Egyre több lépés utal arra, hogy a magyar kormány a Nyugathoz tartozást akarja erősíteni, ezt mondta Krekó Péter a Független Hírügynökségnek arról, hogy Orbán Viktor keleti veszélynek nevezte Oroszországot.
Oroszország a NATO-t fenyegető keleti veszély – ezt mondta Orbán Viktor az állami médiának a brüsszeli NATO-csúcson adott interjújában. Furcsának tűnhet ez a kijelentés azok után, hogy Orbán és Putyin rendszeresen találkoznak, elemzők már arról beszéltek, Orbán Putyin érdekében az EU meggyengítésére tör, vagy éppen, hogy ő Putyin hangja Európában. Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója viszont azt mondta erről a Független Hírügynökségnek, hogy az utóbbi időben azt látja: mind nemzetközi szinten, mind belföldön egyre erősebbé vált az üzenet, hogy Orbán nem Putyin bábja.
Szerinte a nemzetközi dimenziója fontosabb a kérdésnek:
átfogó törekvést lát arra, hogy Magyarország javítsa a kapcsolatait az Egyesült Államokkal, Németországgal és általában a Nyugattal.
Mint mondta: „egyelőre nem is sikertelenül”.
Ennek a folyamatnak több látványos elemét is felsorolta. Az egyik ilyen volt a megváltozott kommunikáció az energiapolitikával kapcsolatban: a magyar-román gázmegállapodásnál szerinte egyelőre több a kommunikáció, mint a tényleges tartalom, de az volt az üzenete, hogy Magyarország kevésbé függ az orosz gáztól, mint korábban.
amely egyértelmű jele a NATO-val való erősebb együttműködésnek. A kormánysajtóban külön ki is emelték ezt a kérdést.
Krekó Péter szerint ide tartozik Kovács Béla, a kémkedéssel vádolt jobbikos EP-képviselő ügye is, amely, az elemző szavaival, „valahogy most felgyorsult”, és a nyilvánosság is egyre inkább megismerheti az ügy részleteit.
Szintén az oroszoktól való távolságtartást jelzi a magyar hadsereg helikopterbeszerzése is: az Airbustól érkeznek újak, és nem az oroszok újítják fel a régieket.
Ahogy Krekó Péter a Független Hírügynökségnek elmondta: ezek a lépések erősen befolyásolják az Oroszországgal való kapcsolatot és azt jelzik, hogy
már túl vagyunk a kommunikáció szintjén,
és a két ország viszonya nem egydimenziós.
Krekó Péter szerint Orbán Viktor eddig is az EU-n és a NATO-n belül akart közeledni Oroszországhoz, és ha ez konfliktust okozott, akkor a szövetségrendszer oldalára állt, néhány kivételtől eltekintve, mint amilyen az utóbbi időben Ukrajna ügye volt.
De, mint mondta, az is igaz, hogy Orbán Viktortól hosszú ideje ez volt az első kritikus mondat Oroszországgal kapcsolatban, ősszel pedig jöhet az újabb hivatalos találkozó Vlagyimir Putyinnal, így „érdemes várni egy kicsit”, de mindenképp van egy tendencia: a kormány egyre inkább a Nyugathoz tartozást hangsúlyozza Oroszországgal szemben.
Két szélsőséges, populista párt ünnepelhet az olasz választások után: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga. Mindkét párt erősen oroszbarát, az egyik terjeszti is az orosz propagandát, a másiknak intézményesített a kapcsolata az orosz kormánypárttal. Silvio Berlusconi pártja és az eddig kormányzó balközép is vereséget szenvedett. Az viszont teljesen bizonytalan, hogy ki tud majd kormányt alakítani.
Minden megváltozik – ezzel a címlappal jelent meg hétfőn az Il Fatto Quotidiano olasz napilap. A választáson ugyanis egyértelműen visszaszorultak a hagyományos pártok, és a populisták kerültek előtérbe: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga (korábbi nevén: Északi Liga)
együtt a szavazatok felét szerezték meg.
Több párt is szövetségben, de külön listán indult. Elvileg a jobboldali koalíció kapta a legtöbb szavazatot, körülbelül 36 százalékot, de ez nem elég a kormányalakításhoz. Az Öt Csillag önállóan indult, ők körülbelül 32 és fél százalékot szereztek, a baloldali koalíció pedig kb. 23 százalékot.
Matteo Salvini örülhet. (MTI/EPA/Daniel Dal Zennaro)
A jobboldali koalíció három pártból áll: Silvio Berlusconi Forza Italiájából, valamint két szélsőjobboldali pártból: a Matteo Salvini vezette Ligából és az Olasz Testvérekből. (Érdemes megjegyezni, hogy bár a magyar kormánymédia az elmúlt hetekben az egekbe dicsérte a korábban kétszer is elítélt, emiatt a választásoktól eltiltott Berlusconit, Orbán mellett korábban Salvini és az Olasz Testvérek vezetője, Giorgia Meloni állt ki nyíltan.)
Ők együtt 248-268 helyet szerezhetnek, de 316 kellene a többséghez. Ráadásul hiába kapta a jobboldali koalíció a legtöbb szavazatot,
az eredmény nagy vereség Silvio Berlusconi számára.
A koalíción belül ugyanis nem az ő pártja, hanem a Liga kapta a legtöbb szavazatot (körülbelül 17,5 százalékot 14-gyel szemben).
Berlusconiék nagyot buktak. (MTI/EPA/Ciro Fusco)
A Politico szerint a Liga szereplése a választás egyik legnagyobb meglepetése. Salvini egyébként pártja gyűlésein, Mussolini fasisztáira utalva, gyakran hord fekete inget, és ezeken a gyűléseken neonáci jelképekkel is lehet találkozni.
Ha az egyes pártokat, és nem az általuk alkotott szövetségeket nézzük, akkor az eddig kormányzó baloldali Demokrata Párt kapta a második legtöbb szavazatot (19 százalék körül), de az eredmény nekik is komoly vereség. A volt miniszterelnök, Matteo Renzi pártjának nem tett jót, hogy a gazdaság csak lassan tér magához a válságból. A párt egyik képviselője, Andrea Marcucci a Facebookon azt írta: a Demokrata Párt vesztett, a populisták győztek. Renzi már le is mondott főtitkári tisztségéről.
Luigi Di Maio már meg is hirdette a Harmadik Köztársaságot. (MTI/EPA/Alessandro Di Meo)
Salviniék Ligája mellett a másik győztesnek a mindössze 31 éves Luigi Di Maio vezette Öt Csillag Mozgalom számít. A pártot a New York Times szerint leginkább úgy lehet leírni, mint egy épületet, amelynek „baloldali az alapja, jobboldali a homlokzata és anarchista a teteje”. A párt egyébként már 2013-ban a legtöbb szavazatot kapta a választáson, de ez akkor sem volt elég a kormányalakításhoz. Most viszont Di Maio már egyenesen azt mondta: megkezdődött a Harmadik Köztársaság.
Több dologban feltétlenül hasonlít az Öt Csillag és a jobboldal vezető erejévé vált Liga:
mindkét párt szélsőségesen populista, gyakorlatilag egymás licitálták felül bevándorlás-ellenességben, Salvini például egyszerűen csak vízbe dobná a menekülteket. (A kampány hangneme minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy egy hónapja egy szélsőjobboldali férfi bevándorlókra lőtt, hat embert megsebesítve.)
Emellett mindkét párt Európai Unió-ellenes. A Liga megszabadulna az eurótól is, az Öt Csillag viszont már nem – amióta tavaly Di Maio átvette a párt vezetését az alapító Beppe Grillótól, valamelyest finomodott az álláspontjuk.
Beppe Grillo tavaly engedte át a párt vezetését Luigi Di Maiónak. (MTI/EPA/Filippo Pruccoli)
Éppen ezért, az eredményt nyugtalanul figyelhetik Brüsszelben is. Nagyon nem jó jel ugyanis, hogy az eurozóna harmadik legnagyobb gazdaságában ennyire előretörtek az unióellenes populisták, épp akkor, amikor az EU komoly reformokra készül.
Ráadásul a két párt még egy, fontos témában hasonlít egymáshoz:
mind a kettő erősen oroszbarát, sőt, annak nevezhetjük Berlusconi pártját is.
Márpedig az Atlantic Council elemzése szerint Olaszország kifejezetten sérülékeny az orosz befolyásolási kísérletekkel szemben. Oroszbarátnak azokat a pártokat lehet tekinteni, amelyek az orosz kormány narratíváját közvetítik, beleértve a Nyugat-ellenes gondolatokat, támogatják az orosz külpolitikát, és az oroszoknak kedvező törvényváltoztatásokat kezdeményeznek.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója a Független Hírügynökségnek azt mondta: a Liga azon két európai párt közé tartozik (a másik az osztrák Szabadságpárt), amelynek
intézményesített kapcsolata is van az orosz kormánypárttal,
az Egységes Oroszországgal.
Matteo Salvini például, Krekó Péter szavaival, „Putyin csodálója”, többször is járt Oroszországban és a megszállt Krím-félszigeten is, az együttműködési megállapodást pedig tavaly márciusban írták alá. Ezek után a párt által vezetett északi megyék sorra ismerték el a félsziget bekebelezését.
Az Öt Csillag több vezetője is részt vett az orosz kormánypárt kongresszusán két éve. Ők eltörölnék az Oroszország elleni szankciókat, szintén jogszerűnek ismerik el a Krím-félsziget elcsatolását, sőt, normalizálnák a kapcsolatot az oroszok által támogatott tömeggyilkos szíriai diktátorral, Bassár el-Aszaddal is.
Ráadásul ott van Silvio Berlusconi, aki Putyin személyes jó barátjának számít, a Forza Italia képviselője „megfigyelőként” részt vett az oroszbarát szélsőségeseket leszámítva illegitimnek tartott, 2014-es kelet-ukrajnai választáson is.
Vagyis mindhárom, a kormányalakításra esélyes párt oroszbarátnak mondható.
Putyin elégedetten hátradőlhet.
Ez pedig jól jön az orosz kormánynak, hiszen így az egyik legnagyobb tagországon keresztül gyengítheti az Európai Uniót, amelyet, ahogy Krekó Péter mondja, ellenséges entitásnak tekint. Az egyik legelismertebb, Oroszországgal foglalkozó elemző, Mark Galeotti azt írja: az orosz kormány számára a különböző populista pártok támogatása egyetlen célt szolgál: hogy befolyásolni tudjon országokat és ezzel gyengítse az EU-t és a NATO-t. Az egyik eszközük, hogy a bizonytalanságot próbálják növelni, amihez a menekültválság ideálisnak bizonyult.
Kedvelt fegyverük közé tartozik az álhírek terjesztése is: az Öt Csillag pedig ehhez megfelelő partner. Ahogy Krekó Péter fogalmazott,
„az Öt Csillag elképesztő vehemenciával terjeszti az orosz propagandát és dezinformációt”.
A Buzzfeed oknyomozása szerint a párt egy olyan hálózatot ellenőriz, amely rendszeresen álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjeszt, sokszor Kreml-pártiakat, amelyek eredeti forrása valamelyik orosz propagandamédium. A hálózathoz olyan álhíroldal is tartozik, amelyiknek több mint egymillió követője volt a Facebookon.
Többek között azt is terjesztették, hogy a kormány kapcsolatban áll a maffiával. Ehhez bizonyítékként egy gyászoló miniszterről tettek közzé egy fotót, amelyet úgy állítottak be, mintha a maffiózó Salvatore Riina temetésén készült volna. Egyik politikusuk pedig azt állította, hogy Ukrajnában már a kannibalizmus is megjelent – bizonyítékként egy fotót is mutatott, csakhogy hamar kiderült, hogy az valójában egy screenshot egy filmből.
Az olasz álhíroldalak egyébként Salvinit is rendszeresen dicsérték, és itt is igaz az, hogy az összeesküvés-elméletek terjesztése általában együtt jár a nem politikai tartalmúak megjelenésével is, amelyek aztán a két párt programjába is bekerültek. Például
mind az Öt Csillag, mind a Liga oltásellenes,
a kampányban meg is ígérték, hogy eltörlik a kötelező vakcinákat.
Mindenesetre a választás után most az a legvalószínűbb, hogy hosszú politikai bizonytalanság következik. Wolfango Piccoli, a Teneo Intelligence elemzője a Guardiannek azt mondta: szinte lehetetlen lesz bármelyik pártnak is olyan koalíciót létrehozni, amely többséggel bír.
Berlusconi és Salvini – hátat fordítanak egymásnak? (MTI/EPA/Angelo Carconi)
Az Öt Csillag azt jelentette be korábban, hogy csak olyan párttal alkotnak közösen kormányt, amely elfogadja a programjukat. Elméletileg megvan az esélye, hogy a jobboldali szövetséget szétrobbantva a Ligával és az Olasz Testvérekkel lépnek koalícióra, de Piccoli szerint
ennek minimális az esélye,
mert, bár sok kérdésben hasonló nézeteket vall a Liga és az Öt Csillag, de utóbbi szavazói inkább baloldaliak, míg a Liga szélsőjobboldali. Salvini is elutasította az Öt Csillaggal való szövetséget. A baloldal már bejelentette, hogy ellenzéki szerepre készül, a jobboldali pártok viszont csak kisebbségi kormányt tudnának alakítani – ha egyáltalán Berlusconi elfogadja ebben Salvini vezető szerepét.
A parlament március 23-án ül majd össze, de a Reuters szerint Sergio Mattarella elnök áprilisig várni fog azzal, hogy megnyissa a kormányalakításról folytatott hivatalos tárgyalásokat. Utána pedig még az is előfordulhat, hogy új választást írnak ki, az viszont könnyen zárulhat a mostanihoz hasonló eredménnyel. Az előző, 2013-as választás után egyébként két hónapig tartott, mire sikerült megalakítani az új kormányt.
Teljesen összekeverednek az álhírek a valósággal a kormányhoz közel álló médiumokban, és sehol nem épült fel olyan állami hazugsággépezet, mint Magyarországon – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója, az ELTE PPK adjunktusa. Arról is beszélt, hogy az összeesküvés-elméletek összefüggenek, ahogy azt az Egyesült Államokban is látjuk: a politikaiak után jöhet az oltásellenesség és a globális felmelegedés tagadása. A magyar kormány szerinte azért nem küzd az orosz dezinformáció ellen, mert maga is terjeszti.
Krekó Péter Fotó: FüHü
Amikor ilyen témáról beszélünk, különbséget kell tenni álhír és dezinformáció között. De mi a különbség?
A kettő szorosan összefügg: a dezinformáció részben álhírekre épül. Az álhír szándékosan megtévesztő, politikai vagy gazdasági számításból. Azonban, bár minden álhír dezinformáció, nem minden dezinformáció álhír. A dezinformációra építő újságírásnak az álhírterjesztésnél sokkal szélesebb a spektruma. Hogy erre mondjak egy jellegzetes példát: ha a Russia Todayt az embert bekapcsolja és nézi, akkor
az esetek 90 százalékában nem álhírt látni, hanem létező dolgokból kanyarítanak ki olyan részeket, amik önmagában megvezetőek.
Például ahogy a nyugatot lefestik: a nyugati politikát csak korrupciós botrányokon, szexbotrányokon, politikai bakikon, meg persze a menekültválságon keresztül láttatják.
Tehát a hanyatló Nyugat képét közvetítik?
Igen, olyan képet, mint amilyeneket a zombi-apokalipszis filmekben látunk: mindenki életveszélyben van, ahol az alapvető normák eltűntek, kaotikusak a társadalmak.
Ehhez nem is kell feltétlenül mindig álhírt gyártani, elég az egyoldalú közlés. Sokszor az eseteknek, amiket bemutatnak, van valóságalapja, de mivel kizárólag az egyik oldalát bontják ki a dolgoknak, az egész teljesen félrevezető. Például az amerikai egyetemekről a minap a Russia Todayben levetített filmben csak a hatalmas ivászatokat és a különböző megerőszakolási botrányokat emelik ki. Ezek valóban létező problémák – bár élek a gyanúperrel, hogy Oroszországban ugyanúgy megtörténnek, csak nincs belőlük botrány. Ugyanakkor ezzel nem írhatók le az amerikai egyetemek, mert amúgy a világ tudományos életének vezető műhelyei.
Amikor például a kormányhoz közel álló média tele van a nem létező Soros-tervvel, vagy rettegő nyugdíjasokról írnak, azt hova lehet besorolni?
Én a Soros-tervet teljesen egyértelműen az álhír kategóriájába sorolnám.
Ahogy a kormány erről beszél, abban elhanyagolható a valóság szerepe,
például ahogy a nemzeti konzultációban szerepel. Abból gyakorlatilag egy szó nem igaz. Ez klasszikus álhírgyártás.
A rettegő nyugdíjasokról ugyanazt gondolom: egyértelműen álhír kategória. Az más kérdés, hogy ha a kormány kialakítja a félelmet az emberekben, akkor a végén valóban retteghetnek, csak akkor már nem arról van szó, hogy a kormány kiaknázza a létező félelmeket, hanem kialakítja azokat.
Az álhírekben lefestett világ valósággá válhat.
Ez persze nem teljesen új, és nem is csak a Fidesz használta a politikában. Ilyen koncentrált médiaháttérrel, ilyen intenzíven és ennyire a valóságtól elrugaszkodottan ezt azonban még senki nem csinálta – természetesen a rendszerváltás óta.
Magyarországon a mainstream médiában vannak álhíroldalak? Mert ezekben az esetekben ugyan dezinformációról beszélhetünk, de vannak olyanok, amelyek tudatosan szinte kizárólag álhíreket tesznek ki?
Én azt gondolom, hogy vannak olyan médiumok, amelyek egyre inkább, gyakran tudatosan álhíreket terjesztenek. A közszolgálati médiában és a kormányközeli médiában. Ezeket mi együttesen government-organized médiának hívjuk, a government-organized NGO-k mintájára.
A government-organized NGO-k, vagyis rövidítve a GONGO-k azok az álcivil szervezetek, amelyeket valójában egyes kormányok hoznak létre vagy szponzorálnak, hogy a kormány érdekeit képviseljék.
Ilyen az állami és az államközeli oligarchák kezében lévő média. Ezekben egyre magasabb az álhírek aránya. Hasonló a logika, mint a Breitbartnál, ahol részben dezinformációs céllal, részben egyszerű politikai elfogultság miatt
a valós hírek néha szétbogozhatatlanul összekeverednek az álhírekkel.
Így az egész egy csomagként értelmezhető és nem biztos, hogy érdemes belemenni abba, melyik álhír és melyik nem, mert az egész az egy célrendszer szolgálatába van állítva, ami alapvetően a propaganda.
Ha már szóba került a Breitbart, ahhoz mit szól, hogy bizonyos magyar médiumok rendszeresen vesznek át akár a Breitbarttól, akár a Daily Callertől, vagy más hasonló oldalaktól cikkeket, mindenféle forráskritika nélkül?
Én ezt problémáknak tartom, ráadásul nem csak innen vesznek, hanem a Russia Todaytől, Sputniktól, néha már a Your News Wire is megjelenik, vagy az InfoWars, tehát az egyértelműen kamu oldalak.
Ezen gyakorlat mögött két tényező húzódik meg, melyeket nehéz szétszálazni.
Az egyik a nem professzionális újságírás, erős politikai nyomás alatt. Ilyenkor az újságírók tudják, hogy milyen hangvételű és tartalmú cikkeket kell írni, de nekik kell megoldani, hogyan csinálják meg, és beleakadnak ilyen oldalakba.
Feltételezhetjük azt, hogy néha nem tudatosan vesznek át tartalmat álhíroldalakról, csak azt hiszik, hogy ez igaz. Persze ez sem jó.
Máskor viszont egyértelműen nem létező „hírekről” kell írni az álhírgyártásra épülő politikai propagandagépezet szolgálatában. A végeredményben ez összekeveredik. A végeredmény egy olyan médiavilág, ahol alig lehet elválasztani a valóságot a kitalációtól. És az a cél, hogy ne is lehessen. Ezt nevezi az orosz rendszerre utalva Weiss és Pomerantzev „posztmodern diktatúrának”.
Fotó: FüHü
Az is az álhír-logikához tartozik az is, hogy szemben az újságírással, ha kiderül egy „hírről”, hogy nem igaz, nem korrigálnak.
Nem a valósághoz való viszony a fontos ugyanis, hanem a kiváltott hatás.
Ezért ez nem is tekinthető újságírásnak.
Ha már az InfoWarst mondta, idéznék egy napilapból, ahol úgy jellemezték: „jobboldali, Trumpot támogató portál”. Erről mi a véleménye?
Önmagában mind a két állítás igaz, csak nem bontja ki a valóság minden részletét: konkrétan azt, hogy ez egy obskúrus összeesküvés-elméleti oldal. Amit ráadásul érdemes hozzátenni, és ez egy rendkívül veszélyes eleme ennek az álhírekre és összeesküvés-elméletekre épülő birodalomnak, hogy kutatások is bizonyítják: a különböző összeesküvés-elméletek összefüggenek.
Ezeken az oldalakon az ezoterikus, tudományellenes, nem politikai tartalmú hülyeség is megjelenik.
Az összeesküvés-elméleti világnézet ugyanis összefügg: a politikai össszeesküvés-elmélet az oltásellenességgel például. Ha valamilyen irányból elindul ez az összeesküvés-elméletekre épülő álhírlogika, ami mindenben kételkedik, akkor ki tudja, hogy ennek mi a vége. Minél tovább megyünk ezen az úton, annál több mindent rombolhat. Egy idő után ennek nem lehet megálljt parancsolni. Jönnek az ufók, a belénk ültetett mikrochipek, a chemtrail. Ahogy az Infowarson is.
Még egyet idéznék az előbb említett cikkből: azt írták az RT-ről és a Sputnikról, hogy a cenzori hatalmaknak kínos tényeket közölnek, ezért világszerte népszerűek. Ehhez mit szól?
Fontos tudni, hogy aki ezt írta, azzal hencegett, hogy majd ő lesz a Russia Today magyarországi csatornájának vezetője… De úgy néz ki, a csatorna nem indul Magyarországon. És miért nincs rá szükség? Mert a magyar kormánypárti média gyakorlatilag pontosan azt közli, amit ők, ingyen és bérmentve. Vagyis miért fizessen arra az orosz állam rengeteg pénzt, amit a magyar kormányzati média ingyen és bérmentve megtesz.
Magyarországon nincs szükség olyan hagyományos információs háborúra, mint a régió sok országában, mert egyszerűen nincs ellenfél.
A kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt egyaránt oroszbarát. Ezeknek a médiumai (bár a Jobbiké kevésbé, mert ők kicsit kikerültek a pikszisből) örömmel és, amennyire mi tudjuk, többnyire önként – tehát nem közvetlen kívülről, csak felülről jövő nyomásra – terjesztik a dezinformációt. A különböző kamuoldalak nálunk nem okai a dezinformációnak, csak forrásai, de a politikai cél ugyanerre az eredményre vezetne, csak több álhírt kellene „saját gyártásban” megoldani.
Az igazi probléma azzal van, hogy a magyar kormánymédia ezt támogatja, miközben más, környező országokban, például Csehországban és Szlovákiában is, küzdenek ellene.
Nemzetközi szinten dezinformációs háború zajlik, mi pedig ebben mintha más oldalon állnánk, mint NATO-partnereink többsége.
Tehát arra gondol, hogy amikor átvesznek mondjuk a Sputniktól vagy az RT-től valamit, akkor sokszor nem is tudatosul bennük, hogy ezek álhírek? Vagy nem is foglalkoznak ezzel, lényeg az, hogy valami olyan legyen, ami beleillik a narratívába?
Hol ez, hol az. Ezeknél a médiumoknál sok az újonc, kevés a tapasztalt újságíró, mind az országos, mind a regionális médiában – a Fidesz helyesen ismerte fel, hogy ennek milyen közvélemény-formáló szerepe van. A nagy politikai tisztogatások viszont ritkán erősítik a profizmust. Amit tehát látunk, az az alacsony szakmai színvonal és az erős politikai nyomás együttes eredménye.
Fotó: FüHü
Ha politikai megrendelésre íródnak cikkek, melyekben a végkövetkeztetés eleve adott és rögzített, akkor a rutinosabb, régóta a szakmában dolgozó újságírók használhatják azt a klasszikus propaganda-logikát, hogy „nem baj, hogy nem igaz, a lényeg, hogy hasson”. A politikai meggyőződés, ha van, segíthet ezt megoldani. Az új, tapasztalatlan munkatársak pedig, akiknek nincs vagy csak nagyon halovány a szakmai háttere, valószínűleg könnyebben idomíhatóak és irányíthatóak – aki nem dolgozott még más médiánál, az normálisnak tarthatja, ami a kormányközeli médiában zajlik. Gyakran mesés fizetésekért.
A nyílt, propagandisztikus hazugságok felhasználása és ez a nagyon elfogult újságírás egymást erősítik.
Ez olyan helyzetet eredményez, hogy nehéz szétválasztani, hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. Ez természetesen nem csak Magyarországon probléma. Sőt, a „post-truth” legalább annyira nyugati, mint keleti jelenség. Donald Trump például szándékosan hazugságot terjesztett, amikor a Britain First menekültellenes álhíreit retweetelte? Nem biztos, még ha a kampányban tudatosan éltek is az álhírek terjesztésének eszközével, masszív orosz támogatással.
Ha valaki nagyon akar valamiben hinni, akkor kikapcsol a kritikai érzéke.
Az USA-ban az álhírek burjánzásának kedvező politikai polarizáció nagyon felerősödött. Ennek eredménye az egyes médiumok presztízsének nagyon tudatos rombolása. Nem véletlenül tweetel Trump sokat a CNN-ről, az MSNBC-ről, New York Timesről, és hívja ezeket fake news mediának, megfordítva és relativizálva az álhíreket. Ez nagyon tudatos stratégiának tűnik, amit nem csak az indulat vezérel. Emellett azonban szinte biztos, hogy van olyan információ, amiről azt gondolja, hogy igaz, pedig kamu oldalakról származik.
És akkor emlékezzünk Trump főtanácsadójának, Kellyanne Conwaynek a híressé vált mondására, hogy „ezek nem hazugságok, hanem alternatív tények”. Máris ott vagyunk egy olyan logikánál, ami maga a posztmodern pornográfiája:
mindenkinek lehet saját ténye, nem csak véleménye.
Sokan azok közül, akik a kamumédiát használják forrásként és az összeesküvés-elméleti univerzumban élnek, azzal szoktak érvelni, hogy a csúnya mainstream elnyomja őket, nem toleráns a más nézőpontokkal szemben. És ebbe a más nézőpontba az alternatív tényeket is beleértik. A post-truth világban annyira bezárkózik mindenki a saját véleményvilágába, hogy mindenki más típusú „tényekben” hisz, és elmosódik a tények és a vélemények közti különbség.
Ez tehát egy világtrend, amit a magyar kormány kiválóan kiaknáz. Nyilván nem függetlenül attól a tapasztalattól, hogy
választást lehet nyerni kamuhírekre alapozva
– mert részben ez történt Amerikában, és egyre inkább úgy tűnik, Nagy-Britanniában is. Mindkét helyen bizonyítható módon orosz segítséggel. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a nagyon professzionálisan dolgozó és a nemzetközi trendeket a kampányolásban maximálisan követő, egyébként pedig Oroszországhoz dörgölőző magyar kormány ehhez az eszközhöz nyúlt.
Kicsit visszatérve az orosz propagandához: több országban is küzdenek ellene, Lengyelországban az egyik fő prioritás, hogy mindenféle orosz befolyást próbáljanak megállítani, a cseheknél és a szlovákoknál különféle intézményeket is létrehoztak erre, az Európai Néppártnak is volt egy állásfoglalása, hogy meg kell állítani. Mi a helyzet Magyarországon?
Igen, a fideszes képviselők meg is szavazták, csak itthon teljesen mást csinálunk. Én nagy különbséget érzek más európai országok és Magyarország álláspontja között. Lehet azt mondani, hogy Csehországban és Szlovákiában sokkal több a szöveg, mint az akció – de legalább szöveg van. Magyarországon senki nem beszél arról, hogy lépéseket kellene tenni. Sőt,
a kormány azokat támadja, akik fellépnének az orosz befolyás ellen.
Magyarországgal kapcsolatban tapasztalataink szerint az általános vélemény, hogy orosz dezinformációs kérdésben nem lehet kivel beszélni a magyar kormányból, mert nincs, aki ezzel foglalkozna. Miért? Mert nem a megállításával foglalkoznak, hanem a terjesztésével. Nem lehet valaki egyszerre a barikád két oldalán.
Az RT propagandacsatorna nemrég került be a UPC programcsomagjába Fotó: FüHü
Azok a kormánypárti politikusok, akik ezt régen ezt problémának tartották, már nem beszélnek erről a témáról. Szerintem politikai döntés született, hogy Magyarország az orosz dezinformációnak nem vesztese, hanem győztese lehet. Orbán Viktort Putyin azért látja fontos európai szövetségesnek, mert főleg az EU-n, és kisebb részben és a NATO-n belül képes lehet némi destabilizációra. Illetve a régióban is. Magyarország napi szinten segít Ororszországnak Ukrajna delegitimizálásában. Ez a diplomáciai háború, amit Ukrajna ellen folytatunk, egészen abszurd és aránytévesztő, még ha az oktatási törvénnyel valóban vannak is problémák. Kinek segít az, hogy a magyar kormány aktívan blokkolja Ukrajna euroatlanti integrációját – amiért emberek haltak meg a Majdanon? A magyar kisebbségeken biztos nem, hiszen láthatóan nem segíti az ügy rendezését. A magyar külpolitikát sem, mert csak jobban elszigetel minket. Moszkva külpolitikai céljait, Ukrajna távoltartását az EU-tól és NATO-tól viszont igen.
A Sputnik úgy hivatkozott egyszer Magyarországra, mint „a szankciók elleni faltörő kos”. Ezt a szerepet szánják a miniszterelnöknek. Orbán Viktor viszont úgy látja, hogy neki ebből politikai és gazdasági haszna származhat.
Nem arról van tehát szó, hogy bénázik a magyar kormány.
Hanem tudatosan az ellenkezőjét csinálja annak, mint amit szerintem a NATO és EU szövetségesi tagságunk előirányozna.
Persze nem Magyarország az egyetlen problematikus ország: ott van például Ausztria, főleg most, az FPÖ-vel a kormányban, mely a külügyet, a hadügyet és a belügyet is felügyeli majd. Olaszországban nemsokára választások lesznek, ott a Berlusconi-féle párt, az Északi Liga és az Öt Csillag Mozgalom egyaránt terjeszti az orosz dezinformációt. És ott van Görögország, Ciprus, Bulgária, ahol hagyományosan erős az orosz befolyás. Nem csak Magyarország nem védett az orosz propagandával szemben. Viszont sehol nem épült fel olyan állami, orosz érdekeket kiszolgáló hazugsággépezet, mint Magyarországon.
Januárban kerül a kormány elé a „Soros-terv” megakadályozása. A politológus az orosz-modellt tartja elképzelhetőnek, a „nem kívánatossá” nyilvánítás Miskolcon már megtörtént. Mindeközben a Soros-alapítvány lényegében visszatér az állampárti civil működési támogatáshoz, amelyet egyszer már feleslegesnek ítélt.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda a kormány januári ülésére intézkedéseket dolgoz ki a „Soros-terv” megakadályozása érdekében – közölte Rogán Antal, a kabinetiroda vezetője hétfőn az Országgyűlés igazságügyi bizottságában. Kifejtette: mivel már a konzultációs kérdőívek első feldolgozások alapján is látszik, hogy az emberek túlnyomó többsége elutasítja a „Soros-tervet” és Magyarország szuverenitásának korlátozását, lépeseket kell tenni a „terv” megakadályozása érdekében.
Ez ma a kormány legfontosabb feladata, ezért a kabinetiroda azon dolgozik, hogy a kormány januári ülésére
összeállítsa azokat az intézkedéseket,
amelyekkel Soros György „tervének” végrehajtása megakadályozható Magyarországon és az EU területén is.
Az Országgyűlés kedden elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyben tiltakoznak az Európai Parlament (EP) „Soros-terv végrehajtásáról szóló határozatával szemben”. Ebben az állítólagosan elfogadott kötelező és felső korlát nélküli migrációs betelepítést és kötelező szétosztást utasítják el. Ennek sorában szólítja fel a parlament a kormányt, hogy ne engedjen az EP és „az uniós bürokrácia” nyomásának. A határozat szövegben található az a mondat, hogy az Országgyűlés elutasítja, hogy „jogköröket adjanak át a bevándorlást támogató Soros-szervezeteknek annak érdekében, hogy azok részt vegyenek a bevándorlók behozatalában és szétosztásában”.
Krekó Péter, a Political Capital ügyvezetője szerint a jogszabályok betűje egyre kevésbé érvényes Magyarországon, a Soros-féle alapítvánnyal szemben eddig is politikai fellépések történtek, legutóbb Pécsett, Debrecenben és Miskolcon.
Rogán szavai viszont arra utalnak, hogy valamilyen intézményes, jogi lépésen törik a fejüket. A politológus szerint ebben az esetben az orosz modellt tudja elképzelni. Oroszországban
törvényt hoztak a „nem kívánatos szervezetekről”,
amelyek tevékenységét betiltották. Ezek közt található a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány (az ismert angol betűszóval: Open Society Found – OSF) is.
Ez lélektani nyomás karácsony előtt, hogy januárban visszatérnek erre – mondta Rogán bejelentéséről a FüHü érdeklődésére a Nyílt Társadalom Alapítvány szóvivője. Csontos Csaba el se tudja képzelni, milyen „intézkedésről” lehet szó. Külön érdekes, hogy az EU területére is ki akarják terjeszteni – tette hozzá.
Az intézményes, jogszabályi keretbe öntött ellenlépésekről, esetleg a Magyarországon működő civil szervezeteket érintő tervekről Csontos Csaba úgy véli, ez felesleges pánikkeltés, a lakosság hiszterizálása lenne, mert
„migrációs központot” senki sehol se tervez létrehozni.
Bármilyen intézkedés velük szemben diszkrimináció lenne, mert ezek a szerveződések évek óta működnek és teszik dolgukat – mondta Csontos.
A szóvivő a tervek konkrétumok ismerete nélkül a riasztó orosz és török kormányzati példákat említette.
Az OSF két szervezettel állapodott meg, Pécsett és Debrecenben, amelyek tevékenységének nehezítésére már indult kezdeményezés a Fidesz soraiból. Legutóbb pedig Miskolc fideszes polgármestere, Kriza Ákos jelentette be, hogy az OSF „nem kívánatos” a városban. Miskolc egyébként szóba se került helyszínként – mondta Csontos Csaba.
Az OSF szóvivője hangsúlyozza, hogy az alapítvány helyi ügyekben kíván támogatást nyújtani a megállapodásban lévő szervezeteken keresztül, akár beteg gyerekekről, akár romák helyzetének javításáról, esélyteremtésről legyen szó. Az OSF egymillió dollárt (árfolyamtól függően körülbelül 280 millió forint) szán ezen programok segítésére, de
a pályázatok kiírása a partnerszervezetek feladata,
az OSF sem ebbe, se a döntésbe nem szól bele.
Igen – válaszolta Csontos Csaba a FüHü felvetésére, hogy
az OSF most lényegében visszatér a gyökerekhez,
a 25-30 éve elindított programokhoz, amelyekben a magyar civil társadalom megerősítésére és a demokratikus intézmények létrehozására törekedett Soros György alapítványa.
Ezeket sok évvel ezelőtt megszüntette az OSF, mert szerintük Magyarország az unió tagjaként már érett demokrácia, amely nem szorul ilyen segítségre.
Most tehát feléleszti a régi modellt az alapítvány.
„Egyelőre EU-tagok vagyunk, ez a garancia”
– mondta Csontos Csaba, aki lát „fékeket”, de ezek szerinte már nem itthon vannak.
A menekültek ügyével a Transparency International nem foglalkozik, de Soros-terv szerintük se létezik, amit ennek tulajdonít a kormány, az fantazmagória. Jogi igazgatója, Ligeti Miklós nem akar tippet adni arra, hogyan lehetne fellépni civil szervezetekkel szemben. Annyit azért megjegyez, hogy ha a kormány ennyire aggódik az ellenőrizetlen, bizonytalan hátterű, kockázatos külföldiektől, akkor miért engedett be a családtagokkal együtt eddig 19 885 külföldit a letelepedési kötvény megvásárlása ellenében, húszszor annyit, ahány menekült ügyének elbírálásáról lenne szó.
A „kötvényesek” 85 százaléka kínai, az ő biztonsági ellenőrzésük 20 nap alatt esélytelen, egy oroszról pedig már tudjuk, hogy büntetett előéletűként sem akadt fenn a rostán – mondta Ligeti.
Bekerült az RT nevű, angol nyelven sugárzó orosz csatorna a UPC kábeltévés csomagjába. A hírrel önmagában nem lenne érdemes sokat foglalkozni, azonban az RT nem egy egyszerű hírcsatorna. Sőt, valójában egyáltalán nem az: sokkal inkább az orosz kormány által pénzelt propagandaeszköz, amely rendszeresen álhíreket terjeszt.
Az RT adása a UPC kínálatában Fotó: FüHü
A tévét, még Russia Today néven, 2005-ben hozták létre. A New York Times elemzése szerint Putyin előtte fiatal nacionalistáknak arról panaszkodott, hogy a nyugati média folyton csak a válságról beszél, és javítani kell az Oroszországról alkotott képet a világban. Ezért aztán Mihail Lesin, Borisz Jelcin volt kommunikációs vezetője és Alekszej Gromov, Putyin sajtófőnöke megalapították az angol nyelvű Russia Todayt, amelynek vezetője Margarita Szimonjan lett. A tévé a RIA Novosztyi hírügynökséghez tartozott.
A terv az volt, hogy a CNN és a BBC mintájára építenek fel egy hírcsatornát, csakhogy a nézők tetszését nem igazán nyerte el, főleg azért, mert „túl orosz” volt a tematikája. Így aztán három évvel indulása után újrapozícionálták a csatornát: megkapta az RT nevet, külföldi riportereket és szerkesztőket vettek fel, és Oroszország ünneplése helyett a világ többi részének „kritikus szemmel való figyelésére” került a hangsúly.
Ami egyben azt is jelentette, hogy elkezdtek teret adni összeesküvés-elméleteknek és álhíreknek.
A Buzzfeednek a csatorna több egykori alkalmazottja azt mondta, hogy már az első munkanapjukon rá kellett jönniük: amit csinálnak, az nem újságírás, hanem propaganda. Például az adásoknak két szerkesztője volt: egy angol anyanyelvű, jellemzően egy brit, aki átvette a szöveget, de egy orosz is, aki az alapján nézte át az anyagokat, hogy illeszkednek-e a csatorna irányvonalához.
Amikor egyikük Németországba ment forgatni, előre megmondták neki, hogy az anyagoknak arról kell szólni, hogy „a Nyugat hanyatlik, Németország pedig bukott állam”. Máskor pedig arról kellett riportot készíteni, hogy Oroszországban már egyáltalán nem probléma az alkoholizmus. Volt, akinek nyíltan meg is mondták:
„Mi a Kremlnek dolgozunk.”
Olyanok szerepelhettek a csatornán, mint az InfoWars nevű álhíroldal (Donald Trump egyik kedvenc internetes oldala) működtetője, Alex Jones, de 2012-ben Julian Assange is kapott egy műsort.
Ugyanebben az évben Putyin úgy döntött, hogy még inkább centralizálja a propagandagépezetet. Összevonta a RIA Novosztyit és a Voice of Russiát (a korábbi Radio Moscow-t), a hírügynökség nemzetközi ága pedig megkapta a Sputnik nevet. Ez gyakorlatilag szimbiózisban működik az RT-vel, amelyből egész hálózatot építettek, spanyol és arab nyelvű csatornákkal.
Vlagyimir Putyin az RT új stúdiójában 2013-ban, mellette Margarita Szimonjan Fotó: MTI/EPA/Pool/Jurij Kocsetkov
A főszerkesztő Margarita Szimonjan maradt, az egész szervezet igazgatójának pedig Dmitrij Kiszeljovot nevezték ki: ő ismert tévés műsorvezető volt, de híres, vagy inkább hírhedt arról is, hogy imádja az összeesküvés-elméleteket, és gyakran tett homofób kirohanásokat. Beköszönő beszédében többek között azt mondta:
„az objektivitás mítosz”,
és „Oroszországnak a szeretetünkre van szüksége”.
Ahogy a Rand Corporation elemzése fogalmaz: az RT, bár úgy néz ki, mintha hírcsatorna lenne, de nem az.
Egyre többször fordult elő, hogy úgy idéztek egy-egy nyilatkozatot, hogy annak teljesen más lett az értelme, vagy hogy egy hazugságról azt állították, hogy azt egy hitelesnek számító ember mondta. Sorra jelentek meg álhírek, féligazságok és összeesküvés-elméletek – Angliában büntetést is kaptak emiatt.
Egy dolog nem változott:
az orosz kormány hivatalos álláspontját visszhangozzák és támogatják.
Márpedig az orosz kormány fontos célja a dezinformáció.
Amikor például az oroszbarát lázadók lelőtték a Malaysian Airlines utasszállítóját Kelet-Ukrajna fölött, több különböző álhír is megjelent az RT-n: például, hogy a valódi célpont Putyin gépe volt, vagy hogy ukrán vadászgépek lőtték le az utasszállítót.
A csatornának komoly szerepe volt abban is, hogy tavaly januárban elterjedjen, sőt, diplomáciai feszültséget okozzon az az álhír, miszerint arab menedékkérők raboltak el és erőszakoltak meg egy 13 éves, orosz származású lányt Berlinben – valójában iskolai gondok miatt bújt el egy barátjánál.
Az RT éves költségvetése már két éve is több mint 300 millió dollár volt, vagyis anyagi gondjaik biztosan nincsenek. Több riporterük viszont ott hagyta őket, mondván, nem propagandacélokat akarnak szolgálni. Volt olyan (egyébként magyar származású) bemondójuk is, aki élő adásban mondott fel:
Saját magát egyébként az RT független, alternatív forrásnak nevezi. Maria Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője pedig annyit mondott: a nyugati országok folyton vádolják valamivel Oroszországot.
Az RT-t ugyanakkor az Európai Parlament sem tekinti független hírcsatornának: egy tavaly novemberben elfogadott határozatban meg is nevezik, mint az orosz kormány által használt propagandaeszközök egyikét.
Az orosz propagandát is elemző Political Capital igazgatója, Krekó Péter a Független Hírügynökségnek azt mondta: az RT esetében nem lehet olyan érveket felhozni, mint hogy „ez is egy vélemény a sok közül”, hiszen
tudatosan közvetítenek hamis információkat,
amelyekkel más országok politikáját akarják befolyásolni – vagyis információs hadviselésről van szó. Azt is mondta: közel sem csak ártatlan tartalmakról van szó a csatornán, a tavalyi amerikai elnökválasztási kampányban ugyanis Hillary Clintonról még antiszemita anyagokat is közöltek.
A csatornát Amerikában vizsgálja is az FBI, néhány héttel ezelőtt pedig az igazságügyi minisztérium rendelte el, hogy az RT amerikai vállalata idegen ügynökként jegyeztesse be magát. Ezt a döntést a FARA (Foreign Agents Registration Act) alapján hozta a minisztérium – ez az a törvény, amelyre a magyar kormány is hivatkozni szokott a magyar civiltörvény kapcsán, amely azonban sokkal inkább az orosz törvényre hasonlít.
Krekó Péter pont az amerikai döntés miatt tartja katasztrofálisnak az időzítést a UPC-től. Azt mondta: „ne felejtsük el, hogy Magyarország melyik szövetségi rendszer tagja”.
Fotó: FüHü
A Momentum alelnöke, Soproni Tamás nyílt levelet is írt az ügy miatt a múlt héten Pintér Sándor belügyminiszternek. Ebben azt írta: „az orosz propaganda nyíltan és kendőzetlenül megjelent Magyarországon”, és lépéseket is javasolt a megállítására.
Soproni Tamás a FüHü-nek most azt mondta: nem kapott választ a levélre, „de nem is gyakori, hogy a Fidesz hajlandó párbeszédet folytatni”. Szerinte egyértelmű, hogy
a propaganda elleni küzdelemben az Európai Uniónak és a magyar kormánynak is előre kell lépnie,
és „nem a társadalmat segítő civileket kell külföldi ügynökként megbélyegezni”.
Krekó Péter a FüHü-nek arról is beszélt: Magyarország kiemelt célpontja az orosz propagandának, ugyanakkor rendkívüli helyzetben is van: az orosz dezinformáció ugyanis hivatalos csatornákon is sokszor megjelenik. Ahogy fogalmazott:
„a kormányközeli médiába szinte ellenállás nélkül kerülnek be ilyen anyagok”.
Szerinte egyébként az orosz propaganda szempontjából Magyarországon ez az igazi veszély: az RT-t ugyanis valószínűleg kevesen fogják nézni, az állami és a kormányhoz közeli média hasonló forrásokra támaszkodó anyagai viszont sokkal több embert elérnek.
Kerestük a UPC-t is, hogy megkérdezzük, milyen megfontolásból vették fel az RT-t a kínálatba, de kérdéseinkre nem kaptunk választ.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
