Továbbra is tele van már-már személyi kultuszt idéző anyagokkal Orbán Viktorról a kormánysajtó, de emellett azért persze jut hely különböző vízióknak ellenzéki paktumokról és a „migránsoknak” is.
Még a hirado.hu is beszámol arról, hogy Orbán bement egy boltba
„A kormányfő szerencsi látogatása során betért a Szerencsi Bonbon Kft. mintaboltjába is. Facebookra feltöltött videóban látható, ahogy az édességek között válogat, végül csoki nyulat, csoki tojást, macskanyelvet és konyakmeggyet vásárolt a nemrégiben a Nemzeti Értéktárba is bekerült magyar kézműves manufaktúra termékeiből.
Az üzlet tulajdonosa a vásárlás után egy hatalmas mogyorós csokoládétáblával is meglepte a miniszterelnököt.
Orbán Viktor köszönetet mondott a cég tulajdonosainak, hogy nem hagytak veszni egy ilyen értéket, mint a Szerencsi csokoládé.”
A Ripost azt tartotta fontosnak kiemelni ezzel kapcsolatban, hogy Orbán elárulta, mi a felesége kedvence
„Az élethez kell egy kis Szerencsi. S ha a miniszterelnök már Szerencsen járt, be is vásárolt csokifélékből húsvétra.
Konyakmeggy, macskanyelv is került a zacskóba. Öt nyuszit is vett Orbán Viktor, de az nem derült ki, hogy kik kapják majd, azt viszont elárulta, milyen édességet szeret a felesége.”
De még a Bors is megemlékezett a látogatásról (az írást aztán az Origo is szemlézte)
„Szerencsen járt Orbán Viktor, aki sűrű programja végeztével betért az egyik helyi boltba is. A miniszterelnök Facebook – oldalára feltöltött képek szerint hosszasan válogatott a csokitojások és a csokoládé nyulak között, végül egy piros csomagolású édességre esett a választása. Azt, hogy kinek vette, egyelőre nem derült ki.”
Bravúros oknyomozás a Pesti Srácokon
„Nagyon kedves és közvetlen volt – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnökről Varga Katalin a PestiSrácok.hu-nak. Ő az a kerekesszékes fiatal nő, aki március 15-én személyesen kapott virágot a kormányfőtől. A parasportoló arról is beszélt, mivel 2016-ban lecsúszott a dobogóról, akkor nem tudott személyesen találkozni a miniszterelnökkel, a mostani élmény viszont mindenért kárpótolta.
Még március 15-e délutánján megjelent néhány fotó Orbán Viktor Facebook-oldalán arról, hogyan készült a miniszterelnök az idei nemzeti ünnepre, s milyennek látta azt. A 19 kép között van egy, amin talán egy kicsit tovább időzött el valamennyi magyar tekintete: ezen a fotón ugyanis az a – ahogyan többen is írják hozzászólásukban – megható jelenet látszik, ahogyan a kormányfő átnyújt egy szál virágot egy fiatal kerekesszékes nőnek.”
A 888 szerint a „nem” valójában „igen”
„Minden jel szerint most már hivatalosan is szövetségre lép egymással Soros és Simicska két pártja, az LMP és a Jobbik. Nincs „borsókúti paktum”, vagyis nem jött létre megállapodás a Jobbik és az LMP közt – mondta Vona Gábor arról a konspiratív körülmények között megtartott hétfő esti találkozóról, ahol Szél Bernadett-tel találkozott az M3-as autópálya egyik lehajtójánál. Szél Bernadett pedig még nem mondott semmit a Jobbik elnökével folytatott tárgyalásról.”
És az elmaradhatatlan „migránsozás” az Origótól
„Öt állami kezelésben lévő központ fog Párizsban és Ile-de-France-ban megnyílni, hogy Franciaország még több migránst tudjon befogadni. Elképesztő kedvezményekkel kecsegteti őket Anne Hidalgo, Párizs polgármestere: azonnali francia nyelvórákat és munkalehetőséget biztosítanak számukra. (…)
Az újonnan érkező migránsok szabályszerűen el lesznek kényeztetve, hiszen meg lesz szervezve számukra a mindennapi ellátásuk a fővárosban, megvizsgálják az egészségügyi állapotukat, és ezt követően az öt központ valamelyikébe irányítják őket.”
„Az LMP a tárgyalásokat egyelőre eredménytelenül lezárta” – jelentette be Hadházy Ákos, a párt társelnöke a Facebook-oldalán.
„Amikor először jeleztem egyik tárgyalópartneremnek, hogy az LMP komolyan gondolja a legszélesebb körű együttműködést és hajlandó minden határig elmenni, aminek értelme van, az egyik ijedten jelezte: ugye tudom, hogy ezért mennyire fog haragudni a Fidesz és milyen lejáratást fogok érte kapni. Mondtam, hogy sejtem és azt is mondtam, hogy remélem, ők is állnak elébe mert ők is komolyan gondolják” – kezdte a kedden megjelent posztot Hadházy. Ellenzéki kollégáinak azt üzente, hogy nem tudja, kit, mivel zsarolnak, de van a Fidesznél félelmetesebb dolog is, a nép, amely előbb-utóbb mindenkit elszámoltat.
Hadházy a március 15-i ünnepségek után újrakezdett ellenzéki tárgyalásokról csak annyit írt, hogy azok eredménytelenül zárultak, ezért egyelőre lezártnak tekinti őket az LMP. Hozzátette azonban, hogy ők nyitottak a kezdeményezésekre.
„De természetesen meg fogunk hallgatni mindenkit, aki beszélgetést kezdeményez velünk”
– írta.
A bejegyzést azzal zárta le, hogy bíznak abban, hogy a Fideszt érik majd meglepetések.
Az LMP vasárnap először a DK-val és az MSZP-Párbeszéddel egyeztetett Gyurcsány Ferenc meghívására, majd hétfő este az M3-as autópálya egyik pihenőjében Szél Bernadett és Hadházy Ákos találkozott a kampánykörúton lévő Vona Gáborral is.
Vona kedd reggel a Hír TV-nek úgy értékelte ezt a megbeszélést, hogy jó hangulatban telt, és a Jobbik nyitott az LMP-vel való együttműködésre, de nagy ellenzéki összefogás nem lesz, és egyedül indulnak az április 8-i választásokon. A Facebook-oldalán pedig azt üzente a választóinak, hogy mi „veletek fogunk össze”.
Hadházy bejelentése előtt pedig Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke is a közösségi portálon üzent: „Abban bízunk, hogy a következő három hétben az LMP megállapodik a demokratikus ellenzéki pártokkal. Ha Szél Bernadették koordináció nélkül indítják el fővárosi jelöltjeiket, akkor mandátumok sorát vehetik el az ellenzéktől és veszélyeztethetik ezzel a kormányváltást” – írta.
Egy órán keresztül tárgyalt a tervezett választási együttműködésről az LMP és a Jobbik miniszterelnök-jelöltje. A zöldpárt elnöksége kedden értékeli a Demokratikus Koalícióval és az MSZP-Párbeszéd vezetőivel folytatott megbeszéléseket, majd döntenek a folytatásról. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője úgy látja, hogy a szavazók jobban akarják a kormányváltást, mint az ellenzék pártjai.
Az szinte az első pillanatban kiderült, hogy a pogácsa kicsit száraz volt, a whisky pedig elő sem került, de azt azért ma sem tudjuk, hogy miért nem járt sikerrel az LMP, illetve az MSZP-Párbeszéd tárgyalása, amelyet Gyurcsány Ferenc pártja, a DK kezdeményezett. Ön sejti?
Szerintem húzzák az időt. Az ugyanis világosan látszik, hogy az ellenzék hódmezővásárhelyi győzelme óta nagy nyomás nehezedik a pártokra. Az ellenzéki választók többsége ki akarja kényszeríteni a választókerületi koordinációt. A pártok azonban nem érdekeltek átfogó megállapodásban, és nem győzelemre rendezkedtek be, hanem az ellenzéken belüli rivalizálásra.
Csak nem azt akarja mondani, hogy azért nincs megegyezés, mert az ellenzéki pártok nem is akarnak megállapodni?
De, ezt mondom! Ugyanis az ellenzéki pártok elsősorban politikai túlélésre, és az ellenzéki oldalon belüli pozíciószerzésre vonatkozó stratégiákat dolgoztak ki a 2018-as választásra vonatkozóan. Tehát
a Fidesz legyőzésének lehetősége a hódmezővásárhelyi győzelemig nem is szerepelt a pártok céljai között.
Márki-Zay Péter váratlan győzelme azonban elérhető opcióvá tette a kormány leváltását, legalábbis az ellenzéki szavazók szemében. A pártok stratégiája azonban nem erre épült, váltani kellett volna. De ahogy a Fidesz sem tud megszabadulni a sorosozásra és migránsozásra épülő kampánytól, az ellenzék sem képes túllépni önmagán. Nem harcolnak a lehető legtöbb egyéni mandátumért, ehelyett a legtöbben megelégszenek azzal, ha a listás jelöltjeik a parlamentbe kerülnek, ennek érdekében számolgatják a töredékszavazatokat.
Vagyis úgy látja, hogy a váratlan hódmezővásárhelyi győzelemig az ellenzék le sem akarta váltani a kormányt?
Az időhúzásból ez derül ki. Közben persze az is probléma, hogy a hazai nyilvánosságban ma is varázsszóként kering az összefogás mantrája, ami mindössze arra jó, hogy összezavarja a választókat. Ma már ugyanis nincs összefogásra szükség és lehetőség, jogilag sem kivihető, de idő sincs már rá. Az összefogás ugyanis közös jelölteket, közös listát, esetleg közös programot jelentene.
Most csak arra van lehetőség, hogy 45-50 választókerületben egyes pártok visszaléptetik a jelöltjeiket a legesélyesebb ellenzéki javára.
Még csak azt sem kell kimondani, hogy kinek a javára lépnek vissza a remélt eredményért. Ez a legtöbb, amit a pártok tehetnek, nincs szükség eljátszani a nyilvánosság előtti tárgyalásokat, mert az taszítja a választókat.
Bizonyos együttműködés azért van, hisz a DK visszalépett az LMP miniszterelnök-jelöltje, Szél Bernadett javára. Ez nem az ön által is kívánt koordináció?
Ha valódi lenne az egyéni kerületi koordinációs szándék, s ehhez meglenne a politikai akarat is, akkor a megállapodásoknak a hódmezővásárhelyi győzelem után szinte azonnal meg kellett volna születni. Másrészt nem a nyilvánosság előtt kellene alkudozni, hisz a valódi megegyezések háttértárgyalásokon születnek, és nem a meghirdetett sajtótájékoztatók előtt öt perccel.
A választókat is csak az eredmény érdekli, nem a veszekedés.
Az LMP vasárnap esti sajtótájékoztatóján az hangzott el, hogy a DK nem kíván tárgyalni a Jobbikkal. Nem fordított a helyzet, hisz végül is a meghívás Vona Gábornak is szólt?
A koordinációról szóló egyeztetésektől a Jobbik valóban mereven elzárkózik, aminek van azért racionális magyarázata. A felmérések szerint ugyanis Vona Gábor pártja kockáztatná a legtöbbet – elveszthetné szavazótáborának egy részét – ha belemenne egy ilyen együttműködésbe. Ugyanis a visszalépések esetén más pártok szavazóinak többsége nem szavazna át a pártra. Ez igaz, bár az is nyilvánvaló, hogy a Jobbik lehetne rugalmasabb. Azok az ellenzéki pártok, amelyeknek hasonló súlyú érvük nincs, azok tárgyalhatnának a kölcsönös visszaléptetésekről. Ebben az esetben ugyanis beindul egy olyan választói réteg, amelynek nem ismert a pártpreferenciája, de az ellenzékre szavaz, mert lát esélyt a Fidesz kormány leváltására. A választó ugyanis nem a töredékszavazatokat tartja fontosnak, hanem a győzelmet.
Akkor a tárgyalástól való távolmaradásával a Jobbik nem gyengítette, hanem erősítette az ellenzéket?
Ezt nem állítom, de azt igen, hogy csak a Jobbik tudja racionális érvekkel alátámasztani a távolmaradását. A Jobbik szavazótáborának többsége, kb. 60 százaléka ugyanis a kutatások szerint nem szavazna át egy baloldali jelöltre, így a Jobbik nem feltétlenül erősítené a koordinációt. Vona Gábor ettől függetlenül korábban azt mondta, hogy az LMP, illetve a Momentum szóba kerülhet, mint tárgyaló fél, de csak a választás után. Ezután az előkészítés után az LMP egyes jelöltjei, vagy a függetlenek, Mellár Tamás, illetve Kész Zoltán javára akár vissza tudna lépni. Tehát lehetne szimbolikus gesztusokat tenni, de egyelőre ezt sem teszik. Azt is hozzá kell tenni, hogy nem mindenhol van, például a főváros nagy részében sincs is szükség a Jobbik bevonására a koordinációba. Vagyis lenne mód esélyes jelölteket állítani, ha a Jobbikon kívüli ellenzéki pártok nem az időhúzással foglalkoznának.
A tárgyalások folytatódnak, az LMP a teljes ellenzéki összefogást hiányolja, de tárgyal a Jobbik vezérkarával is, mi lehet ennek a tárgyalásnak a tétje?
A teljes ellenzéki összefogásra való hivatkozás inkább a visszaléptetések elkerülésére szolgáló kibúvónak látszanak. Visszaléptetésre persze az utolsó pillanatig van lehetőség, valószínű pár helyen ez meg is történik majd, főként, ha pártok saját szavazóinak nyomása tovább nő.
De jelentős számú visszaléptetésre már nem számítok, ezt már meg kellett volna tenni.
A visszaléptetések maximálisan hány plusz mandátumot eredményezhetnének?
Minden számítás azt mutatja, hogy az ellenzéknek 45-50 helyen kéne mandátumot szerezni, így a Fidesznek már nem lenne abszolút többsége.
Erre milyen esélye van az ellenzéknek?
Erre van esély. Ha van rá politikai akarat. Még a Jobbik visszalépésére sem lenne mindenhol szükséges, elég lenne hozzá a többi ellenzéki párt.
Amióta kiderült, hogy a kormányváltó hangulat miatt az ellenzék képes a Fidesz megbuktatására, azóta sikerült stratégiát váltani, s a győzelemre játszani?
Ahogy mondtam, egyelőre csak az időhúzás látszik. A töredékszavazatokat, a kampánytámogatás sávhatárait figyelik. Emellett féltik a biztos szavazótábort, bizonytalanok abban, hogy elég új szavazót mozgósít-e, ha csak egy esélyes jelölt marad a Fidesszel szemben. Az MSZP-Párbeszéd számára kockázatot rejt a tíz százalékos bejutási küszöb elérése. Főként, ha tovább faragja az egyéni jelöltek számát. De az LMP bejutása sem tekinthető még ténynek, szerintem hibásan úgy vélik rizikót jelent, ha a párt csökkenti a jelöltjei számát. Tehát vannak valós veszélyek, nehéz döntéseket kell hozni a pártoknak. Ezen kívül gyakran szó esik azokról az ellenzéki politikusokról, akik a Fidesz érdekeit szolgálják, a háttérből nyilván ők is akadályozzák a koordinációt. A felsoroltak együtt okozzák az ellenzéki tehetetlenséget.
Akkor tehát nincs más hátra, a pártok szavazói kell, hogy rákényszerítsék a győzelemre saját politikusaikat?
Az biztos, hogy nagy a szavazók nyomása a pártokon, érdemes elolvasni a politikusok posztjai alatt látható kommenteket. De az LMP nyíltan elmondja, hogy az aláírásgyűjtésekkor a saját választóik biztatták őket együttműködésre.
Mára beindultak a civilek is, ezek a szervezetek segítenek megtalálni a legesélyesebb jelölteket.
Ezen kívül befolyásolja még a választás eredményét, hogy a következő három hétben Simicska Lajos vagy a többi politikai szereplő milyen információt szolgál fel a nagyérdeműnek. Végső esetben ezek a hírek nemcsak a Fidesz számára lehetnek kényelmetlenek, hanem akár az MSZP esélyeit is ronthatják, akár tíz százalék alá is lökheti a pártot egy lejárató információ. Az ettől való félelem is akadályozhatja a Jobbik, illetve az LMP együttműködési hajlandóságát.
Az is a koordináció ellen hat, hogy egy esetleges győzelem után hogyan fog kormányozni a kibontakozni látszó koalíció?
Ez talán még messze van. A fő kérdés, hogy az ellenzéki szavazók többsége a kormány bukását akarja, a többivel aligha akar foglalkozni. És ha valaki végigolvassa az ellenzéki pártok programját, akkor egyértelműen kiderül az is, hogy hatalmas különbség nincs közöttük. Még a Jobbik és a baloldali pártok elképzelése is összeilleszthető, de vannak már közösen kidolgozott minimumprogramok is. De még mindig fennáll a lehetősége annak is, hogy az ellenzék csak korlátozott mandátumot vállal. Elfogadják azt a tíz fontos törvényt, ami meghatározó az ország életében, s új választásokat írnak ki. Ebben az esetben nem kell négy évig együtt kormányozni, s ezt előre jelezhetik. Vagyis a kormányzást illetően sok minden lehet.
Nincs „borsókúti paktum” – mondta a hétfő esti találkozóról a Hír TV kedd reggeli műsorában Vona Gábor, a Jobbik elnöke. Az M3-as autópálya borsókúti pihenőjében Szél Bernadett és Hadházy Ákos, az LMP társelnökei azért találkoztak Vonával, hogy rávegyék a Jobbikot az egyéni választókerületekben a teljes ellenzéki koordinációra a fideszes jelöltekkel szemben. Ez azonban nem jutott eredményre: Vona megerősítette korábbi álláspontját, miszerint az LMP irányába nyitottak, de a Jobbik egyedül indul a választásokon. Vona szerint abban egyetértettek, hogy a legfontosabb dolog a Fidesz legyőzésére nem a koordináció, hanem a magas részvételi arány, ezért mindenkit arra buzdítanak, hogy menjen el szavazni.
Senki sem tudja pontosan, hogy mire utalt Orbán Viktor, amikor március 15-én elégtételről beszélt, de a kontextus miatt fenyegetőnek tűnik a kijelentés – mondta a Független Hírügynökségnek Kálmán László nyelvész, az ELTE docense, aki saját bevallása szerint már régen feladta, hogy értelmet keressen a miniszterelnök szavaiban. A nyelvész szerint az ellenzék nem tudott eredeti retorikával előállni az ünnepen, pedig a kormány kommunikációja korántsem annyira bravúros, ahogy sokan hiszik. Arról is beszélt, kik kommunikálnak a legjobban a magyar politikusok közül.
Az elégtételről? Mivel senki sem érti, hogy ez pontosan mit jelent, mit akart vele mondani, ezért nagyon nehéz rá válaszolni. Egyesek azt mondják, hogy leginkább a Jobbiknak szólt az üzenet, esetleg az LMP-nek. Vagyis azok a pártok aggódjanak, akik nem működnek velük együtt, és ha ez így marad, akkor jönnek majd a megtorló intézkedések. Más értelmezést egyelőre nem látok.
Azért tettem fel ezt a kérdést, mert arra vagyok kíváncsi, hogy a nyelvész ezt üres fenyegetődzésnek veszi?
Nyelvi értelemben kevésbé tűnik fenyegetőnek, mint tartalmilag, amit beleolvasunk. Az elégtétel önmagában nem egy fenyegető szó, annyit jelent, hogy egy sérelmet kiegyenlít. De a kontextus miatt fenyegetővé válik. A miniszterelnök szájából, még ha lovagias kifejezést is használ is, ezt nem lehet másként értelmezni, csak fenyegetésként. A lovagias kifejezések meg amúgy sem illenek egy miniszterelnökhöz. Szóval
zűrzavaros ez az egész, de én már régen feladtam, hogy mélyebb értelmet keressek Orbán Viktor szavaiban.
Ezzel együtt nem gondolom, hogy itt mindenki be lett fenyegetve a miniszterelnök által, de a közhangulatra jellemző, hogy ezt is kihallották belőle
De lehetséges, hogy a fenyegetettség hangulata már elegendő ahhoz, hogy ennek megfelelően viselkedjenek az emberek…
Az Orbán-rendszer, okulva a korábbi diktatúrák tapasztalataiból, rájött, hogy felesleges totális keménységet mutatni, elegendő fenntartani a félelemnek a légkörét annyira, ami elegendő a biztonságos uralkodáshoz.
A március 15-i rendezvényeken szinte minden színpadról elhangzott e Nemzeti dal két sora, a kérdés, hogy „Rabok legyünk, vagy szabadok”. Mire lehet következtetni abból, hogy az ellentétes oldalon állók ugyanazt az idézetet választották?
Először is: nem örülök annak, hogy ugyanazt választották. 1848 polgári forradalma a feudális berendezkedés ellen irányult. Ennek egyik emblematikus vezetője,
az alapvetően balliberális, bevándorló hátterű fickó volt, ugye Petőfiről beszélünk.
Mit tud ezzel kezdeni egy illiberális vezetés? A szabadság mozzanatot emeli ki a munkásságából. Nem az egyéni szabadság értelmében, hanem a nemzeti függetlenséget. És ezt értelmezi át úgy, hogy a szélsőjobboldali népek jelszavává váljon. Ez az ő viszonyulásuk ehhez az ünnephez: csak a nemzeti függetlenséget szabad hangsúlyozni, és semmit nem szólni a társadalmi egyenlőtlenségekről. Az akkori Bécset a mostani Brüsszelhez kell hasonlítani, másként tehát arról beszélnek – a rabok legyünk vagy szabadok verssor idézetével -, hogy nyögjük.e tovább a Soros-Brüsszel rabigát, vagy nem. Azt nagyon sajnálom, hogy az ellenzék nem tudott egy ellenretorikát kitalálni. A baloldaliak nyugodtan idézhettek volna, akár Petőfitől is, erősen baloldali ihletettségű verset, a liberálisok meg liberálisat. Bár adjuk meg, hogy Karácsony Gergelytől hallhattunk azért ilyet. Mert ’48 tartalmazott erős társadalmi töltetet, nem pusztán a nemzeti függetlenséget.
Kálmán László. Forrás: Wikimedia Commons
Még úgy sem, hogy a baloldal azt akarta kiemelni, hogy az Orbán-rendszer maga a börtön?
Ez talán túlzás. De, amit én hangsúlyozni akartam, hogy
az ellenzéki retorikának élesen különböznie kell a kormányétól.
Tudni lehetett, hogy ők milyen irányt választanak. A baloldaliak és a liberálisok ki tudták volna aknázni az 1848-ban rejlő, számukra adekvát üzeneteket.
Az elmúlt nyolc évben kialakított lényegi egypárt rendszerben nem érezhetik úgy az emberek – az ellenzéki pártok -, hogy rabokká váltak?
Ismétlem: az emberek nem teljesen ezt érzik. Mint ahogy – sajnos – nem a mindennapi gondjuk a sajtószabadság hiánya. Itt nem visznek el minden nap embereket, nincsenek a határok lezárva, nincs csengőfrász… Egy átlagos magyar családban, vidéken az, hogy nem lehet fogni a Klubrádió adását, nem jelent problémát. Éppen ezért az ilyenekkel nem lehet igazi nagy tömegeket megmozgatni. Se a sajtószabadsággal, se más szabadsághiánnyal. Magyarországon számomra is érthetetlen, hogy
miközben Szlovákiában, vagy Romániában az állam diszfunkcionális működésére rendkívül érzékeny a lakosság, nálunk ez nincs így.
Pedig a Nemzeti Együttműködés Rendszerét mindenütt érzékelik, szinte minden vállalkozás a Fidesz kezében van, az ellenőrzés is, de valamiért ez itt nem mozgósítja az embereket. Nálunk nem vált ki akkora indulatokat a politikai és gazdasági hatalom összefonódása és keveredése, mint a környező országokban.
Sokan polemizálnak azon, hogy mi is az, ami ma hazánkban van: diktatúra, féldiktatúra, autoriter rendszer? Nyelvileg egyáltalán meghatározható?
Érdekes kérdés, hogy nyelvileg minek lehetne nevezni ezt a rendszert, és bár ez a szakmám, mégis teljesen hidegen hagy. Nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, hogy minek nevezem el a rendszert. A politikusok szavaiból meg azért nem tudunk igazi következtetéseket levonni, mert a politika mégiscsak egy színpad, ahol mindenki szerepeket játszik, és mindenki olyan nyelvezetet használ, amilyen képet ki akar alakítani magáról, és ez nem feltétlenül függ össze azzal, hogy mit gondol, vagy mi a valóságos helyzet, hanem, hogy milyen látszatot akar kelteni. Például, ha a Fidesz megszólalóit vizsgáljuk, akkor ott két fő irányt találunk: egyrészt a mesterkélt, archaizálót, az engem rettentően idegesítő körülményességgel, aminek csak PR céljai vannak, hogy azt gondolják róluk, itt rettentő művelt emberek beszélnek, akik nagyon választékosan fejezik ki magukat, és év helyett esztendőt mondanak. Ez tehát az egyik cél, a másik pedig, hogy a demokrácia látszatát keltsék. Nagyon gyakran használják azokat a kifejezéseket, amelyek a polgári demokrácia kellékei. Ahogy Ungváry Rudolf mondja, ez egy rejtőzködő rendszer, maskarát visel, a demokrácia maskaráját.
Nyelvi maskara ez, nem?
De igen, hiszen ez segíti őket hozzá a rejtőzködéshez, hiszen a tettek mind ellentmondanak a demokratikus működésnek.
Hova tegyük akkor a némethszilárdi stílust?
Sokféle stílust igyekeznek megjeleníteni. Van az értelmiségi kör, Gulyás Gergely, Kovács Zoltán, Hidvéghi Balázs, Csepreghy Nándor, ők a képzett, művelt nyelvhasználatot képviselik. A másik csoport a Hollik, a Németh Szilárd, Tuzson Bence, akik a nép hangját képviselik. Lehet egyébként, hogy sokkal jobban gondolkodnak, meg műveltebbek, mint amilyennek mutatják magukat.
A Fideszt sokáig jellemezték úgy, hogy kommunikációs bravúrokra képes. Mondhatjuk-e azt, hogy mostanság, amikor botránysorozatokon mennek keresztül, ez a képességük már nem működik?
Én soha nem értettem egyet azzal, hogy bravúrosan kommunikálnának. Bizonyos rétegeinek a kommunikációban feltűnően jók, például abban, amikor folytonosan csak ismételgetik ugyanazt az állítást, szólamokat, anélkül, hogy kiesnének a szerepükből.
Nagyon jól tudnak csúsztatni, azaz nem a kérdésre válaszolni, hanem másfelé csúsztatni a témát.
Vannak persze ügyetlenek is, akik azonnal Gyurcsányozni kezdenek, ezek a legügyetlenebbek.
Vagy, ha egy nagykövetet visszahívnak, aki történetesen nő, de ennek semmi köze az eseményekhez, és erről kérdezik a miniszterelnököt, aki erre úgy reagál, hogy ő nem foglalkozik nőügyekkel. Ezek, mondom, a legügyetlenebb fajtái a csúsztatásnak, de általában ügyesen csinálják. De ez a kommunikációnak csak az egyik rétege, amiben ügyesnek mondhatóak. A mostani botrányoknál viszont már nem elég ez a fajta beszéd. Hadd említsem itt példaként Gulyás Gergelyt, aki, amikor Kósa Lajos ügyéről kérdezték, azt találta mondani, hogy a férfiak, ha nőkről beszélnek, gyakran túlzásokba esnek. Ez a fajta csúsztatás nem pusztán ügyetlen, már nem is elég ahhoz, hogy kimagyarázza az amúgy persze kimagyarázhatatlant. Amit hangsúlyoznék: a Fidesz a kommunikációnak ebben a rétegében, a történetmesélésben, amikor nem elterelni kell a figyelmet, hanem valamire ráirányítani, vagy valamit felvázolni, nos, ebben egyáltalán nem olyan jó. Soha nem is volt. És van egy harmadik réteg, amit tematizálásnak nevezünk, amikor bedobnak valamit, mint mondjuk a migránsozást. Ebben egy-két sikert elértek, de itt sem nevezném őket bravúrosnak.
Hova tegyünk egy olyan mondatot, amikor a Kósa-ügy kapcsán, lényegében a miniszterelnök – a szóvivőjén keresztül – annyit reagál, hogy, idézem, „kampánylyukból kampányszél fúj”?
Ez az úgynevezett átkeretezés, amikor egy bizonyos témáról más szempontból kezdek beszélni. Itt arról van szó, hogy a kérdést viszi el más irányba, mintha a kampány része volna, miközben a konkrét esetre kellene reagálni. Ezt sem nevezném ügyes csúsztatásnak. Van egy másik irány is, amit ad hominemnek szoktak mondani, ahol az adott személyre terelik a szót, arról kezdenek beszélni. Amúgy nagyon kíváncsi lennék rá, hogy milyen tréningeken készítik fel a Fideszeseket, mert nagyon hasonló a reakciójuk és a stílusuk.
Egyébként ma már le is lepleződnek ezekkel a módszerekkel?
Ez nagyon függ a hallgatóságtól. Nem akarok senkit alábecsülni, azt azonban tudjuk, hogy
a magyar lakosság szövegértési képessége nem a legjobbak közé tartozik. Sokaknak egyszerűen nem tűnik fel a csúsztatás, nem veszik észre.
Azt mondta, hogy a Fidesz kommunikátoraira két vonás a jellemző: az értelmiségi és a népet megszólító típusú. Hova soroljuk magát, a miniszterelnököt?
Középutat képvisel, illetve lavírozik a kettő között. Ő is használja időnként a terjengő, archaizáló kifejezéseket, de mégsem értelmiségi stílusban beszél. Tehát ő azt a szerepet játssza, ahol a nép egyszerű fia kiművelődött és felemelkedett; használja a műveltségre utaló kifejezéseket, de alapvetően egyszerű ember.
Ő mégiscsak a kolbásztöltéshez ért igazán, de kiiskolázták.
Szóval eljátssza azt a szerepet, ami nagyjából meg is felel az ő igazi élettörténetének. Radikálisan másképp beszél, mint Gulyás Gergely, vagy Kovács Zoltán; egyáltalán nem értelmiségi közönséghez beszél, de használja azokat a fordulatokat, amelyekkel éreztetheti, hogy művelt.
Tudna-e a magyar politikusok között egy nyelvi toplistát készíteni?
Hú, de nehéz… Ezen nem gondolkodtam korábban, ráadásul nagyon sok a szereplő…Meglepőt fogok mondani: van például egy párt, amelynek szinte minden megszólalója viszolygást kelt bennem, nagyon rosszul beszélnek. Ez a Jobbik, ugyanakkor a párt elnöke, Vona Gábor az egyik legjobban beszélő politikus a parlamentben. Nem tudom, miként oldják meg ezt a diszkrepanciát, hogy lényegében az összes Jobbikos tűrhetetlenül rosszul beszél, az elnök meg az egyik legprofibb megszólaló. Vona Gábor az élre kívánkozik, Karácsony Gergelyt ígéretesnek tartom, Kunhalmi Ágnes, ez már régi megfigyelésem, nagyon jól beszél, vagy például Demeter Márta az egyik legjobban beszélő MSZP-s politikus volt, és most LMP-sként is az.
A csinos nők beszédét kedveli?
Nem… Elismerem azt, hogy ennek köze van ahhoz, hogy csinos nőkről van szó, de csak annyiban, hogy az MSZP-ben és az összes magyar pártban a nők háttérbe vannak szorítva, Kunhalmi is csak most jutott kiemelt szerephez, Demeter, bár nem ismerem az okokat, de lehet, hogy azért hagyta ott a szocialistákat, mert nem kapott megfelelő szerepet, és amióta pártot váltott, valamelyest kibontakozott. Őt különben talán a legjobb kommunikátornak tartom a mezőnyben. De folytassuk a csinos nőkkel: Hajdú Nóra az Együttben a legjobban beszélő magyar politikusok közé tartozik, érdemtelenül keveset szerepel. Az LMP-ről semmi jót nem tudok mondani kommunikációs szempontból; Hadházy ugyan javul, de még nem jó, Szél Bernadettet sehová nem tudom helyezni.
És a Fideszesek?
Hát itt nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni attól, hogy mit mondanak, mit képviselnek.
Elképzelhető, hogy azért van így, mert a Fidesz elkerül minden spontán helyzetet?
A spontaneitás kulcsszó. Ennek hiánya szinte minden párt megszólalóira jellemző.
Úgy beszélnek, szinte kivétel nélkül a politikusok, mintha kötelességük lenne elfedni a valódi érzelmeiket.
Azt gondolják, hogy célszerű valamilyen szerepet játszani, és ezzel valamilyen képet kialakítani magukról, ám azt hiszem, tévednek ebben. Sokkal célravezetőbb lenne sokszor az őszinteség, az emberek megérzik az őszinteséget és szimpatizálnak vele. Szél Bernadett például azért van hátul az előbb említett listán, mert neki nincs egyetlen őszinte szava sem.
Ha már őszinteség… Mennyire lepleződik le a hazugság a nyelven keresztül?
Ez is a hallgatóságtól függ. Vannak, akik érzékenyebbek, és azonnal látják, ha valaki nem őszinte. Ezzel külön tudományág foglalkozik. Vannak a hivatásos hazudozók, akik azért kapják az órabérüket, hogy egységnyi idő alatt mennyit tudnak hazudni, azokon nagyon hasonló jeleket fedezhetünk fel. Például a felvont szemöldököt, amitől megfeszülnek az arcizmok, és azt szolgálja, nehogy valamilyen spontán reakciót lehessen leolvasni, de ezekre nem mindenki érzékeny. Azt azért még szeretném rögzíteni, hogy az őszinteség hiánya nem egyenlő a hazudozással. Szél Bernadettnél is így igaz; nem azt állítottam, hogy nem mond igazat, hanem nem őszinték a gesztusai. Ezeket a jeleket pedig, különösebb képzettség nélkül is le tudják az emberek olvasni. Kunhalminál leolvashatóak az érzelmek, Szélnél nem. Megismétlem: szerintem a politikusoknak sokkal jobban oda kellene figyelniük arra, hogy ne leplezzék az érzelmeiket. És akkor sokkal népszerűbbé válhatnak.
Kedden is marad a hideg, téli időjárás, keleten továbbra is lehet havaseső vagy gyenge havazás. A Klaudiák ünneplik névnapjukat, alább pedig elolvashatja a mai lapszemlét:
Magyar Nemzet: Még fél tucat volt ügynök ülhet a kormánypártban
A fideszes Szita Károly ügynökmúltjáról beszélgetett Ungváry Krisztián történésszel a Magyar Nemzet. Ungváry szerint a dokumentumokból az derül ki, hogy a Krakus Péter néven jelentő Szita Károlynak aligha volt ellenére az ügynöki munka, és erkölcsi fenntartásai sem voltak. A történész szerint hiába tagadja Szita Károly hogy ő lenne Krakus Péter, számtalan azonosság van az életrajzi adatai és a Krakus által megadott információk között. Ungváry Krisztián szerint vagy el kell ismernie, hogy azonos Krakussal, vagy vállalnia kellene az írásszakértői vizsgálatot. A történész úgy fogalmazott, hogy az ügynökakták valójában zsarolási adatbankot jelentenek, és a jelenlegi Fidesz-frakcióban is legalább fél tucat olyan képviselő ül, akire terhelő adatok vannak, amit maga a politikai vezetés is pontosan tud.
Népszava: Nem barátkozni akarnak
Megindult egy verseny, hogy ki nem felelős azért, ha nem egy ellenzéki jelölt áll Orbán Viktor jelöltjével szemben április 8-án – mondta Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezetője, az MSZP-Párbeszéd, az LMP és a DK vasárnap esti találkozójáról a Népszavának. Szerinte az LMP taktikai hibából olyan helyzetbe hozta magát, mintha a Jobbik elfogadhatóbb lenne, mint a baloldal, ami nehezen magyarázható. A Népszavának egy korábbi LMP-s is nyilatkozott, aki ámokfutásnak nevezte, amit Szél Bernadett, az LMP társelnöke és miniszterelnök-jelöltje most csinál. A DK-hoz küldött tárgyalódelegációból is látszott, hogy nem barátkozni akar az LMP, és nyitottabb a Jobbik, mint a baloldal felé, ami megdöbbentő – mondta az egykori párttag a lapnak.
Magyar Hírlap: A fiataloknak is tenniük kell a jövőért
A kormány az elmúlt nyolc évben a mai ifjúság számára építkezett – mondta a Magyar Hírlapnak Böröcz László Fidelitas-elnök. „Ha a következő évtizedekben olyan országban szeretnénk élni, ahol nem kell félni és terrortól tartani, nekünk, fiataloknak is a Fidesz–KDNP-re kell szavazni” – mondta. Megjegyezte, sokan, akik Erasmusszal külföldre utaznak, maguk is láthatják, hogy egyes európai nagyvárosok bizonyos részei hogyan alakultak át a migráció miatt.
Magyar Idők: Ezt a minaretet álmodták Újbudára
Találkozót kezdeményezett a titkosszolgálat vezetője az MSZP-s Molnár Gyulával polgármestersége idején azzal az iszlám központtal és minarettel kapcsolatban, amelyet a Budaörsi út mellett terveztek felépíteni – írja a Magyar Idők. A lap szerint a találkozón, amely aztán nem jött létre, vélhetően a beruházás nemzetbiztonsági kockázataira akarták felhívni Molnár figyelmét. Ezt a kockázatot a Magyar Idők szerint a mecset építtetője jelentette, a Jótékonysági Béke Alapítvány vezetője, Saleh Taayser, aki korábban a magyar elhárítás látókörébe került.
Az LMP kedden értékeli a demokratikus ellenzékkel megkezdett, illetve a Jobbikkal holnapra tervezett tárgyalások helyzetét, ezt az MSZP-PM és a DK tiszteletben tartja, de reméli, hogy a vasárnap este elkezdett háromoldalú tárgyalások folytatódnak és eredményt hoznak. Ezzel megnyílhat a lehetőség a Fidesz leváltására. Ez szűrhető le a három pártszövetség egy órás tárgyalása után elhangzott nyilatkozatokból.
Külön állt az újságírók elé Karácsony Gergely és Molnár Gyula, illetve Gyurcsány Ferenc és Molnár Csaba. Szél Bernadett nem csak külön, de más helyszínen is számot be a sajtónak.
Karácsony kezdte a sort, aki a többek között azt szögezte le, hogy a legfontosabb a tény, hogy leültek a három párszövetség képviselői, akik között nincsenek világnézeti különbségek, szavazóik nyitottak egymás elfogadására. Molnár Gyulával azt kérték a többiektől, hogy folytassák az egyeztetéseket, s minél előbb jussanak megállapodásra, hogy az érintett egyéni választókerületekben minél előbb tudjanak világos jelzéseket adni a választóknak. Remélik, hogy az LMP is arra jut, hogy folytatja az egyeztetéseket.
„Ez az első tárgyalás volt, nem volt olyan elvárás, hogy minden részletkérdésben megállapodjunk”
– szögezte le. Molnár Gyula azt hangoztatta, hogy semmilyen közvetítő szerepre nem kérték az LMP-t a Jobbik felé, nem is tud olyan helyzetet elképzelni, amelyben a szocialista párt együttműködne a Jobbikkal. Ugyanakkor 25-30 olyan körzet látszik, amely egy esélyes közös jelölt megnevezése után elvihető pluszban.
Gyurcsány Ferenc azt hangoztatta, hogy
a demokratikus ellenzéki pártok együttes indulással képesek legyőzni a Fideszt elegendő helyen ahhoz, hogy kisebbségbe szorítsák.
Ez a kulcskérdés – szögezte le. Megértéssel beszélt az LMP álláspontjáról, amely szeretne a Jobbikkal is választási együttműködést kötni, de azt gondolja, hogy ennek a három pártszövetségnek a megállapodása a kormányváltás elsődleges feltétele. A DK a maga részéről kész ahhoz hasonló széleskörű megállapodást kötni az LMP-vel is, mint amilyent az MSZP-PM-mel kötött. Gyurcsány nyilvánvalóvá tette, hogy az egyoldalú visszalépés Szél Bernadett körzetében, az LMP miniszterelnök-jelöltjének a javára független a megállapodástól, a visszalépését holnap hivatalosan is bejelentik – közölte.
Gyurcsány közölte, hogy a tárgyaláson résztvevő pártok egyértelműen kijelentették, hogy nem kötne a Fidesszel semmilyen megállapodást a választás után a többség biztosítása érdekében.
Szél Bernadett – aki nem egy helyszínen tartotta meg saját sajtótájékoztatóját – jelezte, hogy sok mindenben egyetértettek, de egy komoly probléma maradt: a Jobbikkal való viszony. A másik két pártszövetség ugyanis nem kíván együttműködni a jobbikkal, miközben az LMP szerint csak közösen tudják leváltani a kormányt. A párt kedden dönt arról, hogyan, kivel, kikkel folytatódjanak a tárgyalások.
A 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt. A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. Szabó Andrea választási szakértőt kérdezte a Független Hírügynökség.
Az utóbbi időben mintha kevesebb szó esne a listás szavaztok jelentőségéről és mindenki az egyéni választókerületekről beszél.
Valóban, a választások végeredménye alapvetően az egyéni választókerületekben elért eredményektől függ. A 199 mandátumból 106 egyéni választókerületben 93 pedig országos listán kerül kiosztásra. Nagyon érdekes azonban az egyéni választókerületeken elért és az országos listás eredmény kapcsolata. Az országos pártlistás szavazatoknak ugyanis két forrása van. Egyrészt a rájuk leadott szavazat, másrészt az ún. töredékszavazat, ami – és ez teszi igazán izgalmassá – a nyertes egyéni mandátum után is jár (töredékszavazatnak minősül a győztes jelölt minden olyan szavazata is, amely már nem szükséges a mandátum megszerzéséhez).
Gondoljuk el! Ez olyan, mintha zárás előtt bemennénk a pékségbe egy kiló kenyérért. Az utolsó veknit megvesszük, aki pedig utánunk jön – miután neki már nem jut kenyér – zsömléket kapna kárpótlásul. Csakhogy a történet itt még nem fejeződik meg. Nekünk ugyan jutott kenyér, de még mi is kapunk zsömléket pluszba, ajándékul.
Mindezt tetőzi, hogy a korábbi választási eredmények rámutattak, hogy ha nincs az egyéni választókerületben képviselőjelöltje egy pártnak, akkor a pártlistákra is kevesebb szavazatot kap. Ha van jelölt és győz, az sokszorosan hoz a konyhára (kenyeret és zsömlét egyaránt), míg, ha nincs jelölt, akkor nemcsak kenyér nincs, de zsömle se nagyon.
A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb. A külhonban élő magyar nemzetiségű állampolgárok ugyanis levélszavazataikat pártlistákra adhatják le. 2014–ben 193 793 külhoni magyar regisztrált, és 66,42 százalékuk szavazott. A 128 712 fő 95 százaléka a Fidesz–KDNP–re adta le a szavazatát. Ebben az évben ezidáig 315 925 fő regisztrált, ami, ha újra 95 százalékban a kormányzópártra érkezik, akár 2 mandátumot is hozhat a Fidesz–KDNP számára.
A pártlista más szempontból is fontos része a választási rendszernek. Mégiscsak 93 mandátumról beszélünk, ráadásul az 5 százalékos küszöb elérése közjogi szempontból különösen fontos. Az országos listán 5 százalékos küszöböt elérő pártok ugyanis automatikusan frakciót alakíthatnak, nagyobb létszámban vehetnek részt a bizottságok munkájában, felszólalhatnak napirend előtt, ráadásul a központi költségvetésről szóló törvényben a pártok támogatására fordítható összeg 25 százalékát – egyenlő arányban – az országos listán mandátumot szerzett pártok között osztják fel.
Keveset beszélünk a nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzési lehetőségéről. Ennek oka, hogy a 2014–2018–as ciklusban egyetlen hazai nemzetiség sem tudott képviselőt küldeni az Országgyűlésbe. Ebben az évben viszont a német nemzetiségnek minden esélye megvan, hogy kedvezményes mandátumszerzési lehetőséggel élve egy jelöltet, azaz Ritter Imre volt Fidesz–KDNP önkormányzati képviselőt az Országgyűlésbe juttassa. A 93 országos listás mandátumból így egy a német nemzetiségnek jut, és adott esetben a külhoni magyarok levélszavazatai pedig fontos szerepet játszhatnak a Fidesz–KDNP kétharmados többségének megszerzésében.
Még mindig a listáknál: van–e annak jelentősége az erőviszonyokra, hogy hány párt jut be a parlamentbe. Mondjuk csak öt (Fidesz–KDNP, Jobbik, MSZP, DK, LMP) vagy esetleg nyolc (az első öt mellett a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és az Együtt is)?
Több szempontból is van.
A demokrácia működésén csak javíthat, ha többféle hang jelenik meg a parlamentben, olyan emberek is megszólalhatnak, akik új színt visznek a parlamenti működésbe. Azzal azonban számolni kell, hogyha több párt jut be a parlamentbe, akkor a választási szisztéma alapján a győztes erőn kívüli összes többi párt a választáson elért eredményéhez képest alulreprezentálódik a mandátumelosztás során.
Egy–egy pártra tehát kevesebb mandátum jut. Ugyanakkor, ha egy pártnak az országos listáról legalább 3 mandátumot sikerül szereznie, akkor az érvényes Házszabály alapján képviselőcsoportot alakíthat, tehát megszerzi mindazt a többlet jogot, ami a későbbi fennmaradásuk, fejlődésük szempontjából számukra fontos lehet. Nagy, győztes frakció mellett, sok kis apró frakciócska működhet tovább.
Milyen részvételi arányra lenne szükség, hogy a Fidesz esetleg elveszítse a választásokat?
Számításaim szerint igen magas részvétel szükséges ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP elveszítse a 2018. évi országgyűlési választásokat. 2002–ben a választások első fordulójában a részvétel 70,53 százalék volt, könnyen elképzelhető, hogy legalább ekkora, de lehet, hogy egy kicsivel még ennél is magasabb részvételre lenne szükség. Emlékeztetőül,
a 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz. Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt.
A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. A Fidesz szempontjából legideálisabb, legnagyobb biztonsággal kétharmados győzelmet hozó részvételi arány 50–55 százalék körül van.
A centrális erőtér játékszabályai 55 és 65 százalék között még inkább a Fidesznek kedveznek, az izgalmasabb szituáció innentől kezdődik.
Mekkora jelentősége lenne egy koordinált ellenzéki jelöltindításnak?
A koordinált ellenzéki jelöltállítás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egyrészt nincs olyan mérvadó közvélemény-kutatás, amely ne arról szólna, hogy az ellenzéki választók szinte könyörögnek az összefogásért. Ilyen egyöntetű választói akarattal ritkán találkozik a kutató.
Másrészt a koordináció–fétisen túl, a valóságban, árnyalt magatartásra lenne szükség a pártok részéről. A minimális forgatókönyv az MSZP–P–DK–Együtt kiegyezés lehet, amelyhez az LMP–csatlakozása tudna komoly, érdemi, mandátumokban mérhető eredményt hozni különösen a fővárosban, valamint a nagyobb városokban, megyeszékhelyeken. A Jobbik és a baloldali, valamint centrumpártok együttműködése – és itt nem feltétlenül nyilvános megállapodásokban rögzített visszalépésről beszélünk – különösen a kistelepülési környezetben, illetve az ország egyes régióiban lehet eredményes. A magam részéről nem hiszek abban, hogy annyira nyilvánvaló lenne az emberek számára az „esélyes jelölt” személye. A taktikai szavazás a rendszerváltozás óta eltelt választások során ugyanis inkább kivételnek, mint főszabálynak számított. A magyar társadalom többsége ahhoz szokott hozzá, hogy egyéniben és listán is ugyanarra a pártra/jelöltre szavaz. Most a pártok azt várják el tőlük, hogy térjen el ettől az átalános beidegződéstől, de nem mondják meg nekik, hogy pontosan mit és hogyan csináljanak. A beszédek, a taktikázások és az ügykisajátítások (én vagyok a kompromisszumkész nem a másik) kora lejárt. Nagyon erőteljes és rapid edukációra lenne szükség, amelynek az eredményessége 3 héttel a választások előtt már így is kétséges. Az ország ugyanis nem 106 Angyalföldből áll.
Igaz–e az a feltételezés, hogy vidéken a Jobbik nélkül nem lehet legyőzni a fideszes jelöltet?
Úgy gondolom, hogy ez egy túláltalánosított feltételezés. A Közös Ország Mozgalom kutatásainak talán az az egyik legfontosabb eredménye, hogy vannak vidéki egyéni választókerületek, ahol a baloldal az inkább erősebb, lásd Szeged, Pécs, míg más körzetekben inkább a Jobbik.
Nem lehet egyként kezelni az egész vidéki Magyarországot. Az viszont igaz, hogy a Jobbikkal való valamiféle együttműködés sokat tudna lendíteni az ellenzék győzelmi esélyein. Már persze, ha a Fideszt szeretnék legyőzni és nem egymást.
Miért vannak bajban a fiúk? Mit okoz az, hogy nincs szabad, demokratikus nyilvánosság Magyarországon? Miről szól a hódmezővásárhelyi pletyka? Ki a lángoló intellektuális fényoszlop legjobb tanítványa? Miért kulcskérdés az LMP szerepe? A Jobbikkal ha nem is együttműködni, de tárgyalni igen? Interjú Gyurcsány Ferenccel, a Demokratikus Koalíció elnökével, aki nem tartja kizártnak, hogy a demokratikus ellenzék önmagában többséget szerez.
Sorozatos botrányok rázzák meg a Fideszt: Elios és az OLAF, Semjén és a helikopteres vadászat, Kósa Lajos és az 1300 milliárd, Matolcsy és a villa… Lesz ezeknek hatása a választási eredményekre?
Lesz. Olyan kétségbeesettek azok a reakciók, amelyeket most mutatnak, olyan szokatlanok, amelyek eltérnek minden korábbitól. Ebből az kell, hogy következzen: maguk is úgy látják, úgy mérik, ez bizony eljut az ő táboruk egy részéhez is. Az egyik legnagyobb hírportálon az ügy kirobbanásakor az első öt hír az Kósa volt. Ez pusztít, ez mérgez. Bajban vannak a fiúk. Hódmezővásárhely után mintha összeomlott volna a Fidesz korábbi, nagyon fegyelmezett kommunikációja.
Ennek már voltak jelei Hódmezővásárhely előtt is… összefüggésben lehet ez azzal, hogy kampánystratégájuk, Finkelstein időközben meghalt?
Jól lehet érzékelni, hogy Finkelsteinig a Fidesz a kommunikációja egységesebb és célzottabb volt. Amióta „Habony mester” helyettesíti, azóta kiveszett belőle az erő és a politikai izgalom.
A magyar társadalom nagyon későn és eléggé enyhén reagál olyan jelenségekre, amelyek máshol (például most éppen Szlovákiában) akár kormányválságot idéznek elő. Az ellenzék nem tudni élni ezekkel az alkalmakkal, vagy mentalitásbeli kérdésről van szó?
Részben mi magyarok ilyenek vagyunk. De semmire sem kell nevelni a népet, az veszett fejsze. A másik oldalról, bármennyire is létezik független és közösségi média, a tömegek nagy része nem értesül ezen ügyek jelentős részéről. Részben kötcsei polgárként, velük beszélgetve, látom milyenek a médiafogyasztási szokások: reggel bekapcsoljuk a Kossuth rádiót, nézzük az M1-et, TV2-őt. Nincs valójában szabad, demokratikus nyilvánosság Magyarországon. Pokolian nehéz így megszervezni a választókat.
Hát az OLAF-jelentés, a Semjén- vagy Kósa-botrány nem nagyon látható az M1-en… Értesüléseink szerint már a külpolitikában is csak felülről jött híreket adhatnak közzé.
Mondok egy példát: a minap a feleségem Egerben volt, én Székesfehérváron, kilenc felé érkezünk haza mind a ketten. Ilyenkor leülünk egy kicsit beszélgetni. Ránézünk a hírekre és Klára azt mondta: ezt nem fogod elhinni. A második legnagyobb hírportál, az Origo első kilenc híre csak menekült-, migránskérdésről szól. Olyan észveszejtő népbutítás zajlik, ami alól nyilván nem tudja kivonni magát az emberek jelentős része. Nem rájuk kell haragudni – szoktam mondani. Ezt hallják egész nap és egy pont után el fogják hinni. Nem ők a felelősek azért, hogy egy nagyon zárt és eltorzított világban élnek és ennek alapján mondanak véleményt, hanem azok, akik ezt megcsinálják velük.
Térjünk át a választásokra. Szakértőnk becslése szerint hetven százalék feletti részvétel lenne szükség ahhoz, hogy a Fidesz elveszítse azokat.
Ki tudja, ki tudja…
Ahol nem szabad a közélet ott nincs valóságosan hatalmi kérdésekkel összefüggő, megbízható véleménykutatás. Hogy melyik mosóport szeretjük, abban lehet szabad véleményt kutatni. Hogy a hatalomhoz mi a viszonyunk, ebben nem lehet szabad kutatást csinálni. Ezért minden elemzés hatalmas hibahatárral működik.
Azzal egyetértek, hogy minél magasabb a részvétel, annál kisebb az esélye a Fidesznek, annál nagyon az ellenzéknek.
Elmondok egy pletykát: azt hallom, hogy amikor késő délután 60 százalék közelébe került a vásárhelyi részvétel, a miniszterelnök felhívta Lázár Jánost és gratulált neki a győzelemhez, mert biztos volt abban, hogy ilyen magas részvételt csak a Kubatov-lista alapján lehetett elérni.
Tehát győztek, közben kiderült pont az ellenkezője. Hogy a pletyka igaz-e vagy sem, nem tudom, de hihető, mert olyanfajta önhittségben él a Fidesz, hogy ez sérülékennyé teszi őket.
Ez tart most is?
Nem, most pánik van. Nézzék meg Lázár bécsi videóját.
Hogyan lesz Lázárból Németh Szilárd, e lángoló intellektuális fényoszlop legjobb tanítványa.
Vagy nézzétek meg a habogását Kósának. Ez azt mutatja, hogy pokoli a zavar. A hirtelen elrendelt húsvéti Erzsébet-utalványok, téli rezsiszámla csökkentés. Ezek mind azt mutatják, hogy megérintette őket a vereség szele. Ez nekünk jó hír.
Erősebbek lettek?
Önbizalommal telibbek lettünk. Most az következett be, hogy az ellenzéki választók is kezdik elhinni: meg lehet őket verni. Ennek mozgósító ereje van.
A fővárosban és a nagyobb vidéki városokban akár csak a demokratikus ellenzék összefogásával, tehát a Jobbik nélkül, is lehetne több helyen győzni – állítják a választási szakértők. A kisebb településeken akár a Jobbik egyedül is boldogul. A DK-nak van erre stratégiája?
Van ebben igazság. A kulcskérdés most, miután az MSZP és a DK megállapodott, az LMP szerepe. Az LMP nélkül a győzelmi esélyeink jelentősen romlanak. Ugyanakkor, pokoli nehéz egy másik pártra hatást gyakorolni. Hogy mi itt a helyes magatartás a részünkről? Csendes tudomásul vétel? Csendes szurkolás és reménykedés? Valamilyen szóbeli nyomásgyakorlás? Hát, nincsenek egyértelmű receptek. Én tegnap nagyon világosan beszéltem az LMP felelősségéről. Nincs mese, muszáj azt mondani:
aki a demokratikus oldalon nem hajlandó együttműködni a többiekkel, az a Fidesz szekerét tolja, akarva vagy akaratlanul.
Hogy állnak a Jobbikkal való együttműködéssel?
A régi szövegemet tudom megismételni. Szerintem ez az elmúlt időszak legnehezebb, nemcsak politikai dilemmája. Egyfelől, nem lehet nem hallani,különösen
Vásárhely után, hogy választók sokasága mondja: akár az ördöggel is össze kell fogni.
A minap a fehérvári fórumon ott ült egy dunántúli nagyváros több cikluson polgármesterséget betöltő, tekintélyes ember. Beszéltem erről a dilemmáról. A mellette ülő kedvese mutogatott, hogy ő is ezt gondolja erről a dilemmáról: ebből a helyzetből kijutni, akár a Jobbikkal is. Mást gondoltak a választók erről két hónappal ezelőtt. Én meg szinte szó szerint azon gyötrődöm, hogy mi itt a felelős magatartás egy demokratikus párt vezetőjének. Mikor teszek helyesen? Hogy ha nem tudom elfelejteni, hogy a Jobbik listázta az embereket származás szerint. Hogy Európai Uniós zászlót égetett. Hogy gárdákat vonultatott a megfélemlítés erejével. Vagy elfogadom az elmúlt másfél év mérsékeltebb elnöki politikáját, mert a párt mögötte sokfajta. Egyelőre, a korábbi álláspont szerint, nem működünk együtt. De abban egyre kevésbé vagyok biztos, hogy legalább tárgyalni ne kellene.
Sokak szerint több helyen jobb ha elindul a Jobbik jelöltje is, mert mivel híveik átszavazni nem fognak a demokratikus ellenzék jelöltjére, de legalább a fideszestől veszik el a szavazatokat.
Az ügyek általában nem ilyen egyszerűek. Van olyan választókörzet, ahol az segíti a demokraták győzelmét, ha nem indul a Jobbik, mert a 20-30 százalékban átszavazni hajlandó jobbikos szavazókkal tud nyerni a demokrata jelölt. Máshol viszont nem. Nincs általános recept. Ez nem olyan mint az egykori vietnami balzsam, ami mindenre jó volt.
Ezt a munkát a Jobbikkal nem végeztük el. Nem kell megállapodni velük a 106 helyről, ennek nincs is értelme. De vannak olyan választókerületek, ahol legalábbis matematikai értelemben, erre lenne ráció. Hogy politikai értelemben szabad-e ezt megtenni – ez a dilemma.
Képes-e az MSZP az 54 hely alá menni, vagy a DK a 46-ból engedne?
A DK egészen biztosan, de a mi helyzetünk tényleg egyszerűbb, mert kevesebb pénzből kampányol a párt. Természetesen nem mindegy, hogy 150 millióból vagy 300-ból kampányolsz. Mi eleve csak 150 millióból kampányolunk, mert csak 46 helyünk van. Mi akkor is ennyiből fogunk kampányolni, ha még tízet elengedünk. Az MSZP-nek itt nehezebb a helyzete és én ezt nem tartom egymagában erkölcstelennek, de ennek politikai következményi vannak. Ha ők bemennek 54 alá, akkor elveszítenek 150 millió forintot. Ahogy ismerem az MSZP-t, az ott nagy pénz. Az a dilemma,
az MSZP dilemmája, hogy megér-e 150 millió forintot az ellenzék nagyobb esélye. Igen vagy nem. Én könnyen beszélek, mert nincs ez a dilemmám.
Nem is merek tanácsot adni nekik, mert az, azt hiszem, sértődéshez vezetne és én nem akarom megbántani az MSZP-t.
És ha nem kizárólag a pénzről van szó, hanem a nyerési lehetőségről?
Akkor meg muszáj még partnereket bevonni ebbe az együttműködésbe. Az LMP-t feltétlenül. És ott van még a három kisebb párt: az Együtt, a Momentum és a Kétfarkú Kutya Párt. Hárman ők el tudnak vinni 8-10 százalékot.
Ez olyan, mint amikor valaki meg akarja venni a négylakásos társasház mind a négy lakását, akkor az elsőt viszonylag könnyen megveszi, az utolsót meg túl drágán, mert az eladó megérzi, hogy ennek szüksége van rá.
Tényleg az a helyzet, hogy a támogatottsággal nem feltétlenül arányos az amennyit egy nagyobb pártnak engednie kell. A három százalék lehet, hogy nem sok, de lehet, hogy ennyi hiányzik a győzelemhez. Itt kell egyfajta nagyvonalúság. És mindenkinek ezt is ajánlom.
Mi a DK érdeke, hogy több vagy kevesebb párt jusson be a parlamentbe?
Ha nem tud az ellenzék semmilyen formában kétharmadot csinálni, ha úgy tetszik: ha nem dől össze a Fidesz, akkor tartósan ezzel a választási rendszerrel kell számolni. Ez a választójogi rendszer a nagy blokkokat premizálja.
Van abban tehát nemzeti érdek, hogy egymáshoz közelítsenek ezek a demokratikus formációk. Nem feltétlenül kell egyesülni, pártszövetségben is lehet működni. Annál könnyebb egy pártszövetséget létrehozni, minél kevesebb a szereplő.
Más a mai MSZP, mint amikor kilépett belőle?
Több mint kétszer annyi szavazónk volt, mint most az MSZP-nek. Akkor még ott voltak a nagy öregek. Bármit lehet mondani erről a korosztályról, Lendvaitól Kovács Lászlóig, ők nagyon fajsúlyos politikusok voltak. Szerintem az a fajta intellektus és erkölcsi integritás, amit ők képviseltek, nagyon fontos volt az MSZP-ben és ma is nagyon fontos lenne. Nem sikerült teljesen pótolni ezeket az embereket.
De ha tömbösödni kell, akkor ezzel az MSZP-vel kellene…
Szorosabb együttműködés kell. Ebben biztos vagyok, hogy erre megy az élet.
Április 8-án este milyen eredménnyel lenne elégedett?
Ha győznénk. Az fantasztikus lenne, olyan mintha másnap két nap sütne ki, amennyiben a demokratikus ellenzék önmagában többséget szerezne.
Ezt én sem tartom kizártnak.
Ennél eggyel valószínűbb, hogy a demokratikus ellenzék önmagában nem szerez többséget, de az ellenzék egésze igen. Egy parlamenti együttműködésben, parlamenti kormányzással egy csomó hibáját, tévedését ki lehet küszöbölni ennek a kormánynak.
Valaki azt mondja, hogy az a legminimálisabb cél, hogy elvegyük a Fidesz kétharmadát. Én ezt nagyon biztosnak látom. Tehát, hogy a Fidesznek nem lesz kétharmada. Természetesen ez engem nem tud mozgósítani.
A mi szempontunkból a Trianon-forgatókönyv, ha helyreállítanák a kétharmadot, amit csaknem kizártnak tartok.”
Hibát követtek el a kampányban?
Azt hiszem, hogy nem. Tavaly nyáron kezdtünk felkészülni. Tudtuk, hogyan építjük fel. Először jön az „Orbán vagy Európa”, aztán, hogy, aki soha nem élt Magyarországon, az ne szavazhasson. Utána jött az ukrán nyugdíj-biznisz és közben áll össze egy egységes üzenetté, hogy nem alkuszunk ezzel a rendszerrel. Az, hogy egy szórólap jó vagy nem jó? Vagy hogy ezt az ukrán nyugdíj ügyet túltoltuk-e vagy nem és megjelentek benne olyan felhangok, amelyeket én sem szeretek? Ez lehet, de a kampány főirányát tekintve, mi rendben vagyunk.
Szűk körben, saját párthívei jelenlétében ünnepelt az LMP. A párt társelnöke, Hadházy Ákos szerint a Fidesz ugyanúgy lenézi a magyar népet, mint 1848 előtt az osztrák császár. Mindketten azt feltételezték ugyanis, hogy a magyarok gyávák, buták, és csak viszálykodni, háborúskodni tudnak. De ahogy anno az elnyomó Ferdinánd császár, úgy Orbán Viktor is megtapasztalja majd, hogy magyar nép képes átérezni a történelmi felelősségét, és a közelgő országgyűlési választáson megakadályozza majd, hogy a Fidesz belülről módszeresen kirabolja és gyarmatosítsa az országot.
Hadházy Ákos Fotó: FüHü
Szűk körben, saját párthívei jelenlétében ünnepelt az LMP. A párt társelnöke, Hadházy Ákos szerint a Fidesz ugyanúgy lenézi a magyar népet, mint 1848 előtt az osztrák császár. Mindketten azt feltételezték ugyanis, hogy a magyarok gyávák, buták, és csak viszálykodni, háborúskodni tudnak. De ahogy anno az elnyomó Ferdinánd császár, úgy Orbán Viktor is megtapasztalja majd, hogy magyar nép képes átérezni a történelmi felelősségét, és a közelgő országgyűlési választáson megakadályozza majd, hogy a Fidesz belülről módszeresen kirabolja és gyarmatosítsa az országot.
Hadházy nem tagadta, hogy – csakúgy, mint 1848-ban –
ma is legyőzhetetlen hatalommal áll szemben a magyar nép,
hisz a kormány szinte teljhatalmat gyakorol a nyilvánosság és a gazdaság felett, de a választók felismerik majd, hogy ennek véget vethetnek, ha voksaikkal a legesélyesebb jelölteket támogatják az egyéni választókerületekben. A társelnök szerint – ahogy Hódmezővásárhelyen kiderült – az ellenzéki pártok ma jobban utálják a kormányt, mint egymást. Ezért azt üzente a kormánynak:
ne vegyenek mérget arra, hogy az ellenzéki pártok a jelöltjeiket nem léptetik vissza egymás javára.
Hadházy felidézte az utóbbi napok elképesztő korrupciós ügyeit is, azt mondta, hogy ebből elege van az országnak, a nép kiáll a kormányváltás mellett. Ezt a választást csak az ellenzék ronthatja el, s ennek a felelősségét érzi az LMP is.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Szél Bernadett az LMP miniszterelnök-jelöltje megjegyezte, hogy pártja 1848 ünnepén soha nem foglalkozott aktuálpolitikával. Idén ebből csak annyit tartanak meg, hogy másokkal együtt nem lépnek színpadra, de
a Fidesz megdöntése érdekében valamennyi párttal hajlandóak együttműködni.
Szél kiemelte, hogy a tárgyalóasztalnak három oldala van, s ők már ott ülnek mellette. Ezzel nyilvánvalóan azt üzente: várja a Jobbik, illetve a Szocialista Párt vezetőit, hogy megegyezzenek a választási együttműködésről.
Az együttműködéstől korábban elzárkózó pártvezető egyértelművé tette, hogy az LMP látja, hogy mi a tét,
vissza kell szerezni az ország szabadságát azoktól a politikusoktól, akik ezt elvették.
Szél Bernadett figyelmeztette a szavazókat, hogy a választáson mindenki beleszólhat az ország ügyeibe. A nemzet csak akkor lesz vesztes, ha lemond saját jövőjéről, saját szabadságáról. Ma a cselekvés egyszerűbb, mint 1848-ban, de a feladat ugyanaz: meg kell buktatni a zsarnokot!
Az LMP ünnepségén részt vett és felszólalt Bod Péter Ákos is, aki a V18 mozgalom üzenetét hozta a külföldön élőknek, hogy szavazzanak ők is. De szólt az unokákhoz is, akiket arra kért, hogy keressék fel idősebb hozzátartozóikat, s vigyék el őket szavazni a demokráciára, s olyan jelöltet támogassanak, akik a legesélyesebbek Orbán Viktor megbuktatásában.
A parlamenti pártok reagálásukban Kósa Lajos politikai és morális alkalmatlanságáról szólnak és felszólítják Orbán Viktort, hogy Kósát távolítsa el a kormányból. Az alábbiakban ezekből a véleményekből idézünk.
Karácsony: Ennyi pénzt csak Bill Gates-től lehet örökölni
Az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje szerint a kormány erkölcsileg megbukott, tagjainak nincs helye a közéletben. Karácsony Gergely szerdán felszólította a kabinetet, hogy ettől a naptól kezdve ügyvezető kormányként működjön, ne hozzon döntéseket a magyar adófizetők pénzéről.
Karácsony Gergely arra is felszólította Orbán Viktort, hogy Kósa Lajost ne csak a kormányból távolítsa el, hanem vonják vissza országgyűlési képviselő-jelöltségét. Nem lehet még jelölt sem olyan ember, akinek milliárdok forognak a kezei között és annak eredetéről egyetlen értelmes szót sem tud mondani, aki „egy gátlástalan hazudozó”.
Szerinte Kósa Lajosról „az ország egyik fele azt gondolja, hogy egy idióta, a másik azt, hogy gazember”.
Ma világossá lett mindenkinek, hogy mindkettő egyszerre; a keddi 1300 milliárd forintos letét után, most egy 800 millió forintos ajándékozási szerződés vált nyilvánossá – mondta.
Kérdésre válaszolva Karácsony Gergely Kósa Lajos ügyéről azt mondta, ismerve a miniszter családjának gazdagodását, senki nem hiszi el azt, amit Kósa Lajos magyarázatként elmondott. Elmondta, a nagyon jóindulatú olvasat ebben az ügyben, hogy Kósa Lajos „politikai értelemben vett idióta”. Ennyi pénzt csak Bill Gates-től lehet örökölni – hangoztatta, megjegyezve: nem hiszi el, hogy Kósa Lajos annyira ostoba, hogy nem fogta fel, mit ír alá.
Azt elismerte, hogy a nyilvánosságra került dokumentumok önmagukban semmit nem bizonyítanak. Hozzátette ugyanakkor: arra készülnek, hogy majd az antikorrupciós ügyészség vizsgálja ki ezeket az ügyeket április 9. után.
Szerinte Kósa Lajos nem fogja szabad lábon tölteni az élete hátralévő részét.
A Momentum feljelentést tesz a Német Szövetségi Bűnügyi Hivatalnál
A Momentum közleménye szerint Magyarországon a többi európai országéhoz nagyon hasonló tartalmú jogszabályok vonatkoznak a pénzmosásra. Ilyen szokatlan összegű ügyletnél a megbízásról szóló okiratot szerkesztő ügyvédnek, illetve az okiratot hitelesítő közjegyzőnek meg kellett győződnie arról, hogy az ügylet nem leplez pénzmosási célt.
A párt azt írja: Valószínűsíthető, hogy az összeg eredetéről okiratokat kellett prezentálni. A fenti összeg azonban olyan méretű, amely kétségessé teszi, hogy tényleg „egy német hölgy örökségéből” származna.
Továbbá teljesen valószerűtlen, hogy egy magánbefektető ekkora összeget egyetlen befektetési eszközbe fektessen be.
A fentiek alapján valószínű a Momentum szerint, hogy ismeretlen személyek német iratokat hamisítottak meg annak érdekében, hogy egy kirívóan nagy összeget jogszerű német forrásból származónak tüntessenek fel. Ennek célja az lehetett, hogy ezen összeget később magyar államkötvénybe fektetve, majd azok eladása után legalizált pénzhez jussanak. Ezekből a cselekményekből a német eredet igazolására irányulók az StGB személyi és területi hatálya alá esnek.
Ezért a Momentum a Német Szövetségi Bűnügyi Hivatalnál (Bundeskriminalamt) ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz a német büntetőtörvénykönyv (StGB) 261. (1) bekezdésében meghatározott pénzmosás bűntette miatt.
Demokratikus Koalíció: az ügyről Orbánnak is tudnia kellett
A Demokratikus Koalíció feljelenti Kósa Lajost, mert véleményük szerint a tárca nélküli miniszter nem áldozata, hanem tettestársa egy pénzmosási ügy előkészületének.
Gyurcsány Ferenc szerdai, budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a hivatalos személyeknek kötelező bejelentést tenniük, ha csalásra vagy pénzmosásra bukkannak, de a miniszter nem tett eleget ennek a kötelességének. A DK elnöke hangsúlyozta, Kósa Lajosnak arról is tudnia kellett, hogy egy több mint négymilliárd eurós nagyságrendű összeg alkalmas a pénzpiacok tiltott befolyásolására.
Az ügyről minden bizonnyal a miniszterelnöknek is tudnia kellett – jelentette ki Gyurcsány Ferenc, hozzátéve: írásbeli kérdéssel fordul Orbán Viktorhoz. A kormányfőtől azt kérdezi meg, hogy tudott-e Kósa Lajos ügyleteiről, adott-e azokra felhatalmazást és az esethez a Fidesznek van-e köze.
A DK elnöke arra is kíváncsi, hogy a kormányfő el kíván-e járni Kósa Lajossal szemben, illetve hogyan fogja tisztázni saját és pártja szerepét az ügyben.
Egy kérdésre válaszolva Gyurcsány Ferenc azt mondta, tényszerűen tudható, hogy Kósa Lajos megjelent egy közjegyzőnél, ahol okiratba foglalták az ő lehetséges szerepét egy több mint négymilliárd eurós ügyletben. Az is tudható, hogy a miniszter legalább nyolcszáz millió forintot kívánt elfogadni az édesanyja nevére, „minden bizonnyal a pénzkezelési tevékenység ellenértékeként”.
Jobbik: Kósa Lajos közjegyzői okiratban rögzítette, hogy korrupt
A Jobbik parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi Kósa Lajos tárca nélkül miniszter vagyonkezelési ügyében – közölte Szilágyi György, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője szerdai budapesti sajtótájékoztatóján. A politikus szerint ha a tárcavezető igazat mondott az 1300 milliárd forintos bizniszről, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért alkalmatlan a pozíciójára.
Úgy értékelt: Kósa Lajos közjegyzői okiratban rögzítette, hogy korrupt, függetlenül attól, megtörtént-e a pénzmozgás.
Szilágyi György bírálta azt is, hogy a politikus édesanyjának 800 millió forintot helyeztek kilátásba, ha Kósa Lajos közreműködik a pénz elhelyezésében. Azt kérdezte, történt-e kifizetés részben vagy egészében, illetve további két szereplő felvett-e kétszer 25 millió eurót.
A jobbikos politikus azt is mondta: az ügyben érintett összeg fedezni tudná a minisztériumok, háttérintézmények, kormányhivatalok, a honvédség, a rendőrség, a bíróságok, az ügyészség és az adóhatóság éves személyi juttatásait.
Szerinte Orbán Viktor miniszterelnöknek és a titkosszolgálatoknak is tudnia kellett az esetről, a közjegyzőnek és a bankoknak pedig jeleznie kellett volna ekkora pénzmozgást.
Szilágyi György szerint normális országban a kormányfőnek le kellett volna váltania a minisztert és száműzni őt a közéletből.
Közölte, kezdeményezik, hogy az Országgyűlés házszabálytól eltéréssel döntsön egy vizsgálóbizottság felállításáról a jövő heti rendkívüli ülésen.
Az LMP részéről Hadházy Ákos a Facebookon kommentálta a történteket
Azt írta, szerinte Kósa most tényleg nagy bajban van. Az őt „átverő” hölgy ugyanis szoros üzleti kapcsolatban áll Fiák Istvánnal. Azzal az emberrel, akitől
Kósa felesége 110 milliós ajándékot kapott akkor, amikor 6 millió forintért vehetett meg Fiák Istvántól.
„Fiák István lánya és másik cége KÖZÖS CÉGET BIRTOKOL (Észak-Atlanti Pénzügyi Befektető kft) Szabó Gábornével (ő a “háztartásbeli ezermilliárdos csaló”) és Czakó Lászlóval is, akiről a nai Magyar Nemzetben kiderült, hogy Kósával milliárdos svájci közös ügyleteik lehettek” – írja Hadházy.
Szerinte „azt a gyanút, hogy itt egy Kósa körüli kiterjed pénzmosó hálózat is lehet, erősíti a cég negyedik tagjának személye, Orendi Mihály is. Van ugyanis egy AVE PRO Kft. nevű cég is a történetben, amelynek jelenleg Szima Gáborné az ügyvezetője. Az ő férje a DVSC vezére, főszponzora, ill. ő a „kaszinós Szima”.Az AVE PRO kapcsolódik az AVE Ásványvíz Kft.-hez (a DVSC fő támogatójához) több szálon is, pl. az AVE PRO Kft. tulajdonosa Meszesi János Zsolt egyben az AVE Ásványvíz Kft. vezetője is.”
Hadházy szerint a kapcsolat az, hogy az AVE PRO Kft.-ben 2012.12.24-ig tulajdonos volt az az Orendi Mihály, aki tulajdonosa és vezetője az Észak-Atlanti Kft.-nek. Ő egyébként korábban vezető volt a Debreceni Sportcentrum Kft.-ben is. Azt írja: „Kósa nagyon nagy bajban van – ez az egész nem tűnik másnak, int egy nagy pénzmosó hálózatnak. (Frissítés: az, hogy Szima Gáborné érintett lenne az ügyben , egyáltalán nem biztos, mivel Orendi jóval korábban “kiszállt” az Ave Pro Kft-ből. A Kósa körüli céghálózat rendkívül kiterjedt és természetesen véletlenül is oda lehet sodródni. Az viszont teljesen egyértelmű a fentiek alapján, hogy Kósa, Fiák, Szabóné, Orendi és Czakó közös cégben játszanak – mint mondtam, Kósa nagyon-nagyon nehéz helyzetben van.”
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
