Nagyon optimisták a német cégek a keleti térség országaiban, többet fektettek be ide, mint Kínába. A munkaerő költsége még mindig alacsonya számukra, de kevés a szakember. A politikai intézményi keret nem jó, a korrupció a legnagyobb probléma. Magyarország vonzereje romlott nyolc év alatt.
Egyértelműen előnyösnek tekintik a tágan vett kelet-közép-európai térséget a német vállalatok – derül ki a német kereskedelmi és iparkamarák (AHK) által készített konjunktúrajelentéséből, csaknem 1400 cég részvételével, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig.
A cégvezetők elég jól látják a helyzetet:
– nagy a korrupció, a jogi-intézményi keretek nem elfogadható minőségűek, de
– bár növekednek a bérek, a térség még mindig nagyon olcsó.
S ez mindennél előbbre való. Megtanultak alkalmazkodni, business as usual.
Ez a ki nem mondott üzenete a jelentésnek – ahogyan arra a német-magyar kamara tavaszi felmérése is bizonyított – azok számára, akik onnan várják a „felmentő sereget”, mint például legutóbb Lengyel László politológus.
A teljes kereskedelem volumene Németország és a régió között 2017-ben elérte a 352 milliárd eurót. A kereskedelmi forgalom meglehetősen kiegyensúlyozott, Németország számára a kereskedelmi többlet csak 5 milliárd, míg néhány ország, mint például a Cseh Köztársaság, Magyarország és Szlovákia többletet mutat fel Németországgal szemben.
2016 végén a németországi működőtőke-befektetések teljes állománya a térségben meghaladta a 106 milliárd eurót, amely jelentősen meghaladja a Kínába vagy Latin-Amerikába fektetett tőkét. Az öt legnagyobb kelet-közép-európai gazdaság (lengyel, cseh, román, magyar, szlovák) eddig több, mint 20 százalékot vonzott a teljes német külföldi autóipari tőkebefektetésekből.
A német külföldi befektetések globálisan és a top 5 térségi országban, ágazatonként (2016, milliárd euró)
A német vállalatvezetőket egyebek közt megkérdezték az országok jelenlegi helyzetéről és kilátásairól. Az átlagértékben dominál a semleges, változatlan minősítés, és egyharmados a jó, javuló értékelés, kevesen látnak most romlást. Magyarország a V4-ek közt a jó megítélésben a harmadik helyen áll a németek szemében.
A kilátásokban a térség nagy vonalakban azonos értékeket kapott, a V4-ek jövőbeni helyzetét sokkal rosszabbul látják, Csehország, Szlovákia és Magyarország egyaránt sokkal kevesebb említést kapott a javulás lehetőségére.
A saját iparág és vállalkozás helyzetét is értékeltették a cégvezetőkkel. Ebben a válság előtti utolsó évhez képest több országban a legkedvezőbb értékelést adták a menedzserek, bár a tavalyi év után a javulás kevésbé volt annyira látványos, mint a fogadó országok gazdaságának egészére nézve.
A kedvező kilátások nagy mértékben az erős bevételi várakozásokból származnak:
mind a teljes értékesítés, mind az exportértékesítés tekintetében a vállalatok a válság utáni legteljesebb optimizmust jelentették.
Az egyik legkomolyabb probléma a munkaerő hiánya, nem csak nálunk. Ez a romlás hét éve töretlen: 2011-ben minden negyedik vállalatvezető volt elégedetlen ezzel, most kettőből egy. A legsúlyosabb a hiány Csehországban (81 százalékban elégedetlenek), Magyarországon (73) és Szlovákiában (62).
A megszokottan visszafogott megfogalmazások egyike a munkaerő költségére vonatkozóan azt hangsúlyozza, hogy nem csak a nominális bérszintre tekintenek, hanem figyelembe veszik az összes tényező (minőség/képesítés) és termelékenység egyensúlyát. Az AHK felméréseiben 2006 óta a pozitív és negatív vélemények kedvező egyensúlyt mutatnak a munkaerőköltséggel. Az utóbbi években fokozatosan, de szerény csökkenést tapasztaltunk, ez a tendencia 2018-ban folytatódott, de még mindig pozitív a regionális szinten.
Vagyis bár emelkednek a bérköltségek, a térség még mindig olcsó a német cégeknek.
Azzal együtt is, hogy Szlovénia és Észtország viszonylag költséges.
A munkaerő költsége (óra/euró)
Természetesen rendre mérik a fogadó országok megítélését a politikai környezetről. Az adózás, a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, a korrupció, a közbeszerzés átláthatósága és a bürokrácia területén az elégedettség továbbra is egyértelműen nem megfelelő, a korrupció továbbra is a legsúlyosabb probléma. Magyarországon, Bosznia-Hercegovinában, Litvániában és Szlovákiában számos területen javult a helyzet, míg Észtországban, Horvátországban és Romániában a vezetők több aggályt fejtettek ki, mint az előző felmérésben – fogalmaz az AHK nem túl szókimondó összegzése.
Ha mindezt a számok nyelvére fordítjuk le, kiderül, hogy mindössze két helyen (Észtország, Lengyelország) vannak többségben a korrupció és bűnözés elleni küzdelemmel elégedett német cégvezérek. Meglepő lehet, de Szlovákiát utalták az utolsó helyre, majd három balkáni ország után alulról az ötödik Magyarország.
Alig hét (!) volt az említések arányában az elégedettség a magyarországi korrupciós viszonyokkal, 71 (!) viszont az elégedetlen.
Még Albánia is jobb helyezést kapott.
Ha ezeket a számokat összekötjük az előbb ismertetett értékelésekkel, akkor máris érthető az a válasz, amit arra a kérdésre válaszoltak, hogy „Befektetne-e újból ebben az országban?” Az átlag 82 százalék igen, Magyarországon 84.
Azzal együtt, hogy az ország befektetési vonzereje igen sokat romlott 2010 óta, miközben a cseheké töretlenül veri a mezőnyt.
Lengyelország pedig megvédte második helyét, míg Szlovákia és Észtország a 3. és 4. helyen van.
Mindezeket elolvasván lehet válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket „megmondóemberek” tesznek fel hetente, mint legutóbb Lengyel László a Népszavában.
„Felmondják-e az európai vállalatok és bankok azt a piszkos alkut, amit az Orbán-rendszerrel kötöttek”,
„hogy egyetlen hirdetést, reklámot nem közölnek a független sajtóban, hogy egyetlen eurócentet se adnak a civil szervezeteknek?… Mi történne, ha egyetlen ország – jaj, csak nem Merkel Németországa vagy Macron Franciaországa? – vállalatai és pénzintézetei elutasítanák a sötét alkut az orbáni hatalommal?”
