MKIK GVI Archives › Független Hírügynökség

A nagy cégek jobban érzik a bajt

FüHü

-

2019-12-23

A nagy és döntően exportáló cégekben erőteljesebb a jövő miatti aggodalom, továbbá az építőiparban esett nagy mértékben a bizalom. Ez nagyjából fordított tendencia a korábban megszokott folyamatokhoz képest. Jelenleg általános a pesszimizmus.

Legújabb negyedéves felmérésében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) októberben kérdezte meg a hazai gazdaságot reprezentáló 400 cég vezetőit. A júliusival összevetve a kép meglehetősen borús. A negyedéves konjunktúramutató már korábban is süllyedt, most 33-ról 26 pontra esett vissza.

Az ábrán látható, hogy a vállalkozások körében

öt éves felfelé tartó trend utánidén júliustól meredeken zuhan a hangulat.

A mutató értéke a kereskedelmi vállalkozások esetében a legmagasabb (+32 pont), az egyéb gazdasági szolgáltatásokat nyújtó cégek körében +31, a feldolgozóipari cégek esetében +24 pont, míg az építőipari cégek körében (+19 ponttal) a legalacsonyabb. Ez egyáltalán nem meglepő: a feldolgozóiparban már jó ideje érződik a külső kereslet fokozatos csökkenése (de legalábbis a félelem növekedése), amely

itt-ott már a létszám csökkenésében is megmutatkozik,

az építőiparban a kedvezményes lakásáfa egy részének kifutása januárban, és az egekbe szökött árak miatt várható csökkenő vásárlóerő. (Utóbbi ágazatban a legnagyobb, 30 pont csökkenést mértek július óta.) A magyar gazdaság mindinkább legerősebb húzóereje a belső kereslet, tehát a kereskedelmi vállalkozások hangulati mutatója ezért a legmagasabb.

Nagyjából-egészében megfordult a korábbi trend. A az elmúlt egy-két évi negyedéves felmérésekben a legnagyobb (250 főt meghaladó) méretű, a jellemzően exportra dolgozó cégek körében volt igazán optimista hangulat. Most viszont a mutató a döntően exportáló vállalkozások körében a legalacsonyabb (+22 pont), a részben exportálók esetében +33 ponton áll, míg a nem exportáló cégek körében +27 pont. (A negyedéves süllyedésben nem pont ez a kép mutatkozik, de a romlás folyamatos.)

A görbékből kiderül, hogy a nagyvállalatok milyen meredeken veszítik el optimizmusukat, noha a negyedéves változás náluk viszonylag enyhe, 7 pont, szemben az 50-99 fős cégekkel, ahol kétszer ekkora hangulatromlást mértek. Ezek

a nagy cégek a válság óta szinte mindig a legjobb értékeket produkálták mostanáig.

A mutató a 20–49 fős vállalkozások esetében +31 pont, az 50–99 fős kategóriában +25 pont, a 100–249 fős cégek körében +31 pont, míg a 250 főnél nagyobb vállalatok esetében szintén +25 ponton áll a mutató.

Sokat mondó a kutatás azon megállapítása, hogy az almutatók (például rendeléállomány, kapacitáskihasználtság, teremelsé szintje, beruházások, létszám alakulása) körében a vállalkozások vezetői

a jelenlegi jövedelmezőség kivételével rendre pesszimistábban ítélik meg az összes vizsgált szempontot

a júliusihoz viszonyítva. Az előző év azonos időszakához képest – a beruházások várható szintjével kapcsolatos várakozások kivételével – szintén minden mutató tekintetében negatívabb a vállalatok helyzetértékelése, mint 2018 októberében.

Vagyis most

a nagyvállalatok jellemzően pesszimistábban ítélik meg helyzetüket a kis-és középvállalkozásokhoz viszonyítva,

kivételt csak a jelenlegi, illetve a várható üzleti helyzet, valamint a jelenlegi jövedelmezőség értékelése képez ez alól. Jelentősebb különbség a jelenlegi jövedelmezőség, illetve az elmúlt féléves, valamint a várható termelési szint esetében tapasztalható. A termelési szint megítélése tekintetében a kis-és középvállalkozások a jelenre és a jövőre vonatkozóan egyaránt lényegesen pozitívabb helyzetértékelést adtak, mint a 250 fő feletti nagyvállalatok. Összességében júliushoz viszonyítva a kis-és középvállalkozások körében az összes vizsgált mutató értéke csökkent, a nagyvállalatok átlagpontszáma a jelenlegi jövedelmezőség esetében emelkedett, a többi mutató esetén azonban szintén csökkent.

Robotok: minden ötödik ember helyett

FüHü

-

2019-12-03

0

A 3,7 millió alkalmazott munkájának nagyjából ötödét (732 ezer embert) tudja kiváltani az automatizáció. Elsősorban a szakképzettséget nem vagy kevéssé igénylő foglalkozások, több, mint száz, vannak kitéve ennek a folyamatnak – derül ki egy kutatásból.

A szakmák automatizálhatóságát és ennek munkaerőpiaci hatását vizsgálta az MKIK Gazdaság-és Vállalkozáskutató Intézet tanulmánya. Az persze nem újdonság, hogy az automatizáció és a digitalizáció terjedése megállíthatatlan, a gazdaság versenyképességének vezérhajója lehet, hogy mennyi embert tudnak kiváltani automatikus, digitális eszközökkel.

Becslések szerint az automatizáció terjedésének üteme

Közép-Kelet-Európában a közeljövőben az európai átlagot meghaladó lesz,

azaz a munkaerőpiaci hatások feltételezhetően régiónkban is jelentkezni fognak – áll az elemzésben. Az MKIK GVI a Magyarországon nyilvántartott foglalkozások automatizálhatóságát vizsgálta és vetette össze a foglalkoztatottságra vonatkozó adatokkal.

A rutintól az absztraktig

Automatizálható feladatnak tekintik a rutinszerű, egyszerűen leírható, és ebből adódóan programozható feladatokat, illetve azokat, amelyek a technikai fejlődésnek köszönhetően mai tudásunk szerint kiválthatók robotok és számítógépek által. Bizonyos területeken az automatizálás továbbra sem megoldott, egyes nem rutinszerű, absztrakt és összetett feladatok, valamint az olyan készségek, mint a kézügyesség, a kreatív intelligencia vagy a szociális készségek továbbra sem válthatók ki. Ezek esetében a számítógépek legfeljebb kiegészítő szerepet tölthetnek be az emberi munka mellett.

A foglalkozásokhoz tartozó feladatok automatizálhatósága alapján

a szakmákat öt kategóriába sorolták be

a szerint, hogy feladataik milyen mértékben automatizálhatók. A skálán 1-es értéket kaptak azok a foglalkozások, amelyek feladatai közül egyik sem automatizálható, 5-öst pedig azok, amelyeknél mindegyik feladat automatizálható lehet. A besorolás rávilágít arra, hogy az automatizáció nem jár feltétlenül az érintett szakmák megszűnésével: a legtöbb foglalkozás esetében a részfeladatok egy része potenciálisan automatizálható, míg más feladatokat jelenlegi tudásunk szerint nem lehet kiváltani az új technológiákkal.

A magyarországi szakmák többsége az elemzés szerint a nem automatizálható kategóriába tartozik: a FEOR nyilvántartásban

122 olyan foglalkozás van, amelyek részfeladatai nem automatizálhatók.

79 esetében a feladatok egy része már automatizálható, nagyobb részük azonban nem. 93 foglalkozás részben automatizálható, ezen szakmák részfeladatai között nagyjából egyenlő arányban szerepelnek automatizálható és nem automatizálható feladatok. 90 szakma esetében a részfeladatok többsége automatizálható, 26 szakma esetében pedig a jegyzékben felsorolt részfeladatok közül az összes vagy szinte az összes automatizálható.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy

az utolsó két kategória foglalkozásai, 116 tekinthetők az automatizáció hatásai szempontjából leginkább érintetteknek.

Nagyjából minden ötödik embert érinti

A NAV 2018-as foglalkoztatottsági adataival összevetve tehát elmondható, hogy 3 743 689 foglalkoztatottból 164 496 dolgozott az automatizálható szakmákban (a foglalkoztatottak 4 százaléka), további 567 313 (körülbelül 15 százaléka) pedig olyan munkát végez, amelyek részfeladatai többségében automatizálhatók. Az összes foglalkoztatottnak tehát körülbelül ötöde dolgozik olyan szakmában, amelyek részfeladatai alapján egészében vagy nagy részében automatizálható.

Ez nagyjából 732 ezer ember.

A foglalkoztatottak legnagyobb része, 28 százaléka (körülbelül 1 millió fő) azonban olyan foglalkozást űz, amelyek esetében az automatizálás kiegészítő szerepet tölthet be, a feladatoknak egy része automatizálható. A munkavállalók további 9 százaléka olyan feladatokat végez, amelyek többségében nem automatizálhatók, míg 18 százaléka nem automatizálható szakmákban dolgozott 2018-ban.

Az automatizálható szakmákban dolgozók aránya a szakképzettséget nem igénylő, egyszerű foglalkozások esetében a legmagasabb. Az ilyen szakmákban dolgozók 15 százaléka (körülbelül 69 ezer) automatizálható feladatokat végez, további 24 százalékuk (mintegy 99 ezer) olyan szakmában dolgozik, melynek részfeladatai többségében automatizálhatók. Az érintett 167 ezerből a legtöbben, 135 ezren „egyszerű szolgáltatási, szállítási és hasonló foglalkozásokban” dolgoznak (ide tartoznak például a rakodómunkások, árufeltöltők, kézi csomagolók, kézbesítők, hordárok).

Az irodai, ügyviteli és ügyfélkapcsolati foglalkozások főcsoportjában körülbelül 169 ezer ember, azaz az összes adminisztrációs szakmában dolgozó 76 százaléka végez többségében vagy egészében automatizálható feladatokat. A gépkezelő, összeszerelő és járművezető szakmák csoportjában a munkavállalók 14 százalékát (54 ezer főt) foglalkoztatják automatizálható, 24 százalékát többségében automatizálható szakmákban.

Az átlagnál magasabb az automatizálható szakmákban foglalkoztatottak aránya az ipari és építőipari foglalkozások esetében is: a foglalkoztatottak 15 százaléka (17 ezer) automatizálható, további 43 százalékuk (111 ezer foglalkoztatott) pedig nagy részében automatizálható szakmában dolgozik.

A mezőgazdálkodási és erdőgazdálkodási foglalkozásokban kevesebb, mint ezer fő dolgozik automatizálható szakmában, ami az összes ilyen szakmában foglalkoztatott 3 százaléka. További 42 százalékuk, mintegy 10 ezer azonban olyan foglalkozást űz, amelyek részfeladatainak többsége automatizálható lehet. A kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások főcsoportjában a foglalkoztatottak 18 százaléka (77 ezer) dolgozik teljesen vagy többségében automatizálható részfeladatokból álló szakmákban.

A legkevésbé automatizálható foglalkozásoknak a felsőfokú végzettséget igénylő szakmák tekinthetők.

A felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások és az egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások esetében nem találtak olyan szakmákat, amelyek teljes egészében automatizálhatók lennének. Utóbbi csoportban a foglalkoztatottak 8 százaléka (28 ezer fő) ugyanakkor olyan szakmában dolgozik, amely többségében automatizálható részfeladatokat tartalmaz.

Fejér megye az élen

A megyei szintű adatok szerint az azon szakmákban foglalkoztatottak aránya, amelyek részfeladatainak nagy része vagy egésze automatizálható, Fejér megyében a legmagasabb: 24 százalék. Ezt Komárom-Esztergom és Vas megye követi, ahol a foglalkoztatottak 23-23, Pest megyében 22, Bács-Kiskun megyében és Veszprém megyében egyaránt 21 százalék dolgozott 2018-ban ilyen szakmákban. A leginkább érintett szakmákban foglalkoztatottak aránya Nógrád (16), Baranya, Tolna és Heves (17 százalék) megyében a legalacsonyabb, Budapesten pedig 18 százalék.

Hiába az ellenpropaganda, egyre több gyerek tovább tanulna

Bak Mihály

-

2019-08-28

0

Hiába az ellenpropaganda, egyre több gyerek tovább tanulna

Öt éve szakadatlanul nő azon diákok száma, akik valamilyen felsőfokú képzést szeretnének. Ez derül ki az ellentétes propagandát támogató kereskedelmi kamara felméréséből, amelyben hetedikes általános iskolásokat kérdeztek. Hetven százalékuk jól akar keresni felnőttként, a jobb körülmények közt élők pedig magabiztosabbak, és zajlik a kasztosodás.

Sajátos képet erősít meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) idei pályaorientációs felmérése. Ezekben évről évre a pályaválasztás előtt álló hetedikes általános iskolások majdani terveit tudakolják. A továbbtanulással, szakma- és pályaválasztással kapcsolatos terveit, céljait, valamint szüleik ehhez kapcsolódóan felmerülő tanácsait, szándékait. Idén az eredmények 9239 fő válaszain alapulnak.

A tanulók túlnyomó többsége (88 százalék) foglalkozott már a továbbtanulás kérdésével. Közülük a legtöbben (84) a szülőkkel való beszélgetést választották a tájékozódásra, 66 százalékuk osztályfőnöki órán, 38 iskolai pályaválasztási rendezvényen, míg 14 kamarai pályaválasztási rendezvényeken szerezte az információkat.

A gyerekek és szüleik ellenállnak

Az MKIK – legalábbis annak elnöke, Parragh László – évek óta a kormány szakmunkásképzést erőltető, a felsőfokú továbbtanulást visszaszorítani szándékozó törekvésének leghangosabb támogatója. Annak is, hogy – a régi értelemben vett – gimnáziumok helyett valamilyen – gyenge közismereti tudást adó – szakiskolát válasszanak a gyerekek.

A kamarai elemzők a válaszok alapján kénytelenek megállapítani, hogy

a 13 év körüli gyerekek jelentős része nem úgy gondolkodik saját jövőjéről, ahogyan azt országunk nagyjai szeretnék: csaknem 40 százalék diplomás lenne.

A legnagyobb diákhányad, 36 százalék gimnáziumban szeretne tovább tanulni. Körülbelül felük szeretne szakmát szerezni: 28 százalékuk szakközépiskolában, 19 pedig szakgimnáziumban tanulna tovább. A hetedikesek 18 százaléka még nem gondolkozott a továbbtanuláson.

A tanulók megoszlása aszerint, hogy milyen legmagasabb iskolai végzettséget szeretnének elérni életük során (százalék), 2014–2019

A GVI lakonikus következtetése az, hogy „a tanulók iskolai végzettségre vonatkozó tervei nem változtak jelentősen az elmúlt évek során: 2014 óta nő a felsőfokú végzettség elérését megcélzó tanulók aránya”. Megállapítják azt is, hogy

csökken azoké, akik érettségi, illetve szakképzettség és érettségi megszerzésére törekednek.

(Ennek hátterére nem térnek ki, ezért nem tudjuk, hogy bizonyos társadalmi csoportok körében lehet hatása a kormányzat értelmiségellenes kampányának.)

Sport, informatika, sütés-főzés

A pályaválasztásban a szülők befolyása óriási. A gyerekek többségének (70 százalék) azt a tanácsot adták szülei, hogy szerezzen olyan szakmát, amivel szívesen foglalkozna. Több, mint felének (51) azt javasolták, hogy olyan szakmát szerezzen, amivel jól tud keresni. A jövőbeli foglalkozások tekintetében a sportolás (29 százalék) és a sütés-főzés (28) a legnépszerűbb a diákok körében, továbbá a művészeti ágakat(24), a számítógépes munkát (24) és az állatokkal foglalkozást (23) is sokan megjelölték.

Az elmúlt évek felmérései szerint is rendre

a sport, az informatika, a sütés-főzés és az állatokkal foglalkozás volt a legnépszerűbb irány

a tanulók számára, míg a bútorkészítés, a fémekkel foglalkozás és a növénytermesztés a legkevésbé népszerű – írja a GVI elemzése.

A környezet döntő befolyású, zajlik a kasztosodás

Az is változatlan, hogy a munkával, hivatással kapcsolatos tervek jelentős, megyék, településtípus és nemek szerinti eltéréseket mutatnak. Az se újdonság, hogy a szülők iskolai végzettsége is fontos befolyásoló tényező. A diákok általában olyan foglalkozásokat szeretnének űzni, amelyhez olyan szintű iskolai végzettség szükséges, ami igazodik a családjukban tapasztalható legmagasabb szülői végzettséghez.

Vagyis a szellemi foglalkozásokat általában a magasabb iskolai végzettségűek gyermekei tartják vonzónak, a fizikai foglalkozásokat az alacsonyabb végzettségűeké.

Tinédzserektől aligha várható el cizellált gondolkodás „az élet értelméről”. Kiemelkedő tehát azok aránya, akik a jövőbeli munkájukkal kapcsolatban azt tartják fontosnak, hogy sok pénzt keressenek: 71 százalék ezt választotta a három legfontosabb szempont egyikeként. A második legfontosabb tényező a munka melletti szabadidő (38), harmadikként pedig a jó munkatársi kapcsolatok (37).

Az elemzés alapján hat fő foglalkozási terület (gép-és fémipar; építészet, tervezés, faipar; háztáji gazdálkodás; humánszolgáltatás; fehérgalléros munkakörök; szórakoztatás és művészet) körvonalazható a tanulók együttes jelölései alapján. Ezen felül további négy olyan foglalkozástípus van (informatika; kutatás, tudomány; sport; rendvédelem), amelyek vagy önmagukban jól elkülönülő foglalkozásterületet jelölnek, vagy teljes mértékben függetlennek mutatkoztak bármely más foglalkozás választásától.

Az eredmények szerint a fiúk, a fővárosban és megyeszékhelyeken iskolába járók, a magasabb végzettséggel rendelkező szülők gyerekei, a nem deprivált tanulók, valamint a jobb tanulmányi eredményeket elérők körében szignifikánsan magasabb azok aránya, akik olyan foglalkozást választottak, melyhez az alapvetően szükséges készségterületeken ügyesnek is érzik magukat. Magyarul a társadalmi kettéválás már ekkor elkezdődik: a jobb körülmények közt élő gyerekek magabiztosabbak.

Az adatok alapján összességében kijelenthető, hogy a szülők kulturális tőkéje, tapasztalatai és tanácsai jelentősen befolyásolhatják a fiatalok továbbtanulásra, szakmaválasztásra vonatkozó döntéseit.

Bérnyomásból árnyomás

Bak Mihály

-

2019-08-15

0

A minimálbér kötelező emelése elsősorban az árakban nyilvánul meg a cégek reakcióiban. Minden negyedik beruházásokat halaszt el, illetve hozzányúlnak a létszámhoz. Nem meglepően az exportáló cégek viselik legjobban a bérnyomást.

A statisztikai adatokat, a mindennapokban tapasztalható – helyenként vágtató – drágulást, valamint az innen-onnan már létszámcsökkentésről érkező híreket igazolják vissza a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet legfrissebb felmérése hazai cégek körében.

Egyre nyomasztóbb a béremelés

Kilenc lehetséges válaszlehetőségre kérdeztek rá azután, hogy januártól a minimálbér 149 ezer, a szakképzettek garantált bérminimuma 195 ezer forintra nőtt.

A válaszokból nem meglepően az derült ki, hogy legnagyobb arányban az áremelést említették a válaszadók. Ahogyan azt elemzők korábban elmondták, a vállalkozások jelentős része érdemi fejlesztés híján (sokuk esetében ennek beruházásigénye miatt)

az árakban próbálja érvényesíteni a megnövekedett bérköltséget.

Minden harmadik jelezte a tervezett létszámfelvétel elmaradását. A többi intézkedés egy része is arra utal, hogy igyekeznek enyhíteni a humánköltségek emelkedő hatását, noha elbocsátást még kevesen terveznek.

Az üzleti stratégia bánja

Aligha meglepő, hogy a cégek több, mint fele (54 százaléka) módosítja üzleti stratégiáját: ennek keretében elhalasztja a korábban tervezett beruházásait, illetve a tervezett létszámfelvételt, vagy emeli termékei árát. A beruházások elhalasztása egymagában 25 százalékot képvisel a válaszok alapján, ami korántsem jó hír a jövőre nézve.

Ha növekszik a fejlesztések elhalasztásának mértéke, aránya, az

tovább nyitja az ollót a termelékenység javulása és a béremelkedés között, ami már most is tetemes.

Ezekben a beruházásokban már eddig is komoly lemaradásban van a magyar gazdaság, és éppen a hazai tulajdonú kisebb cégek.

A vállalkozások 19 százaléka tervez foglalkoztatásra vonatkozó lépéseket: ezeknél a cégeknél már sor került, vagy sor fog kerülni elbocsátásokra, a munkakörök, feladatok módosítására, vagy arra, hogy részmunkaidős foglalkoztatássá alakítják át a béremelésben érintett dolgozók foglalkoztatását. Azon vállalkozások aránya, amelyek az érintett dolgozók béren kívüli juttatásainak vagy mozgóbérének csökkentését tervezik, 18 százalék.

Kicsik nyomorúsága

Nem új a válaszreakciók sorában az a megfigyelés, hogy a vállalatméret nagyon fontos tényező.

Minél kisebb a vállalkozás, annál nagyobb az intézkedések súlyossága.

Az 50 főnél kisebb méretűek nagyobb mértékben, míg a nagyobb cégek kisebb hányadban hajtották végre, illetve tervezik végrehajtani a vizsgált intézkedéseket.

A gazdasági ágazatok szerinti bontás azt mutatja, hogy a béremelés hatására leginkább a kereskedelemben tervezik a vizsgált lépések végrehajtását. A vállalatok tulajdonszerkezet szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy statisztikai értelemben (95 százalékos megbízhatósággal) a tisztán hazai, illetve a részben vagy döntően külföldi tulajdonú vállalatok nem különböznek a vizsgált intézkedések tekintetében, vagyis a minimálbér-emelésre adott reakcióik érdemben nem térnek el.

Az exportra dolgozók jobban állnak

Az exporttevékenység szerinti bontás mentén kirajzolódik, hogy a minimálbér-emelés legkevésbé a döntően exportáló cégeket érinti. A válaszok szerint a nem exportáló, valamint a részben exportálócégeknek egyaránt nagyobb arányban kell, illetve kellett lépéseket tenni a béremelés következményeként. Ennek vélhetően az a magyarázata, hogy az élénk külföldi gyártói-beszállítók kapcsolatban álló cégeknél eleve magasabb az általános bérszínvonal, nem jellemző a minimálbéres alkalmazás.

Százezrek bukhatják a munkát a robotok miatt

Bak Mihály

-

2019-04-30

0

Százezrek bukhatják a munkát a robotok miatt

A magyarországi cégek négyötödénél vannak automatizálható munkakörök, amelyeknél az alkalmazottak harmada dolgozik. Ebben e fejlesztésben azonban nagy a lemaradás, harmaduk nem fordított pénzt erre az elmúlt években, de majdnem felük tervezi ezt. A nagy és külföldi tulajdonúak járnak élen.

A munkaerőhiány (és a magyar gazdaság versenyképességi deficitje) ráirányította a figyelmet az automatizációra és digitalizációra. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete (MKIK GVI) 6781cég körében végzett átfogó felmérést a kérdéskörről.

Sok helyen kiváltható az ember

Az eredmények azt mutatják, hogy a magyarországi cégek automatizációs potenciálja magasnak mondható: több, mint 80 százalékuknál legalább három feladatkör elvben automatizálható lenne,

a leginkább elterjedt automatizálható munkakörökben pedig vállalkozásonként átlagosan a munkavállalók harmada dolgozik.

A válaszokból az derül ki, hogy a vállalatok 32 százaléka nem vezetett be az utóbbi három évben automatizálási vagy digitalizációs fejlesztést, és nem tervezi ezt a következő három évben sem.

A válaszadó cégek

körülbelül fele (47 százalék) azonban tervezi, hogy a következő három évben végrehajt ilyen fejlesztést.

A válaszoló cégek döntő többségénél, 99 százalékánál dolgozik legalább egy olyan munkavállaló, aki valamilyen automatizálható feladatot végez. Jelentős részüknél (83 százalékuknál) legalább három olyan munkakör van, amely esetlegesen automatizálható. A leggyakoribb automatizálható munkakörnek az adminisztrációhoz kapcsolódó feladatok tekinthetőek. A vállalkozások több, mint felénél végeznek értékesítési és eladási feladatokat (61 százalék), ügyfélszolgálati feladatokat (53 százalék) és nehéz fizikai munkát (53 százalék). A cégvezetők 44 százaléka számolt be arról, hogy legalább egy munkavállalójuk rutinszerű fizikai munkát végez. Adatgyűjtési és egyszerű szövegírási feladatok a vállalkozások 41, illetve 35 százalékánál jellemzőek.

Az automatizálható és nem automatizálható munkakörök átlagos arányát mutatja az ábra

A kutatók azt állapították meg, hogy a magyarországi cégek automatizációs potenciálja magasnak mondható:

a cégek több, mint 80 százalékánál legalább három feladatkör elvben automatizálható lenne,

a leginkább elterjedt automatizálható munkakörben pedig vállalkozásonként átlagosan a munkavállalók harmada dolgozik.

Ennek ellenére a vállalkozások közel 40 százalékánál az utóbbi három évben nem volt innovációs ráfordítás. Az innovációt bevezető cégek további 37 százaléka legfeljebb az árbevétel 2 százalékát fordította ilyen jellegű kiadásra, és kevesebb, mint negyedük számolt be arról, hogy 2 százalék feletti innovációs ráfordításuk volt.

Nagyok kontra kicsik, külföldiek kontra hazaiak

A felmérés megerősíti azokat az adatokat, amelyek szerint a kisebb és inkább hazai tulajdonú cégek versenyképességi alkalmazkodása volt a leggyengébb az elmúlt években, a nagyobb és külföldi tulajdonú, exportáló cégek léptek előre ezen a téren.

Az innovációra nem költött cégek között a kisvállalkozások aránya a legnagyobb. Az innovációk bevezetése az utóbbi három évben jellemzőbb volt a részben vagy egészében külföldi tulajdonú cégekre, mint a tisztán hazai tulajdonúakra – ez derül ki a felmérésből.

Az innovációs ráfordításhoz hasonlóan az automatizáció és digitalizáció kapcsán is a 250 fő feletti, az exportáló, a külföldi tulajdonban lévő és az ipari cégek járnak elöl. Az ezen kategóriákhoz tartozó vállalatok több, mint 80 százaléka hajtott végre ilyen fejlesztést az utóbbi három évben.

A cégek elsősorban a termelésre koncentrálnak:

az ilyen fejlesztéseket végrehajtó vállalkozások 45 százaléka a termelés és szolgáltatásnyújtás területén vezetett be automatizálást vagy digitalizálást, 34 százalékuk az adminisztrációban, szintén 34 százalék pedig a számvitel és pénzügy területén digitalizált. Az automatizáló vállalatok körülbelül negyede fejlesztett a logisztika és szállítás területén, 22 százalékuk a vállalatmenedzsment, 21 százalékuk pedig a marketinghez és értékesítéshez tartozó folyamatok esetében digitalizált. A vevőszolgálat esetében a válaszadó vállalkozások 15 százaléka vezetett be automatizálást vagy digitalizálást.

Az automatizációtól, digitalizációtól eddig és a jövőben is elzárkózó egyharmadnyi cégcsokorban többségben vannak azok, melyek vezetői úgy vélik, hogy nincs szükség a vállalkozásnál ilyen fejlesztésre: a válaszadók 40 százaléka ezzel magyarázza, hogy nem alkalmaztak vagy terveznek alkalmazni ilyen fejlesztést. Fontos eredmény az is, hogy a válaszadók 26 százaléka nem tudta megmondani annak okát, hogy miért nem hajtottak vagy hajtanak végre ilyen típusú fejlesztést. A válaszadók 14 százaléka a vállalkozásnál tapasztalható pénzhiányt, 10 százalékuk pedig a túl magas költségeket jelölte meg okként.

Ismét több a lánctartozás

Bak Mihály

-

2019-02-13

0

Noha látványosan csökkent a késve fizetés a cégek életében, a lánctartozás tavaly ismét több lett. Az építőiparban és a közepes méretű vállalkozásoknál a legrosszabb a helyzet.

A cégek 55 százaléka szenvedett el legalább egyszer késve fizetést a tavaly nyári adatok szerint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) felmérésére kapott válaszok alapján. Ez jelentős csökkenés: másfél évvel korábban még 78 százalékban tapasztaltak határidőn túli teljesítést. Szinte elhanyagolható, 2 százalék azon cégek hányada, amelyek üzleti partnereinek több, mint fele maradt el a pénzzel. A tendencia itt is harmadolódást mutat.

A leginkább érintett cégek 2018 első félévében a 100–249 fő közötti középvállalkozások voltak, melyek 63 százaléka volt kapcsolatban késve fizető partnerrel (ugyanakkor átlagosan partnereik 13 százaléka csúszott meg többször). Leggyakrabban az építőiparban, illetve az egyéb gazdasági szolgáltatások területén működő vállalkozások találkoztak a jelenséggel 67, illetve 57 százalékban. Tulajdonszerkezet szerint lényegében nem volt eltérés a késedelmesen fizető üzleti partnerek arányában: a tisztán hazai tulajdonú cégek 55 százaléka szenvedett el késedelmes fizetést, a külföldi (rész)tulajdonú cégek körében pedig 51 százalék.

Mindezekkel párhuzamosan

meredeken csökken a késéssel érintett bevétel aránya is.

Mindössze harmada, a korábbi összeg 7 százaléka érkezett be egy héten túl.

Az adatokból nem derül ki, hogy egyszeri jelenség-e, mindenesetre a megkérdezett cégvezetők arról számoltak be a GVI-nek, hogy tavaly ismét nőtt azon vállalkozások aránya, amelyek azért nem tudtak időben teljesíteni, mert ők is késve jutottak hozzá pénzükhöz. Két évvel ezelőtt 22, tavaly januárban ennek fele, fél évvel később 15 százaléka mondta ezt a megelőző egy év tapasztalatai alapján.

A lánctartozásban érintett cégek aránya a nagyvállalati (250 fő felett), illetve a 100–249 fő közötti kategóriában egyaránt 12 százalék, az 50–99 fős kategóriában 8, a 20–49 fős vállalatok esetében azonban 26 százalék. Ez esetben is az építőiparban volt a legmagasabb azon cégek aránya, 23 százalék, amelyek üzleti partnereik késedelme miatt nem tudtak időben fizetni.

Már készülhetünk az alászállásra

Bak Mihály

-

2019-02-06

0

A gazdaság növekedésének lassulására számítanak elemzők, és ezzel számol a kormány is. A vállalatok hangulatát azonban erősen befolyásolja az ágazat, a tulajdoni helyzet és az exportképesség.

A magyar gazdaság növekedési lendületének megtorpanását előrejelző elemzők sorában a Policy Agenda (PA) is arra a következtetésre jut, hogy jövőre elkezdődik a magas dinamika mérséklődése. A vállalatok várakozását szondázó Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) pedig arra mutat rá, hogy a kép vegyes, lefelé és felfelé mutató tendenciák egyaránt lehetségesek.

A PA is megállapítja, hogy tavaly az EU átlagának nagyjából dupláját produkálta a magyar gazdaság gyarapodása, bár az intézet által közölt 4,2 százalékos adat a 2017-essel egyezik meg, a 2018-as első becslést ezután fogja közölni a KSH. (Mivel tavaly minden negyedévben ennél magasabb volt az érték, az éves átlag várakozások szerint 4,7 körül lehetett.)

A valószínűleg a tetőpontot képező 2018-as növekedés

után a PA visszaesést vár a beruházásokban, az exportban is. A növekedésben szerintük némiképpen növekszik a belső értékesítés súlya, de a lakossági fogyasztás valamelyest visszaesik. Ennek oka az, hogy a bérnövekedés jelentősen elmaradhat a tavalyi átlagtól.

Az infláció a PA szerint megrekedhet a 2018 végi 3,5 százalék körüli értéken.

Az intézet is arra számít, hogy a munkaerő-kínálatban nem lesz fordulat, egyre nagyobb mértékű a hiány, főleg a szakképzettek körében. Ez pedig nem ígéri azt, hogy javulna a gazdaság versenyképessége.

A leggyorsabban az építőipar bővül, majd a kereskedelem és az info-kommunikációs ágazat. Az ipari növekedés lelassul. Az exportnál a belföldi értékesítés gyorsabban nő, mert az európai járműipar strukturális problémákkal küzd, és emellett a belföldi építési beruházások jelentős – bár a későbbiekben visszaeső – keresletbővülést eredményeznek – írják a PA-ban.

Ez utóbbi megállapításokkal vág egybe a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kutatóintézetének most publikált vállalati felmérése. A GVI a (tavaly októberi adatfelvétele idején kapott) válaszokból arra a következtetésre jut, hogy a kereskedelemben és az egyéb gazdasági szolgáltatásban működő cégek egyértelműen romló konjunktúrával számolnak, a feldolgozóipariak stagnálásról számoltak be.

Egyértelmű optimizmus csak az építőipart jellemzi.

Első látásra is feltűnő, hogy a tisztán hazai tulajdonú vállalkozások tekintettek jobb várakozással a jövőbe, a külföldi érdekeltségűek bizalmi indexe lefelé mutat. Minél nagyobb az export a cégek életében, annál kevésbé optimisták, a csak hazai pályán játszók viszont enyhe javulásra számítottak ősszel.

Mindezek visszaigazolják azt, hogy a világgazdaság egyértelműen lassulást mutat, a magyar szempontból legfontosabb

Németországban éppen mostanában vágták vissza drasztikusan

a 2019-es növekedési kilátást.

Nyilván ezeknek a tendenciáknak (és az EU-támogatások jövőjét is befolyásoló élesedő vitáknak) is szerepük van abban, hogy a kormány felmelegítette a „jön a válság” kommunikációt, bár gondosan kerülve az egyenes fogalmazást.

Az ingázók szenvedhetik meg a cafeteria beszántását

Bak Mihály

-

2018-10-11

0

Az ingázók szenvedhetik meg a cafeteria beszántását

A legnépszerűbb cafeteriafajták szinte mind megszűnnek jövőre, holott a mikrocégeken kívül majd’ minden vállalkozás ad béren kívüli juttatást. Az ingázókat alkalmazó, munkaerőgonddal küzdő vállalatok és alkalmazottaik lehetnek a legnagyobb vesztesek.

Minden ésszerű javaslatot figyelmen kívül hagyva a kormány úgy döntött nyáron, hogy 2019-től egy kivételével nem ad lehetőséget a kedvezményes vagy ingyenes béren kívüli juttatásokra, attól kezdve teljes összegben fog adózni a cafeteria. Jelenleg a 20 főnél nagyobb cégek 88 százaléka ad valamilyen támogatást ebben a formában – derül ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) felméréséből. A 250-nél több embert alkalmazók és a külföldi tulajdonú cégek szinte mindegyike nyújt efféle szolgáltatást.

A legnépszerűbb az utazási támogatás és az Erzsébet-utalvány, ezeket követi a Szép-kártya és az iskolakezdési támogatás. Ezek közül

csak a Szép-kártya maradhat meg

a kormány és a parlament döntése nyomán. (Akik el se jutnak nyaralni, azok számára szinte hasznavehetetlen ez a lehetőség.)

Az idén alkalmazott cafeteria-elemek megoszlását mutatja az ábra.

Az úgynevezett egyéb gazdasági szolgáltatást nyújtó ágazatokban a legbőkezűbbek a tulajdonosok: 92 százalékuk kínál cafeteriát, de a feldolgozó-, az építőiparban és a kereskedelemben is 80 százalék feletti az arány. A mikrocégek után a 20 főnél nagyobb vállalkozások körében is minimum 74 százalék, a 250-nél nagyobbaknál 95 százalék. A legalább részben külföldi tulajdonú vállalkozások esetében is elsöprő, 94 százalék a cafeteriások részesedése, de a tisztán hazai kézben lévőknél is 84 százalék.

Vagyis a GVI felmérése megerősíti azt a korábbi tapasztalatot, hogy a cafeteria ma már nem egyszerűen kényelmi juttatás vagy gesztus a munkáltatók részéről, hanem komoly része a fizetés mellett a cég arculatának. Sőt,

a munkaerő-toborzás során egyre hangsúlyosabbá vált

a kínált béren kívüli juttatások lehetősége. Ennek lesz vége. Legalábbis részben, mert sok vállalkozás legfeljebb csökkentett összegben lesz képes a teljes adóval sújtott szolgáltatást kínálni dolgozóinak.

Különösen a területileg is súlyos munkaerőgondok kiéleződése nyomán vált fontos eszközzé a cafeteria.

Az utazási támogatás első helye a rangsorban erre mutat.

A GVI megállapította, hogy a megkérdezett vállalkozások kétharmadánál dolgoznak olyanok, akiknek lakóhelye más településen van. Ezek körében 85 százalék a helyben lakás vagy az utazás támogatásának aránya.

A cafeteria fontosságára utal az is, hogy a cégek kétharmada idén nem változtatott a felkínált kereten, 30 százalékuk meg is emelte az összeget, és csupán 5 százalék csökkentette. A legnagyobb méretűek és a külföldi vállalkozások az átlagot meghaladó arányban növelték a keretet.

A gyerekeknek nem tetszik az orbáni iskola

Bak Mihály

-

2018-08-27

0

A gyerekeknek nem tetszik az orbáni iskola

A gyerekek elutasítják a kormány által erőltetett szakgimit, legtöbben diplomát szeretnének, de elsősorban a jobb helyzetű családokban élők. Az elmaradott vidékeken élő szegény szülők gyerekeiből alacsony státuszú felnőttek lesznek. A belső mobilitás szinte bezárult egy friss, „házon belüli” felmérés szerint.

A hetedik osztályos gyerekek elsöprő többsége már gondolkodik jövőjén, legtöbben a szülőkkel beszélik meg. Az eredmény azonban nem az, amit az Orbán-kormány erőltet évek óta: a korábban szakközépiskolának nevezett, azóta szakgimnáziumnak átkeresztelt iskolatípust a gyerekeknek alig 12 százaléka tervezi választani, bő ötödük is szakképzettséget és érettségit választana. A legnagyobb csoport azonban (36 százalék)

hét-tíz évig tanulna, hogy diplomát szerezzen

– derül ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) felméréséből, amelyben kilencezer hetedik osztályos diákot kérdeztek meg, feltérképezve családi viszonyaikat, helyzetüket is.

A tanulmányt olvasva szembetűnő a GVI szinte tudathasadásos vívódása. „Gazdájuk”, Parragh László MKIK-elnök a kormány legfőbb oktatáspolitikai háttérembere, a gyerekek szakgimnáziumba terelésének, a „nem kell ennyi diplomás, inkább sok szakmunkás” elvének bősz támogatója. Ezzel szemben a felmérés egyértelműen arra mutat, hogy ez az út sehová se vezet, s ezt a készítők – ha burkoltan is – elismerik.

A hetedikes gyerekek tehát szembe szállnak a kormányzati szándékkal, és legnagyobb csoportjuk felsőfokú képzést tervez. Változatlanul sokan mennének gimnáziumba.

A felmérés rámutat arra is, hogy a családi-társadalmi helyzet alapvetően befolyásolja a következő nemzedék sorsát, lehetőségeit. A továbbtanulási tervek ahhoz igazodnak, mit látnak a 13-14 évesek otthon: a szegény környezetben felnövő gyerekek ambíciói sokkal alacsonyabbak, mint a jobb módúakéi. Vagyis

a rossz körülmények között élő fiatalok jellemzően érettségit nem adó szakközépiskolába készülnek,

és körükben nagyon kevés a diplomát tervezők száma.

Gyakran továbböröklődik a szülők végzettsége, és jellemző az ő törekvésükre, hogy kétharmaduk inkább valamilyen szakmát és érettségit szánna gyerekének, és csak negyedük szeretne diplomát látni.

Érdekes következtetésük a felmérés készítőinek, hogy a szülők a szakmaszerzést és a diplomát egymást kizáró továbbtanulási lehetőségnek látják, holott a szakgimnázium utáni diplomaszerzés is lehetséges mód. Ez utóbbi állítás az MKIK – és Parragh -, valamint a kormány hivatalos álláspontja, noha oktatási szakemberek szinte egyöntetű véleménye az, hogy a közismeretei tárgyaktól kicsontozott szakgimnáziumi képzésből alig vezet út a felsőoktatásba.

A társadalmi rétegek közti (felfelé) mozgások befagyását mutatja nem csak az, hogy a szellemi érdeklődésű gyerekek inkább vágynak felsőfokú tanulmányra. Hanem a szakmunkásnak szánt gyerekek alacsony végzettségű fizikai munkás vagy segélyből élő szülőkkel rossz anyagi helyzetben nőnek fel. Ez pedig alacsony motivációs szintet és kevés önállóságot ad nekik örökül, ami – a rosszabb tanulási képesség miatt – egyenes út a szakképzésbe.

A társadalmi rétegbe fagyás másik mutatója, hogy a gazdaságilag és jövedelmileg rosszabb helyzetű Kelet-Magyarországon a szülők által helyeselt

szakmaválasztás újratermeli az egyenlőtlenségeket és tovább mélyíti a területi leszakadást.

A Dunántúlon és Közép-Magyarországon a hetedikesek inkább választanak szellemi munkájú jövőt, a keleti végeken viszont „hetedíziglen” a fizikai foglalkozásokra készülnek.

A szegény környezetben felnövő gyerekek szerény ambíciói azt eredményezik, hogy nekik jellemzően érettségit nem adó szakközépiskolába készülnek. Az pedig csak következtetésként vonható le a felmérés ismertetéséből, hogy ezek az alacsony társadalmi státuszok mennek tovább a következő generációra.

A GVI szakembereinek egyik fontos tanácsa, hogy az alacsony tanulási képességű gyerekek a középiskolákban több problémamegoldással kapcsolatos általános készséget sajátíthassanak el. Ez ugyancsak ellentétes a közismeretei tudást mellőző politikai akarattal.

Kis cégek a béremelés csapdájában

Bak Mihály

-

2018-08-07

0

A legkisebb méretű és a kereskedelmi vállalkozások kényszerülnek arra, hogy a minimálbér-emelés terhe miatt elhalasztanak létszámbővítést és beruházást, illetve a jobban keresők fizetését is megnyomják. Érdekes folyamatok rajzolódnak ki a cégek reakcióiból.

Idén is kétszámjegyű kötelező béremelés nehezedik a hazai vállalkozásokra: a minimálbér 138 ezerre, a szakmunkás bérminimum 180 500 forintra emelkedik – legalábbis papíron. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete (GVI) 3274 cég vezetőjének válasza alapján vizsgálta, milyen intézkedéseket terveznek (vagy már tettek) ennek ismeretében. Átlagosan 37 százalék módosítja üzleti stratégiájukat, 18 százalék változtat a munkavállalók helyzetén (például elbocsátás, átsorolás). A juttatásokat 14 százalék csökkenti. Átlagosan.

Ugyancsak átlagértékként egyaránt egyharmados az aránya annak, hogy a bérfeszültség elkerülése érdekében a magasabb fizetéseket is feltolják és tervezett létszámbővítést elhalasztanak. Minden negyedik nem hajt végre bekalkulált beruházást.

Az átlagok mögött a tervezett vagy végrehajtott intézkedések érdekes képet rajzolnak fel a magyar gazdaságban. Az nem meglepő, hogy a nagyobb létszámú (250 fő feletti) vállalkozások, s különösen az exportra dolgozók általában sokkal kisebb arányban kényszerülnek a megszorító alkalmazkodásra.

A legkisebb (10 fő alatti cégek) nyomorát, tőkehiányát, jövedelmezőségi deficitét mutatja, illetve ebbéli leszakadásuk mélyülését vetíti előre,

hogy csak 29 százalékuk tervezi (képes?) a magasabb bérek megemelését, a nagyobb cégeknél ez az arány 58-65 százalék. Hibahatáron belül, de az átlagot egy-egy százalékponttal meghaladja a létszámbővítés és a beruházás elhalasztása. A nagyobb cégeknél ez 8-20 százalék, a legnagyobbaknál majd’ mindegyik index nulla.

Ha tehát ezek válnak valóra, akkor tovább nyílik az olló a 700 ezres cégrengeteg két szélső rétege, a mikro- és a nagyvállalkozások között.

A szorító munkaerő-hiány miatt viszont – a válaszok alapján – mindegyik kategóriában

az elbocsátás a végső eszköz a költségek mérséklésére.

Az ágazati megoszlás alapján a mindennapok hírei köszönnek vissza a válaszokban. Az iparban és az építőiparban messze az átlagot meghaladóan (46 és 44 százalék) az általános béremelést választók hányada, és az átlagot mélyen alulmúló a létszámbővítés és beruházás elhalasztása. Ma ez a két ágazat a növekedés legfőbb hajtóereje.

Ezzel szemben a statisztikai adatokkal szembe megy a kereskedelemből érkezett válaszcsokor. A régen látott belső fogyasztási gyarapodás java itt csapódik le, mégis azt láthatjuk, hogy a kereskedők épphogy az átlagot hozzák a teljes bérskála felhúzásában, majdnem másfélszeres a létszámbővítést elhalasztók aránya, és jóval átlag feletti a beruházást lefújók része.

A felmérés nem tér ki arra, hogy ágazatokon belül mi a megoszlás méret és tulajdoni viszony alapján, de a statisztikai adatok is arra mutatnak, hogy a nagy külföldi kereskedelmi láncok, és főleg a három (német) diszkont „ami a csövön kifér” bővítik hálózatukat és emelik a béreket, ezzel szemben a hazai láncok, és főleg a független kis boltok képtelenek még az átlagot is elérni. Itt már nem is ollóról, hanem sövényvágó szerszámról beszélhetünk.

Nincs szignifikáns különbség a cégek reakciói között aszerint, hogy hazai vagy külföldi a tulajdonosuk. Abban viszont van óriási különbség, hogy a döntően exportáló vállalatok többsége alighanem szembe se kerül azzal a dilemmával, hogy mivel enyhítse a bérfeszültséget, illetve restriktív intézkedésekkel csökkentse kiadásait. Ráadásul az adatfelvétel óta bekövetkezett jelentős forintgyengülés csak javított az exportra termelő (és nagyobb méretű) vállalkozások helyzetén.

Címke: MKIK GVI

A nagy és döntően exportáló cégekben erőteljesebb a jövő miatti aggodalom, továbbá az építőiparban esett nagy mértékben a bizalom. Ez nagyjából fordított tendencia a korábban megszokott folyamatokhoz képest. Jelenleg általános a pesszimizmus.

öt éves felfelé tartó trend utánidén júliustól meredeken zuhan a hangulat.

itt-ott már a létszám csökkenésében is megmutatkozik,

a nagy cégek a válság óta szinte mindig a legjobb értékeket produkálták mostanáig.

a jelenlegi jövedelmezőség kivételével rendre pesszimistábban ítélik meg az összes vizsgált szempontot

a nagyvállalatok jellemzően pesszimistábban ítélik meg helyzetüket a kis-és középvállalkozásokhoz viszonyítva,

A 3,7 millió alkalmazott munkájának nagyjából ötödét (732 ezer embert) tudja kiváltani az automatizáció. Elsősorban a szakképzettséget nem vagy kevéssé igénylő foglalkozások, több, mint száz, vannak kitéve ennek a folyamatnak – derül ki egy kutatásból.

Közép-Kelet-Európában a közeljövőben az európai átlagot meghaladó lesz,

A rutintól az absztraktig

a szakmákat öt kategóriába sorolták be

122 olyan foglalkozás van, amelyek részfeladatai nem automatizálhatók.

az utolsó két kategória foglalkozásai, 116 tekinthetők az automatizáció hatásai szempontjából leginkább érintetteknek.

Nagyjából minden ötödik embert érinti

Ez nagyjából 732 ezer ember.

A legkevésbé automatizálható foglalkozásoknak a felsőfokú végzettséget igénylő szakmák tekinthetők.

Fejér megye az élen

A gyerekek és szüleik ellenállnak

a 13 év körüli gyerekek jelentős része nem úgy gondolkodik saját jövőjéről, ahogyan azt országunk nagyjai szeretnék: csaknem 40 százalék diplomás lenne.

csökken azoké, akik érettségi, illetve szakképzettség és érettségi megszerzésére törekednek.

Sport, informatika, sütés-főzés

a sport, az informatika, a sütés-főzés és az állatokkal foglalkozás volt a legnépszerűbb irány

A környezet döntő befolyású, zajlik a kasztosodás

Vagyis a szellemi foglalkozásokat általában a magasabb iskolai végzettségűek gyermekei tartják vonzónak, a fizikai foglalkozásokat az alacsonyabb végzettségűeké.

Egyre nyomasztóbb a béremelés

az árakban próbálja érvényesíteni a megnövekedett bérköltséget.

Az üzleti stratégia bánja

tovább nyitja az ollót a termelékenység javulása és a béremelkedés között, ami már most is tetemes.

Kicsik nyomorúsága

Minél kisebb a vállalkozás, annál nagyobb az intézkedések súlyossága.

Az exportra dolgozók jobban állnak

Sok helyen kiváltható az ember

a leginkább elterjedt automatizálható munkakörökben pedig vállalkozásonként átlagosan a munkavállalók harmada dolgozik.

körülbelül fele (47 százalék) azonban tervezi, hogy a következő három évben végrehajt ilyen fejlesztést.

a cégek több, mint 80 százalékánál legalább három feladatkör elvben automatizálható lenne,

Nagyok kontra kicsik, külföldiek kontra hazaiak

A cégek elsősorban a termelésre koncentrálnak:

Noha látványosan csökkent a késve fizetés a cégek életében, a lánctartozás tavaly ismét több lett. Az építőiparban és a közepes méretű vállalkozásoknál a legrosszabb a helyzet.

meredeken csökken a késéssel érintett bevétel aránya is.

A valószínűleg a tetőpontot képező 2018-as növekedés

Egyértelmű optimizmus csak az építőipart jellemzi.

Németországban éppen mostanában vágták vissza drasztikusan

A legnépszerűbb cafeteriafajták szinte mind megszűnnek jövőre, holott a mikrocégeken kívül majd’ minden vállalkozás ad béren kívüli juttatást. Az ingázókat alkalmazó, munkaerőgonddal küzdő vállalatok és alkalmazottaik lehetnek a legnagyobb vesztesek.

csak a Szép-kártya maradhat meg

a munkaerő-toborzás során egyre hangsúlyosabbá vált

Az utazási támogatás első helye a rangsorban erre mutat.

hét-tíz évig tanulna, hogy diplomát szerezzen

a rossz körülmények között élő fiatalok jellemzően érettségit nem adó szakközépiskolába készülnek,

szakmaválasztás újratermeli az egyenlőtlenségeket és tovább mélyíti a területi leszakadást.

A legkisebb méretű és a kereskedelmi vállalkozások kényszerülnek arra, hogy a minimálbér-emelés terhe miatt elhalasztanak létszámbővítést és beruházást, illetve a jobban keresők fizetését is megnyomják. Érdekes folyamatok rajzolódnak ki a cégek reakcióiból.

A legkisebb (10 fő alatti cégek) nyomorát, tőkehiányát, jövedelmezőségi deficitét mutatja, illetve ebbéli leszakadásuk mélyülését vetíti előre,

az elbocsátás a végső eszköz a költségek mérséklésére.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA