Kezdőlap Címkék Lopás

Címke: lopás

Helyzetjelentés – avagy a kilátástalanság lehetősége

Látva a legújabb közvélemény kutatást, igazából nincs mit jelenteni. A végeredmény a várt helyzettel azonos. Beérni látszik az a szívós, kemény, de főleg tengernyi munka, amely 2006-ban indult, és amelynek eredményeképpen húsz évvel később, azaz 2026-ban nem nagyon fog a Parlamentbe jutni se szocialista, se szociáldemokrata, se liberális, se zöld párti képviselő. Kevés vigasz, hogy viccpártos meg szélsőjobbos se. Lesz egy NER Orbánnal, és lesz még egy NER Orbán nélkül, oszt annyi.

Nekünk is.

Arról, hogy mindez kiknek köszönhető, már nagyon sokat írtam. Minden népet az értelmisége vezeti, tőlük kap iránymutatást, példát, ők azok, akikben megvan az érdeklődés a dolgok iránt, ezért utánamennek az információknak, amíg meg nem szerzik, sőt a megszerzett információkat fel is tudják dolgozni, ebből következően a kialakított helyzetértékelés alapján a politikai tennivalók meghatározhatók. A nép ezt nem tudja megcsinálni, szükséges az iránymutatás.

Ha a helyzetértékelés hibás, vagy ha egyénieskedő (én mondom meg a tutit, mindenki másnak kuss), vagy ha nem jut el a néphez (nálunk mindhárom érvényesül), akkor az országot a nép által megválasztott rossz politikusai zsákutcába, szakadékba, vagy akár egy imbolygó állvány tetejére is vezethetik, ahol még a talpon maradás is nehéz, nemhogy a visszatérés a vezéri lázálmokból a földre. Mindez azért, mert az értelmiség nem intézte el, hogy a rossz politikusokat a nép jobb politikusokkal váltsa le. És ez nem a nép hibája ám!

A kacagtató elem az egészben az, hogy a vallásos választók, a NER lapok által speciális információkkal etetett, politikailag hithű választók, valamint a nagyon kevés tudatosan konzervatív (ha egyáltalán van olyan) választók mind a FIDESZ-re szavaznak, az összes többi szavazó, akiknek egyike sem konzervatív, azok meg mind a TISZÁ-ra. Így valósul meg egy olyan „ellenzéki összefogás”, ahol „nincs vita a pártok között”, mivel csak egy ellenzéki párt van, ráadásul az a párt konzervatív eszméket vall, miközben a szavazóinak abszolút döntő többsége nem ért egyet ezekkel az eszmékkel. Nem írom le ötszázadszor, hogy miért szavaznak mégis a saját pártjaik helyett egy konzervatív pártra, amely ráadásul olyan, mint egy szakácsverseny indulója, aki még sohasem főzött. A versenyen akarja megtanulni.

A fenti folyamat eredményezi azt, hogy a magyar politikai palettán a speciálisan magyar  „konzervatív”, azaz a bigott-szuverén-mimagyarok irányzaton kívül nem marad semmi. Az óellenzék eltűnik a süllyesztőben, és ahogy valamelyik TV műsorban hallottam, az utolsó majd lekapcsolja a villanyt, becsukja az ajtót, és kész. Bezárni nem kell, nincs már ottan semmi féltenivaló. A nép ítélkezett. Lefelé tartott hüvelykujjal. Punktum. Hogy esetleg helytelen információk alapján, amely zavaros elegyben sok volt az átverés, az a demokráciákban lényegtelen.

Persze, ha a TISZA győzne, még az is jobb lenne az országnak, mint a mostani szörnyűség. Az előny egyrész abban mutatkozna, hogy a saját magunk által a saját nyakunkba ültetett, önjáró kolonc nélkül sokkal népszerűbbek lennénk Európában. Ez minden szempontból kedvezőbb, hazahozhatnánk a nekünk megítélt EU-s pénzeket, és nem akarna velünk senki direkt kiszúrni, ahogy most. A másik előnye az, hogy kevesebb közösből való lopással kellene számolni. Ebben nem az ellopott összeg a lényeges, az a GDP-hez képest ma is elhanyagolható, hanem a vele kötelezően együtt járó urambátyám világ megszűnése, azaz eltűnne az „Én fedezem a te lopásodat, te fedezed az én lopásomat” állapot. Ez azért nagyon fontos, mert így az egyes pozíciókra szakembereket lehet kinevezni, ugyanis a kinevezéseknél nem lesz fontos a mi kutyánk kölyke jelző, vagy a haverság, esetleg még bizalmasabb viszony. Tengernyi tehetségtelen ostoba tűnhetne el a süllyesztőben, és jöhetne helyettük akár hozzáértő nemtolvaj is. Hosszú folyamat, de három-négy év alatt megvalósítható – ha van rá szándék. Mivel a TISZA legfontosabb jelszava a lopásmentesség, határozottan létezik esély, viszont csak akkor, ha a TISZA hatalomra jut. De nem jut.

A helyzet sajnos az, hogy a vadonatúj ellenzék nagy valószínűséggel veszít. Oka egyszerű: a FIDESZ-nek volt, van és lesz is 2,5 millió stabil szavazója, a TISZÁ-nak nyolc hónapja nulla volt, 2026-ban meg kábé 2 millió várható, esetleg ha nagyon jól ígérgetnek, legfeljebb 2,3 millió, azaz a 200.000 mindig hiányozni fog, amennyi még szükséges lenne a győzelemhez. A FIDESZ-től ugyanis, mint azt a közvéleménykutatások mutatják, a TISZA máig nem tudott átcsábítani magához egy darab tényleges FIDESZ szavazót sem. Néhány bizonytalan, virtuális fideszest igen, de az láthatóan kevés.

A fentiek szerint Orbánt nem győzi le soha senki, a NER majd egyszer, mikor már végképp tarthatatlan, nagy robajjal fog összedőlni. A politikai rendszer újbóli felépítése keserves meló lesz. A helyzet elkerüléséhez (ahogyan azt már „néhányszor” írtam), a nagy olvasottságú médiafelülettel bíróknak folyamatosan kellett volna cáfolni azt a nagyon sokak által hatalmas sziklákból 18 év óta összehordott, égig érő népi hitet, hogy a magyar politikai palettán NEM Orbán a legrosszabb, és el kellett volna terjeszteni, hogy DE, Orbán a legrosszabb (aminthogy így is van). Akkor már rég nem lenne sehol. De még itt van. És sokáig itt is lesz, hiszen a nép szerint NEM ő a legrosszabb, cáfolat meg nincs.

Ha Orbán belerobbantaná a Gellérthegyet a Dunába, mert nem lett kereszt az emlékművön, és ebből hatalmas árvíz keletkezne, óriási károkkal, hamar végigfutna az országon, hogy ez rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz, de ha nem ő regnálna, akkor még rosszabb lenne. Bizony, hogy úgy, ecsémuram!

Nagy Grat mindenkinek. Akiket illet, természetesen.

(zárójeles megjegyzés: Magyar Péter saját konteóm szerint egy Orbán megbuktatására irányuló fideszes összeesküvés főszereplője, akinek az Orbán nélküli NER-t kell(ene) összehozni, de ez a fentebb írtakon nem változtat semmit)

Ráindulás

„Álomvilágban élek, írta Troppauer Hümér”. Hajdan Rejtő Jenő, ma Rejtő után magam is ugyanezt írnám a budapesti CPAC konferencia szövege hallatán. De aztán hamar letettem róla.

Az index ugyanis azt közölte olvasóival, hogy nem csak a Magyar Kétfarkú Kutyapárt lép fel három budapesti kerületben saját polgármester jelöltekkel, hanem példáját követve Magyar Péter pártja a TISZA is, és utóbbi ebből két kerületben a regnáló és ott újra pályázó, ellenzéki (DK) polgármesterekre indítja rá jelöltjeit. A fentiekből rögtön rá kellett jöjjek, hogy bár hazánk az Európát elöntő liberális óceánban az egyetlen megmaradt konzervatív sziget, ám nálunk jelenleg mégsem a mi kedves szigetünket mások által követhetetlen észjárással Európából kifele navigáló kipcsák Troppauer a legérdekesebb. Sajnos. Van nagyobb baj is.

Az önkormányzati választásokat illetően az MKKP-ról már írtam, mégpedig nem is olyan régen, ahogyan Magyar Péterről is. Azt szinte mindenki tudja, hogy a Kutyapártot nem érdekli sem az ellenzék, sem Orbán, mert tökmindegy neki, hogy ki kormányoz, amíg ő simán és kacagva ellébecol a farvizen, de azt, hogy Magyar Pétert sem érdekli az ügy, komoly meglepetés nekem.

A Kutyapártnak láthatóan az az alapelve, hogy azt csinál, amit jónak lát, és ebben sem a politika, sem a hatalmi viszonyok, sem hazánk demokratáknak kívánatos fejlődési/változási iránya nem befolyásolja. Ez a „Lesz, ami lesz” politizálás, amely pillanatnyi egyéni vagy kiscsoportos érdekek, elképzelések, illetve inkább ötletek mentén működik. A Kutyapárt pártként remekül üzemel, a FIDESZ-t nem zavarja, így aztán különösebb zargatásban, meghurcoltatásban, NAV, ÁSZ, Ügyészség rájuk uszításában, karaktergyilkosságokban, ellenük kitalált plakátcunamikban nem részesül, azt mondanak, amit akarnak, azt csinálnak, amit akarnak, bajuk nem volt, és nem is lesz belőle, sőt a saját (szigorúan szubjektív) elképzelésem szerint a FIDESZ néha még segít is nekik. Másképp nem tudnám például mire vélni Kovács Gergely elsöprő győzelmét a hegyvidéki előválasztáson, mert egynéhány fideszes szavazó segítsége nélkül nem hiszem, hogy ő nyer, pláne nem, hogy így.

Ennek révén a FIDESZ úgy rúgott egyet a többi ellenzéki pártba, hogy közben ott se volt. Annak érdekében, hogy legyen egy kis további csavar a dologban, a Kutyapárt előzetesen megegyezett a Momentummal a hegyvidéki választási körzetek elosztásáról, a DK-val viszont nem, így aztán ott most mindenki dühös mindenkire, a FIDESZ meg röhög a markába, hogy milyen jól kiszúrt velük. Ha a DK-t vagy a Momentumot segíti győzelemhez (bár őket nem is kellett volna), nincs ilyen, a Kutyapárt viszont náluk sokkal érzelmibb alkat és/vagy szertelenebb, így aztán sikerrel kavarta meg a dolgokat. Pláne, hogy ők sem szeretik Gyurcsányt, ami alapvetés minden ellenzéki és minden kormánypártnál, mert anélkül a magyar politikába beszállni nem lehet. Ez az új pártok szükséges jellemvonása, melyet a pástra lépve azonnal deklarálni kell, különben senki nem veszi őket komolyan.

Az újként és váratlanul színtérre toppanó Magyar jól tudja ezt. A TISZA Párt elnöke nemrég egy pécsi tüntetésen azt mondta a 2010 előtti időkről, hogy

voltak politikusbűnözők, akik loptak, csaltak, hazudtak, néha még emberek szemét is kilőtték”,

ezzel a magyar politikai életbe való belépés első számú kötelezettségének eleget is tett. Az persze nem kérdés, hogy ezzel egyben népszerűvé akarta magát tenni a DK szavazóinak kivételével az összes magyar szavazó előtt (összekötve a kötelezőt a hasznossal), és a hazai értelmiség is megnyugodhat. Péter az ő emberük.

Ami a belépő szöveg tartalmi részét illeti, valóban voltak 2010. előtt politikusbűnözők. Ott van például a székház ügy. 1993 májusában kiderült, hogy az MDF és a Fidesz közösen mutyiztak el egy értékes irodaépületet, s közben még olyan törvényt is alkottak, amely ebből az eladásból több pénzhez segítette őket. Hogy a bűnösöknek hajuk szála sem görbült, az csak természetes.

Az ellenoldalon, a Tocsik ügyben voltak elítéltek, de nem politikusok. A jogásznő magánokirat-hamisításért 400 ezer forint pénzbüntetést kapott, Szokai Imrét, az ÁPV Rt. elnökét pedig hanyag kezelés miatt egy év hat hónap, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

Ott van továbbá a Simicska féle trükkös… illetve miket is beszélek, szóval ott van Josip Tot és Kaya Ibrahim, akiknek Schlecht Csaba sok Fideszhez köthető céget adott el, melyek sok köztartozást halmoztak fel. A Kaya Ibrahimhoz és a  Josip Tothoz került cégek végül anélkül váltak kámforrá, hogy egy vasat is fizettek volna az államnak. Bár 1998 októberében indult nyomozás, a rendőrség 2001. szeptember 11-én vádemelési javaslat nélkül lezárta az ügyet. Miniszterelnök Orbán Viktor.

Hogy a másik oldal politikusairól is essen szó, ott van Hagyó, akit azért ítéltek pénzbüntetésre, mert telefonon sürgette a vállalkozó kifizetését, és ezt a bíróság gyanúsnak találta, ott van Tátrai és Császy, akik azért kaptak több éves börtönbüntetést, mert az ő három szakértőjük szerint a Velencei tavi susnyás ötször ér többet, mint a Budapest melletti almás, viszont a bíróság az ügyészség által hozott negyedik szakértőnek hitt, aki szerint huszonötször, ott van Zuschlag, aki tényleg lopott, őt azonnal kizárták az MSZP-ből, és nem védték meg a börtöntől, valamint ott van Simon Gábor is, akire minden erőlködés ellenére máig nem tudtak rábizonyítani semmit, de még mindig nyakán érezheti a hurkot. A többi baloldali politikust a büntetőpereik során fölmentették.

A fentiek alapján elmondható, hogy 2010. előtt csak a baloldali politikusok ügye jutott el a bíróságig, még akkor is, mikor Gyurcsány volt a miniszterelnök, aki nem védett meg senkit semmitől. A FIDESZ kétszer is büntetlenül megúszta (plusz az MDF egyszer), azaz nem az a kérdés, hogy voltak-e 2010. előtt politikusbűnözők, hanem hogy a bűn elkövetése után mi történt velük. Egyébként magam gonosz ember vagyok, és a futballista/igazságügyminiszteri férjek zsíros álláshoz juttatását is a nép ellen elkövetett lopásnak meg csalásnak tartom, amire nem mentség, hogy a FIDESZ lopott már korábban is, mégpedig 2010. előtt, aztán 2010. után, vagyis folyamatosan. A baloldaliak által okozott károkat összeszámolva csak egyedül Tiborczhoz képest, aki lazán és büntetlenül sétálhatott el 13 milliárddal, sehol sincsenek. Nemhogy a fasorban, hanem sehol.

A lopáson és csaláson túllépve a hazugságot illetően vannak, akik állandóan hazudnak. „A TAO nem közpénz”, „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Havonta minden háztartást 181 000 forinttal támogatok”, Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok” (= hazudtam és még fogok is) jellegű hazugságokat baloldali politikus sohasem mondott. Még Gyurcsány sem. 2010. előtt sem, és azóta sem. Ez a FIDESZ miniszterelnöki privilégiuma. Igaz, Gyurcsány nem mondta meg, hogy a választás után azonnal megszorítások lesznek, pont úgy, ahogy Antall nem mondta, hogy mindent elad, és mégis gödörbe kerülünk, ahogy Horn sem mondta, hogy jön a Bokros csomag, és ahogy Orbán sem mondta, hogy lenyúl 2700 milliárdot, amelynek leánykori neve MANYUP, de utóbbi három esetében ezt sohasem kérték rajtuk számon, ahogy a hazugságokat sem. Kizárólag Gyurcsány a kivételezett, pedig ő a népnek sohasem hazudott.

A szemkilövést illetően:

A gumilövedékek használatát nem a baloldali kormányok rendszeresítették a rendőrségnél. Az „1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről” értelmében:

  1. § (3) E törvény alkalmazása szempontjából nem minősül lőfegyverhasználatnak a rendfenntartás céljára rendszeresített gumilövedék, a pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát, az elfogó háló lőfegyverrel vagy az e célra szolgáló egyéb kilövő eszközzel történő célba juttatása.

Magyar könnyen fecseghet arról, hogy 2010. előtt történt a szemkilövés, mivel a gumilövedéket a Gyurcsány kormány 2009-ben betiltotta, anélkül meg könnyű nem kilőni senki szemét, nemdebár? Pláne ha azóta az esedékes ellenzék által felheccelt, Molotov koktélt és utcaköveket dobáló, sok rendőrt megsebesítő tömeggel a rendőrség még véletlenül sem találkozott.

Magyarral az országnak szerencséje van, mert ő szigorúan követi a Gyurcsány kormány korábbi stratégiáját, valamint Dobrev elképzeléseit, amennyiben bejelentette: „A választás másnapján a propagandaminisztériumot kidobjuk abból a csodálatos épületből, és ott lesz az egészségügyi vagy az oktatási minisztérium”, így elvileg csatlakozhatna is hozzájuk, mert akkor jóval nagyobb esélye lenne az ellenzéknek, csak az a baj, hogy ő galambokkal nem szeret sakkozni. Valószínűleg speciális tükre van, amelyben sasnak látja magát.

Ezért inkább ráindul Dobrevékre. Legyen a megosztottság még nagyobb, ne nyerjenek se azok, se ő, de főleg az ellenzék ne! Hajrá Fidesz! Vagy lehet ebből más következtetést levonni? Magyar is beállt a sorba. Nincs mese.

Többet írni nem érdemes. A dühöngésben nincsen semmi racionalitás.

Ukrajnában mindenki lophat, Magyarországon csak az elit

Orbán Viktor a legutóbbi uniós csúcsértekezleten a többi között azzal az indokkal vétózta meg az Ukrajnának szánt 50 milliárd uniós támogatást, hogy a háborúban álló országban óriási a korrupció.

A G7 ebből az alkalomból összehasonlította a korrupciót Magyarországon és Ukrajnában, és arra a következtetésre jutott, hogy míg nálunk a nemzeti együttműködés rendszerében csakis Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei lophatnak, a többieket bünteti a törvény. Ukrajnában viszont e tekintetben demokrácia van: mindenki lophat! Tegyük hozzá, hogy Ukrajnában olyan alacsonyak a jövedelmek, hogy a korrupció szinte szükségszerűség a társadalom minden szintjén.

Lánczi András, a Corvinus Egyetem korábbi rektora, akinek a fia a Szuverenitásvédelmi hivatal főnöke lett vagyis igencsak Orbán közeli családról van szó, így fogalmazta meg korábban a helyzetet:

”amit korrupciónak neveznek, az a Fidesz legfőbb politikája.”

Tavaly Mészáros Lőrinc újra az ország leggazdagabb emberévé vált, mert csekély 150 milliárd forinttal gyarapította vagyonát egy olyan évben amikor Magyarországon a döntő többség életszínvonala csökkent az infláció miatt. Mégis miből?

A Transparency International szerint az Európai Unió mintegy 30 milliárd eurót utalt át Magyarországnak az elmúlt periódusban, ebből Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei 10 milliárd eurót nyúltak le!

Lánczi András szerint “mindezt a nemzeti érdekért tesszük.”

Miután a választási győzelmek visszaigazolták Orbán Viktor politikáját, ezért a korrupció egyre csak nő Magyarországon – állapította meg a Világbank. Ukrajnában viszont az ellenkező tendencia valósul meg: nyugati nyomásra az állam új intézményeket hoz létre a korrupció elleni harcra. Ezek – Magyarországtól eltérően – érintik a kormányzati elitet is: a hadügyminiszternek például azért kellett távoznia Kijevben, mert nem ellenőrizte a korrupciót a hadseregben.

A Transparency International szerint Ukrajna korrupciós mutatója javult bár még mindig pocsék míg Magyarországé egyre romlik 2010 óta. Az Európai Unióban már csak Bulgária áll Magyarország mögött korrupció tekintetében. Ugyanez a helyzet a fogyasztás terén is vagyis a legszegényebb uniós tagállamok egyben a leginkább korruptak is az Európai Unióban.

Orbán leleménye: az államosított korrupció

Míg Ukrajnában a korrupció mindenekelőtt az oligarchákhoz kötődik, Magyarországon az állam az, amely meghatározza, hogy ki kaphat a korrupciós tortából.

Ezért mondhatja azt Orbán Viktor, hogy “az állam én vagyok!” – ugyanis ő maga a legfőbb elosztó, akinek a hatalma pontosan azon nyugszik, hogy ezt mindenki tudja is róla. A posztszovjet világban nem ritkaság ez megoldás: a Türkménbasi és utódai  így osztják  el a földgáz exportból származó sok milliárd dolláros bevételt, amelyből szinte mindent a hatalmi piramis csúcsán üldögélők vágnak zsebre míg a nép éppoly gyengén él mint a szovjet időkben. Ebből a szempontból Ukrajna és Moldávia a mélypont az egykori szovjet tagállamokban: ebben a két országban az életszínvonal átlaga alacsonyabb mint a Szovjetunió idején! Ez így volt már azelőtt, hogy Putyin megtámadta volna Ukrajnát, és azóta a helyzet csak romlott. Ukrajna jelenleg lélegeztető gépen van: minden tekintetben a külföldi segélytől függ. Jelen pillanatban mindkét fő támogatás a levegőben: Biden elnök ellenzéke nem szavazta meg a külföldi segélycsomagot, benne Ukrajna 60 milliárd dolláros támogatását, az Európai Unióban pedig egyelőre Orbán Viktor blokkolja az 50 milliárd eurós Ukrajnának szánt csomagot.

Orbán fütyül Ukrajnára, csakis az uniós eurómilliárdok érdeklik

A nemzeti együttműködés rendszerét tartósan nem lehet működtetni a Brüsszelből érkező euró milliárdok nélkül. Orbán Viktor ezért mindent meg is tesz annak érdekében, hogy megszerezze a pénzt anélkül, hogy a nemzeti együttműködés rendszerén különösebben módosítana. Ukrajna támogatása jelentős mértékben megnövelte Orbán Viktor zsarolási potenciálját, és a magyar miniszterelnök gátlástalanul él is ezzel a lehetőséggel. Bár Macron elnöknek megígérte a legutóbbi csúcs előtt, hogy nem vétózza meg az ukrajnai segély csomagot, ha megkapja az uniós pénz első részletét, mégiscsak vétózott. Emiatt Macron elnök tisztességtelennek nevezte Orbán Viktort, aki belenevetett a markába hiszen nem adta fel zsarolási potenciálját, és mégiscsak megkezdődött a pénzek csordogálása Brüsszelből.

Orbán arra is rámutatott Brüsszelben, hogy az Európai Unió jóval több pénzt költ a GDP arányában Ukrajnában mint az Egyesült Államok, amely viszont úgy ad pénzt Ukrajnának, hogy annak nagy része megmarad az USA-ban hiszen amerikai fegyverek érkeznek Ukrajnába. “A pénz 90%-a az Egyesült Államokban teremt munkahelyet” – fejtegette Blinken amerikai külügyminiszter.

A magyar miniszterelnök kihasználja a NATO és az Európai Unió Ukrajna politikájának gyengeségét: a megnyerhetetlen háború befejezésével kapcsolatban éppúgy nincs elképzelése Brüsszelnek és Washingtonnak ahogy Moszkvának sincsen.

Mindeközben a korrupció virágzik a háborúban álló Ukrajnában éppúgy mint az állandó szükségállapotban leledző Magyarországon. Az ukrajnai háborúnak kettős haszna van Orbán Viktor számára: egyrészt erős zsaroló potenciált jelent Brüsszelben másrészt pedig a hazai közvélemény előtt indokolni lehet a gazdasági nehézségeket hiszen a tavalyi életszínvonalcsökkenést a hatalomnak is be kellett ismernie Magyarországon.

Orbán és csapata sokkal gazdagabb mint ahogy a Forbes megsaccolta

Az Amerikai Népszavának az a véleménye, hogy „Orbán és Tsai.” sokkal nagyobb vagyon fölött rendelkeznek mint ahogy azt a Forbes magazin feltételezte, amely mindenekelőtt arra alapozza állítását, hogy az a hatalmas ingatlan vagyon, melynek az értékét egyáltalán nem lehet felbecsülni, benne sincs abban az óriási  összegben, melyet Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István neve mellett feltüntettek.

Tegyük hozzá, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem szerepel a listán holott neki is csillagászati magánvagyont sikerülhetett összeszednie a nemzeti együttműködés rendszerének első tizenhárom évében. Putyin elnököt is a leggazdagabb oligarchának tartják, dél-oroszországi üdülő komplexumának videóját több mint százmillióan látták. Navalnij szervezete hozta ezt nyilvánosságra, az ellenzék vezérének ez lehet a főbűne Putyin szemében. Orbán Viktor egykori nádori birtoka Hatvanpusztán eltörpül emögött.

Tiborcz István olyan értékes ingatlant szerzett meg például mint a Gellért Szálloda, ahol Horthy Miklós berendezte főhadiszállását 1919-ben miután elfoglalta Budapestet.

Az értékes ingatlanokat a miniszterelnök veje közpénzből nyúlja le, azokat az állam újítja fel, majd pedig Orbán csapatának csúcs ragadozói egymás között cserélgetik. Ezért a Forbes listája a leggazdagabb magyarokról inkább olyannak tűnik, amely leplezni próbálja az elit lopásának nagyságrendjét – írja az Amerikai Népszava.

Lopni csak gondosan szépen ahogy a csillag megy az égen úgy érdemes

A magántőkealapokon keresztül legkevesebb 150 milliárd forintot pumpáltak közpénzből Tiborcz István magán vagyonába, melyet a Forbes összesen 75 milliárd forintra becsül. Persze a miniszterelnök vejének hatalmas hitel állománya is van, de ezt olyan bankok kezelik, amelyek Orbán Viktor teljes ellenőrzése alatt állnak. Vagyis a miniszterelnök rokonai, barátai és üzletfelei immár önmagukat finanszírozhatják, a magántőkealapokon keresztül pedig eltűnhet mindenfajta nyom. Az állami vagy épp uniós pénzek  “elveszítik közpénz jellegüket” ahogy ezt szemérmesen a Nemzeti Bank nyereségének lenyúlásakor megfogalmazták.

Mészáros Lőrinc neve mellett 591 milliárd forint szerepel a Forbes listáján, így hivatalosan ő a leggazdagabb magyar, de ez is messze alulbecsült érték. A valasz.hu ugyanis megírta korábban, hogy Mészáros és Tiborcz 540 milliárd forint közpénzt kapott 2022-ben!

A magyar költségvetésben lehetne külön sor Mészáros vagy Tiborcz hiszen egy-egy minisztérium kap ennyit.

A Diófa Tőkealap, melyet Spéder Zoltán kifosztásával szerzett meg Orbán Viktor illetve Tiborcz István, a hírek szerint önmagában 500 milliárd forintot ér. A Diófa és az Equilor, amely szintén Tiborcz István köréhez köthető, 133 milliárd forint közpénzt kapott. Vajon miért?

2010-ben Orbán Viktor azt ígérte: ”minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből. ”Ma 13 évvel később ez fekete humornak minősül. Mint ahogy a megelőző baloldali-liberális kormányzás bírálata is ma már paródiának hat:

”Az elmúlt évek gyötrő gondjai és fájdalmai épp abból adódtak, hogy a magánérdek teljesen behálózta az államot, és egyúttal kiszorította a közérdeket. Ennek az lett a következménye, hogy az állam magánérdekeket kezdett finanszírozni, magánvállalkozásoknak utalt át hatalmas pénzeket az adófizetők pénzéből. Arra van szükség, hogy a magán és közérdek ne fonódhasson össze, az államot magán érdekektől mentes szférává kell tennünk!”

– hangsúlyozta Orbán Viktor, akitől senki sem kérdezi meg, hogy mi valósult meg ebből?!

Sztálin elvtárs még ragaszkodott összes műveinek kiadásához, de Orbán Viktor már nem. Érthető hiszen az ilyen idézetek meglehetősen furcsán csengenek a nemzeti együttműködés rendszerének tizenharmadik évében

Lölő, mint jelenség?

Nem jó, ha a kirakatban lopunk, csalunk, hazudunk és zsarolunk – mondta Pesty László, Orbán régi barátja Tusnádfürdőn, ahol kétperces kihallgatást kért a miniszterelnöktől, de nem kapott. Ekkor állt elő a Lölő jelenség bírálatával. Mire is gondolt tulajdonképp?

“Én valóban egy jelenségről beszéltem nem egy személyről. Naponta hallok történeteket arról, hogy bizonyos emberek a klánból rámutatnak egy szép családi házra, egy panzióra, rámutatnak egy cégre, és kacsintanak, a tulajdonos fülébe súgják:

”barátom nem ártana neked egy tulajdonos társ, hogy továbbra is jól menjenek a dolgaid.”

És az áldozat megijed, pár fillérért beengedi cégébe a klán tagot, aztán mire felnéz, kívül kerül a saját szorgalmából felépített vállalkozásán, családi házán, panzióján, egyebén.

Mák István egy mélyépítésben, csatornázásban  tevékenykedő vállalkozó, aki a nulláról építette fel magát. Nemrég gyanús körülmények között töredékáron vált meg a vállalkozásától. Tessenek utánanézni az ügynek!” – mondta Pesty László a 24.hu portálnak. Amelyik fel is hívta Mák Istvánt, aki megerősítette a dokumentumfilmes állítását:

”zsarolás hatására a becsült piaci érték egyharmadáért adtuk el cégünket vállalkozó társammal együtt egy oligarcha strómanjának.”

Kinek? Vagy egy név is, de a jelenség érdekesebb hiszen a miniszterelnök környezetében is vannak hasonló jelenségek.

Például Tiborcz István, aki villámgyorsan gazdagodik, ma már az ország egyik leggazdagabb embere, az ingatlanpiac királya. Pár év alatt vagyona 45-ről 70 milliárd forintra nőtt.

Mégis miből? Tán csak nem azért, mert ő Orbán Viktor veje?

“A miniszterelnök vejének ügyében nem vagyok naprakész, de azt el kell ismernem, hogy a történtek nemcsak a radikálisok, de a gondolkodó néprétegek körében is adhatnak okot csodálkozásra, kétkedésre”

– válaszolta Pesty László.

Mészáros Lőrinc vagyona mögött állhat Orbán Viktor miniszterelnök?

“Mindenki mögött állhat valaki.” Orbán Viktor mögött is állhat valaki? “Az ilyen fajsúlyú kérdésekről a magunkfajta mezei ember semmit nem tud, és nem is tudhat” – nyilatkozta Pesty László a 24.hu-nak.

Ellenzéki szereposztás a Fideszben?

Pesty László jelképes helyszínen tette meg leleplező kijelentését akkor amikor Tusnádfürdőn maga Orbán Viktor meglepően defenzív volt. Öreg bokszolóról beszélt, aki már nemigen akar visszamenni a ringbe. Olyan benyomást keltett mint aki a legszívesebben venné a kalapját, és menne. Ha tehetné. Mi lesz akkor a rendszerrel? Mi lesz a családi vagyonnal? A nemzeti együttműködés rendszere pénz hiányában a csőd szélén táncol. A családi vagyon csak addig van biztonságban amíg Orbán Viktor hatalmon van. Utódjának első gondja lenne, hogy kivizsgálja a vagyonosodását hiszen mást nemigen tudna adni az életszínvonal csökkenéssel küszködő meglehetősen morózus magyar társadalomnak. Tusnádfürdőn a csődöt ismerte be Orbán Viktor, aki bízhat az ellenzékben, amely képtelen ezt kihasználni. Tovább az orbáni úton még hogyha az nem is vezet sehova – ezt erősítette meg Tusnádfürdő és Pesty László mostani interjúja, amely a Fideszért haragszik nem ellene. Csakhogy a Fidesz már nincs, csak a klán van, ahogy azt Pesty László is pontosan leírta.

A szélhámosok tolvajai

Kérem szépen, hol is kezdjem… szóval írtam én három nappal ezelőtt ide, ezekre a hasábokra egy kis szösszenetet, „A kétharmad szélhámosai” címmel, ki is váltott némi közfigyelmet, sőt, a némineműnél talán nagyobbat is. Jogosan: Gulyás Márton választási korrupciót és a kamupártokat leleplező, kiváló, alapos dokumentumfilmjéről szólt, ami méltán tart számot a közérdeklődésre.

Azóta lefolyt némi víz a Dunán és egyéb események is történtek, például már elérhető a teljes film – a második és harmadik rész kevés alapvető újdonságot mond az elsőhöz képest, viszont kiválóan, részletgazdagon bizonyítja, miszerint a Fidesz kétharmada valószínűleg mindhárom alkalommal a kamupártoknak volt köszönhető és a rendkívül hiányos, alkalmatlan választási törvénynek. Csak köszönet jár érte Gulyás Mártonnak, még akkor is, ha én néha szó szerint kínos pontosságúnak érzem a filmet. Sajnos ez egy ilyen műfaj.

Ezért még nem lett volna érdemes megszólalnom. Hanem tegnapelőtt este mélán kotorásztam a Facebookon, mint egy Edgar Allan Poe, „borongtam zsongva, fájón / S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, / Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant”, de nem a holló volt, hanem a húszforintos esett le, miszerint engem lopnak.

Illetve, minket, hiszen az írásom ellopásával a szerkesztőséget is kár érte.

Elém került ugyanis a nagy, kaotikus hírfolyamban az OLKT nevű oldal (Orbán Lapjáról Kitiltottak Társasága) megosztásában a saját, fentebb említett, „A kétharmad szélhámosai” című anyagom.

Hát, ha csak osztanák, nem volna baj, de – nem csak osztották. Átemelték a teljes szöveget a saját lapfelületükre, csak éppen lehagyták a címből is, a cím alól is a nevemet. Ellenben az szerepel a cím alatt: „Szerző: O.L.K.T.” Az írás alján „Forrás és bővebben:” megjegyzéssel szerepel ugyan egy betűhalmaz, ami a valódi anyagra mutató hivatkozás akarna lenni, csakhogy szakértelem hiányában próbálhatták kitenni, mert nem nyitható. Ha valaki átmásolja a keresőjébe, akkor használható lehet, csak ki fog másolgatni? Senki: náluk tehát kézenfekvő, hogy az én írásomat ők írták.

Mármost azt értem, miért lopnak – azért mert képességeik nem tennék lehetővé, hogy ilyent vagy akár csak hasonlót is írjanak. Képességeik számára egy óvodai ünnepély szövegkönyvének megszerkesztése copy/paste segítségével is komoly kihívást jelentene. Ők látják az olvasottabb írásokat és egyszerűen lenyúlják őket.

Ráadásul nem is először teszik:

írtam én már egy hasonló esetükről korábban, egy másik lapba, akkor Sándor Zsuzsanna írását lopták el a 168 órából és tüntették fel úgy, mintha az egyik munkatársuk írta volna. Az OLKT akkor ugyan utólag az írás alá az elérhető legapróbb betűkkel beapplikálta, miszerint „Az eredeti cikk itt található.” és megadta a linkjét, ez talán annak volt köszönhető, hogy az olvasók jelezték: átlátnak a szitán, a fotós nevét is levették (ugyanis az első verzióban nem az ő képei szerepeltek), egyszóval a jogi formaságoknak – utólag, mondom, utólag – némiképp eleget tettek, de ha fel nem figyel rá néhány ember, aki mindkét változatot látta, hát Sándor Zsuzsannát máig az illető munkatársnak hívják. És nem lehet minden írás mellé őrséget állítani.

Most néhány ismerősöm jelezte náluk, hogy izé, mintha én írtam volna ezt, a kommentszekcióban nem is késett a válasz:

„Ki a f@sz ez a Szele Tamás? Hol volt eddig?”

bizonyos Sz. Vera stílusművészi remekeként. Hát jelentem, én vagyok az a f@sz. És nem kéne velem fölényeskedni. Több, mint harminc éve írok magyarul újságot, ott voltam eddig, naponta két lap közli a jegyzeteimet, elemzéseimet. Inkább tudni kéne pár dolgot a sajtószakmáról, pár íratlan és pár írott törvényt, szabályt.

Például arról, hogy hiába próbáltak sikertelenül linket elhelyezni az oldalukon, a szerző nevének eltüntetése és helyette az írás saját szellemi termékként való beállítása súlyos megsértése a szerzői jogoknak. Plágiumnak hívják. Ez nem jelenti azt, hogy ne idézhetne bárki és bármit engedély nélkül is akár – azonban a magyar sajtójog szerint 1. mindig kötelező feltüntetni az idézet forrását, elérhetőségét (itt erre csak kísérlet történt), 2. Teljes írás még forrásmegjelöléssel sem idézhető, kivéve az MTI híreit. A teljes írás idézése automatikusan szerzői jogsértésnek minősül, még forrásmegjelöléssel is.

Azt nem ajánlanám, hogy továbbra is azt állítsák, miszerint ők a valódi szerzők, és még engem vádoljanak végtelen szemtelenségükben lopással.

A szerkesztőségi kommunikációnk ugyanis elmenti az írások szerkesztőhöz küldésének időpontját, és ez ebben az esetben bizonyító erejű. Sok mindent meg lehet buherálni, csak a G-mail dátumozását nem.

A másodközlés ugyan nem tilos, sőt: de túl a fentebb vázolt feltételeken, még egy valami kell hozzá, amiről tisztességes szerkesztőségek sosem feledkeznek meg. Engedélyt kell kérni rá a szerzőtől és az elsőként közlő lap szerkesztőjétől is. Erről itt szó sem volt. Nem is lehetett volna: ugyanis az OLKT nevű valamit én nem tekintem sajtóterméknek, tehát nem is engedtem volna meg a másodközlést. Voltaképpen ugyanazt művelik, mint az összes többi klikkvadász álhírlap, csak ők – ahogy végignéztem az oldalt – nem maguk hazudozzák tele a lapfelületet, hanem inkább összeollózzák. Hol tőlem, hol – a szombati szám alapján – a HVG-től, MTI-ből (egyedül az nem lopás, hiszen az ingyenes), Népszavából, de pártlapokból, például a Nyugati Fényből is. Meg kell hagynunk: van saját írásuk is, de kevés.

Hogy a többi lap, orgánum, szerző ehhez mit szól, nem tudom és semmi közöm nincs is hozzá, de én nem tűröm az ilyesmit.

És nem, nem az elmaradt honorárium idegesít, hanem az, hogy a saját írásomat egy primitív hangvételű, gyakran uszító lap hasábjain látom viszont, méghozzá saját szellemi termékükként. A lap saját magát radikális ellenzékinek állítja be (sőt: egyedül hiteles ellenzékiként próbálja vezetni a harcot, mint egy Vörös Csepel), ám olyan faék-egyszerűséggel, hogy nehéz nem látni: itt a politikai elkötelezettség pusztán az üzleti célok szolgája, azért ilyen harsányak, hogy minél többen klikkeljenek az innen vagy amonnan származó írásokra, és a mellettük megjelenő reklámokért szép pénz érkezzen a céghez.

Nem, nem kormánypártiság tiltakozni az ellen, ha egy ilyen orgánum lop tőlünk. Hiszen ha hagynánk, előbb-utóbb bárki feltehetné valamelyik ellenzéki párt jelvényét, és kirabolhatna az utcán: ha tiltakozunk, mondhatná, hogy a pénz a pártnak kell, és ha nem adjuk, nem vagyunk hazafiak.

Ez az egész elkerülhető lett volna különben, ha – megírják ők is a témát.

Elvégre nekik pont ugyanannyi idejükbe, munkájukba, fáradtságukba került volna, mint nekem.

Csak nem tették.

Száz szónak is egy a vége: ne lopjatok, urak, a világhálón pillanatok alatt kiderül. Én most nem indítok pert, mert van más dolgom is, bőven: de nem biztos, hogy mindenki ilyen nagyvonalú lesz.

A mindenségit: ha kell egy anyag, írjátok meg!

Hát így történt, hogy először megírtam a kétharmad szélhámosait, most meg megírtam a szélhámosok tolvajait.

Erről ennyit.

(Frissítés: az OLKT időközben eltávolította lapfelületéről a vitatott írást)

22 mondat Magyarországról

Nem szeretjük Orbán rendszerét, de képesek vagyunk együtt élni vele.

Tudjuk, hogy milyen ez a rendszer: csalásra, lopásra, hazugságra épül.

A rendszer is tudja rólunk, hogy milyenek vagyunk.

Ismer bennünket, hisz ő is belőlünk való.

Mi teremtettük, a saját gyönyörűségünkre.

A mi virágunk, mi szakajtottuk, most meg szagolhatjuk napestig.

A rendszer megtűr bennünket, mert mi is elviseljük őt.

Nem kívánja, hogy szeressük, még csak úgy sem kell tennünk, mintha kedvelnénk.

Neki az is elég, ha nem látványosan utáljuk, beéri azzal, ha nem megyünk ki túl sokan, és túl gyakran az utcára.

Kiegyeztünk ezzel a világgal: addig jó, míg Orbán él.

Ő úgy tesz, mintha elhinné, amit mi hazudunk, mi pedig azt játsszuk, hogy elhisszük, amit ő hazudik.

Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ki lett találva jól: aki nem lop egyszerre, nem kap rétet estére.

Ránk épül ez a rendszer, mert tudja, hogy ránk lehet építeni.

Megbízhatóak vagyunk, fásultak, nem lázadók.

Az előző átkosban sem volt erre mentség, legföljebb magyarázat: az oroszok strázsáltak felettünk.

Most nincs szükségünk smasszerekre, magunk vagyunk a saját kápóink.

Körbekerítettük magunkat, még jóval azelőtt, hogy kerítés épült volna a határon.

Megszoktuk Orbánt, és nem lázadunk ellene.

Megvetjük és lenézzük.

Megvett minket, ezért megvet és lenéz bennünket.

A morgás joga megmaradt – ha jut mellé pörkölt és uborka, miénk itt a világ.

Ne zavarjátok köreinket, köszönjük, megvagyunk.

De hát a másikak is loptak!

Vitatkozunk a régi ismerőssel, aki csöppet sem bánja, hogy az van, ami lett. Ő is látja, hogy – így fogalmaz – vannak visszásságok, neki sem tetszik, hogy kettészakadt és gyűlölködővé vált az ország, de azt mondja, hogy ennél jelenleg nem lát jobbat. Az ellenzék béna és töketlen, megérdemlik, hogy így alázzák őket. És különben is teszi hozzá, amíg tehették, ők is loptak.

Ezen nincs mit vitatkozni. Ellenzéki szimpatizánsok egyre többet és egyre többen beszélnek arról, hogy a parlamentben ülő ellenzék a Fidesz rendszerének a része. A Fidesz akaratából létezhet, csak a túlélésre hajtanak, addig vannak, ameddig Orbánnak ez érdekében áll.

Árnyalnám a diagnózist. Szerintem ugyanis egy dolog az, hogy milyen az ellenzék. Hogy tényleg a Fidesz tartja őket kirakatnak, hogy lehessen mutogatni a világ felé: nálunk demokrácia van. Nézzétek, ott ül az ellenzék a parlamentben, elmondhatja a véleményét, szidhatja a kormányt és a miniszterelnököt. Még újságja is van, tévéje és rádiója. Nem sok, de a semminél látszólag több.

Lehetne tényleg jobb ellenzékünk. Valódi, teszem azt. (Ha van olyan ellenzéki párt, politikus, akinek nem inge, ne vegye magára).

De akármilyen az ellenzék, lopni, a másét elvenni, akkor sem szabad. Nemcsak anyagi javakról beszélek, hanem a megfoghatatlan, és ezért sokak számára értéktelen dolgokról. A szólás szabadságáról például, a független bíróságról. Vagyis egy olyan jogállamról. ahol az állam nem szól bele abba, amihez semmi köze. Nem akarja megmondani, hogy ki a jó író, sem azt, hogy milyen szakokat tanítsanak az egyetemen.

Akkor sem, ha nincs számottevő ellenzék, ami meg mégis, az is olyan, amilyen.  Ha én egy felelőtlen fickó vagyok, és a lakásom ajtaját elfelejtem kulcsra zárni, akkor sincs joga senkinek bemenni és elvinni onnan mindent, ami mozgatható. Ha nem veszek riasztót az autómba, az nyilván meggondolatlanság a részemről, de ez nem jogosít fel senkit arra, hogy ellopja az autómat. Akár van benne riasztó, akár nincs, az én autóm nem a másé.

Példabeszéd. Hogy az ellenzék alkalmatlansága és gyengesége, senkit sem jogosít fel arra, hogy diktatúrát vezessen be az országba. Felszámolja a jogállam intézményeit, lerombolja az oktatást és az egészségügyet, hazugsággyárrá alakítsa a tájékoztatást. Kormányzásra kaptak felhatalmazást az urak annak idején. Arra, hogy jobbá, szebbé tegyék az országot, és nem arra, hogy a saját érdekeiknek rendeljék alá.

Azért, mert jelenleg nincs aki az útjába álljon, még nem muszáj buldózernek lenni.

A Fidesznek mindene van, egyedül köze nincs semmihez

A Fidesznek nincs köze ahhoz, amit a Hír TV-nél történt, mondta Kocsis Máté, aki a regnáló hatalomhoz visszairányított, megrégült csatorna első vendége volt.

Magunktól is kitalálhattuk volna. Semmihez nincs közük. Ők csak úgy vannak. A lopáshoz sincs közük, a pofátlan vagyonosodáshoz sem. A saját lábon álláshoz.

Minden csak megtörténik velük.

Az például, hogy a Nemzet Gázszerelője álmában is milliókat keres. Ha füvet nyír, vagy teszem azt, pisil, akkor is. Nem tehetnek róla, ők ilyennek születtek. Különös anyagból vannak gyúrva, ha akarnának sem tudnának mások lenni.

Reggel felébrednek, aztán hopp, mire az első kávéjukat megitták, már hozzájuk vágtak egy gyárat. Újságot, hotelt, földet, mikor mi adódik.

Másnap újból felébrednek, akkor meg azon veszik észre magukat, hogy már megint vadászni mentek. Svédországba, Kanadába, néha csak úgy, hazai tájakra.

És ne legyenek illúzióink: ezek minden reggel felébrednek. Olyan még nem volt, hogy átaludták volna, amikor valamit meg lehetett szerezni. Zsíros üzletet a csókosnak, állást a feleségnek, részesedést a gyereknek.

Semmi közük semmihez, csak elviselik, hogy velük mindig történik valami. Nem lehet könnyű, de állják a sarat.

Megkínálják őket egy kereskedelmi tévével, nem ugranak el, hanem beleállnak.

És ahhoz sincs semmi közük, hogy mindezt megtehetik. Hogy úgy alakították a tájékoztatást, hogy az emberek kilencven százaléka ne tudhassa meg, hogy mi van az országban. Hogy nem jönnek a migránsok Magyarországra. Hogy ugyan a GDP valóban nő, de máshol, például a régió többi országában, gyorsabban nő, mint nálunk. Amiből ugye az következik, hogy nálunk is nőhetne jobban.

És tényleg nőnek a keresetek, csak hát az árak még ennél is jobban emelkednek. És nem az elvándorlás állt meg, legföljebb az üteme csökkent valamelyest.

Semmi köze a Fidesznek a megannyi hazugsághoz, mert semmi köze Magyarországhoz. A bíróságokat sem a Fidesz fogja bedarálni, hogy a mostani kormány számára kedvező ítéltelek, szülessenek, ők legföljebb tudomásul veszik, ha a parlament úgy dönt, ahogy.

Nincs közük a kultúrkampfoz, amikor, akárcsak az ötvenes években, ostoba és öntelt munkáslevelezők mondják meg, hogy mi az érték.

A pártlap megírja, hogy írók, alkossatok remekműveket, de a Fidesznek ehhez semmi köze sincsen.

Nincs köze a Fidesznek itt semmihez. Aki mást mond, annak utánajárnak.

A vércsoportok betiltására is készülhetünk

A jövő hónaptól lezárják a határokat, megszűnnek az ikes igék, ősztől pedig Felcsút lesz az ország fővárosa. Lebontják az Országházat, olimpiai stadion lesz a helyén.

Nem tudtok olyat mondani, amit ne hinnénk el. Azt is, amire néhány hónappal ezelőtt csak legyintettünk volna. Amire egy évvel ezelőtt még azt mondjuk, hogy szemenszedett hazugság, rémhír. Hülye pletyka, aminek nem szabad felülni, mert semmi valóságalapja nincs.

Átrendeződtek a dolgok és a dimenziók: a nemrég még Magyar Köztársaságnak hívott országban, mára semmi nem az, ami volt.

Talán már a fizika szabályai sem érvényesek, ha érdekeitek úgy kívánják, beadtok egy módosítót és betiltjátok a szabadesést. Rendelettel korlátozzátok a hangsebességet, megváltoztatjátok a relativitás törvényét.

Bárki bármit mond közületek, bármekkora baromságnak is tűnik elsőre, el kell gondolkodnunk rajta. Ma már az is hihető, amit máskor meg se hallanánk, amire csupán legyintenénk, mert annyira irracionális.

Ma már bármi megtörténhet. Visszamenőlegesen kivetett adók, szakmai hibának hazudott hamisítások, torzítások, elhallgatások. Nem alkalmanként, és nem véletlenül: nálatok ez a normális üzemmenet. Talán már ti magatok sem tudjátok, hogy mikor beszéltek igazat, és mikor nem. Senki sem mehet biztosra veletek kapcsolatban: nálatok a vicc vetekszik a valósággal, a fantázia pedig reménytelenül kullog a hétköznapok után.

Ezért volt hihető az a néhány évvel ezelőtti hír, hogy amikor az Operaházban az Alaptörvényt ünnepeltétek, loptatok az ünnepségen. Kristály hamutartót, rézből készült korlátgömböt, fizetés nélkül távoztatok a büféből. És valóban ez az igazság, még akkor is, ha időközben kiderült, hogy nem így volt.

Mert lehetett volna. Nem rajtatok múlott, hogy akkor nem így lett. Veletek kapcsolatban, akik ennél nagyságrendekkel nagyobb lopásokhoz szoktatok, és szoktattatok bennünket, ez is hihető.

A jó erkölcs, tudjuk, nem más, mint az alkalom hiánya.

Aki ellopja az emberek magán-nyugdíjpénztárakban összegyűjtött pénzét, és utóbb mindezt a nyugdíjak megvédésének hazudja, az még ennél nagyobb gazemberségekre is képes. Aki visszamenőlegesen alkot törvényt, korlátozza a tájékoztatás, a tájékozódás és a gyülekezés szabadságát, mindent, ami egy demokráciában fontos, arról mindent el lehet hinni.

Ne csodálkozzatok, ha a legvadabb pletyka, a legalaptalanabbnak tűnő rémhír is hihetővé válik veletek kapcsolatban.

Most mondják, hogy jövőre megszűnnek a vércsoportok, megadóztatják a napi középhőmérsékletet. És a levegő sem alanyi jogon jár, hanem rászorultság alapján a kormányhivatalokban kell igényelni.

Ha jobban belegondolunk, egészen hihetően hangzik.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK