A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyes intézményeire összesen 246 131 000 forint (ebből 90 000 000 forint késedelmi díj) büntetést szabott ki a NAV.
Címke: Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
Egyik egyház, másik nem
A politika mai hatalmi vámszedői és szerencselovagjai fenntartják maguknak azt az abszurd jogot, hogy ők mondják meg, mi egyház és mi nem. A vallási tevékenység ismérveinek létén, vagy nem létén vitatkoznak azok, akik a keresztény erkölcsre való hivatkozással döntenek az egyházként való bejegyzésről, ezzel támogatva, vagy megfosztva szociális, karitatív intézményeket az állami támogatástól.
Így lett a Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház bejegyzett, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség meg nem. Pedig annak oktatási intézményeiben, idősek otthonaiban és hajléktalan szállóin, könyvesházában és karitatív egyesületében, de még üdülőjében is a hitélet ott van, egyházközségeiről nem is beszélve. A vallási tevékenység tehát egyértelmű.
Bezzeg az említett Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház már messze nem rendelkezik ilyen mutatókkal, vallási tevékenységéről pedig annyit csak, amennyit Márfi Gyula érsek említett egy levelében: „Anglikán egyházból egyet ismerünk, ez Szent Margit Anglikán / Episzkopális Egyház néven található a régi jegyzékben. Nevéből ítélve a katolikusbarát High Church irányzathoz tartozik. Lelkészük Dunakeszin lakik, ahol semmiféle anglikán közösség nincs. A tiszteletes úr elsősorban a budapesti Angol Nagykövetség alkalmazottait pasztorálja.” Ez legalább korrekt közlés a levélben, ha a többi már messze nem is az. Az Episzkopális mégis bejegyzésre került, a Testvérközösség meg nem.
A Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület egyházként történő elismeréséről is tárgyalt a nagyérdemű ház. Tartok tőle, hogy hitéleti mutatókban az említett anglikánokkal egy szinten állnak a rózsakeresztesek is, és az anglikánokkal együtt bizonyítják a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel szembeni politikai előítéletességet. Vérforraló ez mindenféleképpen! Skandalum azért, mert az utóbbi nem csak nevében hordozza magyarságát a másik kettővel szemben, de hitéletének gyakorlata is bizonyítottabban hazafiasabb a másik kettőnél.
A parlamenti többség politikai döntést hoz
Ha már az MTA elnöke korábban leszögezte, a vallási tevékenység vizsgálatával kapcsolatban, hogy „meggyőződésem szerint tudománytalanul járnék el, és félrevezetném az Országgyűlést, ha egy, az adott fogalmi keretek között tudományos megalapozottsággal és hitelességgel meg nem ítélhető kérdésben iránymutató tudományos állásfoglalást adnék” – akkor azt hiszem világos, hogy a kétharmados fölény birtokában a parlamenti többség politikai döntést hoz, amikor megmondja mi egyház és mi nem!
Saját törvényét szegi meg az Országgyűlés, amikor nem hajlandó dönteni a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség jogállásáról – így döntött az Alkotmánybíróság, erről október 5-én beszámolt a hvg.hu.
A hatalom szeretete győzött a szeretet hatalma felett!
Egyedülálló mutatvány a világban! Bohóckodás a keresztényi tanítással! Szégyenteljes farizeus magatartás ez! Pártérdekeiknek megfelelően, hatalomban való maradásuk szempontjainak mindenáron való figyelembevételével döntenek arról, amihez semmi közük sincsen!
Sanyargatnak bennünket, pedig mi csak szolgálni szeretnénk – hangsúlyozta Iványi. A hatalomnak hálásnak kellene lennie, amiért valaki őszintén elmondja a véleményét. Mást nem is tehetünk – jegyezte meg. A Bibliában nincs benne, hogyan lehet elvtelen kompromisszumokat kötni, és arra sem kapunk bátorítást, hogy megalkuvók legyünk. Az egyház nem hagyományőrző klub, kötelessége reagálni a napjainkban tapasztalható jelenségekre. Ha nem beszélhetünk szabadon arról, hogy a társadalomban és a közéletben hol sérülnek a bibliai tanítások, akkor – állapította meg Iványi Gábor – elveszítjük egyházi jellegünket!
Iványi: a Felház egyházzá nyilvánítása a cél?
„Semjén Zsolt szándékos tévedésnek nevezhető állításaira felelnem kellett, mert csak egy irányból van tájékozódási lehetősége mindenkinek” – indokolta Iványi Gábor lelkész, miért írt nyílt válaszlevelet a KDNP elnökének legutóbbi, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget élesen támadó, azt visszaélésekkel meggyanúsító megnyilvánulására. A 13 oldalas nyílt levelet („amit jobb lett volna rövidebben megírni de kiömlött belőlem a szó”) lefordítják angolra és németre is, s eljuttatják külföldre, egyebek között az EU-ba. Iványit nem lepné meg, ha az egyházügyi törvény őszre tervezett módosítása Orbán Gáspár Felházának egyházként történő elismertetése lenne a célja.
„Mind hívő ember, reménykedem, hogy valahol meghallgatnak” válaszolta a lelkész a Független Hírügynökség kérdésére, hogy mit remél a nyílt levéltől. Az írás Semjén Zsoltnak arra az LMP-s képviselői kérdésre („Mikor szüntetik meg végre azt a jogsértést, amit az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellen immár négy éve folytatnak?) adott válaszára született, amelyben a miniszterelnök-helyettes az Ehtv. alakváltozásait ecseteli, amelyek által – szerinte – „csökkentek a vallási közösségek közötti különbségek”, és amelyben azt állítja, hogy a 2015-ben (részben, úgymond, Iványi Gábor miatt) kudarcba fulladt módosítási kísérlet megteremtette volna Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházi státuszának bírósági regisztrációját. „
Már-már komikus véleményét azzal egészíti ki, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság döntése nyomán részünkre kifizetett állami kárpótlással – szintén szerinte – lezártnak tekinthetik az egyházunkkal folytatott vitájukat”
– olvasható a nyílt levélben, amely azzal is megvádolja az egyházat, hogy „szociális és oktatási intézményeink (többségét – szerinte – 2010-2011 után vettük át) – nyilván a történelmi egyházak gyakorlatából következtetve – fenntartói szerepére csupán az azóta is folyamatosan érkezett „normatíva igénybevétele érdekében” vállalkoztunk” – írja Iványi, aki végül az ő elfogultságáról és realitás érzéke hiányáról elmélkedik, megjegyezve, hogy „Magyarország kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnökét és kormányát börtönbe küldeném sátáninak nevezve politikájukat, „a hazánk biztonságát és jövőjét veszélyeztető Soros Györgyöt” ellenben Nobel-békedíjra jelöltem”.
„Semjén Zsolt hazugságait félre kell tenni, hiszen még amikor féligazságokat említ, az is csak porhintés”
– állítja Iványi, aki a nyílt levelében pontról pontra kitér Semjén vádaskodásaira, tényekkel tételesen megcáfolva azokat, megvilágítva az egyes vádpontok hátterét és gyökerét. Megállapítja: „Egy valamire való jogállamban, ahol valóban függetlenek a bíróságok, megvesztegethetetlen a legfőbb ügyész és bátor az ügyészség, ott nemcsak az éppen hatalmon lévők politikai ellenfelei, hanem a hatalmukkal visszaélő és a közvagyont dézsmáló állami/közjogi vezetők is kötelesek a törvény előtt a tetteikről számot adni. Ez a bibliai alapelv is.”
Kérdésünkre, hogy egyházának milyen mozgástere maradt, Iványi kifejtette: a strasbourgi döntés nyomán az állam ugyan kénytelen volt elismerni az egyezménysértés tényét, s valamennyit fizetett is az egyháza számára, ám az alapproblémát nem orvosolta, s
„azon mesterkedik, hogy elkerülje az orvoslást”,
s nem viszik a parlament elé a négy éve húzódó ügyet. „Számunkra nem marad más hátra, mint hogy az Európai Unióban a Miniszterek Tanácsa elé fordulni, amely egy olyan fórum, amelyen a miniszterlnöknek szóvá teszik, ha valamit nem hajtott végre.
De persze Orbán Viktort nem úgy ismerjük, mint akit zavarna ilyesmi”
– ismerte be Iványi, hozzátéve, hogy neki akkor is mindent meg kell tennie amellett, hogy „imádkozom, s bízom abban, hogy az Örökkévaló nem hagy minket cserben”.
Felvetésünkre, hogy nem gondolkozott-e abban, hogy más érintettek számára is lehetővé tegyék a csatlakozást a nyílt levélhez, Iványi elmondta, hogy ez benne is felvetődött, volt is egyszer korábban egy összefogási kísérlet, akkor pár ezer aláírás össze is gyűlt, de hát ez sem rengeti meg a hatalmat, bár legalább az emberek magukénak érezhetik az ügyet. Azonban – tette hozzá – azt látni kell, hogy a többi érintett közül sokan úgy ítélik meg: lehet, hogy jobb, ha nem kötik össze magukat a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel. Hiszen egyrészt az ő egyháza a leginkább érintett, másrészt ők emelték fel a leghangosabban és –határozottabban a szavukat az ügyben.
„S régi magyar reflex, hogy az emberek abban reménykednek, ha jól viselkednek egy idő múlva már nem csak barackot kapnak a fejükre”.
Iványi egy érdekes szempontra is felhívta a figyelmet: napirenden van az egyházügyi törvény módosítása, ami ősszel esedékes. Nagy kérdés, hogy az „merre kanyarog majd” – mutatott rá, hozzátéve:
„kíváncsi vagyok arra, hogyan jelenik meg majd benne a Felház felfutó pozíciója”,
s nagyon érdekelné, hogy mi lesz a sorsa annak a követelménynek, hogy öt évig kell működni ahhoz, hogy egy közösség egyházzá válhasson. „Nem lepne meg, ha a módosítással erre törekednének” – szögezte le Iványi, aki szerint nem ok nélkül vitte ki Orbán Viktor Erdélybe, Tusnádfürdőre a fiát és mutatkozhatott be ott is Orbán Gáspár mozgalma. Felfedezte ugyanis, hogy a fiatalok megszólításában – amelyben nem remekelnek – ez nagy segítséget jelenthet.
„De ettől még magunkra nézve semmi jóra nem számíthatunk, hiszen, ha nekik jó, az nem feltétlenül jó nekünk.”
