Május 14-én, vasárnap tartották a török elnökválasztás első fordulóját. A szavazáson a hivatalban lévő elnöknek, Recep Tayyip Erdogannak két ellenféllel kellett felvennie a harcot. A legfontosabb Kemal Kiliçdaroglu 74 éves közgazdász, a Republikánus Néppárt (CHP, szociáldemokrata) jelöltje egy hat pártból álló koalíció élén. A második az 55 éves Sinan Ogan, aki négy nacionalista mozgalom szövetségét képviseli.
Vasárnap törvényhozási választásokat is tartottak: a választóknak meg kellett újítaniuk a Török Nemzetgyűlés hatszáz mandátumát. (Orbán innen vehette az ötletet a 24-es önkörmányzati választások összevonásával az EU-s parlamenti választással)
Milyen esélyei vannak Kemal Kiliçdaroglunak?
A szakértők szinte egybehangzó véleménye szerint elég csekélyek az ellenzéki jelölt az esélyei.
A harmadik legtöbb szavazatot kapó Sinan Ogan kívülálló, aki a szavazatok 5,3%-át szerezte meg, s egyelőre hagyja magát körüludvarolni. Ma reggel azt mondta a Der Spiegel német napilapnak, hogy szavazásra szólít fel Kiliçdaroglu-ra, ha az utóbbi felhagy a HDP kurdpárti párt támogatásával (a mostani választáson átkeresztelték YSP-re, mert a HDP-t betiltás fenyegeti). Lehetetlen választás Kiliçdaroglu számára, aki sok szavazatot kapott a kurd választóktól.
Ráadásul Erdogan a második fordulóban erős pozícióban jelenik meg, különösen azért, mert a törvényhozási választások előzetes eredménye szerint a hatalmon lévő szövetség parlamenti többséget szerez.
Mi előnye lenne az ellenzéki jelölt győzelmének Törökország számára?
Törökország újra kapcsolódhat az Isztambuli Egyezményhez, amely különösen a nőket védi a családon belüli erőszaktól, amely a Törökországban éles probléma. Erdogan tíz évvel később, 2021 júliusában egyoldalúan felmondta a 2011-ben Isztambulban aláírt Isztambuli Egyezményt. Ezt a döntést sok nő bírálta, köztük az AKP-n, az elnöki párton belül is.
Erdogan bizonyos szempontból váratlan győzelme okán gondolhatunk csalásra, mert nem tudjuk, hogyan zajlott le normálisan a szavazás ebben a korábban földrengést szenvedett régiókban. Hogyan készültek a listák, normálisan szavazhattak-e a választók?
Az is érdekesség, hogy az ellenzéki pártok és főleg a CHP már késő este vitatták ezt az eredményt, sőt azt állították, hogy Erdogan előtt állnak.
Az ellenzék azért is dühös volt, mert az AKP – Erdogan pártja – a szavazatok újraszámlálását követelte, esetenként akár tizenegyszer is, szinte minden választókerületben, ahol Kemal Kiliçdaroglu vezetett.
Egyelőre meg kell jegyezni, hogy a Központi Választási Bizottság (YSK) még mindig nem hirdette ki hivatalosan az eredményeket, éppen ezért, mert még tartanak az újraszámlálások, és ezek a szavazatok nem kerültek be az eredménybe.
Kemal Kiliçdaroglu helyzetén azonban nem sokat változtat. Lesz második kör, az biztos.
Valójában arról a két Törökországról van szó, amelyek minden választáson szembefordulnak egymással. A tengerpart liberálisabb, a központ konzervatívabb. A választóknak a két jelölt közötti választáson túl két életmód közül kellett választaniuk. Vallásos konzervatív, szunnita, egyrészt a hatalmi vertikumnak, a patriarchátusnak és a Nyugat-ellenességnek kedvez, másrészt nyitottabb, konszenzusos és nyugatbarát. Bekir Bozdag, Erdogan igazságügyi minisztere jól összefoglalta ezt, amikor a választások előtt azt mondta:
„Május 15-én a törökök pezsgőt isznak, vagy leborulnak az imaszőnyegen.”
Az elemzők és a közvélemény-kutatók tévedtek. Nem mérték fel, hogy a hagyományos választópolgárok mennyire vannak még a kormánypárti tévécsatornákon ontott propaganda hüvelykujj alatt. És azt is, hogy Erdogan mennyire élt vissza azokkal az erőforrásokkal, amelyeket pozíciója biztosít számára.
Április 1 és május 11. között például a TRT közszolgálati csatornán a leköszönő elnök negyvennyolc óra műsoridőre volt jogosult, Kiliçdaroglu alig harminckét perccel szemben.
A tengerparti régiók, a nyugati nagyvárosok, minden bizonnyal gazdagabbak, mint a Fekete-tenger régiói vagy Anatólia központja. Hagyományosan a tengerpartok – az Égei-tenger és a Földközi-tenger – kedvezőbbek a ellenzék számára. Ők gazdaságilag aktív választók (turizmus, szolgáltatások, kis kkv-k), és minden bizonnyal számítottak Kiliçdaroglu megválasztására, hogy a gazdaság újra fellendüljön.
Másrészt Közép-Anatólia vidékibb, hagyományosabb és támogatottabb is. Az Erdogan által az elmúlt években bevezetett mecénási rendszernek köszönhetően ezekben a régiókban háztartások milliói élnek állami támogatásból. Ha Erdogan veszít, attól tartanak, hogy többé nem kapják meg ezeket a segélyeket.
Egy másik szempont a vallás, a szunnita iszlám fontossága, amelyhez Erdogan ragaszkodik azzal, hogy polarizálja a társadalmat a kurdokkal, az aleviekkel, mindazokkal szemben, akik nem felelnek meg a modellnek. Hatékony eszköz áll rendelkezésére, a Diyanet, amely imámok ezreivel és tisztviselőivel sűrű hálózatot épített ki Törökország-szerte. A falvakban nem kell AKP-képviselet a választási propagandához, elég a mecset.
Az ellenzéknek más külpolitikája lenne, ha megválasztják, kezdetben békésebb, racionálisabb is. A kapcsolatok Európával, az Egyesült Államokkal, a NATO-val újra normális pályára lépnének, sok kényes kérdést gyorsan meg lehetne oldani.
Törökország fenyeget: átengedi a migránsokat. A NATO az orosz hadműveletek leállítását követeli Szíriában. Az oroszok és a törökök katonailag is szembekerülhetnek egymással, ezért fognak találkozni a testvér-ellenségek, vagyis Putyin és Erdogan. Közben új migráns áradat indulhat Európa közepe felé…
Idlib tartományban körülbelül egymillió ember vált földönfutóvá azt követően, hogy az orosz légierő bombázásainak eredményeképp előre nyomultak a kormánycsapatok Szíriának ebben a határmenti tartományában. Egy magát megnevezni nem kívánó magasrangú török tisztviselő azt közölte a Reuters hírügynökség tudósítójával, hogy ezentúl nem állítják meg a migránsokat, ha azok tovább akarnak menni az Európai Unió irányába!
Stoltenberg NATO főtitkár ezért hívta fel azonnal Oroszországot és Szíriát, hogy állítsák le a hadműveleteket egész Idlib tartományban.
Orosz róka fogta török csuka Szíriában
A jelenlegi válság azzal kezdődött, hogy Trump elnök bejelentette: az USA ezentúl nem támogatja azt a kurd milíciát, melyet az amerikaiak fegyvereztek fel, és amely döntő szerepet játszott az Iszlám állam elleni harcban. Trump pálfordulását az orosz hírszerzés mesterfogása idézte elő: megszerezték azt az üzenetet, melyben Trump veje, aki egyben az elnök közel-keleti főtanácsadója is, jóváhagyja a szaúdi trónörökösnek tervét, hogy meggyilkoljanak egy ellenzéki újságírót, aki a Washington Postnak dolgozott. Dzsamal Kashodzsit megfojtották és darabokra vágták Szaúd Arábia isztambuli főkonzulátusán. Az oroszok átadták az értékes információt Erdogan elnöknek, aki megzsarolta Trumpot. Az USA elnöke ezután engedélyezte a törökök invázióját Szíriában.
A kurdok Asszad elnökhöz fordultak támogatásért
Szíria államfője megindította csapatait Idlib tartomány elfoglalására miközben a törökök is ugyanerre törekedtek. Putyin és Erdogan találkozott, hogy egyeztessék a szempontokat, de az ellentétes érdekeket nem sikerült összhangba hozni. Az orosz légierő brutális bombázásokkal tisztította meg az utat Asszad elnök csapatai előtt. A csapdába került civilekkel senki sem törődött. Csakhogy török katonák is áldozatáivá váltak a bombázásnak és a harcoknak. Erdogan elnök nem érte el célját: nem sikerült uralma alá hajtani a határmenti tartományt. Erre jött az ötlet: újabb zsarolás! A célpont ezúttal Európa, ahol senki sem szeretne egy új migráns inváziót. Merkel kancellár pont ennek elkerülésére kötött az Európai Unió nevében egyezményt Erdogannal.
Az Európai Unió fizet, hogy ne jöjjenek a migránsok
Három milliárd euróról szól az egyezmény, melyet újabb három milliárd követhet. Ez nagyon nagy pénz – különösen a válsággal küszködő Törökországnak. Nem véletlen, hogy Erdogan elnök tartózkodott az egyezmény nyílt megsértésétől. Most viszont nehéz helyzetbe került Szíriában ráadásul Merkel kancellár is politikai válság kellős közepén csücsül Berlinben. Ebben a helyzetben mindenki vesztesnek látszik. Putyin elnök talán egy pillanatra győztesnek érezheti magát, de a NATO figyelmeztetését ő sem hagyhatja figyelmen kívül. Azt pedig végképp nem, hogy hosszú távon Oroszország nem tud pénzelni egy háborút Szíriában…
Orosz tábori csendőrök kitűzték hazájuk lobogóját Szíriában, nem messze Rakka városától, ahol korábban az Iszlám állam fővárosa volt. Az Iszlám állam bukása után amerikai csapatok foglalták el.
Tál Samin stratégiai ponton fekszik: amellett az országút mellett van, amely összeköti Szíria középső részét az északi területekkel. Itt nemrég még a kurd milícia tartotta fenn a rendet, mely döntő szerepet játszott az Iszlám állam legyőzésében. Az amerikaiak teljes mértékben támogatták a kurdokat, akik az ő légi támogatásuk és hírszerzésük nélkül nem lettek volna képesek legyőzni az Iszlám államot.
Trump cserbenhagyta a kurdokat
Bár tábornokai ezt ellenezték, az amerikai elnök úgy döntött: kivonja a csapatainak nagy részét Szíriából. Ezt Erdogan elnök követelte, aki le akart számolni a kurd milíciával Szíriában. A török államfőnek komoly zsarolási potenciálja volt: birtokába jutott egy olyan információ, mely szerint Trump elnök veje engedélyezte Mohamed bin Szalman szaúdi trónörökösnek egy ellenzéki újságíró meggyilkolását Isztambulban. Trump elnöknek a választási kampányban nem jött volna jól egy ilyen leleplezés. Ezért inkább kivonta csapatait, és lehetővé tette a törökök előrenyomulását a kérdéses területen Szíriában. Csakhogy a kurdok is észbekaptak és lepaktáltak Asszad szír elnökkel. Akit meg az oroszok támogatnak. Putyin és Erdogan ezek után megegyezett a terület felosztásában. Így jutottak orosz tábori csendőrök arra a támaszpontra, ahol nemrég még a csillagos sávos amerikai zászló lobogott. Putyin ezzel is demonstrálni kívánja, hogy ő az úr a Közel Keleten, de az amerikaiak példája is azt mutatja: annyira cseppfolyós a helyzet a világnak ezen a részén, hogy a dicsőség nagyon gyorsan elmúlhat…
Szaúd Arábiában a bíróság öt embert halálra és hármat 24 éves börtönbüntetésre ítélt, mert meggyilkolták Dzsamal Kashoggit a főkonzulátuson Isztambulban. Dzsamal Kashoggi korábban a királyi ház bizalmasai közé tartozott Szaúd Arábiában, de szembekerült a trónörökössel.
Mohamed bin Szalman elől az Egyesült Államokba menekült, ahol a Washington Postban bírálta a trónörökös politikáját. Dzsamal Kashoggi meg akart nősülni, és ezért szüksége volt szaúdi okmányainak megújítására. Emiatt utazott Isztambulba, ahol menyasszonya várta a főkonzulátus előtt, de hiába. Dzsamal Kashoggi nem volt naiv: előzőleg biztosítékot kért és kapott Szaúd Arábia washingtoni nagykövetségén. Maga az akkori nagykövet, a trónörökös öccse esküdött meg, hogy nem esik bántódása!
Megfojtották és darabokra vágták
Kommandósok érkeztek Szaúd Arábiából egy boncoló orvossal, akik végrehajtották a gyilkosságot. Amely világszerte hatalmas felháborodást keltett. Trump elnök azzal zárta le az ügyet, hogy szükségük van Szaúd Arábiára és ezért nem szakítják meg a kapcsolatot Mohamed bin Szalman herceggel. A trónörökös a maga részéről tanácsadói révén megfenyegette Amerikát: ha sokat szívóskodnak, akkor átáll az oroszok oldalára!
Erdogan ezzel zsarolta Trumpot
Az orosz hírszerzés időközben megszerezte azt a dokumentumot, mely egyértelműen igazolja: Trump veje és főtanácsadója engedélyezte az újságíró meggyilkolását Mohamed bin Szalman trónörökösnek! A dokumentumot az oroszok átadták Erdogan elnöknek. Aki ennek birtokában megzsarolta Trumpot: ha nem engedélyezi a törökök szíriai offenzíváját és nem hagyja cserben a kurd szövetségeseit, akkor nyilvánosságra hozza a dokumentumot Jared Kushner és Mohamed bin Szalman beszélgetéséről. Ezek után adott szabad utat Erdogannak Szíriában Trump elnök …
Törökország új offenzívát akar indítani Szíria északi részén – jelentette be az ország külügyminisztere. Mevlüt Cavusoglu szerint sem Oroszország sem az Egyesült Államok nem teljesítette a korábbi ígéreteit vagyis nem adta át az egész kurd zónát a törököknek.
A kurd milícia ugyanis lepaktált Asszad elnökkel, és így közösen ellenőrzi a kérdéses területet. Jellemző, hogy a törökök bírálatukat Oroszországnak és az Egyesült Államoknak címezik nem pedig Szíriának, melynek a területéről szó van.
Moszkva üzenetét egy tábornok tolmácsolta
Csakis a helyzet kiéleződéséhez és nem annak rendeződéséhez vezethet egy új török offenzíva – jelentette ki a hadügyminisztérium szóvivője Moszkvában. Igor Konasenkov vezérőrnagy szerint az oroszok mindent pontosan betartottak abból, amit Putyin ígért Erdogannak Szocsiban.
A törököknek el kellett ismerniük az oroszok elsőbbségét Szíriában
Erdogant ugyanis az oroszok hozták helyzetbe Szíriában. Megszerezték annak a beszélgetésnek a hang anyagát, mely Jared Kushner és Mohamed bin Szalman herceg beszél a Kashoggi gyilkosságról. Ebben Trump elnök veje engedélyezi a szaúdi trónörökösnek, hogy végezzen régi ellenfelével, az Amerikában élő ellenzéki újságíróval Isztambulban. Erdogan ezzel zsarolta Trumpot. Aki nem tehetett mást minthogy elismerte: veje és közel-keleti tanácsadója nemcsak tudott a tervezett gyilkosságról, de jóvá is hagyta azt! Ezért döntött úgy Trump, hogy saját tábornokai ellenkezése ellenére kivonja csapatait Szíriából – cserbenhagyva addigi szövetségeseit, a kurdokat. Az oroszok cserében azt kérték Erdogantól, hogy ők vezényelhessék a parádét a háttérből. Ezért a kurd övezet kettéosztották: az egyikbe megmaradtak a kurd milicisták akikhez csatlakoztak Asszad katonái. A másik rész lett a törököké. Akik ezt keveslik hiszen egymillió szír menekültet akarnak itt elhelyezni. Akik számára tábor város épül – sok milliárd euróért, melyet az EU fizet. És ki építi a menekült tábor várost? Orbán Viktor miniszterelnök reményei szerint ő is részesülhet az üzletből. Ezért is fogadta oly nagy pompával Erdogan elnököt, aki miatt egy napra leállt szinte egész Budapest.
Amióta végképp elveszítette a politikai ellenőrzést a legnépesebb török város fölött, Erdogan elnök ráuszította a rendőrséget a migránsokra, akik szép számban élnek a 15 milliós világvárosban – sokan közülük engedély nélkül.
Törökországban minden migráns csakis ott élhet, ahol be van jelentve! Ezért aztán a rendőrök szinte folyamatosan razziáznak azokban a városrészekben, ahol sok migráns él – többnyire alkalmi munkákból. A belügyminiszter közlése szerint az Isztambul városából kiutasított migránsok döntő többsége afgán és pakisztáni állampolgár. Van közöttük 6400 szír is.
A szír menekültek különleges státuszt élveznek Törökországban, mert Erdogan elnök sokáig abban reménykedett, hogy ellenfele, Asszad elnök megbukik Szíriában. Nem így történt: Asszad az oroszok és Irán támogatásával felülkerekedett a nyolc éve tartó polgárháborúban. Erdogan ezért lepaktált az oroszokkal és Iránnal, majd megindította csapatait a kurdok ellen. Szét akarta foszlatni a kurdok ősi álmát egy önálló államra. Másrészt pedig az elfoglalt területen zónát hoznak létre, ahova egymillió szír menekültet akarnak visszatelepíteni. Bár Erdogan elnök azt állítja, hogy ez önkéntes folyamat, de a valóságban brutális erőszakról van szó.
Törökországban több mint 5 millió menekült él, közülük több mint négymillió szír. Mindez megterheli a törökök költségvetését, ezért Erdogan folyamatosan pénzt követel a külvilágtól, főként az EU -tól. Angela Merkel szerződést kötött erről Erdogan elnökkel. Az összeg 6 milliárd euró. A törökök azt állítják, hogy ebből még nem kaptak meg három milliárdot! Ebből a hatalmas összegből akarják felépíteni az óriási menekült tábor rendszert Szíriában. Orbán Viktor miniszterelnök azért is fogadta nagy pompával Budapesten Erdogant, mert ebből a nagy építkezésből szeretne részesülni Szíriában.
Khashoggi meggyilkolása tette lehetővé Erdogannak a kurdok elűzését? Ha igaz, közel-keleti főtanácsadója közreműködésével zsarolhatóvá vált Trump közelebb került az impeachment eljáráshoz.
Erdogan megzsarolta az Egyesült Államok elnökét azzal a gyilkossággal, melyet szaúdi kommandósok követtek el Szaúd Arábia isztambuli főkonzulátusán. Jamal Khashoggi ellenzéki újságírót, aki az Egyesült Államokban élt és a Washington Post publicistája volt, csapdába ejtették a főkonzulátuson, ahol előbb megfojtották, majd feldarabolták. Nagy késéssel bár, de Mohamed bin Szalman herceg vállalta a felelősséget a gyilkosságért.
Ám most kiderült:
Trump elnök veje engedélyezte az akciót
Jared Kushner, aki apósának közel-keleti főtanácsadója is, kiváló kapcsolatot ápol Szaúd Arábia trónörökösével. Ezért Mohamed bin Szalman herceg őt kérdezte meg az akció előtt, és Jared Kushner engedélyezte az ellenzéki újságíró elfogását!
A hangfelvételt megszerezte a törökök titkosszolgálata
Ennek birtokában hívta fel Erdogan török elnök Donald Trumpot kérve: engedélyezze a törökök offenzíváját a kurdok ellen Szíriában! Minthogy a kurdok az USA szövetségesei voltak, ezért Trump kezdetben ellenkezett. Ám a zsaroló hangfelvétel következtében megváltoztatta az álláspontját. Mindenki meglepetésére közölte: kivonja az amerikai csapatokat Szíriából! Ezzel zöld utat adott Erdogannak bár később ezt letagadta. Az USA távollétében a törökök megegyeztek az oroszokkal, és így sikerült visszavonulásra késztetni a kurd milíciát.
Minderről egy magát megnevezni nem kívánó titkosszolgálati tiszt számolt be azelőtt a vizsgálóbizottság előtt, mely Washingtonban azt akarja tisztázni, hogy Trump elnök visszaélt-e a hatalmával. Ha ez bebizonyosodik, akkor megindulhat az impeachment eljárás Trump ellen vagyis megfoszthatják őt elnöki címétől. Ehhez a demokrata ellenzéknek meg kell győznie a republikánusok egy részét is. Trump egyelőre magabiztosan készül a jövő évi választásokra, ahol jó esélye van az ismétlésre mint előtte George W. Bushnak és Barack Obamának.
Az izraeli ynetnews véleménye szerint a törökök évek óta készülődnek arra, hogy megfojtják a kurd autonómiát, amely legyőzte az Iszlám államot. A portál szakértőjének állítja Erdogan ezt nem tehette volna meg az USA támogatása nélkül – érvel Tsur Shezaf.
Izraelnek is újra kell gondolnia egész biztonságpolitikai rendszerét, mely azon nyugodott, hogy Trump mindenképp támogatja a zsidó államot. Izrael a kurdok legelszántabb védelmezője volt a térségben. Nem titok: támogattak volna egy önálló kurd államot!
Ezért Rojava elveszítése fekete nap nemcsak a kurdok hanem Izrael számára is. Rojava a kurd autonómia neve Szíriában, amelyet az USA és Izrael pénzelt és támogatott. És amelyet Trump elárult. A kurdok keddig kaptak határidőt a zóna elhagyására. Erdogan elnök azzal fenyegeti őket, hogy levágja a fejüket ha nem vonulnak vissza!
Pompeo amerikai külügyminiszter arra ösztönözte Netanjahut, hogy ne Szíriára figyeljen hanem Iránra. A lényeg az, hogy Iránt elzárják Libanontól, ahol a síita milíciák szoros szövetségesei Teheránnak. Már az Iszlám államnak is ez volt a küldetése. Ezért számíthatott kezdetben az USA és Törökország jóindulatára. Sőt Törökország ennél is többet tett: az Iszlám állam szankciókkal sújtott olaját Erdogan elnök fia árusította a világpiacon! Az Iszlám állam dzsihád harcosai számíthattak a törökök jóindulatú támogatására a különböző terrorakciók során. Emiatt Erdogan elnököt rendszeresen figyelmeztették Brüsszelből, Párizsból, Londonból és Berlinből.
Most mégiscsak zöld utat kapott a török offenzíva a kurdok ellen Washingtontól. Ebből látszik, hogy az USA újragondolta közel-keleti stratégiáját, és Izrael nem számíthat olyan feltétlen támogatásra mint korábban.
Erdogan elnök biztonsági zónája pedig az Iszlám állam utóda lesz Szíriában – figyelmeztet az ynetnews katonai szakértője, aki szerint ezzel Izrael stratégiai pozíciója is komolyan meggyengül majd.
Több mint egy hetet kellett várni, de végül szombat reggelre megérkeztek a múlt héten tartott iraki választások hivatalos eredményei. Mivel az Iszlám Állam (ISIS) legyőzése után most először dönthettek az irakiak a parlamentjük összetételéről, ezért a nemzetközi téren kiemelt figyelmet szenteltek az eseménynek, ami ismét pár meglepetéssel szolgált.
Akárcsak Libanonban, ugyanúgy Irakban sem szóltak másról az elmúlt hetek, mint a közelgő parlamenti választásról. Eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg, de két dolog miatt elhalasztották:
az ISIS és a kurdok.
Az iszlamista terrorszervezet 2016 végétől egymás után vesztette el területeit Irakban. Ugyan az észak-iraki Moszul már 2017 nyarán felszabadult, több a szíriai határ mentén fekvő iraki település még mindig az ISIS igája alatt nyögött. Végül az iraki jelenlétüket csak tavaly decemberben tudták teljesen felszámolni és időbe tellett, amíg a két millió menekült visszatér a saját lakhelyére (ennek ellenére még így is sokan szavaztak a menekülttáborokban sebtében felállított szavazóhelyiségekben).
A késlekedés másik oka pedig a 2017. szeptember 25-re kiírt kurd népszavazás volt. Maszúd Barzáni vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) óriási kockáztatott vállalt, hiszen egy önálló észak-iraki Kurdisztánt akartak létrehozni. Habár a kurd szavazók több mint 93 százaléka igennel voksolt a javaslatra, örömük nem tartott sokáig: Ankara, Bagdad és Teherán azonnal mozgásba lendült. Alkotmányellenesnek minősítették a népszavazást, leállították a térségbe irányuló kereskedelmet és a légiforgalmat. Az iraki kormány októberben hadműveletet indított, amely során a hadsereg a síita milíciákkal együttműködve bevonult minden olyan területre, amelyet korábban a kurdok foglaltak el az ISIS-től. A pesmergák egy-két kivételtől eltekintve nem vállalták a fegyveres harcot és nem tört ki az iraki-kurd háború, de a feszültség továbbra is fennmaradt az etnikumok között.
Összefoglaló a kurd referendumról.
Otthon maradva
Végül az iraki parlamenti választások időpontjának május 12-ét tűzték ki. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be az országban, miközben a csalások kiszűrése érdekében ujjnyomat alapú személyazonosító rendszert vezettek be, ami nagyon lassúvá és körülményessé tette a voksolást. Ebből kifolyólag a
a szavazóképes 24 millió iraki lakosságnak alig 44,5 százaléka járult az urnákhoz.
Szaddám Huszein bukása óta egyetlen másik választáson sem esett a részvételi arány 60 százalék alá. További okként jelölik meg az új iraki választási törvény bevezetését és a társadalomban tapasztalt apátiát. Ezzel együtt szerepet játszhatott Irak vallási megosztása is, mivel az ország 64 százaléka síita, 30 százaléka szunnita, de a nyugalom és az együttműködés mára szinte ismeretlen fogalommá vált a két csoport.
A szunnita régiókban sokan bojkottálták a választásokat, mivel egyszerűen nem tartják legitimnek és úgy vélik, hogy még mindig nem szólhatnak bele érdemben az ország működésébe.
Egy iraki katona leadja szavazatát egy bagdadi szavazóhelyiségben 2018. május 10-én, két nappal az iraki parlamenti választások előtt. Az egymillió főnyi katonaság és rendőrség tagjai azért adhatják le korábban voksukat, hogy a választás napján teljes egészében a lakosság védelmére tudjanak összpontosítani. A kép forrása: MTI/EPA/Ali Abbász.
Pedig Irakban az állampolgárok egyáltalán nem szenvedtek hiányt a jelöltekből. Közel 7000-en, több mint 200 párt színeiben indultak el, hogy ülőhelyet szerezzenek maguknak a 329 fős iraki parlamentben. A jelöltek a teljes politikai spektrumot lefedték: iszlamisták, liberálisok, nacionalisták, civilek és kommunisták versenyeztek a szavazatokért. Például közöttük találjuk azt a híres iraki újságírót, aki 2008-ban két cipővel dobta meg az arab országba érkező, az akkori iraki miniszterelnökkel (Núri al-Máliki) együtt sajtótájékoztató tartó George W. Bush amerikai elnököt.
A cipőt hajító újságíró Muntadar az-Zejdi, az al-Bagdadíja iraki televízió munkatársa volt, aki azóta nemzeti hőssé vált az arab világban. Egy szobrot is emeltek a tiszteletére Tikritben, de pár nappal később az iraki hatóságok eltávolították azt. A kép forrása: Youtube.
Hosszú menetelés a győzelemig
Az iraki választások legnagyobb nyertese Muktada asz-Szadr síita hitszónok, akinek most először adódott lehetősége bekerülni a parlamentbe, mégpedig az asz-Szajrúnt pártszövetség élén. Ez alighanem Irak történelmének legfurcsább politikai képződménye, mivel
vallásos síiták és az ateista kommunisták ülnek egy pártkoalícióban
Muktada asz-Szadr korántsem ismeretlen személy Irakban, hiszen Szaddám bukása után lassan, de biztosan építette ki a befolyását az országban. Amivel igazán nagy figyelmet váltott ki, az nem a heves Amerika-ellenessége volt (a „Mehdi Hadserege” nevű milíciájával több felkelést is vezetett az amerikai csapatok ellen), hanem Irán folyamatos bírálata. Annak ellenére, hogy asz-Szadr a síita vallási felekezethez tartozik és évekig élt a szomszédos perzsa államban, szinte állandóan ostorozta Teheránt, amiért az beavatkozott az iraki politikába. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kritizálta az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) egységeit, mivel szerinte ők egyfajta ütközőzónaként használják Rijáddal szemben, de ebből az irakiak semmit nem profitálnak, csak áldozatai az iráni-szaúdi hidegháborúnak.
Muktada asz-Szadr képét emelik magasba annak hívei. A kép forrása: MTI/EPA/Hider Abbász
A többi síita párt és hitszónok, akik szoros kapcsolatot ápoltak az iráni vezetéssel, sokáig képesek voltak háttérbe szorítani, de Szadr szunniták felé történő nyitásával, az elszegényedett déli síitáknak tett szociális és gazdasági ígéreteivel, valamint „Teherán és Washington befolyásától mentes Bagdad” jelszavával sikerült sokakat megnyernie. Így az asz-Szajrúnt koalíció 54 mandátumot szerezett a parlamentben, és Irak 18 tartományból hatot ők vezethetnek.
Látható, hogy sem az amerikai, sem pedig az irániak nem örülnek az eredménynek. Egyelőre egyikük sem gratulált Szadrnak, csupán elismerték a választások kimenetelét, mivel mindketten tudják, hogy ezután egy különösen nehéz időszak veszi kezdetét az Irakkal fenntartott kapcsolataikban. Iránnak már így is komoly gondot jelentett, hogy nemrég az Egyesült Államok farolt a 2015-ös atommegállapodás mögül, és egy nehezebben irányítható Irak csak éket verne Teherán és az annak arab szövetségesei – Hezbollah, Szíria – közé. Az Egyesült Államoknak pedig leginkább az nem tetszik, hogy Szadr minden eddiginél aktívabb szerepet akar szíriai háborúban, valamint a kurdok önrendelkezését illetően is teljesen más véleménnyel van, mint az eddigi iraki vezetések.
Jamis Mattis amerikai védelmi miniszter egykoron Irakban szolgált. A sors iróniája, hogy ő vezetésével harcoltak Mehdi Hadserege ellen, most viszont kénytelen lesz együttműködni annak vezetőjével, Szadrral.
Futottak még…
Az iraki parlamenti választások második helyezettje az 47 ülőhelyet szerző és 4 tartományt vezető Fatah lett. Ez magába foglalja szinte az összes síita milíciát és fegyveres csoportot, akik elsősorban az ISIS felett aratott győzelemből igyekeztek politikai tőkét kovácsolni. Ugyanúgy ők kapják a legtöbb iráni támogatást, így az iraki választások után Teherán nem fogja teljesen elveszíteni a befolyását az arab ország felett. A szövetséget az a Hádi al-Amiri egykori közlekedési miniszter vezeti, aki több ISIS-ellenes csatában is részt vett.
A többi párt ezzel szemben mind rosszul vagy a vártnál gyengébben szerepelt. Például Núri al-Máliki, aki az ISIS megerősödésében játszott felelőssége miatt kényszerült lemondani 2014-ben, pártja katasztrofális vereséget szenvedett, hiszen az ülőhelyeinek 70 százalékát elvesztette.
Haider Al-Abádi. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ennél jobban teljesített Máliki helyébe lépő Haider Al-Abádi, akivel kapcsolatban kezdetben nagy elvárásokat fogalmaztak meg, hiszen azt hitték sikerült kibékítenie egymással a szunnitákat és síitákat, egy közös egységfrontot létrehozni az ISIS-el szemben, de ezek az erőfeszítések nem nagyon vezettek eredményre. Ezzel együtt amiatt is sokan bírálták őt, hogy a terrorszervezet elleni harcban túlságosan engedett az amerikai nyomásnak, miközben az iráni IRGC iraki jelenléte ellen sem tett semmit. Abádi által vezetett Győzelem nevű koalíció 42 mandátumot szerezett az iraki parlamentben, de csupán egyetlen tartományban, Ninivében végzett az első helyen.
Végezetül pedig meg kell említeni a kurdokat is, hiszen a jelenlegi választásra súlyos árnyékot vetett a tavalyi függetlenségi referendum kimenetele. Barzáni október 29-én bejelentette lemondását, és két nappal később 12 év után távozott a hatalom éléről. Ez azonban korántsem oldotta meg a problémát, sőt inkább súlyosbította azt: a régi kurd politikai csoportok (KDP és a Kurd Hazafias Szövetség – PUK) és a pár éve formálódott ellenzéki erők között nem egyszer halálos kimenetelű összecsapásra került sor. A május 12-i választáson a kurd pártok közül a legjobban az immáron Barzáni unokaöccse által vezetett KDP szerepelt, mintegy 25 helyet szerezve, de a PUK is elégedett lehet a maga 18 mandátumával. Nem úgy mint a kurd ellenzéki pártok, akik egyáltalán nem fogadták el az eredményt, sőt, az elmúlt napokban fegyveresek szállták meg az egyik szavazati helyiséget, hogy az eredmény megváltoztatására kényszerítsék a helyi bizottságot.
Koalíciós játékok
A parlamenti választások után a legfontosabb kérdést a leendő iraki kormány összetétele jelenti. Ugyanis hiába a Szadr által vezetett koalíció gyűjtötte be a legtöbb szavazatot, a síita hitszónok nem jelöltette magát miniszterelnöknek. Ahhoz pedig, hogy kiválassza a neki megfelelő embert, szüksége van mások támogatása is. Már zajlanak az egyeztetések a kurd ellenzéki mozgalmakkal és a kisebb pártokkal, miközben a Fatah, a KDP és a Győzelem szintén igyekszik egy parlamenti tömböt létrehozni.
Ráadásul úgy tűnik, hogy egy dologban mindenképp konszenzus van a felek között. Ez pedig egy amerikaiak által bevezetett gyakorlat megszüntetése: a miniszterelnöknek síitának, a parlamenti elnöknek szunnitának, az államfőnek pedig kurdnak kell lennie, de ezt sokan a külföldi befolyás szimbólumaként értelmezik az országban, amelynek megszüntetésével lehet egy új korszakba lépni.
A választás második fordulójában a hivatalban lévő elnök a szavazatok 51,5 százalékát kapta, kihívója, Jirí Drahos 48,5-et ért el. Zeman azt mondta, szeretne „alázatosabb, kevésbé magabiztos és arrogáns lenni, és nagyobb tiszteletet tanúsítani mások véleménye iránt”.
Kurdok tüntettek Németországban
Húszezren vonultak fel Kölnben, hogy tiltakozzanak, amiért Törökország egy hete támadja a kurdokat Észak-Szíriában. A demonstrációt feloszlatta a rendőrség, mert a tüntetők tiltott jelképeket, többek között a Kurdisztáni Munkáspárt zászlóit lengették.
Megöltek 14 katonát Maliban
Fegyveresek ütöttek rajta egy katonai táboron, megöltek 14 katonát, megsebesítettek 17-et, hadianyagot zsákmányoltak és visszavonultak. A megtámadott katonák elmenekültek a táborból. Két támadó is meghalt, valószínűleg egy iszlamista csoporthoz tartoznak.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
