Kezdőlap Címkék LG

Címke: LG

Koreanapló 21. – Barátok

Az volt az elképzelésem anyósom halála után, hogy keresünk egy csendes telket itt Csangdzsuban az Uám hegy oldalában, felépítjük a kis házunkat, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Ezt az ötletemet persze, szokás szerint interpretáltam a Facebookon, amire egyik kedves barátnőm azt írta, hogy korai az még, fiatalok vagyunk ehhez, menni tovább, élni a sűrűjében, ő ezt javasolja. Csakhogy én végtelenül fáradtnak éreztem magam négy év szörnyű németországi lét után, fél évig a haldokló anyósom mellett, és persze a férjem oldalán, aki szenvedett, majd gyászolt, hosszú ideig egész beteg volt a lelke.

Vágytam az erdőbe, elvonulni, megnyugodni, megöregedni. Aztán persze máshogy alakult, mert mindig máshogy alakul. Jött a tapétázás, ami átlökött engem az élni akarás oldalára, azóta is hálás vagyok ennek a tevékenységnek érte. Jöttek a barátok, akik itt a középiskolás társak, harminc éve nem látott, vagy soha nem ismert emberek, hiszen 74o diák járt egy évfolyamba, mind nem ismerhette a másikat, de itt az akkor is barát, ha ötven évesen találkozunk vele először, a kölcsönös segítségnyújtás ebben a közösségben evidencia. Az én térdem nem operálták meg, mert nehéz, bonyolult, és fiatal is vagyok hozzá, de a férjemét igen, mert ő is ízületi gyulladást kapott a hirtelen jött fizikai munkától, de az ő térde még menthető volt, hálistennek már rendben van, de egész nyáron csak hébe-hóba dolgozott. Jött a lakástulaj, aki elvitte könnyű munkára jó pénzért utat építeni, a barackos, aki Vietnamból jár barackot metszeni, és Olivér télen, nyáron segít neki, mert barát, mert csak, más indok nincs, ez az ország egy hatalmas család, kisebb csoportokra, közösségekre osztva, de nagy baj esetén egy emberként kiállva egymásért mind az ötven millióan.

És persze a főnökasszony, aki idő közben felvett helyettünk egy 26 éves, fiatal házaspárt tapétázni, de őt is műteni kellett, neki a válla nem bírta tovább, ő harminc éve tapétázó. Ma már nem tud két várost felvállalni, így átvesszük tőle Tedzsant, azaz az ottani iroda vezetését. Nem kell már tapétáznunk, elég tárgyalni, árat adni, designt tervezni, ellenőrizni a tapétázók munkáját, és ugye milyen jó, hogy tudom, mit kell nézzek, hogy észreveszem munka közben is ha valamit szakszerűtlenül végez, mert megtanultam, mert én is voltam az ő bőrében, ez nélkülözhetetlen egy jó főnök esetében.

Tedzsan viszont messze van, nem is annyira kilométerben, mint inkább időben. Az iroda kilenckor nyit, és hatkor zár. A legnagyobb csúcsforgalomban kéne autózni két órát reggel, két órát este, lehetetlen, tehát költözni kellett, kell, hogy szeptembertől indulhasson a tedzsani iroda. Csangdzsu és Tedzsan között van egy város, amit a Kümgáng (arany folyó) köré építettek és építenek immár 15 éve. Az lesz az új főváros, a közigazgatás, a parlament, az elnöki rezidencia, a legfelsőbb bíróság mind oda költözik. Ultramodern, ha csak annyit mondok, hogy a buszsáv alatt fűtővezetékek húzódnak az onnan negyven kilométerre lévő KTS és SRT (nagyon gyors vonatok) állomásáig, gondolom eleget mondtam, hiába van mínusz harminc, ott se jég, se hó. Ezt a várost Szedzsongnak hívják, Korea legdicsőbb királyáról lett elnevezve. Kacifántos köröket leírva, a barátok ösztökélésére, és hathatós segítségükkel itt találtuk meg a lakásunkat, amit egyelőre csak kibéreltünk, de ha úgy adódik, hogy megszokunk a 28. emeleten, akkor meg is vehetjük. Még nem tudom, mert bár gyönyörű, két szintes, hatalmas tetőkerttel, amit naná, hogy azonnal be fogok telepíteni mindenféle növénnyel, kerti bútorokkal, és magammal, de legalábbis ott fogom kortyolni a pezsgőt a naplementében, miközben alattam halkan zúg a nagyváros, ám bedugult a fülem a liftben felfelé, és a nappali hatalmas üvegfalához még nem merészkedtem túl közel, szóval csak óvatosan alapon, először 2 évet fogunk ott lakni, aztán eldöntjük, mindenesetre imponáló volt, hogy a patika tisztaságú mélygarázsban halkan szól a jazz, hogy derűsek és nyugodtak maradjunk parkoláskor is. A lakásoknak saját parkolóhelye van, oda más nem állhat, a bejáraton eleve be sem jöhet aki nem ott lakik, egy plasztik kártya szolgál belépésre, amit a szenzor felismer, és felnyitja a sorompót. Portaszolgálat, szerelőbrigád, szolgáltató és sport központ van a lakóparkban, mellettünk egy kisebb ága a folyónak, és hegy, fák, parkok, a közelben kis boltok és nagy áruházak egyaránt.

Úgy tűnik, mégsem állunk még meg, talán nem csak a térdműtéthez vagyok fiatal, de a visszavonuláshoz is. Az ingatlanos a barát barátja, ő talált nekem tetőkertes lakást, azt szerettem volna, ha már apartmanba megyünk. Látván a boldogságom, talán még nálam is jobban örült, pedig ha háromszor láttuk egymást az életben, sokat mondok. Olivér felhívta a barátját, aki azonnal jött az ingatlanoshoz, hozta a feleségét is, hogy akkor menjünk hűtőt meg mosógépet venni a Samsunghoz (ámbár én LG fan vagyok) mert az öccse ott dolgozik, és családi kedvezménnyel megvehetünk mindent sokkal olcsóbban. Megadta az Ikea címét, amíg nem jönnek a bútoraink, a gyerek meg anyu, legyen miben élnünk, az pedig még minimum két év.

Ennek a lakásnak a tulajdonosa, amit most itt hagyunk, ez az ember is hetek óta nekünk keres lakást, mert tudja, hogy el kell mennünk, és segíteni szeretne, csak úgy, a semmiért, ámbár Olivér is segített neki olykor ezt, azt, ez itt így megy, így épülnek a kapcsolatok, így működik az ország, a társadalom, az önzetlen segítség elvén, a tökéletesen elvégzett, gyors munka mellett, és az együtt töltött szabadidőn a közösségeken, kisebb, és nagyobb csapatokon, akik együtt mennek nyaralni, vagy a tapétázó vacsorákon, amikor a főnök fizeti a húst, asztalnál sütjük, és utána karaokéba megyünk énekelni, mert valahogy mind összetartozunk, az akupunktúra iskola közösségétől kezdve a gimnáziumi osztálytársakon át, vadidegen segítőkig, csak mert így működik itt az ember.

Holnap délután megyünk Szedzsongba a szerződést véglegesíteni, de előtte, korán reggel Olivér elmegy barackot szedni a barátjának, a hőségben, emiatt át kellett tetetni az időpontot, de ez rajtam kívül nem lepett meg senkit, mert hiszen barátnak segít.

A mi Mészárosunk, Garancsink, Tiborczunk csebalok?

Annak idején, a koreai háború után, némi Amerikai kezdőtőkével, és töretlen szorgalommal kezdett neki Dél-Korea a jómód megvalósításának. Kezdetben lehetőség szerint adaptáltak mindent az Amerikai Egyesült Államokból.

Így lett elnöki rendszer, a parlamentben is az amerikaihoz hasonló elhelyezkedés, törvényalkotás, választási, közlekedési és oktatási, egészségügyi rendszer.

Korea az alacsony adók és az önrészes szociális szolgáltatások, felsőoktatás útját választotta, Amerikai példa alapján. Így jöttek létre az első, államilag erősen támogatott nagyvállalatok is, melyeket később a népnyelv csak csebalként emlegetett, mely szó eredeti jelentése méhkirálynő.

Politikailag két meghatározó erő uralta az országot felváltva, a konzervatívok, és a szociál- liberálisok, ez a felosztás nagyjából ma is érvényes, egyéb értéket képviselő pártok nemigen jutnak a parlamenti küszöb közelébe sem.

Mind a két politikai csoport kinevelte a hozzá köthető csebalokat, illetve létrejöttek, a mindenkori hatalomtól független csebalok is, ők azok, akik tevékenysége olyan fontos és gazdaságos, hogy nélkülük egyetlen hatalom sem marad meg.

Kezdetben teljesen természetes volt, hogy ezek a kiválasztott cégek kapták az állami beruházásokat, egy olyan elképzelésért cserébe, hogy majd amikor már kinőtték a belföldi piacot, adójuk igen sokat lendít az ország költségvetésén, és rengeteg munkahelyet teremtenek, innovációs tevékenységük pedig a világ élvonalában tartja majd Dél-Koreát.

Kétségtelen, hogy ez nagyjából így is működik. Azonban mint minden dolognak, ennek is legalább két oldala van, vagy több.

A csebalok kivétel nélkül családi vállalkozások, s mint ilyen, melegágyai a korrupciónak. Valóban nagyon meggazdagodtak, valóban sok adót fizetnek, valóban élvonalban tartják az országot, és sok munkahelyet biztosítanak, de ahogy az általában lenni szokott, a pénz után az emberek szeretnének maguknak politikai, közéleti befolyást is, a politikusok meg a közéleti befolyás mellé még több pénzt. Igény és kínálat így egymásra talált, a korrupció ezen formáját hosszú időn keresztül a koreai társadalom nem is értelmezte korrupcióként, az ország felépítése részeként fogadta azt el.

Csakhogy az idő telik, az emberek edukálódnak, generációk váltják egymást, van internet, szabad utazás, és jómód, kinyílt a világ, a koreai társadalom pedig ráébredt, hogy egy alapvetően egészségtelen rendszerben él, és ki van szolgáltatva néhány családi vállalkozásnak, ahogy a politika is. Nem volt már egyértelmű, hogy ki irányít kit, és ki tesz szívességet kinek.

A világviszonylatban is leggazdagabb családok pedig elkezdték azt érezni, hogy törvény felett állnak, hogy nekik mindent szabad, hogy a dolgozóikkal úgy bánnak, ahogy jól esik, ezzel kivívva a nép megvetését, aki azt gondolja, hogy ő nevelte fel ezeket a vállalatokat, és ezek most visszaélnek a pénzből fakadó hatalmukkal.

A csebal demokrácia különösen nagy barátja a konzervatív párt. Hozzájuk köthető a Samsung, a Lotte, és még jó néhány nagyvállalat.

A szociálliberálisok mindig tartottak a csebalok túlságos hatalmától, azonban az ország gazdasági érdekeit ők sem hagyhatják figyelmen kívül, a távolságtartó, ám jó kapcsolatot kénytelenek voltak felvállalni.

Mun dzse In elnöksége előtt, Pák Kün E bukása idején volt a legerősebb a koreai társadalom ellenérzése a nyakukra telepedett, átláthatatlan családi óriásvállalatokkal szemben.

Mun elnök már az első hónapban meghívta az összes csebalt egy közös kerti partyra, ily módon jelezve, hogy lefejezni egyiket sem fogja, de azonos feltételek mellett versenyeznek egymással, neki nincs saját választott nagyvállalata.

Túl ezen, régi elképzelés a részéről, hogy ez a berendezkedés megfelelt a fejlődő Koreának, de elavult a fejlettnek. Olyan programokat, és támogatási rendszereket hoznak létre most, amelyek a csebalokkal szemben a közép és kisvállalatokat támogatják, vállalkozásra ösztönzik a középosztályt, hogy hasonlóan Németország gazdaságához, ők tegyék azt stabillá.

A napokban hunyt el a negyedik legnagyobb csebal, az LG tulajdonos igazgatója Ku Bon Mu. Ő a harmadik igazgatója volt alapítása óta a nagyvállalatnak, 73 évet élt. Agyér betegséggel operálták egy év alatt többször is, mérnök ember volt, halála előtt egy hónappal átadta a cégvezetést elsőszülött fiának, aki most alig negyven éves. A csebalok között a legemberségesebbként tartják számon a LG-t, amely a Gold Star névből lett világszerte elismert márkává. Az egyetlen olyan családi nagyvállalat, melynek különböző részlegeit külsős szakemberek vezetik, így tevékenysége és financiális helyzete átlátható.

Természetesen senki sem fogja kidobni az országból a hatalmas Samsungot, annak ellenére, hogy az apját váltó fiatal igazgató ellen az ügyészség letöltendő két és fél évnyi börtönbüntetést kért, mert erősen érintett a Pák Kün E és Cse Szun Sil korrupciós botrányban.

Mindazonáltal hosszú távon az ország a kis és középvállalatok széles és erős bázisára kíván támaszkodni, nem pedig tíz, tizenöt, magát törvényen felül állónak képzelő családra, még akkor is, ha vannak és voltak kivételek, mint amilyen az LG sajnálatosan korán elhunyt igazgató tulajdonosa.

Amikor Buddha itt járt – Koreanapló

Hosszú hétvége van ezen a héten, mert 22.-én ünnepeljük Sákjamuni Buddha születését, ami nem pontos fordítás egy folyamatosan reinkarnálódó megvilágosodott esetében, itt úgy mondják, hogy „ amikor Buddha itt járt”.

Roppant érdekes jelenség, hogy a négy évvel ezelőtt történt hírhedt komp baleset, és a nép által elzavart, bukott elnöknő, Pák Kün E keresztény szektákhoz kötődése okán, ez a vallás rendkívül hirtelen, és nagy mértékben szorult vissza Koreában. Sorra zárnak be a protestáns templomok, és térnek vissza az emberek a hagyományaikhoz, így a buddhizmushoz is.

Ma reggel csodás napsütésre, és enyhe szellőre ébredtünk, minden port és kínai légszennyezést elmosott az eső. Dugig vannak az autópályák, a fix munkaidőben dolgozók ilyenkor mennek kirándulni.

Ezen a hétvégén van az a különleges jelenség is, amikor többé, kevésbé száraz lábbal át lehet gyalogolni a félszigetről Dzsindo szigetére, ahonnan a híres kutyafajta, a dzsindo ke (ke-kutya) származik. Idén azért piros gumicsizmákat kap minden résztvevő, mert úgy lábszárközépig ér a víz. Egészen úgy néznek ki, mintha sokszor hét törpe vonulna a bányába dolgozni, egyes sorban.

Ma hajnalban 73 éves korában elhunyt az LG cégcsoport alapítója és tulajdonosa. Az elmúlt egy évben több agyműtétet is végrehajtottak rajta, sikertelenül. Az LG szintén csebal, de a kulturáltabbak közül való, és a termékeik is szeretni valóak, magam nagy LG fan vagyok, nálunk nincs Samsung termék, csak LG. Igaz ugyan, hogy a vízálló telefonom elmosása után rizsben kellett kiszárítani, hogy életre keljen, de kicsire nem adunk, a korrupt Samsungot meg nem támogatjuk, ez is a polgári öntudat egy megnyilvánulása.

Észak-Korea kilátót és fedezéket épít a 23-25. közé meghirdetett robbantássorozatra, amikor is a leginkább használt föld alatti atomfegyver kísérleti telepüket fogják megsemmisíteni. Az oda vezető alagutakat több helyen, magát a kísérleti telepet szintén. Műhold képek alapján Amerika és Dél is tisztában van a telep elhelyezkedésével, Észak pedig ismertette a robbantások helyét, ennek fényében korrektnek minősítik a dolgot a szakértők is, ámbár mindenki tisztában van azzal, hogy ez egy gesztus, ahogy az amerikai kémek elengedése is az volt, a tényleges leszerelés Szingapúr sikere esetén valósulhat meg.

Dél abba akarta hagyni a hadgyakorlatot tegnap, de Amerikánál csak annyit sikerült elérni, hogy elvitték a B52-eseket, illetve az egész gyakorlat mértékét erősen visszafogták.

Érdekes az északiak bejelentése, ugyanis azt mondták, hogy az eredeti időpontban, és az eredetileg meghívott 5 ország újságíróinak részvételével tartják meg a robbantást, ugyanakkor még mindig nem reagáltak a déli újságírók vízumkérelmére, mondhatni szórakoznak velünk, a hadgyakorlat miatt.

Mun Dzse In elnöknek randija van 22-én Trumppal Washingtonban, Buddha legyen vele, és úgy döntött, hogy az eddigi elképzelésekkel szemben mégsem hívja fel a hotline-on Kim Dzsong Unt előtte, majd utána, ha már lesz mit mondania.

Az ellenzéki pártok között van egy, a csájanhángugdáng, (dáng-párt) amelyik erősen konzervatív, ők továbbra is megpróbálják a békefolyamatot aláásni, hálistennek kevesen vannak, bár kétségtelenül hangosak.

Cannes-ban a kritikusok díját kapta a Burning című koreai Thriller, melynek rendezője Í Csang Dong. Még egy díjat kapott a film, azaz a művészeti rendező Sin Dzsam Hi, a Vulkán díjat, melyet a képi és hangi megjelenítésért adnak.

Egy igen kellemes vasárnap van ma, nem túl sok, és szerencsére nem is rossz hírrel, sok kirándulóval, lampionokkal felvonuló buddhistákkal, bárányfelhős éggel, kellemes 25 fokkal. Az egyetlen probléma, hogy kifogyott a tejeskávé a bögrémből, de ezt mielőbb orvosolni fogom.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK