többségi és kisebbségi szavazatokat egyaránt gyűjtő romániai és szlovákiai pártokat támogatott választási kampányukban.)
A rendszerváltás első éveiben a magyarság egészének képviseletére törekvő RMDSZ és MKP igyekezett politikai hazát kínálni a különböző politikai irányokat képviselő kisebbségi politikusok és választók számára.
Ahogy azonban 2006-ban Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártjában hirtelen, Romániában az RMDSZ-ben pedig a Markó/Kelemen váltást követően fokozatosan a Fideszhez közelálló nacionalista irány vált dominánssá, a kisebbségi politikusok és választók egy része távolabb került ezektől a pártoktól, ami Szlovákiában pártszakadáshoz vezetett, Romániában pedig a kisebbségi értelmiség liberális részének elfordulásához az RMDSZ-től.
A Fidesz mint magyarországi állampárt számára a nemzeti alapon szerveződő kisebbségi pártok a kívánatosak, ezeket tudja a maga szatellitpártjaként működtetni.
A hétvégi szlovákiai helyhatósági választások eredményeit boncolgatja Lajos P. János a pozsonyi Új Szóban. Megállapítja, hogy országos szinten a választások vesztese a kormányzó koalíció vezető pártja, a Robert Fico vezette Smer és a két magyar illetve magyar/szlovák párt, a Híd és az MKP ugyan látszólag erősödni tudott, de egyik sem lehet maradéktalanul boldog az eredmény láttán.
(…) Országos szinten a választások vesztese a Smer, amely amellett, hogy komoly, több mint 10 százalékpontos visszaesést kénytelen elkönyvelni, elvesztette Kassa, Nyitra és Zsolna irányítását is. A legnagyobb kormánypárt ezzel teljesen kiszorult a megyeszékhelyek irányításából. A legfájóbb minden bizonnyal Kassa és Nyitra elvesztése, Nyitrán ráadásul a független Marek Hattas úgy tudta megverni a többszörös smeres polgármester Jozef Dvončot, hogy egy viszonylag erős jobboldali jelölttel is meg kellett mérkőznie. Ugyan Robert Fico pártelnök elégedettnek mondta magát az eredmények láttán, de az, hogy az ország lakosságának több mint egyötödét kitevő (1,115 millió fő) nyolc megyeszékhelyen nem rúghat labdába a Smer, bizonyára nem tölti el örömmel.
Nem lehet azonban elégedett az ellenzék sem, hiszen a függetlenek előretörése azt mutatja, hogy többnyire nem az ellenzék jelöltjei foglalták el a Smer visszaszorulása nyomán keletkezett űrt. Az ellenzéknek ugyanolyan fájdalmas vereség Pozsony és Nyitra, mint a Smernek Kassa és Nyitra, hiába is próbálná ezt takargatni. Azt sehogy sem nevezheti győzelemnek, hogy a fővárosi nagyon kemény, helyenként mocskos ellenkampány dacára is győzni tudott Matúš Vallo, a jobboldali ellenzéki által támogatott Ján Mrva pedig csak a negyedik lett.
A két magyar párt számszerűleg erősödött, az MKP-nak sikerült megtartania Dunaszerdahelyt és Somorját, a Híd pedig inkább Közép- és Kelet-Szlovákiában erős, de Komárom mindkét pártnak csúfos kudarc. Ugyan Keszegh Béla, a saját csapattal induló új polgármester valamilyen szinten korábban kapcsolódott mindkét párthoz, de most megalázó vereséget mért mindkét párt jelöltjeire.
Komárommal már hosszabb ideje nem tud mit kezdeni a két magyar párt, valószínűleg a helyi szervezeteik munkáját kellene megvizsgálniuk.
Bukásként kell értékelni a Híd és az MKP szempontjából Ipolyságot is, ahol a két párt által támogatott közös jelölt, Zachar Pál második lett. A Hídnak mindenképpen elemeznie kell, hogy miért szerepelt olyan gyengén Dunaszerdahelyen és Somorján, ahol képviselője sem lesz a városi testületben.
A választás egyik legszomorúbb eredménye, hogy Rimaszombatban újra győzni tudott Jozef Šimko. Az előző időszakban az MKP támogatását is élvezte Šimko, annak ellenére, hogy köztudottan jó a viszonya Marian Kotleba pártjával. Szerencsére Kotleba ezen a választáson nem tudott erősödni, mindössze egyetlen polgármesteri helyet szerzett, és helyi képviselőinek száma is csak 42. Kérdés, hogy hányan szimpatizálnak titokban vagy kevésbé titokban a szélsőséges párttal, ahogyan ezt Jozef Šimko teszi.
Kissé vészjósló forgatókönyv, de soha nem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy a következő szlovák parlament már magyar párt nélkül fog felállni. Ez pedig a szlovákiai magyar politizálás végét jelentené, legalábbis abban a formában, amit eddig ismertünk – írja Czajlik Katalin a pozsonyi Új Szóban megjelent elemzésében.
A Híd-Most magyar-szlovák pártról azt írja, hogy sokszor elhangzott az utóbbi napokban, de már a kormányalakítást követően is:
„nem lett volna szabad lepaktálni a Smerrel”.
Szerinte aki egy kicsit is jártas a hazai politikában, tudta, hogy Robert Fico pártjának „már a keresztlevelébe beleírták a korrupciót és az állam kiszipolyozását, s csak idő kérdése volt, mikor csordul túl a pohár”. Hiba vagy inkább végtelen naivitás volt abban bízni, hogy koalíciós partnereként majd a Smer körmére néz a Híd, s közben egy csomó mindent kiharcol a hazai magyarság számára – írja az elemzés, amely szerint az utóbbi két évből az derül ki, hogy Szlovákiában nem működik az a logika, mint mondjuk Romániában vagy a Vajdaságban, tehát hogy bármilyen párttal el lehet menni kormányozni, csak a kisebbségi eredmény a fontos. „Sokkal inkább úgy fest a dolog, hogy
a Smer–SNS–Híd formációra nem a kisebbségi kulturális alap vagy a kétnyelvű vasúti táblák miatt fogunk emlékezni, hanem az újkori Szlovákia legnagyobb politikai botrányának előidézőjeként.
Ami alighanem a Híd választási eredményén is lecsapódik” – áll a lapban.
A Magyar Közösség Pártjáról Czajlik Katalin azt írja: „A Soros-kártya megjelenése megmutatta, mennyire megbízható partnert talált magának a párt a Fidesz és Orbán Viktor személyében. Persze, ez sem meglepő, számtalanszor megírtuk, hogy
a magyar kormánypárt kizárólag saját céljai érdekében ,,használja” a határon túli magyarokat.
Messze nem arról van szó, hogy Orbán Viktor szlovákiai politikai járatlansága miatt hozta összefüggésbe a tüntetéseket Soros Györggyel. Orbán és a Fidesz pontosan tudja, hogy ez képtelenség, ahogyan azzal is tisztában vannak, mennyire ártanak ezzel ,,egyetlen” hazai stratégiai partnerüknek, az MKP-nak.”
Szerinte ez a legkevésbé sem érdekli őket, „egyetlen érdekük az, hogy a szlovák belpolitikai valóságot a maguk előnyére használják fel a magyarországi választások előtt”. Menyhárt József, az MKP elnöke számára azonban hatalmas problémát jelent Orbán állásfoglalása, hiszen ez „teljesen megzavarhatja az eddig Orbán-lojális MKP-szavazókat, aminek eredményeképp a párt nem hogy erősödhet, még veszíthet is pozícióiból az esetleges előrehozott választásokon”.
A jelenlegi helyzet felvázolása után, az Új Szó jegyzetírója levonja a következtetést:
„Míg az MKP számára egy következő választási bukás sem feltétlenül jelentené a párt végét, a Híd esetében ez korántsem biztos. Az MKP ugyanis erős regionális struktúrákkal, és főként erős magyar kormányzati szponzorral rendelkezik (persze kérdés, meddig). Amíg ez a kettő megvan, a part tovább evickélhet, úgy mint eddig.”
A Híd esetében azonban a parlamenti küszöb alá csúszás minden bizonnyal végzetes lenne.
Czajlik Katalin szerint erős pártszervezet és anyagi források hiányában nem látni, mi tarthatná egybe a pártot. Ráadásul Bugár Béla pártelnök szerinte belefáradt a politikába, s nincs olyan fiatal politikus a pártban, aki a helyére léphetne. „Mindezek fényében tehát nagyon is elképzelhető, hogy az országunkban zajló változások a magyar közösség számára is földcsuszamlásszerűek lesznek. Hogy ezzel miként tudunk megbirkózni, az már egy másik történet” – áll az elemzésben.
Szlovákiában az oknyomozó újságíró és párjának meggyilkolása után kialakult válság nem enyhül, a tiltakozók száma fokozatosan nő, miközben az ellenzék és a társadalom egy része a kormány lemondását követeli. Ez nem kevés reménnyel tölti el Orbán Viktor ellenfeleit, hiszen Fico bukásával könnyen elveszítheti az egyik legfontosabb külföldi szövetségesét. Azonban a helyzet korántsem ennyire egyszerű, mivel a demokratikus ellenzékben egyesek egyfajta követendő példaként tekintenek a Fideszre.
Az 1989-es „bársonyos forradalom” óta nem vonultak ki annyian az utcára Szlovákiában, mint az elmúlt egy hétben. Nemcsak a fővárosban és a nagyobb településeken, hanem New Yorktól kezdve Londonon át egészen Sydney-ig bezárólag több ezer fős tömegek emlékeztek meg Ján Kuciak oknyomozó újságíróra és jegyesére, Martina Kušnírová-ra. Mindkettőjüket a saját otthonukban gyilkolták meg, mivel a feltételezések szerint Kuciak egy a szlovák kormányhoz, valamint a külföldi (olasz) maffiához vezető szálakkal teli korrupciós ügyről írt cikket.
A tüntetők már nem kizárólag Robert Kaliňák belügyminiszter távozását követelik, hanem a teljes kormány lecserélését, Robert Fico miniszterelnök távozását, a korrupciós ügyben érintettek felelősségre vonását, vagy ahogyan a múlt héten Andrej Kiska köztársasági elnök fogalmazott, egy előrehozott választás megtartását.
Tüntetés Pozsonyban 2018. március 9-én. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.
A kialakult helyzetbe Fico egyáltalán nem nyugszik bele, aki meglepő gyorsasággal játszotta ki azt a kártyát, amelyet Orbán szokott: Soros Györgyöt. A szlovák miniszterelnök az amerikai milliárdost és hálózatát nevezte meg a „megmozdulásokat háttérből szervező és irányító” személynek, amivel nem kevés megütközést váltott ki még a parlamenti szövetségeseinek körében is. Ugyanakkor ezzel megnyerheti magának Marian Kotleba vezette a Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) szélsőjobboldali párt és Andraj Danko irányította Szlovák Nemzeti Párt (SNS) szavazóit, hiszen ez a két párt már évek óta versenyzik egymással a nacionalista, bevándorló- és Nyugat-ellenes, orosz- és „Orbán-barát” szlovákokért.
Pénteken pedig már Orbán – elsőként a kormányfők közül – csatlakozott Fico „sorosozásához”, amikor a szlovák események kapcsán megjegyezte:
„Az nem lep meg, amit látok, én régóta taposom ezt a szakmát, jelekből is olvasok
– majd hozzátette, hogy a Soros-hálózat mindent megtesz a bevándorlásnak ellenálló kormányok megbuktatásáért.
A magyar kormányfő kijelentése elég nagy – és egyben jogos – felháborodást váltott ki a határon túli magyarság és a magyarországi értelmiség körében. Először úgy tűnhet, hogy Orbán ismét a megszokott sorosozással rukkolt elő akkor, amikor valamilyen hazai eseményről, mint a korrupciós ügyekről (Elios) vagy hódmezővásárhelyi vereségről, kell elterelni a figyelmet. Ugyanúgy így könnyű összetartani és mozgósítani a Fidesz szavazótáborát a „közös és mélyen gyűlölt ellenséggel” szemben, aki ismét „összeesküvést szőtt”, illetve „egy újabb Majdant kavart” Magyarország szomszédságában.
Azonban a szlovák miniszterelnök melletti kiállás esetében jóval többről van szó, mint holmi figyelemelterelésről vagy rémisztgetésről. Mivel, ha a Smer túléli a válságot, akkor Orbán hangoztathatja, hogy
ő volt az első külföldi politikus, aki a „nehéz időkben” is nyíltan kiállt Fico mellett.
Ezután pedig a benyújthatja a számlát, ami ebben az esetben egy aktívabb magyar-szlovák politikai együttműködést jelentene a nemzetközi térben. Kétségtelen hogy eddig Budapest és Pozsony között sok kérdés kapcsán hasonló álláspont alakult ki, de egy dologban lényeges eltérés mutatkozott: mégpedig az Európai Unióhoz fűződő viszony kapcsán.
Ugyanis Fico egészen a múlt hétig távol tartotta magát az orbáni retorikai fogásoktól és módszerektől. Nem akarta, hogy a „sorozosással” és „állítsuk meg Brüsszellel” taszítsa el magától az uniós politikusokat. Ezzel párhuzamosan nem szerette volna tönkretenni azt az önmagáról kialakított képet, miszerint ő egyfajta közvetítő az uniós politikusok és a közép-európai kormányfők között. Ez a fajta egyensúlyozó politika pedig kifizetődő volt számára, hiszen egyre inkább úgy tekintettek rá, mint az egyetlen reális partnerre a térségben. Sőt, a tavalyi év másik felében már rengeteg olyan cikk jelent meg a magyar, a szlovák és a nemzetközi sajtóban, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a Fico számára fontosabbá vált az Európai Unió, mint a visegrádi együttműködés. Ezek konklúziója röviden az volt, hogy
„Szlovákia a mag-Európához, vagyis Franciaországhoz és Németországhoz, nem pedig a lengyel-magyar együttműködés jelentette Közép-Európához szeretne tartozni”.
Ezért fordulhatott elő az, hogy bár a szlovák kormány hivatalosan menekültellenes, de tavaly megígérte, hogy Pozsony hatvan menekültet vesz át Görögországtól és Olaszországtól. Így ők megúszták azt az uniós kötelezettszegési eljárást, amelyet a kvóták nem teljesítése miatt indítottak el Budapest, Prága és Varsó ellen. Fico külön folytatott megbeszéléseket Emmanuel Macron francia elnökkel, vagy Ausztriával és Csehországgal együtt az úgynevezett slavkovi hármas (S3) nevű együttműködést kezdte el favorizálni a V4-ek helyett.
Viszont Fico hatalmon maradása ennek a politikának a végét jelentheti. A szlovák miniszterelnök egyelőre még beéri Sorossal, de ha az orbáni példákból indulunk ki, akkor nem elképzelhetetlen, hogy ez majd előbb-utóbb egy intenzívebb „brüsszelezésbe” – vagy akár „enszezésbe” – fog átcsapni. Ez pedig csak zene lenne a Fidesz füleinek, hiszen egy olyan ország vezetésével kerülne egy hullámhosszra, amely az euróövezetei tagságának köszönhetően nagyobb súllyal és több befolyással rendelkezik az EU-ban, mint a többi visegrádi ország együttvéve.
Marco Valli, Sophie in ‘t Veld, Claude Moraes, Ingeborg Grässle, Ryszard Czarnecki és Jávor Benedek, az Európai Parlament tényfeltáró küldöttségének tagjai (b-j) a Robert Fico szlovák miniszterelnökkel és Robert Kalinák szlovák belügyminiszterrel tartott találkozón Pozsonyban 2018. március 8-án. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.
Ezért sem meglepő, hogy az uniós intézmények és politikusok meglepően óvatosan nyilvánulnak meg a szlovákiai eseményekkel kapcsán. Kétségtelen, hogy a gyilkosságot elítélték és segítséget ígértek a nyomozásban, de leszámítva az Európai Néppárt Kaliňák távozását követelő szombati nyilatkozatát, még senki nem követelte a kormány tagjainak lemondását vagy emeltek szót az előrehozott választásokért. A tüntetések előtt egy nappal Pozsonyba látogató EP-képviselők, akik között jelen volt Jávor Benedek is, szintén visszafogottan nyilatkoztak, s folyamatosan a „helyzet bonyolultságára” hívták fel a figyelmet, miközben „megértik, hogy miért nehéz a kormányfőnek megválnia a belügyminisztertől„. Brüsszelben nagyon jól tudják, hogy minden Pozsonyt érintő kritikával valójában csak tovább löknék Ficot Orbán karjaiba. Egy valóságos rémálmot jelentene számukra, ha a szlovák kormányválság elmúltával a kormányfő ugyanolyan EU-, Soros – és migráció-ellenes retorikába és politikába kezdene, mint a magyarországi kollégája.
Mi lenne akkor, ha teljesülne a szlovák tüntetők legfőbb vágya és előrehozott választásokat tartanának Szlovákiában? Vajon ez súlyosan érintené Orbánt? A visegrádi négyek elveszítenék Pozsonyt, mint egy fontos szövetségesüket?
Amennyiben a legutóbbi közvélemény-kutatásokból (AKO és a Focus) indulunk ki, akkor Szlovákiában három ellenzéki párt lenne esélyes a győzelemre és a kormányalakításra, mégpedig a SaS – OĽaNO-NOVA – Sme Rodina. (Természetesen az sincs kizárva, hogy újra a Smer nyeri meg a választásokat, de a kormánykoalíció létrehozása már rendkívül nehéz lenne). Bármilyen furcsának is tűnhet elsőre, de ez korántsem jelentene rossz hírt a Fidesz számára. Ugyanis az előző években mindhárom párt
sokszor a Fidesz politikáját tekintette követendő példának, vagy a vezetőik pozitívan nyilatkoztak a magyar miniszterelnökről
A szlovák pártok támogatottsága egy 2018-as januári közvélemény-kutatás szerint.
A második legerősebb szlovákiai párt, a Szabadság és Szolidaritást (SaS) vezetője Richard Sulík már most mindent megtesz azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon az elégedetlenségből, és ezt felhasználva győzelmet arasson egy előrehozott választásokon. Az önmagát liberálisnak nevező politikus viszont a Fico-megdöntésén és a korrupció elleni harcon kívül igazából semmi komolyabb változást nem akar végrehajtani a szlovák politikában, miközben folyamatosan egy „brüsszeli központú menekült-összeesküvésről” vizionál, amely ellen Szlovákiának védekeznie kell, akár szorosabban együttműködve a többi V4-el.
számára szimpatikus volt, hogy Orbán kerítést húzott a déli határra és ezzel oldotta meg a menekültválságot
Nem sokkal később pedig az okozott komoly meglepetést Szlovákiában, amikor kiderült, hogy Sulík egyike volt annak a hét szlovák EP-képviselőnek, akik tavaly megvétózták az uniós alapszerződés hetedik cikkelyének alkalmazását Magyarországgal szemben. Amikor pedig Sulíkot azzal szembesítették, hogy miért nem szavazta meg a határozatot, mivel „amit a rendszeresen a Fico fejére olvas, azt valójában Orbán sokkal durvábban már megcsinálta Magyarországon”, akkor csupán annyit mondott, hogy
„Magyarországon – ellentétben Lengyelországgal – nem olyan kritikus a helyzet, mint amilyennek az Európai Unió lefesti”
Nem ő az egyetlen, aki a szlovák demokratikus ellenzékben már-már csodálattal adózik Orbánnak. A mindössze három évvel ezelőtt megalakult Család Vagyunk (Sme Rodina) párt szintén sok tekintetben a Fideszt tartja „fő ihletforrásnak”, legyen szó a magyar kormánypárt családpolitikájáról vagy a külföldi vállalatok/bankok adóztatásáról. A pártot vezető Boris Kollár milliárdos két évvel ezelőtt pedig nyilvánosan dicsérte a menekültkvóták elutasításáról szóló magyarországi népszavazást. Sőt, hozzátette: Szlovákiában is egy hasonlót kellene tartani, és tanulva a magyarországi esetből, 30 százalékos részvételi arányra kellene leszállítani a referendum érvényességi határát.
Boris Kollár – Gyakran oszt meg Orbánról szóló cikkeket a saját Facebook- oldalán. A kép forrása: Link.
A második legerősebb szlovák ellenzéki párt, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) Orbánhoz való hozzáállása szintúgy tartogathat meglepetéseket. Habár az évek során konzervatívnak, jobboldalinak, és kvótaellenesnek állították be magukat, sokáig kritizálták a Fideszt, leginkább annak nemzetpolitikáját. A pártot vezető Igor Matovič még 2011-ben azt mondta, hogy
„a mi ellenségünk Orbán”
Többször leszögezte, hogy minden mindent megtesz a kettős állampolgárság bevezetésének megakadályozásáért, amellyel szerinte Budapest csak „beavatkozik a szlovák belügyekbe”, és támogatta a szlovák állampolgárság elvételét azoktól, akik felveszik a magyart.
Igor Matovič. A kép forrása: Twitter
Azonban 2017 végére nagyot fordult a világ: az OĽaNO vezetőinek szájából egyre többször hangzott el, hogy mivel Szlovákiára nézve „óriási veszélynek” tartják Ficót, ezért hajlandóak egy közös választási koalícióba lépni a szlovák parlamentből jelenleg kimaradt Magyar Közösség Pártjával (MKP). A dolog pikantériája, hogy pont azzal a párttal lépnének szövetségre, amely ezer szállal kapcsolódik a Fideszhez, s Orbán egyik legfontosabb külföldi „proxyjának” tartanak. Ezért korántsem elrugaszkodott elképzelés, hogy az MKP – Budapest „sugallatára” – csak azzal a feltétellel fog beleegyezni a közös koalícióba, ha OĽaNO visszavesz a korábbi Orbán-ellenességéből és támogatni fogja a Magyarországot az olyan kérdésekben, mint a bevándorlás vagy a határon túli magyarok helyzete.
Egyelőre még minden képlékeny Szlovákiában, hiszen március 12-én derül ki, hogy pontosan milyen irányt fog venni a szlovák belpolitika. Ezen a napon jár le a Most-Híd vegyes párt által adott ultimátum: ha a belügyminiszter hétfőig nem távozik a posztjáról, akkor ők kilépnek a kormányból. Még kérdéses, hogy Bugár Béla pártelnök, miután visszatért a Maldív-szigetekről, a Most-Híd „maradók vagy a távozók” frakciója mellett teszi-e le a voksát. Ám kétségtelen, hogy a tét magas, hiszen ha rosszul döntenek, akkor azzal nemcsak a hatalomból távoznak, hanem egy esetleges előrehozott választások esetén a parlamentbe való bejutásukat is kockáztatják.
Ez Orbán számára csak hab lenne a tortán. A Most-Híd ugyanis évek óta a magyar kormány egyik legnagyobb bírálója Szlovákiában és gyakran tett keresztbe a budapesti vezetésnek. Csakhogy az esetleges bukásukkal már lényegében a Fideszhez hasonló, vagy éppen egyes kérdésekben (bevándorlás) a magyar miniszterelnököt követni kívánó pártok maradnának benn a szlovák politikában. Ez pedig azt jelentené, hogy nem Soros, hanem Orbán nevet a végén…
Szlovákia kétezres évekbeli legnagyobb politikai botrányának főszereplője, a Penta cégcsoport érdekeltsége veszi meg a magyar nyelvű Új Szó és Vasárnap című lapokat. A Penta birtokában már van nagy médiaportfólió és magyarországi húsipari érdekeltség is. „Hírnévre” azonban öt éve tett szert, amikor kipattant a Gorilla-ügy: az állítólagos titkosszolgálati lehallgatások szerint a szlovák politikai élet színe-java, szlovákok, magyarok egyaránt a Penta befolyása alatt álltak.
Hétfőn jelentették be, hogy a szlovákiai magyar nyelvű Új Szó (a Vasárnap nevű lappal együtt) a News and Media Holding tulajdonába kerül még ebben az évben. (Erről részletek itt, a főszerkesztői interjú és az eddigi tulajdonosi szerkezet itt). Ezekből a cikkekből kiderül az is, milyen hatalmas médiaportfóliót épített ki-vásárolt meg magának a Penta Holding, amelynek egyik legértékesebb tagja a Sme című patinás napilap (amelyből többen ki is váltak, amikor 2014-ben megvette az újságot a Penta).
A Penta Holding Szlovákia és a térség egyik legnagyobb befektetési konglomerátuma, amely érdekeltséget szerzett biztosítóban, elektromos művekben és más egyéb ágazatban. A 444.hu cikke szerint a Penta 2011-es nettó nyeresége 127 millió euró, 39,5 milliárd forint volt, az akkori idők egyik magyar sztárvállalatának, Simicska Lajos Közgépének addigi legnagyobb éves profitja 3,3 milliárd forint volt.
A Pentát egy cseh és négy szlovák férfi alapította a 90-es évek elején, mindannyian a szovjet elit egyetemen, az MGIMO-n tanultak, s egyaránt a csehszlovák kommunista titkosszolgálatnál (STB) dolgozó szülők gyerekei.
A csöppet sem unalmas szlovákiai politikai élet legnagyobb földindulását okozó Gorilla-ügy bő öt és fél éve robbant ki, középpontjában a Pentával és két tulajdonosával, szlovák Jaroslav Hascakkal és a cseh Marek Dospivával. Az állítólag a szlovák titkosszolgálattól kikerült lehallgatásokról írott összefoglalók hatására ugyan lényegében megbukott a szlovák kormány, de büntetőjogi felelősségre vonás nem történt.
A lehallgatások egy bizonyos Varga Zoltán lakásán készültek. Varga a Penta biztonsági vezetőjeként teremtette meg a lehetőséget és helyet a találkozókat politikusokkal, és rendőri vezetőkkel. A lakást a 444.hu akkori összefoglalója szerint
„Hascák rendszeresen használta üzleti találkozóira, az akkori gazdasági miniszter Jirko Malchárektől a mostani miniszterelnök Robert Ficóig mindenki megfordult, hogy megvehető politikusokról és zsebbe visszacsorgó pénzekről beszélgessen”.
Az állítólagos lehallgatásokból az derült ki, hogy a megelőző tíz évben a különféle színezetű kormányzó erők vezető politikusai mind a Penta befolyása alatt álltak. A találkozókon képviselők megvásárlásáról, kinevezésekről és természetesen állami vállalatok privatizációjáról esett szó, de még koalíciókötésekről is tárgyaltak. A Gorilla-ügyben érintett volt a Mikulás Dzurinda- és a későbbi Fico-kormány néhány tagja egyaránt, Világi Oszkár volt parlamenti képviselő és a Slovnaft vezérigazgatója (valamint a tulajdonos Mol igazgatósági tagja) is. De megemlítik az akkori és részben mai szlovákiai magyar politikai élet meghatározó szereplőit ugyancsak, például egy állítólagos 3,5 millió dolláros jutalék kapcsán, amely egy állami energetikai vállalat privatizációja során került a Magyar Koalíció Pártjához.
A Penta egyébként kiterjedt érdekeltséggel bír Magyarországon is. A húsiparba vásárolta be magát a Debreceni Hús Zrt., a Sole-Meat Kft., a Csabahús Kft. és a Kaiser Fodd Kft. révén.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
