Elveszítette többségét a jobboldali koalició a varsói parlamentben, de Jaroslaw Kaczynski, a legerősebb kormánypárt, a PiS vezére nincs kétségbeesve. Ha ugyanis ma rendeznének választásokat, akkor azt nagy valószínűséggel ők nyernék meg. Vagyis ellenfeleik könnyen zsarolhatóak, mert a hatalom előrehozhatja a 2023-as választást. Mi történt?
Morawiecki miniszterelnök kirúgta mérsékelt helyettesét, Jaroslaw Gowint. Aki emiatt a pártjával együtt kilép a koalícióból, amely ily módon elveszítheti parlamenti többségét. Miért a szembenállás A mérsékelt Gowin több kérdésben is szembekerült a PiS elképzeléseivel, de az utolsó csepp a pohárban a kormánynak az az elképzelése, hogy lehetetlenné teszi a nagy független televízió működését mondván, hogy az amerikai kézben van. Ezt a hatalom a média polonizációjának nevezi, de valójában arról van szó, hogy a választások előtt be akarják darálni az ellenzéki média jó részét.
Kérdés, hogy az USA megvédi-e televízióját?
Az Egyesült Államok kiemelten fontos stratégiai szövetségese Lengyelországnak, de a jelenlegi hatalom Trumppal értette meg igazán jól magát. Biden elképzelései a demokrácia garantálásáról nemigen tetszenek neki.
Kaczynski az EU előtt képmutatóan meghátrált
Lengyelországnak nagyon fontos az uniós pénz, ezért a PiS vezére megszünteti a Fegyelmi Kamarát, melyet Brüsszel különösen kifogásolt. Ez inkább látszat engedmény, mert a jogi reform többi folyamata vígan folytatódhat, de lehet, hogy Brüsszel beéri ennyivel, hogy mentse a látszatot.
Háromszor osztották fel a nagyhatalmak Lengyelországot, legutóbb Hitler és Sztálin 1939-ben.
Miért népszerű még mindig a PiS?
Lengyelországban még sohasem éltek olyan jól az emberek mint a jobboldali koalició idején. A kormány sok családsegítő intézkedéssel fokozza a népszerűségét. Amihez hozzájárul a katolikus egyház támogatása, amely döntő fontosságú Lengyelországban.
A másik fő ok az alternatíva hiánya.
Az ellenzék jóval erősebb mint Magyarországon, de igen megosztott. Nemcsak politikai problémáról van szó hanem arról is, hogy nem dúskálnak jó ötletekben. Nincsenek népszerű megvalósítható javaslataik. Ráadásul Lengyelországban a kormányzat sokkal kevésbé korrupt mint Magyarországon, ezért ezen a ponton kevésbé támadható.
Mit csinál jelenleg Jaroslaw Kaczynski? Igyekszik meggyőzni Gowin pártjának képviselőit, hogy jobban járnak, ha bent maradnak a koalícióban. Az árulást ugyanis szeretik a másik oldalon, de az árulókat nem. Lehet tehát, hogy a jobboldali koalició mégiscsak fennmarad. Különben pedig a PiS már kormányzott korábban kisebbségben is. A 72 éves Kaczynski, aki aszketikus szerzetesként él, igazi politikai profi: remekül ismeri a lengyel elitet, és annak gyenge pontjait is. Nyugodtan megúszhatja tehát ezt a kormányválságot is, de a probléma megmarad: a szembenállás a modernizációval, az USA-val és az EU-val nem tűnik nyerő kártyának Lengyelországban sem.
Merkel kancellár mint az EU soros elnöke megoldotta a problémát? A magyar, a lengyel és a német kormány megegyezett. Csütörtökön kezdődik az EU kétnapos csúcsértekezlete, mely várhatóan elfogadja az uniós költségvetést és a válságkezelő programot.
Varsói egyeztetés
Tegnap este Orbán és Morawiecki Kaczynski társaságában a német javaslatot vitatta meg. Annak, hogy végül a vétó elmarad a sajtóban megjelent elemzésekkel ellentétben valódi oka nem valami német közvetítésű háttéralku, hanem a lengyel kormányzati válság. A már korábban is hangosan vétóellenes, kisebb lengyel kormánypárt ugyanis megüzente a miniszterelnöknek, ha estig marad a vétó, akkor kilépnek a koalícióból és jöhetnek az előrehozott választások. Ez az amit nem engedhet meg magának a lengyel miniszterelnök ugyanis a felmérések szerint egy előrehozott választáson komoly esélye lenne a mai ellenzék győzelmének. Vagyis a lengyelek belpolitikai okból döntöttek a vétó visszavonásáról, nem csak uniós, vagy német nyomásra. Így Orbán teljesen magára maradt.
Magyar és lengyel vétó nem várható, de a németek kompromisszumos javaslatát el kell még fogadtatni a maradék 24 tagállam vezetőivel. Ennek valószínűleg nem lesz akadálya, mert mindenki nagyon várja már az uniós pénzeket.
A jogállamiság marad
A kompromisszum szerint a jogállamiság követelményét akkor veszik elő ha közvetlenül kapcsolódik a költségvetéshez. Vagyis nem vonatkozik a migrációra és más nem a költségvetési pénzekkel kapcsolatos problémára. Rögzítik, hogy a most szóban forgó, jogállamiságinak mondott, valójában az EU-s költségvetés védelmét szolgáló mechanizmus ténylegesen az EU pénzügyi érdekvédelmére koncentrál.
Az Európai Bírósághoz fordulhatnak, hogy döntsék el: egybevág e mindez az uniós joggal
Orbán reménye szerint ez igen időigényes folyamat, de nincsen oka örülni, mert ez nem egy most kivívott kompromisszum, az Unióban eddig is minden ügyet lehetett vinni az Európai Bíróság elé. Orbán Viktor a kiszivárgott információk szerint megpróbálta elérni, hogy a 2022-es magyarországi választásokig ne élesedjen a jogállami mechanizmus, ne kerülhessen sor semmiféle vizsgálatra. Téved, ha győzelmet ünnepel, mert hiába utalják előzetesen az Európai Bírósághoz az ügyet, azt gyorsított eljárásban fogják tárgyalni, így az esetleges felelősségre vonás nem kerülhető el és érdemben nem halasztható.
A miniszterelnök azt mondta, hogy ő csak jogi garanciákban hisz, “nem most jött le a falvédőről” – ehhez képest nem kapott jogi garanciát semmire, az általa kért tanácsi értelmező nyilatkozat nem jogszabály, csak egy deklaráció minden jogi hatály nélkül.
Az EU Tanácsa ugyanis önállóan nem alkothat szabályokat.
Közben a magyar és a lengyel kormány folytatja az unió ellenes támadásokat, hogy mentse az arcát. Sem Budapesten sem Varsóban nem tévesztheti szem elől a kormányzat, hogy a vétó népszerűtlen, és a Covid-19 járvánnyal együtt járó gazdasági válság miatt mind Magyarországnak mind pedig Lengyelországnak nagy szüksége van az uniós pénzekre.
Lemondott az olasz miniszterelnök. Olaszországban újra kormányválság van. Ez nemigen jelent meglepetést Rómában, ahol a második világháború vége óta egymást váltogatják a kormányok anélkül, hogy meg tudnák oldani az ország akut problémáit: a nemzetközi versenyképesség egyre fokozódó hiányát és az Észak-Dél ellentét egyre növekvő feszültségét.
Évtizedek óta Giuseppe Conte miniszterelnök volt az első déli Itália élén. Csak addig tartott ki amíg az őt támogató két populista párt mögötte állt. „A mór megtette kötelességét, a mór mehet”!
Káosz és krízis avagy a két Matteo háborúja Rómában
Megbuktatta saját kormányát a szélsőjobboldal, de vajon jelenthet-e reális alternatívát a baloldal és a gyengébbik kormánypárt, az Öt csillag mozgalom szövetsége? Ez a tét abban az országban, ahol a kormány válság szinte permanens.
A két főszereplő Matteo Salvini belügyminiszter, a szélsőjobboldali Liga vezére, az Európai Unió elszánt bírálója, aki a hatalomra jutása után az elsők között találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel Genovában. De az már régen volt.
Matteo Salvini, a Liga vezére megesküdött a populista kormány megalakulásakor: öt évig kitartunk. Majd 14 hónap után a szélsőjobboldali belügyminiszter bizalmatlansági indítvánnyal fenyegette meg a saját kormányát. Az első menet nem sikerült Matteo Salvininek, mire fő ellenfele, a baloldali Matteo Renzi felszólította: akkor mondjon le inkább ő a kormány helyett! Az olasz tragikomédiában senki sem azt csinálja amit mond, és senki sem beszél nyíltan arról, amit valójában el akar érni. Ami még kínosabb: mindenkinek csak negatív célja van! Meg kívánja akadályozni a másik sikerét!
De mi lesz Olaszországgal, Európa beteg emberével?
A húsz éve stagnáló gazdaság megreformálásáról nem gondolkodik senki sem az elitben. Machiavelli hazájában a politika az egyetlen , amely lázba hozza az elitet miközben a közvélemény csodálkozva látja, hogy mindenről szó van, csak arról nincs, hogy mi lesz az átlag olasz megélhetésével a globális versenyben?
„Nem lépünk ki az eurozónából”
Igyekezett megnyugtatni a tőkét és az Európai Unió brüsszeli központját Matteo Salvini. Aki azzal a Silvio Berlusconival kíván szövetségre lépni, aki először pendítette meg Olaszország kormányfői közül: vissza lehet térni a lírához, a nemzeti fizetőeszközhöz! Berlusconi bukásában nagy szerepet játszott ez az ötlet, melyet sem Brüsszelben sem Berlinben vagy Párizsban nem kívánt elfogadni senki. Ma sem más a helyzet, ezért igyekszik Matteo Salvini mindenkit megnyugtatni: ha őt választják miniszterelnöknek, akkor nem lesz első dolga ennek felvetése. Ami nem is csoda hiszen Olaszország a maga 2500 milliárd eurós államadósságával olyan problémát jelent, melyet senki sem tud megoldani. A Bloomberg arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy bankok azonnal a szívükhöz kapnának hiszen nekik euró milliárdjaik fekszenek olasz államkötvényekben.
Silvio Berlusconi, mint Itália egyik leggazdagabb embere mindig is közel állt a tőkéhez, de Matteo Salvini nem!
A Liga vezérét gyanakvással figyelik, mert populista ígéreteinek nincsen semmilyen megfogható fedezete. Meglehet-e egy populista vezér szépen hangzó ígéretek nélkül?
Matteo Salvini nem véletlenül nevezte meg fő ellenfelének Matteo Renzit, aki nem is oly rég még Olaszország miniszterelnöke volt. A felelősségteljes politikus megígérte Jean-Claude Junckernek, Angela Merkelnek és Emmanuel Macronnak, hogy nem paktál le a baloldali populista Öt csillag mozgalommal, amely demagógiájával képtelen gazdasági elképzelésekkel állt elő. Csakhogy a parlamenti matematika alapján kiderült, hogy a baloldal csakis akkor állíthatja meg Matteo Salvinit, ha lepaktál az Öt csillag populista mozgalommal. Különben jöhet a választás, melyet könnyen megnyerhetne Matteo Salvini, aki elcsábította a másik populista párt szavazóit. „A célunk az, hogy megakadályozzuk a baloldal és az Öt csillag szövetségét” – mondta Salvini egyik bizalmi embere a Corriere della Seranak.
Eddig mindkét Matteo sikeresen akadályozta meg másikat abban, hogy az elképzeléseit végrehajtsa. Sőt , Matteo Salvini olyan javaslattal állt elő, mely akár egy évvel is meghosszabbíthatja a populista kormány jövőjét.
A populista kormányzat alkotmány reformot javasol
Eszerint csökkenteni kellene a szenátus és a képviselőház tagjainak a létszámát. 630-ról 400-ra csökkenne a képviselők száma. A római szenátusban pedig az 315 helyett csak 200-an üldögélnének a jövőben. Eredetileg ez az Öt csillag kétségbeesett ötlete volt, hogy mentse a kormányt és saját magát. Míg ugyanis Salvini remekül szerepelt az európai választáson, ők megbuktak. Vagyis egyáltalán nem akarnak új szavazást, mert az a politikai befolyásuk végét jelenthetné. Egy alkotmány reform viszont legalább egy évvel meghosszabbítaná a kormány működésének az időtartamát. Ezért a Liga vezére ezt ellenezte. Eddig. Aztán meglepő módon egyszercsak kiállt mellette. Miért? Mert az Öt csillag ezt szabta feltételként ahhoz, hogy lemondjon egy paktumról a baloldallal! Vagyis mindkét Matteo sikeresen fúrta meg a másikat. A külvilág csak ámul hiszen végül is az eurozóna harmadik legfontosabb gazdaságáról van szó és Nápolyban van a NATO déli parancsnoksága.
Az amerikaiak is tartanak Matteo Salvinitől
A Liga vezérét Putyin emberének tartják Washingtonban, ezért nemigen látnak benne megfelelő partnert. Azután pedig még kevésbé, hogy az év elején nagy üzleteket kötöttek Rómában Hszi Csinping kínai elnökkel elsősorban az olasz infrastruktúra fejlesztéséről. A kínaiak elsősorban az olasz kikötők után érdeklődnek, de azokban gyakran az amerikai flotta állomásozik! Az amerikaiak egyáltalán nem kívánnak orosz vagy kínai jelenlétet Olaszországban. Ezért aztán nemcsak Brüsszelnek vannak komoly fenntartásai a populista vezérrel szemben!
Augusztus 20. döntő dátum a Conte kormány életében
Akkor szavaztak a bizalmatlansági indítványról, mert egyik Matteo sem talál ki valamilyen újabb húzást. Matteo Renzi nem ezen a Földön él” -vádolta meg vetélytársát Matteo Salvini. Az egykori baloldali miniszterelnök nem maradt adós a válasszal: „Matteo Salvini olyan mint Haftar tábornok Líbiában! Azt ígérte, hogy egy nap alatt beveszi a fővárost, aztán még mindig nem érkezett meg győztesen Tripoliba!” Vesztesek tehát már vannak Rómában, ahol nagy kérdés, hogy a kormány tudja-e vezetni az országot vagy Olaszország 20 év stagnálás után megkezdi a harmadik évtizedet is…
Netanjahunak már sikerült egy engedménnyel jobb belátásra bírni az egyik ultraortodox koalíciós partnerét, de a Liberman-féle nacionalista párt még hajthatatlan. Ráadásul a miniszterelnöknek egyáltalán nem mindegy mikorra írnák ki az előrehozott választásokat: június jól jönne neki, de egy őszi időpont semmiképpen sem, mert utolérnék az esetleges vádemelelések.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök ugyanis kompromisszumra jutott az ultraortodox Egyesült Tóra pártjának vezetőivel a jesivákban, vallási főiskolákban tanuló vallásosok felmentéséről a katonai szolgálat alól. A koalícióban szintén részes Avigdor Liberman pártjának, a Jiszrael Béténunak (Izrael a Hazánk) a fenyegetése miatt azonban még nem hárult el végleg az előrehozott választások veszélye.
A késő éjjel született egyezség nyomán hétfőn a koalíciós pártok miniszterei jóváhagyták az új bevonulási törvény tervezetét, de Liberman pártjának minisztere a tervezet ellen szavazott.
Az indítvány továbbra is biztosítja az ultraortodox fiatalok számára a felmentést az Izrael zsidó lakossága számára általánosan kötelező katonai szolgálat alól.
Noha a koalíció Liberman védelmi miniszter pártja nélkül is szűk, 61:59 arányú többségben lenne a törvényhozásban, a miniszterelnök vasárnap bejelentette, hogy nélkülük nem kormányoz tovább, hanem feloszlatja kabinetjét.
A Jiszrael Béténu párttal együtt 66 mandátumos többsége van Netanjahu kormányának a 120 tagú kneszetben.
A kormánynak csak bő három napja maradt a válság megoldására,
mert a centrista Kulanu párt élén álló Mose Kahlón pénzügyminiszter azt ígérte, hogy kilép a koalícióból, ha a kneszet téli ülésszakának végéig, vagyis csütörtökig nem fogadják el a 2019-es költségvetést.
A helyi szakértők szerint Netanjahunak kedvező helyzetet teremt a kormányválság, mert ha a hét végén feloszlik a kormány, akkor az előrehozott választásokra várhatóan júniusban kerülne sor, nem sokkal Izrael fennállásának áprilisi, 70. évfordulós ünnepségei, valamint a jeruzsálemi amerikai nagykövetség májusi átadása után, s
mindkét eseményt kiválóan beépítheti kampányába, érdemei hangsúlyozására.
Hétfőn azonban kiderült, hogy koalíciós partnerei és az ellenzék is megtorpedózná ezt az időpontot, és csak ősszel tartanák kívánatosnak a választásokat, amikorra már elkészülhet az államügyész vádemelése a miniszterelnök korrupciós ügyeiben.
A koalíciót vezető Likud köreiben ráadásul fölvetették, hogy júniusban az oroszországi labdarúgó-világbajnokság mérkőzései jobban érdekelhetik a párt szavazótáborának egy részét a voksolásnál, és adott esetben
inkább egy izgalmas meccset néznének, és nem mennének el szavazni.
Nem sikerül megoldani Izraelben a kormányválságot, egyre inkább úgy tűnik, hogy a korrupciós botrányokba keveredett Benjamin Netanjahu feloszlathatja kormányát és előrehozott választásokat írhat ki. Amivel több szakértő szerint nem is járna rosszul.
Benjamin Netanjahu (MTI/EPA/Abaca/Olivier Douliery)
A válságot a kormánykoalíció ultraortodox pártjainak bejelentése váltotta ki egy héttel ezelőtt, miszerint csak akkor szavazzák meg a 2019-es költségvetést, ha cserébe a parlament elfogadja azt a törvényt, amely biztosítja az ultraortodoxok katonai szolgálat alóli felmentését. Mose Kahlón pénzügyminiszter viszont azt közölte, hogy ha nem sikerül megszavazni a költségvetést (amely főleg az pártjának bázisát jelentő középrétegeknek biztosít kedvezményeket), akkor lemond, pártja pedig kilép a koalícióból.
Márpedig
a katonai szolgálatról szóló törvényt nem valószínű, hogy elfogadják, így költségvetés sem lesz.
Az előbbit ugyanis az ellenzék mellett az egyik kormánypárt, a szélsőjobboldali Izrael a Hazánk sem támogatja. A párt vezetője, Avigdor Liberman védelmi miniszter a Twitteren azt írta: nekik fontosabbak az elvi politikai kérdések az esetleges gyakorlati politikai haszonnál. Vagyis, nem hajlandó engedményekre a vallásos pártokkal szemben, hiszen azzal a saját, főleg oroszajkú bevándorlókból álló szavazótáborával menne szembe.
Vagyis, egyre nagyobb az előrehozott választás valószínűsége, amivel viszont
Benjamin Netanjahu is jól járhat.
Ha ugyanis a jövő héten feloszlik a kormány, akkor a választás várhatóan júniusban lehet, nem sokkal azután, hogy az ígéret szerint az Egyesült Államok Jeruzsálembe költözteti a nagykövetségét, ami nagy győzelem Netanjahunak.
Így kevesebbet beszélnének a korrupciós ügyeiről is, amelyek miatt nemrég feleségével együtt kihallgatták. Az együttes kihallgatás miatt rengetegen bírálták a Netanjahu szövetségesének számító legfőbb ügyészt, mondván, a kormányfő védelmében felrúgta a törvény előtti egyenlőség alapelvét, és lehetőséget teremtett a házaspár vallomásainak összehangolására.
Szara Netanjahu ellen egyébként szintén vádat emeltek, sőt, a Netanjahu fia, Jair is sokszor kerül be a hírekbe – például azért, mert egy sztriptízbár előtt apja korrupciós ügyeiről beszélgetett a barátaival.
Benjamin Netanjahu hiába számíthatott eddig a legfőbb ügyészre,
az ellene való vádemelés már korántsem csak távoli lehetőség.
Az izraeli törvények alapján a miniszterelnöknek nem kell lemondania, ha vádat emelnek ellene (a minisztereknek igen), csak akkor, ha elítélik.
Izraeli elemzők szerint Netanjahu nem sokat tett a kormányválság megoldásáért. Eleve, az első napokban Amerikában volt, hazatérése után pedig a vallásos pártokkal tárgyalt, majd bejelentette: csak akkor tartja együtt kormányát, ha a benne szereplő pártok vállalják, hogy mindenképp kitartanak mellette a 2019 novemberében esedékes választásokig.
Az előrehozott választásokkal az ultraortodoxok járhatnak rosszul.
Eddig ugyanis, a koalíció egyben tartása miatt, szinte minden követelésüket teljesítették. Jelentős pénzeket kaptak intézményeik működtetésére, egy új választás után viszont gyengülhetnének a pozícióik.
A feszültségek erősödnek is a koalíció pártjai között. A szintén szélsőjobboldali, de vallásos Zsidó Otthon vezetője, Naftali Bennett például a Twitteren üzent Netanjahunak és pártjának a Likudnak. Azt írta: ha személyes okokból megbuktatja a kormányt, akkor elveszíti őket. Mire a Likud úgy válaszolt: Bennett akarja megbuktatni Netanjahut és új állást keres magának.
A szervezett bűnözés rátelepedett az uniós forrásokra Szlovákiában is, a maffia egészen a kormányig érő kapcsolatokat tudott kialakítani. A pusztító korrupcióra újságírók hívták fel a figyelmet, akik ezért életükkel fizettek. Mára viszont kormányválság alakult ki Szlovákiában, tüntetők tíz- és százezrei követelik Robert Fico távozását. A politikai válságot az Európai Parlament delegációja a helyszínen tanulmányozta, köztük Jávor Benedek, aki a tragédia következményeiről nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.
Alaposan felkavarta Szlovákiát a 27 éves oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és élettársa meggyilkolásának ügye. Még az Európai Parlament képviselői is beszálltak a „nyomozásba”. Néhány napot a helyszínen töltöttek, mi volt a legfontosabb személyes tapasztalata?
Megdöbbentő volt érzékelni azt a társadalmi és politikai földrengést, amelyet kiváltott az újságíró meggyilkolása. Ezen kívül a szlovák társadalmat felháborította az intézményes korrupció, ami rátelepedett az uniós forrásokra.
(MTI/EPA/Jakub Gavlak)
Aggódnak azért is, hogy a szervezett bűnözés egészen a kormányig érő kapcsolatrendszereket tudott kialakítani. Nekünk, európai képviselőknek természetesen nincs nyomozati jogunk, nem is akartunk bűnösökre mutogatni. Csak jelezni szerettük volna, hogy az uniós intézmények is figyelemmel kísérik a történteket, s megpróbáltuk a helyszínen levonni az események tanulságait. Találkoztunk Andrej Kiska köztársasági elnökkel, Robert Fico miniszterelnökkel, a kormány több tagjával, s persze a tragédiáról beszéltünk a rendőrség vezetőivel, a sajtó képviselőivel, illetve a civil szervezetekkel is.
Két nap alatt tehát szinte mindenkivel találkoztak, a kialakult beszélgetésekből kiderült, hogy valójában mi állhat az újságírók meggyilkolása mögött?
Természetesen több szintje is van a tragikus történetnek, egyik maga a konkrét gyilkosság. A legfontosabb, hogy a mindenre kiterjedő, elfogulatlan nyomozással találják meg a bűncselekmény elkövetőit, és a háttérben megbúvó felelősöket. A rendőrség nemzetközi együttműködésben végzi feladatát, de tapasztalatom szerint további segítségre szorulnak. Az olasz maffia uniós támogatást megcsapoló gyakorlatának leleplezése nyilvánvalóan túlmutat Szlovákia belügyén, olyan nemzetközi bűnöző-hálózat kiépülésére utal, aminek feltárásához szükség lesz további nemzetközi részvételre is. Emellett persze az is látszik, hogy az események komoly belpolitikai válságot robbantottak ki az országban. Az Európai Parlament delegációjaként nem feladatunk a kialakult helyzet véleményezése, de nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a gyilkosság, illetve az arra adott társadalmi reakció kormányválságot is előidézett.
Tehet valamit az Európai Parlament azért, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő?
Az európai intézmények szemszögéből nagyon fontos tanulság az uniós pénzek ellenőrzése, hisz szervezett bűnözői körök Szlovákiában éveken keresztül gyakorlatilag rendszerszinten csapolták meg az agrárkifizetéseket. Erre nem az uniós pénzeket kezelő hatóság, s még csak nem is a szlovák rendőrség derített fényt, hanem a fiatal, 27 éves oknyomozó újságíró leplezte le a bűncselekményeket, aki ezért életével fizetett. Mindez részben arra utal, hogy
az uniós pénzek ellenőrzésével rendszerszintű problémák is vannak, illetve rámutat az oknyomozó újságírás, a szabad média aggasztó helyzetére Európa néhány országában, hiszen rövid időn belül ez a második olyan gyilkosság, amelyben tényfeltáró újságírók vélhetően a munkájuk végzése miatt váltak áldozattá.
Szükség lenne arra, hogy az oknyomozók jogszabály-alkotással, vagy pénzügyi eszközök segítségével nagyobb védelmet kapjanak.
Az újságírók meggyilkolása után tíz- és százezrek vonultak az utcára, s beszélgetésünk időpontjában már a világ több pontján is tiltakozásokat szerveztek. Kiska szlovák államfő kérése, hogy Fico kormányfő a tüntetéseket ne nevezze külföldről irányított államcsíny-kísérletnek. Kormányválság van, emiatt lehet-e rendkívüli választást kiírni?
Ez a következő órákban dől el, szemmel látható ugyanis a szlovák társadalom növekvő elégedetlensége, bizalomhiánya a szlovák állami intézményekkel, illetve a kormánnyal szemben. A demonstrációk alulról szerveződő társadalmi mozgalomnak látszanak, találkoztuk ezek szervezőivel is, fiatal egyetemi hallgatók, diákok, újságírók, de tárgyaltunk pártvezetőkkel is. Arra utaló jeleket nem láttam, hogy az ellenzék mozgatná a szálakat, sokkal inkább bizalmi válság tapasztalható eredetileg a kormány egyes tagjaival, de mostanra már a teljes kormánnyal szemben.
A kulturális miniszter már lemondott, de az utcán a belügyminiszter távozását is követelik.
Kalinák belügyminiszterrel szemben nagyon komoly bizalmi hiány alakult ki, illetve az országos rendőrfőkapitánnyal, Tibor Gáspárral szemben is, hisz még feljelentést is fogalmaztak ellenük, mondván: akadályozták bizonyos ügyeknek a kivizsgálását. Ezen túlmenően a kormánykoalíció is ingadozni látszik, a Híd-Most már felvetette, hogy a kormánykoalíció hatalmon maradásának az ára valószínű a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány gyors leváltása, vagy lemondása lehet. A párt majd hétfőn jelzi egyértelműen, hogy milyen feltételekkel hajlandó a kormányzáshoz a nevét adni. Ha ugyanis a Híd kilépne a koalícióból, – bár úgy látom egyelőre a bizalmi válságot igyekszik a párt megszüntetni, nem pedig a koalíciót felrúgni – akkor előrehozott választások jöhetnek. Esetleg a köztársasági elnök által kinevezett szakértői kormány veheti át a hatalmat. Ezek persze bizonytalanságot is előidézhetnek, s változtathatnának azon az európai intézményekből látható kedvező képen, amely szerint Szlovákia a stabilitás szigete egy zaklatott régióban.
A szlovák kormánypártoknak, illetve közjogi méltóságoknak rövid időn belül megoldást kell találniuk a politikai válságra, különben az unió vezetőiben még tovább mélyülhet az a meggyőződés, hogy az európai térség keleti fertályán politikai válságokban bukdácsoló tagállamok találhatóak.
A kormány, illetve a kormányfő is érzékeli a válság nagyságát?
Mindenki érzi Szlovákiában, hogy mennyire súlyos a helyzet. Elsősorban a bűncselekmény, tehát a gyilkosság rázta meg az országot, másrészt szinte mindenki érzékeli a politikai válság mélységét is. Részben ezzel magyarázható, hogy Fico miniszterelnök is előhúzta a tanácstalan kelet-európai kormányfők kedvenc fegyverét a „sorosozást”, ami eddig Szlovákiában nem volt szokás. De más összeesküvés elméletekkel is próbálja magyarázni az eseményeket. Nem gondolom, hogy ez a helyzet megoldására, vagy hogy mindez Szlovákia megítélésére kedvezően hatna.
Említette már, hogy az ügynek vannak olasz, a maffiához köthető, s persze szlovák szálai is. Az állam összeomlását elősegítheti, ha megtalálják a tetteseket? Van már konkrét eredménye a nyomozásnak?
Ez még korai lenne, sok száz embert kihallgattak, néhány embert letartóztattak, de a jog szerint 48 óra után a gyanúsítottak szabadlábra kerülhettek. Egyelőre a legkülönbözőbb elméletek és magyarázatok vannak forgalomban. A legvalószínűbbnek az olasz maffiaszál látszik, mert az újságíró, Kuciak ezzel foglalkozott az utolsó, immár befejezetlen cikkében, de a rendőrség egyelőre nem zár ki mást feltételezést sem.
Érdekesek ezek a részletek, amiket elmond. Ugyanis a kormánykézen lévő magyar sajtó minderről elég kevés információval szolgál. A szlovák tömegtájékoztatás működik rendesen?
Sajtószabadság tekintetében Szlovákia fényévekre van a magyar sajtótól, de európai összehasonlításban is jónak ítélhető a szlovák sajtószabadság, amit a helyi újságírók maguk is megerősítettek.
De ezt igazolja a Freedom House globális rangsora is, mely szerint a 17. helyen állnak a világon, ezzel szemben mi a „csak részben szabad” kategóriában vagyunk.
A pozsonyi Új Szó arról írt, hogy a teljes kormánypropaganda kiáll Fico mellett, ugyanis erről az Origo, a Ripost, a Magyar idők és a 888 pénteki száma csaknem egyszerre jelentetett meg egy cikket, aminek még a címe is egyezik. Így aztán nem csoda, hogy keveset tudunk a szlovákiai eseményekről.
Nincs abban semmi meglepő, ha a különböző nevek alatt kiadott propaganda kiadványok ugyanazokat a cikkeket közlik. Azzal a hazai újságolvasók jórészt tisztában vannak, hogy az említett szerkesztőségekben az újságírás elemi szabályait sem tartják be. Azt látom, hogy a magyar kormány a szlovák fejlemények ügyében egy ideig kicsit tanácstalan volt, mert a SMER, a kormánykoalíció vezető ereje papíron szocialista – tehát furcsa lenne, ha Orbán látványosan mellé állna –, ugyanakkor a korrupció ellen felszínre törő megmozdulásokat Orbán aligha akarja látni. De
Fico bedobta az ostoba „sorosozást”, amire aztán Orbánnak, mint Pavlov kutyájának, egyből megindult a nyálelválasztása.
(MTI/EPA/Jakub Gavlak)
Világos, hogy számára a politikai színezet, program, értékek, ideológia, minden egyre megy, néhány éjsötét politikai szlogenben, a korrupció fenntartásában és az önszerveződő társadalom visszaszorításában merül ki a világnézet, és a külpolitikát is ez uralja. Kár, hogy a közvélemény, a sajtó és az ellenzéki pártok is mintha elsiklanának az események felett. Pedig ha egy szomszédos országban a korrupció leleplezése miatt újságíró gyilkosságot követnek el, ami ráadásul kormányválságot idéz elő, az bizony nagyon is érint minket. Nem beszélve arról, hogy a kormányválság a Híd-Most-on belül is konfliktusokat gerjesztett, a párt szétesésével pedig végleg megszűnne a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete. Persze, hogy elsődleges fontosságú magyar ügyről van szó. Annyiban nem reménytelen a magyar újságolvasók helyzete, hogy a szlovákiai magyar nyelvű újságok, illetve az internetes oldalak részletesen beszámolnak az eseményekről.
A hazai kormánypárti lapok talán azért berzenkednek a kormányig elérő korrupcióról írni, mert félő, hogy az olvasók ráismernének a magyar helyzetre. A kormányfő veje is gyanús körülmények között jutott uniós forrásokhoz. Miközben az Elios-ügy folyamatosan terebélyesedik, Lázár János azzal vádolja az ügyet feltáró Európai Csalás Elleni Hivatalt, hogy beavatkozik a hazai választási kampányba. A miniszter szerint ugyanis ezt az ügyet az ügyészség már lezárta. Ön szerint is?
Ez kizárólag a magyar ügyészséget minősíti. Ugyanis az OLAF olyan bizonyítékokkal szolgált, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy itt bűnszervezetben elkövetett csalássorozatról van szó. Ez is arra mutat rá, hogy
a magyar ügyészség vagy alkalmatlan komolyabb ügyek feltárására, a munkája egy fabatkát sem ér, vagy olyan mértékben a politika szolgálatában állt, hogy komoly ügyeket tussolnak el.
Lehet választani. Polt Péter így is, úgy is teljes mértékben alkalmatlanná vált pozíciójára. Kíváncsian várom a folytatást.
A korrupció feltűnik a paksi atomerőmű bővítésénél is, de az Európai Bizottság jóváhagyta az építkezést, csupán az osztrákok fordultak az unió bíróságához. Mi lehet ennek a következménye, és mikor?
Az Európai Bíróság azt állapíthatja meg, hogy nem volt jogszerű a Bizottság döntése, amely a paksi projektben jóváhagyta az állami támogatást. Ha ez megtörténik, akkor az majd alapjaiban kezdi ki az atomerőmű megvalósítási modelljét. Ugyanis ha nem tudják a keletkező veszteséget állami támogatással kipótolni, akkor életképtelenné válik az atomerőmű működése. Azt tehát a bíróság nem mondhatja, hogy le kell állítani Paks II. építését, de azt igen, hogy nem lehet állami támogatással működtetni, így viszont képtelenség életben tartani a projektet.
Egyébként pedig úgy tűnt, hogy ön is belenyugodott a paksi bővítésbe, mert a Facebookon kiplakátozta az építésért felelős politikusokat. Tényleg úgy gondolja, hogy nem lehet az erőmű építését leállítani?
Azt gondolom, hogy még nem vagyunk a történet végén, hisz a bírósági döntés még ennek az útjába állhat, a finanszírozással is akadhatnak gondok. Az sem mellékes, hogy a nukleáris energia versenyképessége olyan mértékben zuhan a piacon, hogy hamar eljön az a pillanat, amikor képtelenség racionálisan és józan ésszel folytatni az építést. Hiszen a Roszatom erőművei világszerte súlyos válságban vannak, Dél-Afrikában például a bíróság állította le az egyik beruházást a mindent elsöprő korrupció miatt, Finnországban engedélyezési problémák vannak, Törökországban pedig az üzleti befektetők szálltak ki a beruházásból. Ezek a problémák Magyarországot sem kerülhetik el, még akkor sem, ha a magyar kormány megpróbálja ezt eltagadni. Eljön majd az a pont, amikor tovább már nem lehet tagadni.
Az újságíró gyilkosság kormányválságot idézett elő.
A nagymácsédi kettős gyilkosság után koalíciós válság alakult ki, a Híd Robert Kaliňák belügyminiszter távozását követeli a koalíciós partner Smertől. Amíg azonban ez megtörténik, Bugár Béla, a Híd elnöke távozott Szlovákiából.
A Plus Jeden Deň a bécsi reptéren kapta lencsevégre Bugárt a feleségével, amint épp egy egzotikus nyaralásra indulnak a Maldív-szigetekre.
Bugár a saját szavai szerint már régóta tervezi ezt a nyaralást, ami egy meglepetés a feleségének a 35. házassági évfordulójukra.
A Híd elnöke azt állítja, hogy most a Smeré a következő lépés, nincs rá ok, hogy elhalassza a nyaralást: „A járási struktúrák egész héten tárgyalni fognak a kialakult helyzetről, aztán megtarthatjuk az országos tanácsot.“
A koalícióból való kilépésről csak az országos tanács dönthet, ez nem csak a párt vezetésén múlik – mondta.
A Híd-Most, amely a Robert Fico vezette kormánykoalíció tagja március 14-ig adott határidőt a kormányfőnek, hogy menessze Kalinak belügyminisztert. Ellenkező esetben a Híd kilép a koalícióból.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
