Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bajusz alatti félmosollyal a legutóbbi Kormányinfón cinikusan azt mondta, hogy bár az én szavahihetőségemre „márványpalotát építene”, de azért kételkedik abban, hogy léteznek-e olyan magyar gazdák, akik tőlem kérnek segítséget az uniós agrárpályázatok elmaradása miatt.
Hát, kedves fideszesek, néha ideje lenne kibújni a Karmelitát körülvevő kordonok mögül. Tudniillik múlt heti sajtótájékoztatómon a nyírségi Esély Körök – és a velük kapcsolatban lévő helyi gazdák – megkeresése alapján arra hívtam fel a figyelmet: bár zavartalanul rendelkezésre állnak az agrárfejlesztési pénzek, a kormány mégis sunnyog a pályázati kiírásokkal. Ennek oka feltehetően az, hogy a nyomasztó költségvetési hiány miatt nem akarnak egyelőre súlyos önrész-kifizetésekbe bocsátkozni.
A Kormányinfón elhangzott miniszteri kijelentés szerint ez nem igaz, hiszen minden rendben van, nincs itt semmi látnivaló. Meg kell állapítanom, hogy Gulyás miniszter úr stand-up komikusnak még mindig egészen kiváló, sajnálom is, hogy azokat a blőd hazugságokat neki kell rendszeresen elmondania, amit a NER propaganda-gyárában összetákolnak. Sokkal többre hivatott ennél. Gulyás miniszter úr azonban hiába próbált „vicceskedni”, kanyargós szavaival ugyanis egyetlen korábbi állításomat sem cáfolta meg – hiszen nem is tudja -, ami tulajdonképpen felér egy beismeréssel is.
A kancelláriaminiszter a Kormányinfón megerősítette, hogy az agrárforrások akadálytalanul érkeznek Magyarországra, azokat valóban nem érinti a kohéziós források kapcsán fennálló jogállamisági vita.
(Legalább ennyivel beljebb vagyunk, korábban ebben sem voltak ennyire tényszerűek és egyenesek kormányzati oldalon)
Gulyás hangsúlyozta, hogy a Fidesz-kormány „a nemzeti kiegészítés lehető legmagasabb szintjét határozta meg ebben a hét évben”, ezek a források a költségvetésben biztosítottak és ezt évről-évre ki is fizetik; ez összegszerűségben 600-700 milliárdos állami költségvetési hozzájárulást jelent, pontosabban jelentene évente. Gulyás úr azonban szükségtelenül terel:
senki nem vonta kétségbe, hogy a kormány vállalást tett az állami önrész kifizetésére és nagyon szép dolog, hogy a lehető legmagasabb szintet határozták meg ezzel kapcsolatban, a probléma kérem szépen ott van, hogy mindez egyelőre leginkább csak papíron létezik.
A területalapú támogatások természetesen érkeznek és el is jutnak az érintettekhez, viszont a tavaly november elején jóváhagyásra került stratégiai terv alapján elindítható pályázatok továbbra sincsenek kiírva, az elvétve található – még nyílt – agrárpályázatok mindegyike még az előző költségvetési ciklusra vonatkozik.
Teszem hozzá: van olyan gazda is (tényleg van, kedves Gergely), aki arról panaszkodott nekem, hogy még egy tavaly júniusban beadott, előző ciklusos pályázatát sem bírálta el a magyar állam, így pedig vészesen kezd kifutni a határidőből. A legszebb, hogy Gulyás miniszter úr kamu terelése ide vagy oda, de legutóbb épp a kormány egyik illetékese ismerte el egy kecskeméti konferencián, hogy idén már nem biztos, hogy lesznek új fejlesztési pályázatok. Paff.
A Fidesz tizenhárom éve kormányoz teljhatalmú felhatalmazással, ráadásul jóideje érdemi kontroll nélküli vészhelyzeti-rendeleti módszerekkel. Bármit megtehetnek.
Még az sem lenne luxus a számukra, hogy egyszer őszinték legyenek és ne az előre kitalált buta hazugságokat mantrázzák.
Lehet persze továbbra is brüsszelezni, dollározni, nemváltoztató óvodásokkal vagy piréz békaemberekkel ijesztgetni, de ez a kamu-világ egyszer kiürül. Előbb vagy utóbb, de végleg kiürül és rároskad az építészeire. Mert egy nagybevásárlás nem holmi messzi bürokraták miatt tesz anyagi rokkanttá magyar családokat, ahogyan a nyírségi gazdáknak sem elég kormányzati hitvallásról hadoválni, amikor hiába nyitják meg az uniós pályázatokat tartalmazó állami portált.
Lehet etetni a tömegeket, de hazugságokkal nem laknak jól az emberek.
